Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-28 / 227. szám
rr A MUNKÁSOK SZÓVIVŐI K 1 ezdjtik kétkedéssel: szükség van-e egyáltalán szóvivőkre, hiszen a hatalmat birtokló és gyakorló osztály képviselői ott vannak minden fórumon, s valamennyi lényeges kérdésben érvényesítik, oltalmazzák a munkásság igazát. Ám a sokat emlegetett mindennapi élet, a hétköznapok nemcsak lényeges, azaz az osztály egészére kiterjedő kérdésekből állnak. Sőt. Napról napra ezernyi apró ügy adódik, s ezek helyben, a szűkebb kollektíva körében életbevágóakká nőhetnek. Szükség van-e ilyen esetekben szóvivőkre, a munkások véleményének, álláspontjának tol- máesolóira? Kétkedés nélkül felelhetünk igennel. S a szóvivői szerepet legjobban azok tölthetik be, akik társaik bizalmából kapott tisztségük ellátása közben nemcsak értesülnek mindarról, ami a munkahelyen történik, hanem — ahogy azt mondani szokták — saját bőrükön is tapasztalják. Tisztségük szerény, szerepük nagy. Sokan vannak. Több, mint 173 ezren. Szak- szervezeti bizalmiak. A számokba foglalható valóság imponáló, hiszen tovább nőtt a szervezett dolgozók hatalmas tábora, s ma meghaladja a 3,5 milliót. Az év elején lezajlott szakszervezeti választások során 524 ezer embernek adtak társaik bizalmat. mert ennyire rúg a különböző tiszségek betöltőinek száma. Közülük 173 ezer a bizalmi, s 61 ezer a bizalmihelyettes. A számok azonban nemcsak megmutathatnak, hanem el is rejthetnek lényeges tényeket. Így például azt, amit a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentése a szakszervezetek XXII. kongresszusára így fogalmazott meg: »...viszonylag lassabban fejlődtek a tagság közvetlen részvételét biztosító demokratikus fórumok«. Ahogy a lehetségesnél szerényebb a haladás a munkások szóvivőinek, a bizalmiaknak a megbecsülésében, meghallgatásában is. Igaz, többségük már nem »bélyegárus«. Ám még nem is igazi szóvivő. Ennek sok oka van. Nem lehet mindig és mindenben demokratikus módon előkészíteni a döntést, s nem is szükséges. Ám ennek a forOlajkályhát is (Tudósítónktól.) »Az ÁFÉSZ tagsag elvárja tőlünk azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az utóbbi években bevezettünk. Dicsérnek minket az eddig bevált segítségért, bírálnak az előfordult hibákért« — mondta a napokban Elek Sándor, a balatonszárszói ÁFÉSZ elnöke. Aztán megtudtam, hogy nagy örömmel fogadta a hozzájuk tartozó 12 község lakossága a rádió- és televíziójavító részleg munkába állítását. Nem kell ugyanis mesz- sze szállítani az elromlott gépeket, mert a szövetkezet műszerészei Balatonszárszón és több esetben helyben megjavítják. A RAMOVILL-lel kötött megállapodás szerint külföldi gyártmányú rádiók és televíziók garanciális javítás;' is végzik Balatonszárszón. Ez a tevékenység a szövetkezetnek évente 300 000 forint forgalmat jelent. Dicséretes az is, hogy ezt a részleget október 1-től olajkályha- és hűtőgépjavító szakemberekkel is kiegészítik. Van építőbrigádjuk is. Feladata a szövetkezet új építkezéseit, tatarozásait elvégezni, de tavaly például hat, az idén két családi házat építettek szövetkezeti tagok részére. Kőröshegyen működik az ÁFÉSZ asztalosüzeme. A tagság kérésére ez is végez szolgáltatásokat. Elsősorban olyan ajtók, ablakok készülnek itt, amelyek eltérnek a sablontól. Ezelőtt 5—6 évvel még nagy sikere volt a háztartási gépek kölcsönzésének. Ma már ez egyre inkább elveszti korábbi jelentőségét. Mosógép, centrifuga, porszívó ugyanis már csaknem valamennyi falusi háztartásban van, nem is szólva a Balaton-partról. Ngy az érdeklődés viszont a lakodalmi szolgáltatások, például edénykölcsönzés iránt. Minden községben van a háztáji gyümölcsösök permetezéséhez szükséges gép, amelyet sajnos egyre kevésbé vesznek igénybe. áítottja is igaz: egy sor dologban csak akkor lesz helyes a döntés, ha meghozatala előtt a vélemények sokaságát hallgatták meg, elemezték, ha a döntést ugyan egy ember, vagy egy testület mondja ki, de sok ember, több testület érzi magáénak; hiszen részese volt formálásának. Fölösleges ösz- szehívni a bizalmiakat, ha csak kész tényeket, tennivalókat közölnek velük. Kárba- veszett idő a vállalati szak- szervezeti tanács ülése, ha ott ugyanígy zajlanak a dolgok. A bizalmiakat gyakran csak akkor »mozgósítják«, amikor szorult helyzetbe került a gyár, túlórázni kell, vasárnapi műszakot tartani és így tovább. Nosza, álljanak csatasorba a bizalmiak, s győzzék meg társaikat. Igen, ez is feladataik közé tartozhat, de miért csak ilyenkor jut eszébe a vezetőknek a bizalmiak testületé? Miért nem figyeltek jelzéseikre már korábban? Miért nem hallgatták meg véleményüket az új technológia bevezetése előtt, az anyaghiány miatti tétlenkedéskor, a munkaszervezés melléfogásairól? A kik vállalták a szóvivői szerepet, azok túlnyomó többsége a megbízatásához méltóan igyekszik ellátni feladatát. A párbeszédhez azonban ketten kellenek. Nos, az egyik oldalon ott sorakozik 173 ezer partner, vélemények, észrevételek, bírálatok és javaslatok regimentjével, közös- dolgaink javát, bajaink orvoslását szolgálva Szóvivői rangjuk, szerepük fontossága arra kötelez mindenkit, aki csak illetékes benne, hogy meghallgassa és megértse, mit tolmácsol társai nevében a munkások szóvivője, s hogy a megértést kövessék, bizonyítsák a cselekedetek. M. O. Megkezdődött a cukorgyártás Tizenhat - tizenhétezer répát várnak vagon Tegnap kezdődött a kampány, tegnap indult meg a termelés a cukorgyárban. Reggel hat órakor. Hónapokig megállás nélküli munka következik, éjjel-nappal. Még egy-két nap, s a helyüket kereső embereket magához idomítja a gyár. Tóth Lajos igazgatóval sem az irodában, hanem az egyik Ezermester házmester? Lakóház műszaki fejlesztési program Lakás tmk — Kéziraktár a mikrobuszban — Új telephelyet kap az IKV MÁR A DAKBÉRREN DELET életibe lépése előtt szó volt a szakemberek körében arról, hogy ha a lakásépítkezéseket és az elosztást új alapokra helyezik, akkor a lakások karbantartásánál, cseréjénél is, módosításokra, változtatásokra van szükség. A kormány szeptember kilencediki ülésén foglalkozott a tanácsi lakóházkezelés és fenntartás fejlesztésével, valamint az ingatlan- és lakáscsere-közvetítés szabályozásával. A tavalyi kormányrendeletet kiegészítő előterjesztésben több új feladatot osztottak ki a tanácsokra és az ingatlan- kezelő vállalatokra. MegyénkÁram nélkül A levél rövid. Előre nyomtatott szövege mégis sok bosz- szúságot okoz. Így szól: Értesítjük a t. címet, hogy október 20-, 21-, 22-én 8—15 óráig áramszünet lesz. A levél címzettje a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepe. Naponta ezer darab ruhát készítenek itt. Három nap alatt éppen háromezerrel lesz kevesebb. Az áramszünet oka: karbantartás. Ezt meg kell csinálni, mindenki tudja. Legutóbb a gyár taszári üzeme kapott ilyen felszólítást. Három napra elküldték dolgozóikat szabadságra. Máskor — hogy ne legyen kiesés a termelésből — szabad szombaton és vasárnap dolgoztak a kiesett munkanapok helyett. A háromnapos üzemszünetből egy lett. Ennyi idő alatt elvégezte a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kaposvári üzletigazgatósága a munkát. A munkások azonban már három napra mentek el. Az üzemben azt kérdezik: nem csinálhatná szombat— vasárnap ezt meg az áram- szolgáltató? Barna József főmérnök így válaszol: — És ki fizeti ki nekünk azt a többletbért? A gyárban hallottam Farkas Imrétől, a ruhagyár párttitkárától : korábban gyakorlat volt, hogy állományon kívüli bérből fizettek az áram- szolgáltatónak. Az idén nem tudnak fizetni. — A kadarkútí — közölte az áramszolgáltató főmérnöke — olyan jellegű munka, amit nem lehet szombat—vasárnap elvégezni. Ezek a javítások egyébként a fogyasztók érdekét szolgálják, a zavartalan ellátást biztosítják. Egy tény: az áramszolgáltatónak néhány tíz ember munkáját könnyebb lenne megszervezni úgy, hogy üzemszüneti nap>on végezzék el az üzemek energiaellátását szolgáló vezetékek, transzformátorok nagyjavítását — vagy csökkentsék a javításra fordított időt —, mint egy egész telep munkáját átszervezni. ben már 1968-ban a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé került egy műszaki fejlesztési program, amelyben a megyei IKV ötéves fejlesztési tervét a várható — pontosabban az előkészítés alatt álló — lakbérrendelethez igazították. Amikor a kormányrendelet előírta, hogy a tanácsoknak — az építőipar fejlesztésének központi irányelveit figyelembe véve — fejlesztési programot kell kidolgozniuk a lakóházak fenntartási feladatainak megoldására, a megyeházán az IKV ötéves terve képezte a munka alapját. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szükséglet felmérésével lehetőleg egy időben új építőipari kapacitást kell teremteni. Néhány országos számadat ékesen bizonyítja, hogy az egyre több és jobb minőségben épülő lakással ellentétben lakásállományunk mennyire korszerűtlen. A hatszázhetven- ezer tanácsi kezelésű lakás egyharmada a századforduló előtt kapta az első vakolatot, a lakások 35 százaléka pedig komfort nélküli. Somogybán hasonlóak, vagy talán még rosszabbak az állapotok. A MEGYEI TANÁCS ÉKV- osztálya, valamint az IKV felméri a somogyi lakásállomány minőségét, s megállapítja a karbantartási szükségletet. Ez persze nem jelenti azt, hogy megszűnnek a beázások, plafon- és falrepedéseket tüntetnek el percek alatt. Ettől még sajnos, messze * vagyunk. Az IKV fejlesztési tervei közül a legfontosabb és legalapvetőbb egy új telephely kialakítása. Egyelőre még a helykijelölés vitájánál tart az ügy, de ha eldöntötték, hogy a Jutái úton vagy a Vöröshadsereg útján épül-e meg, akkor nagy lépést tettünk előre. Mostanáig jóformán kizáró ckvszerű, megelőző karbantartásról. A fogalommal most az építőipar is gazdagodott, ugyanis lényegesen gyorsabban és olcsóbban lehet valamit helyrehozni akkor, amikor még kicsi a hiba. Meg kell előzni a súlyos állagromlásokat Az IKV eddigi munkája során elsősorban az állami, tanácsi lakóépületek karbantartását végezte, a szövetkezeti és magánlakások javítási munkáira alig-alig jutott ember és gép. Mindannyian tudjuk, hogy a lakásban előforduló apró-cseprő házi munkák egy részét az ügyes kezű lakó el tudja végezni, de van ami meghaladja a »műkedvelő« szerelő képességeit. Ezen kívánnak javítani egy ügyesnek látszó elképzeléssel. Mikrobuszba épített mozgóraktárral és szakemberrel járnák végig — munkaidő után, amikor már van otthon valaki — a lakásokat, telefonhívásra vagy írásbeli bejelentésre mennének házhoz az IKV szerelői. A kormányrendelet külön is foglalkozik egy igen lényeges és megoldásra váró kérdéssel, a házfelügyelői rendszer korszerűsítésével. Kaposváron megmarad a tömbházfelügyelői rendszer, de az a jogos igény, hogy a házfelügyelő a lakások kisebb javításait elvégezze, egyelőre megvalósíthatatlan. Aki olyan házban lakik, ahol a házmester ezermester, tudja milyen nagy kincs a vízvezeték-szereléshez és fregolifel- rakáshoz egyformán értő ház- felügyelő. _ MEGYÉNKBEN a lakóházak javítására évi 24—25 millió forintot fordítunk, az IKV negyedik ötéves tervében 9,5 millió forint fejlesztési alapra számítanak. Ezek az összegek megközelítőleg jó alapot adnak arra, hogy a lakások korjjj^'rűsítése, . karbantartásé a lakók jogos igényeivel üzemben találkoztunk, munkaköpenyt öltött, járta a gyárat. — Milyen beruházások fejeződtek be? — Elkészült az olajtartály, a lefejtőállomás, a szivattyúház, az olajtávvezeték, megtörtént az átállás olajtüzelésre. A mészégetőkemencét csütörtökön adták át. — Mikor érkezett az első répaszállítmány ? — Huszonnegyedikén, azóta folyamatosan érkezik. A zöm vasárnap jött, akkor futott be az első irányvonat a bácskai részről. A környékről, So- mogyból gépkocsik szállítják. — Mennyit dolgoznak majd fel naponta? lag üzemi, gyöÄ értelemben, f mihamarabb lépést tarthasson. S. G. — Kétszáz—kétszázhúsz vagonnal. — Cukorból — évek óta importra szorul az ország. Kevés a répatermés. Mi az itteni tapasztalat? — A tavalyifioz képest körülbelül két-háromezer vagonnal kevesebb érkezik az idén. — Mennyi répát tudnának feldolgozni ? — Huszonkét—huszonnégyezer vagonnal. — És mennyi érkezik? — Tizenhat—tizenhétezer vagon. — Amikor megindul a termelés, hány új emberre van szükségük? — Négyszázötven—ötszáz főre Ehhez képest körülbelül még száz—százhúsz fő hiányzik. — A ma feldolgozásra kerülő cukorrépából mikor lesz cukor? — Holnap este. Horváth Sándor főfelügyelő, állomásfőnök és Bernhardt Rezső állomásfőnök-helyettes is kilátogatott a gyárba; a MÁV-nak és a cukorgyárnak a termelés érdekében jól kell együttműködnie. — Hány vagon szállítja a répát? — kérdeztem tőlük. — A pécsi igazgatóság hat szerelvényt állított ki, ez száznyolcvan kocsi. Jelenleg három szerelvény tartózkodik a gyárban. — Ezek honnan jöttek? — Az egyik Magyarbolyból, a másik Drávátokról, a harmadik pedig Pécsbánya-rende- ző gyűjtése. Ügy kívánjuk elosztani ezt a hat szerelvényt, hogy kettő kirakás alatt, kettő berakás alatt és kettő úton legyen. — Hány vasutas dolgozik itt a gyárban? — Tizenkettő, hat forgalmi és hat raktáros. — A gyár átállása olajtüzelésre jelent-e szállítási köny- nyebbséget a vasútnak? — Szénből háromezer vagon kellett évente, fűtőolajból csak ezerkétszáz vagon a szükséglet. Nézem a rakodást. Percek alatt ürülnek a tehergépkocsik, a vagonok. A Bum szovjet rakódogép rézsűt emeli az autókat, a rakodótérből legurulnak a répák. A vasúti kocsik kirakása az Elfa-víz- ágyú segítségével történik. Fokozatosan éled a gyár. Az erőtelep gőzt- és villamos energiát ad, a mészégetőkemence is dolgozik — de ez még csak az előkészület, a cukorkészítés a nyersgyárban indul, itt kezdődik a répa feldolgozása. Emberek. Régiek, újak. Van, aki minden évben eljön erre a két—három hónapra immár tizennégy éve. Az év többi hónapjában fuvaros. Egy asz- szony most van itt először. Megnőttek a gyerekek, nem kell rájuk vigyázni, a ház körüli gyümölcsös is időt ad ilyenkor. Egy vélemény: a jó állását senki se hagyja ott két-három hónapért... Jön a répaszelet, beszélgetésre nincs idő, mindenki teszi, amit tennie kell. Megkezdődött a termelési Délután már a cukoroldalbai is dolgoznak — ott nyerik a cukrot. SipoS Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. szeptember 38.
