Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-22 / 222. szám

x/. MSZMP megalaku­lása után egy hónappal — 1925 májusában — kísérletet tett rá, hogy részt vegyen a budapesti községi választáso­kon. Engedélyt az indulásra azonban nem kapott. A poli­tikai rendőrség ugyanakkor hajszát kezdett az MSZMP vezetői ellen. Egyidejűleg ér­zékeny csapást mértek az il­legálisan dolgozó kommunis­tákra is. vezetőik letartózta­tásával. Nem sikerült azonban bebizonyítani, hogy az MSZMP vezetői egyben az illegálisan működő KMP-nek is tagjai voltak. Bethlen és rendőri ap­parátusa el kellett tekintsen az MSZMP betiltásától. Szervezeteinek működését a rendőrség és a csendőrség azonban megbénította. A párt az utolsó lehetőségig harcolt, hogy legalitását, működésének feltételeit megőrizhesse. Az 1926 decemberére Bethlen ál­tal kiirt parlamenti választá­sok «»lőtt levéllel fordult a szociáldemokraták _ vezetősé­géhez, és akcióegyseget java­solt. Azt ajánlotta, hogy a két párt között fennálló nézetelté­rések ellenére indítsanak együttes harcot a köztársasá­gért, a teljes egyesülési és gyülekezési szabadságért, a nyolcórás munkanap törvény­be iktatásáért, az új földre­formért és más követelésekért. A szociáldemokraták azonban nem voltak hajlandók erre az együttműködésre. Az MSZMP vállalta hát a választásokon való külön rész­vételt. A választók elé első­sorban a köztársaság és az új földreform jelszavával lépett. A választási propaganda le­hetőségét azonban minimálisra csökkentette a hatóságok megfélemlítése és terrorja. A bíróságok 1926-ban az MSZMP 273 harcosát ítélték el, ennél több MSZMP-tagot internál­tak, helyeztek rendőri felügye­let alá, s zaklattak más mó­dokon a rendőrök és a csend­őrök. Csupán a választási kampány heteiben az MSZMP mintegy 500 agitátorát és szer­vezőjét tartóztatták le, soku­kat bírói ítélet nélkül hosz- szú időre intemálótáborba zárva. Az MSZMP nem is gondol­hatott ilyen körülmények kö­zött arra, hogy mindenütt je­lölteket indítson. A párt veze­tői — az illegális KMP veze­tőségével együtt — úgy dön­töttek, hogy az észak-pesti és a Pest környéki lajstromos vá­lasztókerületben, valamint Győrben, Salgótarjánban, Szol­nokon, Gyomán, Kaposváron és Gyömrőn próbálnak jelöl­teket állítani. A választójogi törvény értelmében a válasz­tásokon való induláshoz meg­felelő számú aláírást kellett felmutatni. Ezek összegyűjté­sét a rendőrség és a Csendőr- ség akadályozta. Másutt, ahol a munkások és dolgozó pa­rasztok vállalták az aláírással járó veszélyt, a választási ha­tóságok nem hitelesítették az ajánlási íveket. Jellemző, hogy a kormány­párt 170 mandátumából 90-et végül is olyan nyíltszavazásos kerületben szerezte meg, ahol ellenjelölt nem is indulhatott, s így választás egyáltalán nem volt. És így folytak a szava­zások 1928-ban, 1931-ben is, de a legkíméletlenebb választás talán 1935-ben zajlott le. Göm­bös, a kormány feje, titkos egyezményt kötött Eckhardt Tiborral, a legjelentősebb el­lenzéki párt — a Kisgazdapárt — vezetőjével, hogy előre el­döntik, kinek lesz feltétlenül helye az új országgyűlésben. Eckhardt egy listát adott át Gömbösnek, aki megígérte: ezeket az urakat feltétlenül megválasztják, ha nem kelle­metlenkednek a kelleténél töb­bet a kormánynak. És azután utasította az erőszakszerveze­teket és a közigazgatási appa- . rátust, hogy az Eckhardt-féle* listán szereplőket meg kell akadályozni a választási győ­zelemben. 1935. március 20-án Endrődön csendőrsortűz dör­dült, hét embert megölték a kisgazdapárti választási gyű­lésre jelentkezők közül. 1939-ben a kormány már nem vállalhatta többé a nyílt szavazás szégyenét. Csakhogy az 1938. XIX. te. rendelkezései tovább szűkítették a választók számát. Választójogot csak az a 26 éves férfi, illetve 30 éves nő kapott, aki legalább tíz éve magyar állampolgár volt, iga­zolni tudta, hogy hat év óta ugyanabban a városban, köz­ségben lakik, s elvégezte az elemi iskola hatodik osztályát. A hatóságoknak ezenkívül joguk volt a kommunistagya­núsnak ítélt állampolgárokat egyszerűen kihagyni a listából. Az összeírásnál a névjegyzék­ből Békéscsabán 12 000, Mis­kolcon 8000, Debrecenben 11 ezer, Pécsett 10 ezer »gyanús elemet-« hagytak ki a listáról. Pintér István (Folytatjuk) Louis Feraud francia divattervező ajánlata az őszi-téli sze­zonra: piros műszőrmével bélelt vászon nadrágkosztüm. A fehér alapszínű öltözék piros és fekete csíkozással és pon­tokkal díszített. A maneken piros, nagy karimájú flanell- sapkát visel. (MTI Külföldi Képszolg.) Három vitamindús zöldség A karfiol könnyen emészt­hető, egészen csekély mennyi­ségben tartalmaz fehérjét. Gazdag szénhidrátokban, vala­mint A, B és C vitaminban. Jó hatással van az idegekre, a gyomor- és bélzavarokra Emellett kitűnő étvágycsináló. Az uborka jót tesz bélreny­heség ellen, a vesebelegségek- ben szenvedőknek segítségére van. A cukorbetegeknek is ajánlatos, mert leköti a vize­let cukortartalmát. Az uborka gazdag ásványi sókban, A és C vitaminban. A sárgarépa különösen egészséges a fogaknak és a íoghúsnak. Nem véletlen, hogy a kisgyermekeknek nyersen kell »rágcsálniuk-«. A vérsze­gényeknek kipirosodik az ar­cuk, mert nagy mennyiségben tartalmaz káliumot, foszfort, cukrot és asf annyira fontos karotint. OMOGYI NÉPLAP zerda, 197L szeptember 2SS. Mit tudunk a kesztyűről? A kesztyű már régóta olyan megszokott ruhadarabunk lett, hogy bizonyára kevesen gon­dolkoznak el azon, mikor és miért kezdték viselni. Pedig a kesztyűnek érdekes a törté­nete. A legrégibb kesztyűket minden valószínűség szerint Tutenkámen egyiptomi fáraó sírkamrájában találták. A fá­raó időszámításunk előtt 1350- ben halt meg. Ez a kesztyű lenvászonból készült, és csak az ujjakat védelmezte, ami azt bizonyította, hogy túlnyomó- részt ünnepségeken, szertartá­sokon volt használatos. Igaz, ugyanitt olyan kesztyűt is ta­láltak, amelyet nyülövészetnél használtak tulajdonosaik, és amely a tenyeret is elfedte. Hogy milyen jelentőséget tu­lajdonítottak abban az időben az etikettnek, ezt a közismert történetnek az alapján is meg­ítélhetjük: az egyik óperzsa király parancsba adta, hogy ■inden rokonát ki kell végez­ni, amiért bátorkodtak csupasz kézzel megjelenni színe előtt, és nem viseltek kesztyűt, mint ahogyan ez akkoriban szoká­sos volt. A görögök kizárólag védő funkciót tulajdonítottak a kesztyűnek: Odüsszeusz hazá­jába visszatérve a ' kertben bukkant rá atyjára. Az apa kesztyűbe bújtatott kézzel tép­deste ki a tüskés gyomokat. A rómaiaknál más funkció­ja is volt a kesztyűnek: étke­zés közben is használták, mi­vel akkor még nem ismerték a villát. A »kesztyű« szó egy VIII. századbeli angolszász epikai költeményben is előfordul. A kesztyűnek itt kizárólag gya­korlati a rendeltetése: az is­tállóban végzett munkánál megvédi az ember kezét. A kesztyűviselés csak a XVI. században terjedt el széles körben, amikor megjelentek a bőr cserzésének új módszerei. Azóta a kesztyű nem változott különösebben. Motorozás esőben Nedves, csúszós aszfalton tartsuk szemmel a közlekedés többi részvevőjének a haladá­sát, és igyekezzünk elejét venni annak, hogy hirtelen erős fékezésre kényszerül­jünk. Ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy csúszós úton a már kissé erélyesebb fékezés is leblokkolja a kerekeket, ami elkerülhetetlen csúszással és esetleg bukással végződik. Ha ilyenkor kell fékeznünk, ak­kor azt a motor segítségével hajtsuk végre, kapcsoljuk bé a megfelelő sebességet. Ügyel­jünk azonban arra, hogy ilyenkor a féktávolság jóval nagy,óbb, hosszabb. Persze, ilyenkor sem lehet elkerülni a fékezést, de csak félerővel. Először a hátsó féket húzzuk be, és csak utána az elsőt. Vannak olyan motorosok, akik lejtőn lefelé üresjárat­ban mennek, takarékoskodnak az üzemanyaggal. Csúszós úton ez rendkívül veszélyes, ezért óvakodjunk az ilyen jellegű takarékoskodástól. Az autóhoz hasonlóan a motor is sokkal stabilabb, ha a hátsó kerék szoros kapcsolatban van a gyorsan pörgő motorral. A legnagyobb óvatosság­gal hajtsunk át a hidakon, különösen a faburkolatú hidakon. A nedves deszka olyan csúszós, mint a kor­csolyapálya. Ügyeljünk arra is, hogy az összeillesztésük sem tökéletes. Kisebb-nagyobb rések vannak köztük, ami ugyancsak ve­szélyt jelent a számukra. Hogyan vezessünk a kocka­köves úton? Gondoljunk arra, hogy a kopott, nedves kocka­kő még az aszfaltnál is síko­sabb, és ilyen utakon a motor jobbra-balra csúszkál. Foko­zott tehát a bukás veszélye. A sebességet annyira csökkent­sük, hogy ne legyen szükség erős, hirtelen fékezésre. Itt is érvényes az aranyszabály, hogy ejöször a hátsó kereket fékezzük be, és csak utána az elsőt. A motoros, de az autós számára is az agyagos földút jelenti a legna­gyobb veszélyt. Esőben ne is próbálkozzunk azzal, hogy Ilyen úton hajtsunk. Az útburkolat minőségétől függetlenül az eső mindig pró­ba elé állítja a motorost Ilyenkor kell bebizonyítani a felkészültségét, találékonysá gát, rátermettségét, tudását. Mindenkor alkalmazkodjunk a föltételekhez. Nem árt, ha megvárjuk, amíg az út kissé megszikkad, mert ez sokkal biztonságosabb. Motorunkat elő kell készíte­ni a csúszós utakra. Ügyel­jünk arra, hogy a sár ne gyűl­jön fel a sárhányó és a kerék között. Csúszós úton tartsunk olyan sebességet, hogy a kerék sose csússzon meg, és ügyeljünk arra, hogy az áttétel ne rángasson. Rendkívül fontos a gáz helyes adagolása is, mert minden váratlan, hirtelen mozdulat csúszást ered­ményezhet. Esőben különösen az erdei utak veszélyesek. Szélesebb úttesten ugyanis mindig köny- nyebb manőverezni, a szűk erdei úton pedig erre alig van lehetőség. Ezért esőben óvakodjunk az erdei utaktól. összegezzük végül az eddigi tanácsokat. Csúszós úton, eső ­ben a motoros mindig tartsa szem előtt, hogy egyensúlya bizonytalanabb, hogy minden­felől veszélyek fenyegetik, és ezért alkalmazkodjék a felté­telekhez. OTTHON C5ALAD mm Ősszel is sétáljon a gyermek! AZ ÖVODABAN a gyer­mek tapasztalatának bővíté­sét és rendszerbe foglalását sohasem alapozhatjuk minden alkalommal a szóbeli magya­rázatokra, az óvónő általi él­ményelmondásra és ehhez ha­sonló cselekedetekre. Az is­meretek alaposabb elsajátítá­sa végett sokkal hasznosabb, ha a gyermek tapasztalatait, képzeletvilágát sétákkal, ki­rándulásokkal, különböző jel­legű látogatásokkal bővítjük. Az önálló élmények, tehát a látottak és hallottak szelle­mileg sokkal aktívabbá te­szik a gyermeket nemcsak az ívodai foglalkozások folya­mán, hanem a családi otthon­ban is. Többek között az efféle élmények mindazoknak a kérdéseknek a forrásai, amelyeket 3—7 éves gyerme­kek tesznek föl az óvónőnek és a szülőnek. Éppen ezért az említett sétákat és kirándulá­sokat nemcsak az óvónőknek kell megszervezniük az óvo­dában, hanem a szülőknek is igen nagy gondot kell fordí­taniuk az ilyen hasznos jel­legű aktivitásokra. A nap folyamán reggel vagy délelőtt, illetve délután vi­gyük el gyermekünket sétál­ni például a parikba, a liget­be, a rétre, tekintsük meg a gyümölcsösöket, szőlőskerte­ket, szántóföldeket stb. Így álltaimat adunk a gyermek­nek arra, hogy ezeken a tá­jakon szemlélje a színes fale­veleket, virágokat, érezze az őszi nap melegét, szívja ma­gába az őszi virágok illatát, egyszóval élje át és gyönyör­ködjön abban, amit már igen sokszor a nagy költők meg­énekeltek, amit a festőművé­szek is megfestettek, az ezer színben úszó őszi természet­ben. Az ilyen élmények nem­csak a kisgyermek érzésvilá­gának gazdagítását, szépérzé­kének kibontakozását, to­vábbfejlesztését szolgálják, ha­nem ugyanakkor aktív csele­kedetekre is serkentik a gyer­meket Hányszor halljuk azt, hogy a gyermek séta után rajzlapra szeretné vetíteni az átélteket, látottakat, tapasz­taltakat. Az őszi séták nemcsak a gyermek esztétikai nevelésé­hez járulnak hozzá. Amellett, hogy megismerkedik azokkal a gyümölcsökkel, amelyek ősszel érnek, virágokkal, ame­lyek ősszel nyílnak, ha felhív­juk figyelmét az őszi munká­latokra és az ősz folyamán történő természeti változások­ra, akkor lehetővé tesszük tu­dáskörének gazdagítását, gon­dolkodásának, emlékezetének, képzeletének, megfigyelőké­pességének fejlődését is. Ha a séták folyamán makkot, gesz­tenyét vagy más terméseket gyűjtünk, akkor azokból in­gyennek odanaza különböző kézimunkákat is készíthet. VÉGEZETÜL megemlíthet­jük még azt is, hogy e séták folyamán az erre az évszakra jellemző napfény és levegő- változás pozitívan kihat a gyermek testi fejlődésére is. M. F. Műszőrmével bélelt nadrágkosztüm Fekhely a kis méretű lakásokban A kislakások berendezésé­nek egyik problémája a fek­helyek elhelyezése. Noha a tér ezők sokat fáradoznak a megoldáson és vannak is ered­mények, a lakószobák többsé­ge rendszerint mégis leg­alább két heverőt, vagy egy terjedelmes dupla rekamiét kell bezsúfolni. Sokszor a vásárlók is idegenkednek a megszokottól eltérő, extrább kombinációktól, mint például a képünkön látható Varia la­kószoba. Az ilyen típusú bú­torok kárpitozott része nappal kis kanapé, éjszakára viszont kényelmes, kétszemélyes ágy- gyá varázsolható. Ha a lakásban mindenkinek megvan a maga kényelmes fekhelye, még mindig gond, hogy ha csak átmenetileg is, de szaporodik a család, pél­dául vendég érkezik a ház­hoz. Vendégágyként az egyik legalkalmasabb megoldásnak kínálkozik a fotelágy, amely a mindennapi használatban kényelmes ülőhelyül szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents