Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-18 / 219. szám

A kutasi „Lámpa Egylet“ BOT KÉZZEL ÍROTT köny részben az iparosok és később megsárgult lapjain a fakuló írást olvasgatom, s beszélge­tek a kutasi »Lámpa Egylet« utolsó, még életben lévő el­nökével, Holl Mihállyal. A kézzel írott könyv az egy­let Jegyzőkönyveit tartalmazza 1892-től. A legutolsó bejegy­zés 1961 augusztusában kelt egy iparos temetése alkalmá­val. A fennmaradt szájhagyo­mány szerint a múlt század közepén alakult meg az egy­let, a céhek megszűnése után. Holl Mihály bácsi emlékszik arra, amikor még Kutas »Me­ző Város« volt, s működött itt egy iparos céh. Egy régi íráson — bizony­ságlevél — ma is megtalálha­tó a pecsét a mezőváros címe­rével. A teljes épségben levő vörös pecsétviaszon közepén egy lombos fa, balról egy ka­szanyél, jobbról egy kéve ga­bona látható. A pecsét kör- irata: »KUTAS MEZŐ VÁRO­SÁNAK ELSŐ PETSÉTIE 1815« Holl Mihály elmondta, a lámpaegylet, vagy ahogy ma­guk között nevezték, a céh, a kereskedők egybetartozását szolgálta. Egymást segítették, sokszor az egylet pénzéből anyagilag is, gyakran kölcsön­nel, kamatra; másrészt vallá­sos rendezvényeknél működ­tek közre minden hó első va­sárnapján és nagy ünnepek alkalmával, vagy temetéskor díszes lámpákkal álltak az ol­tár, illetve a koporsó mellett. A lámpaegylet tagjai csak meglett korú, jó magatartású iparos vagy kereskedő lehe­tett. Gyűléseiket évente újév napján, majd később pünkösd másnapján tartották. Ilyenkor beszélték meg az egylet prob­lémáit, vették fel az új tago­kat, ismertették az évi szám­adást, választották meg a tisztségviselőket, az elnököt, a jegyzőt és a szolgálómestert. A gyűlés befejezésekor az egylet pénzén áldomást ittak, melyen csak a tag vehetett részt. Elnöke 1892-ben Kiss János szabómester volt, és bár többször lemondott, min­den esztendőben újra válasz­tották. Az egylet pénzét kamatra kölcsönadták. A kamatok, a belépési és tagdíjak, valamint a temetések alkalmával ka­pott összegek képezték az egylet bevételeit és fedezték a kiadásokat. Az egyletnek hat díszes, ko­vácsoltvasból készített lámpá­ja volt. A lámpák »hatszögle- tű«-ek voltak, minden »szög­letében más-más színű üveg­gel, s benne gyertya égett. Ezenkívül volt egy fekete gyászlobogója — temetések alkalmával használták. A VISSZAEMLÉKEZŐ Holl Mihály, a legutolsó lámpaegy­leti elnök őrzi a jegyzőköny­vet, őrzi azt a pénzt, mely az egylet vagyona volt, s a má­sodik világháború végén elér­téktelenedett. E régi írások felkutatása, megőrzése, tudo­mányos értékelése és feldol­gozása a helytörténet és hon­ismeret önkéntes és a tudo­mányággal hivatásszerűen foglalkozó munkásainak szép és nemes feladata lehet. Kiss József A különös gomba Valahol a Mátra környékén táboroztunk. A sátrak lakói csupa lelkes természetbúvárok voltak. Hosszú, néha egész napos csatangolások alkalmá­val mindenki kiélhette tücs- készó-bogarászó szenvedélyét. Épp egy hosszabb túráról indultunk hazafelé, rengeteg préselni való növénnyel, spi­rituszban úszkáló rovarral. Nem messze voltunk már a sátorcsoporttól, amikor az egyik fürkésző szemű társunk különös fehér »valamiket« emelt föl a földről a félrerú­gott avar alól. Valamennyien köréje sereglettünk, é$ fi­gyelmesen vizsgálgattuk eze­ket a nyálkás, csomós, legin­kább gombához hasonlító va­lamiket. Sokan voltak közöt­tük tapasztalt természetjárók is, de ők sem láttak még eh­hez hasonlót. Néhányan mi is körülnéz­tünk, és fürgén kotorászni kezdtünk a nedves avarban. Nemsokára több kupacra való -gombát« fedeztünk fel két- három gödörben. Mi ez? Mi lehet ez, nem tudtuk eldönteni. Páran előkapták a kis min­dentudót. Lázasan lapoztak a növényhatározóban, és keres­gették a gombák törzsében a különös valamik nevét. — Gomba lehet ez, mégpedig va­lamilyen tömlős gomba — hajtogatták néhányan, és ebbe a többség bele is nyugodott. Éhségről, fáradtságról meg­feledkezve már vagy jó más­fél órája keresgéltünk, kutat­tunk a könyvekben, de ered­ményre nem jutottunk. Hiába egyeztettük a különböző ki­adású könyvek leírta külső je­leket, hol ebben, hol abban volt eltérés. Hiába szagolgat­tuk, morzsolgattuk ujjaink között a csirizesen málló sár­gás-fehér csomókat. — Egy új, eddig tán isme­retlen gombafaj lehet — ve­tette föl valaki. — Talán egy különös, ed­dig még nem észlelt transz­mutáció jelenségével állunk szemben — mondta valaki más. — Ki tudja, nincs-e itt va­lamerre a felszín közelben uránérc, amelynek sugárzása élettani és szerkezeti tulajdon­ságokat megváltoztatni képes — töprengett egy geológusje­lölt. Hiába vizsgáltuk át a tisz­tás minden zugát, a gomba csak pár helyen volt fellelhe­tő, kisebb mélyedésekben, de mindenütt az avar alatt. A felfedezők büszkesége töltötte el szívünket, és jó csomót ma­gunkkal vittünk. Igyekeztünk mielőbb talál­kozni az otthon maradt tár­sakkal, hogy felfedezésünkről beszámolhassunk. Az otthoni­ak, akik a konyhaügyeletet látták el, lógó orral fogadtak. — Gyertek már gyorsabban, mert elhül a zsíros kenyér! Azon, hogy tényleg zsíros kenyér fogadott bennünket, szinte senki sem csodálkozott, és a konyhások borús arckife­jezéséből sem vettünk észre semmit. Mindenki az új gombáról, a sikeres fölfedezésről beszélt, és jó időbe telt, mire a »tu­dományos« bábeli hangzavar­ban egy valaki szóhoz jutott és elmondta, hogy a világon eddig még nem ismert gom­bafaj egyedeit ismertük fel nem messze innét a tábortól. Hamarosan egy halomba gyűlt a csodás gombazsák­mány. A várt hatás nem is maradt el, csak éppen mi csodálkoztunk, amikor »Da­gadt«, a konyhai tudományok doktora megszólalt: — Ez aztán tényleg egyedi gomba. Jó, ha két kondérra való van belőle a földtekén. Mi tüntettük el szerte a tá­bor környékén. Pedig egészen jó galuska lett volna belőle, ha kevesebb benne a só és a tojáshéj. Péczeli István lése az alkotmány elfogadásá­val fejezte be munkáját. Az alkotmány kimondta: »A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadsá­got, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia ural­6. Cikáznak 1919. november 16-án tű­nik fel Horthy Miklós először az Országház történetében. Ezen a napon vonult be a K. u. K. hadiflotta egykori pa­rancsnoka mint a »nemzeti hadsereg« fővezére Budapest­re. Az Antant egyetértése, a párizsi békekonferencia telj­hatalmú kiküldöttjének, sir Clerknek belegyezése után vo­nultak a darutollas legények Siófokról a fővárosba. A be­vonulási menet a Kelenföldi pályaudvarról indult (Horthy altengernagyi egyenruhában, lopott fehér lovon), s egy Gel­mát, s ennek helyébe a szo­cialista termelési és társadal­mi rendet tegye. A proletáriá- tus diktatúrája azonban csu­pán eszköz mindennemű ki­zsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és előkészítése annak a társa­dalmi rendnek, amely nem is- mer osztályokat,..« a darutollak lért-téri ünnepség utón az Országház téren fogadták. A fogadásra meghívott elő­kelőségek díszmagyarban vár­ták Horthyt az Országház lép­csőjén. Akkor már sok ezer ember vére tapadt Horthynak és daru tollasainak kezéhez. Mindez azonban nem zavarta Csernoch János herceprímóst: B lépcsőkön felállított tábori oltárnál ő maga pontifikáit szentmisét az ünnepi alka­lomból. Horthy azonban nem elé­gedett meg azzal, hogy a Parlament lépcsőjéig jutott, be is akart lépni az épületbe, mégpedig államfőként. Egy alkotmányos országban — és erre nemcsak a böllérbicskás gyilkos, hanem az uralmát szentesítő Antant urai is nagy súlyt helyeztek — azon­ban mindennek meg kellett adni a módját. S 1920. január 25-én képviselőket választott Magyarország. Ezúttal országszerte titkos választásokat tartottak, mert erre kényszerítette Horthyékat az Antant. Clerk angol diplo­mata, aki 1919. október vé­gén jött Magyarországra, hogy a párizsi békekonferencia — vagyis a háborúban győztes hatalmak — megbízásából elő­készítse a magyarországi »po­litikai rendezést«. A darutollas terroristák rémtetteiről szóló hírek nagy visszatetszést keltettek Ang­liában és Franciaországban. Ezzel szemben a nyugati nagyhatalmaknak mégis csak fasiszta Magyarországra volt szükségük, olyan rendszerre, ahol még egyszer nem is­métlődhet meg a komm (in. Clerk tárgyalt a különböző pártok vezetőivel, valamint Horthy Miklóssal, akinek ke­zében a tényleges hatalom volt s aki az egész országot terror alatt tartó különítmé­nyeseknek parancsolt. Megállapodtak abban, hogy ideiglenes, »koncentrációs kormányt« alakítanak, amely­ben helyet foglalnak az öaz- szee pártók képviselői, s ki­A Tanácsok Országos Gyű­ElőképxfísSk Ismerkedés a fegyverekkel — Fel, vigyázz...! Határozottan, keményen hangzik a vezényszó, a parancs végrehajtása azonban még nem megy katonásan, amikor Szabó Andrással, a kaposvári Latinca Sándor munkásőrszá- zad parancsnokával belépünk az előképzősök foglalkozására. Az egyenruha sem áll úgy raj­tuk, mint tapasztaltabb tár­saikon, néhányan — parancs­noki engedéllyel — bakancsuk csatját sem kapcsolták be, mert töri a lábukat. A sorako- zónál is ki-ki keresgéli helyét. A kiképzés elején tartanait, ez a harmadik foglalkozás. Messze van az eskütétel napja, addig megtanulnak mindent, ami a munkásőr-szolgálat ellá­tásához szükséges. Tizennyolc slőképzős. Asszonyok, lányok, valamennyien a kaposvári elektroncsőgyár dolgozói. — Hamarosan lövészetet hajtunk végre. Ma a kézigrá­nát, a pisztoly és a géppisztoly működése, szerkezete, haszná­lata lesz a foglalkozás tárgya, ezenkívül gyakoroljuk az alaki i mozgást is — ismerteti a napi Illés Jánosné és Haraszti Ilona a pisztoly szétszedésében jeleskedtek. Kié az Iskola? Sportpálya — borsos áron Nagy Lajos igazgató figyeli az elektroncsőgyári lányok és asszonyok gyakorlatát programot Széles László elő- képzős parancsnok. Aztán be­mutatja hogyan is kell kézbe venni a gránátot, dobás előtt élesíteni. Figyelő szemek kí­sérik minden mozdulatát. Nemsokára jelentkező is akad, Több mint negyven új elsőst vettek föl az idén a Balaton- boglóri Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolába — hatvanhárom írják a választásokat. A sza­vazásnak ezúttal általánosnak és titkosnak kellett lennie; Clerk ezzel az általa képvi­selt országok közvéleményé­nek tartozott. Mégis, ennek az 1920 elején megtartott vá­lasztásnak vajmi kevés köze volt a demokráciához. A »nemzeti hadsereg« úgy­nevezett »nemzetvédelmi tiszt­jei« kíméletlen terrorral gon­doskodtak róla, hogy csak olyan képviselőt választhassa­nak mindenütt, aki Horthy vezéri elhivatottságáról van meggyőzve. A kommunisták — közülük sok ezren sínylőd­tek az intemálótáborokban, szenvedték a fehér terror bor­zalmait — természetesen eleve nem állíthattak jelölteket. A Szociáldemokrata Párt vezetése ekkor egy jobboldali, munkásáruló csoport kezében volt, de Horthyék szempont­jából Peyer Károlyék is túl­ságosan baloldalinak számítot­tak. 1919. december 7-én, va­sárnap délelőtt a terrorista csőcselék szétrombolta a Nép­szava szerkesztőségét, kiadó­hivatalát és nyomdáját. Az­tán egymást követték a kü­lönböző megfélemlítési akciók vidéken is a szociáldemokrata képviselők és kortesek ellen. A Szociáldemokrata Párt vezetősége ilyen körülmények között úgy döntött, hogy visz- szalép a választásoktól. Pintér István íFolytatjuk) I jelentkezőből. A szám azt mu­tatja, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a kertészeti szak­mák iránt. Dr. Náfrádi István igazgató elmondta, hogy a fia­talokat gyümölcs-, zöldségter­mesztő és szőlőkerti »gazdák­nak« képezik ki. Az iskola- épület nemcsak a szakközép- iskolásoké, hanem itt működik egy szakmunkásképző intézet is. Két iskola szorult be egy épületbe, az épületet eredeti­leg általános iskolának ter­vezték. A legnagyobb gond azonban, hogy ennek az isko­lának még most sincs kollé­giuma. Különböző bérlemé­nyekben kaptak helyet a tanu­lók, emiatt sok nevelési fel­adat megoldhatatlan. Sürgősen segíteni kellene ezen ... Az iskola gépparkja állan­dóan bővül, ugyanakkor lehe­tőségeikhez képest igyekeznek enyhíteni a műhelygondokon is. Az iskola az út mellett áll szinte a domboldalba szorulva. Érdeklődtünk az igazgatótól, milyen testnevelési lehetősé­gük van a gyerekeknek. El­mondta, hogy az iskola mögöt­ti parton — az úgynevezett kápolnadombon — kitűnő kis­pályát lehetne építeni. S miért nincs még mindig sportpályá­juk a szakmunkásoknak és szakközépiskolásoknak? Mert — a dombtető nagyon drága. További érdeklődésünkre meg­tudtuk Balatonbogláron, hogy a helybeli tanács eladná az iskolának, négyszögölenként ötszáz forintért... Kissé bor­sos ár ez. És talán nem egészen indokolt. Mert hiszen az isko­la Balatonbogláré is, és so- somogyi diákok ülnek padjai­ban. W. T. aki bemutatja a pisztoly és a géppisztoly szétszedését, össze­rakását. Látszik, hogy a rádiócső sze­relésénél az asszonyok, lányok igen nagy kézügyességre tettek szert, mert szinte egyiküknek sem okoz gondot e feladat végrehajtása. Illés Jánosné és Haraszti Ilona a pisztoly, Szántó Jánosné pedig a gép­pisztoly szétszedését, öszeraká- sát mutatja be hibátlanul. Megtekintette a foglalkozást Nagy Lajos, az elektroncsőgyár igazgatója és Szilágyi Dezső párttitkár is. Mindketten elé­gedetten figyelték a leendő munkásőrök igyekezetét. Aztán közvetlen beszélgetés követke­zett. Arról érdeklődtek a gyár vezetői, mivel segíthetnék munkájukat, hogy e fontos megbízatásukat pontosan telje­sítsék. — örülünk annak, hogy munkásőmek jelentkeztek. A gyár gazdasági, párt- és társadalmi vezetői e társadal­mi vállalásuk teljesítéséhez minden segítséget megadnak. Viszonzásul azt kérjük, hogy a munkásőrségben és a gyári feladatok ellátásában is mu­tassanak példát társaiknak — kérte az igazgató. — Taggyűlésen beszéltünk a gyárban arról, hogy a kommu­nisták példamutatásával el kell érni, minél többen jelent­A legfiatalabb munkásör. kezzenek a munkásőrségbe. E szakaszon kívül még tízen kér­ték gyárunkból felvételüket — mondotta Papp Zoltánná, aki a gyárban pártbizalmi, KISZ- összekötő, műhelybizottsági tag. Családja, két gyermeke van, mégis vállalta a munkás­őri szolgálattal járó terheket. Illés Jánosnénak ugyancsak két gyermeke van. Ötödik éve vezeti a gyár Tyereskova szo­cialista brigádját — minőségi ellenőr —, két évvel ezelőtt jó munkája alapján párttagnak vették fel, s úgy érezte, a he­lye ott van társaival együtt a munkásőrségben. Vagy a KISZ-es Haraszti Ilona, Nagy Rózsa — aki ti­zenhét évével a legfiatalabb társai között — mind szívesen jelentkeztek, s Jusitz Józsefné is, akit társai közfelkiáltással javasoltak rajparancsnoknak. Valamennyiük célja, elhatá­rozása: a munkásőrségben, a gyárban kiérdemeljék munká­jukkal, hogy párttag«*: lehes- senek,». tüMfeU LáaMfe SOMOGT! WÉPLAP «awrtak BU iraegteaBfcar 12.

Next

/
Thumbnails
Contents