Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

Neve ismét él MAI KOMMENTÁRUNK Utasítom, tisztelettel Az Erzsébetek meg­hozták a telet, s most már úgy látszik, hogy a »-menetrend­től-« eltérően november máso­dik felében véglegesen be­köszöntött a leghidegebb év­szak. Mivel töltik ezeket a na­pokat, estéket a termelőszö­vetkezeti tagok, túl a hagyo­mányos téli foglalatosságon, a favágáson meg a disznóölé­sen? Erre kértünk választ a fonyódi—ordacsehi egyesült Balaton Tsz elnökétől, Mura Józseftől. —'Aki a közös munkákból részt akar vállálni télen is, nem utasítjuk el, sőt igényt tartunk esetenként még az al­kalmazottak foglalkoztatásá­ra is egy-két tennivalónál — mondta a szövetkezet elnöke. — Húsz hold füzesünk van, s ha az idő engedi, az asszonyok vághatják egész télen át a vesszőt. A férfiakra a nádvá­gásban van szükség. A jég­vágás és a jéghordás már ha­gyományos téli tevékenység­nek számít termelőszövetke­zetünkben, s évente mintegy tízezer mázsát termelünk ki, a Somogy megyei Vendéglátó- ipari Vállalattal kötött szer­ződés alapján. Embereink ki­termelik a jeget, feltöltik vele a vermeket, s a kulcsokat át­adják a vállalat megbízottjá- naik. összeszokott brigádok végzik ezt a munkát; néha ki­egészítjük a csoportot e célra fölvett alkalmazottakkal. Per­sze, ez a tennivaló kötődik a termelési helyhez, ez esetben a Balatonhoz: minden attól függ, mikor áll be a tó, és ho gyan hízik a jég... Aztán itt van a téli munkákból ala­pos részi vállaló fuvarosrész­legünk. ök is dolgoznak, ha az idő engedi. Most már sok gép is segíti őket... Sőt a növénytermesztés gépei is ta­lálnak itt élfoglaltságot így aztán az egyébként mezőgaz­daságban szántó-vető, szállító traktorosok télen is keresethez jutnak... A nappaloknak munkával való el töltésér ől-^ehát gondos­kodik a . termelőszövetkezet Ahogyan az elnök mondja: mindenki dolgozhat, aki akar És hogyan telnek a hosszú, téli esték? Van-e valamiféle hasznos program a tagok szá­mára, s ha igen, milyen az érdeklődés iránta? Mint megtudtuk: Fonyódon a községi tömegszervezetek számos előadást rendeznek, amelyeken hallgatóként a szö­vetkezett gazdák is részt vesz­nek. Ezeken a tanfolyamokon, továbbképzéseken kívül a közérdekű politikai oktatásból vállalt számottevő részt a tsz Fonyódon és Ordacsehiben is. A fonyódi üzemegységben Semsei László üzemegység- vezető, az Ordacsehiben pe­dig Lempel János fóagranó- mus vezeti az oktatást Sem­sei László így beszél a cso­portjáról: — Párttagok és pártonkívü liek, összesen tizenheten vesz­nek részt za október 18-án megkezdett és a Jövő év ápri­lis 17-ig tartó politikai okta­tásban. Időszerű témákat be­szélünk meg a tizenhárom ré­szes előadássorozaton kéthe­tenként, tematika szerint Traktoros, gépkocsivezető, brigádelszámoló, magtáros, gépszerelő, brigádvezető, ad­minisztrátor, állattenyésztő, kovácsmester és más beosztá­sú — szakmájú ember járt az előadásokra. Szívesen vitat­koznak, kérdeznek a hallga­tók. Különösen az érdekli őket, amiről a rádióból, a té­véből, az újságokból frissen értesültek. Ezeknek a részle­tes megbeszélésére is sort kerítünk... A mindkét üzemegységben folyó politikai oktatás mellett figyelemre méltó programmal szolgál Ordacsehiben egész éven át — különösen ilyenkor télidőben — a nőbizottság. — Csaknem száz részvevő­vel ismerkedési «stet rendez-1 »Waggon szegényes nálunk a szókincs: azt, hogy légy szíves, vagy köszönöm, töröl­ték a szótárból. De van tö­méntelen utasítom, figyel­meztetem, fegyelmit adok. És van ajtócsapkodás, kiabá­lás.» Mindezt egyik hivatalunk felelős beosztású dolgozója mondta el. Nem is panasz­kodva, inkább irónikusan. Van vállalat, ahol az osztály- vezetők nagy kezétcsókolom- mal üdvöz'lik a kolléganőket az utcán, de c kapun belül egy jónapotra sem futja; mert ha belépnek a vállalat udvarára, akkor megváltozik a viszony: előtérbe kerül, hagy az egyik vezető, a má­sik beosztott. Természetesen ellenpélda is akad. Egy vállalati igazga­tó felmondott egyik munká­sának. A levél végére — amelyben döntését közölte — ezt írta: tisztelettel. S hogy miért? »Mert én tisztelem ezt az embert. Az tény, hogy nem felelt meg abban a munka­körben, amelyben dolgozott. A magatartásán próbált vál­toztatni, de nem ment. Fel kellett mondani. Ez a válla­latnak is érdeke volt. Ettől függetlenül én tisztelem ben­ne az embert.-» Sokat vitatott, sok oldalá­ról vizsgált viszony a veze­tőé és a beosztotté. Felettese mindenkinek van, beosztottja nem. Tanulmányok sora fog­lalkozik a jó vezető emberi, szakmai tulajdonságaival. Képzésükről szervezetten gondoskodnak, s ez jó. Vannak azonban az embe­ri kapcsolatoknak — így a vezető-beosztott kapcsolatá­nak is — olyan részei, ame­lyeket nem lehet könyvekből megtanulni, legfeljebb fino­mítani. A hivatalos nyelv nálunk meglehetősen merev. Formanyomtatványokon hív­ja fel figyelmünket a gáz­vagy villanyszámla díjbesze­dő, hogy ha ennyi és ennyi idő alatt nem fizetünk, ki­kapcsolják a villanyt? azaz: kizárnak a szolgáltatásból, mert éppen nem volt otthon senki, amikor kerestek. És úgy látszik, ezeknek « rosszul sikerült fonnanyom- tatványoknak a stílusa átn- gadt az emberekre. Használ­ják akkor is, ha nem kelle­ne. Kétségtelen: a vezetői fele­lősség elképzelhetetlen dön­tési jogok nélkül. S az in­tőimé ny a vállalat érdeké­ben hozott vezetői döntése­ket már nem lehet vitat ni. Hallatlanul nagy károkat okozna ez. Végrehajtásuk a beosztottaktól függ, de ez a munkakapcsolat emberi kap­csolatokkal is átszőtt. És nem mindegy, hogy milyenek ezek a kapcsolatok, hiszen összes­ségükben tulajdonképpen a munkahelyi légkört jelentik. Azt a légkört, amelyik hangulatot is teremt a fel­adatok megoldásához, szere­tik az emberek. Ahol azon­ban csak a szigorú vezető és beosztott viszonya érvénye­sül, s elnyom minden mást, nehéz lehet elviselni. Van olyan vállalat Somogybán, ahol ha egy munkás tanul — akár csak néhány hónapos tanfolyamon is — és sikere­sen vizsgázik, az igazgató személyesen gratulál neki. Hogy miért? Mert éreztetni akarja vele: örül az ered­ményeinek, s nem közömbös neki, hogy kik, milyen felké­szültségű emberek dolgoznak a vezetése alatt álló vállalat­nál Ezzel pedig bizonyítja is az emberek előtt: értékelik azt, aki törekszik, aki többet akar. Hiszen a munkáját szerető, törekvő ember kincs a vállalatnál is. De hogy ilyen legyen, azért a vezetők magatartásukkal mindennél többet tudnak tenni. Magyar Lajosra emlékezett Istvánéi Kiállítás az életéről — Emléktáblaavatás Nyolcvan évvel ezelőtt szü­letett Magyar Lajos, a kom­munista újságírás kimagasló alakja, a nemzetközi munkás- mozgalom hű harcosa. Ebből az alkalomból bensőséges em­lékünnepélyt rendezett szülő­faluja, Istvándi pártszerveze­te, tanácsa és termelőszövet­kezete. ' A gazdag program az álta­lános iskolában kezdődött ün­nepi megemlékezéssel. A ven­dégek között ott volt Mákos Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa, Király György, a barcsi járási pártbizottság tit­kára, Vincze Géza, a járási hivatal elnökhelyettese. Kép­viseltette magát a Dunántúli Napló is, hiszen Magyar La­jos Pécsen kezdte újságírói