Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

NAGYATÁD KÖZMlVELÖDESET^,ítós a kiral(otban Fiatalabb városunk ha­sonlít idősebb »testvérére«, Siófokra —* legalábbis, ami a közművelődést illeti. Szintért a művelődési ház avatására vár­nak. Igaz, egyszer lapunkban is szóvá tettük a jelképes »karba tett kezeket«, mert hi­szen a közművelődés minden gondja nem oldódik meg égy csapásra a művelődési ház felépültével. Az utóbbi idő­ben változott a nagyatádi kép, serény »várakozás« folyik. Á közművelődés sok területén egészséges, életerős pezsgés tapasztalható, olyan kezdemé­nyezések, amelyek eredmé­nyekkel cáfolják, a korábbi karba tett kezelt renyheségét, és példaszerűek egész Somogy­bán. Hamvas János, a városi ta­nács elnöke sokat vár a majdan beinduló művelődési háztól, s elismerve a mostani eredményeit, tigy jellemzi, hogy még itt is többet tehet­nének. Jobb összefogással pél­dául a Fegyveres Erők Klub­jával. Eredmény persze itt is csak kölcsönös közeledés árán születhet. Sokéig beszélgettem a ta­nácselnökkel a nagyatádi kö­zönségről. Arról a közönség­ről, amely még talán igazában nincs is ... S ennek a közön­ségnek a megteremtése, ősz- szekovácsolása, városi szintű érdeklődés és igények feltá­masztása lesz az új művelődé­si központ legnemesebb fel­adata. Csak bizonyos — de Ör­vendetes — rétegigények van­nak, a fiatalok körében. S ez utóbbi azért, Inert a helybeli KioZ-szervezetek úgy állnak a közművelődés ügye mögé, hogy sajátjuknak érzik azt. Dezső Lászlóné, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője és Iialmosi Jó­zsef né népművelési felügyelő elmondta: a KISZ-es vezetők rendszeresen megkeresik őket. s ez a jó kapcsolat tehát zálog is egyben. Nagy gondot jelent egy úgy­nevezett átutazó réteg, amely­ről rendkívül sokat lehet hal­lani Somogybán, ,s amellyel key és helyen számolnak, mert bevonni őket a közművelődés­be szinte a lehetetlent kísértő feladat. Az ingázók ők, akik a Nagyatád környéki közsé­gekben kora hajnalban kelnek. Aztán fel a vonatra és a busz­ra. Este holtfáradtan* érnek haza. A szabad időt koránt­sem művelődésre, hanem — érthetően — vásárlásra for­dítják. A konzervgyárban kí­sérleteztek például azzal, hogy afféle kultúrvárót hoz­nak létre, de a tapasztalatok — Tudja, mennyi veszede­lem fenyeget egy újságírót? Térmikor megégetheti a ke­zét. — Igen, ha a forró kály­hára tenyerei. — Ne szellemeskedjen. Szent igaz, hogy az újságíró bármikor repülhet... — Hogyne. Sok a külföldi kiküldetés, a kellemes repü­lőút. Vagy nem így gondolta? —• Elhatározta, hogy nem eeszi komolyan a szavaimat? — Igen. Mert nekem egy újságíró ne sírjon, hanem ír­jon. — Az se veszélytelen. — Miért? Írjon igazatI — Az kevés. Vegyünk egy példát. Van egy őszülő- kol­légánk. Amikor ifjan ideke­rült, hetenként írt egy cikket a városról. Elöl a piszkos, sá­ros utcákat, hol az akadékos­kodó, bürokratikus ügyinté­zőket tűzte tollára. < Egy-két év alatt városszerte megis­merték a nevét. Boldog volt, és elhatározta, hí y Végképp letelepedik itt... — No látja, mi1 en hőny­nyen szereznek * ink nép­szerűséget! —Csak várjon íságírónk, letelepedési szán lt komo­lyan véve, 'elme laháshi­vatalba. A tisz‘ kérdi a nevét. Amikor llja, fel­néz a papiról is sokat sejtetően me maga írja ezeket c a lap­bo? azt mutatták — nem várako­zott ott senki. Ügy vélem, az iparosodás teremtette szinte természetes ingázás helyes mederbe terelése a jelen és a közeljövő nagy feladata, mert számszerűleg is jelentős, dol­gos munkásemberekről van szó. Szűnő gond, de még mindig fellelhető a kétlakiság Is. A háztáji, a föld vonzása szinte emberfölötti munkamennj^- s-éget követel »áldozataitól«, akik számára tényleg csalt az alvás jelenti az egyedüli pi­henést. Nem könnyű tehát most népművelőnek lenti: Nagyatádon. Aki mégis erre Vállalkozik, belekalkulálja a nehézségeket is, ám nincs egyedül. Szóltam már a KI3Z segítségéről, de említsük meg a Nagyatádi Konzervgyárat, ahol mintaszerűen jó közmű­velődés folyik —- kár azonban, hogy a kultúrost sok más fel­adattal is »megpakolják«. Be kellene látniuk az ottani ve­zetőknek is, hogy egy nagy­vállalat dolgozóinak kulturá­lódásit felett őrködni koránt­sem jelent munkanélküliséget, Anyagiak juttatása és lel­kes versmondói miatt a hely­beli Komfort Ktsz is elisme­rést érdemel, és hasonlóan ló példát mutat a helybeli ÁFÉSZ is. A tsz Szociális, kulturális alapját többnyire a szociális juttatások merítik | ki, s ez többé-kevésbé érthe- _ példát mutat a városban. Jól működő ifjúsági klubja van a művelődési háznak és a FEK-klubnak. A zenei élet most szökken virágzásába, nemcsak zeneiskola, hanem zenei óvoda is működik a vá­rosban. Támogatják Rumi Attila szobrászművészt. A városi ve­zetők véleménye egyben bizo­nyítéka, hogy mennyire hoz­zájuk tartozónak érzik a fia­tal alkotót. Citerazenekamak adott ott­hont a művelődési há2, s az ottani közművelődés legszeb­ben talán a szakköri tevé­kenységben kamatozik. Hely- történet és fotó a két legfon­tosabb terület. Szabó Miklós vezeti az iro­dalmi színpadot a. művelődé­si házban, s mint megtudtam, zícs Attila vezetésével egy újabb csoport létrehozott egy másik irodalmi színpadot is. A viszonylag mosto­ha tárgyi feltételeket jól hasz­nálják fel tehát. Bizonyos, hogy itt sem lesz gond, mivel teljék meg a jövő év közepére felépülő művelődési ház. S ami a további eredmények biztosítéka: jelentősen' javul­nak majd a személyi feltéte­lek is. Tröszt Tibor A barcsi .könyvesboltban, a tömött polcok árnyékában, a kényelmes olvasófotel mellett inkább könyvtárban érzi ma­gát az ember, s nem üzletben. Ötártics Ferencire vezeti a boltot, s a havi forgalom nyolcvanezer forint. Az eredmények mögött a jó könyvbizományosi munka áll. Mintegy hetven bizományos dolgozik a járás különböző helységeiben, s közülük tfz je­lentős mértékben hozzájárul az elismerésre méltó forga­lomhoz. Ötártics Ferencné el­mondta: a jó könyvvásárlás egyik alapja az, hogy a hely­beli pedagógusok a legjobb vevők és a legjobb ajánlók is. Októberben a KPVDS2 kulturális napolt keretében könyvkiállítást rendeztek, s több mint ezer forint érték­ben tartottak könyvtombolát. Aki a kirakatra most ránéz, újabb kiállítás szemlélője le­het. A politikai könyvhónap keretében, mindkét kirakatban nagyon illusztris elrendezés­ben a Kossuth Kiadó köny­veit láthatjuk. S az érdeklő­dést jól jellemzi, hogy Zsukov emlékirataiból már negyven példányt vettek meg a vásár­lók. Táguló világunk tő, hiszen tagjaik életkora rendkívül magas. Az Űjpesti Cérnagyár Nagyatádi Telepe — mint megtudtam — még mindig »leányvállalat« voltá­ra hivatkozik, éppen e2ért nem vállal különösebb részt a város közművelődésében. Jó lenne, ha tisztáznák az ilyen eseteket egyszer s min­denkorra: mivel leányválla­latnak lenni nem egyenlő a »stafírtmg nélküliséggel«. An­nak ellenére, hogy a központ Budapesten van, a gyár nagy­atádi, hasonlóképpen dolgozói is. Ügy vélem, ez a két kézen­fekvő tény mutatja, hogy nem jogtalan az olyan igény, mely szerint többet adhatnának a város szellemi életéhez. A lehetőáégeiak szám­bavétele után feltétlenül szól­ni kell a közművelődés ered­ményeiről is. Elismerve első­sorban azt, hogy á klubmoz­galom. két helyütt is szép — Most azt akarja monda­ni, hogy a kollégája nem ju­tott lakáshoz? — Dehogynem. Behelyeztek valahonnan a környékről a tanácshoz egy tisztviselőnőt, aki azonnal Icapott lakást. Kollégánk megismerte, 5éte- szeretett. feleségül vette és hozzá költözött. — S azóta is boldogan él­nek, ha meg nem haltak. ’ ■— Nem haltak meg, de nem is élnek boldogan. Az asszonyka megkérte a férjét, ne Írjon többé cikkeket. A szerkesztő megértő volt, át­helyezte a kollégát a kulturá­lis rovathoz. Iskolaügyek. Egyik nap elcsattan valame­lyik iskolában egy pofon. A szomszéd gyerek kapta. Sírva elmeséli otthon. Másnap cikk. — Tudom. Közben az új­ságírónak is gyereke szüle­tett. Iskolás volt, és apja vétkéért kicsapták ... — Majdnem. A gyerek ugyanis csak három, év múl­va ment iskolába. És az ara­nyos, jó emlékezetű tanító néni — bármi történt az osz­tályban — odafordult a kis csemetéhez: »Na, ezt mondd el az apádnak, hadd legyen mit írnia nekiJ« Y=, s akkor megállt a sár­» H kány -az udvarban és bekiáltott: — Nyisd ki, cirokseprű! Nyisd ki, rocskal De azok csak...« A gyerek azonban félbeszakítja a mesét: — Apu, mi az a Cirokseprű ? —* kérdezi gyanakodva. — Tu­dod, régen ezt használták a porszívó helyett. — Nagyon régen? — Ühiim. — És a roCs- kát? Azt mire használták? — A rocskát? Tudod, a rocskába fejték a tejet valamikor?"Ami­kor megtelt a szép habos... S kezdenek feltolulni bennem a régi emlékek, de a gyerek ismét a szavamba vág: — A tejet? Mit csináltak a tejjel, fejelték? S ez így megy tovább. Vég nélkül. Amikor aztán elunja a gyerek (neki lehet, nekem nem), akkor »témát« változ­tat: mit eszik Flipper, a ív­ben. látott okos delfin? — kér­dezi, majd hosszan faggat, mi­— Mit akar, a maga kollé­gája még témákat is kapott. — Akkor ez már nem az ő asztala volt. A kulturális ro­vatban akadt egy megrög­zött agglegény, aki esti isko­lába sem szándékozott már beiratkozni, így aztán ő írta meg az ilyen ügyeket. Amíg a rovatvezető le nem állítot­ta, mondván, jövőre iskolás lesz az ő fia is. Barátunk ek­kor már a kereskedelmi ro­vatban dolgozott. S mint ilyen, lassan kiírta magát a hentesboltokból, a piszkos fű- szerűzletekből, a tökrészege­ket kiszolgáló talponállókból. — És él még szegény? — A hivatalsegéd látja el élelemmel, s folyamatban van az áthelyezése más ro­vatba. De jelenlegi munkakö­rét senki nem vállalja el. Mert enni, inni valamen­nyien szeretünk. — Meghasad a szivem. És mégis csinálják? — A főnökünk tartja ben­nünk a lelket. A múlt héten is felolvasott a szerkesztőségi ülésen egy régi okiratból, biztatásként. Egy 1868. évi városi közgyűlési jegyző­kor veszünk végre mi is Zsi­gulit, mert a Dia azt mondta az oviban ... Amióta családfőt, kisgyer­mekes apát tisztelhetek önma­gámban, egyre többször kerü­lök nehéz helyzetbe. A nyá­ron, amikor családostul végre eljutottunk a fővárosba, s megnéztük a metrót, elakadó lélegzettel figyeltem, hogyan fut a föld alatt rohanó impo­záns szerelvény. — Na, hogy tetszik? — kérdeztem a gye­rektől megilletődötten, de csak egy rövid kritikai észrevétel­lel reagált: — Miért ilyen csú­nya zöld, miért nem festik pi­rosra? Nyil várt Való: atrti Valaha nekem természetes volt, ami gyerekkori képzeletemet fog­lalkoztatta, az már idegen, sőt messze ftóm azonos azzal, ami a mai óvodás és iskolás korúak fantáziáját izgatja. Hi­szen ha csalt az olyan hét­könyvből való a részlet. Hallgassa csak, pontosan idézem: »Olvastatott a Nagyméltó­ságú m. Kir. igazságügy-mi­niszter úrnak 1867. okt, iz­éről kelt 923. sz. körintézvé- nye, mely szerint a sajtótevé­kenységért elítéltek a közön­séges bűnözőktől elkülönített, tisztességes helyiségben lesz­nek elzárandók, s társadalmi állásuknak és műveltségük­nek megfelelő szelídebb bá­násmódban részesítendők, megengedtetvén egyúttal a szellemi foglalkozás, s az eh­hez szükséges szerek haszná­lata is.-« Felolvasás után a közgyűlés így határozott: »Tudomásul és alkalmazódá- sul a helybeli törvényszékkel és a rendőrkapitányt hivatal­lal másolatban közöltetni rendeltetik.« — Amikor ezt végighall­gattuk és azt is megtudtuk, hogy azn idézett igazságügy- miniszteri rendelkezést még nem helyezték hatályon kí­vül, egyhangúlag úgy hatá­roztunk: újságírók maradunk utolsó lehelletünkig. — Na hallja, ha ilyen megkülönböztetett bánásmód jár veleI? — y. — köznapi dolgokra gondolok, mint a gyerekek »életterét« jelehtő udvar, máris szembe­szökő a különbség. Udvar?. A kis emberkék ma már — kü­lönösen a lakótelepiek — ját­szótérre mennek. Azokra az így-úgy parkosított, játék- és sportalkalmatosságokkal bené­pesített területekre, amelyek közösek és — lakótömbök kö­zött lévén — nincsenek hatá­rai kerítésekkel lezárva, tehát semmiképp sem udvarok. Kitágult a világ, s ezt ők érzik a legjobban, a felnövek­vő gyermeksereg. De bennün­ket legalább annyira érint, bennünket, akik még »abban« az Időben nőttünk fel, amikor még ftém ismerték a gyermek- gondozási időt és segélyt, az óvodát is alig, s akiknek a mindennapjaival nem nőtt össze a televízió, s még csak a rádió sem. Minden technikai csoda, újítás élményt, az új­donság döbbenetét jelentette, s közben nem vettük észre, hogy ezek a dolgok gyökere­sen átalakították életünket. A magáin korabelire, s a nálam is idősebbekre a felfedezés, majd a megismerkedés boldog izgalma várt. Aztán az új szüntelen újrasorjázása során megismertük az új mértani haladvány szerinti születésé­nek gondját is: hogyan fogad­ja be, értse meg az ember azt a rengeteg tényt, hatást, in­formációt, amely századunk második felétől dömpingsze­rűen érte és éri még ma is. A kisiskolások, de még in­kább az óvodások már bele­születtek mindebbe, számukra az lenne a furcsa, s talán el­viselhetetlen, ha feltámadó emlékeink között kellene él­niük. Vajon nem okoz-e mindez ezernyi gondot a mindennapi életben? A sokasodó tények szerint Igen. Igaz az, hogy a mai iskolarendszer nem képe- maradéktalanul teljesíteni fel­adatát. Olyan példák is akad­nak. amelyek riadalmat, pesz- szimlzmust váltanak ki az em­berek többségéből. Mert azzal együtt, hogy a számunkra ter­mészetes (sőt szent!) dolgok, akár a családban, az iskolá­ban, a munkahelyen, vagy életünk elképzelésében, rend­szerében. a felnövekvő fiata­lok számára távolról sem ér­nek annyit, mint remélnénk. Egészen más körülmények kö­zött és történelmi szituációk­ban nőttünk fel mi és nevel­kednek ők. Az a szülő, aki a legteljesebb jó szándéktól át­hatva akar példaképet állíta­ni gyermekének, általa évti­zedek során biztosnak, megin­gathatatlannak vélt erkölcsök, re nevelni, s ugyanakkor a ma valóságát nem érti, nem tud kellőképpen tájékozódni; az évek múlásával gyermeke vi­selt dolgai, gyökeresen más véleménye láttán nekikesere­dik, s az ifjú nemzedék közö­nyét, sőt rosszindulatát em­legeti — önigazolásul. Pedig a mai tizenévesek mögött már ott él és gyarap­szik a minden eddigitől elté­rően nevelkedett emberpalán­ták serege. Az elektronikus, motorizált, teljesen racionali­zált kor gyermekei ők. És lejthetőleg ifjúvá serdülésük után még szélesebb lesz az a manapság sem keskeny sza­kadék, amely a felnőtt gene­rációtól elválasztja őket. Ér­zékenyebbek a kor alapvető és meghatározó folyamataira, biztosabban tájékozódnak, mint mi, vagy akár azok, akik most a középiskola vany az egyetem padjait koptatják. A mai kor nekik már olyan, s még inkább olyan lesz, mint a halnak a víz. Életelemük. P ersze mindaz, amit bizo­nyítani igyekszem, tá­volról sem egyértelmű­en, hanem végtelenül finom és bonyolult áttételeken keresz­tül hat és érvényes. Korunk élményanyaga, mérhetetlen sok jellemző hatása a bizto­síték. Mert minden generáció, nak megvan a maga élmény­adagja és érzelmi töltése. Gon­doljunk csak a »boldog béke­időkében élő, ma jobbára csak a megfakult fényképek« ről ismert szépanyáinkra, a »doberdós« nagyapákra, s a harmincas évek gazdasági vál­sága idején a betevő falatért küszködő, majd a Don-kanyar- ban egy életre szóló testi-lelki sebet kapott apáinkra. S mi, harminc-negyven évesek, akiknek életét az új társadal­mi rend viszonyai, valósága alakították döntően? Egyik vitánk alkalmával mondta egy fiatal pedagógus: »Mi az, ed­dig nem járt utat tapossuk. S ezért nagyon kell vigyázni, mit teszünk jól és mit ron­tunk el.« A Világ iszonyúan kitágult De a hagyományok, a megkö­vesedett gondolatok, a vissza­húzó érzelmi kölöncök, a múlt (a közelmúlt is) jó-ro®sz ta­pasztalatai, és az idegen ha­tások is alakítják azt az utat, amelyet meg kell tennünk. S mindezt megfelelő történelmi tapasztalat híján, s a napról napra, percről percre születő új mérhetetlen áradása, bősé-: go közepette. Csupor Tibor Eimmßüs híva fás SOMOGYI 1

Next

/
Thumbnails
Contents