Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-07 / 235. szám

TÁRSADALOM ÉS ÉRTELMISÉG! A zákányi bor története Ú jfajta ember jelent meg ezekben az években " Európa színpadain, a fizikus. Furcsa figura, a szín­művek tanúsága szerint tra­gikus alkat. Tudományát sen­ki nem érti, ő mégis mind­nyájunk sorsán töpreng. Ki­kerülhetetlenül sodródik a konfliktus felé. Galileo Gali­leivel az inkvizíció fogságá­ban, Robert ' Oppenheimer professzorral az Allambizton- sági Hivatal vizsgálószobájá­ban, dr. Johann Wilhelm Mö- biussal az ' őrültek házában találkozunk. Mindegyikük fe­lett elhangzik az ítélet.« Marx György éhekkel ez­előtt írott sorai az idő rhú- lásával nemhogy veszítettek volna aktualitásukból, , ellen­kezőleg: a fizikus dilemmája korunk szellemi emberének, a tudományos, technikai for­radalom korát élő értelmisé­gieknek egyik legégetőbb problémájává terebélyesedett. Hiszen a szinte percről-perc- re változó világunk nemcsak a szédületes sebességgel dol­gozó számítógépeket, a telje­sen automatizált gyárakat, új tudományágakat teremtett, hanem egyszersmind megvál­toztatta a társadalom szerke­zetét és arányait, átformálta az értelmiség arculatát, meg­növelve egyútal e réteg sú­lyát és szerepét. Marx György esszéje a tu­dományos. technikai forrada­lom nyugtalanító kísérő jelen­ségeire hívja fel a figyelmet, mintegy nevekkel illusztrálva az évszázadok során egyre jobban kiéleződő ellentmon­dást: a tudósok, értelmiségiek munkája rendszerint nem pá­rosul társadalmi megbecsülés­sel, avagy másképpen fogal­mazva: a végzett munka, s ennek eredménye lett légyen az bármennyire fontos is, po­litikai-társadalmi. tehát teljes életet nem biztosít. Példák, nevek szinte ezré­vel kínálkoznak a reneszánsz­tól napjainkig. A nyomorban, koldusként meghalt Remb­randtéi a saját felfedezése el­len tiltakozó Einsteinig. De nem lenne teljes a kép, ha nem figyelnénk fel az utób­bi években bekövetkezett lé­nyegi változásokra. Mire gon­dolunk? Például: 1983-ban Franciaországban a májusi események alatt az értelmi­ségiek — tanárok, tudósok, mérnökök — együtt tüntettek a munkásokkal, nagyobb po­litikai jogokat követeltek ma­guknak, több beleszólást éle­tük irányításába. A folyamat jól kitapintha­tó: a Galileieket, Einsteineket kínzó gondok a tudományos és technikai forradalom ko­rában az egész értelmiségi ré­teget érintő problémává vál­tak, megoldásukhoz azonban — s ezt a franciaoirszági pél­da is bizonyítja — a tőkés társadalmakban sok reményt nem lehet fűzni. Bár kétségtelen tény, hogy a tudományos, technikai for­radalom belső logikájánál fogva összhangban áll az em­ber képességeinek széles kö­rű kibontakozásával, általános felemelkedésével, bs kell lát­nunk, hogy e folyamat meg­valósulása. megvalósítása, még a szocializmusban sem zök­kenőmentes. Az értelmiségie­ket évszázadok óta feszítő el­lentmondás nálunk sem ol­dódik automatikusan harmó­niává, hatásaival és következ­ményeivel tehát nekünk is számolnunk kell. Számítási rendszerünk azon­ban — ha egykönnyen nem is —, de végső soron kezünkbe adja a megoldás kulcsát. Két okból is. Egyrészt a tudomá­nyos, technikai forradalmat ml nemcsak termelőerőnek, hanem az emberi közösséget formáló humanista erőnek is tartjuk, másrészt éppen a tudományos, technikai forra­dalom emberi-társadalmi cél­jaiból következően a tudo­mány szerepének és tekinté­lyének növekedésével ará­nyosan nő művelőinek, az ér­telmiségieknek társadalmi felelőssége is. A helyzet ezen a ponton fordul meg nálunk, avagy a klasszikusok szóhasználatát idézve: áll tal­pára az, ami eddig a fején állt. Következik ez abból, hogy a tudományos, techni­kai forradalom valóságfeltáró, tudatformáló és cselekvésre késztető funkciója egymástól elválaszthatatlan, tehát az ér­telmiségiek sem csak felele­tet adnak a társadalom és tu­domány legfontosabb kérdé­seire. hanem egyszersmind cselekedeteikkel is igazolják feleleteik igazságát. S' a cse­lekedetek értékének megfele­lően nő e társadalmi réteg felelőssége és megbecsülése is. A felelősség, a megbecsülés elvont fogalmai a minden­napi munkában élő kapcsola­tot is jelentenek egyben az értelmiségiek és a társadalom között: másképpen szólva az elvárás megbecsülés harmo­nikus párosa fenntartja a szel­lemi ember eredendő, termé­szetes kötöttségét, mintegy konzerválva bennük a tanuló­éveik, a család mind érzelmi, mind tudati-társadalmi hátte­rét. így oldódhat fel tehát ná­lunk az ellentmondás, s jön létre a harmónia az értelmi­ség munkája, s társadalmi megbecsülése között. S hogy ez mennyire nem frázis, bizonyítja ezt a X. kongreászus be­számolójában elhangzott egyik legfontosabb megállapí­tás is: nálunk a politika és a tudomány nemcsak egymásra- utaltak. szövetségesek is. A zákányi halmok éghaj­lata, domborzati és talajviszo­nya a szőlőművelésre alkal­mas, így ez a gazdasági ág nagy területet foglalt el, és tetemes értéket képviselt. Itt a szőlőtermelés valamikor a másnemű őstermeléssel egy­forma jelentőségű volt. Az 1715. évi megyei összeírás Zá­kány-puszta szőlőhegyét 244 1/4 pozsonyi mérő nagyságban adja meg. Megemlíti, hogy egy kapás által létrehozott mun­kának I rénes forint és 50 dénár haszna volt. Bél Mátyás leírásában So- mogyról — melyet a megye kiegészített, és Sárközi István másolt le 1810-ben — a követ­kezőket olvashatjuk: Mons Zákányiensis (magyarul Záká- nyi-hegy) ennek a pusztának a neve, mivel a Légrádi-hegy folytatása, ugyanaz a lánco­lj/ ipari tv-kamera A Híradástechnikai Szövetkezet legújabb terméke elektro­nikai érdekesség. Teljesen tranzisztorizált, integrált áram­körökkel épített televíziós kamera első ötven darabos szé­riáját készítették el. A stúdió minőségű képet adó tv-ka- mera kiválóan használható az üzemi tv-rendszerben, okta­tásban, gyógyászatban. A Vidaolux-I. elnevezésű kamerá­ból évente több száz darabot gyártanak majd. lat; a hegy a Drávát maga mö­gé szorítja és a szőlővel beül­tetett; bőven terem, mégpedig nemes bort, azonban nem erős. Ugyancsak Bél Mátyás írja többek között Zákányról — ezt Gyurkovics György másol­ta 1800 körül, és valószínűleg saját kora állapotának megfe­lelően kibővítette —, hogy a terület fele gróf Széchenyi Fe­rencé, a másik fele gróf Zi- chyé. Belső része nincs kitéve a Dráva áradásának. A fehér bor, melyet ennek a terület­nek szőlőhegyén termelnek, az egész környéken a legneme­sebb és legbecsesebb. Pesty Frigyes Helységnév- tárában Richter Antal jegyző 1864-ben a falu újrátelepedé­sével kapcsolatosan megemlí­ti, hogy a Dráván túli vidék lapályos lévén, az ott lakó horvátok az itteni nagy kiter­jedésű szőlőhegyben szőlőt plántáltak. II. József összeírá­sában Zákányt a legjobb bor- termőhelyek között vették fel. Csokonai 1799-ben, a Do­rottyában a következőket írja: «■Egy nagy pohárt megtölt zá­kányi jó borral«. Szöveg alatti megjegyzései Zákány neveze­tes helység Somogy várme­gyében, nem messze a Drává­tól; tartozik a mélt. gróf Széchenyi família uradalmá­hoz. Borai híresek és kelen­dők. Az első zákányi kántor­tanítót és egyben községi jegy­zőt felfogadó szerződés 1819- ben megengedi a mesternek a »Szőlő Hegyben való must lo- kedálást« (koledálás = gyűj­tés). 1835-ben Zichy Domon­kos veszprémi püspök a kerü­let földesura. Az ő idején épült az ún. »Török pince«, mely kb. 50 méter mélyen nyúlik be az Izidorus hegy alá. Sokan Zákány vára alag- útjának is tartották, valójá­ban borospincének készült, a dézsmabor begyűjtésére és tá­rolására szolgált. A későb­biekben is bort tároltak itt a Zichyek. Fényes Elek: Magyarország ismertetése c. művében 1865­ben így ír: Három helység (Zákány-Alsó és Felső, Gyéké­nyes) határa együtt van fel­véve, de a szőlőhegy, mely a megyében a legjobb fehér bort termi, tulajdonképpen Zá­kányhoz tartozik. A múlt század 80-as ével­nek elején kezdtek mutatkoz­ni a filloxéravész első jelei. A nagyobb mérvű hanyatlás 1885-ben kezdődik, és 1895-re a vész az összes szőlőterület 48 százalékát tönkretette. Ez főleg a kisebb szőlőbirtokoso­kat juttatta válságos helyzet­be, minthogy ezeknek jófor­mán egész vagyona a csekély kiterjedésű szőlő volt. A fil- loxéra pusztítása tehát nem­csak a lakosság keresetét apasztotta, hanem azoknak egy igen jelentős részét a megélhetés eddigi feltételeitől is megfosztotta. Baksay Sándor 1895-ben az egykori híres szőlőtermő Zá­kány vidékét már csak úgy említi, mint amelyik a »Drá­vára dűlő hegycsoport királya volt«, utalva a filloxéra pusz­títására. 1893-tól kezdve amerikai alanyokkal közcélú telepeket létesítettek a kipusztult szőlők újratelepítésének elősegítésé­re. Csurgón az állami tanító­képző foglalkozott ezzel. Min­tatelepeket is hoztak létre a megyében öt helyen, ezek egyikét — egyholdnyi nagy­ságban — Gyékényes—Zá­kányban. A szőlők újratelepítését — amerikai alanyokkal — a nagybirtokokon kezdik el. In- key Pál a 20 holdas szőlőbir­tokán furmint, hárslevelű és olaszrizling borszőlőfajtákat ültetett; Zichy Ödön 50 hol­das szőlészetében a rizling és a szilváni a fő borszőlő, míg csemegeszőlője a muskotály. A kisbirtokokon jórészt csak direkttermő fajtákkal pótolják az elpusztult szőlőket, és ezzel a zákányi fehérbor jó hírneve is lehanyatlott. Belénessy Alajos A második tévéműsor vételi lehetőségei Milyen készülékekhez kell adapter ? H armadnapon, amikor a leveleikbe dermedt fák nyújtózni kezd­tek, a túlsó parti, kékre hal­ványodott hegyek megpró­báltak felmelegedni a nap első sugurainó.l — egyszerre világos lett minden és egy­szerű, mint a kelő kenyér dagadása szorító abroncsú kosarakban. Három napig nem találta cselekedete rugóit, a szán­dék, mely tettei mögött hú­zódott, zavaros volt, csak­nem értelem nélküli. Ténter- gett az emberek között, ide- oda lökdösték, sodortatta ma­gát az árral, mint egy te­hetetlen farönk. Hajnal volt, a folyó lom­hán szöszmötölt lábainál. Fázott. A hideg átjárta tag­jait, megkötött bennük, me­revvé tette, összegörnyedve indult el a folyóparti sárga kavicson. Merszi tata már az eleién belerondított az egész estébe. A házirendet emlegette, büty­kös ujjai közé csippentve hozta is, mint valami érté­kes ereklyét. Az asztalra tet­te és silabizálni kezdte drót­szárú pápaszemén át. Köz­ben kicsit hátra dőlt, eltar­totta magától a papírt. — Tilos a munkásszállás­ra italt behozni, továbbá tíz óra után hangoskodni, s ez­zel mások békéjét háborgat­ni — »Mások békéjét hábor- gatni« — mondta Kocka. — Ez aztán jól meg van szer­kesztve! Nrm maga írta ezt, Merszi tata? A többiek nevettek: Ku- bik szégyenlősen a tenyere mögött, Zsíros teleszájjal. Jaksa meg csak a szemével. Mindannyian emlékeztek még arra, amikor egy idő­sebb munkás elkérte az öreg­től a szobakulcsot. A. por­tás fejcsóválva utánaszólt: — A franciák, ha meg­kapnak valamit, azt mond­ják: »Merszi!« Azóta mindenki Merszi ta­tának hívja. Zsíros azt mondta: »Az nem lehet, hogy ne ünnepel­jük meg Kocka születésnap­ját!« Kubik is hangoskodott, hogy neki itt van kedve ün­nepelni, nem valami koszos csehóban. Akkor már volt bennük egy pohárnyi Zsíros raffiafonatos demizsonjának aranyló borából. Jaksa csak a következő pohár után mond­ta: — Ennyit igazán megér - demlünk az után a piszok meló után! Fel is köszöntötték Koc­kát. Kubik csendet intett. — Az a jó öreg kaporsza­kállú éltessen még legalább százszor tizenkilenc évet! Tíz után két perccel már hallották, mint radírozza vé­gig, nyikorgó hangot adva, Merszi tata gumisarkú cipője a folyosót. — Szaktársak, ideje nyugo­vóra térni! — Mi a fene! — böffentett rá Zsíros, aki éppen papri­kás szalonnát szelt bicskájá­val. — Szaktársak lettünk? Eddig azt hittük, büdös bug- risok vagyunk a szaktárs uraknak! Röhögtek, Se a röhögésbe enyhe rossz íz is vegyült. Még nem felejtették el, hogyan fogadták őket a többiek, ami­kor batyuval a kezükben be­állítottak a szállóba a kis dunántúli faluból. Az ' öreg szerencsétlenül állt, kezét tehetetlenül szét­tárta. Olyan volt, mint egy szél nélküli szélmalom kere­ke. — Gyűjjön, igyék egy kor­tyot, »szaktárs«! — hívta Kubik. — No, gyerünk tata, gye­rünk! — harsogta Zsíros, és vastag karjai közé kapta a madárcsontú portást. Az öreg nagy kortyokban ivott, aztán köhögött, feje búbjáig vörösödve ... Fekete csíkos fehér zsebkendőbe tö­rölte meg gyöngyöző homlo­kát. — Nicsák! Kit gyászol, Merszi tata? Az öreg vizsgálta, őket: nem ugratják-e. — Egy elvtársat a régiek közül. Franciát. Tegnap tud­tam meg: autó ütötte el. Kodra az öreg mögül a többiekre kacsintott. Az egész szálló tudta, hogy mesélte- téssel lehet legjobban felhec- celni az öreget. Ha nem hall­gatják kellő áhítattal törté­neteit. — No, mondja csak, öreg! Mondja! — Mit mondjak? Ki hitte volna, hogy egy nyomorult autó végez majd vele! Any- nyi tüntetést úszott meg, ahol lőttek is! Annyi golyó­záport átélt az ellenállásban, szegény Jean! Maga elé nézett, mint aki kutat emlékezetében valami if tán* — Egyszer egy vasútvona­lat robbantottunk fel. Fon­tos vonal volt, a németek azon szállították az utánpót­lást. Már majdnem készen voltunk, amikor észrevettem, hpgy a töltésen két fritz kö­zeledik. Akkor én ... — Akkor magának sárga lett a nadrágja, Merszi tata! — fejezte be Kocka a másik háromra kacsintva. Azok nem nevettek. Az öreg hökkenten állt, aztán remegni kezdett a szá­jaszéle: — Te taknyos! Gúnyt űz­tél belőlem! Azt hiszed, ve­lem mar mindent lehet!? Kocka lefoghatta volna, de inkább ütött ő is. Még látta, hogy az öreg elhanyatlik. Jaksa fenyegetően moccant meg. Zsíros és Kubik is fe­léje lépett. Ökölbe szorult kezük, mint egy-egy kala­pács. Örült félelem fogta el, az ajtó felé ugrott. Rohant le a lépcsőkön. Három napig nem találta cselekedetei rugóját, a szán­dék, mely tettei mögött hú­zódott, zavaros volt, csaknem értelem nélküli. Ténfergett az emberek között, ide-oda lökdösték, sodortatta magát az árral, mint egy tehetetlen fatörzs. Tudta, azok hárman várnak rá kalapácsökleikkel, de ettől már nem félt. Za­var csak akkor fogta el, ami­kor arra gondolt: milyen lesz az első pillantás a drótke­retes pápaszembe. Tudja-e majd állni ezt a tekintetet? Leskó László A televízió második, kísér­leti adásának megindulása óta érthetően sokat foglalkoztat a kérdés: milyen készülékek al­kalmasak az adás vételére, milyen körülmények között lehetséges az új műsor zavar­talan megtekintése. Tótfálvy József, a magyar televízió fej­lesztési főosztályának vezető­helyettese nyilatkozott ezzel kapcsolatban. — A magyar televízió je­lenleg a színes kísérleti, majd augusztus 19-től a második program fekete-fehér adásait is sugározza a 24. csatornán. A 24-es csatornán sugárzott műsorok vételéhez három mű­szaki feltétel szükséges: meg­felelő térerősség, megfelelő készülék, végül erre a csator­nára hangolt, illetve mérete­f zett antenna. Megfelelő készü­lékkel és antennával csak on­nan lehet venni az adást, ahonnan »rálátás« nyílik az adóra. Így az új műsor egye­lőre cáak Budapesten, vala­mint a főváros környékén ve­hető, mert a Szabadság-hegyi adóállomás hatósugara mind­össze körülbelül 40 kilométe­res. — A 24-es csatornán sugár­zott műsor vételére egyes ké­szülékek, mint az Orion 301, 302-es, az AT 501-es, az AT 501 M, az AT 401, a »Tavasz«, illetve a »Carmen« — tehát az egycsatornás készülékek — alkalmatlanok. Adapter csat­lakozással lényegében meg­oldható bármely 12 csatornás készülék »átállítása«. Az AT 505, a »Kéke^, a »Duna«, a »Budapest«, a '»Tisza«, az AT 603, az AT 602, a »Munkácsy«, a »Benczúr« készülékek eseté­ben Orion UF—100-as jelzésű adapter közbeiktatásával meg­valósítható a vétel. Forgalom­ban vannak már olyan készü­lékek is, amelyekbe UHF— turner beépítése esetén meg­valósítható a nagyfrekvenciá­jú UHF-sávok vétele. Ilyen a Videoton gyártotta »Sztár«, »Minivizor«, »Fortuna«, »Olimpia«, »Mobilette«, »Ho­rizont«, »Mona Lisa« és »Fa­vorit«, valamint az Orion ké­szülékei közül az AT 651 Sig­ma, az AT 1550 Delta Super, az AT 751 Tokaj, az AT 759 Oretta, az AT 1651 Meteor, az AT 650 és az AT 550 Delta. Ugyanakkor árusítják már azokat a készülékeket is, ame­lyekbe a turnert eleve gyári­lag beépítették. (Ezek mind az ,UHF, mind a VHF csatornák vételére alkalmasak. Ilyenek a Videoton-gyár »Sztár« típusú készüléke1 SrSzül mindazok, amelyeknek típusszáma után jelzett betűkben az »U«-betű megtalálható, (például Star TH 682 OC—U) vagy az Inter- star) az AT 848, az AT 1848, a Victoria Super. — Jelentősen befolyásolhat­ják a második, kísérleti adás vételét a megfelelő antennák is. A Híradótechnikai Vállalat már gyártja, a Keravill pedig árusítja a 24-es csatornára méretezett szoba-, ablakra sze­relhető, illetve tetőantennákat, — A második kísérleti prog­ram sugárzásának műszak! feltételei egyébként a közel­jövőben számottevően javul­nak. Előreláthatólag 1972. má­sodik félévre »tettrekész« lesz a második program teljes mű­szaki lebonyolító rendszere. — A tervek szerint 1972. vé­géig elkészül a pécsi és a to­kaji második műsort sugárzó két adó. Ha a korábbi elkép­zelések megvalósulnak, 1975 évvégére Szentes, Kabhegy, Kékes környékének műsorvá­lasztéka is bővül. SOMOGYI NÉPLAP SWUM*», Ura. «klót)« l i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents