Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-06 / 234. szám
Egy iskola „halálórája*4 Félreértés ne essék: a »halálórája-« nem valami krimibe illő időpont, se nem új tantárgy, hanem a »kopogó bogarak családjába tartozó rovarfaj«. Meglepő, ugye? Halálórája összedolgozott a házicincérrel, meg különböző gombafajtákkal, és úgy tönkretették a tetőszerkezet faanyagát, -hogy Berzencén kikerült a tábla: »Az iskola lejárva." Igen, tudom, soikan most ugyanarra gondolnak, amire én, amikor a hír a fülembe Jutott: Berzence a »gyerekek paradicsoma" lehet. Nem kell iskolába járni. Ha egyszer bezárták! Ez persze tévedés. Nem az, hogy az iskolát bejárták, az sajnos igaz. Az tévedés, hogy a tanítás is szünetel. Nem. Nem szünetel, csak akadozik. Pedig kevés község dicsekedhet ilyen tantestülettel. Minden tárgyat végzett szakos tanár tanít, van politechnikai oktatás, van tornaterem... azaz csal?; volt! A tornaterem jelen pillanatban háborús menekültek tanyájára emlékeztet Ide raktározták el a politechnikai fölszerelést: gyalupadokat, varrógépeket, a főzőszakkör edényekkel teli konyhaszekrényét, a honismereti szakkör gazdag gyűjteményét Végigjárom az épületet, dacolva az életveszéllyel. Vaskos gerendalábak mindenütt. Aládúcolták a folyosót. Meg a tanári szobát. Meg a tantermek egy részét, ötvenezer forintba került az aládúcolós, de minek? A munkavédelmi felügyelő még így sem engedélyezte a tanítást a hajdani apácakolostorban. Pedig hányszor építgették! Javítgattak rajta, »korszerűsítették", persze mindig csak annyira, amennyire az anyagi erőből futotta. Világos! Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! De hiába beszél az ember egy iskolának, amelyik nemsokára a százéves születésnapját ünnepli. Nyújtózkodott, és megrepedtek a falai. Jöttek az építészeti szakemberek, és az egész házat gyanúsnak találták. Mivel főként a gerendák rakoncátlankodtak — lejjebb kívánkoztak mindenáron —, faanyag szakértőt is hívták, ő leplezte le »halálórája" és társai minden disznóságát, aztán megszületett az ítélet: födémcsere — 3 millióért. A pénzt is megkapták hozzá, mégsem lett belőle semmi. Miért? Mert nem ésszerű. Átterjedne a fertőzöttség az új fából készült épületrészekre is. Ugyanúgy járnának, mint százéves elődeik: porhanyósra rágnák a rovarok. Mi a megoldás tehát? Teljes korszerűsítés 8 millióért. Hm. Annyiért már egy új iskolát lehetne építeni. Igen ám. de honnan vegyék a nyolcmilliót? Elkezdődött a számtanlecke: egyszer van 3 millió, melyet a födémcserére kaptak. A községi tanács ad hozzá kettőt, az már öt, a többit majd a megyei tanács. — Ebben a nehéz helyzetben minden segítséget megadott az iskolának a falu vezetősége — mondta Paizs Imre iskolaigazgató. Nehéz helyzet? Inkább úgy mondanám, hogy »kényszer- helyzet". És Ilyenkor mindig fölmerül egy csomó kínos kérdés: Ki nem csinált micsodát? És miért? Hogyan fajulhatott idáig a dolog? Berzencén folyamatban van egy építkezés. A tanács és a tsz közösen új irodaházat épít. Kézenfekvő a kérdés, miért nem iskola épül helyette? — Berzence saját erejéből sohasem tudna egy új iskolát építeni — mondta a megyei művelődésügyi osztály gazdasági csoportjának vezetője. Lehet. Csakhogy kilenc község rogyadozó iskolája várja a segítséget, és mind a kilenc a megyei tanácstól. Hát igen. Aj: »örökség", mely eddig jő szolgálatot tett, most indul pusztulásnak. Berzencén például az 1800-as években építették az apácakolostort. Északi fekvésűt, nehogy a nap besüssön. Csakhogy amni jó volt az apácáknak, az a gyerekeknek csak jobb híján felelt meg, de megfelelt. Most már azonban ez sincs. Igaz, a hajdani intézői lakból alakított tanácsháza sem a legmegfelelőbb, a tsz-iro- dáinak is szűk a helye abban a parasztházban, és a művelődési ház se húzza sokáig. Nem könnyű felállítani a fontossági sorrendet, hogy mit előbb, de talán mégis a