Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-24 / 250. szám
Mire jő a művészet? „En,” aki „mi” akar lenni Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és két lábVa állt? ps megformálta Jahve r' Elohim az embert, a port a földből, belefújta orrába az élet lehel letét, és az ember élőlény lett« (Genesis II. 7.) — a bibliai szöveg így mondja el a teremtés aktusát. Egy helyen. Mert más helyen Isten a hatodik napon parancsszavával teremtette meg az embert, akkor, amikor már . az egész világmindenség1 kész volt. Saját képére, férfiúnak és asszonynak teremtette az első emberpárt, és azt a feladatot tűzte eléje, hogy sokasodjék és uralkodjék a földön. Mit ért a mítosz ember és Isten hasonlóságán? Azt, hogy az embernek értelemmel és akarattal felruházott lelke van, amint Isten is lélek. íme, egy magyarázat az ember mibenlétéről, a sok közül. Igaz, a legtartósabbak egyike. Korábban másként látta magát az ember: a természet és egy közösség részének. Később megint sokféle magyarázat igyekezett tisztázni: miért és mitől más az ember, mint a többi élőlény. Hogy ne menjünk messzire: századunkban él és hat egy olyan filozófiai elképzelés, amely csak az egyedi ember, a világba taszított ember létét ismeri el. Ebben a magányos világban — ahol lehet, hogy más emberek is léteznek, de lehet, hogy nem — az egyénnek szüntelenül választania kell az eléje kerülő lehetőségek között, s választásaival valósítja meg önmagát Mi köze mindennek a művészetekhez, a művészeteik céljához, értelméhez? Nagyon is sok. Elsősorban azért, mert a művészek mindig az embert, és az emberi viszonyokat vizsgálják. Minden műalkotás hordozza hát alkotója elképzeléseit az emberi életről, annak céljáról, értelméről. Ezenfelül ezek az elképzelések mindig képet, alakot is öltöttek a művészek munkáiban. Az ember teremtése, az egész bibliai mitológia századokon át központi témája volt a művészeteknek. (Igaz, a vallásos Michelangelónak sem tetszett már az ember orrába fújt isteni lélek képe, ezért nagyszerű freskójának istene a kisuj- jával érinti Ádám ujját, mintegy áramütéssel ébresztve lelkes lénnyé.) De hát valóban ki ez a kicsi »én«, akit a tudomány és a művészet állandóan fel akar fedezni s aki folyton at-, tói szenved, hogy nemcsak én, hanem »mi« is szeretne lenni? arx György így fogalmazza meg tömören az emberiség múltját: A központi idegrendszer, a lenyűgözően hajlékony és félelmetesen labilis agy az emlősökben éri el a legmagasabb fejlettséget... Mintegy 700 ezer esztendővel ezelőtti időkből .maradtak fenn Afrikában és Ázsiában az ezer köbcentiméter térfogatot elsőként megközelítő emberi koponyák. A csontok mellett pedig már ott hevernek a kavicseszközök. Az új faj nyugtalan volt és »rámenős« ... A homo sapiens pedig tízezer esztendő alatt jutott el a csiszolt kőbaltától a komputerig«. Mitől ez a gyors fejlődés? A koponyamérettől? Attól is. Az emberi kéz lehetőségeitől? Attól ia. De légióként attól a kavicstól és kőM Picasso 90 éves Korunk egyik ! egnagyobb hatású és legtöbbet vitatott festőjének, Pablo Pieassónak kilencvenedik születésnapját Ünnepük világszerte október 25-én. az Életből picassót mindig az érdekelte, ami valódi — és ebben Hamingway- vel rokon —; mindaz, ahol a tét igazi, ahol a kockázat valóságos, és ahol testvérien karöltve jár egymás mellett az élet és a halál. A sors kétarcúsága vonzotta. Anélkül azonban, hogy művészetében valaha is a polgári értelemben vett érzelmesség uralkodott volna Korai korszakában, amelyet a művészet története kék és ró~sa- szín periódusokra szokott felosztani, munkáit az esendő és valóban elesett emberek iránti részvét hatja át. De később mintha ezt a részvétet — Picasso esetében ennek ikertestvére a gyűlölet váltaná fel, a gyűlölet azokkal szemben, akik az életet veszélyeztetik, a szabadságot eltiporják, a méltóságot sárba tapossák. Picasso a valódit kereste, de a valódi mögött, az élet jelenségeinek esetlegessége mögött, mindig kitapintotta az igazit, a törvényszerűt, az állandót. Modelljei vonásról vonásra miben sem emlékeztetnek az élő alakra: szétzilált vonásaik, kifordult tekintetük, az egymásba csúszott formák azt az embert mutatják fel, akit a fasizmus kifordított emberi önmagából, szétszabdalt, és a szemétdombra szánt. S mert így látta az életet, a két világháborútól fölzaklatott Európát, ezért lett sokszor önmagával is viaskodva — kommunista. S ezért állt a spanyol polgárháborúban a forradalom oldalára, s ezért — a fasizmus jelenléte miatt — nem tért vissza szülőhazájába mind a mai napig. EZ A GYŰLÖLET és hitvallás ihlette világhírű képét a Guernicát, ez a második világháború befejezése után a Bekét, ez később a Koreai mészárlást, s ezért válhatott az általa rajzolt galamb a világ békemozgalmának jelképévé. Picasso munkáinak belső, művészi lényege által tárja fel a közvetlen politikai, s ezen túlmenően az általános emberi tartalmakat. És szerelmese a szépségnek is. Keresi a harmóniát! Ezek a sorok nem arra valók, hogy művészetét elemezzék, csupán arra, hogy köszóntsék az idős, változatlan lendülettel és erővel dolgozó, világhírű mestert. CB.) Szvetlána Gersanova: ' AZ ÖREQEKET... Az öregeket többször látogassátok meg, levelüket ne nyelje el sötét fiók... Mert minden mondatuk, Mindegyik szavuk A sorok közt is kért: »Gyakrabban írjatok!-* De ti nem halljátok csak a munka zaját, Nem is sejtitek, hogy senki sem őrködött, Mikor félre tették sorsuk minden baját, S némán bezárták az ajtót maguk mögött Ő, milyen nyomasztó lesz a régi emlék, E napokról — melyek elszállnak a zajban. Látogassátok meg az öregeket többször, írjatok gyakrabban! rordította: Szirmay mndre baltától, amiből Hajainkra komputer lett. A majom fel tudja használni a faágat, a pók hálót tud fonni, a madár fészket építeni, de az ember képes előre elgondolni munkaeszközét, és kitűzött terv szerint tudja elkészíteni. S ebben nemcsak az a nagyszerű, hogy így jobban le tudja igázni a természetet, mint a többi élőlény. Még egy óriási lehetőség szuny- nyad a munkaeszköz mélyén, a munkaeszköz »lelkében«. őrzi az eddig élt emberek minden közös tapasztalatát. ■ A legalkalmazkodóbb állat is tehetetlen, ha teljesen új körülmények közé kerül, mert egész szervezetével kell lassan és hosszadalmas an idomulni a megváltozott viszonyokhoz. Az ember azonban nem a szervezetében, hanem munkaeszközeiben — majd később nyelvében, tagolt beszédében — őrzi tapasztalatait. S nemcsak a magáét, hanem minden elődjéét, aki valamit csiszolt, változtatott, tökéletesített a munkaeszközökön. Nem az orrba fújt lélektől, nem a világba-kivetettség választási kényszerétől, hanem közös emberi tapasztalatainktól, közös tudásunktól, öröklött és továbbfejlesztett közös munkaeszközeitől lett emberré az ember. Egyén, aki nem bújhat ki saját bőréből, nem lehet más, mint aki — s mégis csak együtt, az addig éltektől, s vele együtt élőktől lehet teljes emberré. íme, az emberi lét örök konfliktusa. Örök, de nem feloldhatatlan. m munkaeszközökkel, a u természetből megismert anyagokkal és a mesterséges anyagokkal, a tagolt beszéddel, olyan tárgya- .kat, olyan műalkotásokat tudunk létrehozni, amelyek ót- élhetővé teszik számunkra a kollektív létet, azonosságun- .kat az emberiséggel. Egy da- dab kő, amit a szobrász megformált, egy párbeszéd, amit megszólaltatnak a színészek, egy vászon, színes vonalakkal és foltokkal: s a szemlélő, a néző, a befogadó már nemcsak ő, hanem a művész is, aki a tárgyaknak formát adott. Már egyszerre belülről is és kívülről, más ember szemével is szemléli a világot, saját emberi lehetőségeit, ámivé akár ő is lehetett volna, de nem vált azzá, mert csak egyedi és kurta lét áll rendelkezésére. Ám a művészet jóvoltából most mégis kiléphet hétköznapi életéből. Az ember egyszerre *én« és »mi« lehet. y Ez a művészet legnagyobb varázslata. Bernátb László n ,A művészetet a nép alkotja*6 Somogyi népballadák Néhány *zö megyénk népköltészetéréi Somogy nagynevű szülötte, Vikár Béla megyénk folklórjával kezdte tudományos munkásságát a múlt század végén. Késői utódai még most is az ő nyomán járva igyekeznek megmenteni sok dallamot és verset, amelyet a somogyi és a környező megyék emberei őriznek emlékezetűkben. Természetesen sok minden megváltozott Vikár óta. Az európai népköltési anyag mennyiségi és minőségi vizsgálatában néhány kutató új utakat tört, pL dr. Vargyas Lajos szerteágazó munkálkodásának sokat köszönhet a tudomány, amely világosan feltárja a magyar (köztük a somogyi) középkori jobbágyparasztság teremtette népköltés francia-vallon (és kelet- európai rokon népeinkkel való) kapcsolatát. S mindezekkel rávilágít az európai közös kincs felbecsülhetetlen értékeire népeink alkotó, formá- ló-teremtő készségének művészi erejére és rangosságára. Hasonlö értékű, de más téma szerinti kutatást végeznek még hazánkban — többek közt — dr. Katona Imre, Voigt Vilmos, Kriza Ildikó, akiknek munkássága új szempontokat vet fél a balladakutatást illetően is. A népköltészetben — mint ismeretes — a prozódia és dallam elválaszthatatlan egységet alkot, szoros egysége évszázadok alatt fejlődött művészi teljességgé. Balladáink költészeti tökéletességével kapcsolatban megemlítem az alábbi ismérveket: 1. sűrítve, tömören, vázlatosan (de nem homályosan) adják elő a történetet; kevés jelzőt és sok igeidőt alkalmaznak; 2. éppen ezért hiányzik belőlük a hősi epikára jellemző aprólékos részletezés, sokszínűség; 3. mindig a társadalmi ember problematikája, konfliktusa áll a középpontban; 4. a tömörséggel és verstani struktúrával függ össze, hogy intenzív bennük az epikai-drámai erő; 5. strófafelépítettségükre jellemző az ismétlő szerkezetek gazdagsága, a félmondatú, mondatzáró stb. refrén; & leggyakrabban az igazi balladát az átokkal való zárás jellemzi. E fő jellemvonások mellett gyakran emeli a verstani szépséget, költőiséget pL az afliteráció is (amely saute minden balladában megtalálható), továbbá valós természeti képek használata, s a kedvelt motívumok balladánként! variálása. Ezeket az epikai remekműveket népünk természetesen mináig dallammal együtt adja elő. Manapság a régi költeményeket a legkülönbözőbb dallamai hallhatjuk, előfordul, hogy a régi dallamra máir nem emlékeznek, s ilyenkor valamelyik kedvelt dallamukat használják, vagy éppen gyenge műdalt vesznek igénybe előadásukhoz (szerencsére ez utóbbi ritkább eset). A nép! művészet ama közismert sajátossága, amely szerint minden dal, vers, mese stb. variánsokban él tovább, ez okozza a balladák terén mutatkozó gazdag változatok számát is. Gyűjtéseink során számtalan változatra bukkantunk egy-egy témán belül, mind a klasszikus csoportban, mind az újkeletű balladáknál, mind a népdalok során. Egy cikk vagy sorozat adta keret is szűk lehetőség arra, hogy Somogy igen gazFebér László Fehér László lovat lopott A fekete halom alatt. Utánna ment Gönc várossá« Hogy ötét fogni láthassa. Fehér Anna meghallotta. Hogy a báttya el van fogva; Fogd be kocsis hat lovadat, Rakj mellé sok aranyokat. .< Hinap-jónap, hadnagy uram! Mijért jöttél, gyöngymadaram? Hinap-jőnap, hadnagy uram! Mijért jöttél, gyöngymadaram? A bátyáméi", hadnagy uram. A bátyádat én kijadom, Ha az éjjel veled alszom. Ne hájj véle a kutyával, Az akasztani valóval! Szüzességedet elveszi, Bátyád fejét levétett. Kilencet ütött az óra, Aluszol-e, Fehér Anna? Nem aluszom, nem nyughatom, Csak a nagy lánczörgést hallom. Csak alnggyál, csak nyugoggyál, A katonák harcba mennek, Azok zörgetik a kardot. _ Tizet ütött már az óra, Aluszol-e, Fehér Anna? Nem aluszom, nem nyughatom, Csak a nagy kardzörgést hallom. Csak aluggyál, csak nyugoggyál, A katonák harcba mennek, Azok zörgetik a kardot, Tizenkettőt üt az óra. Aluszol-e, Fehér Anna? Nem aluszok, nem nyughatom. Csak a nagy jajszót hallgatom. Csak alnggyál, csak nyugoggyál, A bátyádnak feje nincs már. Törülköződ lobbot vessen, Mosdóvized vérré váljon, Azt kívánom, a jóisten Meg ne ménesén, meg ne álgyonS A páva Rászállott a páva Vármegye házára. Vizet hozott szegény Baboknak számára. Rab vagyok, rab vagyok, Szabadulást várok. Azt csak a jóisten tudja, Mikor szabadulok!? Láttam a zurakat, Harmincketten voltak, Mind a harmincketten Rólam törvényt szabtak. Elejbém terjeszték A fekete könyvet: Abból számlálgattyák A zén bus életemet. dag népköltési tecméséb® mindent bemutassunk; meg kell elégednünk azzal, hogy csak a leglényegesebb momentumokat ragadjuk ki, ép néhány példát közöljünk. legrégibb balladáink egyike »Fehér László« vagy »Fehér Anna« címen ismert A változatok közül az Andocs- ról Zicsbe származó Horváth* né Kocza Mária versét közöljük (amit egyébként hasonlóan tud Csurgón Borbély Teréz, Igáiban Máté néni, Sió» fokon Schmidt Györgyné, Nagy lstvánné is. A mánk költeményt népünk a »Három árva« címen ismeri általában. A jelenlegit Schmidt Györgyné tolmácsolásában közölj ük.- A közismert rab-páva dallam témájából Borbély Teréz bal- ladás dalát olvashatják. Három árva A mohácsi temetőbe“ Három árva sétál benne. Hová mentek három árváké Messzi útra szógálatra. Adok nektek három vesszőt, Verjétek meg a temetőt... Kejj föl, anyám, kejj föl, anyám, Nézd meg a mi ruhájinkat, Fésüld meg a hajainkat! Nem kelhetek, három árva, Deszkák közé vagyok zárva. Nem kelhetek', deszkák közé, Deszkák közé vagyok zárva. Van tinektek mostohátok, Aki gondot visel rátok: Megfésüli hajatokat, Kékre veri arcotokat. Mikor az ételt beviszi, Három árvát kirekeszti, A műit hasznosságainak megismerése alapvetően szükséges; különösen, ha egy közösség alkotta kultúráról van szó... Glinka mondása — »A művészetet a nép -alkotja, mi művészek csak rendszerezzük azt« — nem-., csak azt jelenti számunkra,, hogy pL a somogyi értékeket konzerváljuk, hanem főleg azt mondja: tegyük azokat hasznossá, élettelivé a mai ember számára; éljünk pedagógiai, honismereti stb. lehetőségeivel. Nem véletlen, hogy nagy elődeink meglátták a nép teremtő erejének sokszínűségét, sajátos szépségét, és azt koruk szintjére emelve újra visszaadták az embereknek. A fentiek is igazolják, hogy érdemes a tiszta forrásból meríteni; és én most merítettem abból néhány kortynyit Ha felüdülnek tőle néhányan, akkor megérte a fáradozást Együd Árpád Múzsa (A művész kaposvári gyűjteményes kiállításáról) DEMÉNY OTTÓ Gyermeknovellű Akkor a sima víz előtt megálltunk hárman kerek lapos kavicsokat csörgettünk a kezünkben féloldalvást a vízre dőltünk s kaszáló éles mozdulattal kihajítottuk a követ — az enyém elmerült hamar Samé élére állt gurult de már nem tudott szárnyra kapni Kálmáné szépen megcsúszott kilencszer pattant föl a fényre g kilencszer gyűrűzött a tó mielőtt végleg eltemette. Sam elfordult kedvetlenül — ez a kő rossz volt túl lapos — Kálmán azt mondta nem dob újra csak ha egyikünk megelőzi én még őrizem arcukat a sértettet a diadalmast s a vízen három kő nyomát nem dőlt el akkor semmi ott élnek a kövek lenn tovább SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, liftL aktéber Zí,
