Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-16 / 217. szám
Hajók, hajósok A Balatonról érkező hírek között ezen a nyáron sok volt a rekordot jelentő. A napokban megint született egy: a személyhajók — minden ünnepség nélkül — fedélzetükre vették a kétmilliomodik utast, s a kompokon is túllépték a bűvös egymilliót. Három hónapon át 21 kikötőben 27 hajót vett valósággal ostrom alá a Balaton szerelmeseinek népes tábora. 221 hajós — matrózok, hajóvezetők, kikötői alkalmazottak — állta az ostromot, s mintha csak dacolni akartak volna a hajók is, egyetlen hiba nélkül járták a vizet. Dr. Kopár István balatoni üzemigazgató szobájában ezt halloih: — Rettenetesen nehéz volt ott a vízen s itt a parton egyaránt. A mostani hajópark nem ilyen nagy forgalomra készült A kék vízen kikötőtől kikötőig 171 és fél kilométer hosz- szú az út, s ezen évente tíz- tizennégy kilométeres óránkénti sebességgel 296 ezer kilométert tesznek meg a hajók. A kompok ezenfelül Szántód és Tihanyrév között olvadástól a jég érkezéséig 24 ezer kilométert mennek. Az útnak nincs vége a Balatonon. A kezdetét is csak sárguló újságoldalak fényes betűi őrzik. Az út a Balatonon akkor kezdődött, amikor a feketére festett Kisfaludy gőzös kifutott a balatonfüredi kikötőből. 1846. szeptember 21-et írtak akkor. Éppen 125 éve. Öt negyedszázaddal ezelőtt csak kevesen hitték, hogy ezen a napon a Balaton történetében új fejezet kezdődött. A kevesek közül az egyik Széchenyi István volt, aki érvelt: »Az egész világon a tavakat hajókon lehet bejárni vagy bevitorlázni, csak az én szegény hazámban nem tudták még annyira vinni.» Pedig a Balaton Henger áldást hozhat, de nemcsak a környék népének, hanem a hazának is!-». Széchenyi gőzhajója, a Kisfaludy éveken át szelte a vizet az akkor épült kilenc kikötő: Keszthely, Fonyód, Badacsony, Boglár, Révfülöp, Szántód, Balatonfüred, Alsóörs és Kenese között. Keöd József kapitány urammal együtt hagyta el a vizet. De akkor a Széchenyi szülte gondolatnak már sok híve volt. A tudós kapitány pedig verte a vasat építsenek új hajót a Balatonra. A Kisfaludy még Angliában készült, utódait már magyar munkások épített ték. O ' A hajóknak életrajzuk van. Az egyik legöregebbel kocogok Füred felé. A Helka ezen a nyáron ünnepelte 80. születésnapját együtt a másik balatoni tündérről elnevezett Kelénnel. Mindkettő 1891-ben került gőzösként vízre. A hajósok mondják: viharedzett hajók. A felszabadulást hullámsírban érték meg. S akkor egy hajós, Bozzay István megkérte a siófoki kisbírót, dobolja ki: A hajókat életre kell kelteni. A nagy munkát csak hajósszívvel lehetett elvégezni: minden »felsőbb utasítás nélkül« szinte emberfölötti munkával emelték ki a vízből a csaknem teljesen roncs hajótesteket, s amikor 1945 tavaszán elment a jég, munkába állt a két tündérhajő, a Helka és a Kelén. A Helka parancsnoki kabinjában ma is ott áll és a vizet figyeli Bozzay István. A balatoni hajózás leggyászosabb időszakában, amikor víz alá kerültek a karcsú hajótestek, a sok vihart megért hajósok sírtak. Ma nem szívesen beszélnek róla. Ilyen a hajósszív. Erről az igazgató csöndesen szól: Amit az emberek csináltak s csinálnak ma is, arról regényt kellene írni... Ha a hajókról van szó, a világot el lehetne vitetni velük. o Hajósnak lenni Kisfaludy idején magas társadalmi rangot jelentett. Keöd József kapitány az előkelőségek udvarába volt bejáratos. A második világháború előtt Siófok elitjéhez tartozónak tekintették a hajósokat is. Bekerülni ide matróznak, gépápolónak vagy éppen fűtőnek mecénás nélkül szinte alig lehetett. Ma egy foglalkozás a sok közül. A hajósok mindenkit kijavítanak: nem foglalkozás, apáról fiúra szálló hivatás. Fekete István főmérnök apja hajós volt. Bozzay Istváné is. A sort lehetne folytatni. És visszatérnek — amíg csak bírják — az öreg nyugdíjasok is. A legnagyobb hajó, az 1952- ben épült Beloiannisz nyugdíjba vonult kapitánya, Szabó János, a fiatal hajósokat oktatja s ezt mondja: — Nyugdíjasként is itt élek a szeretett hajók és az ismerős emberek között. Ha egyszer már nem tudok kijönni a kikötőbe, nagyon hiányzik majd a víz, a hajó. A hajósok élete ma nehéz. A rekordokról érkező hírek azt is jelentik, hogy megint több a munkájuk. Nyaranta napi 12—16 órát utaznak. Este bármilyen későn kötnek ki, reggel mindig tiszta hajóval indulnak. Ma fehérek a balatoni hajók. Pontosan senki nem tudja, mikor volt a színváltozás. Hajósélet. A kompok kormányállásában a nyáron 35 fokot mutatott naphosszat a hőmérő, s ilyenkor nincs szabadság, szabadnap. A hajósok télen »nyaralnak«. Hol? Egy részük a családjánál, mások vagont raknak az állomáson vagy építkezésen dolgoznak. Télen kevés a pénz, kell a kiegészítés, és közben sűrűn járnak a sójatéren, figyelik a jeget, s azt, hogy mikor készülnek el a nagyjavítással. — A szerelők 30 százaléka hiányzik — mondja az igazgató. — A télen azt hittem, nem leszünk kész a javítással. Ko- lozsi Pista bácsi — ő a legöregebb hajós -— azt mondta: ne féljen, igazgató elvtárs, nem lesz itt baj. S láttam, hogy jönnek a hajósok, neki- állnak a munkának. Aztán kifutottunk. Augusztus 20-ig egyetlen hajóval sem volt baj. Mint a kincsre, úgy vigyáztak rájuk. A balatoni hajók értéke 360 millió forint. 0 — A jövő? — tudakolom az igazgatótól. — A negyedik ötéves tervben két új, egyenként 400 személyes hajót építünk. Olyan berendezéssel, hogy nappal menetrendszerű szolgálatot lássanak el, éjjel pedig koktélhajóként is közlekedhessenek. Szükség van erre, hiszen hajóparkunk nagyon idős. A legújabb hajók, a vízibuszok is a 60-as évektől forgalomba vannak. Öregek, elavultak a kikötőink is. Legtöbbjükön 30—50 éve nem volt jelentősebb felújítás. (A felszabadulás óta mindössze három új épült.) — És a sebesség? — kérdem. — A balatoni hajók elég lassúak, de nem lehet gyorsítani — ahhoz alacsony a víz —, legföljebb szárnyas hajó- yal. Szeretném hinni, hogy még megérem, amikor ezek is siklanak a Balatonon. Az igazgató 46 éves. Kercza Imre Hivatás és család Tömösváry Zsigmond hadnagy, néphadseregünk fiatal tisztje méltán érdemelte ki elöljárói elismerését, bizalmát. Rend, pontosság, állandó önképzés és mások segítése a legfőbb jellemzői. Így nyilatkozott róla Varga Sándor őrnagy, politikai helyettes. Huszonnégy éves, mégis eseményekben gazdag életút áll már mögötte. Mint fővárosi gyermek a budapesti József Attila Gimnáziumban tanult. Középiskolás évei alatt tanárnak készült. Nagyon szerette a történelmet, most is a históriai tárgyú könyvek a legkedvesebb olvasmányai. Aztán mégsem a tanárképzőbe került, hanem a tiszti iskolára, amit másodéves korában