Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-14 / 215. szám
A Marcali VM vezet a megyeieknél E héten nem született különösebb meglepetés a megyei labdarúgó-bajnokságban. Legföljebb az feltűnő, hogy az otthon játszó csapatok közül csupán három, a Somogy- tarnóca, a Nagyatádi Kinizsi és a K. V. Lobogó tudott győzni. A Marcali VM vezet a tabellán, a Somogytarnóca és a Balatonboglár követi. Változatlanul gyengén megy a Toponárnak, a Somogyi SE- nek, az Ordacsehinek és a Kaposvári Vasutasnak. Babócsa—M. iMiinca 2:2 (1:0) Marcali. 250 néző. Vezette: Molnár. Mindkét félidőben a széltől támogatott csapat uralta a mezőnyt. Az eredmény reális. G.: Hajdú, Horváth, ill. Kömpf. Baumann. Jók: Takács, Luczek. ill. Kömpf, Bajkai. Kisborsó Imre Tászár—Fonyód 3:0 (2:0) Fonyód. 100 néző. Vezette: Tóth Gy. Végig szemerkélő esőben, nagy szélben játszották a mérkőzést, amelyen a tartalékos hazaiak elhibáztak egy 11-est. A nagy becsvágygyal játszó Taszári Szőnyi SE megérdemelten nyert. G.: Fre- derich (11-esből), Tálosi, Vitéz. Jók: Seres, Badics, Schwarczkopf, ill. Sipos, Horváth. Zákányi Kálmán Lengyeltóti—Csurgó 1:1 (1:1) Lengyeltóti, 200 néző: Vezette: Kovács Gy. Az első félidőben a hazai csapat, szünet után a vendégegyüttes játszott fölényben. Helyzetei alapján a Lengyeltóti érdemelt volna győzelmet. G.: Komócsin, ill. Polgár. Jók: Schmida, Komócsin, Kesztyűs, ill. Németh, Kovács. Dr. Körmendy István Somogytarnóca—Karúd 2:1 (1:1) Somogytarnóca, 200 néző. Vezette: Bállá: Színvonalas, sportszerű mérkőzés, melyen a vendégcsapat is jól játszott. A hazaiak azonban újítani tudtak, s ezzel győztek. G.: Pintér. Hoffer, ill. v Csordás. Jók: Hoffer, Bencsik I., Mohácsi I., Bátori, ill. Csordás, Keresztes, Békefi, Ondrusek. Novák József Balatonboglár—K. Vasutas 1:0 | (1:0) Kaposvár, 500 néző. V.: Bálint. Különösen szünet után játszott nagy fölényben a kaposvári csapat. A vendégeknek az első félidőben elért szerencsés góljuk azonban elég volt a győzelemhez. G.: Kalász. Jók: Pordán, Harrnath, Kadlicskó, ill. Berkes, Kaszás. Végvári Dénes Nagyatádi Kinizsi—Toponár 4:0 (3:0) Nagyatád, 201 néző. Vezette: Buzsáki. A nagy lendülettel kezdő hazaiak már az 5. percben 2.0-ra vezettek. Ezután a játékvezető az atádi csapatból Bazsót kiállította. A tíz főre olvadt N. Kinizsi is végig fölényben maradt, s akár nagyobb arányban győzhetett volna. G.: Torma (2), Bicsáki, Fehér. Jók: Fehér. Gelencsér, Kercza. A toponári csapatban nem volt kiemelkedő teljesítmény. Harsányi Zoltán Marcali VM—Ordacsehi 2:0 (1:0) Nemzetközi kupamérkőzések Folyik a bajnokság, de a most lezajlott és a jövő vasárnap sorra kerlő mérkőzések között fontos nemzetközi kupamérkőzéseket játszanak a legjobb magyar labdarúgó- csapatok. A Ferencváros együttese már elutazott a törökországi Isztambulba, ahol ma este az UEFA Kupáért vív mérkőzést a sokszoros török bajnok Fenerbahcse ellen. A zöld-fehérek nem a legjobb sorozatban vannak. A múlt héten simán vereséget szenvedett Belgrádban a ferencvárosi csapat. Most abban bírunk, hogy az FTC a nemzetközi kupameccsre tartalékolt. Szerdán általános kupaforduló lesz. A legrangosabb serlegért indul rohamra az Újpesti Dózsa. Benéék az FC Malmö csapatát látják vendégül a Megyeri úton. A svéd és a magyar bajnok összecsapása teljesen nyílt. Reméljük, hogy az Ü. Dózsa a hazai pálya előnyét úgy használja lei,, hogy az elég lesz majd a malmöi visszavágóra. Ugyancsak hazai pályán amely a KEK-ért folyó harcban képviseli a magyar színeket. A komlói csapat a Ferencvárost verő Crvena Zvezdát látja vendégül. A bajnokságban meglepően jól szerepel a Komlói Bányász. Bizakodunk, hogy most nemzetközi fronton is öregbíti hírnevét a csapat. Szerdán is lesz egy UEFA kupamecc.s Budapesten, mégpedig a Vasas és az ír Shel- boum között. Az ír együttes kevésbé ismert, a Vasas viszont nincs a legjobb formában. Legiobb csapataink tehát bizonyíthatnak a héten, hogy valóban fölfelé ível-e a magyar labdarúgás. Ordacsehi. 20U néző. Vezette: Fenyvesi. A volt NB III- as csapat okos taktikával játszva harcolta ki győzelmét. G.: Molnár. Szántó. K. V. Lobogó—Nagyatádi Somogyi SE 4:2 (4:2) Kaposvár, 50 néző. Vezette: Schádl. A megyei bajnokság állása: 1. Marcali VM 5 5 — — 10:1 10 2. B,-boglár 5 4 — 1 11:7 8 3. S.-tarnóca 5 4 — 1 7:4 8 4. Babócsa 5 3 1 1 15:8 7 5. M. Latinca 5 3 1 1 11:4 7 6. Nagyatád 5 3 1 1 10:4 7 7. Lengyeltóti 5 2 2 1 3:3 6 8. Taszár 5 2 1 2 5:3 5 9. K. V. Lobogó 5 1 3 1 5:4 5 10. Csurgó 5 1 2 2 5:8 4 11. Karád 5 2 — 3 7:11 4 12. Fonyód 5 1 1 3 5:7 3 13. K. Vasutas 5 — 2 3 5:9 2 Ordacsehi 5 — 2 3 1:5 2 15. N. Somogyi B. SE 5 _ 1 4 4 íl3 1 16. Toponár 5 — 1 4 3:16 1 Elutazott a magyar súlyemelő válogatott Peru fővárosában, Limában bonyolítják le a XXV. súlyemelő világbajnokságot. Teljes csapattal utazott el Peruba a magyar súlyemelő válogatott. mérkőzik a Komlói Bányász, Egy évvel ezelőtt Columbus- KERÉKPÁR Ismét az olaszoké a Mecsek Kupa Pécsen, illetve Baranya megyében vasárnap fejeződtek be a Mecsek Kupa kerékpáros verseny háromnapos küzdelmei, amelyen a nehéz terep és az időjárás alaposan próbára tette a versenyzőket. Az egyéni versenyben harmadszor szerezte meg az elsőséget Takács András, a BKV Előre versenyzőié. Viszont a csapatserleget ismét hazavitték as olaszok. A Padovan! II. együttese remek összmunkával maga mögé utasította a Tipográfiát, a Dynamo Berlint, az Űjpesi Dózsát, a Pécsi Spartacust és a BKV Előre együttesét. A 12. Mecsek Kupa méltó folytatása volt az előző évek nagy versenyeinek. ban nem úgy végződött számunkra a VB, mint ahogy azt számítottuk. Legutóbb a súlyemelő EB-n sem remekeltek a mieink. A szakvezetők véleménye szerint több van a csapatban, mint amennyit Szófiában mutatott, Tóth Dezső, a Magyar Súlyemelő Szövetség ' elnöke és Aján Tamás főtitkár az elutazás előtt arról számolt be, hoey új rendszer alapján készült fel a válogatott csapat a perui világbajnokságra. Színeinket a következő versenyzők képviselik: Holczreiter Sándor, Földi Imre, Benedek János, Bagócs János, Stark András, Szarvas Gábor, Horváth György, Bakos Károly és Ambrus László. Vlagyimir Dezs (Meglepetés Odajött hozzám Borisz Szergejevics, és így szólt: — Adjál egy rubelt. Allocskának születésnapja lesz ... összekapartam utolsó vasaimat is, de csak hetven kopejkát tudtam előguberálni. — Borja, harminc kopejka hiányzik — vallottam be. — Menj és szerezz valakitől! Feltétlenül! — De kitől kaphatnék kölcsön? Fizetés előtt mindenkinek vékony a zsebe. — Ne sírj, hanem eredj! Borisz kérlelehetetlen volt. A pénz bekaszírozásában nem ismert tréfát. — Nyikoláj — mondom a barátomnak —, adj harminc kopejkát! — Egy rubelom volt. azt már leszurkoltam. — Allocska javára? — Természetesen. — Mit gondolsz, kitől kérhetnék? — Ne tudom. Vakmerő lépésre határoz-. lom el magamat: — Allocska — mondtam —, milyen elragadóan bájos maga! — Legalább hét elején mondaná! — Allocska, nem tudna kölcsönözni nekem harminc kopejkát? — Tudok. De mire kell ilyen sürgősen? Mondjam meg neki az igazat? Nem, az lehetetlen! Így a plafont nézve ezt válaszoltam: — Egy doboz »B elomor« cigarettát kell vennem. Sőt, most látom: harminckettő hiányzik ... ■, — O — mondta csalódottan. Amikor aztán leszámolta nekem a harminckét kopejkát, már rá mertem nézni, és arra gondoltam: milyen kellemes meglepetés lesz neki, amikor munka után felköszöntjük majd, s átadjuk neki az ajándékokat. Erről az apró kis manőverről valószínűleg halvány sejtelme sem lesz ... — Köszönöm, hálásan köszönöm, Allocska! Már éppen búcsúzni akartam, amikor közel hajolt hozzám, és szinte suttogva mondta: — Ma már tizenöt rubelt osztogattam széjjel. És akkor jön maga harminckét kopejkáért! Hát mire jó ez? Erre én teljesen megzavarodtam. — Nem tudom, Allocska, isten bizony nem tudom ... de hiszen a kollektívánk olyan baráti.., igazán, nem tudom ... Figyelmesen nézett rám, s megkért, hogy hajoljak még közelebb hozzá. — ön valóban nem tudja, hoqy a születésnapomra mivel akarnak meglenni? Én vayanis egy pór tűsarkú cipőt szeretnék. De vajon kénesek ennyi pénzt gyűjteni? ön úgy gondolja, hogy igen? .. , Fordította: Sígér Imre FERIHEGYTŐL LIBERECIG Belépés: feleség nélkül Aláírok egy női blúzt — Hány fokos sört kér? Prágától Prágáig több mint hatszáz kilométert vonatoztam, és úgy illik, hogy utazásaim élményeiből is papírra vessem a legérdekesebbet. Amikor Karlovy Varyban felszálltam a szerelvény egyetlen dohányzó kocsijába — ha ott már nincs hely, az ember órákat utazhat cigaret- tázás nélkül —,- négy diáklány pakolta tele előttem a csomagtartót. A nyári szünetben végigjárják az országot — magyarázták —, kedvezményes jegyet kapnak, s így ismerkednek a gyönyörű tájakkal. Feltűnt, hogy valameny- nyiük blúza tele van nevekkel. Golyóstollal, tintaceruzával örökítették meg az ismerősök a pár perces vagy pár órás találkozás emlékét, s a fehér blúzok — pedig útjuk felénél sem jártak — máris úgy néztek lei, mint egy úttörőőrs zászlaja. Megkértek engem is, hogy fjrkaptsam oda a nevem, de ahová én szerettem volna — a zsebre —, már minden milliméter hely betelt. Kénytelen-kelletlen aláírtam a mandzsettára. A lányok kuncogásából kiderült, hogy nem én voltam az első hoppon maradt pályázó... Az egyik állomáson sokat vártunk, útitársaimat meghívtam egy pohár sörre. A csapos föltette a meghökkentő kérdést: — Hány fokosból kér? Nem tudtam mire vélni a dolgot, de elmagyarázták, hogy három-négy különböző erősségű sörük van, s mindenki ezekből választhat magának. Az esetet hazai viszonyokra és borainkra átültetve án bizony nagyot néznék, ha maligánfokigényem után érdeklődnének. Csehszlovákiába indulásom előtt nagy gonddal állítottam össze programomat, de egy napot szabadon hagytam, hátha szükség le6Z rá. Liberec- ben dicsértem elővigyázatosságomat, mert a nagy nyári vásár kellős közepébe csöppentem. A férfi-, női- és gyermekdivat hagyományos találkozója — 1956-ban volt az első vásár — nem mindennapos látvány. Óránkénti divatbemutatók — szebbnél szebb ruhákban, szebbnél szebb manökenek —, napi egyórás rádióműsor, a szabadtéri színpadon népi zenekar és tánccsoportok színesítik a tizenhét napig nyitva tartó vásár programját. Liberecben a kiállított ruhadarabokat azonnal meg lehet vásárolni. A textilgyárak, cipőgyárak és a kisebb üzemek pavilonokat állítottak fel a hatalmas iskolaépület udvarán, üzleteknek rendezték be az osztály- termeket, ahol halomban áll a divatcikk. Hazai kiállításainkon szerzett tapasztalataimból okulva megmozdult bennem a kisördög, kiválasztottam egy cifra mintájú nyakkendőt, s meglátogattam a gyártó cég standját: kétszer akkora volt a választék apulton, mint a vásár másik sarkában, az üveg mögött. A vásár sajtóosztályának jóvoltából egy idősebb bácsi kalauzolt. — Nős? — kérdezte. Nem tudtam mit akar, de igennel feleltem. — A felesége nincs itt? — Nincs. — Okos ember — sóhajtott fel —, ugyanis erre a vásárra vagy egyedül kell elküldeni az asszonyokat, vagy be sem lépni a kapun. — Ugyan miért? — Hát mutasson nekem csak egyetlen nőt is, aki nem kíván meg minden ötödik cipőt, ruhát, fehérneműt, bundát. Az első kiállításra elhoztam a feleségemet, s negyedóra alatt elköltötte a havi fizetésemet. De még akkor sem volt elégedett. Jobb, ha egyedül nézik meg vagy a barátnőjükkel, mert akkor kölcsönösen fitymálnak és semmit nem vásárolnak ... A nyolcvanezer lakosú város ékessége a gyönyörű városháza. A bécsiek — állítólag — irigyek a libereciekre, mert a két azonos stílusú épület közül a bécsi egy traktussal kisebb. A libereciek keblét pedig jogos büszkeség feszíti, hogy nagyobb a városházuk, mint az osztrákoké, pedig az a fővárosban van'. • Kilencedik napja voltam már Csehországban, amikor visszaindultam Prágába, s onnan haza. Pesten, a repülőtérről hazafelé egy éppen kipróbálás alatti Skoda Cupéval találkoztunk. Hamarosan megérkezik az első szállítmány Mlada- Boleslawból. Űjabb Skoda- termék jut el hát hozzánk, a jószomszédság jegyében. Saly Géza Új iskola Ádándon Gyerekek, szülők, nevelők örömére A ZSIBONGÓBAN valóban nagy a zsibongás, gyerekek sorakoznak, fél múlott néhány perccel... Hosszú, hosszú idő óta a mostani tanévkezdés az első, amikor — szülők, gyerekek, nevelők közös örömére — nincs már tanítás az Ádándi Általános Iskolában délután. Csak napközi lesz majd ... Az út mellett a régi iskola elé épült az új; széles folyosóival, nyolc tantermével, zuhanyozójával, csillogó csem- péjű öltözőjével. Szinte külön históriája van a nyáron befejezett építkezésnek. Erről beszélt Kumli Tibor igazgatóhelyettes. — Először tulajdonképpen a régi iskolát akartuk összekötni egy folyosó segítségével a tornateremmel... De már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez nem old meg minden problémát. Mert a legnagyobb gond a tanteremhiány maradt. Felmerült egy új gondolat: iskolát kellene építeni... A gondolatot sokára követte a tett. Mert hiszen ez a gondolat nagyon sok helyütt felmerül Somogybán, de költséges a megvalósulás — Először itt is idegenkedtek kissé az emberek, mert törpe vízmüvet is akart a falu. Mi ezzel nem vitatkoztunk, hanem azon törtük a fejünket a községházán, hogyan tudnánk segíteni gyerekeink gondján. Mert az igazsághoz tartozik, hogy a helybeli tanácsi vezetők saját gondjuknak tekintették ezt is mindvégig. Csakhogy az ádándi általános, ahogy a nevében is van, ádándi csupán, s nem körzeti; más községgel összefogni sem tudtunk . . . Végül is véghezvittük tervünket, lesz iskola is meg törpe vízmű is. Egyik sem lesz a másik kárára, hanem hasznára a falunak... Négy esztendeje kezdték az építkezést. Az alapokat társadalmi munkában ásták ki, a tsz is segített. Csak hát az építőanyag-hiány miatt megtorpant néha a legnagyobb iskolaépítő lendület is. — Mikor aztán megjött a kő, a szülők a legnagyobb hóviharban mentek le az állomásra és hordták ide az iskolához ,. Az úttörők pedig forró teával várták az építőket. A gyetekek, szülők, nevelők egyaránt részt vettek a munkában — a kivitelező egyébként az Ádándi Építőipari Ktsz volt —, s így közös örömre ezen a nyáron elkészült az iskola. Csupán a DÉDÁSZ késlekedik még a szereléssel. — Csak délelőtt tanítunk. Az új épületrészben nyolc osztály kapott helyet, két párhuzamos osztály a régiben ... A beruházás egymillió-kettőszázezer, ebből ötvenezer a megyei hozzájárulás. MOST MAR CSAK az iskola környékének parkosítása van vissza. Végeztek tehát nagy munkájukkal az ádán- diak ezen a nyáron... És akik ott voltak a tanévnyitón, azok hallhatták — áldomásképpen a szép munkára —, hogy az új zsibongó falai miként verik vissza az iskolacsengő jókedvű hangját. t. n. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. szeptember M. 5
