Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-10 / 238. szám
A tftnyok nagy Izgalommal fogadták: — Hát megjöttél? — Láttuk, amikor este leszáll tál a buszról! — Mesélj! A diák most kissé felülről nézte őket. Szinte sugárzott. — Ebből mindent megtudtok — tett az asztalra egy bőrkötéses, szürke albumot. Tele volt fényképpel. — Köszönöm a levelezőlapot — húzta ki a széket maga mellől a fekete hajú ,lány. — A képeslapom Itáliából. — A diák odaült. Egyedül neki írta, a fekete hajúnak, a másik kettőről meg sem emlékezett. Tenger, pálmafák. Terracinából küldte a lapot. A lányok összedugták a fejüket az album fölött. A diák felütötte a fedőlapot. Egy híd boltívén át kis folyó látszott, a part mentén paloták. — Saját felvételem, tizennyolcszor—huszonnégyes nagyítás — kezdte magyarázni. — De mit ábrázol? — térdepelt föl a székre a fekete lány, haja a diák arcához ért, szinte cirógatta. — Ez itt Velence, a vizek városa. A képen a Canale Grande, Velence legnagyobb csatornája Az egyik híd alól fényképeztem. Ezt a palotát, itt ezt a csipkéset, régen a dozsék lakták. Tovább lapozott — Jé, gondola! — kiáltott fel a szőke, hármójuk közül a legidősebb. A kis tanító komoly szándékkal udvarolt neki. A diák bólintott. Nem fűzött hozzá bővebb magyarázatot tJjabb kép: Ez itt a Lidó. Fürdőváros a t tengerben. Most megy le a nap. Látjátok, hogy tükröződik a vizen. Mi egy magas épület teraszáról nézzük. Ez vagyok én. Ez, aki könyököl a párkányon. De ezt is én fényképeztem. Állványról, önkioldóval ... Ez itt a bazá- ros. Ezt tőle vettem — halászott elő egy pici bronzszobrot a zsebéből. — A capito- liumi farkas, amint a két csecsemőt szoptatja. Romu- lust és Remust. A monda szerint ők alapították Rómát, az örök várost. A kis szobor kézről kézre járt, s mire visszakerült hozzá, harmatos lett a lányok tenyerétől. — Mi ez a fölírás rajta? — húzta végig ujját talapzatán a fekete hajú. — Te el tudod olvasni, Laci? — Semmi az — legyintett a diák. — Ricordi di Roma. Emlék Rómából. Aztán űjra az albumot nézték. Göndörhajú kisfiú guggol galambok között, amelyek a kezéből esznek. Némelyik a hajára is felszáll. Mindenféle galambok. Ügy ellepték a Szent Márk teret, hogy a kövezet se látszott tőlük. — Irtó édesek — dugta ki nyelve hegyét a legkisebb lány. Arcát szögletesre nyírt Eton-frizura keretezte. — Hozzád is ilyen közel merészkedtek, Laci ? — Ugyanilyen közel! A galambok nem tesznek különbséget. Jó volt ott lenni... — Beszélt, beszélt, ki nem fogyva a szóból. Egyszerre úgy tűnt föl neki, mintha ez a lány, aki a széken térdepel, Itáliában is mellette lett volna. Együtt csodálták a Lau- cont, meg az örök romokat. Ezzel a lánnyal és — ezért a lányért Alkonyodat! Homály borult a szobára. Már csak a szemek világítottak. Legfényesebben a térdeplő lány szeme. Egész ifjúságuk benne ragyogott. A gyermekkori vonzalom és az az új igézet. Fény. A diák fénynek nevezte. Mindenütt ott van. A tudásvágyban, a világlátásban. Mindenütt. S az arcához simuló haj érintéséből érezte, hogy belül, legbelül már egyek, bármi lesz is még ezután. A lányok képzeletében megelevenedett a mese. Pergett a film: a diák szavai pergették. A széken térdeplő lány a foga között feledte a kisuiját, ahogy a fiút hallgatta. Muzsikált a hangja, mint a zenélőóra ünnepnapokon. Hétköznap a közönséges óra jár, az csak ketyeg, meg csörög, amikor ébredezni kell. Az édes mama órája. Terveit a ketyegése mellett szövögette. Magdus eljegyzése a tanítóval ma már befejezett tény: az etonfrizurásnak kiszemelte a tanácstitkárt; a középső feketével sem várhat tovább. Már túl sokáig tartogatta diáknak. Oldalán nagy jövőt remélt a lánya számára. De a ftű éveMg távol lesz még. Jövőre érettségizik, azután egyetemre megy. Csak évek múlva lesz kész férfi. Margit nem várhat addig. A három közül ő a legszebb. Nem gubózhat be. Akkor a legkisebb se mehetne férjhez, nem illik megelőzni a nővérét. Kopogtattak Az asztal körül fölriadtak. A szoba sarkában hangosan ketyegett a óra. Szinte fájt most ez az ébredés. Hosszú, szemüveges férfi lépett be az ajtón. Le kellett hajolnia, hogy fejét be ne verje a szemöldökfába. Nyomában az édes mama: — Hozta isten, Béla. Foglaljon helyet, Béla! — tessékelte befelé kövér mosollyal. — Lányok, a villanyt! Mit vakoskodtok? Nem kell takarékoskodni az árammal. Tudja, Béla — hunyorgott a kigyulladó fényben — az én lányaim mind spórolósak! — Nem kellett most villany, édes mama — mászott le a székről a fekete hajú. — Laci mesélt. Észre sem vettük, hogy jön valaki. — Magdusom, terítsél meg, kislányom — mondta gyorsan, buzgólkodva a mama. — Mindjárt kész lesz a vacsora. — Q, kézit csókolom — szabadkozott a hosszú. — Maga csak ne tiltakozzon, Béla. Magányos fiatalembernek mindig jól jön egy kis vacsora, családi körben. A diák elnémult. Hiába próbálkozott a társalgással a jövevény, nem tudott többé beszélni. Ez nem a tanító, se nem a tanácstitkár, hanem az új állatorvos. Faluszerte beszélték, hogy Margit miatt jár a házhoz, de ő nem hitte. Most szemtől-szembe meggyőződött a valóságról. A találkozás szíven ütötte. Egyszerre megértette, hogy neki itt már nincs keresnivalója. Kijátszotta őt az édes mama. Hóna alá csapta az albumot és elköszönt. Marasztalták, de ő ment. Margit kikísérte. Ki, egészen a kapiig. — Eljössz holnap? — nyújtotta oda a kezét és sokáig otthagyta a tenyerében. — Lehet, nem biztos — engedte el a kezét a diák. Elsietett. Tudta, nem jön el többé. Még egy hétig maradt a faluban. Vánszorogva teltek a napok. Elromlott a vakációja. Elszürkültek a világjárói élmények is. Látni sem akarta a lányt. Még a házuk táját is elkerülte. Egyszer, véletlenül mégis találkoztak. De nem a faluban, hanem messze kint, a régi töltésen. Előbb a lány vette észre a diákot.. A kerekező lány. A diák előtte nyargalt a folyó felé. Kék mackónadrágban volt, felül csupasz, háta szinte villogott a napsütésben. A lány belehajtott. Be akarta érni a futót. A távolság gyorsan fogyott. Már látta a futó hátán gyöngyöző verítéket, meg a harmonikázó lapockákat. Kezében a gombóccá gyűrt atlétartikó. Azt mondta neki egyszer a diák, azért szereti a futást, mert elveri vele a falusi utak unalmát. Kerékpárja nincs, hát futva teszi meg az utat. Beérte a fiút. Elsurrant mellette. Aztán fékezett és szorosan az oldalánál kerekezett. Szoknyája oda-odalib- bent a futó vállához. A fiú megremegett A lány közelsége az izmaiba villa- nyozott. Felfrissült, mintha csak most kezdte volna a futást Intett a lánynak, hajtson csak, bírja még ő az iramot. Nagyobb iramot is elbír. Nem beszélt, csak vágtatott. Könnyedén, egyenletesen, nyújtott lábbal. A földet is alig érezte. Szinte szárnyat adott a büszke gondolat: Tudja meg ez a lány! Hadd tudja meg. ki az, akit elcserélt! Tudja meg — utoljára! A lány szeme rátapadt. Már nem az utat nézte, hanem csak a futó! ahogy kerékpárján mellette száguldott. Fogta a látvány. Magas homlok, lüktető nyak, széles váll, keskeny derék. S ez az egész nyúlánk futás. Különös ízt érzett az Ínyén. Ismeretlen, tiltott gyümölcsök ízét. Titkos erő húzta, egyre közelebb húzta a fiúhoz. Féléié dőlt a vázon, combja a vállához surlódott, ahogy pedá- lozott. Szilaj fellobbanás gyorsította a kerekező iramát, ő meg a fiú, együtt. Együtt menni mindenhová. Gvűiteni a színeket, az emlékeket. Mindig együtt. — Hogy futsz! — tört ki belőle. — Hogy tudsz te futni, Laci! Fény, káprázat. A nyár tüzes melege. Zengő mezei sürgönypóznák. Zengő szárnyalás. De a rádöbbenés a futóra sújt. Elviszik!^ — rándult görcsbe egy izom a comiá- ban. Elviszi ezt a lányt, akinek csupán az idő az előnye. A lábikra felé kúszó éles csavarodás. Lankadó lendület. A levegőt tátogva szedte. A lány még egyre repült, egyedül száguldott tovább, amikor a diák már leszakadt tőle. Futni már nem birt. Bicegve kocogott. Aztán megállt. Csak nézte, ahogy távolodik, szökik tőle a lány, kis szoknyája kacéran repked a szélben. Még egy villanás, aztán semmit sem látott már belőle. Apám emlékezete Amikor 1963-ban, 65 éves korában, nem kapta meg a 260 forintos nyugdíjat, nem mondott semmit. A tekintete azonban csupa keserűség, csupa miért volt — egy nemzedék keserűsége és miértjei, amelyekre mindmáig nem kapott cáfolhatatlan feleletet; sem tőlem, sem a történelemtől. És most már ő nem is fog. Itt fekszik a hidegágyon. Olasz szuronnyal átdöfködött lába, mellyel annyit járt ekenyomban, vetve, kaszálva, s harminc év óta állandóan dagadt volt, leapadt: talán a végtelen út előtt. Álla felete kendővel felkötve, mintha csak a foga fájna. Anyám aprópénzt dug a kabátja zsebébe: »-Megveszek tőled mindent«. A mestergerendás, sárgaföldes szobát, a szúette bútorokat, az üres padlást és istállót, a ház előtt futó szőlőlugast; »mindent«, hajtogatja gépiesen. Kalapját a feje mellé teszik, hadd legyen a keze ügyében. Letakarják a tükröt... Égve hagyjuk a villanyt a hideg-szobában. Magunkra maradunk anyámmal. Végigdől a konyhai ágyon; már egy hete alig aludt. Amint nyugtalan horkolásba kezd, visszamegyek az első szobába. Fekszik a zsuppszalma derékaljú ágyban, mintha csak leheveredett volna, belefáradva a rozs-cséplésbe; arcára terítve a fehér zsebkendő, hogy ne zavarják pihenését az erőszakos legyek. A héten ő a harmadik a kis faluban. Sorra elmennek. Szomszédok, komák, katonapajtások. Végleg üresen marad a sáncpart, hiába jönnek a nyáreleji esték, nem ül össze a parlament, hogy meghány- ja-vesse a világ dolgait. Hallom a törvénykezéseiket, a hallgatásukat, ahogy megcáfolhatatlan, egyszerű érveikkel szá- monkérik az, embert a történelmen. Föltakarom az arcát. Moccanatlan. Az enyém meg-megvonaglik — mintha új vonások formálódnának rajta. Eddig arcának mása volt, mostantól — halotti maszkja. Nagy, teliholdas éjszaka van. Tisztán ragyognak a csillagok, mintha dér lepte volna be az októberi égboltot. A Göncölszekér odafönt — mintha kifogták volna előle a lovakat. Lecsípek pár szem pirosszlankamenkát a szélső lúgosról. Harmatos, hideg. Végül is mi történt? Nem tűznek ki gyászlobogót a középületekre. Igen, elmegy a »vert nemzedék«; és nincs vigasz, se bibliai, se történelmi, az egyetlen, a megismételhetetlen életért. Hallom: »tied az ország, a hatalom és a dicsőség«. Szegény, szegény apám. A barackfa törzs árnyéka feketéll az ajtón — mint kívülről feltett keresztvas. Lesz-e elég erőm, hogy felemeljem? Egy lökhajtásos repülőgép dörög el a magasban. Nem harsoghatom túl, de halkan kimondom: hozzá tartozik, hozzá tartoznak a repülés történetéhez. Papp Árpád Sakkozók Dékány Kálmán: Margit nem várhat 8 ívanka (P. Golubki fametszete.) KEDVES VEVŐ Elkopnak, devalválódnak, visszájára fordulnak a szavak, mert a nyelv szüntelenül változik, újul, szegényül és gazdagszik. Liszt Ferencről még azt írta a kortárs költő: »Hírhedett zenésze a világnak« és ez azt jelentette: híres. Egy mai komponista a »hírhedett« jelzőt szigorúan kikérné magának. A hölgy valamikor prémes kis állatkát jelentett, ma a gyengébb nem gyöngéd megszólítása. Jó pár esztendeje még dicséretet jelentett, ha valakiről azt mondták vagy a káderlapjára azt rótták: jó elvtárs, ám ma így, egymagában, lekicsinylőnek tetszene. A jelentésváltozás régi törvénye vagy szokása a nyelvnek. Meg lehet érezni, hogy mikor kezd osztozni egy szó valamely más értelemmel, s mikor fordul maga ellen. Az egyik kifejezésben még a helyén van, a másikban már egy kis hangsúlyváltozás is segít az új értelmezéshez. Akinek mondták már ezt többször és több helyen, hogy: Kedves Vevő, az érzi ezt a változást. Érzi a foga alatt a kis homokszemet. Hány, de hányt él ekévpen lehet ezt mondani! Ha megnyomom az első szótagot, csuva lesainátás. Ha hangsúlytalanul ejtem és a Ve- vő-nek adok több szuszt, kihívó. Ha itt is, ott is erősebben préselem ki: gúnyos és pimasz. Ha elsuttogom, csupa bizalmasság. Egész mondatban ezenkívül hány féle színezet! — Mert a Kedves Vevő azt hiszi, hogy... — Ez körülbelül annyia jelent: maga, kérem, együgyű, és mégis ma- cerálni akar minket — Hiába zárjuk be az ajtót, a Kedves Vevő jön, és kopog ... — Vagyis: szemtelen fráter. — Mit nem képzelnek a Kedves Vevők! — Azazhogy: nem átallanak a próbamérlegre tenni valamit, vagy ne- talántán rákérdeznek az árra. Sokáig boldog voltam, mert nem érdemeltem ki ezt a kedveskedést. Es elégedett is. Nekem megtette a boltban vagy a vendéglőben annyi is: »Tessék ...« De most már alig van kivétel. Már-már minden vevő és vendég kedves valamilyen módon. Már az új értelemben. Azt mégsem lehet csak úgy odadobni a vásárlónak, hogy együgyű, pimasz, mit képzel, szemtelen, smucig, stb. De hogy kedves, azt igen. Elmehet föllebbezni L őrmezéhez, az Értelmező Szótárhoz, az Akadémiához! Megesett velem, hogy reklamáltam. Nem azért lettem kedves, mert az elnézést valahogy gyöngéden illik kérni, hanem mert: — Mi is emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, ennyit talán a Kedves Vevő is megérthet ... S mit felelhet erre a sértett, ám feljajdulásra illetéktelen öntudat? Nagy birkaszemekkel néz, aztán dadogva megtoldja a bolti Önér- zetzuhatagot éppen olyan illedelmes stílusban: — Értem, értem, kézit csókolom .. Sőt, az én jó édes anyukámat... Ugye, milyen kedvesen el tudunk mi társalogni egymással, emberek?! Sz. Simon István Iby András: Intermezzo Éjjel tizenkét óra. Bíboros fülledt sötétség. Hull ámzó zene, kék füst tekereg. Villanó fények hunynak el. Közöttük árnyak lengenek, boros kísértetek. Lomhán gyűrűzik künn a szörnyű város. Ez itt kagyló a tenger sűrű mélyén. Fáradt, beteg és űzött emberek karéjában a dobogón fehér női test bomlik ki. Varázsos fényben remeg. Gyönyör-antenna, vágyhullám-adó. Haja lehull vállára lobogón, buján liheg ... A zene harsog, és a dob pereg. Merev mosollyal a sötét káoszban fehéren, mint a hó, izzón parázsló óriás szemek magányában mezítelen, kifosztva, a nő csak áll... Feje felett, mint torzult glória a cigaretták fanyar füstje száll. SOMOGYI RtPLAP Vasárnap, U1L aktáber Ul
