Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-31 / 256. szám

SZIBÉRIA FÖLDJÉN Irkutszk kincsei kozott Gyermekkora® egyik Ked­venc olvasmánya volt Verne Gyula Stíogöíf Mihály Című regénye, ahol az író hősét az 1870-es években Irkutszkba is elkalauzolja. Verne így írja le az akkori várost: »Irkutszk Kelet-Szibéria fő­városa. Nyugalmas napokban SO ezren Lakják. Ans Angafe jobb oldalán, az egész mere­dek parton templomok sora­koznak. Közülük i« kimagas­lik a székesegyház. És festői rendetlenségben elhelyezett há­zak tarkállanak. Kicsit mesz- azebbről, a szibériai út mentén 20 VersZiánylra emelkedő hegyről nézve a kupolák, a mi- naretezerű tornyok és magas­ba nyúló csúcsok, a japán vá­zákra emlékeztető hasas tetők keleti külsőt kölcsönöznek ne­ki. De a városnak ez az arca eltűnik, mihelyt az utazó át­lépi a városkaput A félig bi­zánci, félig kínai várost eüfó- piaivá varázsolják á gyalogjá­rókkal szegélyezett, árkokkal átszelt, hatalmas nyírfákkal beültetett, kövezett Utcák, tég­lából és fából épült házakkal, melyek közül néhány emele­tes«. Verne sohasem járt Irkutszk- ban, leírása mégis hiteles, hi­szen korabeli forrásokra, ké­piekre támaszkodott. A mai Utazó a »városkapu*. átlépése­kor — a nagy forgalmú repü­lőtérről kilépve — nyüzsgő éle­tet, valóban európai külsejű utcákat és forgalmat talál. A város a 788 ezer négyzetkilo­méter kiterjedésű Irkutszk! te­rület központja. Novoszibirszk mellett a kontinensnyi területű Szibéria tudományos fellegvá­ra; azzá teszi a nyele tudomá­nyos intézet« egyesítő, J5ö tudóst és 1500 tudományos munkatársat foglalkoztató aka­démiai intézet. Az Angara má­sik partján Novoszibirszkhez hasonlóan akadémiai város is épült. A tudományos képzés központja a políteehnkal főis­kola, 21 ezer hallgatóval. Ven­déglátóim jóvoltából alkalmam volt betekinteni mindkét Intéz­mény életébe. Az akadémiai intézet elnöke V. D. Szocsava professzor, aka­démikus. Már közel járhat a 70-hez, de fiatalos lelkesedés­sel számol be az Irkutszkban folyó tudományos munkáról. 6 maga a Szibériai és Távol- Keleti Geográfiai Intézetet ve­zeti; jól ismeri hazánkat, és nagy elismeréssel beszél itteni barátairól. A tudósok intenzíven fog­lalkoznak a földmű gn esség és a napfoltok rádióhullámok­ra gyakorolt hatásának tanul­mányozásával, Az intézet más részlegeiben a földmozgásokat kutatják. Erre itt nagyon al­kalmas a terep. Mint megtud­tam, a Sajkáién túl szinte ál­landóan reng a föld. Az Ener­getikai Intézet a vízi erőművek problémáival foglalkozik, és itt készül az energetikai mér­leg az egész Szovjetunió szá­mára. A föld mélyének kincseit, különösen az itt található rit­ka elemeket tárja fel a Föld- Ghémial Intézet A Bajkál-tó ínellett a Limnolögiai intézet e vidéknek a világon egyedül­álló állat- és növényvilágát s egyéb természeti jellegzetessé­geit kutatja. Az intézet mun­kájával a Bajkál-tó partján személyesen la megismerked­hettem. Bokros munkája mellett Is Időt szakított M. F. Kleefov, á politechnikai intézet tanulmá­nyi igagatója, hogy tájékoztas­son az immár több., mint 40 éves főiskola munkájáról. 1980-ban három fakultással — a bányászatéval, á geológiával és a fémfeldolgozóval — indul­tak. Az iskola 1980-ban lett po­litechnikai főiskola, és ma nem kevesebb mint 89 különböző szakra készítik fel a 21 ezer hallgatót, akik főleg Szibériá­ból jönnek. Külön fakultás foglalkozik a külföldiek okta­tásával is (főleg mongolok jön­nek ide tanulni). A főiskolá­nak három kihelyezett flókin­Bernáth Aurél új könyve Gólyáról, Helgáról, halálról Bernáth Aurél élete újrafor­málódik — a könyveiben. Most már ő alakítja, Úgy, áhogy lát­ta, és amilyennek. Gólyáról, Helgáról, halálról című új kö­tete az Így éltünk Pannóniá­ban címmel meg jelent első re­gényes önéletírásnak — és az ezt kővetőknek — a folytatása. Az önéletírás olyan példáját mutatja be Bernáth, amelyben nem az időrendiség a fontos, Hanem az emlékmorzsák szer­ves összekapcsolódása. Így ke­rült új kötetébe a legkorábban elkészült Botticelli világa 'lö'lö), A gólyáról (194b), s a legkésőbbiek közül a Három novella Helgával (1970). A Gólyáról, Helgáról, halál­ról téma szerint tehát rapszo- dikus; emlékezetes portrékat olvashatunk A gólyáról, A pókról, A szentjánosbogárról, A szúnyogról, a Seregélyekről, velencei Űtlélmények izzanak föl; Marili születése — a festő kisláhya — alkalom árra, hogy Bernáth elgondolkodjon talán a legfontosabbról: az V!étről. Nem különös aztán az em, hogy a kötet utolsó lap­uin a szerző az elíziumi mező- é gondol, Pontos megfigyelései, jó Stílusa révén »írói« önéletírás­ként tarthatják számon sokan Öernáth lltefátori munkássá­gát Van is benne sok igazság. De fiem feledhetjük, hogy fes tó keze emeli á tollat a hófe­hér papíros fölé. Majdnem ki­mondta«»: ecset helyett Pedig nem igy van, a »helyett« «zó degradálná a toll munkáját , Bernáth írásaiban — festé­szetéről eltérően — erősen palsztikus, érzéki a megfigyelt tárgy vagy személy. Sosem érezzük könyveiben azt a »szi­gort«, amit képei árasztanak. De festészetével harfnohizál a fenség, az emelkedettség, ami végigvonul írásaiban is, külö­nösen ott, ahol az emberiség nagyszerű alkotásairól elmél­kedik. Szebb dicséretet az em­berről nem mondhatunk, mint azt, hogy megnézzük, mit alko­tott — így foglalhatnánk ösz- sze Bernáth véleményét. A Doge-palotáról még sosem ol­vastam ilyet: »Száz évben gondolkodni! mint e kor épít­tetői és építői! Micsoda lelki alkatot jelent ez! Micsoda, ön­zetlenséget. Generációkkal együtt érezni, a befejezés di­csőségét a késői utódokra hagyni, akik a mÜ megfogal­mazása mefszében — tehát a legnehezebb munkában — nem vettek részt, ez olyan nagy és sajátos lélekre vall, atnifől nincs fogalmunk«. Bernáth szeme talán éppefi ettől olyan éles: mindig az ér­tékeken tartotta figyelőén, ku­tatva azok igazságát, A seléj- tet éppen ezért sikerült kiszűr­nie környezetéből. A selejt »el- hlbázóttságőt* jelént Berttáth szerint, S azt hiszem, ettől ^lé­té minden percében nagyon is óvakodott Ezt tartásán it lát­juk. *Valami lazuló arany Mm- dás* fogja össze Bernáth Aj könyvének írásait, bár ö est a kifejezést egy hegy »alkatré­szeinek AsazsOléBsZé^pe» hars- nálja *, '4. tézete is működik: Őfatszk­bftft, Csitóban és Cseremhovó- ban. Az intézet laboratóriumai közül külön büszkeséggel ve­zetnek végig az elektromos számítógépek helyiségein. A laboratórium ifjú vezetője el­mondta: a JtXlV. kongresszus határozata alapján különösen azzal foglalkoznak, hogy mi­ként hasznosítsák az automati­zált eszközöket a vezetésben. Lelkesedésében megkísérel megismertetni a gondolkodó gépek munkájával, Meg kell Vällaftöm, nem sok eredmény- nyel, Mint a csoda birodalmá­ban, úgy jártát a számomra titokzatosnak tűnő eszközök között, miközben megmutat egy kísérleti gépet, amely — ezt ő-fflondta — a Világon álta­lánosan használt kettős szám- rendszer helyett hármas szám- rendszerrel dolgozik, és ezzel közelebb visz ahhoz a célhoz, hogy a számítógépest eredmé­nyeit betűkkel fejezhessék ki, Én legalábbis így értettem. A gép 5000 információt tud feldolgozni másodpercenként Közelebb éreztem magam­hoz az iskola ásványtani mú­zeumát, amelyben a márvány­tól. a gyémántig, a vasérctől a színaranyig a Szibéria mélyé­ben található valamennyi kin­cset megismerhettem. Ogyin- cova Olga Viteljovna, a mú­zeum ősz hajú gondnoknője Oly szeretettel magyaráz a ki­állított tárgyakról és azok tör­ténetéről, hógy szinté magam is a szívembe zártam azokat G. S. {folytatjuk.) SOMOQYI TÁJAK Bóka Dezső és Raksányi Lajos kiállítása Örömmel teszünk eleget minden meghívásnak, ez alól nem kivétel egy kiállítás sem. Ezek a meghívások többnyire Vidékről .érkeznek ... hátiért vagy éppen most felbukkanó festőről hallunk, megnézzük: szolgálhatja-e valamilyen for­mában a közönség {/ZléshéVélé- sét, formálja-e azit Falun, járási székhelyeken Ugyanis kevésbé szokás képző­művészeti bemutatókat ren­dezni, ezek többnyire a me­gyei múzeumban találhatók, Említhetnénk a teremgondot, fi jelentősebb művészek elfog­laltságét. öe ezek csak indo­kok, melyek objektíve — és szubjektív« “ megváltoztat­hatóak. Oda kell tehát figyelnünk minden olyan kezdeményezés­re, mely a közönség ízlésneve­lését szolgálja, érdeklődését kielégíti. Hogy hol tartunk tnég egyes helyeken, jellemző példát meséltek el Nagyatá­don, Bóka Dezső kiállításán. A nagyterem végén van a büfé ajtaja. Az emberek rnegszök* ták, hogy bejárjanak oda. A képkiállítás óta bátortalanab­bul teszik meg az utat a ter­men ét a büféhez.,. Néha akad, aki a képekhez merész­kedik közülük. Szükséges-e, hogy ezek az emberek is lássanak festésze­tet, szép képet 7 Ébre felelni már majdnem közhelyszerű, és a hiányosságok fölmutatásával is ebbe a hibába ésliét köny- nyen az ember. Bőka Dezső kiállításának Címe á két festő bemUtátköfcé- Sának összfáöglalója is: So­mogyi tájak. Bóka akvarellel, Raksányi Lajos olajjal, tem­perával követi a változatos táj ihlető szépségét. Bóka somogyi származású, 1047—48-ban fiz Ortutay-féle Országos Falusi Tehetségkutató mozgalom azért emelkedik ki a több! kö­zül, mert itt a leghívebb fifi ákvarell technikához, hanem mert igényes is. Az épülő ve* gyigyár betonszerkezete olyan egységet alkot környezetével, amely azt bizonyítja, hogy a modern építészet, a modern életforma IS szép, harmonikt* lehet a természettel. Képei közül egynémelyík ér­tékét az akvarelltechnika fe­lejtése csökkenti, sok felületet vastagon befed Sötét, sűrű fes­tékével. Szerencsére nem elé­gedett, nincs kibékülve önma­gával, érti, hogy nap mint nap meg kell birkóznia a festés­sel. Ha egy .kicsivel több bi­te tást éf-ezné, bizonyéra ha­marabb s nagyobb léptekké tudna előbbre lépni. Talán a legtöbbet kiállító somogyi festő Raksányi Lajos, fi táj, fi Városolt Szerelmes* űj műveiből a csurgói müve* lődési házban rendezett kiállí­tást. Nála mér iiem a fejlődéi tei'iWMlftlk. ........,.......... B éka Dezső kiállítása Nagyatádon sok látogatót von*. Képűnkön a* iskolások egy csoportja. Egy «Kivár anakronizmusa Valahol vidéken...* A következőkben egy mea CUlpa ízű »számvetést« próbá- bálok összemérni s hitelesíte­ni a vidéki valósággal. Tehát létezik Vidéki Valóság is? Hogyne —■ »valahol vidé­ken ...«, ez utóbbit M, G. P, múlt vasárnapi cikkéből idé­zem, a Népszabadság hasábjai­ról. Jó, hogy van ilyen csu­pa lelklismeret, mea - culpárá hajlamos kritikusunk is. Jó, hogy van, aki int — ha egy jól játszott szerep ürügyén is —. hogy vigyázni és figyelni kell a középnemzedékre! A ’valahol vidéken« evickélő kö­zépnemzedékre. Mindebben nem nehéz felfedezni a jó szándékot, az önkritikus jó­szándékot; no, meg a vidék — véleményem szerint — jog­talan s talán felelőtlen leke­zelését is. Mert játszanak Pes­ten is szerepeket. »Jókat és rosszakat«. »Jól. s rosszul.« S arra mégis odafigyel a szak­ma. Aki vidéken éviekéi, arra legfeljebb egy másik vidéki színház figyel, az egyébként is elparentált színházi találko­zók alkalmával, átruccanások alkalmával. No, meg a megyei lapok kritikusai. Furcsa, hogy ez az önkriti­kus lelklismeret megszólalhat így egyáltalán. Mert országos lapjainknak szép számú kri tikusa s kritikus tekintete mellett valaki csak úgy eltűn­het, a tíz vidéki színház egyi» kében, 95 ezer négyzetkilomé­teren ... Egyszóval visszatet­sző a mea culpa így: »elfelej­tette a szakma... ott felejtette valahol vidéken...« S talán anakronizmus is. Mert nem biztos, hogy min­denütt * mindig évieké lés fo­lyik. Jónéhány vidéki, «zanház merész kísérletekkel, »keres — néha a fővárosinál is si­keresebb —• előadásokkal bt* acpyftS*. üwsgy műhely alakon* s alakul vidéken, , s nem is akármilyen. Nos, nem valami­fajta sértődött lokálpatriotiz­mus vagy a kaposvári szín­házért kiálló kaposvári meg! bántottséga miatt hivatkozom minderre; de abban, hogy Szabó Ildikó ezt a szerepet nem j ól-rosszul, hanem na­gyon jól játszotta, nem kevés rés2e van a kaposvári szín­háznak is, és a darabot színre vivő alkotó közösségnek is. És itt , »valahol vidéken«, nágyön sokan elismerik ezt. Ezért vi tatkozom M. G. P. »okvetet- lenkedésével«, aki mindazt, ami a megformált — ismét­lem: nagyon jói megformált — szerepben Jő, egyedül a szí­nésznő erényének könyveli el, s ami neki nem tetszik, azt a rendező hibájául rójá fél. Nem biztos, hogy anakro­nizmus a szivar, jóllehet eset­leg kifogásolható. Ügy vélem, nem csorbította vele az elő­adás értékét Zsámbéki Gábor. amikor a Debrecenben olyan jól sikerült, groteszkül jól sike­rült tubákolás helyett ezt vá­lasztotta. Egyéb összevetések esetén más, jelentősebb kü­lönbségek is kimutathatók fi kaposvári előadás és a debre­ceni párhuzamában. Ha más nem is, a felfogás mindenkép­pen. ahogy színre vitte ott Nagy Anna és Dégi István, s itt Molnár Piroska és KMs István. S talán nem egészen jogosult a gúnyoros macska- köröm a kaposvári előadás modem jelzője mellett. Mert Szabó Ildikó Másájónak mo­dernsége szerves része a mo­dem előadásnak. S hogy ez á figura így sikerült, azért elis­merés illeti mindazokat, akik a Jó alakításért tettek egyet s máét. Például a rendezőt. S bizonyos vagyok benne: így sem kisebbek Szabó Ildikó ér­dessé» — »v&lahoi vidéken«, Tree» OTmSw egyenesen • csurgói gimná­ziumba »emelté*, ahol Kúti Ferenc tanár mellett éppen Raksányi Lajos foglalkozott a diákkal. Pór Bertalan, majd fik Sándor tanítványaként végzett a főiskolán. A Tolna megyei DecSen telepedett le, ahol jelenleg Is él. Rokoni szá­lak fűzik Nagyatádhoz, így jött létre kiállítása a Gábor Andor Művelődési Házban, ahol mintegy harminc képét, többnyire új keletkezésűekét, mutatja be. Képeihek témája is többsé­gében a somogyi táj, Nagyatád környéke, vágy Kapoly, szülei­nek a környezete. Akvarelljein első tekintetre lí feltűnően erőteljes fi tér kifejezése. Sza­val is megerősítenek ebben, azt mondja: jobban szereti az eget, a felhőket, a fákat, a te­ret a »flott« felületeknél. Ná­polyi táj című képié nemcsak lehetőségeit kell * keresnünk, kutatnunk, häfiem a be teljese­dést célszerű alkalmakként fe­lülvizsgálni, amivel néhol adó« marad. Lírikus festőként tartjuk számon, akit a Csurgó kör­nyéki táj évtizedek óta igéze­tében tart De érdeklődéssel figyeli a városok forgalmas ut­cáit, épületeit is. Az ember al­kotta természet sem esik ki képet kereső tekintetéből. Gazdagabbnak látja így a tá­jat, az embert. Nem sajnáljuk, hogy a Pogányszentpéteri lát­kép mellett Csurgói utcát lá­tunk, s Nagykanizsa forgalmas főterét Egyszer ezek a képek úgy Is értékesek lesznek, hogy milyen változáson ment át egy-egy táj, város. Hiszen az utókpr előtt csak legfeljebb fényké­pek maradnak mai arcáról. Horányi Baras •ássányf LAŰasü Cte&rfestei IOROŰTI NfiPLAP Ufifiánua, UTOL «fctáber SL S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents