Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-20 / 246. szám

Segít az állami gazdaság Vízmütársulást szerveznek Kutason (Tudósítónktól.) Még az ötvenes évék végén építtetett a Kutasi Állami Gazdaság a község központjá­ban mélyfúrású kutat és víz­tornyot. Innen látták el vízzel a gazdaság központját, a gép­műhelyeket és a közelben levő szarvasmarhatelepet. A későb­biékben ez a kút adott jó ivó­vizet a hétközi diákotthonnak, az általános iskolának és a gazdaság dolgozói egy részének az újonnan épUlt szolgálati la­kásokban és a családi házak­ban. Kutason most szervezik a vízmütársulást, mert az ásott kutak vize kevésbé alkalmas az ivásra. Elkészült a község vízműhálózatának a terve. A kivitelezésre azonban jelenleg nem áll rendelkezésre meg­felelő összeg. A gazdaság és a község ve­zetőinek összefogása, a lakos­ságról való gondoskodás szán­déka vezet oda, hogy rátalál­janak a megoldásra. A falu­ban levő állami gazdasági is­tállókból kitelepítik a jószá­got. így az eddig itatásra használt, nagyobb mennyiségű kitűnő minőségű víz felszaba­dul. Ez a vízmennyiség a köz­ség lakossága mintegy egy- harmadának elegendő. így juthatnának vízhez a falu dé­li részén lakók addig, amíg az új és nagyobb kapacitású víztorony megépül. A megállapodás szerint a gazdaság ingyen bocsátja a község rendélkezésére a kutat, amelynek fenntartását 1973-tól a községi tanács vállalja. Ez a segítség több százezer forintot jelent. A megvalósulás a gaz­daság dolgozóinak is érdeke, hiszen a község lakosságának mintegy harmada a gazdaság­ban talál munkát. Bekapta a horgot a „pontykirály“ mánnyai di­csekedhet W lató Géza, a kaposvári SparthorgásE Egyesület tag­ja: egy 12,30 kilogrammos tükörpootyot fogott a napok­ban Bélatele- pen. Hatvan- perces fái-asz- tás után sike­rült csak csó­nakba emelnie a nem min­dennapos zsák­mányt. A pikkelye­ken levő év gyűrűk szerint a ponty 25—3# éves lehetett. Egy-egy pik­kely nagysága meghaladta a 7,5 centimétert ás, ami ritka­ságszámba megy. A szeren­csés horgász elmondta, hogy horgászbotját idézettel díszítette, az író Az öreg halász és a tenger című kisregényéből: »Na gyere, te nagy hal, mondta Santiago-. (Minden horgász babonás.) S hogy a horgászat szenve­délyének hódolói kapjanak némi magyarázatot arról, ho­gyan is sikerült megfogni a nagy halat, elmondhatjuk, i'mmmm m ■ / Hemingway ­hogy nokedli lett a veszte. Ezt a speciális készítményt, mely különféle — a horgász által titokban tartott — anya­gokból áll, a szerencsés em­ber anyósa készítette. A szép fogás igazi sporttel­jesítmény is volt, ugyanis a hal súlya többszörösen meg­haladta a zsinór szakítószi­lárdságát Elnézést kérek...! En úgy tudtam, hogy az országnak szüksége van a hasznos hulladékra. Mielőtt tanítványaimmal ösz- szegyűjtöttem a tiszta, mo­sott rongyokat, a gondosan ki­válogatott és rendbe rakott újságpapírokat, hosszan be­széltem ennek szükségességé­ről. Arról, hogy a sok szor­gos gyűjtőt is dicsérik majd az új szövetek, a képes mese­könyvek. Büszkén viselheti a kisdobos nevet az, aki eleget tesz a próbakövetelmények­nek: »Gyújts 2 kg hasznos hulladékot!.. .« Elnézést kérek, úgy látszik, tévedtem! Ugyanis amikor a marcali MÉH-telepre beállí­tottunk kis batyunkkal, a ve­zető szóról szóra megcáfolta nevelési törekvésemet. — Ugyan kérem, minek hoz­zák ide ezeket a vacakokat! Ha pénzre van szükségük, gyűjtsék össze az iskola udva­rán, és ha sok lesz, majd el­megyünk érte! Egyébként nincs már szüksége az ország­nak ilyenekre!... Harminc tanítványom fi­gyelte, mit válaszolok az el­utasító, erélyes szavakra. Za­varomban néhány szót mond- moltam, és aztán az első párt a kijárat felé fordítottam. Lehorgasztott fejjel ballag­tam a sor végén, s azon tű­nődtem: tanítványaim kinek a szavait hiszik igaznak? Rös- tellem, hogy erre az órára hiá­nyosan készültem. Elnézést ké­rek! Parragh Csabáné tanítónő, Marcalt AZ MSZMP SOMOGY MIGVII • I Z O TT I A G A M A R LAPJA XXVn. évfolyam, 246. szám. Szerda, 1971. október 29. Csordul a hegy leve ••• Szüretelnek, »érik« az új bor. Helyenként még óbor is akad. Fejlődnek, gazdagodnak a falvak, s gyakran látni a szőlőhegyen, a présházak és a pincék mellett magángépko­csit. Nem ritkaság, hogy a szőlőtulajdonos egyben autó- tulajdonos is, és érthető, hogy — ahol ezt az utak engedik — ezzel a kényelmes járművel megy ki szüretelni, préselni. Amire ilyenkor őszidőben az újsághírek, vagy az úgyne­vezett fekete krónika adatai figyelmeztetnek: megnőtt az ittasságból származó balesetek veszélye, különösen a falvak­ban, a gyengébben kivilágított utakon. A gépjármű vezetőjé­nek kétszeresen is vigyáznia kell: ő maga nem ülhet itta­san a volán mellé, ugyanak­kor az úton botorgó emberek előzésénél is fokozott óvatos­ságra van szükség. A bizony­talanul imbolygó árnyak oly­kor hajmeresztő látványt nyújtanak, s a baleset nem kerülhető el másként^ csak nagy-nagy elővigyázatosság­gal. Gyenge vigasz a gépkocsi vezetőjének, ha azt állapítják meg, hogy a balesetért az el­ütött gyalogos, az áldozat is felelős, mert ittas volt... h. r. Szól a dal, a eitera Aki ezekben a hetekben Bu- zsákon jár, és a művelődési otthonba téved, gyakran lehet tanúja a menyecskekórús pró­bájának. A régi számok mellett újab­bakat is megszólaltatnak. Ott voltam, amikor Végvári Rezső, a Magyar Rádió munkatársa nemrég meghallgatta műsoru­kat. Akkor is kiderült, milyen értékes népdalkincs van Bu- zsákon és környékén. »Én tu­dok egy érdekeset«, »Én egy balladát hallottam, de csak az első versét tudom, egy táskái nénitől tanultam.« A rádiós jegyez. Ezt szólóként, azt kó­rusnak érdemes bemutatni. Űj népdalcsokrok születnek. Tanulni, gyakorolni kell, mert következik a nagy próba. Szombat volt, amikor a hír szétszaladt Somogysámson ­ban. A rádió megbízottja meg­hallgatja a eitera zenekar já­tékát A legnagyobb dologidő ellenére — szüret, munka a tsz-táblákon, az építkezéseken — a megadott időre összejött a zenekar. Segített a terme­lőszövetkezet, az ÁFÉSZ, az iskola. Megszólalták a nyírfasipok, a citerák. a köcsögdudák. Szé­pen, tisztán hangzottak a da­lok az ősi hangszereken. »Ér­demesek arra, hogy mikrofont kapjanak« — ez a rádiós vé­leménye. Azóta esténként a napi munka, az állatok eteté­se után felhangzanák a nép­dalok Buzsákon, megszólal a eitera a somogysámsoni isko­lában. Az ablakok sokáig világíta­nak. E két somogyi ÁFÉSZ- együttes október 30-án a 22-es stúdió vendége lesz. Műsoru­kat 20—30 percben szalagra rögzítik, hogy a buzsáki és a somogysámsoni dalok a rádión keresztül az egész ország kin­csévé váljanak. D. Z. Egy bölcsődének segítettek Bővülnek a lakótelepek — nagy gondot okoz a kicsinyek elhelyezése. Kaposváron hat bölcsőde van, ezek közül ket­tő üzemi — tájékoztat dr. Varjú Irén, a városi tanács egészségügyi osztályának ve­zető főorvosa. Két figyelmeztetés kapcsán A »Ne pazarold a vizet/« és »Ne szemeteljI« felszólítások­ról van szó, amelyeket plaká­tokon, gyufacímkéken, utcai feliratokon intéznek az embe­rekhez. Néha unalmasnak tűn­nék ezek a figyelmeztető sza­vak, sőt néhányan gúnyt is űztek már belőlük. Most mégis szót kell vesztegetnem rájuk. Este van, 9 óra körül Siet­ve megyek a buszállomásra. A Rippl-Rónai park közelében ilyenkor egyébként sem ér­zem magam biztonságban a sötétség miatt Hát még, ha a nagy csöndben furcsa neszt hallok egy gondosan bekerí­tett építkezés felől Mikor odaértem, láttam, hogy egy árva lélek sem fenyegeti biz­tonságomat Ijedségem alább­hagyott, amikor a nádpalló kerítésen bekémleltem. »Csak« az építkezésnél használt kerti csapból zuhogott a drága viz. Aggódni kezdtem, de most amiatt, hogy egy teremtett lel­ket sem találtam ott. Nem akadt, aki elzárta volna a csa­pot. Vízpazarlás. Az a javából! A másik eset gyakoribb, majd mindennapi Épp ez benne az elkeserítő. Amíg az előbbieken gondolkodtam, le­értem a buszállomásra. A kép, a látvány, amely fogadott, nem volt valami fölemelő. Az automata körös-körül el volt barikádozva műanyag poha­rakkal, papírhulladékkal. Mi­csoda kultúrálatlan ság! — gondolhatná mindezek láttán az ember. Valóban, ebben is van némi igazság. De: alapo­sabb szemlélődés után az is kiderül, hogy az ott levő négy­öt szeméttartó tele van effajta hulladékkal A megoldás: kellene oda egy nagy szeméttároló! K. A. A legkorszerűbb bölcsőde az északnyugati városrészben található, de itt is szükség van szorgos kezekre. Meglazulták a kis vaságyak lábai, hiányzott egy pelenka- szárító. Egy kerítés is kellett volna, mely a bölcsőde udva- •rát elválasztja a szomszédos orvosi rendelő területétől Megrongálódott a központi fű­tés kazánja. Olyan eszközök is kellenének, amelyeken »tornaórán« le-föl mászhatnak a csöppségek. Attól erősöd­nek, izmosodnak. Ezekhez azonban pénz kellene! És pénz annyi mindenre kellene! A bölcsőde vezetője üzemekhez fordult, és nem hiába. Két szocialista brigád, a VBKM Láng brigádja és az elektron- csőgyár La tinea brigádja aján­lott föl társadalmi munkát. Ki biztosít ehhez anyagot? A munka értéke is számot­tevő, de nem kevesebb a hoz­zá szükséges anyagé. Ezt a két vállalat adta. Követésre méltó példa! An­nál is inkább, mivel a két brigád tagjainak nincs bölcső- dés gyermekük. Városnézés Viktória királynő stílusában Halálos üzemi baleset a barcsi építőgépgyárban Halálos üzemi baleset tör­tént hétfőn az Építőgépgyár­tó Vállalat Nagyberendezések Gyárának barcsi üzemében. A Beremendi Cement- és Mész- mű részére készített lemezké­mények egyik palástja szállí­tás közben rádőlt Pandur Ist­ván lakatosra. A 18 éves fia­talember belehalt sérüléseibe. A vizsgálat eddigi megállapí­tása szerint az üzemben nem határozták meg a biztonságos munka elvégzéséhez szükséges feltételeket a gyártástechnoló­giai leírásokkal együtt. Azt is megállapították, hogy a ké­mények elemeinek mozgatásá­val megbízott dolgozók, s bri­gádvezetőjük nem rendelkez­tek biztonságtechnikai vizsgá­val. Ezeket a berendezéseket eddig daruval szállították az üzemben, most azonban a da­ru hatósugarán kívül esett a palást. Ezért bíztak meg el­szállításával két munkást A munkát azonban senki sem irányította, s a szállítással megbízott emberek egymást sem látták munka közben. Az angol fő­város új szín­folttal gazda­godott: megje­lent az utcákon a Viktória ki­rálynő korának vasúti kocsi­jaira emlékez­tető stílusú, emeletes tu­ristabusz. A városnézésre induló turis­ták a busz 23 személyes emeletén he­lyezkednek el, kis asztalok mellett, míg az alsó részben modem kony­ha és emlék­tárgyakat áru­sító kis üzlet található. A régies busz programjában i városnéző u mellett egy ebéd is szerepel, amelyet a buszban szolgál fel kit korhű öltözékbe bújt utaskísérő kisasszony. Képün­kön: A Victoriana busz ke ménykalapot és frakkot vise­lő sofőrje felszáll a vezető­ülésbe. ionon Kapóra jön Milánóban két fiatal* asszony találkozik az ut­cán. — Drága Annám* — lelkendezik az első. — Szép dolgokat tudtam meg a férjedről... — Mesélj csak, mesélj! — biztatja lelkesen a má­sik. — Éppen most gon­doltam rá, föl kellene újí­tanom a ruhatáramat. Nincs különbség Egy milánói férj újság- olvasás közben így szól a feleségéhez: — Képzeld csak, fiam? — Tokióban még a legmo­dernebb felfogású japánok is megőrizték azt a régi hagyományt, hogy haza­térve leveszik a cipőjüket. — Mi van ebben? — kérdi minden lelkesedés nélkül az asszony. — Ezt Milánóban is megteszik a férfiak — éjfél után. Különbség A filmgyár egyik vil­lanyszerelője meséli a ba­rátjának: — Ma a rendező egy csodálatos jelenetet forga­tott. A színésznő meztele­nül ült a fürdőkádban, nyakig a fenyőillatú, ha­bos vízben. De ez még semmi: közvetlenül ezután elkészítették ugyanennek a jelenetnek svéd változa­tát is. — És azt. hogy csinál­tál!? — A rendező kihúzta S fürdőkád dugóját. A siker fele Yves Saint-Laurent, a híres párizsi szabó mon­dotta: »Egy új kreáció si­kerének legbiztosabb jele, ha az elsőként 'bemutató manekentől minden jelen­levő férfi elkéri a telefon- számát, és minden nő a szabója címét« Orvosnál — Kérem, kislány, tüze­tesen meg kell vizsgál­nom. Kérem, vetkőzzön le! Mire a leány elvörösöd­ve: — De doktor úr, ehhez én nem vagyok felöltözve! Elaludt Sopánkai későn jött ha­za munkábóL Felesége kor­holja: — Merre csavarogtál Ede? — Ne haragudj, drágám, azért késtem, mert el­aludtam .. Somogyi Néplap Az 1W«i7Mp ^nmnr-v megye! Főszerkesztő: jávori bfla Szerkesztőség: Kaposvár, Latinra Sándor u. 2. Telefons 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinca S. a. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknél. Előfizetési dlí eev hónapra 20 Ft. Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda- man Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca S. u» 6. Felelős vezető: Mautner Józsefi

Next

/
Thumbnails
Contents