Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-10 / 238. szám

fl szocialista gazdasági integráció útján Hatékonyabb formák Hz ni kifejezés — a építése, vagy például a több 1 1 iparág és termék együttes szocialista gazdasági integrá­ció — félreérthetetlenül jelzi a KGST-országok együttműkö­désének az eddigiektől eltérő, minőségileg más, magasabb rendű fejlődési szakaszát. Az új fejlődési szakasz jellegének megfelelően a komplex prog­ram felvázolja a legfontosabb közös tennivalókat, az együtt­működés korszerűbb módszere­it, hatékonyabb formáit. A KGST-országok feladat­tervébe első ízben iktatták be például az alapvető gazdaság- politikai kérdésekről folyta' tott kölcsönös konzultációkat. Az egyes országok gazdasági, szociális, tudományos-műsza­ki politikájának azok az alap­kérdései lesznek a kölcsönös eszmecserék témái, amelyek megoldása túlnő az egyes tag­államok lehetőségein, kerete­in. A tervkoordináció eddig is a KGST-országok együttműkö­désének módszertárában sze­repelt Jellege, mélysége azon­ban megváltozik a jövőben. Az ötéves tervek összehangolása idáig jobbára a kétoldalú öt­esztendős külkereskedelmi megállapodások előkészítését szolgálta. A komplex program előirányozza a legfontosabb népgazdasági ágak és termék­fajták hosszú távú (10—20 éves) terveinek összehangolá­sát. Fejlesztik az együttműkö­dést, a tapasztalatcserét a prognózisok készítésében. Sőt, azt is elhatározták, hogy egyes iparágakat és termékfajtákat — főként azokét, amelyek ki- fejlesztése a jövő közös fel­adata, mint például a számí­tástechnika — az érdekelt or­szágok együttesen terveznek meg. Később — a tapasztala­toktól függően — bővülhet az együttesen tervezett ágazatok és termékfajták köre. A komplex program az új fejlődési szakasznak megfele­lően a KGST intézményrend­szerének továbbfejlesztésével is foglalkozik. Így mindenek­előtt lehetővé vált, hogy az egyes tagországok intézmé­nyei, szervezetei, minisztériu­mai, iparágai, trösztjei, válla­latai közvetlen kapcsolatot lé­tesítsenek egymással. E kap­csolatok jellegét, mélységét, a közvetlen megállapodások tar­talmának természetesen határt szabnak az egyes országok tör­vényei, jogszabályai, az egyes intézmények, szervezetek, vál­lalatok stb. adott hatásköre. A magasabb szintű együttműkö­dés: a közvetlen kapcsolatok tervezése nem öltheti a nem­zetek fölöttiség jellegét, nem sértheti a részvevő országok önállóságát, a kormányok ha­táskörét Mindez nem zárja ki, hogy a különböző intézményeket, szervezeteket, vállalatokat szükség szerint olyan hatás­körrel ruházzák fel, amely le­hetővé teszi az ésszerű együtt­működést, a szerződéses köte­lezettségek vállalását. Sőt, a program államközi gazdasági illetve nemzetközi gazdálkodó szervezetek létrehozásának feltételeit is taglalja. A tagor­szágok egésze vagy egy része létrehozhat közös nemzetközi gazdálkodó együttműködése­ket, intézeteket, központokat, vegyes vállalatokat, kereske­delmi vagy műszáki tervezési­szerkesztési irodákat stb. Ezek a nemzetközi gazdálkodó szer­vezetek saját vagyonnal, önel­számolással, polgári jogi fele­lősséggel rendelkezhetnek. Miid a nemzeti vállala­tok, mind a nemzetközi gaz­dálkodó szervezetek közvetlen kapcsolataikat, együttműkö­dési megállapodásaikat, jogai kát, kötelezettségeiket szerző­désekbe foglalják. A szerző­déskötések pedig feltételezik a KGST-tagállamok általános jogi rendszerének továbbfej­lesztését. A többi között kidol­gozzák azoknak a vitás kérdé­seknek a megoldási módjait és rendjét, amelyek a szerződés­ben vállalt kötelezettségek tel­jesítése körül keletkezhetnek. A komplex program taglalá­sa, ismertetése során kiderül, hogy alapvetően nem az integ­ráció végrehajtásának konk­rét határidős tennivalói domi­nálnak, hanem főként az elő­készítést, a bevezetést meg­alapozó munkaprogrammal van dolgunk. Mindez persze nem csökkenti az új távlato­kat jelző dokumentum nem­zetközi jelentőségét A KGST tagállamai először vették számba és rögzítették együtte­sen az új szakasz, a magasabb szintű együttműködés hosszú távú és rendkívül összetett tennivalóit Néhány KGST-ország pél­dául már kétoldalúan megál­lapodott bizonyos termékek, főleg fogyasztási cikkek konti- gens nélküli kereskedelmében. Ennek jegyében a külkereske­delmi egyezménytől, á mennyi­ségi és az értékkeretszámok­tól függetlenül különböző fo­gyasztási cikkeket szállítanak egymásnak — a kereslet—kí­nálat alapján. A termékek árát az érdekelt külkereske­delmi vállalat állapítja meg. A program előirányozza, hogy tanulmányozzák a kontigens nélküli sokoldalú árucserét, amelynek értékét nem feltét­lenül szükséges kétoldalúan ki­egyenlíteni. A sokoldalú elszámolások rendszerének bevezetése ezút­tal csakúgy, minta kontingen­tált termékeknél feltételezi a kollektív valuta (transzferábi­lis rubel) tényleges működését. Ez az egyik legbonyolultabb feladat, amellyel ugyancsak számol a komplex program. Ahhoz, hogy a rubel betölt­hesse egységes értékmérő sze­repét a KGST-piacokon, meg kell szűnjön például a tagor­szágok kétoldalú elszámolásai­nál jelenleg még tapasztalható árszintkülönbség. Egységes el­vek alapján szükséges rendez­ni továbbá a kollektív valuta árfolyamát (átválthatóságát) a nemzeti pénzekhez és a nem­zetközi valutákhoz (például a dollárhoz) viszonyítva. Bonyolult és hosszadat más folyamatról van tehát szó a valutáris és külkereskedelmi munkában egyaránt. A komp­lex program lehetővé teszi, hogy bármely kérdésben — így a kollektív valuta megteremté­sében is — csak azok az or­szágok állapodjanak meg, ame­lyek érdekeltek benne. Vállal­ják a vele járó kötelezettsége­ket, és képesek megteremteni a kötelezettségek teljesítéséi garantáló feltételeket is. Egy vagy néhány KGST-tagállam érdektelensége, távolmaradá­sa nem lehet akadálya a meg­állapodásnak, az érdemi kezde­ményezésnek, a komplex prog­ramban szereplő különböző in­tézkedések végrehajtásának. Azok az országok pedig, ame­lyek korábban — ilyen vagy amolyan okok miatt — nem kí­vántak részt venni a program egy—egy intézkedésében, ké­sőbb bejelentik érdekeltsé güket, részvételi igényü­ket K. 3. Napraforgó-aratás (Folytatjuk.) A nap felé forduló széles tányérok erdeje. De ritkul már az erdő! Alázatos hajlás- ra kényszerülnek a szárak, a törés helyén előbukkanik bel­sejük, a patyolatfehér és puha napraforgóbél. Ráksi ha­tárában arat-csépel kombájn­jával Kovács Vince, az Űj Élet Termelőszövetkezet dol­gozója. Mellette halad szállí­tója, Pintér Im jós gépével, pótkocsijával. Száztíz holdról kell a nap­raforgónak lefogynia. S a munka nagyjával már végez­tek. A gyerekkor nagy »szotyo- lázásai« jutnak eszembe. — Akkor kétféle naprafor­gót rágcsáltunk. Az egyiktől lila lett a száj, a másiktól nem. — Itt is van mindkét faj­tából — »-nyugtat meg« a kombájnos. S rövid magyarázatot is ad gépe munkájáróL — A kombájn eleje nem sokban különbözik attól, ami­lyen nyáron aratáskor volt. Ä vágószerkezet más. A napra­forgót ez a vaslemez dönti a kaszára. Csak a fej kerül to­vább a »dobra«. Ott aztán a szem kipereg. A rostély is ugyanaz, mint aratásnál. A fordulatszám különbözik az akkori tóL Ha Kovács Vince és Pintér Lajos elvégezte munkáját, a területet asszonyhad »szállja majd meg«. A táblán maradt napraforgót gyűjtik össze. S aztán jöhet az orkánozó gép, mely tisztává, szántásra alkal­massá teszi a földet. vág egy nap — Mennyit alatt? — Vegyük a tegnapit. Száz­húsz mázsa szemet szállított el a kolléga. Holdanként ti­zenegy mázsát is megad az idén a napraforgó. Recsegve törnek a szárak, pereg a mag. Megkóstolom az »idei termést«. A gyerekkor egy íze. Napraforgónak, »szo- tyolának« egyaránt kiváiö... L. L. , Belegázollak? Megsértették?“ Kétfajta önérzet Az önérzet az Értelmező szótár szerint: »Az ember személyes értékének és az életben betöltött szerepe fon­tosságának érzése, tudata, s ebből fakadó határozottsága.« Tehát az önérzet az egyén számára a döntő jelentőségű jellemi összetevők egyike. Ne beszéljünk most a közösségi vagy a nemzeti önérzetről! Vegyük mikroszkóp lencséje alá a szűkebb értelemben vett, egyéni önérzetet, önér­zetünk »tájait«. Dzsungelszerű, szellemi lég- ' gyökerektől, liánoktól járha­tatlan vidék? A barkochba já- , A közös és a háztáji kapcsolatáról A KÖZÖS és a háztáji gaz­daság kapcsolatáról a közel­múltban tárgyalt a Közép-so­mogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének ter­melésfejlesztési és közgazda- sági bizottsága, ezt követően pedig a szövetség elnöksége tanácskozott a bizottság ál­lásfoglalásáról, javaslatairól. A beszélgetés tehát bizonyos behatárolt területet ölel fel, a megye egy adott részét érintette, a téma azonban ál­talános, minden termelőszö­vetkezetben napirenden van. Különösen akkor kerül fel­színre és hallani róla a szo­kásosnál is többet, ha a kap­csolat erősítésére minden ed­diginél inkább szükség van. A közép-somogyi szövetség területén a termelőszövetke­zeti tagok háztáji használatá­ban több mint 22 000 holdnyi terület van, ennek zöme szán­tóföld. Ez utóbbin elsősorban — 85 százalékban — takar­mányt termesztenek, ezen be­lül is főként kukoricát. A szövetkezetekben termelt ter­mények közül a háztáji adja például a zöldségnek az egy- harmadát, a gyümölcsnek több mint a felét, azonban az előbbinek csupán 3—5, az utóbbinak 20, a megtermett burgonyának pedig mindössze! léka — 18 500 szarvasmarha, 5 százalékát értékesítik. Eb- illetőleg 7200 tehén — itt ta- ből is látszik, hogy itt ezeket * lálható. Az idén márciusban 112 800 sertés volt a háztáji­ban, ez 32 ezerrel több, mint amennyi a múlt évben volt. A baromfiállomány túlnyomó többsége a háztájiban van ... Az év vége felé közeledünk. Az időjárás köztudomásúan károsan befolyásolta egyné­mely növényféleség hozamát, különösen a takarmánynövé­nyekét. Ez a tény teszi szük­ségessé, hogy a közös és a háztáji kapcsolatáról megyei általánosságban beszéljünk, még pedig kiemelten a takar­mányozási gondokkal foglal­kozzunk, ezekre keressünk megoldást. A közép-somogyi példából kiviláglik, hogy csu­pán a megyének ezen a ré­szén milyen nagy állomány vár eleségre a háztájiban, s ennél is több a közösben Az adatok hasonlíthatnak vagy el­térhetnek Somogy más terü­letein, és az aszály sem egy­formán sújtott minden terme­lőszövetkezetet. A takarmány- hiány viszont máris érződik, különösen a sertések áttelel- tetése elé néznek aggódva ott, ahol nincs eleség a ház­tájiban. Ezekben a gazdasá­gokban helyenként a takar­a növényeket többnyire a háztartás és a háztáji állatál­lomány ellátására termesztik. A kukoricát — a belterüle­tektől és a zártkertektől elte­kintve — a legtöbb helyen a közös tulajdonban levő mun­kaeszközökkel vetik el, mű­velik meg, vetőmagról, sőt helyenként a szükséges mű­trágyáról is a tsz gondosko­dik. Így a háztáji kukoricát is zömmel nagyüzemi mód­szerekkel termesztik. A ház­táji területek döntő hányada jelenleg is az állattenyésztést szolgálja, ebből következik, hogy a háztáji gazdaságok termelésében, az áruértékesí­tésben meghatározó szerepe van az állattenyésztésnek és hizlalásnak a megyének ezen a részén: a kaposvári járás­ban és a siófoki járásnak a volt tabi járáshoz tartozó kör­zetében. A háztáji állattenyésztés — a szeptember 25-i tájékoztató szerint — árukibocsátása csökken ugyan, de így is je­lentős tényezőnek számít, hi­szen a szarvasmarha-állo­mánynak 44, ezen belül a te­hénállománynak a 43 száza­mány arra sem elég, hogy a közös jószágot igény szerint ellássák vele — az állo­mányt a tervezett szinten tartsák, mennyiségileg növel­jék vagy minőségileg javít­sák —, nemhogy a háztájinak juttathassanak belőle. Mi következik ebből? A háztájiból eladásra kínálják a hizlalásra vagy tenyésztésre szánt alapanyagot. Éppen ezért egynagy méretű akció kezdődött, amely ezeknek a malacoknak, süldőknek az át­vételét, elhelyezését szolgálja; megmenteni ezt a fiatal állo­mányt — a jövőnek. Ugyanis ezekből lenne jövőre anya­állat vagy hízósertés. Az ak­ció sikeréhez nélkülözhetetlen az illetékes szervek összefo­gása, s részeredmények máris mutatkoznak. A KÖZÉP-SOMOGYI példa idézése, az abban felhozott adatok azt bizonyítják, mek­kora erőt képvisel a közös mellett a háztáji a megyének csupán egy adott területén. Ebből is következtetni lehet arra, hogy érdemes, sőt szük­ségszerű odafigyelni a háztá­jiban felmerülő gondokra me- gyeszerte, s ebben az időszak­ban különösen a takarmány­probléma megoldására. ték szabályod szerint »is«-sel felelhetnénk. Az önérzet ugyanis lehet egészséges és egészségtelen jelenség is. »Önérzet nélkül nem szület­nek eredmények, ezt bátran ki merem jelenteni« — mondta egy összejövetelen egy üzem­vezető. Éppen arról beszélt, mekkora fába vágták a fej­szét a »fiai«, a szocialista brigád címet kétszer elnyert kis közösség. A »vagyok olyan legény, mint te« bizonyítása sarkallta őket újabb és újabb vállalásokra. S az önérzet a vállalások teljesítésében is »segédeszköz« volt. Természe­tesen sok más összetevővel (szakmai tudás, erő, ügyesség, szervezőkészség) együtt ková- csolódtak a sikerek. Az önér­zet tehát erjesztő hatású, ál­tala az emberben nemes tu­lajdonságok fejlődhetnek ki. Lehet a tudásvágy alapja is. Inger a továbblépésre. Az egészséges önérzet azon­ban nemegyszer egészségte­lenbe torzul. Kifejezéseink, szókapcsolataink vannak, me­lyek állandóaknak is mondha­tók: »belegázol az önérzetébe, önérzetében bántódik meg. sértett önérzetű ...« Milyen az egészségtelen ön­érzet? Mint a túl sok gázzal töltött léggömb. Minden pilla­natban robbanással fenyeget. Saját értékünk, méltóságunk, társadalmi helyzetünk, szere­pünk túlzott értékeléséből, túlértékeléséből fakadó érzés. A különbség tehát az egészsé­ges és egészségtelen önérzet között minőségi. Termelőszövetkezeti brigád- vezető. Földműves volt az ap­ja, nagyapja is, és valószínű, ha számon tudná tartani: az összes őse. Leszögezhetjük — ért a föld művelésének mun­káihoz. Mégis leváltotta a ve­zetőség. Önérzetének feltáma­dását ez váltotta ki. Szemébe mondták, hogy becsülik szor­galmáért, de emberek vezeté­sére, irányítására, komplex Hernesz Ferenc feladatok megoldására nem bizonyult alkalmasnak. 36 egyéni gazda volt, de ez a mostani az akkorinál jóval nagyobb, erejét meghaladó feladat. Ott a vezetőségi ülé­sen hallgatott. Magába fojtot­ta a szavakat A nagyon ke­serű szavakat. Pedig önérzete háborgott. Kilépés lett a vége. Ivás. »Elhagyta magát!« — ezt mondják róla a faluban. A szerelőt régóta ismerem. Megbecsült szakember. »A fő­nök mégis letolt« — panaszol­ta. — »Szerinte nem értek tö­kéletesen a légfékhez. Bele­gázolt az önérzetembe. Ha nem értenék hozzá, hogy kap­hattam volna a szakmáról pa­pírt?« Dúlt-fúlt Egy napig. Két napig. Akkor aztán be­hoztak egy hibás gépet. Kérte a főnököt, hadd bizonyíthas­son. S — mi tagadás —, a bi­zonyítás nem sikerült tökéle­tesen. Vakarta a fejét, ami­kor a főnök bebizonyította ezt. Este nekiállt, elővette a poro­sodó szakkönyveket, s reggelig bújta azokat. S megtette ezt minden esetben, ha szükségét érezte. Ma ő a legnagyobb szaktekintély a műhelyben. Két példa az önérzet tájai­ról. Sebet kapott két ember magabiztossága. Félszárnnyal nehéz a repülés. Az egyik — földre is bukott. Mert az egészségtelen önérzetességen meg sem próbált javítani, ön­maga felé fordult, magába zárkózott. A kagyló zárt falai között nem mindig fejlődik igazgyöngy. S a szerelő? Sze­rencsés utat talált. Sértődött­ségét legyűrve, önmaga tudá­sát felülvizsgálva választotta a célszerű megoldást. Az ön­érzet túltengése ellen legjobb fegyver az önkontroll. A küz­delem az önérzet vadhajtásai ellen győzelemre csak így ve­zethet. S akkor egyre keve­sebben lesznek, akiket »más szemében a szálkát is, maguk szemében a gerendát sem ...« — mondással szoktak jelle­mezni. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. október 10. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents