Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-02 / 205. szám
Korszerűsödés kérdőjelekkel EMBER HELYETT GÉP A nagyfokú gépesítés, a részleges vagy teljes automatizálás — akár egy gépsorról, akár egy üzemről legyen szó — érdemessége az élő és a holt munka értékarányától, költségeitől függ. Ha a kettő legalább kiegyenlíti ‘egymást, akkor már nem ráfizetés a korszerűsítés. Ma még e feltétel sok helyen hiányzik. Ha megszületett a döntés a gépesítés mellett, hátravan a másik nagy 'dilemma: mi legyen a gépesítés útja? Univerzális gépek vagy célgépek? Nagy szerszám- és ké.-zülók- készlet a sokféle átálláshoz, vagy számjegyvezérlésű forgácsológép, amely az előkészítő időket — szerszámcsere stb. — rendkívüli módon lerövidíti? Mindezek helyett — vagy mellett — választhatják ugyanakkor az azonos elemekből összerakható többféle áru előállításának útját is. A gépeket fennakadás nélkül kell kiszolgálni, tehát az anyagmozgatás korszerűsítése is elengedhetetlen. Vásárolnak öt elektromos targoncát. Igen ám, de a raktárból a targoncáig, a> targoncától a gépig, s a fordított úton kézzel végzik az anyag és a félkész tennék mozgatását, azaz ott vannak, ahol a part szakad. Egyszer azért állnak a gépék, mert nincs elég anyag, máskor azért, mért már nincs hová tenni az elkészített alkatrészeket, A gépesítés komplex feladat. Ellentmondásos haladás Fejleszteni, de ne mindenáron! A szállítás korszerűsítésének döntő láncszeme a vasút dieselesítése. A mozdonyokba szerelendő motorcsaládra több százmillió . formtot költöttek, végül mégis csak a 'licencvásárlás oldotta meg a fejlesztés gondját. Idő és pénz veszett kárba, míg kiderült, hogy van, amit- mások jobban tudnak. S ez nem szégyen. A fölös kiadás sokkal inkább az. Márpedig nemcsak ebben az egy esetben beszélhetünk idő- és pénzpocsékolásról... Jó,. tehát ■ vásároljon az ipar licenciákat. Tegye, de csak akkor, ha azok I hatékony fölhasználásának —- hazai adaptációjának — minden más föltétele is megvan. Képzett kezelőszemélyzet, megfelélő anyagellátás, alkatrész-utánpótlás stb. Az érem másik oldala: 1959- ben vezették be a műszaki fejlesztési alap képzését, összege azóta megháromszorozódott, az eredményekről ugyanez már aligha mondható el. Továbbá: a vállalatok tele voltak panasszal, hogy nincs pénzük korszerűsítésre, ugyanakkor a fejlesztésre fordítható alapokból kétmilliárd forint (!) maradt meg 1969-ben. (A hat- milliárdra rúgó összeg egyhar- mada.) A kiadott pénz is elsősorban a gyártmányfejlesztést szolgálta, s csak kis hányada a technológiai korszerűsítést, ez utóbbi a gépiparban például mindössze a teljes fejlesztési kiadásoknak 17,8 szá-t zaléka volt. Hol a pénz? Van pénz, nincs pénz. Van pénz, de nem arra költik, amire nagyon kellene... Hogyan van ez? Ügy, hogy az érdekeltségi rendszerben nem volt jelentős különbség — az 1971. január 1-én életbe lépett új szabályozók hatása még le- mérhetetlen — a gyorsan és lassan elavuló technológiájú termelés, termék között. Ezért ott is jelentős pénzalapok jöttek létje, ahol azok a korszerűtlen megőrzését szolgálták. Azaz: úgy kellett — és kell továbbra is — tökéletesíteni a hitelrendszert és az állami elvonás mértékét, hogy a gyorsan fejlődő iparterületeken, a népgazdaságilag elsőrangú ágazatokban az ember helyére valóban a gép léphessep, azaz a technikai, technológiai haladás gyors legyen. Ez a szelektív iparfejlesztés. Tegyük fel, hogy a vállalatnak van elég pénze. Mihez kezd vele, ha nincs kellő piaci információja, ha nem tudja, mit és hogyan érdemes fejleszteni? Milyen anyagok, gépeik, technológiák kellenek a holnapi igények kielégítéséhez? S ha ez is megvan, vajon rendelkezésre áll-e a kellő szellemi háttér? A fejlesztés sokféle kockáztatót hord magában, s csak hosszabb távon ígér gyümölcsöt Ezért a vál- lalatok egy része — nem lebecsülhető része — a mára hagyatkozik, mert nyereségérdekeltsége megfelelő, az élő és a holt munka költségaránya viszont erősen eltérő, jobban jár tehát, ha az élő munkát választja. Nem gépesít, hanem munkaerőt toboroz, csábít, édesget... Jlövid távon boldogulhatnak így is. A gazdasági tevékenység azonban soha nem rövid távra szól. Szükséges fokozatok A népgazdasági átlagot tekintve vannak erősen eszköz- igényes ágazatok — így például a villamcsenergia-ipar —, ahol az eszközigény az átlag kétszerese, háromszorosa s vannak — például az építőipar, a könnyűipar —, ahol csak negyede, fele. Az ágazatok fejlesztését az országos döntések határozzák meg, s a gazdasági szabályozók rendszere befolyásolja. A meglevő helyzet és a további teendők megítélését tehát két csoportra kell ^osztani: a központi irányítással, valamint a vállalatokkal összefüggő részre. Ami közös: egyik szinten sem lehet átugrani a fokozatokat. Az adott helyzet körvonalazza a lehetséges teendőket is, A minisztériumi ipar munkásainak 40 százaléka dolgozik gépek, berendezések mellett. Ha tehát azonnal automatizálni lehetne, akkor sem sikerülne. Nincsenek meg hozzá a feltételek.. Az egy foglalkoztatottra jutó villamosenergiafelhasználás csak harmada, fele a fejlett tőkés országokénak. Telnek a napló lapjai Vállalásuk értéke: 100 000 forint Alakulásunk napja: 197L ’március 27. A brigád neve: Április 4. tagjainak száma: huszonhárom. Ezt a néhány fontos adatot olvastam a Kutasi Állami Gazdaság központi javítóműhelye szocialista brigádjának, illetve a cím elnyeréséért küzdő brigád naplójából. Ezeikí- vül még néhány tanácskozásról, brigádértekezletről följegyzést, az ország különböző tájairól és külföldről írt képeslapokat, melyeket a jutalomkiránduláson részt vett brigádtagok küldtek. S a legutóbbi, augusztus 16-án tartott értekezlet rövid összefoglalóját, ahol az eltelt néhány hónap eredményeit és a feladatokat; tárgyalták meg. Március elején ifjúsági napot tartottak Felsőbogáton a gazdaság fiataljai. Arról tanácskoztak, hogyan tehetnék még eredményesebbé a KISZ munkát, a munkaversenyt, s betyár, alakí+hadnának újabb szocialista címért küzdő brigádokat.. Ekkór állt íel Kovács Dezső gépszerelő — azóta befejezte a gépipari technikumot, és üzemelő teenni- kussá lépett elő —, ő mondta a következőket: — Gazdaságunk gépparkjának megóvása, állandó üzemben tartása igen fontos feladat. Ebben rengeteget tehetnének a központi javítóműhely dolgozói akkor, ha szó cialista brigádba tömörülnének, s vállalásaik is kiterjednének érre. Kérem a gazdaság vezetőit: segítsenek e brigádok létrehozásában. Néhány nap múlva a javítóműhely valamennyi dolgozója elhatározásából meg is alakult a brigád, amely az Április 4. nevet vette föl, brigádvezetőnek pedig a fiatal Kovács Dezsőt választották meg, aki a gazdaságnál kezdte a szakmát tanulni, majd később jelentkezett technikusnak. — Hetvenmilliő forint értékű géppark karbantartása, jaLászló. •vitása a feladatunk. Évente ötmilliót költ a gazdaság a javításokra, a gépek rendbetételére. Nem könnyű munka ez, de mellette vállaltuk: az új beruházásokhoz 100 000 forint értékű vasszerkezeti munkát, gépi berendezést készítünk —• tájékoztat Papp Lajos műhely- vezető és Illés László,. a gazdaság központi pártszervezetének titkára, a brigád tagja. A fejsőbogáti üzemegységben épülő új istálló vasszerkezetét, az önítatásos berendezést — 220 önitatót — ők készítették. A lucernaszárító, s a Cili-pusztán épülő istálló vasszerkezeti munkái is a brigád nevéhez fűződnek. Most egy NDK-gyártmányú almahámozó gép felújításán dolgoznak. Nincs hozzá alkatrész, megjavítását sehol nem vállalták. A brigád társadalmi munkájának értéke csak itt 20 000 forint lesz. — Vállalásunknak eddig nyolcvan százalékát teljesí - tettük. Az év végéig ezt az összeget jelentősen túlszárnyaljuk — mondja Papp Lajos és Iiiés László. Ebben nincs benne, amit a községnek végeznejc társadalmi munkában, Fűrészgatter a tanácsnak, villany- és fűtés- szerelés, lakatosmunkák elvégzése az óvodánál, az orvosi lakásnál. . — Már ebben az évben •többet végeztek társadalmi munkában, mint az elmúlt évek alatt összesen — mondja a fiatal brigádról. Kopecs- ni Vince, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója, s ezzel a véleménnyel teljesen egyetért Horváth István főállattenyésztő, a szakszervezeti tanács titkára is. De nemcsak szavakban ismerik el a brigád tagjainak jó munkáját, ez kifejezésre jut más módon is. Szegeden és Jugoszláviában jártak a brigádból, Illés László Moszkvában volt jutalomkiránduláson, szeptember elején pedig négyen mennek ötnapos budapesti, illetve északmagyarországi országjárásra. A gazdaság az idén erre a célra 150 000 forintot áldoz. Sokat jelent az is, hogy a brigádból heten kaptak már kiváló jelvényt. Augusztus 16-án tanácskozott utoljára a brigád. Megállapították, hogy az eltelt hónapok eredményesek voltak. Kovács Dezső helyére — ő más beosztásba távozott — a nagy tekintélyű, tapasztalt Horváth Imre került. Tanácskoztak a további feladatokról is. A szakmai kérdés fontosságáról, a tanulásról, amire a brigádban akad követendő példa. Papp Lajos is itt végezte el levelfező úton a gépipari technikumot, műhelyvezető lett. A tanulásra- buzdítja a fiatalokat is. Szakmai továbbképző 1: tanfolyamokat szerveznek, hiszen eddig ismeretlen gépek javítását is el kell végezniük, amelyeknek értéke egyenként meghaladja az egymillió forintot. Jó kedély, el ne hagyj! Baszk sapka, alatta az arc félszigete. Szürke ing, kék nadrág, sistergő jókedv. Pedig a munka, melyet éppen végeznek, nem a legkönnyebbek közül való. Silóznak a so- mogysárdi Haladás Termelő- szövetkezet központi majorjában. Ide irányított Balogh Lajos elnök ezekkel a búcsúszavakkal: — Gelencsér Aladárról érdemes írnia. Hatvanhárom éves, de bírja a versenyt a fiatalokkal is. Ezt már az első .pillanatra elhiszem. Gelencsér Aladáron nem látszik meg, hogy hat évtized nyomja a. vállát. Vagy nem is nyomja? Nem is nagy súly ez a hatvanhárom esztendő? Kedélyének nem ártott, inkább növelte. Nekitámaszkodik a Hof- herr-traktor oldalának. — Régi gép ez, kérem. De a brummogásába bele lehet süketülni. A silózásról így beszél: . — Jön az egyik gép, pótkocsin hozza a rakományt. Nekünk az -a dolgunk, hogy szétteregessük a silónakvalót. No akkor, hogy ez megtörtént, jön a Hofherr. Nem a volt szövetségi kapitány, hanem a gép. Lesulykolja, összenyomja a szétterített csalamádét, napraforgót. Egész domb lesz itt végül. A növény zöldje barnára fordul. Ügy savanyodik ez, mint az uborka. Még az ínyenc állatainkat is 'kielégíti majd. Kérdezem arról is, hogyan áll azzal a bizonyos versengéssel. — Vérsfenyeznánk.' ha sok i lenne a fiatal. De nincs. Bár azt hiszem, még egy-két év,! és visszajönnek. Jelentkeznek ők is. A tsz megélhetést biztosít:. Háromezer-egyszáz forintot vittem haza én is a múlt hónapban. No tény, ami tény, meg kellett fogni a villa nyelét. Nagyapa. Lányunokája egészségügyi szakiskolás. — Azért ez már nem a meny ecskézés ideje — mondja koráról némi nosztalgiával. Társai nevetnek. Ö rámutat az egyikre. — Ezzel a kisebbik gyerekkel szeretek dolgozni. A »kisebbik gyerek«, Tóth Sándor, 1914-es születésű. — No, mert azt el kell mondanom — folytatja Gelencsér Aladár —, hogy jó munka csak akkor születik, ha az ember olyan társakkal dolgozik, akiket kedvel. — Barátai tehát vannak számosán. Ellenség? — A seregélyek. Van egy kis szőlőm. Ezek a szárnyasok megrontották. Ügy megcsip- delték, hogy le kellett szüretelnem. De azért igazán nem is bántam. A munkák közül leginkább talán a szüretet szeretem, hát ehhez hozzásegítettek a' seregélyek. — Mindennap jelentkezik a tsz-ben munkára. S ha otthon maradna? Közelebb hajol, mintha titkot akarna elmondani: — Bírok én az otthoni munkával akkor is, ha az este vet haza. Megigazítja fején a sapkáját, társai újabb jókedvnyilvánítására. Sóhajt: — Jó kedély, el ne hagy! L. L. Gépesíteni? Igen, de az energiabázis bővítésével, a termelőeszközök kínálatának növelésével kell kezdeni a folyamatot,, A szállítás, a vízellátás stb. fejlesztéséről nem beszélve. Mert különben — sajnos, sok példa van erre is — az itthon vagy külföldön drágán vett gépek hónapokig állnak, míg a helyükre kerülnek, s utána is napi néhány órát dolgoznak csupán, öncélú gépesítés nincsen. Ezt ma már »fönt« és »lent« egyre világosabban látják. M. O. (Következik: Gép helyett gép.) A naplóbejegyzést Ismerteti a brigáddal Illés László párttitkár. Tenyészállatok exportra A céltudatos munka eredménye a nagybajomi Lenin Tsz-ben »Ügy vélem, megérdemli a nyilvánosságot az az eredmény, amit a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezetben értünk el — írja levelében Vasvári János főmezőgazdász —, hiszen nem mindennapi esemény az, hogy egy Somogy megyei szövetkezet tenyész- sertéseket exportál.« Valóban nem mindennapi esemény, és az sem mindennapi, milyen kitartó türelemmel, céltudatos munkával érkezett idáig ez a szövetkezet. Három évvel ezelőtt, 1968-ban határozták el, hogy le kell cserélni a régi sertésállományt, mert csökken a kocák termelőképessége, nem megfelelő a malacszaporulat. Akkor vetődött fel a gondolat: ha már állománycsere lesz, érdemes lenne egy törzstenyészet alapjait lerakni. Az Állattenyésztési Felügyelőség támogatásával be is szereztek Tótkomlósról 94 kocasüldőt és kanokat. A következő év majdnem romba döntötte minden reményüket, mert a száj- és körömfájás szinte megharmadolta az értékes állományt. Mindössze 29 kocájuk maradt meg. Ahogy írja a főagronómus, valóban újra kellett • kezdeni, a romokon kellett elindulni a tenyésztői munkának. S hogy ez milyen sikerrel járt, arra bizonyíték: a tavalyi mezőgazdasági kiállításon a szövetkezet egy kancsoportját már aranyéremmel tüntették ki. »Puska András törzskönyvi felügyelő és Bodó Ferencné törzskönyvező munkája eredményeként sikerült a tenyészetet lábra állítani — tájékoztatott Vasvári János. — És ma már a jó minőség mellett megfelelő mennyiség is rendelkezésre áll. Természetesen hozzájárult ehhez a gondozók lelkiismeretes munkája, a Perák és a György Dávid ■család odaadó igyekezete.« Hányatott körülmények között, de igen nagy akarattal így sikerült egy igényes, de a mai kornak megfelelő, hús típusú angol törzstenyészetet létrehozni. A nehéz, áldozatos munka eredményének legszebb bizonyítéka, hogy a napokban hozott döntés szerint, az Állattenyésztési Felügyelőség javaslatára exportra is szállítanak a tenyészsertések- ből. Bolgár szakemberek ötven kocát és nyolc kant vásároltak a tenyészetből Két, most szabadult ipari tanulót, Verbulecz Lászlót és Szeifer Józsefet is fölvették a brigádba. Nem rögzítették ugyan írásba, de elhatározásuk, hogy fiatalabb társaikat a gazdasághoz való ragaszkodásra, közéleti tevékenységre nevelik. Papp Lajos 1949 óta dolgozik a gazdaságban, megye; és községi tanácstag. Tíz éve munkásőr, kiváló parancsnoki és kiváló munkásőri jelvénynyel tüntették ki, s a gazda ság is kiváló jelvénnyel jutalmazta. Illés László az elejétől fogva munkásőr, kitüntették a Haza szolgálatáért érdeméremmel, kiváló jelvényt kapott a gazdaságtól, párttitkári funkciója mellett tagja a .-»íikszervezeti bizottságnak és bírósági elnök is. Horváth Imre brigádvezető a pártvezetőségben végez munkát, Ko- zári János és Horváth Imre községi tanácstag. , Valamennyien több mint tíz éve dolgoznak a gazdaságban. őket követte Palavics László, aki itt tanulta a szakmát, két éve lett tagja a pártszervezetnék, a szakszervezeti bizottságban dolgozik. Ugyancsak itt tanulta a szakmát Kovács Kálmán, szintén párttag, most pedig a munkásőrségbe jelentkezett. Öthónapos mútra tekint csak vissza a Krvtasi Állami Gazdaság központi műhelyének Április 4. brigádja. De a brigádnapló lapjai egyre telnek, egyre több eredmény jelzi azt az utat, amelyen a brigád a szocialista cím elnyerése felé halad . . . \ Szalai László SOMOGYI NÉPLAP t07t. szeptember 2. I
