Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-16 / 243. szám

CSUVASFÖLDT JEGYZETEK Erdők vonulnak ezüst piperében Praktikus padlófűtés Vonulnak az erdők, vonul­nak ezüst piperében és nem a vonat halad. Aztán rőt hátú, lomha dombok szakadnak bele hirtelen a mély, éles kanyarú vízmosásokba, hogy sárgára kopva erőlködjenek ki a sza­kadék másik oldalán, újból púpot nyújtva a fehér derekú nyárfaerdőnek. Itt nincsenek meredek Sziklák rejtelmes völgyekkel a talpuk alatt, itt messzire hullámzik a táj, egé­szen a fátlan tatár sztyeppékig hogy nyáron homokvihart, té­len havat zúdítson a dühöd- ten sivító szél, amely akadály­talanul nyargalhat egészen az Uraitól idáig, mintha vad és apró lovon ülne. Olyan apró, szívós kis lo­vakon, amelyeken eleink cserkészték be valaha errefelé a határt. Tudom, nevetséges, mégis úgy bámulom az elsuha­nó tájat, mint ahogyan fel­nőtt lesi izgatottan a gyermek­kora óta nem látott egykori szülőhazáját. IBUSZ út, repü­lőgép, vcxnat, tranzisztor, új­ság, zónaidő: turistaútlevéllel vissza az őshazába. Repülő­géppel Moszkva alig több mint két óra, onnan vonattal Cse- bokszári, a csuvas főváros 21 — összesen 23 óra számunkra az út Jó eleink mokány kis lovaikon hol hajtva, hol haj­tatva, azaz vagy menekülve, vagy ők is valakiket menekü­lésre késztetve, mennyi idő alatt értek el mai hazánkig?! »•Nem merek vitatkozni a tudósokkal Történészek, nyel­vészek, etnográfusok vallják és bizonyítják, hogy valamikor a Volga mentén létezett egy hatalmas, gazdag és kulturált ország. Ezt az országot Arany Bulgáriának nevezték. Határai messze terjedtek, népe szabad volt és független. Más törté­nészek, nyelvészek és etnog­ráfusok viszont azt állítják, hogy mindez legenda. Ilyen ország nem létezett. Bulgáriá­nak nevezték ugyan a Volga vidék népeinek államát, de ez egyáltalán nem az, amiről a fent említett tudósok • beszél­nek. Megint mások azt mondják, hogy ezek is tévednek. Léte­zett valamikor az Arany Bul­gária, de nem Dzsingisz kán előtt, hanem jóval később, és határa valahol messze Kele­ten, Szibériában volt.. .« E meditáció a csuvas nép és Csuvasföld múltját illetően egy magyar embertől való. Egy meg nem jelent cikkből. Meg­írásának dátuma 1933. Az ok: Csebokszáriba hívták össze annakidején az útépítés élen­járó dolgozóinak kongresszu­sát. Ezen a kongresszuson a fenti sorok írója, a magyar Zalka Máté, Lukács tábornok is részt veit. Zalka Máté Csu- vasföldön kereste, kutatta és szolgálta is annak idején a történelmi barátságot, Kodály Zoltán itthon adta ki kis fü­zetét, amelyben másfél száz csuvas népdalt jegyzett le, dolgozott fel nemcsak keres­ve, de meg is találva a népi dallamok mélyén az ósi pár­huzamosságot. És ismét csak Zabra Máté1 az, aki pompás hasonlattal, egyetlen mondatba sűrítve fo­galmazta és rajzolta is meg a csuvas földet. »Csuvasföld, ha a térképen nézzük, olyan mint egy vékony ágon függő nagy levél. Az ág a Volga, Gorkij­tól Kazányig. És Csuvasföld úgy terül el a Volga anyács­kától délre, mint egy szív alakú levél...« Remek és telibe talált ha­sonlat. Ez a föld, ahol az évi csapadékmennyiség átlago­san alig haladja meg a 400 millimétert, ahol a jégkorszak hordta kemény és köves anya­gon ujjnyi vastag csak helyen- kint a termőtalaj, a Volga adta és adja az életet. Itt lelkese­dik ugyan még két folyócska, a — keleties hangzású Szura és a dallamosan lágy, szláv hangzású Szvijaga —, de a víz, a folyó fogalma az egy és oszthatatlan a Volgával. A jelenlegi főváros, Csebok- szári is jó négyszáz évvel ez­előtt a Volga magasabb part­ján létesült, és a város jelen­legi, igen gyors ütemű fejlő­dése sem nyújtózhatja át csáp­jait a Volga másik oldalára: az már nem Csuvasföld. Mert itt az Adil (a Volga) mellett élnek már hét évszázada a csuvasok, az északi, egykor erdős területeken. Annak ide­jén átkelvén a Volgán túlra még magyar szót hallhattak volna, hiszen Juliánus barát még szót értett az őshazában maradiakkal. De ez már nem monda, ha­nem történelem. Négy és fél évvel hosszabb életűek a magyar nők, mint a férfiak Az átlagos életkor világ­szerte jelentékenyen megnöve­kedett az utóbbi évtizedekben. Ebben szerepe van a civilizá­ció terjedésének, a közegész­ségügy fejlődésének, az ész­szerűbb táplálkozásnak, egész­ségesebb életmódnak, a gyer­mekgondozás javulásának, a szociális ellátás javulásának, és még több más tényezőnek is. Ez. magyarázza azt, hogy a születések számának elég nagyarányú csökkenése . mel­lett, a világ lakossága évről évre — immár aggasztóan — növekszik. Hazánkban is folyamatosan emelkedik az átlagos életkor. Míg a múlt század derekán még alig haladta meg a har­minc évet országunkban az újszülött várható életkora — ma már túlhaladja a hetven évet. De még 1920-ban is ke­véssel haladta túl a negyven évet az átlagkor. A férfiaknál 41, a nőknél 43,1 volt az or­szágos átlag. A nők továbbra is megőrizték előnyüket ezen a téren. Az életkor átlaga 1948-ban a férfiaknál 58,8 , a nőknél 63,2 esztendő. A továb­bi évek során ezt a négy és fél esztendei előnyt a nők tá­bora majdnem pontosan be­tartja. 1969-ben az elhaltak korátlaga a nőknél 67,83 év, a férfiaknál 63,08 esztendő. An­nak ellenére, hogy a csecsemő- halandóság a leánygyermekek­nél jóval nagyobb, mint a fiúknál, az elhaltak száma összességében ebben az év­ben a férfiak sorából 60 825, a nőktől 55 834 volt. A női nem nagyobb vitali­tását mutatja, hogy hazánk­ban a 15 éven aluli lakosság­ból még csak 951 nó jut ezer férfira, illetve fiúra, 15 és 40 év között 995, de negyven és ötven között már elmaradnak a férfiak: minden ezerre 1124 nő jut, a hatvanon felülieknél pedig már 1307. Az ország legöregebb polgárai, a több mint másfél millió 60 éven felüli tehát túlnyomó többség­ben nő. az 55 százéven felüli pedig csaknem teljes számban De mi a magyarázata annak, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak? Dr. Uaranghy László pro­fesszor, a gereontológia tudo­mányának egyik legkiválóbb képviselője, a Magyar Gere- ontológiai Társaság elnöke így nyilatkozik: — Sokan tévesen azt vall­ják. hogy a nők kevesebbet dolgoznak, kevesebbet isznak, dohányoznak a férfiaknál, és kevesebb izgalomnak vannak kitéve. Ez nem így van. Ku­tatásaink szerint az okot az ivarsejtek termelésében kell keresni. A nőknél a nemi sej­tek termelése a klimax után megszűnik, a férfiaké viszont olykor 70—80 éves korig is megmarad. A csinos, egyenruhás földi kisasszony körbe hordja a teát. Még van idő hörpölni az illatos, forró csájából. A vo­nat nem döcög, zakatol, in­kább siklik a széles nyomtá­vú síneken. Egy óra még, vagy annyi sem, és megérkezünk Csebokszáriba. Kereken há­romezer kilométer hazulról. Messze elkerültünk. Akkor innen, most onnan ide. Itt húzódhatott valamikor, a cári idők. alatt, a Vlagyimirt országút: a száműzöttek útja volt, ezen vonultak tovább, egyre tovább, az Uralon túl is néha. Vagy csak ide a kör­nyékre, Szimbirszkbe például. A vonat, ablakában valósá­gos erdei tűnnek fel az alma­fáknak. S a fák tövében apró kis dácsák. Az almafálc hara­goszöldek, az almák rajtyk pirosak. vakító sárgás-fehé­rek, a dácsák a fák alatt meg kékek, az ablakok, fehérre ci­zelláltak: festő ecsetjére való kép. Piros motorkerékpár he­ver a töltés oldalán, fehér ha­jú öreg csuvas piszmog rajta. Föl sem figyel a vonatra, amint elzakatol a háta mö­gött ... És messziről feltűnik a csuvas televízió hatalmas adótornya. Megérkeztünk. A jelenbe. Gyurkó Géza (Folytatjuk.) +++++4+4+44+ »♦♦♦»»♦»»»+♦ 4+4+ Etus soha népi kért Csapó­tól semmit — ebben talán csalt egyetlen kivétel volt: néha, amikor Csapó megláto­gatta őt, arra kérte, marad­jon még. A- férfi ilyenkor megdühödött: »-Mit tartóz­tatsz?-« — mondta ingerülten. De amikor egyszer aztán nem szólt neki a lány, az rosszul esett. Etus bent volt a munkahe­lyén — egy hetedik kerületi fodrászatban dolgozott, kitű­nően keresett —, megbeszél­ték a találkát. — Menjünk hozzám — mondta a kocsiban Csapó —. nem árt, ha néha kiszellőz­tetem azt a rohadt lakást. | A Belgrád rakparton la­kott, az ablakból a Dunára lehetett látni. Az előszobában egy lap meg egy levél feküdt a szőnyegen. Csapó előbb a képeslapot né­zegette. — Nairobi — mondta. — Ki írta? — kérdezte a lány. — Karcsi. — Még mindig a Lufthansá­nál van? — Nem, már fél éve egy afrikai postagéppel jár. Vala­mi kis vacak kétfedelűvel. Azt írja. ez jobb. Embersza­básúbb, mint a Constellation. A lap sarkával szakította fel a levél borítéikát. — Hát ez? — kérdezte Etus. — Anyám — mondta kicsit feszélyezetten, valami olyas­mit lehetett kiérezni a hang­jából, hogy »egy kurvának nem beszélek az anyámról-«. Etus, úgy látszik, másnak tu­lajdonította a feszélyeaettsé- get, mert nyomban megkér­dezte: — Neked van anyád? — Nem, a gólya hozott. — Mit hülvülsz?! Sohasem mondtad, hogy él az anyád. — Nem kérdezted. — Az anyjáról az ember akkor is beszél, ha nem kér­— Ügy látszik, én kivétel vagyok. — Haragban vagytok? — Miért lennénk? O is él magának, meg én is. Rendes öregasszony. Szeretem. Ez minden. És néha gondolok rá. Meg 6 is rém. De nem hiszem, hogy nagyon hiányzóm neki. A lány a bélyegzőre nézett, leolvasta a falu nevét. —- Micsoda? Kacsola? Nem js tudtam, hogy ilyen muris nevű falu is van. A repülőkonstruktőrök min­den leleményességükkel a gé­pek súlycsökkentésére törek­szenek. Űj anyagok felhaszná­lásával, a fejlődő technika eredményeinek gyors beveze­tésével egyre újabb kilókat és mázsákat »fragnak le« a gé­pek önsúlyából. Angol szak­emberek e törekvések jegyé­ben a jövőben fűtött padozat alkalmazására térnek át a BEA légiforgalmi társaság gépein, ami gépenként több mint 100 kg súlymegtakarítást eredményez, emellett gazdasá­gosabb is, mbit a légbefúvásos fűtés. A szendvics szerkezetű padozatelemek két alumínium lap között elhelyezett szilárd pvc-habból állnak, a fűtőele­mek ezekbe vannak beágyaz­va. A hőfokérzékelő rendszer automatikusan kapcsolja be vagy ki a fűtést, így az utas­térben egyenletes hőmérséklet uralkodik. Valószínű, hogy ezek a »Thermolam« nevű fűtött pa­dozatelemek később a »polgá­ri« .használatban, lakásfűtés céljára is elterjednek, már ahol eléggé gazdaságos az elektromos áramnak hőfej­lesztésre való igénybevétele. Belépés az olvasónak Hospitálunk szám tanórán Biztosan sok szülő van ol­vasóink között, akinek — ha pedagógiai kísérletről hall, el- facsarodik a szíve: »Meddig tekintik még kísérleti nyúl­nak a gyereket?! A kérdés jogos volt Siófokon is. Csak­hogy a város két általános is­kolájának első tagozatában nem kísérleteket, hanem ered­ményes kísérletek után új pedagógiai, oktatási, nevelési módszereket vezettek be. Az aggály örömre változott. És az iskola nagyot lépett a rohamo­san fejlődő, gyarapodó tudo­mány nyoméba. Negatív számok — elsőben Ha most hirtelen -megkér­dezném az olvasót: mi az, hogy szám? — bizony törné a fejét a meghatározáson, hát még akkor, ha azt kérdezném, mi a negatív szám. Idősebb olvasóink között bizonyára akad, aki még nem is hallott róla. A matematika is századunk csodája. A század eleji isko­lák palatáblájától az elektro­mos számítógépekig, kompu­terekig vezet az út. A szá­mítás bonyolult formái ala­kultak ki: nagy gondja volt tehát az iskolának, hogy a lehető legtöbbet és a legjobb alapokat adja át, felkészítve a gyerekeket a majdani foly­tatásra. Sípos Béla igazgató: — Mielőtt bevezettük volna az új módszert, utánajártunk. Megnéztük Budapesten, be­széltünk személyesen a kísérlet kidolgozójával, a módszer aty­jával, Varga Tamással. Utána a két nevelővel, Pacsi Imré- nével és Miklós Gyulánéval egyeztünk meg, hogy folytat­ják majd. A két nevelő elmondta, hogy többletmunkát követel ugyan — Legalább száz murisabb nevűét nem tudod! A lány elnevette magát: — Morcnak tetszik ma len­ni, főpilóta úr. — Hova tetted a múltkor a kon vakot? — Én? — Ügy csinálsz, mintha nem lettél volna itt három hete. — Azért csinálok így, mert nem voltam. De a nőid min­dig a szekrény mellé rakják a konyakosüvegeket. Az üre­seket is, meg a többit is. Már amelyik takarít. A szemetet meg a heverő alá söprik. Szép kis nőid vannak, hallod?! — A megfigyelőképességed tüneményes — nevetett Csa­pó és még akart mondani va­lamit, de megszólalt a telefon. Villámgyorsan ugrott fel, mintha régóta ezt a csörgést várta volna, fölkapta a kagy­lót, a hangtól megenyhült az arca, s azt mondta: — Magánlakás. Téves. — Telefont vársz? — kér­dezte Etus. — Isten ments! Remélem, azt a telefont megúszom. — Miféle telefont? Csapó élkomorodott — Emlékszel tavaly kará­csonyra. Etus ráncolt^ a homlokát. — Ja igen. A Luxor után a Béluséknál voltunk. Nagyon undok voltál. Amiatt a med­veszerű barátod miatt borul­tál ki, azt mondtad. — Na, annak a medvesze­rűnek éppen haldoklik a gye­reke. S ha meggondolom, én ezt a xnedveszerűt nagyon sze­retem. Kevesen jártak az utcán, a villamosok árván és sietősen cipelték a néhány didergő utast. Komor karácsony volt, latyakos, didergős. Már nyo­ma is alig akadt a pár napja hullott csenevész hónak, a pá­rás hideg átjárta az embert. Csapó a körúti kirakatokat nézegette, egyik-másik előtt tíz percig is elácsorgott. Pe­dig nem érdekelték az alma- halmok, a konzerveadobozok gúlái, még a fonott kosarak­ból előkandikáló palackok sem. Nagyon árvának, magányos­nak érezte magát, azt hitte, a hirtelen föltámadó emlék migtt — pedig azért érezte, mert tényleg az volt. Nem volt határozott célja, aztán mégis a Luxorban kö­tött ki. Ez volt a pesti törzs­helye. Megállt mindjárt a be­járatnál, a pincér barátságos, jó ismerősnek kijáró cinkos meghajlással fogadta: »Jóestét Csapó úr, nálunk tetszik el­tölteni a - szentestét?« Ettől elkedvetlenedett. Végigpász­tázta a gyér mezőnyt — né­hány magányos lány, két-há- rom kisebb társaság ült csak a presszóban, gubbasztva, rosszkedvűen, mintha fáztak volna. (Folytatjuk) az ilyen oktatás, de szívesen láttak munkához. A tantestü­let tagjai saját kezűleg gyár­tottak nagyon sok szemléltető elemet. A több színű rudacskák, ko­rongok segítségével első-má- sodikiban megismerkednek a számrendszerekkel a tanulók, a nullánál kisebb negatív szá­mokkal Is. Egyszerű szemlél­tetési módszereken keresztül megismerik a szorzást, az osz­tást és a törtekkel való mű­veleteket. A hospitálás folyamán vilá­gosan kitűnt: az osztályban alig kell fegyelmezni, min­denki aktívan végzi feladatát, s ez a feladat minden esetben fejleszti a gondolkodást; álta­lánosítanak a tanulók, fejlő­dik számolási készségük. Egész nap — iskola A másik siófoki iskolában van egy elsős és egy másodi­kos osztály, melynek diákjai nem táskával, hanem tízórais zacskóval járnak iskolába. Je­nő fi Károly igazgató beszélt az egész napos iskoláról. — A szülők először idegen­kedtek kissé, hiszen reggeltől késő délutánig itt a gyerek, de most már azért berzenkednek, ha véletlenül nem sikerül az egész napos osztályba beisko­| lázni a gyereket. Hogy mi az {előnye? Életkorukhoz alkal- 2 mázott napirendjük van a 2 gyerekeknek, s' az iskola va- ♦ lóban második otthonuk... 1 Reggel ugyanis az első órá­ikat játék, pihenés, gyakorlat »követi, ebéd után alvás, majd játék és ismét tanulás. Ügy készítették a napirendet, hogy jusson idő játékra is, tanu­lásra is. A berendezéshez sokat segí­tettek a szülők, és a siófoki ÁFÉSZ is adott fölszerelést. 2 Négy nevelő tanít az egész naposban, két délelőttössel be­szélgettem, Toriéi Dénesnével és Szalay Józseffel. Az »egész nap« számukra is különös volt egy kissé, de aztán leg­alább úgy megkedvelték, mint a gyerekek. Egy kisdiák is el­mondta véleményét: — Andrea táskát is visz ha­za és én nem... És én ott­hon csak játszom és az isko­lában tanulunk... Aztán röpke pillantást vet a játékpolcra és hozzáteszi: — Meg kártyázunk is... és sétálunk is sokat,., T. T. SOMOGYI KÉPLAP Szombat, 1971. október 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents