Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-11 / 187. szám
Termelőszövetkezeteink szak- I végzése után műszaki vezetőember-ellátottsága elmarad az ként dolgozik a szövetkezet fo- igények mögött. A szakmain- ■ női üzemegységében, a gép- ' műhelyben. — Féltem, hogy nem fogadnak be az idősebb szakmunkások, éreztetik velem fiatal koromat. Eleinte volt is ilyen hangulat, de egyszer, amikor az új bálázógépet sehogyan sem tudták összerakni, minden tudásomat összeszedve magam álltam neki. Sikerült! Hát így tudtam megszerezni a bizalmukat. Míg beszélgetünk, egymásnak adják a gépműhely szerelői a kilincset. Hol itt kémek segítséget, hol ott. Ha valamit nem tudnak megoldani, mindjárt hozzá fordulnak. — Sokat köszönhetek a tsz- nek, hisz a segítségével tudtam elvégezni az iskolát. Ösztöndíjas voltam. Amikor már az államvizsgára készültem, nap mint nap kérdezték, mikor jövök már dolgozni. Tulajdonképpen ennek a bizalomnak örültem a legjobban. Tizenheten dolgoznak itt a gépjavítóban, közülük hatan fiatal szakmunkások. Sokszor magára kapja a kék köpenyt, s beáll közéjük dolgozni. Itt minden logikus, egyik kákát olyan emberek végzik, akik inkább gyakorlati, mint szaktudással rendelkeznek. A korszerű gazdálkodás egyre sürgetőbben megköveteli, hogy a gyakorlat kellő elméleti tudással párosuljon. A ikisgyaláni Egyesült Erő Termelőszövetkezetben idejében felismerték ennék jelentőségét. Néhány fiatalt ösztöndíjasként technikumokba, főiskolákra küldtek. Meg is lett az eredménye ennek — — mondta Szabó Gábor, a termelőszövetkezet főállattenyésztője. Három éve hárman kezdték így a tanulást, s immár egy hónapja mint végzett szakemberek dolgoznak a tsz- ben. Közülük kettővel munkahelyükön beszélgettem. Hogyan tudtak beilleszkedni a környezetbe, mit jelent számukra a munkájuk? A műszaki vezető FahuKaposvári fiatalember ragó János, mindössze szonhárom éves, és az iskola — pontosabban a Mezőgazdasági Gépészeti Főiskola — el- | alkatrész mutatja a másik Somogy megye társadalmi—gazdasági helyzetéről figyelemre méltó elemzés látott napvilágot a Központi Statisztikai Hivatal kéthavonta megjelenő folyóiratában, a Területi Statisztika című kiadványában. A tanulmányt készítők — Antalffy Ferenc, és kommunális ellátás alakulását, az egészségügy és az oktatásügy helyzetét, valamint a javító, szolgáltató hálózat korántsem megnyugtató fejlődését. A figyelemre méltó munka Farkas István, Horváth Gyű- végkövetkeztetésében. láné és Horváth Gyula — körültekintően elemzik azt a jelentős fejlődést, mely az utóbbi évtizedben a megyében bekövetkezett, s »amely sok vonatkozásban az országosnál gyorsabb volt, ám csak enyhítette, de nem szüntette meg a megye hátrányos helyzetét, történelmileg kialakult elmaradottságát.« A tanulmány első fejezetében a megye népességének alakulását, a településhálózat változását tárgyalják megállapítva, hogy a népességszám csökkenő tendenciát mutat, jóllehet az országban már korábban is Somogybán volt a legkisebb a népsűrűség. A helyzetet tovább rontja, hogy a természetes szaporodás is lényegesen alacsonyabb, mint az ország egyéb területein. A megye sajátos, aprófalvas jellege nehezíti a községi lakosság életkörülményeinek javítását. A megye gazdasági helyzetéről átfogó, részletes keresztmetszetet ad a tanulmány második fejezete. Külön íoglalko- koznak a szerzők az utóbbi évtizedben végbement nagyarányú iparfejlődéssel, s ezzel összefüggésben elemzik építőiparunk helyzetét, gondjait. Figyelemre méltóan ösz- szegezik, célratörő tömörséggel taglalják a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta végbement változásokat, egyben utalnak azokra a körülményekre is, melyek nehezítik a megye mezőgazdaságé-' nak gyorsabb ütemű fejlődését (alacsony beruházási színt; eszközszegénység; az állattenyésztés gépesítésének hiánya stb.). A tanulmány harmadik fő fejezete a lakosság életkörülményeinek főbb tényezőit veszi sorra: » __az elmúlt húsz é v alatt bekövetkezett gazdasági fejlődéssel együtt a lakosság életkörülményeiben is kedvező változások történtek, melyek a jövedelmek emelkedő tendenciájában, a lakossági igényeket kielégítő létesítményhálózat bővítésében, a társadalmi juttatások szélesedésében nyilvánultak meg-'-' — írják a szerzők bevezető gondolataikban, majd így folytatják: mindez «-a jelentős fejlődés ellenére... az országos átlagnál jelenleg is alacsonyabb". Körültekintően vizsgálják az okokat, a foglalkoztatottságot, a jövedelmi viszonyokat, a fogyasztás, a lakása megye erőteljesebb fejlesztése érdekében három fő feladat elvégzését jelölik meg: az intenzívebb iparfejlesztést, a mezőgazdasági nagyüzemek eszközellátottságának javítását és a Balaton-part — elsősorban nem megyei eszközökből történő — fejlesztését. helyét. S amikor sikerült elkészülnöm egy-egy gép javításával, akkor érzem igazán a szakember örömét. Az iskola elvégzése nem azt jelentette számára hogy most már vége a tanulásnak. A szerzett ismeret arra serkenti, hogy továbbra is gyarapítsa tudását, megismerje az újabb és újabb gépeket, berendezéseket. — Szeretném megszerezni az üzemmérnöki diplomát, s ha ez sikerül, akkor beiratkozom a műszaki tanárképző iskolára is. A törzsállattenyésztő Kanyargós betonút vezet a a fehérre meszelt istállók felé. Mindenütt rend, tisztaság. Itt dolgozik a másik fiatal szakember, Sülé Géza törzsállattenyésztő. — Kisgyalánj vagyok, brigádvezetőként dolgoztam a tsz-ben. Középfokú mezőgazdasági technikumot végeztem. Aztán egyszer szólt a tsz vezetősége, hogy szeretnének iskolára küldeni. Ösztöndíjasként újbal beültem az iskolapadba — de most már mint a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatója. Elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki ezt a munkát szeresse. — Nékem mindenem az állat. Állandóan figyelni, hogyan fejlődnek, gyarapodnak. A tsz egyik kerületében sertések vannak, köztük az észtlapály sertés, melyet a Szovjetunióból hoztak, s a tenyésztését is szigorúan ellenőrzik. Nem hússertésként értékesítjük, hanem mint tenyészállatot. így nagyobb hasznot hoz a tsz-nek. Nemsokára a szarvasmarha-állomány is csak törzsállatokból fog állni. A mennyiségi munka helyett mindinkább a minőségi kerül előtérbe az állattenyésztésünkben. Talán ez az oka, hogy a tsz erre az iskolára küldött. Fiatal szakember. Megtalálta a munka értelmét. Gyertyás László Húsz-huszonegyezer sertés hetenként. Mínusz harmincöt fok kánikulában Export nyolc országba Kaposvári Húskombinát. Két óra. Tűz a nap. A kapu ontja az embereket. Kánikula. Az első utam a hűtőházba vezetett. Magyar Péter mérnök, az energiaosztály vezetője szegődött kísérőmül. A felújítás előtt százhamincnyolc vagon hús fért el a mínusz húszfokos tárolókba, a plusz—mínusz nullásokba pedig kilencvenhat vagon, felújítás után a mennyiség nem változott lényegesen, csak az összetétel: a mínusz húszfokos tárolókba száznyolcvanhat vagon, a plusz—mínusz nullásokba pedig ötvenhat vagon hús rakható. A gyorsfagyasztó kapacitása 2,8 vágón volt naponta, most 5,6. A gépházban ammóniaszag, zaj. Itt dolgozik a huszonkét tagú, aranyplakettes Tóth Lajos szocialista gépészbrigád. Rozsszín hajúak Magnó és kombájn Mit csinál a szél, ha nem fúj? Nehéz rá felelni. És mit csinál a kombájnos, ha véget ér az aratás? — Szerel. Csak az aratás idejére lett kombájnos Kovács Árpád és András Géza. Most, hogy tarlóra vetkőzött a mező, folytatják a szerelést. Ez is nagy munka. A silózásra készítik fel a patosfa—ladi Kossuth Termelőszövetkezet gépeit. . — Nehéz volt? — Nem volt könnyű — válaszolják. — Az aratás az aratás, ha géppel végzik is. A kombájn komoly »szekér«. Húsz, illetve huszonhárom évesek. Válaszaik is ennek megfelelőek. »Veszik a lapot«, ahogy mondani szokás. Válaszaikban, nyomokban ott az önirónia is. — Valami összegezésfélét kérek az aratásról. — Na, mit is? Mivel szerelők vagyunk, a kisebb hibákat kijavítottuk a földön. A nyár jó volt, hamar végeztünk. Öt gép »esett neki« a táblának. Ezernél is több holdnak, ötkor keltünk, este pedig nem értünk haza a televízióműsorra. A legjobb az volt, amikor az erdőszéli táblákban dolgoztunk. Egyszer megkergettünk, körbefogtunk egy őzet. Meg akartuk simogatni. De jó testcselei voltak, hát nem sikerült ... »Deheroizálják« az aratást? Nem hiszem. Csupán nem azok a kemény markú, sas tekintetű kombájnosok, akiket sematikus újságcikkek mintáznak. Az »aratás hősei« kifejezés sem illene rájuk. — Azért nem volt leányálom! A pelyva — mint az eső — hullott ránk, a »szekér« meg gyűjtötte a meleget. — Nem volt leányálom! Képzelheti, ha harminc fokra befűtenek ott fent... Fiatalok. Rozsszín hajúak. Arcukon derű — jegyekkel. András Gézának kisfia, kislánya van. Az aratás idején csak alva látta őket. Mire hazaért, már egyszer sem voltak ébren. András Géza most pótolja azt az időszakot, játékkal, mesemondással. És Kovács Árpád? — Szenvedélyes magnós vagyok. Tíz szalagom tele zeneszámokkal. Metróékat meg a Bee Geest hallgatom legtöbbet. Olykor egész vasárnap. Most már szabad a hetedik nap, nem ülök a kombájnon. Hát így él, dolgozik a kombájnos, ha vége az aratásnak. lu L. Tizenkét év óta minden évben elnyerték a szocialista címet. Éjjel—nappal »táplálják« 3 hideget, őrködnek, hogy minden rendben menjen. — Négy—öt év alatt lesz egy gépészből jó gépész. A felújítás során négy- százezer forint értékű munkát végeztek. A hűtőház öt fa- gyasztóalagútból — itt végzik a gyorsfagyasztást —, három nulla- és tíz mínusz húszfokos tárolóteremből áll. A műszerfalon leolvashatók a hőmérsékletek, csak sorra kell kapcsolni a helyiségeket. A 103-as teremben, ahova készülünk, mínusz 24,5 fok, a Il-es alagútban mínusz 35 fok van! Beöltözünk. A nyári ingre bundát veszek, fejemre prémes sapka kerül. Indulunk. Az első teremben enyhe hűvös, emberek papírdobozokat tolnak a kint várakozó vasúti hűtőkocsiba — baromfi. Lépcsők. Az emeleti vasajtón finom szemcsés jég, valaki három betűt karcolt bele: FTC. Belépünk. Ez a százhármas terem. Most csaknem üres. A falakat alumínium lemezek borítják, a mennyezeten jég — ezüst terem! A nyitott szandálon mindén lépésnél átjár a hideg, a kilégzés nyomot hagy a levegőben. Üjabb ajtó, itt kezdődik Szibéria. Csak éppen belépek, gyors tekintet, s már térek is vissza. Fél sertések átláthatatlan hosszát idézi az emlékeztet, csípős, hideget a bőr. Kovács Endre főmérnök irodájában újra meleg a meleg: — 1968. január elsején kezdődött a hűtőház negyvenmilliós felújítása. Ez szakaszosan történt, leállni csak az idén január 1-e és július 20-a között kellett. A húsfeldolgozó üzem felújítása most folyik, az év végére készül el. A feldolgozás az óránkénti 1,2 tonnáról két tonnára emelkedik majd. Ez évben készül el a zsírüzem rekonstrukciója is, a jelenlegi óránkénti 1,1 tonna termelés másfél tonnára nő. Június végén indult meg a kétműszakaos vágás. Tavaly százötvenhatezer sertést vásároltunk fel, az idén kétszáznégy ven-kétszázötvenezret. Egy hét alatt annyit vágunk, mint az elmúlt évben egy negyedév alatt — húsz-huszon- egyezret. Jelenleg a sertéshús ötven százaléka kerül exportra, Lengyelországba, Csehszlovákiába és az NDK-ba. Ötvenféle termék készül a húskombinátban: parizer, virsli, szalámi, főtt sonka, szalonna stb. Szarvasmarhából háromnégyszázat vágnak hetenként, a hús háromnegyedét Olaszországba és Franciaországba exportálják. Az első félévben vágott, fagyasztott baromfiból százegy vagonnal exportáltak — a Szovjetunióba, Nyugat-Né- metországba, Csehszlovákiába, az NDK-ba. Itáliába nyulat, több országba tojást szállítanak. — A megye ellátása nem kis feladat, a balatoni idényegységeket is számítva több mint ötszáz helyre szállítunk — mondja Kocsis László anyag- és termékforgalmi főosztályvezető. — Van olyan nap, különösen most, nyáron, amikor harminc-harmincnégy kocsi fut a megyében. És szeptembertől Budapestre is szállítunk, ott ekkor kezdődik az »idény«. Sípos Ferenc Ezerháromszáz vagon gabona a silóban Július 3-án kezdték meg a gabona átvételét a Kaposvári Nagymalomban. Csanádi József, a malom üzemvezetője elmondta, hogy a mai nappal befejezik az átvételt, mivel mindkét tárolójuk, a régebbi háromszáz, valamint az új ezervagonos tároló is megtelt. A termelőszövetkezetektől és gazdaságoktól azonban továbbra is vesznek át gabonát, de csak annyit, amennyit naponta fel tudnak dolgozni. Naponta három műszakban mintegy tizenöt vagon búzát őrölnek meg. Eddig még komolyabb fennakadás nem volt. Igen éberen őrködtek a tárolókban lévő termés felett, nehogy öngyulladás történjen. Állandóan forgatják, szellőztetik a hatalmas mennyiséget. Egy alkalommal kaptak tíz vagonnyi terményt, melyet szárítani kellett, s csak azután tudták a silóba elhelyezni. Így 14—14,5 fok nedvességtartalommal tárolhatják a gabonát. A megőrölt búzát a megyében és a megyén túl értékesítik. Innen látják el például Nagykanizsát, Veszprémet és néha Budapestet is finomliszttel. Az NDK gyártmányú lisztcsomagoló gépük naponta két műszakban négy vagon meny- nyiséget csomagol. A nagy teljesítményű gépet mindösz- sze hétfőnyi kezelőszemélyzet szolgálja ki. A finomliszten, a rétesliszten kívül a búzadarát is itt »szerelik ki« kilós csomagokba. Eddig még eléggé zökkenő- mentesen ment a termelés — Ismertette az üzem vezetője. — Kisebb-nagyobb meghibásodás mindig van, de ezeket sikerült hamar megszüntetni úgy, hogy nem okozott zavart. Novemberben megkezdik a malomban a javítási munkákat, öt hengerszéket kicserélnek modernebbre és nagyobb telj esítményűre. SOM OG TI NÉPLAP Szerda, 1911. augusztus 11. 3
