Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-25 / 225. szám

Emberségigényes munka Felmérik a nyugdíjasok, járadékosok helyzetét is TÖRVÉNY a SZÖVETKEZEMRŐL A feladatok nemcsak sokrétűek, hanem emberséget igénylőek is. A munkát sok akadály hátráltatja, s nem lehet fél szívvel végezni. Ezek a jellemzői a feladatok­nak, amelyeknek a Termelő- szövetkezetek Közép-somogyi Területi Szövetsége szociális­kulturális bizottságának ele­get kell tennie. így mondta dr. Dárdai Árpád, a szövetség szakbizottságainak előadója. Ismerkedjünk meg a szociá­lis-kulturális bizottság mun­kájával. A szövetség elnöksége által jóváhagyott tervek alapján te­vékenykedik az öttagú cso­port. Elnökük Puska József, a göllei termelőszövetkezet el­nökhelyettese. Olyan nagy­igényű munkát végeznek, melyre illik odafigyelni. Ne­gyedévenként tartott ülései­ken »-gazdag termést takarí­tanak be«. Hogy is volt a leg­utolsón? Mint minden ülést, ezt is széles körű ismeret­anyag-gyűjtés előzte meg. A téma önmagában is izgalmas: a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok helyzete. A fölmérést személyesen, illetve tsz-vezetők segítségével vé­gezték. Fiatalokat hívtak meg, fórumot teremtve mondandó­juk számára. A szociális-kul­turális bizottság tagjain kívül részt vettek az ankéton a me­gyei és a járási KlSZ-bizott- ságok képviselői is. Széles kö­rű vizsgálódás után alakult ki az összkép. Tizenhét tsz fiatal­jainak helyzetét összegezték tanulmányigényű előterjesz­tésükben. Érdemes idézni, néhány ada­tot. A Közép-somogyi tsz-ek- ben a tagok száma 26 183. Hu­szonhét évnél fiatalabb 3142, vagyis a tagság 12 százaléka. A múlt évben 1019 fiatalt vet­tek föl a szövetkezetek. A be­dolgozó családtagok többsége a huszonhét éven aluliak kor­csoportjába tartozik. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, melyekben a gépesítettség fo­ka magasabb, több a fia­tal. Számuk az össztagság ti­zenöt százalékát is eléri. Meg­állapítható, hogy zömmel a gépesítési és egyéb ipari szak­mákban dolgoznak. A fiatal szakmunkások ará­nya a tsz-ékben dolgozó szak­ember-gárdának negyven— ötven százaléka. Adódik tehát a következtetés: nagyobb gon­dot kell fordítani a növény- termesztő, állattenyésztő után­pótlás biztosítására. A terme­lőszövetkezetek vezetőségei­néhány tsz anyagi támogatás­sal segíti ezek létrejöttét. A tsz-vezetőségek számára a feladatok a fölmérés adatai­ból adódnak. Információk biz­tosítása, a fiatalok bevonása a vezetésbe, együttműködés a nek nagyobb része kedvezően falusi KISZ-alapszervezetek fogadja a fiatalok jelentkezé­sét, szerződést köt velük, ösz­töndíjat biztosít számukra. Sok helyen azonban a szö­vetkezeti vezetőknek nincs kapcsolatuk az általános is­kolákkal. A fiatalokat sem informálják kellőképpen a le­hetőségekről. Az említett an­kéton arra is fény derült, hogy vannak olyan tsz-ek, amelyekben a fiatal szakem­bereket magukra hagyjátc vagy szakmai féltékenységből félreállítják. A kereseti lehetőségek differenciáltak. A »-nagyító alá került« tizenhét szövetke­zetben a növénytermesztésben dolgozó fiatalok évi bére nem éri el a tízezer forintot. Az állattenyésztésen belül a te­henészek keresete ennek há­romszorosa. A sertéstenyész­tésben ehhez hasonló a hely­zet, a melléküzemekben dol­gozók évi keresete pedig még ennél is magasabb, 24—30 000 forint. Egy másik problémát is fel­színre hozott a szociális-kul­turális bizottság vizsgálódása. A termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok túlnyomó többsége ugyan elvégzi köte­lességét, de jogait nem isme­ri, így nem is él azokkal. Nem ismerik a szövetkezeti demokrácia lényegét sem. Be­vonásuk a vezetésbe csak el­vétve fordul elő. A bizottsá­gok közül csak a nőbizottság­ban tevékenykednek fiatal nők. Ezen az állapoton tehát a legrövidebb időn belül vál­toztatni kell! Jó hatással van a fiatalok részvételére a munkaverseny­ben az a tény, hogy a tsz-ek az erkölcsi elismerés mellett az anyagi elismerésről sem feledkeznek meg. A korábbi évekhez viszonyítva nagymér­tékben javultak a kulturáló­dási, művelődési lehetőségek. A színvonal emelkedését a szaporodó klubok is jelzik. Jó kel, szakmai és politikai ok­tatás szervezése, kapcsolatfel­vétel a technikumokkal, főis­kolákkal. Nagyot javulhat a helyzet az utánpótlás biztosí­tása terén, ha ezeknek eleget tesznek. Természetesen a fiatalok helyzetének fölmérése csak egy volt a sok feladat közül. A szociális-kulturális bizo*t- ~ág most a tsz-nyugdíjasok, Járadékosok helyzetét méri fel. Tizenhárom szempontot vá­lasztottak. Közülük náh.ő" ’ányegre mutató: »A ny jasok közül hányán dolgo: rendszeresen? A nyugdíjon a járadékjuttatásokon felül mennyi a havi jövedelmük? Milyen természetbeni és pénz­beli támogatást nyújt nekik a termelőszövetkezet? Milyen összeggel támogatja a tsz az illetékességi területen az öre­gek napközi otthonát?« Fölméréseikkel, javaslataik­kal segíteni szándékoznak. Tanulmányutak tervezése is a szociális-kulturális bizott­ság feladata. Az idén a Szov­jetunióba és Jugoszláviába lá­togattak tsz-tagok Közép-So- mogyból. Munkájuknak nincsenek lát­ványos sikerei. Ezek belesi­mulnak a termelőszövetkezeti hétköznapok munkájának ün­neplést nélkülöző eredményei­be. Leskő László S zövetkezeti politikánk kiemelkedő jelentőségű, sarkalatos elve, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialis­ta társadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási formá­ja. Pontosan fogalmazva: szo­cialista szövetkezeti csoporttu­lajdon. Ebből a meghatáro­zásból több nagyon fon­tos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy mindkét tulajdon — az állami vállalati és a szö­vetkezeti — o gyakorlati gaz­dasági életben egyenjogú tu­lajdonforma. Következéskép­pen: tervgazdálkodásunkat mindinkább a szocialista tu­lajdon mindkét fő formájá­nak, az állami és a szövetke­zeti tulajdonnak együttes fej­lesztésére kell alapoznunk!-« Fehér Lajos miniszterelnök­helyettes mondta ezt hozzá­szólásában a X. kongresszu­son. Amikor ezt megfogalmazta, nár befejeződtek az egész szö- Hkezeti mozgalmat érintő nyilvános viták, s ennek az egységes szövetkezeti szemlé­letnek a szellemében megkez­dődött az a törvényelőkészítő munka, amelyik az országgyű­lés mostani ülésszakán az egy­séges szövetkezeti törvény megalkotásával zárult. E tör­vény jelentőségét jól bizonyít­ja hogy a szövetkezetek tevé­kenysége szinte az egész nép­gazdaságra kiterjed. Hazánk­ban körülbelül 11 ezer válla­lat működik. Ennek csaknem a fele szövetkezet, illetve szö­vetkezeti vállalat. A szövet­kezetek nálunk — mint azt a párt szövetkezetpolitikai irányelvei is hangsúlyozták — nem átmeneti gazdasági ala­kulatok, a szocialista társada­lom teljes fölépítésének idő­szakában szükség van rájuk, hasznos szolgálatot tesznek. Mint Korom Mihály igazság­ügy-miniszter, a törvényjavas­lat előterjesztője hangsúlyozta, a szocialista állam mindent megtesz, hogy jelentőségüknek megfelelően működhessenek fejlődhessenek. Hogy fonto szerepüket betölthessék, jogi lag is szabályozni kellett: a szövetkezetek vállalati gazdál­kodást folytatnak. A szövetke­zetek különböző gazdasági ágazatokhoz tartoznak. A há­rom nagy szövetkezeti ágazat egymástól eltérő tevékenységet folytat, közös vonásuk azon­ban, hogy tagjaik egyeszer- smind tulajdonosok is. E r ppen a közös jegyek tet­ték lehetővé az egysé­ges törvény megalkotá­sát. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekről már 1967 őszén törvényt alkotott az or­szággyűlés. A többi szövetke­zetről viszont csak átmeneti­nek tekinthető jogszabályok láttak napvilágot. Ezért jelenti a szövetkezetekkel foglalkozó jogalkotás továbbfejlesztését az a keretjellegű törvény, amelyet most fogadott el a törvényhozó testület: ez jogi­lag is kifejezi a szövetkezeti mozgalom egységét. A szövetkezetekről szóló új törvény szocialista jellegű tu­lajdonként határozza meg a szövetkezeti csoporttulajdont. Ebből pedig következik, hogy ezek a termelési, gazdálkodá­si egységek azonos rangúak az állami vállalatokkal, s a vállalatok fejlődéséhez hason­lóan biztosítja a feltételeket. A szövetkezetek gazdasági cél­jaikat, tevékenységük körét önállóan határozzák meg. Annak érdekében azonban, hogy a gazdálkodást a tagság érdekeivel megegyezően vé­gezze a szövetkezet, a törvény a legjelentősebb kérdések el­döntését a közgyűlésre — te­hát gyakorlatilag az egész tag­ságra — bízza. Az egyéni, a csoport, valamint a társadalmi érdek összhangjának megte­remtése érdekében a hatósági és törvényességi ellenőrzés mellett nagy gondot fordít a tagok tulajdonosi ellenőrzé­sére is. A szövetkezeti célok megva- Vsítása végett ugyanakkor új lehetőségeket is teremt a tör­vény azzal, hogy általánossá teszi a részjegyek kibocsátá­sát, a tagsági kölcsönök igény­bevételét. Ezzel a szövetkezet munkájában való közvetlen részvétel mellett ösztönöz ar­ra is, hogy a tagok anyagi eszközeit is felhasználja a szö­vetkezet. A tagok ugyanakkor munkájuk, valamint anyagi részvételük alapján részesed­nek a szövetkezet nyereségé­ből. A szövetkezetben a tagok tulajdonosok és munkaválla­lók. Ezért jelentős a törvény­nek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy a tag és a szövetkezet megállapodásban rögzítse a munkavégzéssel kapcsolatos kérdéseket. Ugyan­akkor hangsúlyozza, hogy a tag által a szövetkezetben vég­zett munka a társadalmi tu­lajdon más formájában vég­zett munkával egyenrangú. Rendelkezik a törvény a mun­kaviszonyból adódó viták elin­tézésének módiáról is. A most alkotott egységes szövetkezeti törvény rendelke­zik az érdekképviseleti szer­vekről; az országos és terü­leti szövetségekről. E szervek fontos jellemzője, hogy azokat a tagszövetkezetek hozzák lét­re, s nincsenek azoknak alá­rendelve. A z egységes szövetkezeti törvény csak az egész szövetkezeti mozgalom fejlődését biztosító szabályokat állapította meg. Segítséget adott ahhoz, hogy a szövetke­zetek még hatékonyabban és intézményesebben illeszkedje­nek be a népgazdaság egész rendszerébe. A következő hó­napokban e törvény elveivel, célkitűzéseivel megegyező jog­szabályok rendezik majd azo­kat a viszonyokat, amelyeket a törvény — éppen keretjelle­génél fogva — nem szabályoz­hatott. Kercza Imre A somogyi vasúti közlekedés távlatai MILYEN LESZ, hogyan vál­tozik meg megyénk vasúti közlekedése a következő évek­ben, sőt évtizedekben? A kér­désről a legilletékesebb, a MÁV Pécsi Igazgatóságának csoportvezető főmérnöke, Oszetzky Egon beszélt tegnap a műszaki hetek keretében azon az előadáson, melyet a Közlekedéstudományi Egye­sület kaposvári csoportja ren­dezett. Somogy megye vasúti háló­zatának hossza 608 kilométer. A hálózat a század első évti­zedének végére alakult ki, je­lentősebb változás — a fo- nyódi vonal korszerűsítésén kívül — hatvan éve nem tör­tént. így a vonalak — külö­nösen a helyiérdekű négy vasútvonal — meglehetősen elavultak már; kicsi a ten­gelynyomás, a szerelvények közlekedése lassú, tehát a vo­nalak átbocsátó képessége is alacsony, s üzemeltetésük év­ről évre gazdaságtalanabbá válik. A közlekedési koncepció ér­telmében négy kategóriába sorolták az országban jelen­leg is működő vasútvonala­kat. A legmagasabb osztályba kerültek a törzshálózati fővo­nalak, amelyeken befejezés előtt áll a dieselesítés, s ké­sőbb a villanyvontatást is be­vezetik. A másik kategóriába kerültek a törzshálózati vona­lak, amelyek előreláthatóan szintén sokáig fennmaradnak Vannak olyan pályák is, ame­lyek nem törzsvonalak, de fontos gazdasági szerepük miatt még sokáig számítanak rájuk. S végül a sok kisebb, gazdaságtalan vasútvonal sor­sa a következő 10—15 évben megpecsételődik. Ennek alapjánSomogybán megmarad a bálatoni és a gyékényes—dombóvári fővo­nal, sőt tovább korszerűsítik, akárcsak a Dráva menti vo­nalat. Ugyancsak szükség lesz a fonyódi, a balatonszent- györgy—somogyszobi és a nagyatád—somogyszobi vo­nalra is. Tervbe vették még a kaposvár—siófoki vonal fel­újítását és hosszútávú haszno­sítását is. A többi, helyiérde­kű kisebb vasúti pályák vi­szont megszűnnek a következő évtizedben. Nincs azonban még eldönt­ve, mi legyen a siófoki vonal­lal. Vannak olyan elképzelé­sek is, hogy csak Kapolyig hagyják meg, s a legkritiku­sabb szakaszát, egészen To- ponárig szüntessék meg. A pé­csi igazgatóságon ugyanakkor azt szeretnék, hogy a Kapós- mérő—Barcs vonal is megma­radjon, hogy Dél-Somogy se maradjon helyiérdekű vasút nélkül. A TERVEZETT korszerűsí­tések után a somogyi vasúti hálózat hossza több mint 100 kilométerrel rövidül meg. A tengelynyomás és a sebesség növelésével azonban a szállí­tási viszonyokban semmiféle visszaesés nem következik be. Paradicsom és uborka betakarítása kombájnnal Kísérletek Balatonújhelyen A főagronómus mondja a tájékoztatót. A hallgatóság kíváncsi érdeklődéssel raktá­rozza az ismereteket. Nagy számok: egy-egy traktor a tartozékaival együtt milliókat ér! Nem tévedés: többet egy milliónál, forintban számolva. S a figyelem már megoszlik. A fül a szavaké, a szem a gé­peké ... Filmfelvevőkön csil­log a napfény, vagy kéttucat­nyi fényképezőgép kattog a gépmonstrumok körül. A Balatonújhelyi Állami Gazdaságban vagyunk. Az ér­deklődés középpontjában két korszerű munkaeszköz: a pa­radicsomszedő és az uborka­betakarító kombájn, meg az ezeket vontató nagy teljesít­ményű traktorok. Vajon mit »■tudnak«? Ferenczi Vendel, a gazdaság igazgatója dicséri a masiná­kat. Alkalmazásuk javított a kertészet eredményein. öt­ven hold kísérleti paradicso­muk tizenegy fajtából áll, ezek is, csakúgy, mint a beta­karító gépek, amerikaiak. Ti- zenkétszeri védekező permete­zést, árasztásos öntözést ka­pott a növény, most folyik a be­takarítása. A paradicsom sze­dését augusztus 25-én kezd­ték, nem várták meg, amíg egészen piros lesz, mert ak­korra »megfázhat«. Kétszáz mázsával fizet hektárja. A kombájn a pirosat meg a zöl­det együtt szedi, kézi kiválo­Sok kézi munkát takaríthat meg az uborkaszedő kombájn. A kombájnnal leszedett paradicsomból a zöldet mosás után a gazdaság saját konzervüzemében savanyítják. gatás — ott történik a kom­bájnon — utána konténerbe folyik a piros, külön ládákba kerül a zöld. A pirosat mind­járt a Nagyatádi Konzerv­gyárba viszik, a zöldet pedig saját konzervüzemükben sa­vanyítják. Hatalmas tartályok telnek a megtisztított zöldpa­radicsommal. Az uborkát korábban ugyan­csak kézzel takarították be. Most itt is átveszi az ember szerepét a gép? A látottakból úgy tűnik, igen. Bizonyosan nagy segítséget jelent ez a műszaki fejlődés, jóllehet ko­rántsem teyes az elégedettség. A gépek jól dolgoznak, ez kétségtelen. Csak lehetne őket jobban kihasználni! És még néhány kívánalom elhangzik ott a paradicsom- meg ubor­katáblán, kapásból. De hát kísérletről van szó. A látvány ötletre, kezdeményezésre ser­kenti a szakembereket, a ha­zai gépgyártókat, ez bizonyos. S már ez is eredmény... H. F. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. szeptember 25. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents