Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-27 / 252. szám
Befejezés előtt áll a siófoki gócközpont Egy másodperc sem kell, s beszélek Miskolccal Ötjegyű »»ám less a városban és háss hösségben — Tíseser adattal rövidesen megjelenik as új somogyi telefonkönyv Jevtusenko és Mezsirov Budapesten Befejezés előtt áll az új siófoki automata gócközpont építése. A 160 millió forint értékű beruházást tegnap üzemvezetői értekezleten mutatták be a Pécsi Postaigazgatósághoz tartozó távközlési üzem vezetőinek Az új központ — amelyet várhatóan az év végén vagy a jövő év elején helyeznek üzembe — egyedülálló az országban: Siófokon kívül húsz Balaton-parti község telefongondját oldja meg. Az ezekben a községekben élő telefonelőfizetők ötjegyű szám tárcsázásával hívhatják egymást, s ugyanakkor bekapcsolódhatnak az országos távválasztó rendszerbe is. Azt jelenti ez, hogy az új központ átadása után saját készülékükön tárcsázhatják a kaposvári, a győri, a veszprémi, a zalaegerszegi, a miskolci és a budapesti előfizetőket A légkondicionált központot a svéd Ericsson cég szállította, s szakemberei irányítják a szerelést is. Bekapcsolás után 1600 siófoki előfizetőt szolgál ki, s részükre hatszáz helyközi telefonvonalat is biztosít. < összehasonlításként megemlítjük, hogy a négyezer előfizető befogadására alkalmas kaposvári főközpont csak százhúsz helyközi vonalat tud fogadni.) A korszerű siófoki központ régi gondot oki meg. A most üzemelő — 1853-ban épített — kézi kapcsolású központ tulajdonképpen 1920—1930-ban volt korszerű. Nyaranta egy hónap alatt mintegy 120 ezer helyi beszélgetést kapcsolt a négy kezelő, s ugyanennyi idő alatt 40 ezer helyközi telefonbeszélgetést is kapcsolni kellett. Emiatt a városban közismerten hosszú ideig kellett várni a helyi beszélgetések kapcsolására Is. Az új központ a számok tárcsázása után a másodperc hattized része alatt kapcsolatot teremt a hívott féllel, s a telefonelőfizető nem tudja olyan gyorsan fölemelni készülékén a hallgatót, hogy ne búgna a tárcsahang. Jelentősen meggyorsítja az új központ a helyközi forgalmat is, hiszen — ha mindenütt szabad a vonal, s a hívott fél sem beszél mással — egy miskolci szám tárcsázása után nyolctized másodperccel már csengeti az ottani előfizetőt. A központ gépi berendezéseire hatvanmillió forintot költött a posta. Ügy tervezték ezeket a berendezéseket, hogy a jelenlegi forgalomnak a dupláját Is minden zökkenő nélkül elbírják. A siófoki automata gócközpont külön érdekessége, hogy a hozzá kapcsolt húsz község „Njelv, sugárzó anyanyelv” Előadá*sorozat indul a megyei könyvtárban Minden bérlet elkelt a Laiinca Sándor Szabadegyetem irodalmi tagozatának új sorozatára, és ennek őszintén örülhetünk. Annak már kevésbé, hogy ennek ellenére akadtak üres székek a nyitó .előadáson, és — mint a középiskolai tanárok elmondták — több érdeklődő nem jutott jegyhez elővételben. Itt is kísértene az »•illendőségből-« megvásárolt jegyek más rendezvényeken is tapasztalható, rosszízű gyakorlata? Pedig akik végighallgatták Lengyel Dénes kandidátus előadását, majd Surányi Ibolya és Fodor Tamás műsorát, szép élménnyel gazdagodhattak. Igaz, az előadó nem jelzők sokaságával dicsérte anyanyelvűnket, hanem arra adott választ, hogy mennyiben segítette' a magyar nyelv nemzetté válásunkat, a haladó törekvéseket, illetve milyen fontos segítséget jelent a művelődés- történet és az egyetemes történet kutatásában. Érintette a •lyelwédelem korszerű elveit, hangsúlyozva, hogy az élet, a társadalom általános fejlődésétől nem lehet elszigetelni a közvetítő jelrendszert, az anyanyelvet sem. Nagy figyelmet keltett a külföldi irodalmi alkotások magyarra ültetéséről elmondott véleménye, amellyel azt bizonyította, hogy a magas művészi igényű műfordítások mennyire megsokszorozhatják egy kis nép kulturális erejét. A két előadóművész hangulatilag és tematikailag Is eltérő verseket, prózai részleteket válogatott műsorához. Balassi, Bessenyei, Kölcsey, Petőfi, József Attila, Kosztolányi, Tóth Árpád, Babits, Bálint György, Karinthy Frigyes, Ap- rily Lajos, Kolozsvári Grand- pierre Emil művei, illetve fordításai hangzottak el kedvesen közvetlen tolmácsolásban. Már maga a felsorolás is mutatja a művek változatosságát. A lírai szomorúság, a kemény ítéletű meditációk, a játékos- derűs sorok érzelmi hulláma i azonban szép, egységes élménnyé álltak össze. öt előadás hangzik még el e sorozat keretében. Az érdeklődők megismerkedhetnek nyelvünk rokonságával, múltjával, zeneiségével, elemzést hallhatnak az irodalom nyelvéről, illetve mai nyelvünk furcsaságairól. előfizetői is a másodperc tört része alatt tudnak egymással összeköttetést teremteni. A központban folyó szerelési munkák mellett ezekben a napokban már megkezdte a posta az előfizetői állomások átszerelését is, a következő hetekben minden készüléktulajdonos megkapja az új tele- fonszámát. A Somogy megyei új telefonkönyv már nyomdában van, s ez tartalmazza majd az új számokat is, A könyvet egyébként a hónap végére, a jövő hónap elejére ígérte a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. A régóta várt telefonkönyv egyébként tízezernél több előfizetői adatot tartalmaz, s megjelenése után — mint Kántor Sándor, a Pécsi Postaigazgatóság helyettes vezetője elmondta — megjelentetik az ország összes vidéki előfizetőjének nevét és telefonszámát tartalmazó könyvet is. Ezt az is indokolja, hogy egyre több várost kapcsolnak be a távválasztó rendszerbe. A teljesen új siófoki postaépület egyik emeletén kézi kapcsolású munkahelyeket is szerelnek. Ezt indokolja, hogy az országos távválasztó rendszer kiépítése még hosszú időt vesz igénybe, minden helyiséget egyelőre nem tudnak bekapcsolni ebbe. A tizenhárommillió forintos költséggel épült postaépület mellett mintegy 45 millió forintot költöttek kevésbé látványos, de a forgalom biztonsága szempontjából rendkívül fontos építkezésre. A siófoki gócközponthoz tartozó települések között megszűntek a légvezetékek: kábeleken, föld alá fektették a hálózatot. A kábeleken több tízezer kilométer hosszúságú érpárok futnak az előfizetőkhöz. S még egy érdekes szám: a siófoki telefonközpontban az egyes berendezések között 2 408 700 méter hosszú kábelt építettek be. Mindezt azért, hogy gyorsabb és zavartalanabb « legyen a hírközlés Siófokon. K. I. Jelen voltam a Magyar írók I Szövetségében a több mint három órán át tartó költői és írói ankéton, és jó néhányszor eszembe jutott, hogy mennyire igaza van József Attilának, amikor azt mondja: »A költő igazi véleménye az emberről és a világról nemcsak abban rejlik, amit mond, hanem abban is, főleg abban: ahogyan mondja.-« Ha ez érvényes a könyvekben kinyomtatott irodalmi alkotásokra, úgy fokozott mértékben vonatkozik az olyan helyzetekre, amikor a költő az élő szó hatásával fejezi ki véleményét. Az a szenvedély és erő, ahogy Jevtusenko beszélt és érvelt, de épp így az a végtelen nyugalom és lehiggadtság is, amellyel Mezsirov elmondta meggyőződését, gondolatait: mind kristálytiszta életlátásról tanúskodott, és megalapozott ítélet volt költőről, íróról, emberről, költészetről egyaránt. Azt hiszem, fölösleges bemutatnom őket az olvasónak. Mindkettőjük neve igen jó hangzással járta be az egész világot. Jevtusenko szerint — mint azt egyik magyarra fordított verseskötetének előszava is mondja — »a költészet azért olyan népszerű mindenütt napjainkban, mert kifejezi a társadalmi folyamatokat, az egyén és a társadalom kapcsolatait, és mert a költő személye és költészete a világ közvéleményének, érdeklődésének középpontjában áll.« ö maga az »egyéni lét és a köziét összhangját igyekszik megtalálni«. Ideálja a küzdeni vágyás, a megalkuvás nélküli munka, a jövő érdekében. Az érzelmek forradalmát hirdeti, őszinte és mindenkitől őszinteséget vár. Jevtusenko kedvesen elmondta, hogy talán némi vérségi kapcsolatot is érezhet a magyarokkal: ugyanis beteg édesanyja nem tudta őt táplálni és egy — a Szovjetunióban élő — magyar anya tette ezt. Bár most jár először Magyarországon, a magyarság iránti érdeklődésre és rokon- szenve már korábban kialakult, Petőfi és József Attila költészetének megismerésével. Mezsirov, akit Jevtusenko a mesterének tart, elmondta, hogv költőtársaival egvütt vallja Puskin szavait: »A költő legyen embernek Is minta«, és az az erkölcsi forradalom, amelyért ők költészetükkel harcolnak, egységet követel • szív és az ész, az ösztönélet és a munka között. Egy irodalmi műben mindenkinek el kell mondania: tett-e (és mit) jiz emberiségért És főként: alkotott-e . valami maradandót? Számomra az volt a legmeg- ragadóbb, — és ez jelentette a legnagyobb .élményt az ankéton —. hogy az irodalom nagyjai, Dosztojevszkijtől kezdve, Puskinon és Paszternákon át, a művészet képviselői — Chagalltól a nagy orosz realista festőig, Cilkovig, mind valósággal kaleidoszkóp- szerűen vonultak föl az írók és költők kérdéseire adott válaszokban. Jevtusenkót és Mezsirovot is a világ ifjúságának jelenlegi és esetleges későbbi megnyilatkozásának alakulásáról kérdeztem. Ezt felelték: »Minden nemzedék a saját igazáságával jön a világba«, és helyeselték azt a felfogást, hogy továbbra ’s támogatni kell őket — türelemmel, megértéssel. Gyenes Zoltán ÍNYENCSÉGEK NYOMÁBAN fr Ősi szakma fiatal mestere Receptek a tizenkilencedik századból Hogy a. cukrászmesterség I Aki ínyenc, azt milyen ősi, arról éppen eléget árulkodik a történelem s a művészettörténet. Mert ott találjuk régi korok ízes falatjait, csemegéit az Ezeregyéjszaka meséiben meg Rubens festményein, és zeneirodalmunk is őriz néhány fülbemászó dallamot Rosta Mártonról, aki híres volt tudományáról Pozsonyban... Amíg édesszájú emberek élnek a földön — márpedig sokan vagyunk ilyenek — addig a divatos, a »menő« szakmák közé tartozik a cukrászat. — Az igaz, hogy menő szakma, de nem minden fáradság nélkül való — mondta Bala- tonszemesen a cukrászüzemben az ősi szakma fiatal mestere, Csiszler Ferenc. Elbisszük neki, hiszen csak figyelni kell a sürgés-forgást a kondérok, tálak, tepsik, fazekak, keverőalkalmatosságok és sütőféleségek között. Félkész tészták várnak a cukrászok kezére, hogy megteljenek jófajta krémmel, gyümölcsízekkel, egyszóval mindennel, ami •szem s szájnak ingere«. KurJandszklJ — Hajt: A TÉRD KALÁC S Bekopogtatott, majd benyi- tott egy ember a fogorvoshoz. — Tessék, foglaljon helyet! — mutatott a kínzószékre az orvos. A páciens leült. — Szíveskedjék kinyitni a száját... így! Nagyszerű! Itt fáj? — Nem, nem ott. — Akkor talán itt? — Ott sem. — És itt? — Nem. — fiát akkor hol fájT — Lejjebb. — Lejjebb? Hol van az a lejjebb? — Hát itt ni, ß térdem kalácsánál. — Nem értem... Melyik f&j? — A baloldali. Ez ni! — De hát maga eltévesztette az ajtót! Ezzel a betegséggel a sebészhez kellett volna fordulnia. — Azt én v tudom, de ott sokan vannak. — No én? Vár egy kicsit, amíg sorra kerül. — Csakhogy én nem tudok várni. Nagyon fáj. — Elhiszem, de h&t én mit tehetek? — Mit tehet, mit tehet? Hát nem ön az orvos? — Persze. De én fogakat gyógyítok, és nem térdeket. — No és? Van valami különbség? — Már hogyne volna! A térdkalácsnak semmi köze sincs a fogakhoz! — Dehogy nincs! Hiszen néha úgy hasogat a térdem, hogy még a fogam is össze- csikordul! — Az lehet. A fogainak azonban jelenleg nincs baja. — Jelenleg. De ha nem gyógyíttatom meg a térdkalácsomat, a fogaim mind tönkremehetnek. — Ez igaz. Tehát gyógyit- tassa meg a térdét! De nem velem, hanem egy sebészorvossal. — De hát már mondtam, hogy ott rengetegen vannak! — Ha nincs türelme várni, jöjjön holnap! — És ha holnap már nem fáj a térdkalácsom? — Az jó lenne. — Hogyhogy jó lenne? Ha magától is elmúlik a fájdalom, miért vannak akkor az orvosok? — Hogy gyógyítsanak. A fogorvosok a fogakat, a fülészék a füleket, a szemészek a szemeket, a sebészek pedig a térdet. Érthető? — Persze. — Mondja? Miért túri fel a nadrágja szárát? — Hát hogy megvizsgálhassa a térdemet. — Már miért vizsgálnám meg? Ha a foga fájna, azt megvizsgálnám. De a térdénél, ugyebár, egyetlen egy foga sincs magának. — Nincs. — Tehát akkor ott nincs mit megvizsgálnom. — Nincs a csodát! Hát ez itt? — Mi ez? — Egy kék folt. — Kék folt a csodát! Tintafolt csak. — Valóban? — Ügy, ahogy mondom. Dörzsölje meg csak egy kicsit! No látja, már el is tűnt! — Tényleg! És még ön mondja, hogy nem tud gyógyítani! Még ilyet! De most már megyek a szemészetre. — Hát oda meg minek? — Csak! Ügy érzem, csikarni kezd a hasam... és ott talán már nem áll senki az ajtó előtt a sorban Fordította: Baraté Rozália nemcsak az izgatja, vajon ma mi készül a formákban, mit kever a tíz szorgalmas lány keze — no meg a keverőmasinák — hanem az is, hogyan készült egykor. Manapság nehéz a múlt nyomába eredni; köztudott, hogy az élettel együtt étrendünk is változik, s ami egykor a pesti Zserbó édességslágere volt, lehet, hogy manapság »lefutott szám«. Erről a mester tud legtöbbet. — Hogy sokat változott az édességlista egy évszázad alatt, az szinte természetes. Megváltoztak az alapanyagok is. Van nekem egy 1800-as évek elejéről származó szakácskönyvem. Néha, csak úgy házi szórakozásból, megpróbálok sütni valamit a receptjeibőL De nehéz, mert előírja például, hogy az egyik pesti üzem speciális kakóvaja kell a sütéshez, no meg vanillin és süvegcukor vagy kandis. Hol vannak ezek ma már? Az akkori torták készítését az jellemezte, ami a mai rakétát! Több lépcsősele voltak, sok-sok cukKészfil a torta »mal« módra. diós készült, ma meg kakós, vagy piskótatészta. — Szegényedett tehát az étlapunk vagy gazdagodott? — Egyszerűbb úgy, hogy változott, a mai ember igényei szerint. Nem hiszem, hogy ma szégyenkeznünk kellene, hiszen kilencvenféle »termék« hagyja el az üzemet. — Nyáron mi volt a legnépszerűbb a Balaton-parton? — A csemegék, mert a hőségben a krémestől mindenki tart egy kicsit. Aztán a sós és az édes teasütemények. — Most ősszel? — A gesztenye. Tortában, Töltik a képviselőfánkot. rozott gyümölccsel díszítve. . Ma inkább egyszerű torták, de vajkrémmel töltve. Az alapanyag akkor linzertésztából rolódban és pürében, tejszínhabbal. Naponta több száz adagot töltünk. T. T. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. október 27.
