Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-18 / 219. szám

Szakszervezeti tagok véleménye! a kereskedelemről Tanácskozás kérdőívek, jelzések alapján A szokottnál ünnepélyeseb­ben kezdődött az SZMT el­nökségének ülése tegnap reg­gel. Először vett részt a tes­tület ülésén Klenovics Imre vezető titkár, aki a közel­múltban fejezte be tanulmá­nyait a Szovjetunióban. Ebből az alkalomból Vass János, a SZOT szervezési és káder­osztályának vezetője köszön­tötte a Szaktanács titkárságá­nak a megbízásából. Ezután olyan közérdekű kérdés került napirendre, melyet a közelmúltban már több fórumon megtárgyaltak: a megye lakosságának keres­kedelmi ellátottsága, a fogyasz­tási cikkek árának alakulása és a fogyasztói érdekvédelem. Pápa János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője és Czigány Károly, az SZMT közgazdasági bizottsá­gának munkatársa egészítette ki az írásos jelentést. Sok vélemény, javaslat el­hangzott a vitában, s ami ta­lán a legfontosabb, mindez tükrözte a szakszervezeti ta­gok tapasztalatait. Az üze­mek, gazdaságok, községek nő­bizottságai például csaknem kétezer asszony véleményét gyűjtötték össze, hogy legfőbb javaslataik az elnökség elé kerülhessenek. Sári Nándor, a MEDOSZ megyei titkára azt sürgette, hogy rendesen lássák el a kis boltokat is konzerwel, húskészítményekkel. Gavora Zoltánná alátámasztotta ezt a pedagógus-szakszervezethez ér­kezett jelzésekkel: a nem helybeli nevelők kénytelenek a nagyobb körzeti községbe vagy Kaposvárra utazni hús­készítményekért. Horváth Sán- dorné, az SZMT nőbizottságá­nak vezetője összegezte a kérdőíven véleményt mondó asszonyok tapasztalatait. Sze­rintük jó közepes az áruellá­tás, azonban hiányosnak tart­ják az iparcikkellátást. A Balaton partján élő törzsla­kosság az üdülési szezonban hátrányos helyzetbe kerül, a boltokban nem rendelhetnek meg előre semmit, s ezen íe.- tétlenül változtatni kellene. Szükség volna arra is, hogv minél több asszony vásárol­hasson a munkahelyén. Sugár Imre, a megyei ta­nács elnökhelyettese elemez­te a megye kereskedelmének gondjait. Megállapította, hogy korszerűtlen például a kenyér és péksütemény áru terítése; nincs olyan adminisztrációjuk a vállalatoknak, hogy napra­készen ismernék a vevők igényeit. A megyei tanács egyébként most foglalkozik a kereskedelem fejlesztésének meggyorsításával. Prjevara Pál, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa úgy ítélte meg, '~ogy az áruellátás általában nem rossz, sőt javuló. A he­lyi problémákon természete­sen lehet változtatni. Azon is, hogy nagyobb legyen a sütőipari termékek választé­ka, föllendüljön a zöldségter­mesztés egy-egy területen Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára összegezte, mennyit fejlődött a kereske­delem két év óta, ugyanis az SZMT ülése akkor foglalko­zott ezzel a témával. Hang­súlyozta, hogy ez a reális ala­pokon álló megyei kereskede­lempolitikának köszönhető. Az elnökség a meglevő gondok miatt tűzte napirendre a té­mát, a helyben megoldható kérdésekre irányítva a fi­gyelmet. A szakszervezeteket például foglalkoztatja, mi­lyen irányban fejlődik a ke­reskedelem, milyen hálózat- fejlesztés várható a Balaton partján. Társadalmi összefo­gásra és segítségre van szük­ség ahhoz, hogy határidőre megépüljön a kaposvári be­vásárlóközpont. Dr. Szerényt János, az SZMT titkára terjesztette az elnökség elé azokat a felada­tokat, melyeket a közeljövő­ben megoldanak a megyei ta­nács osztályaival, a MESZÖV- vel stb. együtt. Fölmérik az év végéig, milyen az egyes területek ellátása hússal és húskészítményekkel. A KPVDSZ a kereskedők szak­képzését, a munkafegyelmet vizsgálja meg, s a jól dolgo­zók nagyobb elismerését szorgalmazza. A megyei ta­nács segítségével fölkérik a községi tanácsokat az áruel­látás rendszeres figyelemmel kísérésére. A jövőben terv­szerűbb vizsgálatokat folytat­nak a társadalmi ellenőrök is, s az áruhiányt is figyelik. Az SZMT kezdeményezi, hogy a megyei tanács szakosztálya vizsgálja felül a zöldség- és a kenyérellátásra vonatkozó ötéves tervi elképzeléseket. A jövőben a szakszerve letek jobban figyelemmel kísérek és értékelik a vállalatok, szövet­kezetek kereskedelempoliti­káját is. L. G. Kitűnő tanfolyamidő CSÍPŐS a HIDEG, minden­ki örül, ha falak között lehet, és senkinek se fáj a szíve, hogy a Balatont csak messzi­ről láthatja. Fonyódon, a Tungsram- üdülő főépületében található most Somogy községeinek minden tanácselnöke. Csák az ideális »tanfolyam­idő« miatt hívták össze őket éppen szeptemberre? Nem. Áprilisban lépett életbe az új tanácstörvény. Egy törvény azonban annyit ér, amennyi megvalósítható belőle a gya­korlatban. Ahhoz viszont, hogy az érintettek jól alkalmazzák, a törvénynek minden apró részletét jól kell ismerniük. Az első napon dr. Ádám Antal tartott előadást, majd hozzászólások következtek. — Ha például olyan kére­lemmel fordul valaki a ta­nácshoz, hogy engedjük el ne­ki a községfejlesztési hozzájá­rulást, és mi csak az összeg felének elengedését tartjuk indokoltnak, föllebb -e az illető, vagy sem? Dr. Petrus I 'szló hangján még érződik az előző nap pa­rázs vitahangulata: — Szerintem az illető eset­leg panasszal élhet, de felleb­bezéshez nincs joga. — Dr. Ádám Antal maga is részt vett a tanácstörvény ki­dolgozásában. ö hogyan fog­lal állást ebben a kérdésben? — Még sehogy. Fölírta ma­gának. Dr. Petrus László tizenhét éve tanácselnök Balatonsze- mesen. Horváth Ferencről azonban senki sem gondolná, hogy öt éve áll Iharosberény élén. Nagyon fiatal, és az ar­ca csupa tisztelet, amint oda­adó figyelemmel követi idő­sebb és tapasztaltabb kollégá­ja szavait. Aztán ő is bekap­csolódik a beszélgetésbe. — Tegnap szinte szó szerint lejegyzeteltem az elnököknek a személyzeti és kádermunká­val kapcsolatos feladatairól szóló előadást. Csak akkor vi­lágosodott meg igazán, mi is a dolgom tulajdonképpen. — És nem ez az egyetlen. A tanácselnököknek most uni­verzális emberekké kell vál niuk — mondja Nyakas Zol­tán. A marcali tanacs elnöke már szombatra, a tanfolyam utolsó napjara gondol, amikor Böhm József, a megyei tanács elnöke válaszol majd a közsé­gi elnökök kérdéseire. — Nagy felelősség a kineve­zési hatáskör. Nehéz lesz meg­ítélni, ki a jó körzeti orvos, iskolaigazgató, pedagógus. Vi­szont így talán jobban szá­míthatunk a falusi értelmiség segítségére, ha anyagilag is a tanácsoktól függnek — teszi hozzá egy tanácselnök. Lengyel »tanár úr« szerint máris észlelhető bizonyos szemléletváltozás a tanácsel­nököknél. Eddig az volt az egyik legfőbb gondjuk, hogyan lehetne minél több pénzt ki­csikarni az államháztartásból. Most ők maguk tervezik a községi beruházásokat, és az a törekvés lett az uralkodó, hogyan lehetne a meglévő pénzből minél többet kihozni. — Sokkal kevesebb az idén az irreális tervezés, érződik a nagyobb felelősségtudat — ál­lapítja meg Lengyel László, a megyei tanács tervosztályának vezetője. A tanácselnökökön kívül négy járási hivatalvezető meg tizenkét szakszervezeti titkár is részt vesz a tanfolyamon. Ezzel egy időben néhány épülettel följebb az üzemi szakszervezetek propagandis­tái hallgatják éppen Bíró Gyula előadását. A megyei pártbizottság titkára a Szov­jetunió nemzetközi és belső helyzetéről beszél. AZ EBÉDLŐ üvegfalán ke­resztül szép kilátás nyílik az őszi ködben kéklő Balatonra. Ha a tekintetek elkalandoz­nak is egy kicsit, a figyelem nem. Az előadást követő kér- désözön tájékozottságra vall, és szorosan öszefügg az el­hangzottakkal. A propagandis­ták tudják: aki tanítani akar, annak tanulnia kell. Most ké­szülnek föl azokra az előadá­sokra, amelyeket majd ők tartanak a vállalatok dolgo­zóinak az időszerű kérdések­ről. — Elég anyagot tudnak gyűjteni ezeken az egyhetes tanfolyamokon? — Írott anyagot is kapunk az SZMT-től a jegyzeteink mellé, de a Pártélet, a Társa­dalmi Szemle szintén jó segí­tőtárs — mondja Nagy Sán- dorné, a barcsi ÁFÉSZ belső ellenőre. Kémény Lajos, a textilmű­vek osztályvezetője már tíz éve propagandista, és minden tanfolyamra eljön. — Kialakult egy törzsgárda — jegyzi meg Kupacska And­rás, a tanfolyam vezetője. — Évről évre találkozom ugyan­azokkal az arcokkal és egyre több újjal is. A KÉT ELŐADÁS közötti szünetben papírlap jár kézről kézre. Aki széretne Bada­csonyba kirándulni, írja rá a nevét. Nem tudom, elfér-e a névsor azon az egy lapon?! Rezes Zsuzsa Nyolcadik párttag a családban N unkásdinasztia. Takács Antal — a Nagyatádon min­denki által jól ismert és sze­retett Tóni bácsi — legkisebb fiát, Ferencet a közelmúltban munkahelyén, a Somogy me­gyei Nyomdaipari Vállalat nagyatádi telepén a párttag­gyűlés egyhangúlag fölvette a párt soraiba. »Becsületes, szorgalmas, tisztelettudó és másokon min­dig készségesen segítő fiatal. Kiváló KISZ-munkát végez. A szocialista brigád kulturális programjainak szervezője. Ál­landóan képezi magát szak­mailag és politikailag egy­aránt« — hangzott a taggyű­lési felvételi javaslat. Az egyik ajánlója az üzem régi szak­munkása, a másik pedig a KISZ-alapszervezet volt. A mindig mosolygós arcú, nyurga, szőkés-bama hajú fia­talemberrel, Takács Ferenccel eddigi életút járói beszélge­tünk. Mondom neki, hogy a felvételi kérelmében nagyon rövid önéletrajzot írt magá­ról. Aztán mindjárt hozzá is teszem: igaz, egy alig huszon­egy éves fiatalnak nem is le­het hosszú életrajza. De ezt az állításomat a beszélgetésünk során megcáfolta. Gazdag, tar­talmas évek vannak mögötte. A köztiszteletben álló csa­lád kilencedik gyermekeként született, ő volt a nyolcadik fiú — s most a nyolcadik párt­tag is a családban —, egy leánytestvére van. A szor­galmas édesapa valamennyi gyermekét a munka szereteté- re, becsületére nevelte. Mind­egyiküknek szakma van a ke­zében. kitartóan tanultak, be­csülettel helytállnak a munka­helyükön is. Példaképért nem kellett messzire menniük, ott voltak a szüleik. Most már csak ketten — Feri és Miklós vannak a szülői háznál, a többiek az ország különböző részein dől gonak. Nővérük. Jo­lika ugyancsak a nyomdában dolgozik. Feri még általános iskolás korában be-bej íroga­tott hozzá, és hosszasan szem­lélte a zümmögő, kattogó nyomdagépeket. Megtetszett neki a nyom­dászmesterség, és mire a nyolc általánost elvégezte, megérett az elhatározás is benne: ő is nyomdász lesz. A hároméves szakmunkásképzés gyakorlati foglalkozásait a nagyatádi nyomdában töltötte, az elmé­leti foglalkozásokra azonban Kaposvárra járt, ott tette le a kéziszedő szakvizsgát. Má­sodéves ipari tanuló korában beiratkozott a gimnázium le­velező tagozatára, és az i^én sikerrel tette le az érettségi vizsgát. Beszédéből a szakma, vagy inkább a hivatás szeretete árad. Rajong a munkájáé-t. Azt mondja, nagy öröm sza­mára, amikor keze alól eg;' szép nyomdatermék kerül ki. »A termék készítőjének tükor­Variochrana vetítés, szenzációk a VVK csehszlovák bemutatóján képe« — pon­tosan így mondta. Leg­inkább a pla­kátok, meghí­vók készítését kedveli, de sok gazdasági nyomtatvány is kerül ki keze alól. Ügyel ar­ra, hogy azok szintén esztéti­kusak legye­nek. Mit csinál szabad idejé­ben ? Mivel foglalkozik a legszíveseb­ben? Ideje na­gyobb részét tanulással kell eltöltenie, a kö­telező olvas­mányok mellett azonban jut idő a szépiro­dalomra is. Különösen a történelmi tár­gyú műveket kedveli. Moso­lyog, majd kisvártatva, bátor- talankodva kimondja: — Udvariok egy kis nyom­dászlánynak, és a szabad időmbe ennek is bele kell fér­nie. Együtt járunk moziba, néha-néha az ifjúsági klubba zenét hallgatni, táncolni ... Aztán arról vallatom, ho­gyan érett meg benne, hogy a párt tagjai közé kérte ma­gát? Az előiskola a KlSZ-szerve- zet volt. 1964 óta tagja az if­júsági szervezetnek, most a a nyomdai alapszervezet veze­tőségének is. Szervezte a szo­cialista brigád művelődési, ok­tatási programját. Jó nevelő iskola volt, s ma is az a csa­lád. Nagy volt az öröm ott­hon, amikor elújságolta, hogy fölvették a pártba, és fölvé­telét a városi végrehajtó bi­zottság is megerősítette. Párttagkönyvét a napok­ban adják át neki az ünne­pélyes vezetőségválasztó KISZ- taggyűlésen. Pártmegbízatása továbbra is a KISZ-ben való tevékenységre szól majd. Az ősztől kezdve pedig újabb négyéves tanulás következik: fölvették a budapesti nyomda ipari technikumba levelező hallgatónak. Takács Ferenc 21 évesen is méltó a bizalomra, amelyre »még jobb munkával, helytállással« fog majd vála­szolni. Dorcsi Sándor A nagy termés alapja a jó vetőmag Fontos feladat a fajtaválaszték növelése »Csehszlovákia az utóbbi években a nemzetközi kiállí­tásokon mindig valami szen­zációval szolgált. Nem kivétel most ez alól a vadászati vi­lágkiállítás sem« — akaratla­nul is felidéződik az emléke­zetemben ez a vélemény, ami­kor az ember Csehszlovákia nemzeti bemutatóját tekinti meg. Aztán azzal a gondolat­tal távozik: ez az ország a va­dászok, a horgászok paradi­csoma lehet... A kimagaslóan érdekes pa­vilont ugyanaz a Zdenek Lang mérnök tervezte, aki a mont­reali és osakai világkiállítás csehszlovák bemutatóját is. A művészeti ízléssel, különleges esztétikával berendezett pavi­lonban az úgynevezett Vario- chrana vetítési módszert al­kalmazzák. Egyszerre több film tökéletesen összhangban levő előadásában gyönyörköd­het a látogató. Képzeletben részt vesz egy hagyományos módszerekkel rendezett vadá­szaton : olyan hagyományok ezek, amelyeket a jövő vadász­generáció érdekében híven őriznek. Harmonikus, csak­nem teljes képet nyújt a be­mutató Csehszlovákia vadállo­mányának gazdagságáról, a fajok változatosságáról, ide sorolva azokat a kimagasló trófeákat, amelyek közül két­ségtelenül a muflon védi meg elsőbbségét a kiállítási verse­nyen. A pavilon sokszínű látniva­lói után akaratlanul is vonzza a látogatót a szemben levő szabadtéri kiállítás, ahol hét különösen szép vadászház, praktikus fölszerelésével csá­bítja az érdeklődőket. A ház mellett Skoda »vadászautó«, motorcsónakszállító utánfu­tó, kempingsátor... Látható itt minden, ami a vadászok­nak, horgászoknak turisták­nak elmaradhatatlan útitársa. És még valami, amire aka­ratlanul is fölfigyel az em­ber: a pavilon homlokzatán minden órában hat vadász­kürtös jelenik meg, és va­dászdallamokkal köszönti a szüntelenül jövő-menő látoga­tók, érdeklődők ezreit. Ked­ves köszöntés, élménydús lát­nivalók . Régi, hasznos hagyomány, hogy a mezőgazdaság egy-egy nagyobb munkája előtt sajtó­tájékoztatón elemzi a vető­magellátás helyzetét a Vető­mag-termeltető és Értékesítő Vállalat dél-dunántúli, dom­bóvári központja. Tegnap Ka­tona János igazgató tájékoz­tatta az ide tartozó megyék — Baranya, Tolna, Somogy — mezőgazdasági irányítóit és újságíróit. Bevezetőjében a vetőmagellá­tás, felújítás szerepéről, ki­emelt népgazdasági jelentősé­géről, valamint a három me­gye mintegy négyszáz mező- gazdasági üzemével kialakult kapcsolatokról, együttműkö­désről szólt. A terméshoza­mok növelésében kulcsfontos­ságú tényező a belső fogyasz­tói igényeknek és az export­követelményeknek is megfele­lő növényfajták biztosítása. — Emellett — mondta töb­bek között Katona János — a belterjes gazdálkodás fejlő­désével együtt egyre nő a je­lentősége a fajtaválaszték nö­velésének, a fajtaváltás meg­gyorsításának. Ez mind az üzemek, mind vállalatunk elé 'okozott követelményeket ál­lít, melyeknek a legmesi’.eob- menőkig igyekszünk megfe­lelni. A jó hazai fajták mellett változatlanul nagy szerepük van és lesz a jövőben is a külföldről behozott hibridek­nek. Országos cél, általános tendencia, hogy a kalászosok­nál legalább két évenként újítsák fel a vetőmagvakat az üzemek úgy, hogy a fajtavá­laszték — főként a korai érésűekből — növekedjék. Ezért már ez év őszén to- vábbszaporítás céljából a Szovjetunióból és Jugoszláviá­ból vetőmagokat hoztak be, sőt a folyamatosság érdekében a vállalat a szovjet féllel öt évre szóló megállapodást kö­tött. Biztosíték ez arra, hogy a dél-dunántúli gazdaságok meggyorsíthatják a fajtavá­lasztást. Mindenképpen megnyugta­tó és örvendetes tény, hogy a tavalyinál összehasonlítha­tatlanul kedvezőbb, jobb az ellátás az őszi kalászosok ve- tömagvaiból. A vállalattól a somogyi szövetkezetek 414 va­gon búzavetőmagot igényel­tek, ennek mintegy felét már el is szállították, sőt Bezosz- tája 1-ből, Fertődi 293-ból, Kiszomboriból, Mirenovszka- jából, Libelullából és Moisson fajtákból további igényeket is ki tudnak elégíteni. Ahogy az igazgató mondta, minden biztosíték megvan arra, hogy valamennyi vetőmagot októ­ber 1-ig leszállítsanak. A rozsét, az őszi árpáét és Tri- ticale-t csaknem teljes egé­szében eljuttatták már az üzemekhez. Hasonló a helyzet az őszi telepítésű lucerna- maggal, melyből minden igényt kielégítettek, jóllehet a tavalyi 120 mázsával szemben ez évben 400-at kértek a dél­dunántúli üzemek. Külön szólt végezetül az igazgató a kerti magvak ter­meléséről és a vetőburgo­nya-ellátásáról. Ez utóbbinál Somogyra jelentős szerep vár; előreláthatóan mintegy hat­száz vagon vetőburgonyát for­galmaznak, és rövidesen meg­kezdődik ennek is a szállítá­sa. Az a törekvésük, hogy az ősz folyamán a vetőburgonya minél nagyobb hányada ke rüljön ki rendeltetési helyé­re. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971 szeptember 18. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents