Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-20 / 246. szám

CSÜVASFÖLDI JEGYZETEK A sörnövény titkai H a egészen őszinte aka­rok lenni, nem ízlett a sör. Egészen ponto­san fogalmazva, a házilag ké­szített csuvas barna sör gon­dolata visszariaszt. Dehát a barátság oltárán néha sört is áldozni kell. Szeretem, nem szeretem, ittam belőle. Kibír­tam. Egyesek szerint egészen kitűnő ez az ital, igaz, ezek az »•egyesek-«, egy-kettő kivételé­vel, csuvas vendéglátóink vol­tak, mások szerint az ember sok mindent kibír. Voltaképpen tisztességtelen dolog is tőlem, hogy e magas­ra nyurgolt komló-sorok és a kicsire apadt folyócska közti szabad mezőn kapott nagysze­rű traktából csak a sörre van képem visszaemlékezni, s nem például a sült kacsára, de en­nek nem én vagyok az oka. Hanem a komló. Eddig nem sokat hederítettem erre a fur­csa, nyurga növényre, ha or­szág-világ járó utamon itt- ott láttam is, legföljebb az ju­tott eszembe, hogy ebből lesz a sör. Arra alig gondoltam, \T oronovszki elvtárs, a hogy ebből lesz a gazdagság és V bárt központi bízott a fölemelkedés. I ságának első titkára, ! akire már hivatkoztam, hig­gadtan, de nem valami nagy anyagát készítik a komlóból — figyelmeztet lelkes elő­adónk, a komló helyi szakér­tője, a szovhoz igazgatója. Sz. A. Jakimov, aki a komló mel­lett, vagy ahogy inkább még annak is előtte, 1100 munkás­ember sorsáért is felelős. A homló, azazhogy a kom­ló — csak egy betű a csuvas és a magyar neve között a különbség — évről évre ja­vuló jómódot biztosit ebben a szovhozban is a dolgozóknak. Pedig itt mezőgazdálkodni nem tartozik a leányálmok közé. Ha jön a szél, megy a föld. Az a vékony kis termőtalaj! Az­tán, ha megúnja a szél, hogy hurcolássza a már homokosra rostált egykori vékony hu­muszt, hát leteríti, ahol meg­unta cipelni. Mondjuk ráteríti egy ötszázhektáros gabonatáb­lára! Tehát homokvihar az van. De esőt hozó már ritkáb­ban. Az orosz föderáció komló­termelésének háromnegyed ré­szét Csuvasföld adja. S a Csu- vasíöld termésének egy je­lentős hányadát a kilenc köz­séget egyesítő Volga szovhoz! Kozlovkáig, a 12 ezer lakosú járási székhelyig szinte a Vol­ga mellett fut a kitűnően kar­bantartott országút. Onnan azonban a hátralevő 12 kilo­métert, a szovhoz központjáig rázós, döcögős földúton teszi meg autóbuszunk — mintha uz isten háta mögé sodorna dolgunk. A dombtetőn, az »isten háta, mögött«, egy újdonatúj kul- túrház köszönt Minden kel­lék megvan itt hogy a ház valóban a kultúra hajléka le­gyen. Rögtönzött kultúrműsor a színpadon, rögtönzött baráti gyűlés, és szinte pillanatok alatt tudomásul kellett ven­nem, hogy nem az isten háta mögé döcögtetett az út ha­nem egy olyan szovhozba, ahol tudományos módszerek­kel termelik a komlót, Csuvas­föld »-szőlőjét«, ahol a kísér­letezések eredményei százezer rubelekben mutatkoznak meg, s ahonnan szerte a szovjet or­szág kolhozaiba, szovhozaiba terjesztik el e »sörnövény« feltárt titkait. — Nemcsak sör. Gyógyszer is. Egész sor gyógyszer alap­megelégédettséggel konsta­tálta, hogy minden bizodalom a szeptemberben van, hogy az még hoz esőt a mezőgazdaság­nak. De így is meg kell fogni minden fűszálat, szó szerint is, hogy a növekvő állatállo­mánynak ne legyenek takar­mányozási gondjai. — Nehéz év volt. Már októ­ber 11-én megjött a hó. De a tavasz nagyon későn jött, a május, június hideg, viszont a július, augusztus tikkasztó volt Július 23-án 45 fok me­leg volt! — Idézi fel a nehéz hónapokat a párt első titkára. — Pe a csuvasok tudnak dol­gozni! — tette hozzá maga­biztosan. — Egy négyzetméteren nyolc hónap alatt 12 kiló uborkát szüreteltünk! — ezt már a Volga szovhoz igazgatója mondja, s közben az épülő új és modern szarvasmarhatelep felé kalauzol, bennünket. Az ország 300 ezres szarvasmar­ha-állománya nem egységes, van közte apró, vörös-púpos fajta, amgjy kevés, de nagy zsírtartalmú tejet ad. a szim- mentáli közismerten bő tejelő, de alacsonyabb zsírtartalmú a teje, aztán végül ott van a fe­kete-tarka, elsősorban a ház­Textiljátékok exportra táji gazdaságokban. A szovhoz szimentáli, bő hozamú tehe­nekre rendelkezik be, ebben látják itt a jövő fejlődésének útját. A z út a szovhozból me­gint csak a komlóhoz kanyarodik. ' Ha min­den út Rómába vezet másutt, itt minden a 90 hektárnyi komlóhoz. Ez a büszkeség, a speciális, a gazdagság forrása.-— A, mi is tudunk ám szá­molni — koccintunk a házi­lag főzött sörrel —, nem ad­juk el mind a termést a sör­gyáraknak, hanem építünk magunknak is egy sörgyárat. S akkor nem házilag, hanem korszerűen és nyereségesen főzünk sört... — Ügy legyen — mondom lelkesen, kétszeresen is lelke­sen, hogy jobb legyen ennek Egy propagandista portréja A nagyatádi Ady Endre Gim­názium igazgatói Irodájának ablakán esténként sokáig ki­szűrődik a fény. Varga József igazgató ilyenkor készül fel — amikor már a tantermek, folyosók zaja elült — a poli­tikai oktatás foglalkozásaira. A párt propagandistája. Az Idén kezdi meg az ötödik ok­tatási évet a pénzintézeti alap- szervezetnél. Amikor fölkerestem, íróasz­talán egy nagyméretű szem­léltető eszközön dolgozott: a Szovjetunió térképére kerül­tek föl a IX. ötéves terv je­lentősebb beruházásait ábrá­zoló jelek. Az év első, okta­tási évet nyitó foglalkozására készítette A Szovjetunió gaz­dasági és belpolitikai célkitű­zései című előadáshoz. Munkájában kissé megza­vartam, de 5 szívesen adott választ kérdéseimre. — Mint a KISZ propagan­distája kezdtem politikai ok­tatói tevékenységemet 1955­a szovhóznak is, s ha majdan ben, amikor az atádi gimná­le­visszakerülök ide, jobb gyen nekem is a sör. Gyuriié Géza (Folytatjuk) ziumba kerültem tanárnak. Azóta megszakítás nélkül fog­lalkozom propagandamunká­val, Több éven keresztül vol­taim. vezető propagandista és a járás oktatási felelőse. A KISZ-ből való »kiöregedés« után a pártoktatás társadalmi megbízatását vállaltam. Fő té- ,, maköreim a világpolitika, a S világgazdaság, öt évvel ezelőtt jf a Nemzeti Bank járási fiókja . > kért föl arra. hogy vállaljam náluk egy évre a pártoktatást. Az egy évből négy lett, s most újabb négy évre elköteleztem magamat hozzájuk. A hallga­tóság ragaszkodó, őszinte és nyílt, szorgalmasan készül a ri foglalkozásokra. Ez a legna- j gyobb öröm a propagandista jfe számára. — Hogyan készül fel a fog­lalkozásokra, milyen módszer­rel oktat? — Azt hiszem, nem lehet eleget hangsúlyozni az oktató felkészülésének fontosságát, mert ez az eredményes tevé­kenység alapja. A tárgyi Is­meretek mellett nagyon sok függ a propagandista pedagó­giai képességeitől is. A felké­szülés mindig tartalmi és módszertani felkészülést je­lent. Figyelembe kell vennem azt is, hogy a politikai okta­tásra munkaidő után kerül sor, a hallgatóság fáradt, fi­gyelme könnyen elterelődhet. Ezért arra törekszem, hogy szemléltetéssel, egyéb módsze­A Textiljáték-készítő Háziipari Szövetkezet évi 25 millió fo­rint értékű játékot készít, amelynek 50 százalékát exportál­ják. Kaposvári zenei esték Sikeres Messiás Talán Handel egyetlen ora­tóriumán sem vitatkoztak any- nylt, mint a Messiáson. Három esztendő alatt született meg a Saul, az Izrael Egyiptomban, az Allegro e Penseroso, a Kis óda Szent Cecíliához és a Sámson. A mester még be sem fejezte a Messiást, már hoz­zálátott a Sámson komponálá­sához. Megsínylette-e ezt a »szimultánt« a Messiás? A bénító erejű hangfreskók, a Mozart későbbi változtatásai ellenére is eredeti hang- szerelés, és nem utolsósorban az 1750 óta tartó siker mást bizonyít. Händel miután hátat fordí­tott Londonnak, Dublinben telepedett le. A Messiás meg­születéséről így vallott: »Azért alkottam, hogy valami újat ajánlhassakj0l ennek, a nagy­lelkű és udvarias nemzetnek.«. A Messiás nemcsak az írek­nek, az egész zeneirodalomnak újat jelentett. Händel mér nem a szolgaság — az embe­riség szabadságvágyát vará­zsolta monumentális erejű al­kotássá. (Két sor a C-dúr basz- szus áriának szövegéből: «Miért őrjöngenek a világ nemzetei örök őrületben? Miért hallucinálmk őrültsé­geket?«). A sokat vitatott Jennens- szövegből hiányzik a lendület, a drámaiság. Händel ezt mesés gazdagságú fantáziájával mindvégig leküzdi, bár soha­sem a raffinált dall-amvezetés, hanem a lelke mélyéről su­gárzó erő és szeretet vezérel­te. Romain Rolland írta róla: A német lángelmékben gyak­ran élt az idegen gondolatok és formák felszívásénak ké­pessége, de végtelenül ritkán találjuk meg azt a magasabb rendű személytelenséget, amely úgyszólván bélyegzője­gye H ändernde. A Messiást élőadni nagy fe­lelősség. Antal György ve­zénylésével a Pécsi Filharmo­nikus Zenekar, a Pécsi Liszt Ferenc Kórus, László Margit, Szirmay Márta, Réti József én Molnár Miklós vállalkozott rá. Händel orvosának följegyzé­sei szerint a mester a Messiás­ból drámát akart, passiót, óriási színpadot, vagy színpad nélküli, zenedrámát. A kórus a Messiásban is cselekvő »sze­mély«, súlyos szerepe van. Händel a sziklaikemény cse­lekvőkész tömegek megteste­sítőjét látta benne —■ nem így a pécsiek, kiváltképp az ora­tórium első és második ré­szében. Szürkére, tskolagya- korlat-ízűre sikerült a nyi­tányt követő fúga és recitativo utáni dicsőítő kórus. A Meg­váltót köszöntő szopránszóló és a nemes alt ária azonban mindent feledtetett Antal György mély érzékkel ellensú­lyozott — a néhol botladozó — zenekarral és kórussal. A basszus borzongatóan fennsé- ges áriájától és a tenor fel­emelő ariozójától csodálatos perceknek voltunk tanúi. A hallatlan szépségű Halleluját, az Amen szóra komponált dia­dalmas karfúgát sokáig nem felejtjük eL A Latinca Művelődési Köz­pont »táblás« háza lelkesen ünnepelte a Messiást; a pécsi­ek szereplése méltó nyitánya volt a sokat ígérő kaposvári zened esték sorozatának. Pintér Dezső rekkel ébren tartsam figyel­müket. Véleményem szerint nagy szüksége van minden propagandistának arra, hogy a felnőttoktatás sajátosságaival tisztában legyen. Széles körű áttekintésre, tájékozottságra van szükség. Az új oktatási évben például gazdaságpoliti­kai tanfolyamot vezetek. Még az oktatás megkezdése előtt áttanulmányozom az egész évi tananyagot, hogy összefüggéseiben lássam az egész témakört. Kiválasztom a szükséges irodalmat, össze­állítom a szemléltető eszkö­zöket és meghatározom az alkalmazandó módszereket is. Felkészülésemet kiválóan se­gítik a napilapok, a Magyar- ország című hetilap, a párt­folyóiratok, a rádió és a tele­vízió. Varga József a pártoktatás legfőbb feladatát — az isme­retek nyújtása mellett — ab­ban látja, hogy a hallgatók politikai gondolkodását, vita­készségét fejlessze, megtanul­ják a mozgásban levő folya­matokat és eseményeket he­lyesen elemezni és értékelni. Hosszasan vallott a pro­pagandista hivatásáról Varga József. Szíwel-lélekkel végzi ezt a megtisztelő és felelősség­teljes pártmunkát. Méltán ér­demelte ki pártoktatói tevé­kenységéért az MSZMP városi bizottságának elismerését és az oktatói emlékplakettet. D. S. V endégszereplés A Vihar Kórus hangversenye Bjelováron Kedden hajnalban hazaér­kezett jugoszláviai vendégsze­repléséről a Vikár Béla Kórus, mely a bjelovári Golub együt­tes meghívására koncertet adott szombaton este a város művelődési otthonában. A Golub együttes tavaly járt először Somogybán, részt vett a siófoki dalosünnepen. n Bocsánat-, tanár úr! // Együtt drukkoltunk a ren­delőintézet füstös előcsarno­kában, hogy ebédszünet előtt összeszedi-e a beutalóidat az SZTK. teljhatalmú adminiszt­rátora. Az idősebbek betegsé­geikről panaszkodtak egy­másnak, mi pedig szomszé­dommal kezdetben a beteg- ellátást kritizáltuk, de meg­egyezett véleményünk azok­ról a «lógós« diákokról is, akik tanítás helyett a ren­delőintézetben töltik délelőtt- j ükét. Diákos külsejű beszélgető partnerem öntudatos maga­tartása kedvező benyomást tett rám. Középiskolásnak néztem, de ő tiltakozott. Egy­re többet árult el magáról. Elmcmdta, hogy bölcsödében dolgozik és imádja a gyere­keket. A legnagyobb gondot most az jelenti számára, hogy kivel varrattassa meg nad­rágkosztümjét. Megálmodott ruhakölteményének fazonját egy nyugati divatlap gyűrött lapjain mutatta be. A kabát oldalt »svejfolt«, hátul «há­lós«. A nadrágon kis hajtóka, rejtett slicc — magyarázta nagy szakértelemmel. A di­vatlap után a slágergyűjte­mény is előkerült táskájából. Most volt csak igazán elemé­ben1 Elragadtatással dicsérte a heed Zeppelin, a Taste és a Ten Nears After együttese­ket, könnyezve csókolgatta Jimi Hendrix gyászkeretes fényképét. öntelt mosollyal nyugtázta, hogy nem értek a beatzenéhez, és gyorsan más témára váltott. Éppen a nyugati autócsodáknál tar­tott, amikor bejelentették az ebédszünetet. Alkalmi ismerősömet már nem bosszantotta a fölösleges várakozás, könnyedén vette tudomásul, hogy vége a ren­delésnek. — Vera vagyok — mondta, és gyorsan elsietett. Vidáman futott le a lépcsőn, közben a Szegény Joe«-t dúdolta. Irigyeltem jókedvét, bo- hémságát, melyet még a be­tegség sem tudott megtörni. Egyáltalán: mi baja lehet? A délutáni rendelésre' már csak kevesen tértek vissza. Vera is hiányzott a sorból. Talán munkája miatt — gondoltam. Vagy nem is ko­moly beteg? Ki tudja? A meditáció nem solcáig tartott, mert a fehér köpe­nyes néni feltűnő udvarias­sággal tessékelt be az ambu­lanciára, ahol végre megsza­badultam bántó fülzúgásom­tól. Este a kollégiumba szólí­tott kötelességem. Legna­gyobb meglepetésemre egy csoport viháncoló lány társa­ságában Verát pillantottam meg a folyóson. Pirulva állt előttem. — Nem, ez nem lehet igazi Hogyhogy ön itt van? — cso­dálkozott tágra nyílt szemek­ül. — Igen, itt vagyok, ugyanis korrepetálást tartok a diákok­nak. Nem mert a szemembe nézni, röstellte magát. — Bocsánat, tanár úri — mondta megbánóan, és elke­veredett a tömegben. Így derült fény Vera «be­tegségére«. Csakhogy azt nem az SZTK-ban gyógyítják. Sz. J. A viszon(látogatás sikeréről Kudumja Ignác, a Golub el­nöke elismerő szavakkal be­szélt — Legutóbb a horvát himnusz kilencvenéves évfor­dulóján volt ilyen népes a mű­velődési otthon színházterme —- mondotta. A Vikár Béla Kórus névadó­jára való emlékezésül először Vikár-gyűjtésű népdalokat mutatott be. Hálásabb közön­séget elképzelni Is alig lehet: nemcsak a »külföldi« együttes vonzotta a zeneszerető bjelo- váriakat, hanem — elsősorban — az a sok szép dal, melynek ígéretében megváltották je­gyültet. A balatoni nóták kö­zül a Balatoni legények aratta a legnagyobb sikert, melyet fokozott Járdányi Leányvásár című műve, s azt-erősítette Balázs Feljött már az esthaj­nali csillag népdalfeldolgozá­sa, Bárdos Tréfás házasítója. A hangverseny csúcspontját dr. Gallainé Tringer Margit zongorajátéka jelentette. Se- jaj, sejaj... jugoszláv népdal- feldolgozás, majd a Zúg a fo­lyó zárta a műsor első részét.-ákányl Zsolt vezényletével bizonyította a kórus, hogy ki­érdemelte a meghívást. Műsorukat Kodály és Bár­dos népdalfeldolgozásokkal zárták. KözüluK az Esti dalt szólaltatta meg a kórus a leg­sikeresebben. Kaposvár és Bjelovár jó szomszédi kapcsolatát tovább építette a Vikár Kórus hang» versenye: a Golub együttes 1972 nyarán ismét részt vesz a balatoni dalosünnepen. H. B, SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971 október 20.

Next

/
Thumbnails
Contents