Kossuth Lajos Katonai Főiskolává szerveztek át. Ezzel régi vágya is teljesült, mert a tiszti hivatásra való felkészülés során nyelveket is tanult, és nyelvszakos tanári diplomát is szerzett. Két idegen nyelvet beszél, azonban ezzel sem elégszik meg, újabb nyelvvizsgára készül. A tanulóévék alatt aktív mozgalmi tevékenységet fejtett ki. A középiskolában évfolyamtitkár lett, a tiszti iskolán a KISZ-bizotfság tagjává választották. Az ifjúsági mozgalomban végzett kiemelkedő tevékenységéért a KISZ kb kéthetes szovjetunióbeli úttal jutalmazta. Nagy része volt abban, hogy KlSZ-bizottsá- guk szoros kapcsolatot alakított ki egy Komszomol szervezettel. Ezért a tevékenységéért elnyerte a Komszomol kb dicsérő oklevelét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jubileumi ünnepségein egy katonai küldöttség tagjaként Ki- jevben volt. Fiatalon kommunistává nevelődött és a párt' tagja lett. Életének jelentős állomása az 1969-es esztendő, ekkor avatták néphadseregünk tisztjévé. Hivatástudattal, nagy ambícióval került ki a friss diplomával a fővárostól egy távol fekvő alakulathoz. Örömmel jöttem vidékre annak ellenére, hogy mindig a fővárosban éltem. Várakozással tekintettem az első napok, az első hónapok elé. Nem csalódtam. Sikerült hamar beilleszkednem az új közösségbe. Ügy érzem, elöljáróim megszerettek, elismerik munkámat, fiatal tiszttársaim pedig barátjukká fogadtak. Tevékenységét, egész életét két dolog határozza meg: hivatása és a családja. Mindkettőnek egyformán éh Idejével tervszerűen gazdálkodik, saját magának is elszámol minden percével, üresjáratról szó sem lehet. Türelemmel és nagy kedvvel foglalkozik a sorkötelesekkel. Amikor munkája végeztével lakása felé tart, már a család jár az eszében. A szépen berendezett kétszobás, összkomfortos lakásban felesége és két fiúgyermeke várja. Az egyik kétéves, a másik pár hónapos még csak. Szabad ideje legnagyobb részét tanulással, olvasással tölti el. Ezenkívül német nyelvszakkört vezet. Ha jut rá idő, elmegy moziba is. Sportol, at- létizál. Szovjet, lengyel és német fegyverbarátokkal levelez saját anyanyelvükön. , Sok mindent írhatnék még a fiatal hadnagyról, de úgy gondolom, ennyi is elég ahhoz, hogy eddigi tevékenységének minősítéséül ideírjam: elméletből és gyakorlatból, valamint hivatástudatból kiválóra vizsgázott! Dór esi Sándor A megyei tanács vb napirendjén Jó ütemű gyártelepítés — alacsony keresetek 1970. január 1-től a Danuvia Szerszám- és Készülékgyár átvette a nagyatádi gépjavító állomást, hogy ott korszerű, szerszámgépgyártással foglalkozó telepet létesítsen. Az eltelt húsz hónap alatt a telepet gyárszervezetben működő, önálló profilú gyárrá fejlesztette a Danuvia központ. Jelenlegi profilja íúrótokmány- es kávéfőzőgyártásból, szerszám és szerszámelem készítéséből, valamint átmenetileg a régebbi tevékenységből megmaradt vasszerkezeti munkákból tevődik össze. Ez a munka közepes bonyolultságú gépipari tevékenységnek minősíthető, közepes műszaki színvonallal. A Danuvia vezetői a megyei tanács vb ülésén beszámoltak arról, hogy a gyártmányösszetétel megállapításánál figyelembe vették: kevés szakmunkás áll rendelkezésükre — ma is alig több, mint a munkás- létszám fele —, ezért kezdettől fogva gondoskodtak a dolgozók szervezett és tömeges betanításáról. Ezek az emberek hosszabb-rövidebb ideig Budapesten dolgoztak olyan gépek mellett, amelyeket később Nagyatádon telepítettek le. Ugyanakkor a pesti gyárak dolgozói (csoportvezetők, művezetők, főmérnök) hosszabb ideig a helyszínen tartózkodva ellenőrizték és segítették az első lépéseket. — A Danuvia 4. sz. gyárának Nagyatádra telepítése után erős munkaerő-áramlás indult meg a gyár felé. Az áramlás azonban egy idő után megfordult a veszteséges gyártmányok, a kooperáció hiánya miatt, s mert nem biztosítottak folyamatosan munkát. Az átlagbérek elmaradtak, még a nagyatádi színvonaltól is. (A város három nagy gyára közül mindmáig itt a legalacsonyabbak az átlagkeresetek.) A központ vezetői úgy látják — egyetértésben a megye és a város több vezetőjével —, hogy a gyárvezetés nem tudott lépést tartani az új feladatokkal, s ez megnehezítette a gyors áttérést a magasabb műszaki kultúrát igénylő vasmunkákra. Ez az egyik — de nem kizárólagos oka —, hogy ’a gyár még mindig deficittel dolgozik. Vége a műszaknak a Kaposvári Városi Tanács szociális foglalkoztatójában. Legtöbben haza, néhányan azonban az egyik kis műhely felé tartanak. A piros terítővei letakart, virággal díszített asztal ünnepi készülődést jelez. Ezt látom a székeken helyet foglalók arcán is. Üzemünk történetében először... Cseszneki Béláné, a szak- szervezeti bizottság titkára beszél. A szocialista brigádmozgalom jelentőségéről szól; hogy munkájuk mennyire fontos szocialista társadalmunk építésében, az emberek tudatának formálásában, s a mozgalom születése óta milyen nagyszerű eredemények születtek már. — Üzemünk történetében első alkalom, hogy brigádalakító ünnepségre jövünk ösz- sze. Rabek Gáborné öttagú brigádja határozta el, hogy megszerzi a szocialista címet, s fölvette Angela Davis nevét. Kiss Jánosné héttagú brigádja ugyancsak azt a célt tűzte maga elé, s Kaposvár testvérvárosának, Kalinyin- nak a nevét választotta. A szakszervezeti bizottság nevében köszöntötte az új brigádokat, s megígérte, hogy munkájukhoz megadnak majd minden segítséget. — Fontos lépés üzemünk életében a két brigád megalakulása, az az elhatározásuk, hogy megszerzik a szocialista címet. Ez is jelzi a változást. Dolgozóink törődnek egymással, segítik egymást, s fontosnak érzik, hogy nálunk is — lehetőségeinkhez mérten — szocialista munkaversenye alakuljon ki. Remélhetőleg ezt a két brigádot követi majd a többi, s nemes versengés alakul ki közöttük — szólalt fel Varga Lászlóné páttitkár. Egyúttal megígérte, a pártszervezet i^s mindent elkövet annak érdekében, hogy a brigádok célkitűzése megvalósuljon. Segíteni a kívülállókat is Rabek Gáborné Angela Davis életéről, bátor helytállásáról beszélt társainak, kifejezve, hogy a brigád szolidaritást vállal vele, s küzd kiszabadításáért. — Célunk, hogy javítsuk munkánk minőségét, és egymást segítő emberekké kovácsoljuk a brigádot, üzemünk valamennyi dolgozóját. Segítséget nyújtunk az új munkásoknak is, hogy mielőbb beilleszkedjenek vállalatunk kollektívájába. Elhatároztuk azt is, hogy patronálni fogunk egy állami gondozott gyermeket, akiknek a brigádtagok otthonában pótoljuk azt a szeretetek amelyet szüleitől nem kaphat meg — mondta. Kiss Jánosné, a Kalinyin nevet viselő brigád vezetője is hasonlóan beszélt céljaikról, majd Horváth Józsefné főkönyvelő köszöntötte a vállalat vezetői nevében az új brigádokat, s mindkét vezetőnek díszes naplót adott ajándékba. Az egyik napló első lapjára Angela Davis fényképe került. Változó szemlélet Alig van már olyan üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság vagy hivatal, ahol ne tevékenykednének szocialista, illetve e cím elnyeréséért küzdő brigádok. Itt, a Kaposvári Városi Tanács szociális foglalkoztatójában most határozta el a háromszáznyolcvan dolgozó közül tizenkét ember, hogy megszerzi a szocialista brigád címet. E vállalás, elhatározás is tükrözi azt a változást, mely az itt dolgozó emberekben végbement. Nagy részük betegség vagy testi »hiba miatt csökkent munkaképességű, ezért más embereknél érzékenyebbek, a közösség iránt kevésbé érdeklődőek. A vállalat vezetőinek — együtt a párt- és szakszervezettel — nem kis munkájába került, hogy ezen a szemléleten változtassanak. Ma már törődnek egymással, érdekli őket munkájukon kívül az is, ami az országban, a világban történik. A napokban kibővített párttaggyűlést tartott a pártszervezet, sok pártonkívülit meghívtak, s valamennyien nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót. Egyik társukat, Varga lmrénét operálták. Tóth Istvánná, Dávid Mária és Rózsa Jánosné munkaidő után elmentek a lakására, és elvégezték helyette a nagymosást. Sváb Józsefné ugyan maga is beteges, de azért szívesen, lelkesen látogatja a nála is betegebb társait, ezzel is segíti gyógyulásukat. A most kezdődő párt- és szakszervezeti politikai oktatásra sokan jelentkeztek, tanulni, művelődni akarnak. Az is a változást jelzi, hogy a kis pártszervezet létszáma nemrégen két új kommunistával gyarapodott: Horváth Jó- Zsefnét és Kiss Lászlónét vették fel a pártszervezet soraiba. Nagy dolgokat nem várnák a vállalat vezetői a két új brigádtól, hiszen az itteni munka és a munkaverseny is különbözik a többi üzemétől. Abban azonban a két brigád bizonyára sokat segít majd, hogy formálja, neveli a brigádon kívülieket is, egymást segítő közöséggé alakítja a szociális foglalkoztató dolgozóit. S zalai László A Danuvia a tervidőszak végére a mostaninak a hatszorosát termelő gyárrá szeretné fejleszteni a nagyatádi gyáregységet. A fejlesztésnek jelenleg több akadálya is van. Kevés a pénz, és az építőipar a korábbi megállapodástól eltérően csak később tudja az építkezéseket befejezni. A vállalat vezetősége kérte a vb-t. hogy határozatban biztosítson a fejlesztési elképzelésekhez tízmillió forintos vissza nem térítendő anyagi támogatást. Mérsékelje továbbá a városfejlesztési hozzájárulást, és a tanácsi rendelkezésű lakásokból utaljon ki évente egy-két lakást. Mint a jelentés utáni vita során kiderült, a megyei tanácsnak nem áll módjában megadni a kért pénzügyi támogatást. Deák Ferenc, a megyei tanács ipari osztályának vezetője elmondta, hogy a támogatós csak közvetett juttatásokból állhat (gáz, víz stb.). De ezeknek a juttatásoknak az összege is — a számítások szerint — eléri a 6,4 millió forintot. Böhm József, a megyei tanács elnöke megerősítette, hogy iparfejlesztési különke- retre itincs mód. Egyben elismerően szólt arról a munkáról, melyet a Danuvia az eltelt húsz hónap alatt végzett. Végül javasolta a tájékoztató jelentés elfogadását. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. szeptember 16.
