Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-03 / 206. szám
Somogyi táncosok az NDK-ban 2. Fogadás és a „lenyelt“ kanál Jávori Béla (Következik: Hajnali kilenckor ébresztő és taps-jelige a gyönyörűen terített asztalok körül. Cottbus, a 76 000 lakosú kerületi székhely postaüzemének vezetői, tánccsoportjuk, a Barátság együttes tagjai kedvesen, igazán nagy szeretettel fogadták a somogyiakat. Virág, köszöntő szavak, taps — és egy nagy meglepetés. Senki sem számított rá,, de alig egy órával a késői reggeli után, azaz pontban 12-kor szereplés várta a mieinket. Hát csak látták volna azt a nagy kapkodást, vasalást, öltözködést! Helmuth Winkelmann, az ottani együttes vezetője — aki csoportjával tavaly járt nálunk a földvári folklórfesztiválon, s innen az ismeretség, a mostani meghívás is — csak türelmesen mosolygott, biztatgatott. Könnyű volt neki. Nálunk azonban akcióba lépett kísérőstül, gépkocsivezetőstül és tolmácsostul az egész társaság. De már jött is a közönség — ebédelni... Nem azért mon dóm, kissé szokatlannak tűnt, Fogadtatás. Szlovák népdalai, a Somogyi pásztortánc markáns, férfias ritmusa, és szünet előtt még egy hangulatos népi játék a cottbusi együttestől. Nagy taps mindvégig. S a második részben alkalom kínálkozott arra is, hogy együttesünk megmutassa igazi arcát, modern, népi, és balett elemekből épült táncait. Bartók Kontrasztok című művét az itthoninál is érettebben, át- élten és tökéletesen jelenítették meg fiataljaink. Újszerűsége először kissé meghökkentette a közönséget, de végül is befogadta, lelkesedett érte csakúgy, mint a. Soha többé! című tánckompozícióért. Üjra felléptek szólistáink is —hagy sikert aratva —, s a vendéglátó együttes színes, változatos táncRompozíciójával. Meghódítottuk Cottbus közönségét? Talán nem kellene ilyen hangzatos kifejezéseket használni, de úgy éreztem, nem okoztunk csalódást,.. A szép est után német fiatalok várták a kijáratnál a mieinket. Ki-ki választhatott magának fiút vagy lányt, aki azután nagy szeretettel meghívta otthonába egy vacsorára, ismerkedésre, barátkozás- ra. A nyelvi nehézségek feloldódtak, ámbár könnyű volt annak, aki szótárt is vitt magával ... Késő éjszaka egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a langyos zuhany alatt dalra fakadónk, s az új diákszálló falai megremegnek a Santa Lucia hangjaitól... tyolt egyet Henkel Zoltán népdalaira, Csuka Kati virágénekeire, letette, az evőeszközt a játékos német tánc, a Ring- lis láttán, és minden szám után, ha tapsra ingerelte őt a jókedv, a ritmus, a magyaros lendület vagy netán a tánc igazi szépsége. Harsányi Jóska Bartók-művet játszott a zongorán, s a Palotást is láthatták azok, akik éppen nem ültek háttal a színpadnak. Egy ilyen fiatalembert is megfigyeltem. Amikor békés falatozása közben a háta mögött váratlanul élesen felcsattant , a karikásostor, kis híján lenyelte a kanalat. Megrökönyödve nézett hátra, és nem is evett tovább, míg végig nem élvezte gyönyörű táncunkat... De félre a tréfával! Este nagyszabású műsor, újabb fellépés következett — együtt a cottbusiakkal. A négy szereplés közül ez volt az igazi, ahol valóban megmutathatták képességeiket a mieink. Szimbolikus tartalom volt abban, hogy a barátság jegyében együtt énekeltek, táncoltak a Német úttörők fonták Marika'copfját. Spreewald és a szobrok) hogy körbeülik a négyszemélyes asztalokat, hozzák a kis ebédjüket, s műsor közben falatozni kezdenek. Semmi kivetnivaló a dologban, német barátainknál ez így szokás. Az üzemi munkáskultúra egyik megnyilvánulása ez — ne vi- tatkozzurlk hát vele. Voltaképpen nálunk is van ‘ hasonló, csak azt úgy hívják, hogy »■jó ebédhez szól a nóta». Az új környezet azonban csöppet sem zavarta fiataljainkat. Az ifjú beatzenészek, akik csak az NDK-beli út alkalmából tértek át oly nagy ambícióval a citerára, rázendítettek, s a turcsi orrú Tu- csek Zsuzsi is kezelésbe vette a köcsögdudát. Megkezdődött az egyórás műsor, a bemutatkozás. Mondhatom, sikerrel. A közönség jóízűen falatozott a Karádi táncok ritmusára, korfiatalok, s hogy a vendéglátók Népek barátsága tánckompozíciója után a mieink Soha többé! című, magvas monda- nivalójú modem tánca zárta az estét. De ne vágjunk a dolgok elébe. Népi gyermekjátékokat mutattak be a cottbusi gyerekek, kedvesen, életörömet kifejezően, majd rakétán és rakétasebességgel hagyták el a színpadot, hogy átadják helyüket a lendületesen és szenvedéllyel tolmácsolt Karádi táncoknak. A népi feldolgozások közül ez a mű ragadta legjobban magával együttesünket, s nem véletlen, a közönséget is. Azután a mi műsorszámaink váltogatták egymást: Csuka Kati kedves haágján a Göllei népdalok, a Szennai táncok után Henkei Zoltán Könnyű annak, aki kzótárt is vitt magával. „Mit tegyek“ Csak egy negyed füzet- lapnyi, tépett; szegélyű papiros és rajta egy kiáltás: Imre!, alatta két és fél sornyi diákbetűs mondat őrzi egy általános iskolás kislány töprengését. A kérdésre kapott tanács nem bizonyult elég erősnek, a történet tragikusan fejeződött be. Több száz hasonló papírlapot kaptam kézbe, valameny- nyi feldolgozásra vár. Gyerekek mák egy kitalált személyhez, mesealakhoz azzal, hogy majd Ö megfelel. arra, amire úgy látszik, a hétköznapi életben nagyon nehéz választ kapni. A mesealak ma is »él», s hogy továbbra is kapjon kérdéseket a gyerekektől, nem »leplezhetjük» le sem azt, hogy hol felel a kérdésekre, sem, hogy ki ő? Egynéhány gazdag fantáziára valló kérdéstől eltekintve a gyerekek személyes élete, sorsa áll a kérdések mögött. A kapcsolat hiánya a felnőttekkel, akiktől ha nehezebb is egyet-mást megkérdezni, de mégiscsak ők adhatnak ■ olyan feleletet, amelynek az alapjai az éleiben vannak, s nem a mesében. Csoportosítottam a találomra marokba fogott százegyné- hány kérdést. Az első csoportba soroltam azokat, melyek a diákköri olvasmányokkal, elsősorban az iskolai élettel, a tanulással függnek' össze. Ezek sem olyan egyneműek, mint gondolnánk. Tegyük például egymás mellé a következő két kérdést. »A Rejtelmes szigetben szereplő emberek éltek-e? Volt-e valójában a Lincoln-sziget? És: »Von egy osztálytársam, aki mindig azt mondja nekem, hogy egy matematikus nem szolgálja annyira a hazát, mint egy gyári munkás. Ez persze engem nagyon bánt. Neked mi a véleményed erről? (»Számok világa« jelige)« Megtudtam időközben, hogy a kislány matematikai versenyeket nyert, kiváló ebben a tantárgyban, Vagy egy másik kérdés a mésehőshöz: »Nagyon örültem a válaszodnak. De most ismét fölmerült egy probléma Számomra. Nem tudom, hogyan közöljem édesanyámmal, hogy matematikus szeretnék lenni, mert ő azt szeretné, ha én orvos lennék.» Külön témakört állítottam össze azokból a kérdésekből, melyek ugyan az iskolai tanulással, a tanulmányokkal sejtetnek összefüggést, de a tanítás világnézeti oldalára is rávilágítanak. Ilyen: »Azt szeretném megtudni, hogy hogyan keletkezett a föld és van isten vagy nincs?« (Erre az iskolának kellett volna választ adnia!) Más csoport állítható össze azokból a levelekből, melyeket egyik nevelőotthonunk lakói írtak. Az emberi kapcsolatkeresés olvasható ki ezekből a sorokból, a barátság vágva, a vonzódás. Pletykaízű a következő kérdés: »A Poór JClárinak van-e férje és ha van, ki az?« Nem hiszem, hogy a gyerekeket érdekelné ez a téma, sokkal inkább a felnőttektől hallottakkal egyeztethető össze ez a •kérdés. Ha árstatisztikát is bevonom a vizsgálódás módszerei közé, akkor ha száz levelet számítok, ebből mintegy egyharmadnyi a szerelmi kapcsolatot érinti, a tanulók nemi érdeklődésére, korai érzéseikre világít rá. Ismeretes előttünk, hogy ma a világ bármely helyén is, korábban érnek a gyerekek biológiailag, szellemileg egyaránt. Érdeklődésük eszerint, magyarázható is. De a személytelen kérdezés ebben az esetben — hogy sem a kérdezett, sem a kérdező nem ismeri egymást — nem vezethet eredményre. Igen is, intim személyes beszélgetés során lehet csak válaszolni az efféle kérdésekre: »Szeretném tudni,. hogy mit kell tenni egy leánynak, ha egy fiúval meg szeretne ismerkedni? Hosszan tessék válaszolni, ha lehet.« »A diákszerelemnél megcsókolhatják-e egymást?« »Milyen legyen az ideális fiú a lánnyal szemben?« Mit csináljak, ha egyszerre négy lányt szeretek és azok is engemet? De egyik sem tudja., hogy másik is van?« »Mit tegyek olyankor, ha egy lánnyal moziben vagyok?« »Én szeretek egy fiút és nem tudom, mit vegyek születésnapjára ?« Más típusú kérdések: »Megismerkedtem egy tizenhat éves fiúval. Nagyon szeretjük egymást. A szüleim ellenzik, ha későn jövök haza. Akkor már rögtön azt gondolják, hogy vele voltam.« »Mit tegyek, ha szeret egy fiú és félek a szüleimnek megmondani.« »Szeretek egy fiút. Otthon a szüleim nem engednek el vele moziba. Ennek mi az oka?» »Van egy udvarlóm, aki szeret engemet és szeretem én is. De a szüleim akadályozzák. Mit tegyek?« Talán sok példát is vettem írásomba. Megmagyarázom, miért. Képzeljük ^magunkat egy osztályfőnöki órára. A pedagógus a tervezett program után megkérdezi: van-e valakinek kérdése? A gyerekek hallgatnak. (Vagy látszatkérdéseket tesznek föl.) Fét öt után mi történik a családi otthonban? A szülő megkérdezi — ha megkérdezi egyáltalán —: mi történt ma? Történt-e valami? A gyere-- kék ímmel-ámmal mondanak valamit. Csak azt nem, ami komolyan foglalkoztatja őket. Talán jó azt hinni, hogy valóban nincs semmi kérdése a gyereknek, mert akkor mindent jól végeztünk. Nem így van. Az élet nem ezt igazolja. Ezek a kérdések olyanok, mint az érzékeny műszerek, mutatójuk bajt érzékeltet. Itt vannak a kérdések, tudni kell olvasni belőlük. Hprányi Barna Hogy csinálják az időjárási prognózist? Teszt Mindennap 43,5 millió négyzetkilométeres területről begyűjtött több mint 210 000 adat alapozza meg azokat a prognózisokat, melyek »a Meteorológiai Intézel jelenti» szavakkal kezdődnek. Erről az óriási területről, amely magában foglalja egész Európát, továbbá Grönland nagy részét, az amerikai szárazföld északkeleti csücskét és egy-egy kisebb területet Ázsiából és Afrikából is, 1500 észlelőhely küld minden három órában 16—16 adatot, egyebek közt a levegő mozgásáról, a felhőzet minőségéről, mennyiségéről és mozgásáról, a látási viszonyokról, a hőmérsékletről, a levegő nedvességtartalmáról, a légnyomásról stb. A mi meteorológusaink ennek az óriási adattömegnek a birtokában rajzolják meg 3 óránként Európa időjárási térképét. A háromóránként készülő időjárási térképek világosan megmutatják a légköri képződmények változásait, amelyekből várható alakulásuk is kiolvasható. Persze a légkörben bármikor bekövetkezhetnek olyan váratlan események is, amelyekre előzetesen számítani nem lehet. Ekkor minden előrejelzés felborul. Ennek ellenére az Országos Meteorológiai Intézet prognózisainak »beválási valószínűsége« átlagosan 85 százalék körül mozog. Természetesen csak akkor, ha az egész országra vonatkozó előrejelzéseket nem csupán egyetlen szűk földrajzi egység időjárásának alakulása alapján ítéljük meg... Szíveskedjenek felelni á következő kérdésre: Mi most a divat? 1. A mini. 2. A maxi. 3. A teszt. Kitalálták: a teszt most a divat. Tesztrendszerrel kutatják a jelöltek képességeit a pályaallcalmassági, a felvételi, a gépjárművezetői vizsgákon, fedik fel az árucikkek minőségi jellemzőit az elbíráló fórumokon és így tovább. A tesztrendszer fő előnye: a játékosság. A kérdések mellett, ugye, ott vannak a válaszok — két helytelen, egy helyes —, és csak jó helyre kell tenni az x-et, akár a totóban, vagy mint a bevezető sor példájánál láttuk, A jelölt kitölti a tesztlapot. Aztán ha rossz helyre rakosgatta az x-eket, és befuccsolt a vizsgán, vállat von: megbuktam, de legalább egy jót játszottam. Hagyjuk mpst a tesztrendszer komoly oldalát (mert persze az is van!). Említsük meg azt a nagy előnyét, hogy sokkal könnyebb kihirdetni az ■ eredményt, mint a szokványos vizsgák végén. Éppen ebből indultam ki, amikor javasolom: használjuk fel a teszt játékosságát az életnek olyan mozzanataiban, amikor közlendőink, tartalma valami okból feszélyez bennünket, vagyis mondókánkat szépen óhajtjuk körülírni! Vegyük például azt az esetet, amikor az'ifjú gépírónőnek nehezére esne megmondani éltesebb főnökének, miszerint szerelmi ajánlata nincs a kedvére. Ilyenkor osak átadná a következő tesztlapot. Kérdés: Mit érzek én, ha magát meglátom: 1. Elönt a forróság. 2. Langyos meggylevest kívánok enni. 3. Végigfut a hátamon a hideg. Nos, ha az őszüld gavallér nem tudja, hová tegye dz x-et, magára vessen. Ezzel a módszerrel simábban lehetne szabadulni, mondjuk, egy alkalmatlan tisztviselőtől. Példáid. Kérdés: Mit vesz ön még ma: 1. Megvesz egy új kocsit. 2. Fölvesz a földről egy villamos- jegyet. 3. Kiveszi a munkakönyvét. Vannak olyan kardigánkészítő kisiparosok, akiknek megrázkódtatást okoz, ha készítményeik árát meg kell mondaniuk a vevőknek, szégyenérzet lesz rajtuk úrrá. Rajtuk könnyítene, ha teszt- lapos módszerrel közölhetnék a kardigán árát. így. Kérdés: Mi az ára ennek a kardigánnak? 1, Százezer dollár. 2. Egy leva. 3. Ezerkétszáz forint .(Ugyanez tavasszal a zöldpaprika, az autóalkatrész vagy az éttermi ételadag árának közlésénél is alkalmazható!) Van úgy, hogy két haragos valami lélekbemarkoló gorombaságot szeretne mondani egymásnak, de erőt vesz rajtuk a jóneveltség, nincs szívük istenigazából beolvasni egymásnak. Ez is könnyebben menne azonban a tesztláppal, íme. Kérdés: Mikor üsse meg magát a guta? 1. Ráér 1989- ben. 2. A neve napján. .3. Most, azonnal Végül még egy esetben remekül lehetne alkalmazni a. tesztrendszert: amikor a vizsgáztató, hogy is mondjam: mindenáron segíteni szeretne a jelöltnek. Ilyenkor a lényeg az, hogy célravezetőén kell megfogalmazni a válásokat. Erre is lássunk egy példát! Kérdés: Miben található a legtöbb C-vitamin? 1. A kapányélben. 2. A gőzmozdony kerekében. 3. A csipkebogyóban ... Ha a kis rokon eléggé ta- lálékony, semmi baj sem lesz a vizsgán. Ez az utóbbi példa már a teszt jövőjét mutatja. Mert a teszt lehet szigorú és kíméletlenül tárgyilagos, de azért minálunk az a hátsó kiskapu előbb-utóbb »meg lesz talál-, va«. Horváth József SOAOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. szeptember 3.
