Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

Qjárám/liői' kópém/ Anstin Garritt londoni divattervező beige színű báránybőr köpenye. A köpeny elejére az ‘►egyszerűség« kedvéért róka­farkokat aggattak. A virágok téli pihenője Ilyenkor ne bolygassuk vi­rágainkat se átültetéssel, se tápoldatos öntözéssel! A fény­szegény napokon nem tudnak olyan ütemben fejlődni, mint nyáron, és a mesterséges haj­tás felborítja természetes egyensúlyukat A kaktuszoknak és más pozsgás növényeknek — to­vábbá az ún. hidegházi nővé­Ivíposzlás ételek KÄPOSZTA — HASÉVAL TÖLTVE Egy Jó nagy fej, szép kemény káposztát a torzsánál kivájunk. hogy nagy üreg legyen benne. Az­tán forró, sós vízben kifőzzük (vigyázva, hogy szét ne essék), majd nagyon finomra darált, meg­sózott, fűszerezett sertéshússá! megtöltjük, s egy tűzálló tálba tesszük úgy, hogy a káposztáiéi nyílása fölfelé legyen. 3 tojást 2 dí tejfölben elhabarunk, rá­öntjük a káposztára, teszünk rá néhány hideg vajdarabkát, és sü­tőben — gyakran locsolgatva — megsütjük. KAPOSZTAPUD1NG Egy nagy fej káposztát sós víz­ben megfőzünk, fél kiló sertéshúst — apróra vágva — kevés zsírban reszelt vöröshagymával, fekete­borssal és sóval párolunk. A főtt káposztáról néhány levelet leve­szünk (de vigyázzunk, hogy egészben maradion!), a többit ap róra összevágjuk, s 4 egész tojás sál, egy evőkanál olvasztott vajja’ és egy marék zsem’emorzsával együtt a húshoz keverjük. 'Egy nagy szalvétát zsírral bekenünk, a káposztaleveleket kibéleljük, a ke­veréket beletöltjük, és ügyesen ösz- szekötlük. Egy óra hosszat főzzük sós vízben. Aztán óvatosan ki- göngyöljük, és tálaláskor fél li­ter forró tejföllel leöntjük, és vaj­ban pirított zsemlemorzsával meg­szórjuk. KÁPOSZTÁS LÄNGOS Cukor nélküli jó kalácstésztát készítünk, és megkelesztjük. Az­után kinyújtjuk, és négyszögl^es darabokra vágjuk. Mindegyikre te­szünk egy-egy jó kanálnyi apróra vágott, sóval és féketeborssal pi­rított káposztát. A tésztát gombóc alakúra formáliuk, majd kinyújt­juk, vigyázva, hogy ki ne sza­kadjon. Aztán megkenjük a tep­sit zsírral, egy sor lángost bele­helyezünk, és a tetejét bőségesen megkeniük zsírral. Azután Ismét egy sort helyezünk rá. Ezeket a láncosokat is megkenjük zsírral, majd megsütjük. Tálra rakjuk, majd melegében Ismét megkenjük zsírral. káposztás palacsinta Lisztből, tejből, tojásból a szo­kásos módon készítünk palacsln- tatésztát, amelybe nagyon finom­ra reszelt káposztát keverünk. A masszából forró zsírban vagy olajban palacsintákat sütünk. A tésztát tetszés szerint — sósán vagy édesen — készíthetjük; a sós tésztába egy kevés törött fe­keteborsot, az édesbe pedig egy csi»“*nyi törött fahéjat teszünk. nyéknek — télen pihenési időt kell biztosítanunk. Ez annyit jelent, hogy világos, 5—10 fo­kos helyiségben teleltetjük őket, s csak ritkán (10—15 na­ponként) öntözzük. Gyakran okoz levélhullást, levélsárgulást a téli hónapok­ban a hibás szellőztetés. Egyetlen növény sem viseli el ugyanis károsodás nélkül sem a közvetlenül rá áramló hideg levegőt, sem a huzatot. Még a rosszul szigetelt ablakon át beszivárgó hideg levegő is okozhat hasonló tüneteket. Növényeinket tehát lehetőleg olyan ablak elé helyezzük, amelyen nem szellőztetünk, és télen-nyáron kerüljük a huza­tot! Kevesen tudják, hogy a nö­vényeket a dohányfüst is ká­rosítja. Különösen a téli hó­napokban, amikor kevesebbet szeli őzetetünk. A bűnös: a féregnyúlvány A féregnyúlvány sebészi el­távolítása ma a leggyakoribb műtétnek számít. A statiszti­kai adatok szerint egy has­sebészeti osztályon az összes eseteknek csaknem a fele (42 százalék) és áz összes operált eseteknek közel egyharmada (28 százalék) a féregnyúlvány- gyulladással kapcsolatos. Nyil­ván ez a gyakoriság alakította ki pzt a jellegzetesen pesti hu­morból fakadó mondást, hogy a vakbálműtétet a kórházak­ban >*a portás végzi«. Ha tú­loz is ez a szólásmondás, jól tükrözi a közönség elképzelé­seit a vakbélműtétről. Pedig nem is olyan egysze­rű ez az ügy, vagy legalábbis sokszor nem az. Vakbél vagy féregnyulvány Már maga az elnevezés is el­lentmondásos. A köznyelvben — éppúgy, mint a cikk be­vezető soraiban — hol féreg- nyúlványról, féregnyúlvány­gyulladásról, hol vakbélről, vakbélgyulladsáról beszélünk. Ugyanazt értjük alatta, pedig e két elnevezés korántsem azonos. Ahol. a vékonybél ta­lálkozik a vastagbéllel, az a vakbél, a fáregnyúlvány pedig a kétféle bél találkozási pont­ján eredő 5—15 cm hosszú, fél—1 cm vastag — féreg ala­kú — nyúlvány. Amikor vak­bélgyulladásról beszélünk, az esetek túlnyomó többségében a féregnyúlvány betegedett meg, 1000 eset közül csak egy­szer a vakbél. Mindenképpen helyesebb tehát a féregnyúl- vány-gyulladás, féregnyúl- ványlob elnevezés, vagy a már a köznyelvbe is átmenő orvosi műszó, az appendicitis. Bármennyire is gyakori ez a betegség, felismerése a se­bészeti megbetegedések közül szinte a 'legnehezebb. A be­gyulladt féregnyúlvány legfon­tosabb ismertetőjele a gyomor­rontáshoz hasonló érzés: tom­pa, nem túl erős fájdalom a jobb alhasban; hányinger, há­nyás, nem magas láz, étvágy­talanság, jrossz közérzet. Ha ezek' a tünetek együttesen for­dulnak elő, az egyenlő az ap- pendicitissel, az pedig egyenlő a műtéttel. A valóságban azonban soha­sem ilyen egyszerű a helyzet. Hiszen sok-sok betegség okoz­hat hasonló , tüneteket; ezek közül néhány: vesekő, vese- medence-gyulladás, epekő, epehólyag-gyulladás, petefé­szekgyulladás, petefészektöm­lő, méhen kívüli , terhesség, influenza, bélhurut, bélkólika, béltumor, bélelzáródás stb. Ennyi hasonló tünettel járó betegség közül kiválasztani az «igazit« valóban csak nagyon lelkiismeretes, körültekintő vizsgálattal lehetséges. És ha a többszörös vizsgálat után minden jel arra vall, hogy a bűnös a féregnyúlvány, akkbr kerül csak a beteg a műtőbe. A féregnyúlványnak gyulla­dásra való hajlama több té­nyezővel magyarázható. A ré­gebben divatos »lenyelt gyü- mölesmag«-elméletnek kevés' alabja lehet. A legvalószínűbb előidéző ok a pangás. Eszerint a féregnyúlvány szűk üregé­ben biconyos okok folytán ä váladék megrekedhet, és így pangás keletkezhet. A moz­gás nélküli folyadék pedig mindig ió táptalaj a baktériu­mok számára, végső fokon ugyanis azok váltják ki a gyulladást. Olvankor pedig az egyetlen lehetőség a műtét mert ellenkező esetben a gyul­ladás más hasi szervre — de 1 eginkább a hashártyára — is átterjedhet. A műtőben Mara a műtét valóban kis beavatkozásnak számít. A megfelelően érzéstelenített vagy altatott betegnél feltár­ják a féregnyúlvánv helyének megfelelő — általában előre jól meghatározható — terüle­tet, eltávolítják a bajt okozó féregnyúlványt; a csonkot -el­bukta t iák«, majd a sebet zár­ják. Ha minden az előre ki­számítottak szerint zajlik, az egész műtét szinte csak perce­kig tart. Természetesen helytelen vol­na azt gondolni, hogy minden eset ilyen egyszerű. Sokszor fölléphetnek akadályok, komp­likációk, szövődmények, ame­lyek nem a -portásoknak«, de öreg, tapasztalt sebészeknek is sok álmatlan éjszakát okoz­tak már. A „bikinimetszés“ És mint minden az életben, a sebészet sem mentes a di­vattól. Sok beteg szájából — természetesen nőkéből — el­hangzott már a kérés, hogy kis metszést, ún. »bikinimetszést« kapjanak. A lelkiismeretes orvos nem tehet eleget az ilyen kérésnek: a kis metszés növelheti a mű­tét idejét, megsokszorozhatja a szövetkárosodásokat a szűk területen való kényelmetlen operálás miatt. Különféle mel­léksérülések is keletkezhetnek ettől, és fokozódik a fertőzés lehetősége. A jó sebász tehát mindig a szükségesnek meg- ‘elelő metszést ejt, és nem engedi magát befolyásolni a divattól; A közhittel ellenke­zik a mondás, de közel áll az igazsághoz: -Kis sebész — kis metszés, nagy sebész — nagy metszés.« H. J. © OTTHON A jánt&ék TULAJDONKÉPPEN ml a célunk azzal, ha valakinek ajándékot adunk? Mindenek­előtt az, hogy örömet szerez­zünk. Az ajándékozásnak is meg­vannak a szabályai, s aki eze­ket a szabályokat nem merev, átléphetetlen korlátoltnak te­kinti, hanem iránymutatónak, az különösebben nagy hibát nem követhet el. Melyek azok az alkalmak, amelyekről okvetlenül meg .kell emlékezni? A családtagoknak minden jelentősebb családi évfordu­lóról — tehát születésnapról, névnapról, házassági évfordu­lóról — illik, sőt szinte köte­lesség megemlékezni. Az ajándékozásnak azonban min­dig arányban kell lennie az ajándékozó anyagi helyzeté­vel. (Ez különben mindenféle ajándékra vonatkozik.) Anyák napján nemcsak az anyákat kell szívből köszön­teni, hanem az anyósokat és a nagymamákat is. Szülők ad­hatnak értékesebb ajándékot gyermekük életének egy-egy jelentősebb állomásán — sze­mélyi igazolvány, érettségi, szakmunkásvizsga, diploma —; ilyenkor megkaphatja a gyerek az első karórát, bőr- irattárcát, esernyőt, fényképe­zőgépet, magnót, a fiúk ele­gáns öltönyt, villainyborotvát, a lányok kosztümöt, fésülkö- dőkészletet. Ha gyermek születik, a férj­nek virággal illik köszöntenie a feleséget. A kórházba a kismamának virágot és édes­séget vihetnek a rokonok is, de csak vágott virágot, a cse­repes ugyanis nem higiénikus. Névadó szülők, nagyszülők praktikus ajándékokat vehet­\ GALGÓCZI ERZSÉBET 1» ÍLO \20. * — Szeretném tudni, Csegei | elvtárs, mi bajotok velem. És Í ha valami bajotok van, mért nem mondjátok meg a sze­membe. Nem vagyok gyerek, Jhogy ne tudjam elviselni az igazat. Ha le akartok váltani, tessék! Nem volt nekem ab­ból hasznom, hogy tíz évig a | téeszért dolgoztam... De ez a pókháló, amit kivetettek kö- rém, ez... ezt nem érdemiem. : Csegei csodálkozik. • — Miféle pókháló? [ Miközben beszél, a külön- : ben üres páncélszekrényből ; előveszi a pálinkásdemizsont, ; meg két poharat, s a puszta | asztallapra rakodik. Tölt. — Nem értelek, Niklai elv­itárs. Miféle pókháló?... A ■ felügyeleti szervnek az a kö­telessége, hogy a törvényes- ; ség fölött őrködjön ... — No de, hogy merítek fel- ; tételezni rólam ... — Mi nem tételezünk fel [semmit. Az ellenőrzés még : nem gyanúsítás. Mért kell ezt : úgy felfogni ? ... Mért vagy ’ ilyen ideges? — Te is tudod, milyen köny- : nyű megkeverni az embereket. ; írtak rólam egy mocskolódó ; cikket, azóta is az motoszkál az emberek fejében: valami baj van az elnökünkkel? Úgy látszik, valami baj van az el­nökünkkel! — Majd ez a vizsgálat tisz­táz — vigasztalja Csegei. — Mi alól?... — kiált fel Géza tehetetlenül. Ügy látszik képtelen megértetni magát ez­zel az emberrel. Csegei koc­cintásra emeli poharát. Géza is önkéntelenül felhajtja az italt. Csegei visszaül. Megválto­zik a hangja. — Az elvtársak nem helyes­lik, hogy Selyem Zsigát el- bocsájtottad. — Géza felüti a fejét. — Mert ha hanyag len­ne, trehány, hozzánemértő... Vagy az? — Nem. De... — Ha milliós károkat oko­zott volna a szövetkezetnek... Vagy okozott? —. Nem. De... Csegei nem hagyja befejez­ni a mondatot: — Van nekünk egy állami gazdasági igazgatónk, aki minden évben okoz tízmilliós kárt. Mégsem váltják le, mert amúgy -jó elvtárs, régi elv­társ«. — Csegei elkomorodik. — Ez persze helytelen. . Ez ugyanúgy szélsőség, mint a ti túlzott szigorúságotok. -A szó­0 ■cializmust azokkal az embe­rekkel kell felépíteni, akik vannak«. — Géza megint szólni akar, de Csegei megál­lítja: — Selyem Zsiga nem lopott. Amit csinált, azt nem lehet úgy megítélni, mint egy lopást. Ha valaha az életben is lopott volna, akkor — bo­csánat — nem egy szál gatyá­ban ment volna oda hozzátok. Es ha nálatok lopott voina, akkor már rég felépítette vol­na a házát. Nem igaz? — De. Valószínű. Én nem akartam elküldeni, de a veze­tőség leszavazott. — A téesz többet veszít ve­le, mint Selyem Zsiga. — Most már mit tehetünk? — kérdezi Géza. Csegei azt hiszi, hogy Niklai puhul. — Visszaveszed. — ajánlja, mintha ez lenne a legtermé­szetesebb dolog. — Bejelen­ted, hogy a területi szövetség megvizsgálta az ügyet, és nem találta olyan súlyosnak, hogy ezért el kelljen bocsáj- tani. Géza gondolkodik. Élesen néz Csegeire. — Mi köze a kettőnek egy­máshoz? A vizsgálatnak és a Selyem Zsiga ügynek? — Semmi! — és Csegei za­vartan tölt a poharakba. — Egyáltalán semmi. — Én a vizsgálat ügyében jöttem — mondja Géza ma­kacsul. — Én egyedül nem állítha­tom le a vizsgálatot. Legfel­jebb megbeszélem az elvtár­sakkal. — Koccintásra nyújt­ja poharát, s hozzáteszi -leg­feljebb« nélkül: — Megbeszé nek: babakocsit, kocsitakarót, járókát, . babakelengyét, kis kádat. Esküvőre a szülők — anyagi helyzetüknek megfelelően — már előre megbeszélhstik a fiatalokkal, hogy mit adjanak. A közeli rokonok és barátok helyesebben cselekszenek, ha megkérdezik legalább az örömszülőket, mit vegyenek, vagy összeadják a pénzt, és közösen vásárolnak értéke­sebb tárgyat (szőnyeget, mű­tárgyat, háztartási felszere­lést). Ez jobb, mintha egyen­ként valamilyen szervizt, vagy kávéfőzőt vesznek, ami­ből azután négy-öt sorakozik a fiatalok szekrényében. Az eljegyzés kisebb ese­mény, ilyenkor azonban az udvarias és figyelmes vőle­gény nemcsak a menyasszony­nak, a mamának is visz egy csokor virágot. A meghívottak — barátok, barátnők — virág­gal, cukorkával, esetleg neme­sebb itallal kedveskedhetnek de egy üdvözlő távirat is elég. Az ajándék nagyobb gond, ha nem közeli hozzátartozó­inknak kell adnunk. Kik azok, akikkel olyan kapcsolat­ban lehetünk, hogy bizonyos esetekben kell, illetve meg lehet ajándékozni őket? Ebbe a kategóriába elsősor­ban azok a férfiak és nők tartoznak, akik nem jegyesek. A férfi — mivel még nem vő­legény — ne bizalmaskodjon drága ajándékkal, mert ezzel kényelmetlen helyzetbe hoz­hatja nőismerősét. Drága ajándékkal vonzalmat, szerel­met kicsikarni — ha nincs — úgy sem lehet. Aki csak annak árán érhet el eredményt, jobb, ha önként visszalép. Ha meg­hittebb a kapcsolat, akkor ugyanilyen örömet szerez egy üveg kölni, rúzstok és fésű- készflet. A férfi mindig ügyel­jen arra, hogy ő legyen az első, aki ajándékot ad! (Az ajándékot viszont szakítás lem velük... Te pedig gon- j dőld meg a Selyem Zsiga! ügyet! Géza feláll. — Ezen már nincs mit meg-? után — ha még oly értékes is gondolni. | — visszakérni ízléstelenség.) Másnap reggel öt, hajszálra | egyforma Volga érkezik a ter-j randevúra A férfi virágot melőszövetkezet irodájához.? mindig viliét de a virág - Az iroda előtt munkába hala-? akáJmilIT 1118 cf°k°r’ T?** dó parasztok, s a gépszín dol-£ minden gozói elképedve s összesúgva} bámulják ezt az autócsordát A tíz ellenőr állva is alig fér el a három kis helyiségben. — Általános ellenőrzés — mondja Müller, aki szemláto­mást a sebb és esetben friss legyen. Vannak ajándékok, ame­lyeknek mindkét nembeliek örülnek. Aki szereti az irodal­mat, a zenét, feltétlenül örül, . . . • LS .. * ha a legújabb könyvet, lemezt •brigádvezető«. Gogo-? kapj* Aki érdekl6dlk a ké fontoskodobb, mmt£ _ , . eddig bármikor. — Kérjük a? , iparművészeti leltárkönyveket! £ alkotások iránt, annak kedves Míg Csordás szolgálatké £ UándéK egy jó reprodukciókat szén előhordja a leltáríveket £ tartalmazó katalógus, kisebb Géza fogcsikorgató indulattal? ötvösmunka, kerámia, fafara- szemléli őket. ? gású dísztárgy, falikép. ni7 Leltárt akarnak csinál-£ A nönek a férfinál.szűkeb„ — Ez az utasítás - feleli jbek «?, ajándékozási lehetősé­Müller hidegen, ♦ ©zert sokksl ötletesebb­Géza majdnem szétrobban. £ nek-> körültekintőbbnek kell — Most? Három hónap múlva zárszámadás! Akkor úgyis leltározunk! Mire jó ez? — Ez az utasítás. — Papír van? — kérdezi Géza. lennie. BARÁTOK, jó ismerősök, munkatársak tartsák szem előtt, hogy csak olyasmit ve­gyenek, amiről biztosan tud­ják, hogy örömet szerez. Nem szabad kényszerű kötelesség­sr sss? f wi HJrom olv,,hatatlan j m,„, „ aJ4ndéto, " fogják, nem kötelezhetnek le túlságosan senkit sem ajándé­kukkal. papírt. aláírás és több pecsét. — Ki írta ezt alá? — Az elvtársak. Géza dühöngve kettétép; papírt. (Folytatjuk.) Személyes használati tár­gyat csak a nagyon jó, bizal­mas viszonyban levő barátok vegyenek egymásnak. SOMOGY) Szerda, U>7L NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents