Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

A vezetők továbbképzéséről N apjainkban ígyre több szó esik a vezetői ké­pességekről, a vezetők, képzéséről és továbbképzésé­ről, A kérdés időszerűségét és fontosságát jelzi, hogy ez év júniusában a Miniszterta­nács is átfogó határozatot ho­zott errőL Talán valami nagy baj van nálunk a vezetők ké­pességeivel és felkészültségé­vel, hogy ennyi szó esik to­vábbképzésük szükségességé­ről? Meggyőződéssel mondha­tom, nem erről van szó. Baj nincs is, de azért tenni- és javítanivaló bőségesen akad. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom: két fő ok ját­szik közre, hogy ezzel foglal- ko znunk kell Az egyik a tu­domány és a technika fejlődé­sének felgyorsulása napjaink­ban, s ennek minél ésszerűbb és jobb felhasználása, gyakor­lati alkalmazása a népgazda­ság minden ágában. A másik: gazdasági irányítási rendsze­rünk mai formája, az általa támasztott új, nagyobb köve­télmények, amelyek meglévő lehetőségeink hatékonyabb ki­használását célozzák. A technika és a tudomány gyors ütemű fejlődésének ter­mészetes következménye az, hogy a vezetőkkel szemben is megnőttek — és tovább nőnek — a követelmények. Napja­inkban ugyanis — bármilyen szinten — egy vezető munká­ja sokkal szerteágazóbb és fe­lelősségteljesebb, mint akár csak néhány évvel ezelőtt is volt. Sokkal átfogóbb ismere­tekkel, szélesebb látókörrel kell rendelkeznie, mint annak- előtte. Olyan új tudomány­ágak által nyújtott útmuta­tásokkal kell megismerkednie, melyekről régebben nem túl sokat hallott (szociológia, pszichológia stb.). S mind­ezek mellett a már megszer­zett ismeretek és gyakorlati módszerek is felgyorsult ütemben avulnak el, s válnak túlhaladottá. Ha némi túlzás van is benne, mégis azt mond­hatjuk: ami tegnap jó volt, nem biztos, hogy ma is jó, de holnap már valószínűleg rossz is és kevés is lesz. Az egy-másfél évtizeddel ezelőtt még elégséges ismeretanyag ma már túl kevésnek bizonyul egy vezető számára. & mind­ezt nem képes pótolni — nem is pótolhatja — a rutin — kü­lönösen hosszabb távon. A fentiekkel még párosul az az igény, amit a gazdaság irányításának jelenlegi rend­szere a vezetőkkel — különö­sen a gazdasági vezetőkkel — ' szemben támaszt A gazdasági reform kaput nyitott a tár­sadalmi termelés hatékonysá­gának növelése előtt. De önma­gában ez még csak lehetőség, és nem valóság Ahhoz, hogy a lehetőség valósággá váljon sok mindenre szükség van; nem utolsó sorban jobb, szer­vezettebb. előrelátóbb vezetés­re is. A reform megköveteli a vezetőktől, hogy sokoldalúb­bak, határozottabbak, előrelá­tóbbak legyenek, és jobban táiékozódianak, hogy időben felismerjék az új jelensége­ket. tendenciákat s gyorsan -eo^éiianak is azokra. Ha szükséges, leaven bátorságuk kockázatok vállalásához is. M indez napjaink megmá- sicaatattan valósága. az ebből levont megfelelő kö­vetkeztetések megkönnyíthetik a vezetők számára, hogy lé­pést tudjanak tartani az idő­vel, nehogy az maga mögött hagyja őaet Igaz, a tovább­képzés mindig is követel­ményként állt a vezetők előtt Xvlo^t azonban szinte alaptör­vényként kell tudatosítanunk, hogy vezető beosztásban ál­landóan tanulnia keli annak, ■ aki nem akar lemaradni. Más­részt a vezetői tevékenységet olyan hivatásnak kell tekinte­ni, melyre politikailag és szakmailag megfelelően fel kell készülni, és az ismerete­ket állandóan bővíteni kelL Megyénk gazdaságának fej­lődése az utóbbi években az ipar és mezőgazdaság terüle­tén egyaránt felgyorsult, egészségesen fejlődik. Olyan új, modern üzemek épültek, melyekre méltán büszkék le­hetünk. Gazdasági vezetőink túlnyomó többsége felső- és középfokú képzettséggel ren­delkezik, jól megállja a he­lyét Nőst, ha ez így van — márpedig így igaz —, akkor szükséges-e, hogy e kérdést tovább feszegessük? I gen, szükséges. Több ok­nál fogva. Az egyik péld4ul hogy egyik- másik vezetőnél néha furcsa dolgot lehet tapasztalni. Azt tudniillik, hogy beosztottjaik­tól a Lehető legjobb irányítási módszereket, tanulást és to­vábbképzést követelik meg, önmaga viszont yir&n — vagy nem eléggé — törekszik is­mereteinek gyarapítására. S ha ez szóba kerül, leginkább két fő érvet hangoztat Az egyik körülbelül így hangzik: sajnos, nekem nemigen van időm tanulásra; napi 12—14 órát dolgozom, hoitfáradtan kerülök haza, kívánható-e, hogy ezután még tanuljak is, mikor a fáradtságtól álig lá­tok. A másik érv Így hangzik: szép és jó dolog a tanulás, de elsősorban a fiataloknak va­ló, hagyjanak engem békében, néhány évem van még vissza a nyugdíjkorhatárig, addig maid megleszek valahogy. Azt hiszem, nem kell kü­lönösebben bizonygatnom azt hogy az ilyen *és ehhez hason­ló felfogások és magyarázatok elfogadhatatlanok. A fentieken túl, több helyen hallottam beszélgetést arról, hogy hol és mit tanuljon a vezető, ml az elsődleges: a politikai vagy a szakmai tu­dás, mi segíti leginkább a ve­zetőt abban, hogy jó vezető legyen*. Az a kérdés persze valóban felmerülheti hogy mi kerül­jön előtérbe személy szerint az egyes vezetők továbbképzé­sénél. Ennek eldöntése és meghatározása valóban az »Somogybán — hú« a* átlagában — november 15. után már nemigen lehet me­zőgazdasági munkákat végez­ni. Nagy kockázatot vállal az az üzemi vezető, aki úgy ter­vezi, szervezi a tennivalókat, hogy erre az időpontra nincs minden rendben a határban* — együk neves szakvezetőnk véleménye ez, s ez az év is­mét igazolta a tapasztalat he­lyességét Tavaly egy hónap­pal később, december vége fe­lé köszöntött be a tél az átlagostól eltérő év volt — és valóban rendet talált a határ­ban mindenütt Az idén azon­ban... Nos, nézzük csak rö­viden a tényeket! A vetések megerősödve ke­rültek a hó alá; befejeződött a burgonya és a cukorrépa szedése. A kiemelkedően nagy feladatot a több mint 128 ezer hold kukorica betakarítása je­lentette. És ezzel a nagy mun­kával nem sikerült megbir­kózni! a tél megérkeztéig. Öt­vennégy termelőszövetkezet­ben összesen 4754 hold szedet­lek, kukorica maradt Irinát. El­ső hallásra — az összterület­hez viszonyítva — nem túlzot­tan magas ez az arány, ám ha azt nézzük, hogy amúgy is gyengébb az idén a termés, és nem egy üzemben abrakellá­tási gondok lesznek, akkor éppen elég aggodalomra ad okot ez a tény. Ráadásul a szóródás * meglehetősen nagy. íme, néhány példa: Ba­bosán ISO, Vízváron 200, Ga­rnison 170, Magyaratádo® 217, Mennyén 453 (!), Bárdudvar­nokon 230, Vésén 400, Három- fán 350, Gyékényese* 130 hold kukorica termése maradt kinn a határban. A miértek minden üzemben külön elemzést kívánnának. Egy bizonyos: éppen a nehéz ábrakhelyzet trióit mosta vsa­egyén felkészültségétől, kép­zettségétől függ elsősorban. Itt tehát nem lehet sablont * Úriam» mi De azt meg kell értenie minden vezetőnek, hogy egyformán fontos a po­litikai s a szakmai továbbkép­zés és a vezetői készség, ké­pesség továbbfejlesztése. Ezt a hármat egymástól elválasz­tani nem lehet, és nem is sza­bad. A párt mindig is fellé­pett. — és fellép a jövőben is — a szétválasztással szemben, mert az egyet jelentene a párt káderpolitikájának torzí­tásával és megsértésével Mindezt azért kelj hangsú­lyozni, mert időnként még mindig találkozunk olyan né­zetekkel, mintha a politikai továbbképzés másodrendű, ke­vésbé fontos volna a vezetők továbbképzésében. Pedig a mi társadalmunkban nem le­het jó vezető az, aki nem ren­delkezik megfelelő, szilárd marxista képzettséggel, mar­xista világnézettel A párt er­re vonatkozó határozata vilá­gosan kimondja: -A társada­lomnak nem apolitikus »szak­emberekre- és nem szakmai­lag hozzá nem értő »politiku­sokra-“, hanem megfelelő ve­zetőkre van szüksége A fel­adatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iránti odaadást, a szakmai fel- készültséget és a vezetőkészsé­get egyaránt és együttesen követelt- —■ Ez az állásfog­lalás egyértelmű és világos, ezt nem lehet félremagyaráz­ni vagy meg nem érteni A ml viszonyaink között a vezető munkája soha és se­hol sem lehet csak szűkén vett gazdasági jellegű, hanem min­dig politikai jellegű is. Ez ter­mészetes is, hiszen ahol az emberek sorsát, életkörülmé­nyeit befolyásoló ű eveket te­tézik, azt mindenekelőtt teljes előbb biztonságba helyezni. Erre a törekvésre szép példát adott a gölleí tsz, amelyik pén­teken arról tájékoztatott, hogy a kinn maradt ötven hold ku­korica betakarításához — mi­vel megenyhült egy kicsit az idő — hozzáfogtak, és a mai napra be is fejezik. Nem kés­lekedni, nem várakozni és ha csak egy mód rum rá: egymást segíteni — a mostani napok­ban talán nincs ennél lénye­gesebb követelmény! Ennél a gondolatnál említjük meg a Kaposvári Állami Gazdaság példáját Már az aratás idején, ilyen együttműködési, kölcsö­nös segítségnyújtási kapcsola­tot alakított ki a környező tsz-ekkel, s ez most tovább folytatódik. Ahogy elkészül - nek wurnVáikfral, szint* vala­mennyi gépüket fcökaónad- ják. Nem kisebb gondot jelent a mintegy 70—S0 000 holdon él­elmaradt Seri mélyszántás. S ha valaha ez hátrányt jelen­tett a mezőgazdaság egészé­nek, ekkor ez idén fokozottan. Az őeti mélyszántás agrotech­nikai, agronómiái «lénye la­mert a szakemberek előtt, és nem kétséges, hogy az idén, mikor am úgyis annyin kevés volt a csapadék, megsokszoro­zódik a jelentősége a téli csa­padék megtartásának. S en­nek egyetlen módja a mély­szántás. Jogos tehát az a nagy aggodalom, amit ez a tény, a nagy lemaradás kiváltott Nem I hagyhatjuk szó nélkül, hogy a asegyfivS a fetettas hatosé­felelősségű politikai funkció­ként kell felfogni. S mindeb­ből következik, hogy folyama­tosan és állandóan gondoskod­ni kell a vezetők megfelelő politikai továbbképzéséről is. Megyénkben a különböző te­rületeken dolgozó vezetők marxista-leninista továbbkép­zésének egyik formáját a Idarxizmus-Lenimzmus Esti Egyeteme, az esti egyetem ke­retében működó szakosító és speciális tanfolyamok és a megyei pártiskola képezi, és képezheti a jövőben te E tan­folyamokon a filozófia, a poli­tikai gazdaságtan és a tudo­mányos szocializmus tantár­gyakból magas szintű és átfo­gó ismereteket szerezhetnek, és megalapozott marxista képzettségre tehetnek szert Az utóbbi években tanfolya­mainkon növekedett a külön­böző területeken dolgozó ve­zetők száma. Ez jó dolog. En­nek ellenére nem lehetünk elégedettek a jelenlegi hely­zettel. Azt szeretnénk, ha ez az azánv tovább növekedne, s a jelenleginél is nagyobb számban vennének részt ve­zetők a tanfolyamainkon. T ermészetesett nem állí­tom azt hogy marxista képzettséget csak az esti egyetemen vagy a szako­sító tanfolyamokon lehet sze­rezni. Sok más útja-mód ja is van annak. De az sem vitat­ható, hogy e szervezett okta­tási forma az egyik legelfo­gadhatóbb és legmegfelelőbb módja s eszköze lehet me­gyénkben a vezetők ideológiai és politikai továbbképzésének. A lehetőség adva van. A kér­dés az, hogy kellően élünk-e “zzel a lehetőséggé!, a fel- h«sznál1uk-e ezt a vezetők munkáiénak további javítása érdekébe*. ti a munkákat Az AGROKER- nél 75—80 millió forint értékű erő- és munkagép áll raktáron, s úgy tájékoztatták lapunk munkatársát: a többszöri jel­zés után, meglehetősen későn, november elején kapott a me­gye 18 miliő forintos géphitelt s ráadásul eléggé kedvezőtlen feltételek mellett Tulajdon­képpen ez a hitel, es a segít­ség már késve érkezett A nagy lemaradásra részben ma­gyarázat ez te De csak rész­ben! Mert ha »négyszemközt*, amolyan igazi önvizsgálatot tartanak az üzemek, akkor — úgy véljük — önkritikusan el­mondhatja a többségük: tehet­tünk volna többet te Gondo­lunk itt a meglevő gépek jobb kihasználására, az erre ösz­tönző anyagi, arkötrai megbe­csülésre! A tél« a kő tehát aggasztó gondokat okozott mezőgazda­ságunkban. Ám ahogy a föl- leiek példája is mutatja: fele­lősséggel. akarattal, jó szándé­kú. igyekezettel lehet még eny­híteni ezeken a nehézségeken, te nehéz gépekkel, lánctalpa­sokkal lehet még szántani te Igaz, egyik munkához asm olyan kedvezőek a körülmé­nyek, mint korábba*. 8 ez még inkább indokolja, hogy a ma munkát végző, a hiányok megszüntetésén híradó ember fokozott törődésben, megbecsü­lésben, gondoskodásba* része­süljön. Közös érdekünk, közös fele­lősségünk. köizöe gondunk ez! Várta Márta Br. Nagy Hajós Mi van a hó aiait a határban? Sokezer bold szárítatlan — 54 tsz-ben töretlen kukorica gyarázkodás helyett minden I gokhoz is többször event jel­erőt * figyelmet arra kell j zés: segítsék a nagyüzemeket összpontosítani, hogyan lehet- gépvásárlás hitellel, mert az ne ezt a kinnlevő termést mi- elöregedett géppark nem győ­i KlSZ-védiikséfiel épüli nagyberiázásaink Épül az ország legnagyobb vízügyi beruházása a Tisza II. víz­lépcső. Képünkön az épülő duzzasztómű. Alumfnlumszalag tekercsek a székesfehérvári könnyűfémmű» ben. 197*. április 4-én állítják üzembe Európa egyik legkorszerűbb és legszebb cementgyárát, a Beremendi Cement- és Mészmű» veket Képünkön as épülő gyáa. IOEOG7! NÉPLAP ^aaáraasb 1NL asvemher 28.

Next

/
Thumbnails
Contents