pályafutását. Elküldte képvi­selőjét a kaposvári Táncsics gimnázium KISZ-szervezete, amely a napokban vette fel Magyar Lajos nevét. A Himnusz elhangzása után Kósa István tanácselnök nyi­totta meg az ünnepséget. Vér­tes György barcsi művelődési- ház-igazgató tolmácsolta Ma­gyar Lajos híres vádbeszédé­nek egyik részletét, majd Tamás Katalin barcsi szak­munkástanuló elszavalta Jó­zsef Attila Munkások című versét. Ezután Suri Károly, a megyei pártbizottság oktatá­si igazgatóságának helyettes igazgatója méltatta Magyar Lajos munkásságát, izgalmas újságírói pályafutását. — Magyar Lajos neve sze­repel a magyar munkásmoz­galom nagy halottainak név­sorában. Nevét aranybetűs márványtábla örökíti meg a Kerepesi temető kommunista panteonjának egyik gránit oszlopán. Közvéleményünk azonban alig ismeri nevét, küzdelmes életét és nagysze­Emléktábla hirdeti Magyar Lajos nagyságát a klubkönyvtár falán. rű munkásságát. Ha általános­ságban is nagyobb gondot kell fordítani Magyar Lajos emlé­ke ápolására, akkor ez még fokozottabb- kötelességet ró szőkébb hazájára, Istvándi, a barcsi járás és megyénk kom­munistáira. Magyar Lajos fel­tétlenül megérdemli, hogy em­lékezzenek nevére nemcsak Magyarországon, a Szovjet­unióban és Kínában, hanem az egész világon. Suri Károly átadta Péchy Blanka színésznő és írónő üd­vözletét, aki a rossz útviszo­nyok miatt nem indult el a hosszú útra. Nagy tapssal fo­gadták az ünnepség ^résztve­vői, amikor Jakab István, az Ű; Élet Tsz elnöke bejelentet­■ Sokan megnézték tegnap délután az emlékkiállítást. te a vezetőség javaslatát, hogy a szövetkezet vegye föl Ma­gyar Lajos nevét. Az év elején felavatott Ma­gyar Lajos klubkönyvtár előtt folytatódott az ünnepség. Le­leplezték és megkoszorúzták az épület falán elhelyezett emléktáblát. Pavelka Jenő párttitkár avatóbeszédében hangsúlyozta: megőrzik Ma­gyar Lajos emlékét. A könyvtárban sók szerv és társadalmi munkás összefogá­sával szép emlékkiállítás; rendeztek. A Széchenyi könyv­tár, a megyei, a járási könyv­tár, a járási művelődési köz­pont, a kaposvári fotóklüb, a kaposvári fényképész Ktsz, személy ezerint Fiola Pál, Ko­vács József, Vértes György, dr. Torma Ákos, Vuncs István lelkes és megértő támogatásá­val állt össze a hét tablóra való anyag, amelyet Suri-Ká­roly válogatott. Néhány rit­kaság is látható a tablókon, Így például Magyar Lajos első világháborús frontképei, ame­lyeket eddig seholsem állítot­tak ki, s annak idején a cen­zúra megtiltotta a közlésüket. Kovács József, a barcsi járási könyvtár igazgatója azzal nyitotta meg a kiállítást: Ma­gyar Lajos ma újra él, s ez a legnagyobb bizonyíték mon­dásának igazára-: »Az embe­rekben lehet, hogy csalódok, de az eszmében sohasem». Rajbár István barcsi grafi­kus szép emlékplakettokat készített az ünnepi alkalom­ból. Péchy Blankának, Magyar Lajos első feleségének, emlé­ke hű ápolójának, életregénye írójának külön rézdomborítá­sokat, s még egy grafikát a szovjetunióbeli találkozásuk­ról. Ezeket hamarosan eljut­tatják neki a fővárosba. Rinyaújnép nem messze esik Istvándi tói. Ott Gábor Andor, itt Magyar Lajos született. A kommunista újságírás két ki­magasló alakja közül eddig csak Gábor Andort ismertük alaposan, ez az ünnepségsoro­zat azonban felhívta a figyel­münket az adósságunkra. S biztos, hogy úgy lesz, ahogy a tsz-elnök ígérte a község ne­vében: ápolni fogják Magyar Lajos emlékét, minden no­vember 25-én koszorút he­lyeznek el az emléktábláján. Lajos Géza n Kamrák és a szakácsnők" »•Üres kamrának bolond a szakácsnő ja-« — mondta vala­ki nemrégiben az egyik ter­melőszövetkezet irodájában. Nem nehéz »lefordítani-« a mondatot: a pénztartalék nél­küli gazdaságban nem becsü­lik sokra a vezetőt sem. Kesernyés összegezés ez, de többnyire jogosan hangzik el az eredménytelen gazdálko­dást folytató mezőgazdasági üzemekből. Nem azokról van szó, amelyekben egy-egy gyen­gébb gazdasági év pillanatnyi megingáshoz vezet; azokban látszik jogosnak a bírálatot rejtő szólásmondáa, amelyek évről évre nehezebben állnak talpra. Ezekben a mezőgazda- sági üzemekben bej van a tervezéssel, akadozik a szer­vezés, és legtöbbször: a szö­vetkezeti demokráciát is csak elvben ismerik, a gyakorlat­ban nem a lkalmazzák. Nem egyszer kínosan érzik magukat az ilyen gazdaságokban akkor is, ha & szakembergárdáról érdeklődik a kíváncsi kívülál­ló. Az »üres konyhát« tehát okok tucatjai »eredményezhe­tik« egy-egy esetben. Téli napok, téli esték a fonyódi Balaton Tsz-ben lek Ordacsehiben nőnapkor, azzal a céllal, hogy az egye­sült tsz két üzemegységének asszonyai jobban megismerjék egymást — tájékoztatott a szö­vetkezet elnöke. — Czár Ist­ván csúcstitkár és én tartot­tam ismertetőt a szövetkezet- rőL Aztán számos jól sikerült előadás következett, ugyan­csak a nőbizottság szervezésé­ben... Amit a rákról tudni kell címmel orvos tartott előadást. Állatorvos beszélt a háztáji állattenyésztésrőL November végén ismét egészségügyi elő­adásra kerül sor. Ugyanitt a tsz jogtanácsosa, dr. Móré László a szövetkezetben dol­gozó nők jogi helyzetéről, Sinkovics Lászlóné, a nőbi­zottság tagja pedig SZTK- és nyugdíjügyekről tart ismeret­bővítő tájékoztatást Tartalmas program a téli estékre. Bizonyosan jól jár­nak, akik élnek ezzel a lehe­tőséggel, és meghallgatják a számukra legérdekesebbnek ' kácsnőire Van egy másik közmondás is. így szól: »Addig nyújtóz­kodj, amíg a takaród ér!« Megszívlelendő ez is. Mert mit is ajánl? Takarékosságot, be is váltható ígéretek hangoztatá­sát; olyan beruházásokat, ame­lyekhez zsebben van a szük­séges pénzmag. S akkor még mindig nem kalkuláltunk az objektív tényezőkkel! Nemrégiben egy másik ter­melőszövetkezet irodájában a főagronómussal beszélgettem. Két szoba nyűt egymásba, s köztük az ajtó sarkig tárva. A főagronómus kiment egy ira- . tót megkeresni Ahogy utána —néztem, láttam, hoéy a másik ’ szobában lekapcsolja a vil­lanyt. Ott már nem tartózko­dott senki, ebédidőben vol­tunk. »Két fillérrel kevesebb lesz a villanyiógyasztásuk. Na és? — kérdezhetné valaki. Ezeknél a két-, tíz-, húszfil­léreknél kell kezdődnie a ta­karékosságnak, a »takaró szé­léig nyújtózkodásnak«. Nem az anyagi, hanem az erkölcsi hatása nagy ennek. Talán még azt is el lehetne érni, hogy a szántóföldeken nem maradná­nak kinn télre — még elvétve sem — a nyáron s ősszel nél­külözhetetlennek mondott munkaeszközök. S így egv-egy géppel kevesebbet kellene venni a következő évben. Ta­lán még a reprezentációs alap­ból is lehetne más célokra használni egy keveset az ilyen termelőszövetkezetekben. A vezetők jó példája a tagokban is felismerésekhez vezetne. De szép volna, ha a terményt szál­lító pótkocsikat is olyan gon­dosan raknák, hogy azokról a szállított anyag negyedrésze nem hullana el az úton. S le­hetne sorolni oldalakon át,- hol s hogyan lehetne takaré­koskodni anélkül, hogy a szomszéd falu lakói »skót vic­ceket« gyártanának a szóban, forgó tsz-ekről, azok tagjairól. Akkor az »üres kamrák sza- sem mondanák azt ígérkező előadásokat. B. F. az elmarasztalást kifejező jel­tót L L. SOMOGYI BfÉPLAF 3ML mMlw 2&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents