Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-14 / 269. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vatánutk, U7L november 14. Kapcsolat a szülőfölddel Somogyi diákok az Eötvös klubban BAROM ÉV ÓTA nem eakad meg a kapcsolat azokkal a volt középiskolásokkal, akik az ország különböző főiskoláin, egyetemein folytatják tanulmányaikat. A megye vezető testületéi rendszeresen figyelemmel kísérik életüket, munkájukat. Közvetlen találkozások, eszmecserék, kulturális események jelzik az utat, a somogyiak összetartását és érdeklődését az átmenetileg elhagyott szülőföld élete és fejlődése iránt. E nemes kapcsolat a napokban újabb állomásához érkezett A budapesti Eötvös klub adott helyet a találkozónak, amelyen nem egy, hanem minden fővárosi egyetem somogyi diákjai összejöttek egy fél napos, gazdag programra. A tartalmi változást az jelzi, hogy míg eddig a pértvezetőkön kívül a megyei tanácsnak csak egy-két osztálya érzett felelősséget a diákok jövője iránt, addig most a művelődéstől a mező- gazdaságig , a munkaügytől a tervosztályig minden szakosztály képviselője találkozott az egyetemistákkal. Ez a kiterjedtebb érdeklődés, gondoskodás és felelősség tette lehetővé, hogy a délutáni eszmecsere keretében úgynevezett szekcióüléseken vehettek részt a tudományegyetem két tagozata, a műszaki, a közgazdasági és a gödöllői agrártudományi egyetem hallgatói. S hogy ezeknek a tájékozódó beszélgetéseknek az oktatási Intézmények is igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, azt az bizonyította, hogy többek között dr. Nagy Károly, a tudományegyetem rektora is megtisztelte jelenlétével a fiatalokat. A mintegy hatvan egyetemistának a délutáni órákban bemutatták a Kaposváron is nagy sikert aratott VI. Barátság Hídja nemzetközi fotó- kiállítás anyagát. A tárlatot Illés János, a megyei művelődési központ igazgatója nyitotta meg, majd somogyi és Somogyból elszármazott neves költőikkel találkoztak az egyetemisták. Kellner Bernát, a megyei könyvtár igazgatója mutatta be kedves epizódok fölelevenítésével Fodor András, Sipos Gyula, Somlyó György és Takáts Gyula József Attila-díjas költőket, Papp Árpádot és Győri Lászlót, akik új, és javarészt a szőkébb haza, Somogy szeretedéről, a tájhoz és az emberhez való kötődésükről szóló verseiket olvasták fel nagy sikerrel. A SOMOGYI egyetemisták találkozóján, az irodalmi esten részt vett Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese és több más megyei vezető, akik hosz- szan elbeszélgettek a fiatalokkal életükről, jövőjükről. Az új, kiteljesedettebb találkozási forma első állomása, a színvonalas rendezvény- sorozat reménytkeltő, s hasznosan szolgálja azt a korántsem titkolt szándékot, hogy tanulmányaik befejezése után visszavárjuk somogyi fiataljainkat. Kancsal szemmel Láttam egy műalkotást a kisplasztikái bienná lén. Modern volt, merész is lenyűgöző. Volt ugyanis benne valami általánosan — növényi Leegyszerűsített kompozíció jellemezte és közérthető tartalom. Még nekem, a laikus müvészetkedvelönek is föl kellett figyelnem rá. Az egyszerű kartonlapon ugyanis két Szelet kenyér látható. De nem is akármilyen kenyér, hanem pirítás. Egyik szégyenlősen halvány rozsdaszínü, a másik egy kissé égettebbre sikerült. Alapanyag nem bronz, kő vagy műanyag. Ellenkezőleg. Liszt, kovász, víz és só. Tehát »realista« alkotás. Találó címe így hangzik: Kenyér. Hát nem csodálatos? Ott álltam előtte, és archaikus mosoly helyett laikus röhej öntötte el arcomat. Szégyelltem magam ezért, és aggályaim voltak a mű megítélését illetően, hisz fölkészültségem meglehetősen hiányos e magasrendű művészet Igazi értékeinek felismeréséhez. Tüstént elolvastam az ES •szűkszavú« kritikáját. Így hangzott: »Ez a Kenyér című kompozíció valóban kenyérből áll: két pirított szeletét ragasztotta vastag barna papírra a szerző. Két szelet kenyér van tehát előttünk, mint Kenyér, s tálán nem lesz triviális, ha hozzáteszem: neih az asztalkendőn, hanem a falon. A Sakk-hatás nyilvánvaló. A dekoratlvltás is. Ezt a meleg, majdhogynem illatot is közvetítő színt, ezt a naturát még a legügyesebb naturalista sem tudná így reprodukálni. De a két — eredeti helyéről más minőségben emelt — kenyérszelet szerepe ezzel ki is merült: nem tud belépni a művészi esztétikum világába. Saját szépségén túl nem képes mondani semmit. Csak annyit jelent, amennyi Önmaga. Meztelenül, értelmezés híján úgy didereg hát a papíron, mint Giacometti magányos kis emberkéje vagy Sartre rideg pályára lökött egzisztenciája: légüres tér veszi körül.« »Csak* ennyit érdemelt a mű — terjedelemben. A bírálattal egyébként egyetértek. De mert kiállították a pirítást, s mert ilyen szép publikációt kapott, nyomban elhatároztam: ezekután magam is megpróbálkozom a művészettel Természetesen a kisplasztikához érzek elhivatottságot. Nem lehetetlen tehát, hogy a következő nemzetközi tárlaton már magam is részt veszek... Csakhogy én ném pirítás kenyeret ragasztok a barna papírlapra, hanem két tömzsi, gusztusos szafáládét. (És kék kartonra természetesen.) Egy evőkanálnyi mustárt pöttyen- •tek még rá, elsősorban azért, hogy ihletett szándékból fakadó mondanivalómat még közérthetőbbé tegyem, másrészt, hogy e mámoros megkönnyebbülést kifejező színvilággal alakítsam ki végleges háromszög-kompozíciómat. Művem természetesen nem viselheti azt a leegyszerűsített címet, hogy Szafaládé. Túlságosan direkt és közérthető lenne. Arra törekszem majd, hogy e műalkotás gazdag asszociációs lehetőséget biztosítson a néző számára. Ezért a mű címe így fogant meg bennem: Életérzés. Kíváncsi vagyok, mit ír majd erről a mükrítika... ? J. B. Az új főiskola szomszédai ’ Bemutatjuk a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolát A közelmúltban a somogyi mezőgazdasági oktatás Jelentős mérföldköve volt egy rendezvény a megyeszékhelyen: mezőgazdasági főiskolát avattak Kaposváron. Amikor erre az eseményre irányult a figyelem — Joggal mondhatjuk, hogy nemcsak Somogyból, de a megyehatárokon túlról is —, a főiskola szomszédságában a Móricz Zsigmond nevét viselő mezőgazdasági szakközépiskolában ugyancsak megvolt az ok az örömre, az ünneplésre: amíg ugyanis a nagyobb testvér kitüntető rangot kapott, addig a másik »új ruhába öltözött« — új, modem iskolában, kollégiumban folyik az oktató-nevelő munka, Az épület a kaposvári MEZÖBER tervei alapján készült, ■ egyike a legszebbeknek az ország hasonló rendeltetésű beruházásai között Bemutatására Sándor Lajosnét, a szakközépiskola vezetőjét kértük meg, az ő kalauzolásával néztük meg — és ennek alapján ismertetjük meg most az olvasókkal is — a korszerű oktatási intézményt — A tanév még nem itt kezdődött de aztán hamarosan birtokba.vettük az épületet Igaz, a kabinet-rendszerrel csak később Indulhattunk — mondta az iskola vezetője. — Komplex fejlesztés keretében került sor intézményünk új épületének a létesítésére. A felsőfokú technikum, a mai főiskola elődje egyre bővült de a helyszűkéhez hozzájárult, hogy fokozódott az igény a középszintű képzés iránt is. Négy osztályunk tanult a felsőfokú intézmény épületében, s ahhoz, hogy nyolc osztályunk legyen, építkezni kellett... Milyen legyen az új szakközépiskola? Miután a megyei pártbizottságon, majd pedig minden Illetékes fórumon egyetértésre és a [:MÉM:] részéről jelentős támogatásra talált az iskolépítés gondolata, az Iménti kérdésre kellett megkeresni a választ: régi Az épület egyik legszebb rész«; a zsibongó. vagy új típusú létesítmény kapjon-e helyet a kijelölt területen? Az Intézet vezetőnője — aki egyébként hosszú éveken át (a két intézmény különválásáig) igazgató-helyettes volt, s aki a főiskola. Igazgatója mellett sokat tett azért, hogy ez a szakközépiskola most Ilyen impozáns épületet kapott — a kablnetrendszert javasolta: amikor nem az előadó tanár megy órát adni az osztályba, hanem az osztály költözik át egy-egy órára az adott tantárgy külön termébe. Eleinte vita alakult ki az ilyen vándoroltatás körül, aztán ezt a módszert választották. S úgy tetszik, bevált Ezekben a jól fölszerelt, szertárakkal ellátott termekben minden bizonnyal eredményes oktatómunkát lehet végezni... . — A módszer segít a szakma Jó elsajátításában, az elméleti és gyakorlati tudnivalók megtanulásában — tájékoztatott Sándor Lajosné. — Még akad tennivaló, de folyamatosan elvégzik a hiányzó A géptanteremben a gépalkatrészekkel gyedikesek. Ismerkednek a neFilm jegyzet Belorusz pályaudvar Békében élni — az sem olyan könnyű. Eligazodni az új meg új jelenségek rengetegében, feleletet adni a ma aktuális kérdéseire. Erről szól Andrej Szmlmov filmje, a Belorusz pályaudvar, melyet a szovjet kultúra hetén mutattak be Budapesten és most a kaposvári közönség kaphat ízelítőt e filmen által a szovjet filmművészet új vonásairól. Szmimov olyan középkorú embereket — gyárigazgatót, főkönyvelő*, újságírót lakatost — mutat be, akik együtt harcoltak a háborúban, s ez a szál fűzi össze — egyre halványabban ■— őket, mígnem baj társuk temetésén újra találkoznak, és rájönnek, hogy még mindig együvé tartoznak. Elsősorban béke előtti énjükkel. Találkozniuk kell, hogy bajtársuk emlékéből saját hősiességük tudatában erőt merítsenek — a békés építés időszakában is az élethez. A hősök is emberek, mégpedig nem is egyformák. A szabadság az egyén kibonta- koaását eredményezheti, s még egy világháborúban edzett ízig-vérig kommunistának is milyen nehéz megtalálni az életben a helyes utat — mutatja be Szmimov. Friss szemléletével hatott a film, különösen egynémelyik alak megrajzolására kell odafigyelni. Valóban hősök voltak? Megkérdezi ezit magában a film alkotója is többször, amikor hősei furcsán groteszk módon viselkednek a mában. Felelete azonban igaz és őszinte: hősök voltak. Furcsának tartanak néhány dolgot berendezések beszerelését a szakemberek. Továbbra is megmaradt a négyéves leveleaz életben, nem értenek meg mindent, és nem értenek egyet ' mindennel; ellenben parancsszó nélkül Is tudják, hogy ha egy ember életveszélyben van, rajta segíteni kötelesség. Szép, drámai része ez a filmnek. Kár, hogy nem egyenletes tempóval, erővel pergeti végig előttünk ennek az egy napnak a történetét Szmimov. Ä8 új szovjet filmművészet törekvéseibe azonban beleillik a Belorusz pályaudvar. Újra- és újrafogalmazni: mit jelent embernek lenni? Nemcsak a tankok előtt, hanem egy lelkiismeretlen éjszakai sofőrrel szemben is. A film operatőre helyenként a nagy órosz realista festők látásával igyekezett képeket komponálni fL B. Sándor Lajosné, az Iskola vezetője: — Fokozódott az igény a középszintű képzés lránt... ző tagozat. Intézményünk célja nemcsak középszintű szakemberek képzése a mezőgazdaság számára, hanem a főiskolára való fölkészítés Is. A nálunk végzett hallgatóknak mintegy 40 százaléka folytatja a tanulmányait, tehát képzésük nem nálunk fejeződik be. Ezért fontos, hogy például a kémia és biológia oktatása ilyen szintű legyen, mint amilyent most biztosíthatunk... A több mint tízmillió forintos beruházás, a most folyó szerelési munkák jó befektetésnek, a kapott pénz célszerű felhasználásának bizonyulnak. Végigjártuk az új épületet: megcsodáltuk a nagyon szép zsibongót, bekukkantottunk a tizenegy osztály elhelyezésére alkalmas tantermek és szertárak némelyikébe — m<Jst egyébként hét osztályuk, két- százhanr.ínc tanulójuk van —, láttuk a hatvan fős kollégiumot. Külön helyiséget kapott a KISZ, ahol Vitákat rendezhetnek, szórakozhatnak. A meglevő kilenc kabineten kívül az orosz nyelv magnós rendszerű oktatására alkalmas tantermet is terveznek. Korábban a városközpontbán, a Kossuth téren volt az Iskola, a Rippl-Rónal utcában pedig a kollégium, s innen jártak ki gyakorlatra az állami gazdaságba. — Itt most minden helyben van. Úgyszólván a gyakorlati munkaterületünkön élünk: a tantermektől és a kollégiumtól csak kis távolságra van a botanikus kert, a gyakorló gazdaság, a főiskola kutatóinak munkaterülete, ahol — például az Istállókban — ugyancsak tanulhatnak a mi fiataljaink is. Tanulóink tőlük telhetőén segítettek az új létesítmény' környékének rendbetételénél," társadalmi munkában takarítottak. Mindennek most látják hasznát... A már említett kétszázhar- minc tanuló közül mintegy kétszázan vannak somogyiak. Hogy ez a tííanillió forintot is meghaladó költségű beruházás itt épült Kaposváron, ennek egyik oka a megye mezőgazda- sági üzemeinek középfokú végzettségű szakemberekkel való jobb ellátása. Nem szabad tehát kihasználatlanul hagyni ezt a lehetőséget, s joggal várja a mezőgazdasági szakközépiskola, hogy az általános Iskolákból mind több tanuló érkezzék ide a mező- gazdasági szakmát megtanulni. — Szeretnénk, ha a megye általános iskoláinak pedagógusai és tanulói megismernék iskolánkat, s megnéznék, milyen körülményeket biztosítunk a továbbtanulás során, igáiból és Somogyszilból várunk tanulókat a közeljövőben ilyen Ismerkedésre. Iskolánk autóbuszát küldjük értük. Hasonló céllal a kaposvári általános iskolákból is számítunk látogatókra. •. Bizonyos, hogy ezek a találkozások nem lesznek eredménytelenek. Hern esz Ferene Koltal Rozsda tanárnő már korszerűen fölszerelt, szertárral ellátott kabinetben taníthatja a biológiát az elsősöknek. i