gyerekeké az elsőség. Lesz új iskola Berzencén? Ügy tűnik, hogy igen. Ami a végszükséget illeti, Berzence az első helyen áll. Egykilométeres körzetben négy különböző helyen folyik a tanítás; a tűzoltóklubban, a pártházban, a politechnikai termekben és a kisiskolában. Négy hely között stafétáznak a tanárok az óraközi szünetekben, és elképzelhető. milyen színvonalú az a kémiaóra, amelyhez lehetetlen minden, kísérleti eszközt a falu egyik végéből a másikba hurcolni. Legyen Berzence intő példa: nem szabad megvárni a »kényszerhelyzetet". Rezes Zsuzsa Tanulmányi kirándulás: Zala, Kőröshegy, Tihany A művészetek közvetlen forrásból A művészeti nevelés szerves része az általános emberformálásnak. Gimnáziumainkban a negyedik osztályban találkoznak a tanulók a »művészettörténettel", újabban a »műelemzéssel". Heti egy óra áll a tanár rendelkezésére, hogy megszerettesse és megtanítsa ezt a nagyon fontos tantárgyat. Mit lehetséges elvégezni, nem tudom, de megértettem a tanárnő boldogságát, amikor a művészettörténeti tanulmányi kirándulás végén így sóhajtott fel: »Ma egy napig, máskor hetente egy órára egalább a művészi széppel találkoztak a gyerekek." A Munkácsy' Mihály Gimnázium IV/C és IV/D osztálya közös tanulmányi kiránduláson vett részt. Az útirányt az értékes látnivalók, múzeumok szabták meg. Az egyik tanulótól megkérdeztem, hova utaznak? — Zala, Kőröshegy, Tihany... — volt a szabályos felelet. Kérdeztem aztán azt is: •— Hol van Zala? — Hol lenne máshol, mint Zalában? ... Nem tudom ... Elkészült Egerben a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola 18,5 millió forint költséggel épült új 400 fős kollégiuma. Az új létesítményben 600 adagos konyha, étterem és fürdők kaptak helyet. Építette a Heves megyei Tanács Építő Vállalata. Z sigmond túráztatta a motort egy keveset, de csak azért, mert tétovázott még. Amit tegnap elmondott Anitának, akkor olyan egyszerűnek és természetesnek látszott, az ma már hihetetlenül értelmetlen. Pedig Anita figyelmeztette. »Nincs ennek semmi értelme. Ez csak jáccék ... Jáccék az idővel, kihűlt érzelmekkel.« így mondta Anita. Áz ablak üvegén kis fény- macskakörmök csillogtak. Igaz, még most sem hisz Anitának teljesen, de innen a fénylő reggelből, a szap- panszagú, reggeli-illatú vasárnapi háromnegyed nyolcból nézve a terv is gyerekes. Ebadtásan és rosszízűén köpés. Még egyszerűbben: hülye kísérlet. Hülyeség, ahogy akarom... hülyeség, ahogy akarom ... zakatolt benne. Ha egy el- veszejtett áldozat lennék, mint a többi, akik a statisztikát emelik, akkor érteném. De Így jogtalan. Hülyeség, amit akarok ... Mintha gondolatai is átvették volna a motor ritmusát. Diplomám van. Kocsim van. Nyolc napja kinevezett ember vagyok. Átlagon felüli fórral a mindennapokban. És ezt nekik köszönhetem. Ezt mondta Anita is. Nincs jogom hozzá. A nap fölmelegítette a bőrülést, a fekete műszertábla DŰLI meg átforrósodott. Lehet, hogy Anitának lesz igaza. Kapcsolt, rálépett a gázra. , A cukrászdában várta Anya. Megsimogatta a fejét, odahintette a puszit is, aho- vq, huszonhat éve rendesen, — Hogy vagy, kisfiam? Ahogy nyolc éve mindig — de nem szaladt ki a válasz belőle. — Koszi jól. — Miért nem jöttél fel hozzám? Ha esetleg pénz kell... — Már nyolc napja státusbari vagyok... és most nem erről van szó. Gyere, ülj be. Anya nagyon jól keres. És mindig sok pénzt adott. Hülyeség, amit akarok... hülyeség ... zakatolt benne. Kifordult a térről. Látta: Anya fáradtan nyújtózik el a hátsó ülésen. — Ott az üvegboltnál lesz egy új utasunk. — Ki? — Apa... Nem volt idő semmi meglepetésre, Apa kezei is mintha bénák lettek volna, mikor meglátta, ki van a hátsó ülésen. Előreült a fia mellé. Apa ott szeret, hiszen neki is van egy Fiatja, ő is vezet. Aki vezet, az elöl szeret ülni akkor is, ha más kezében van a kormány. öt megpuszilta, Anyával kezet fogott. Zsigmond bekapcsolta a rádiót. Egyenes Qton haladt, kt a városból. Szőlők úsztak a kocsi mellé, sárga kukoricások. Bekapcsolta a rádiót. — Anita? — kérdezte egyszerre mindkettő. Zsigmond elmosolyodott. — Anita? Koszi jól... Az autót befonta belülről a muzsika meg a csend. — Ez most minek? — tört félbe egy slágert Anya. Zsigmond olyan dacot érzett, mint amikor kiskorában pofon verték. — Miért, volt rá a nyolc év alatt alkalom?! Hirtelen beharapta a szája szélét. Elég! Ehhez már nincs jogod, vitázott belülről Anita. Igaz, hogy nyolc év óta nem látta együtt apját, anyját. De ez lényegtelen ... Lé-nyeg-te-len. Hiszen vártak a válással még addig is, amíg kollégiumba került, önmagukból áldoztak fel érte. Levélváltásokkal, nehezen vállalt telefonokkal megbeszélték a kocsit is. Ű nem az Elesett Gyerek. De érezte a kaján viszoiftkérdésben a megpofozott gyerek visszaszájaló diadalát is. A város szélén a Vadásznál leállította a kocsit. — Együnk talán. Apa óvatos udvariassággal kisegítette Anyát. De 6 látta, nincs több a' mozdulatban, mint bármely hasonlóban. Ezzel a karnyújtással egy piaci kofát is le lehet szedni a negyvenkilencesről. — Szép az ősz — mondta Apa. — Igen — válaszolta Anya. Állat vagy. Kihozod őket — vádolta magát Zsigmond. Könyökölt a kockás abroszon és duzzogott, ök észrevették. Mert amikor ránéztek, mindkét tekintet megtelt. Jött a pincér. Rendeltek. — Itt jól főznek — mondta Apa. — Én is úgy tudom — válaszolta Anya. Ilyenkor egymásra néztek, és egy kényszeredett, közömbös mosolyt erőltettek a szájuk köré. Ezt is értem csinálják — szidta magát Zsigm-ond. És képzeletben istentelenül pofozta önmagát. Tröszt Tibor — Legalább azokkal az értékekkel ismerkedjenek meg a tanulók, melyek itt, szülőmegyéjükben találhatók — mondta később a tanárnő, amikor a zalai gesztenyesoron jártunk, túl az első látnivalókon. És jól jött egy példa, hogy még jobban aláhúzhassa ennek a látogatásnak az értelmét: — Ha Pápáról el tudnak jönni Zichyt nézni, akkor nekünk itt, Somogybán kötelességünk is. A termek falai közt nem voltunk egyedül kaposváriak. A következő állomás Kőröshegy volt. Itt a műemlék templommal, az építészettel, ezen belül pedig az egyszerű gótikával ismerkedhettek meg a tanulók. Nem volt zsúfolt a program, a tihanyi apátság megtekintésére is bőven jutott még idő. A kirándulás jó előkészítését dicséri, hogy mindhárom helyen a tanulók maguk tartottak kiselőadást a látnivalókról. Az érdeklődést felkeltő, a látnivalókat előkészítő előadások értéke volt, hogy a tanulók önállóan gyűjtöttek anyagot a témákhoz, könyvtárból, szakirodalomból válogatva. A művészettörténeti órák általános fogyatékossága, hogy a szemléltető anyagot általában a tanulók csak közvetett forrásból, reprodukciók nyomán ismerhetik meg. De szol- gáltat-e elegendő élményt, forrást a kutatáshoz, tanuláshoz a fénykép, művészi reprodukció? Jól tudjuk, hogy kevéssé. A művet a maga teljességében nem mutathatja be a legjobb képi másolat sem, és hiányzik az az érzelmi kapcsolat is a mű és a néző között, amelynek fontos szerepét szintén nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jól teszi hát a tanár, ha minél több olyan forrást is fölfedeztet tanulóival, ahol közvetlenül találkozhatnak a művészeti alkotásokkal. Ezért olyan fontosak az ilyen tanulmányi kirándulások. Volt ennek a tanulmányi kirándulásnak egy másik értéke is. A szülőföld gazdagabb ismeretéhez vezetett a néhány órás zalai, kőröshegyi séta. A Munkácsy Mihály Gimnázium régi hagyománya, hogy az őszi tanulmányi kirándulásokon valamilyen formában helyet kapott az irodalom is — erre emlékeztetett dr. Zavilla Norbertné tanárnő. Valóban, nagyon hatásos volt, amikor Tihanyban az apátság előtti téren a fél méter magas kőfalról Haáz Attila elszavalta Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét. A tantárgyi kapcsolatok nemcsak az ismeret- anyag kiszélesítését szolgálják: esztétikai, érzelmi hatásuk is becsülendő. A IV/C és a IV/D osztály tanulmányi kirándulásának értékét csökkentette az, hogy a gyerekek az elmúlt három tanév során nem vettek részt közös kiránduláson. Ezért a tanulókban »keveredett« az osztály- és tanulmányi kirándulás indítéka. Szabadabb programot is követeltek maguknak, talán érezvén azt, hogy — negyedik osztályosok lévén — az eLső közös kirándulásuk egyben az utolsó is. A tanulást mindenképpen gyengítette ez a motívum. Tanulságából lehet okulni. Több közös osztálykirándulást kell szervezni, s talán nem is szükséges, hogy busszal tegyék meg az utat, hisz Kaposvár környéke Is gyönyörű természeti szépségekkel örvendeztetheti meg a tanulókat A tanulmányi kirándulás legyen differenciált kirándulás, előtérben a tananyaghoz illő élmény- és ismeretanyaggyűjtés. Horányi Barna Képernyőről, hangszóróból: kabaré Általában több időt töltök a képernyő előtt, mint a hangszóró mellett. A rádiókabaré mégis minden adáskor rádióhallgatásra invitál, nemcsak azért, mert olyan üres a képernyő. Szeretem a jó kabarét — s nemcsak a pesti kabarét. Talán közismertek már Jevtusenkónak a humor hatalmáról írott sorai. Valahogy mostanában visszaidé- ződnek a régi szombat esti rádiókabarék — például a Jó éjszakát, felnőttek —, a hatos stúdióból hallatszó eleven, s nem mindig bekevert tapsok. Akkoriban ugyan hallottunk csak tévéről, s nem ültünk minden este a képernyőhöz rögződött tekintettel (boldog idő!). A képernyő is meghozta a maga kabaréját. Legújabban a humoristák klubja is igyekszik betölteni a tv-kaba- ré tisztét. Nagyrészt ugyanazok a humoristák csinálják a rádiókabarét is, s az mégis "Jobb. Feltehetnénk a kérdést, melyik készülékben van a hiba? Természetes, a tévében, ha egyszer az a rosszabb ... Mostanában már alkalom kínálkozik az elemző összevetésre is. Nem kell segítségül hívni a magyar humor klasszikusait, hogy a nevetésről is szabad komolyan beszélni. Egy bizonyos, amennyire a rádiókabaré szinte a legnagyobb mértékig kihasználja a mikrofon és a hangszóró adta lehetőségeket, olyan kevéssé a tv- lclub a képernyő lehetőségeit. Ami a mikrofonból pergő szópárbajnak hat, az lehet a képernyőn egyszerű csevegés. Egyáltalán az asztal vagy a rexasztal melletti csipkelődés még ha a klub »hatását« kelti is, nagyon tévészerűtlen. Mintha önmaga paródiája lenne néha. Hiszen miért fries- kázzák a képernyőt olyan sokszor? Mert két-három ember beszél, és beszél... Mit adhat a rádió hangszórója? Látszólag kevesebbet, de a legutóbbi rádiókabaré is tanúsítja, hogy mégis milyen sokat. S ez a sok már-már nagyon gyorsan népszerűvé lett hagyományokból áll ösz- sze. Hírmagyarázatból, kommentárból, nevető lexikonból, villámtr ófákból — amelyek között hálistennek egyre kevesebb a szakállas —, néha még riport is hallható, no meg Gugyerák, Lujza és a többiek. Ennél nagyobb keret szinte lehetetlen a rádióban, legföljebb szellemes sanzonról, ügyes kupiéból elkelt volna néhány. S amit legutóbb sorra vettek, az sem csak pesti bosszúság — hanem országos. Rendkívül ügyesen sikerült a dramatizált »MTK-lázadás«, s ha már országos, mi több országos ünnepi bosszúságról esik szó, hát Rózsa Sándor sem maradt ki, szögény. Van egy savanyú természetű ismerősöm, aiki minden jó poén után megjegyzi: No és most mi van? Jobb lesz ettől a kenyér? Gyorsabb az építkezés? Mert nevetni azt lehet... MOST IS. De jobb lesz ettől a Rózsa Sándor? Mert nevetni azt lőhet... De addig még ott ólálkodik tájszólásával meg kutyakemény természetével a képernyőn minden vasárnap. Tényleg. Most az egyszer nem bánnánk, ha lenne foganatja a poénnak. Elkergetnék a perzekútorok a vasárnap estéli • képernyőről legalább. Akár péntökre is, de azt sem bánnánk, ha hétfűre, amikor a rádiót hallgatjuk. T. T. SOMOGYI NÉPLAT Szerda, 1971. október 6. I
