Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

A Zselic földrajzi határai A Zselic különböző szak­területeken működő kutatói a név eredetétől és a terület tör­ténelmi-földrajzi nagyságának változásától függetlenül ma Megegyeznek abban, hogy a Zselic nemcsak etnikai egység, hanem természetföldrajzi táj is. Ennek ellenére a táj pon­tos földrajzi elhatárolása so­káig nyitott kérdés maradt. Mindjárt érthetővé válik az elhatárolás során jelentke­ző nehézség, ha a Zselic terü­letét a szomszédos tájegysé­gekkel hasonlítjuk össze. A táj északi határát a Ka­pos aszimmterikus völgye je­löli ki, és ebben a kutatók többségének megegyezik a vé­leménye. A Somogyi-dombság északi része ÉNy—DK-i Irá­nyú völgyekkel szabdalt tér­szín, ahol a pannon rétege­ket különböző vastagságban lösz fedi, s így a Zsslichez 'hasonlít A Kapóstól északra elterülő dombvidék formakin­csének kialakulását a kutatók sokféleképpen magyarázták. Lóczy bajos és Cholnoky Jenő a völgyeiket szélbarázdának tartották, mert a területen a patakok egy része észak,, a másik pedig dél felé folyik, tehát bennük a völgyi vízvá­lasztó is kialakulhatott. Ök a völgyek közötti »hátakat-« a szél munkájának eredménye­ként kialakult maradékgerin­ceknek tartották. Penck német geográfus a »hátakat« hosszan­ti homokdűnéknek vélte. Bulla Béla elvetette a szél kizárólagos szerepének lehető­ségét a felszín kialakításában. Véleménye szerint a Balaton árkának besüllyedésével a fo­lyók és patakok egy részének futásiránya megváltozott. A Bükkúti-hegység vízválasztó­jának kialakulásával a pata­kok egy része már a Balaton árkába folyt. Szerinte a töré­sek. a szél és a folyók egy­aránt szerepet játszottak a dombvidék mai képének ki­alakításában. A Zselic és a somogyi domb­vidék északi része között geo­lógiai hasonlóság van, mert a medenoeüledékek mindkét te­rületen kristályos ókori rögö­ket borítanak: a pannon réte­gekre lösz települt. A Zselic geomorfológiája mégis inkább a Völgységgel és a Hegyháttal mutat rokon vonásokat, mert közös alaki jellemzőjük a szerkezeti és eróziós tagozott- ság, az erős talajlehordás. mely a barna erdőtalajt sok helyen elpusztította. A Zselic nyugati határának kijelölése csak egy vonatko­zásban okozott nehézséget. Egyes térképek, amelyek az ország természetföldrajzi táj­beosztását tüntették fel, a nyugati határt a Rinya és mellékfolyóinak kiszélesedő völgyperemsíkjén húzták meg. ami gyakorlatilag a Balső-So- mogy keleti részének a Zselic­hez csatolását jelentette. A tájak elhatárolásánál a geo­morfológiai jellemvonások döntő jelentőségűek, ezért a Kapos eredési helyétől és a Nyugat-Gyöngyös pataktól nyugatra fekvő homokkal fe­dett • alacsony reliefenergiát (magasságkülönbséget) mutató terület a Belső-Somogynak a Rinya és mellékfolyói által kettéosztott keleti részének tekinthető, így nem tartozhat a Zselichez. A Zselic déli határát a dombvidéknek a Dráva árté­ri síkságára lealacsonyodó metszésvonala adja meg, mely nyugaton délebbre nyúlik, ket- leten viszont közelebb kerül a hegylábi szintekhez. A réti anyagtérszínek fokozatosan át­mennek a Dráva-sikságon a Dráva-völgybe. A legnehezebb feladat a te­rület nyugati határának kije­lölése volt. A Baranya-patak ugyan a Völgység irányában éles szerkezeti választóvonalat jelent, de az Okar-pataktó’ nyugatra fekvő területen a felszínen mészkő jelenik meg. ami viszont a Mecsek hegy­ség tömeges kifej lődésű kőze­te. A földtörténeti középkor­ban képződött mészkő a fel­szín alatt tovább folytatódik nyugat felé, elvékonyodik, majd teljesen megszűnik. A Szent György- és az Okor- patakkal bezárt területen a mészkő megjelenése, kifejlő­dés! módja, kora kétségtele­nül a Mecsekkel mutat ge­netikai kapcsolatot, akárcsak a foltokban mutatkozó kiöm- lési kőzetek. A kérdés tehát az, hová tartozik a terület tájföldrajzi szempontból? Lehmann Antal és mások kutatásai, bizonyít­ják, hogy az említett terüle­ten mindazok a geomorfológiai formakincsek megtalálhatók, mint a Zselic többi részén. Ugyanúgy jellemzők a suva- dások. a völgyi lösz jelenléte, a löszképződmények. A terü­let általános lejtésviszonyai sem mutatnak középhegységi jelleget, hanem kifejezetten dombvidéki képet. így az el­térő mélysZferkezet ellenére a Zselic nyugati határának a Baranya-patak és Ókor-völ­gyét tartjuk. I960-ban Láng Sándor és Bulla Béla professzorok vita­indító előadásként javaslatot nyújtottak be hazánk tájbe­osztásáról az újabb kutatási eredmények figyelembevéte­lével. Eszerint a Zselic kistáj, a Tolna—Baranyai dombság­nak mint középtájnak a ré­sze. hasonlóképpen a Völgy­séghez, a Hegyháthoz és a Szekszárdi dombvidékhez. 1970-ben Pécsi Márton: Geo- morphológical regins of Hun­gary c. munkájában a So­mogyi-dombság részeként jel­lemzi és tünteti fel a Zselicet, és a vázolt földrajzi határait adja meg. Dr. Vuics Tibor A megyénkbe*; dolgozó diplomás szakemberek — pedagógusok, jogá­szok, orvosok — többsége a közeli nagyobb város, Pécs felsőfokú intézményeiben ké­szült fel hivatására. E mecse­ki város főiskoláin, egyete­mein jelenleg is több száz fiatal tanul Somogyból. Dél- Dunántúl e szellemi központ­ja tehát fontos és tovább fokozódó szerepet tölt be me­gyénk életében, jelentősen be­folyásolja gazdasági és műve­lődési fejlődését. Pécsen jelenleg hat felső­fokú intézmény működik. Az első alapítási éve: 1367, az utolsóé: 1970. Az I. Lajos király által ala­pított, sok változást megért tudományegyetem ma már csupán Újak alakulták, fejlődnek a régiek Pécs főiskolái, egyetemei jogi karral működik. Az alaposan fel­duzzadt létszám, a 412 nappa­li, 96 esti és 276 levelező hall­gató elhelyezéséhez, illetve időszakos felkészítéséhez azon­ban így is szűknek bizonyul­tak a régi falak. Jelenleg emeletráépítéssel bővítik az épületet. A diákok negyede — ezek többsége fizikai dolgozó gyer­meke — kollégiumban lakik. Ez azonban — akárcsak a töb­bi felsőoktatási intézmény­ben — nem elégíti ki az igé­nyeket. E legrégibb egyetem falai között kapott -helyet a legif­jabb testvér, a Marx Károly Közgazdasági udományi Egyetem kihelyezett nappali tagozata, amely tavaly nyitotta meg kapuit. Az új intézmény leg- telepítését fokozódó társadal­mi szükséglet sürgette. Isme­retes, hogy főképpen a vidéki vállalatok milyen közgaz­dászhiánnyal küzdenek — hozzávetőleges számítás sze­rint e fontos “szakemberekből mindössze ötezer működik a fővároson kívül. Ennek megfe­lelően, a gyakorlati igények­kel összhangban az intéz­mény elsősorban vállalati munkahelyek betöltésére al­kalmas közgazdászokat kíván képezni. A négyéves képzés alatt — a második évfolyam­tól kezdve — szakosított for­mában folyik az oktatás: vál- . laiati tervező-elemző, illetve marketing szakon, a hallgatók választásának megfelelően. A harmadik évfolyamon aztán mindkét szakon alkalmuk nyí­lik a diákoknak arra, hogy ér­deklődésüknek, esetleg szerző­désen alapuló kötelezettsé­güknek megfelelően ipari, me­zőgazdasági vagy belkereske­delmi szakemberekké képez­zék magukat. A két évfolyamon 192 hall­gató tanul az ország különbö­ző részéből, de elsősorban a Dél-DunántúlróL Megyénkből mindössze tizenöt fiatal vá­lasztotta e frissen megnyílt lehetőséget, holott Somogy­nak ennél jóval több új köz­gazdászra lenne szüksége a következő években. Két év múlva ünnepli fenn­állásának fél évszázados év­fordulóját a Pécsi Orvostudományi Egyetem \ jubileurhi megemlékezést már olyan új egyetemi város­részben tartják, amelynek pa- norámlkus látványa is lenyű­A Pécsi Tudományegyetem épületei gözi a szemlélődét A modem épületekben folyó oktató mun­kához 1250 klinikai ágy ál rendelkezésre, nagyszerűen fölszerelt intézmények és osz­tályok, a legmodernebb mű­szerek — egyebek között a műtétek zavartalak megfigye­léséhez szükséges ipari tv­hálózat. Az orvosjelöltek 400 oktató irányításával készülnek hivatásukra. Számuk egyéb­ként az utóbbi két évtizedben megkétszereződött, és ma már meghaladja az 1200-at Ké­nyelmes elhelyezésükre átadás előtt áll egy 400 ágyas kollé­gium, amely merész tervezésű tömbjével hangulatosan illesz­kedik a Makár-hegy oldalá­hoz. Az egyetem körzetéhez ót megye — köztük Somogy — tartozik. Szűkebb hazánk je­lenleg Baranya után a legna­gyobb létszámmal — 144 hall­gatóval — részesedik. A rohamosan fejlődő Intéz­mény tervei közül csupán egyet emelek ki, azt, amelyik megyénket közvetlenül is érinti. Eszerint 1972-tőf — amikor új tanterv szerint in­dul meg a képzés — a legkor­szerűbb módszert alkalmazva, oktató kórházi hálózatot épí­tenek ki, amelyben jelentős helyet foglal majd el a kapos­vári kórház is. Ez azt jelenti, hogy a tanévben — a tanrend szerint meghatározott időben — a betegágy melletti oktatás, az egyetem klinikájával pár­huzamosan, a kijelölt kórhá­zak osztályain is folyik. Ez a gyakorlatiasabb képzés bizto­sítása mellett könnyebbé ten­né az utánpótlást az itt gya­korló hallgatókból, de élénkí­tené a kórházak tudományos tevékenységét is. Pécsen 1952 óta folyik szer­vezett zenetanárképzés, öt év óta azonban — a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zene- és ének tanárképző tago­zataként — főiskolai szinten. Tizenkét hangszert oktatnak itt, de a főhangszer mellett a hallgatók képesítést kapnak szolfézs- és általános iskolai énektanításból is. Az itt szer­zett tanári oklevéllel felvételi vizsgát tehetnek a végzősök a Zeneművészeti Főiskolára, ahol — a vizsga eredményétől függően — a harmadik vagy negyedik évfolyamon folytat­hatják tanulmányaikat. Az intézmény 69 hallgatója négy megyéből tevődik össze. Somogyból jelenleg 11 fiatal tanul itt, arányuk Pécs-Bara­nya után a legmagasabb. (Folytatjuk.) A Pécsi Orvostudományi Egyetem 400 ágyas klinikájának déli homlokzata. Szirmay Endre versei GALGÓCZI ERZSÉBET L ■» O K m Ä 1­Ű > 17. Géza felugrik, a nyugtákat az asszony kezébe nyomja. — No de itt az aláírása, hogy átvette! Az asszony rá sem pillant a papírra. — Az nem lehet az én alá­írásom, mert én csak egyszer kaptam búzát! Gézát elönti az indulat. A legszívesebben ráordítana erre a fukar vénasszonyra. — Regina néni, nem olyan szegény maga, hogy erre a bú­zára rá lenne szorulva! Még ha valami szegény asszonyról lenne szó, megérteném, hogy nem szívesen nd vissza három mázsa búzát, de maga ... Az asszony váratlanul zo­kogni kezd. Köténye sarkával törülgeti a könnyeit. — Mindenki engem mace­rái! Mert engem lehet! Engem Senki nem véd meg. Szegény uram meghalt, a fiamat meg elvitték katonának. Azt se mentették fel, hiába könyö­rögtem ... — A fia önként jelentkezett! — ordítja Géza. — Hogy mentettük volna fel? Az asszony csak hajtogatja a magáét: — Nem elég, hogy ©gyedül vagyok, magamnak kell elő­teremtenem a betevő falatot, most még Géza, te is! Egyszer már trombózisom volt, mond­ta a doktor úr, ne izgassa ma­gát, Regina néni, csak ne iz­gassa magát, egyszer az izga­lom öli meg... Müller szemrehányó pillan­tást vet Gézára, aztán vállon fogja a zokogó asszonyt, és csillapító szavakat dörmögve, kivezeti az irodából. Vissza­jön, újra megrovóan néz Gé­zára, de az iszonyúan eiká- romkodja magát. — Fukar a végtelenségig! Ha a hátából hasítanának egy darabot, azt nem bánná, az majd kinő. De hogy nyomorult három mázsa búzát vissza­adjon ! — Én nem hiszem, hogy ha­zudott — jegyzi meg Müller hűvösen és visszaül az íróasz­tal mögé. Aztán gondosan tö- rülgetni kezdi a szemüvegét. Géza rábámul. — Hát? De már ért is mindent. El­torzul az arca, felugrik, s fe­nyegetően áll Müller elé. — ötvenmillió forint vagyon van a kezemre bízva, csak nem gondolja, hogy elloptam kilencszáz forintot? — Engem nem azért küldtek ide, hogy gondolkodjam — mondja Müller visszautasítóan —, hanem, hogy vizsgálatot végezzek. Tüntetőén a főkönyvelőhöz fordul, aki egész idő alatt — más hely híján — az ablak- párkányon üldögélt: — Kérem az iratokat! Csorvás szolgálatkészen ug­rik. Géza sötéten bámulja őket még egy ideig, aztán kirohan az Irodából. — Lemondok! Én ezt nem csinálom tovább! — mondja felindultan Zsuppánnak. Az úgynevezett központi ma­jor udvarán állnak, ott talál­ta meg Zsuppánt. Körülöttük óriási istállók, silók, széna- szalmakazlak. Tíz évvel ezelőtt itt rossz minőségű legelő volt Itt-ott egy-egy ember dolgo­zik. messziről Idebámulnak Zsuppáh a tekintetével valami alkalmas helyet keres a be­szélgetésre, végül egy elha­gyott, leszögezett gémeskút ká­vájára ülnek. Mögöttük csillo­góan magasodik az alumínium víztorony. — Undorító ez a macerál- gatás, gyanúsítgatás. Mintha mocsárban gázolnék és hínár tanadna a bokámra. Csinálja más! — Ez megfutamodás! — csó­válja a fejét Zsuppán. — Nem vagy te harcos ember, Géza. — Harcos ember? — Géza rábámul. — Ha magamról van szó, nem vagyok harcos em­ber. Ha valaki mocskol en­gem, mocskoljam vissza? Ügy érezném magam, hogy minden szónál békák ugrálnak ki a számból. Szükségem van ne­kem arra, hogy békák ugrál­janak ki a számból? Zsuppán széttárja a kezét. — Kilencszáz forint miatt! íFolytatjuk. Arány és mérték A Latinca Művelődési Köz­pont kiadásában versesfüzetet kap kézbe az olvasó: váloga­tást Szirmay Endre költemé­nyeiből. Az Arány és mérték afféle nyitott összegezés, az eddigi pálya termése, három ciklus keretében összegyűjtve (Szederinda—Őrségben—Jég­madár), de egyszersmind jelzi az alkotó további útját, ígérve a további termést. Szirmay Endre pedagógus­költő, és a valóság kedvéért ide kívánkozik az is: somogyi pedagógusköltő. A nevelő ér­telem szűrőjén át jut hozzánk lírája, a patriotizmus, a jó ér­telmű lokálpatriotizmus je­gyeit is magán viselve. S ezt nemcsak a füzet, hanem a la­punk hasábjain rendszeresen megjelenő költeményei is ta­núsítják. Olyan költői karak­ter, akit mindenüvé elkísér a természet — ihlető és motiváló módon egyszersmind —, s az azonosulás vele nemcsak ér­zelmi, hanem tudatos intellek­tuális is. És a költő is elkíséri a ter­mészetet, tavasztól őszig, nyár­tól a nyárutóig, árokparti csendtől a szerenádig... Ép­pen az utóbbi, a kötetkezdő Szederinda a legszebb példa talán. Nem bezárkózott, »termé­szetbe zárkózott« alkotó még­sem: amerre jár-kel, mér és ítél, s ha úgy tetszik, alapvető költői szempontja egy sajáto­san poetikus »arány és mér­ték«. (Prága.) Nyitott, érdek­lődő értelemmel tekint a ma mozdulásai felé (Szívátültetés) és a múltbéli elődökre is (Rippl-Rónai emlékezete, Ha­zaért a hajó). Ritmus, patto­gás, öröm és fény, ujjongó Lendületet a gyerekiélek örö­mével azonosult optimizmus a Gyermektánc. A gazdag skálán másutt kü­lönös mesevilág éledésű, me­gint másutt szerelmes igézetű költészet fakad — két sor szép példának: »Engesztelődik a vizek szerelme (a zöld lány és a hal estelente) csodák vitor­láit hajtja a vízen) és sohasem hallott dalokkal üzen«. Plasztikus jelzőhasználattal közeledik a fogalmi világ felé, ekképpen mérve és mutatva még a »megmérhetetlent« is. A kis kötet bizonyíték: las­san izmosul somogyi líránk része és ígérete. T. T. SOMOGYI werLAP iaiwfcat. na awvcmbcr 20. 5

Next

/
Thumbnails
Contents