Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

Nagyatád nyerte a megyei bajnokság rangadóját A 14. játékhéten a Nagy­atádi Kinizsi—Marcali Vörös Meteor mérkőzés emelkedett ki a többi közül. A rangadó jellegű találkozón nagy küz­delem után a Nagyatádi Ki­nizsi nyert. Ezzel a vesztett pontokat figyelembe véve az atádi együttes nagy lépést tett az őszi elsőség felé. (A megyei labdarúgó szövetség a héten dönt a korábban elmaradt Nagyatád—Lengyeltóti és To- ponár—Somogyi B SE mérkő­zések ügyében. Változatlanul tartja jó for­máját a Marcali Latinca, amely a másik nagyatádi csa­patot győzte le imponáló fö­lénnyel. Újra fellángolt a Fo­nyód. Az örök rangadón biz­tosan győzött A balatonbog- láriak saját pályájuk betiltása miatt Lengyeltótiban fogadták a karádi együttest. Meglepe­tésre a Karád nyert Nagyatádi Kinizsi—Marcali VM 2a (1:0) Nagyatád, 500 néző. V.: Bu- zsáki. A rangadó végig iz­galmakban bővelkedett. Hol az egyik, hol a másik kapu előtt adódtak meleg pillana­tok. A találkozó azt tükrözte, hogy mind az atádi, mind a marcali együttes nagyon felké­szült a találkozóra. A második | félidőben néhány játékvezetői tévedés ugyan becsúszott, de így is végig nagyszerű labda­rúgást láthatott a közönség. Az bizonyult döntőnek, hogy a hazaiak jobban ki tudták használni helyzeteiket. G.: Ba- zsó (2), ill. Kunszt. Jók: Deák, Oláh, Torma, Bazsó, ill. Ko- zári, Molnár, Szántó. Harsányi Zoltán Karád—Balatonboglár 2:1 (0:1) Lengyeltóti, 100 néző. V.: Bozsik. A határtalan becs­vággyal küzdő vendégcsapat megérdemelten szerzett veze­tést, és nyerte meg a mérkő­zést a tartalékosán, sérült játékosokkal kiálló Boglár el­len. Szerencsés gólok. G.: Ku- domrák, Csordás, ill. Takács. Jók: Keresztes, Komáromi, Békefi, ill. Harmath, Hűvös­völgyi, Nagy. Kollár József Fonyód—Ordacsehi 6:1 (3:1) Fonyód, 100 néző. V.: Tóth. Már az első percben vezetést szerzett a hazai csapat, amely ezt követően lefékezett. Szünet után akár több gólt is elérhe­tek volna a fonyódi csatárok. G.: Nagy (2), Farkas J. (2), Kolip (2), ill. Mónus. Jók: Ko­NB III... NB III... lip, Vecsera, Farkas B. A ven­dégeknél nem volt kiemelke­dő teljesítmény. Zákányt Kálmán Somogytarnóca—Lengyeltóti 4:1 (0:1) Somogy tarnóca, 150 néző. V.: Tálas. A vendégcsapat az első félidőben jól játszva ve­zetést szerzett. Szünet után nagy fölénybe került a hazai együttes, amely a végén biz­tosan nyerte a találkozót. G.: Pintér (2), Bátori, Bencsik III., ill. Hosszú. Jók: az egész hazai csapat, közöttük Bátori, a mezőny legjobbja, ill. Nagy, Hosszú. Novák József Babócsa—Csurgó 2:0 (0:0) Babócsa, 300 néző. V.: Lu­kács. Hatalmas iramú mérkő­zés. Szünet után felülkereke­dett a hazai csapat, s győzel­me teljesen valós. G.: Bícsár (2). Jók: Balogh, Luczek, Hor­váth, ill. Polgár, Pék. M. Latinca—Somogyi B. SE 6:0 (4:0) Marcali, 150 néző. V.: Pesti. A találkozó már az első fél­időben eldőlt. Igen jó játék­kal húzott el a Latinca. A vendégek a 90 perc alatt nem tudtak komoly ellentámadást vezetni. G.: Bíró (2, egyet 11- esből), Albu (2), Toldi, Ha­lász. Jók: Horváth, Kömpf, Bíró, ill. Varga, Lieber, Pék. Kisborsó Imre (Folytatás a 4. oldalról) Kapoly—Rákóczi SE 2;l (0:0) Kapoly, 700 néző. Vezette: Kiss K. Kapoly: Dobos — Hertelendi, Radios, Kertész, Dobián, Balogh, Kovács (Sós), Szelei, Kátái, Jo­hann, Csullag. Edző: Radnai Ist­ván. Rákóczi SE: Kovács — Mi­konya, Kozma, Sipos, Müller, Gő- bölös, Csík, Tátrai, Cselédes, Ba­bai, Sárosi. Edző: Szepesi Gusz­táv. 54. pere: Kátai tisztára ját­szotta magát, aztán Csullaghoz továbbított, aki fejjel küldte a labdát a hálóba. 1:0. együttes ez alkalommal is ön- feláldozóan küzdött, ezért nyerte megérdemelten a mér­kőzést. Jók: Hertelendi, a mezőny legjobbja, Radios, Kertész, Balogh, t^átai, ill. Kovács, Mikonya, Sipos, Cse­lédes. • • • További eredmények az Északnyugati csoportban: MOFÉM—MOTIM TE 1:1, Győri Elektromos—Bábolna 2:1, Soproni VSE—Pusztavám 1:1, Petőházi Kinizsi—Sárisáp 7:0, KÖFÉM—Győrszentiván 1:1, Tatai Spartacus—Fertőd 2:2. 64. perc: Tátrai 18 méterről küldött szabadrúgását Dobos kiütötte a labdát Gőbölös elé, s az kiegyenlített. 1:1. 89. perc: Szép támadás gör­dült a vendégek kapuja felé, Szelei kiugratta Kátait, aki a kapus mellett berúgta a győz­tes gólt. 2:1. Végig kemény, de sportsze­rű találkozót hozott a két csa­pat találkozója. A kapolyi Az Északnyugati csoport állása: 1. Gy. Elektr. 14 11 2 1 38:14 24 2. MOTIM TE 14 8 3 3 34:14 19 3. Sopron 14 7 4 3 22:16 18 4. KÖFÉM 14 8 7 5 26:24 17 5. Komáromi O. 14 6 4 4 18:15 16 6. Bábolna 14 5 5 4 23 :l7 15 7. MOFÉM 14 4 7 3 17:12 15 8. Siófok 14 6 3 5 25:21 15 9. Petőháza 14 6 3 5 24:21 14 10. Rákóczi SE 14 4 5 5 13:13 13 11. Kapoly 14 6 1 7 16:24 13 12. Győrszentiv. 14 3 5 6 14:19 11 13. Pusztavám 14 3 5 '6 14:26 11 14. Fertőd 14 4 1 9 19:25 9 15. Tatai Spart. 14 3 2 9 19:39 8 16. Sárisáp 14 2 2 10 12:34 6 K. Vasutas—K. V. Lobogó 3:1 (2:1) Kaposvár, 400 néző. V.: Bog­nár. Végig a vasutas csapat irányította a játékot, győzel­me egy pillanatig sem volt vi­tás. G.: Kélyi (2), Tallián, ill. Pakoth. Jók: Kélyi, Hegyi, a Lobogóban nem volt kiemel­kedő teljesítmény. Taszár—Toponár 2:1 (1:0) Toponár, 100 néző. V.: Ko­vács Gy. A megyei bajnokság állása: 1. M. Latinca 14 10 2 2 41:10 22 2. Nagyatád 13 10 2 1 38:14 22 3. Babócsa 14 8 2 4 34:18 18 4. Taszár 14 8 2 4 21:11 18 5. Marcali VM 14 8 1 5 22:14 17 6. S.-tarnóca 14 7 2 5 21:22 16 7. Karád 14 7 1 6 23:25 15 8. B.-boglár 14 6 2 6 19:24 14 9. Fonyód 14 5 3 6 25:25 13 10. Csurgó 14 5 3 6 21 ;23 13 11. Lengyeltóti 13 5 3 5 13:20 13 12. K. Vasutas 14 4 3 7 29:24 11 13. K.V. Lobogó 14 4 3 7 16:18 11 14. Somogyi SE 13 4 1 8 19:33 9 15. Toponár 13 2 2 9 12:30 6 16. Ordacsehi 14 — 2 13 7:50 2 Egy iskola közönséget keres SOKÁIG HÁNYÓDOTT a bizonytalanság hullámain a barcsi zeneiskola. Egy ideig a művelődési házban kaptak »■albérletet-«. Most a tanács az egykori pedagóguslakásból alakított ki számukra, a lehe­tőségekhez képest megfelelő iskolát. Elismerés érte, hogy gondját viselték ennek az in­tézménynek, nem úgy szem­lélve a dolgot, hogy kell-e egy­általán Barcson zeneiskola. Éppen a zeneiskola a legbizto­sabb melegágya annak, hogy a nagyközségben felnövő nem­zedék zeneértő, zeneszerető felnőtté váljon ... Klarinét mély, kúszó hang­ja ölelkezik össze a zongora hangról hangra mászó skálájá­val: ezt hallani az ajtó előtt. Belül serény munka folyik; délelőtt járnak a kisiskolások, délután a felsősök. Bauer Vendel vezeti a barcsi zeneiskolát, s ő oktatja a szol­fézst. Kápolnás Mihály zene­tanár a fúvósokat tanítja. Mi­kor bekopogtunk, éppen egy kisdiákot oktatott a klarinét tartására, gyakoroltatta a mozdulatok pontosságát. A másik szobában — most tanteremben — Kinf Mária tanárnő üti le sorban a bil­lentyűket, miközben a tanít­vány apró keze ott nyugszik az övén. Biztos módja annak, hogy a játékos kéz moz­dulatait eltanulja a ne­buló. Mint megtudtam, egy óraadó jár még ide heti két alkalommal Kapos­várról, a másik óraadó barcsi: Sándor Lászióné. Öt kérdez­tem a zeneoktatás múltjáról — hiszen Barcs közismerten gazdag, számottevő polgárré- tc rgel rendelkező község volt már a felszabadulás előtt is. — A két világháború között nem volt zeneoktatás Barcson, csak a felszabadulás után, 1956-ban indult meg. Akkor tanfolyamszerű volt, s bizony kevéssé felelt meg az igé­nyeknek, sokan abbahagyták. Kápolnás Mihály és Kinf Mária fiatal nevelők. — örülünk, hogy megoldó­dott a helyiségprobléma, bár van még átalakítanivaló bő­ségesen — mondja Kápolnás Mihály. — Hány tanuló van? — Körülbelül nyolcvan. — Ez sok vagy kevés? — Kevés — feleli Kinf Mária — mi sokkal többet szeretnénk oktatni. — A tanulók egy része tag­ja egyben a helybeli fúvósze­nekarnak. (Csak közbevetőleg jegyzem meg: a tavalyi művészeti szemlén hallottam utoljára a zenekart. Lelkesedésük ígé­ret, s a folyamatos zenekáp- zés biztosíték fejlődésükre.) — Rendezett már az iskola hangversenyt .is? — Egy házi koncert volt. Látom, a fiatal zenetanárnő arcán felhő van: — Én azt szeretném, ha sokkal nagyabb lenne az ér­deklődés a zeneiskola iránt Tudom még a kezdetén va­gyunk a dolgoknak, de ahhoz, hogy igazán barcsi intézmény legyünk — az nemcsak elne­vezés kérdése —, azért még tenni kelL — Mennyire érdeklődnek a községi vezetők? — Hát bizony kevéssé... Többet és szívesen találkoz­nánk velük... HOGY MEGOLDOTTAK a helyiségproblémát úgy vélem bizonyítja, hogy nem mostoha- gyermek ez az intézmény. Ám abban feltétlenül igaza van a tanárnőnek, hogy a zeneiskola, és általa a zene akkor lesz igazán népszerű a Dráva men­ti nagyközségben, ha a veze­tők járnak elöl jó példával. Valóban a »legkezdetén« áll­nak a dolgok és nincs semmi ok a borúlátásra, mert a jó kapcsolat könnyen létrejön, különösen akkor, ha az okta­tók ilyen nemes elégedetlen­séggel akarnak mind több ne­bulót oktatni a zene szereteté- re. Tröszt Tibor ASZTALITENISZ Először fordult elő az aszta­liteniszezők tízek bajnokságá­nak történetében, hogy újonc versenyző az egész mezőnyt maga mögött hagyva győze­lemmel debütált. Szendy Ka­tinak, az FTC 17 éves játéko­sának nevéhez fűződik ez a bravúr, aki Kisházi kivételé­vel valamennyi ellenfelét le­győzte, bizonyítva: nem ér­demtelenül kapott meghívást a rangos tornára. * * * Nagy érdeklődés mellett rendezték meg Pekingben az afroázsiai játékok asztalite­nisz versenyét, amelynek négy döntőjében japán és kí­nai játékosok között megosz­lottak a győzelmek. Eredmények: Férfi egyes: Nasegawa (ja­pán)—Kono (japán) 3:2, (15, —18, 6, —19, 15). Női egyes döntő: Cseng Hu a Jing (kínai)—Pák Jeung-ok iKNDK) 3:2, (10, 15, —23, 17, 15). Férfi páros: Li Csing­Kuang, Tiao Wen-Juan (kí­nai)—Hsi En-Tong, Liang Ko- liang (kínai) 3:2. Női páros: Ozeki, Kono (ja­pán)—Morita, Onuma (japán) 3 i (MTI) • legtöbb külvárosi lakó­/X nak a pokol minden hétfőn reggel 7 órakor kezdődik és péntek estig tart. Akkor aztán jön a nagy hét­végi békesség és boldogság, amelyet annyira vártak, s olyan drágán vásároltak meg. A kert, a kugli, egy kedves kis asszony, aki minden kí­vánságukat teljesíti. Egyszó­val: ilyenkor az ember a hetedik mennyországban ér­zi magát. Cerard Dumontelnél ez tel­jesen fordítva volt. Neki a hétvégét felesége, Paulette zsarnokságai és követelései jelentették. »Halottad, mit mondtam?! Vedd le a nyak­kendődet és menj átöltözni, csak nem akarod a melegvíz­csapot az új ruhádban javí­tani? Arnold bácsi meghívott bennünket egy kávéra, pró­bálj meg kedves lenni, és ne beszélj a politikáról!« Paulettet természetellenes zsugoriság jellemezte: »Ne szívj többet egy cigarettánál délután! Egy csomaggal leg­alább egy hétre elégnek kel­lene lennie.« »Csak nem akarsz még egy üveg bort megkezdeni? Megint drágább lett!« »Hogy egy új inget ve­gyek neked? Megbolondultál! Inkább kicserélem a nyakát■« Szerencsére ezek a pokoli képek hétfőre eltűntek, ami­kor átengedte magát Naaine André Picott és Mourice Roland: á. ljLbj bájos varázsának. Nadine volt a kimondhatatlan napi és majdnem hivatalos boldogság, amióta az ő titkárnője lett. Persze az egész komédiát Paulette eszelte ki. Ö mond­ta ugyanis, hogy manapság nem elégedhet meg egy ve­zető állású ember azzal, amit elért. Ha fejlődni akar, akkor képeznie kell magát, és esti iskolákat látogatnia, így hát nem volt Paulette- nak semmi ellenvetése, hogy Gerard az estét nem otthon töltötte. Persze, fogalma sem volt arról, hogy ez a tovább­képzés Nadine karjaiban történik. Ott aztán elrohan­tak az órák, amelyek arany­nyal voltak átszőve, és szen­vedélyes magyarázkodások­kal, amelyeket Nadine egy kis keserűséggel fogott fel. »Ne beszélj nekem a jövő­ről, a te jövőd Paulette! So­hasem mersz elválni tőle. Hallottál te már egyáltalán a válásról? Nem, nem igaz! Az egész világot felcukkol­ná ellenem. Legyünk meg­elégedve azzal, amit a jelen nyújt!« Ezen a napon meg nem is gondolta a boldogtalan, hogy mit eszelt ki a felesé­ge. »Most, hogy Armand bá­csi meghalt, én vagyok a 60 hektár föld örököse. Mi­helyt elmúlik a nyár, Péri- gordba költözünk. Üj állást keresel magadnak.« — De... — Semmi de! Eleget be­széltünk, hallgass! Ebben a pillanatban ju­tott eszébe a gyilkosság gon­dolata. S ez aztán nem hagyta nyugton. »Az egyet­len lehetőség, hogy lerázzam a feleségem. Akkor aztán Nadine az enyém lesz, és a 60 hektár is.« Igen, de sze­relme nem vállalta, hogy legszebb éveit a börtönben töltse. Álmatlan éjszakák után, melyeken hiába törte a fe­jét, hogyan tudná Paulette 70 kilóját eltávolítani, fel­adta a reményt, s átadta magát a sorsnak. És a sors egy csodálatos szombat dél­után lett ismeretessé. Pün­kösd volt, s mindenki vi­dékre utazott. Mindenki, ki­véve Paulettet, aki úgy gon­dolta, hogy a szabadság az túl drága dolog, nélküle le­het ünnepelni, ha otthon rendet csinálnak, s főleg, ha a férj is segít. »Vedd fel a kötényed és menj a pincébe rendet csinálni.« »Megenge­ded, hogy a kis rádiómat magammal vigyem?« »Vi­gyél, amit akarsz, csak siess. Az a fontos, hogy estére mindennel kész légy!« — »Rendben van, kedves!« A pincében bekapcsolta a rádiót. Éppen rendkívüli hí ■ reket mondtak: »A nagyáru­ház, Les Galeries Centrales tüzet fogott. A tűz percről percre nagyobb lesz. Ripor­tereink mindenütt ott van­nak.« Ez egy lidércálom — gon­dolta Gerard. Ismét megszólalt a rádió: »Több elégett hullát vettek ki a tűzbőt Azonosításuk nagyon nehéz lesz, vagy egyáltalán lehetetlen.« Ez a kis mondat megha­tározott mindent. Fél ötkor Gerard ismét a konyhában volt. »Borzasztó — monita a Galeries tűzben áll. Leg­alább húsz halott van már.« — »Na de ilyet! Ha meg­gondolom, hogy én is ott le­hetnék. Egyáltalán, tisztá­ban vagy te vele, milyen dolog lenne, ha nem tud­nák azonosítani a hullá­mat?« Jobban, mint gondolod — vélte Gerard és megszorítot­ta az asszony torkát. Azután kiválasztott a kertben egy elhagyott zugot, és füty'ö- részve gödröt ásott. Egy órával később Pau- letta két láb mélységben fe­küdt a földben. Gerard még az éjszaka felhívta a rendőrsé­get: »Halló, a Galeries Cent­rales tűzesetéről van szó! Magamon kívül vagyok! A feleségem délután odament, és azóta se jött vissza. Az jutott eszembe ... Bocsánat! Igen, az én nevem. Kibetúzte a nevét, megad­ta a címét és telefonszámát. Miután letette a kagylót, kitört belőle a megkönnyeb­bülés sóhaja, s az egész ügyzt egy dupla whiskyvel summázta. A rendőrfelügyelő meg­vakarta a tarkóját, s az inspektorok cso­portjához fordult: »Most egy bizonyos Gerard Dumontel- röl van szó. Ez a tizenke'te- dik hívás, amit egy óra clatt feljegyeztünk. Mindegyik nős ember, mindegyikük egy külvárosi vi'W'an lakilc. Fiúk, minden ilyen kertet alaposan átfésültök. Tíz az egyhez, hogy sok frissén fel­ásott földet fogtok találni. Fordította: Steiner Katalin SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 197L november 16. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents