Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-10 / 186. szám
1 Itt született a Mária főhadnagy H uszka-em I ékszoba, esti hangverseny Menettáncverseny. Forró nap, forró hangulat Dob szólt, karikás pattogott a 7-esen A Béke és barátság megyei folklórtalálkozót szombaton rendezte meg a KISZ VIII. és a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusának tiszteletére a megyei KISZ- bizottság, valamint a MÉSZÖV Balatonlellén, a szabadtéri színpadon. Az eseményen megjelentek a megyei párt- bizottság és a tanács, a megyei KISZ-bizottság és a MÉSZÖV, valamint a KISZÖV képviselői. A hét vége kulturális programjából két összetartozó eseményről is érdemes beszámolnunk. Szombaton délután a fonyódi Huszka- villában emlékszobát avattak, ezt követően este Huszka-hangversenyt rendeztek a szabadtéri színpadon. »E telken álló villában nyaralt és dolgozott négy évtizeden át 1906-tól Huszka Jenő« jelöli márványtábla az é egyik SZOT-üdiilő előtt az emlékhelyet. Üj táblát állítottak mellé: »Huszka Jenő emlékszoba.« »Egy kis cigaretta valódi, finom...« játsszák a - farmo- si úttörők a park fái alatt a kedvelt Huszka-melódiát. A legkiválóbb magyar operettszerző özvegye kintről, a kerítésnek dőlve hallgatja a zenét. Könny szökik a szemébe. Az ünnepség családias, sajnos nincs érdeklődő. Egyáltalán; tudnak-e az eseményről az emebrek, a nyaralók? — vetődik fel bennem. A parton sehol egy tábla, mely felhívná a figyelmet az új látnivalóra. A SZOT-üdülőként üzemelő Huszka-villa egyik szobájába képletesen visszaköltözőt): az egykori lakó. A zeneszerző íróasztalán eredeti kéziratot találunk. Jan Reychmann lenPolitikai szenzáció szereplőjeként kapta szárnyra Kína nevét ismét a világ. A Nemzetközi Szemle augusztusi, majd későbbi számában <ís több cikket közöl a Kínai Népköztársaság jelenlegi helyzetéről, bel- és külpolitikai problémáiról. A hazai ismeretanyagon kívül a folyóirat szerkesztői más forrást is igyekeznek felhasználni a hiteles kép megrajzolásához. Dr. Hidas Gábor Kína gazdasága a 70-es évek elején címmel foglalja össze, hol tart ma Kína a gazdasági fejlődésben. Táblázatokkal kiegészítve taglalja a nemzeti jövedelem alakulását, a mező- ' gazdaság fejlődését, az ipar és a külkereskedelem mérlegét. A Peking—Tokió párbeszéd paradoxonjairól V. Dalnovnak, a Novoje Vremja újságírójának cikkét olvashatjuk;- bepillanthatunk ezenkívül az Egyesült Államok és Kína, valamint Jugoszlávia és Kína kapcsolataiba is. Vértes Éva és P. Szabó József a közelmúlt másik jelentős politikai eseményéről, a McNamara-dosszié nem kívánatos útjáról számol be. Az alcímek közül néhány: A Kennedy-mítosz lelepleződik; A CIA ellenzékben. S egy mondat a szerzőktől: »Az Egyesült Államok politikai és Telefonforgalom- számlálás Augusztus 9-én 0 órától 13-án 24 óráig az ország valamennyi telefonközponttal rendelkező postahivatalában — szám szerint mintegy 2900- ban — pontosan jegyzik a távolsági telefonforgalom adatait, a beszélgetések számát és idejét. A forgalomszámlálás alapul szolgál a posta tervezési munkájához, a központok és a hálózat fejlesztéséhez, a központok közötti ösz- szeköttetések bővítéséhez, a várakozási idő csökkentéséhez. gyei tanárnak írta Huszka Jenő a Lili bárónő varsói bemutatójának intézéséről. Családi fotók villantják föl a zeneszerző életét. De legtöbbet róla — azt hiszem — az egykori színházi plakátokról, kottákról, újságcikkekből tudunk meg. A Bob herceg szerepében Sárdy János. Emlékezetes operett, emlékezetes szerep- osztás. A Szép Juhászné kaposvári színlapja azért is érdekes, mert a Csiky Gergely Színház 1955. évi megnyitásával esik egybe a bemutató. Huszkáné Arányi Mána boldog emlékezéssel mesélte el, hogy itt, Fonyódon ismerkedett meg a zeneszerzővel. Később a nyaralás mellett a munka kötötte őket a szép környezetben álló villához. Huszka Jenő itt komponálta a Lili bárónő néhány dalát és teljes egészében a Mária főhadnagyot. Talán kevesen tudják, hogy Arányi Mária valamikor újságírónő volt. Dolgozott az Űj Idők szerkesztőségében, és felelős szerkesztője volt a Képes Krónikának, több regénye jelent meg. Most is dolgozik, Huszka Jenő életrajzát írja. — A férjemmel együtt kezdtük el, 1953-ban- A tervezett regény hetven százaléka kész. — Szerepel-e majd az életrajzban a Huszka-emlékszo- ba avatása? katonai vezetőinek jó része ténylegesen húsz év sorozatos kudarcai ellenére sem mondott le a katonai megoldásról Indokínában«. Érdekes elemező anyagban foglalkozik Karczag Gábor a Szovjetunió és a tudományos technikai forradalom kapcsolatával. Egyebek között a Szovjetunió szerepét, a tudományos technikai forradalom A táskája mellé telepedik a lépcsőre. A portáslány tehetetlenül áll a háta mögött. Kérleli németül, oroszul, jöjjön vissza. A fiú maga elé bámul, fütyül, aztán magyarul káromkodik. — A fene esne belétek, ha lenne pénzem, lakosztályt is adnátok, nem hogy egy ágyat. — Bolond vagy, csak a betétlapodat kérik — mondom neki. — Te iki vagy? — Hallhatod, hogy magyar. Szóltak a portáról, nem tudnak szót érteni veled. Mi a bajod? — Mi lenne? Bejöttem: adjanak egy ágyat éjszakára. A nő mutogat, hogy nem érti. Mi az ördögöt nem lehet ezen érteni? Golfozni jönnek ide az emberek vagy aludni? — Azt kérdi, van-e diák- igazolványod? Mert úgy olcsóbb. — Nem vagyok diák. A portó-lány mosolyog, már kitöltötte a számlát. Kedvezményesre. — Hogy tudsz ilyen paraszt lenni? Kelj fel már innen, mert megbillentelek! Morog, egy mozdulattal eligazítja a haját, és föltápász- kodik. A lift előtt kénytelen-kelletlen eldobja a cigarettát. — Kulcsot nem kapok? — Nálam laksz, még van egy ágy. Magyarnak tartogatták. — Hadd nyomjam meg én a lift gombját! — A tizediken lakunk. — A tengerre néz? — Oda. — Talán ezzel fejezem be a regényt... A beszélgetés után alig volt néhány percünk, hogy a hegyről a csodálatos látványt nyújtó Balatonban gyönyörködjünk; este a debreceni MÁV szimfonikus zenekar és népszerű operetténekesek részvételével megkezdődött a hagyományos hangverseny. — Jobb az előző évieknél az érdeklődés, a jegyblokk fele elővételben elkelt — jelentette a szervező a rendezőnek. Este nyolc órára csaknem »táblás ház« lett a szabadtérin. A Huszka-emlékszobában kinek-kinek a képzeletében fölhangzott egy-egy ismert operett dallama, egy-egy »sláger«. Este örömmel hallottuk a népszerű Huszka-melódiák özönét. Petress Zsuzsa, Le- hoczky Éva, Zentai Anna, Szabó Miklós érdemes művész, Pásztor Lajos, a weimari opera énekese, Palócz László és a fiatal, de márs megkedvelt Németh Sándor műsora kellemes z»noj é'm^nyt nyújtott. A kiváló zenekart Sulyok Tamás vezényelte. A rangos est főszereplője volt a két népszerű tv-be- mondó is: Tamási Észter és Kovács P. József. Üde, valóban nyáresti szórakoztató műsor volt az 1971. évi Husz- ka-hangverseny. — Kínáról és a társadalmi rendszerek viszonyát, az új ember kialakulásának útját fejtegeti. Az augusztusi számban jelent meg a Bulgáriai változások második része. A közel-keleti események tükrében bizonyára sokak figyelmét leköti Marton Imre írása. A címe: Kit szolgáljanak Algéria természeti és szellemi kincsei? — Akkor köszönj el az ablaktól. Lőttem azt a helyet. Körül sem néz, foszladozott táskáját az ágyra dobja, az ablakhoz lép. — Hát ez a tenger. Érte utaztam ezerötszáz kilométert. És most itt esz a penész egy szállodában. Hát normális vagyok én? Hagyom, hadd beszéljen. Amúgy sem vár választ. Borostáját az ablaküveghez dörzsöli, úgy bámul a párába. Helyet csinálok a szekrényben. — Hagyd békén a cuccai- dat. Én nem rakodok ki. Lerúgja a cipőjét és hanyatt vágja magát az ágyon. — Rühellem ezt az egészet. Mindenki állati rendes velem, én meg tépem a számat. — Itt a borotvám. Állj neki. — Szakállam volt, de le- nyesették a határon. Mert a személyimben csupasz a képem. A kupéban egy nő odaadta a körömvágóját. — Fürödj, aztán megyünk a tengerhez. — Majd megyek, ha akarok. — Azt mondtad, emiatt jöttél. Rámcsapja az ajtót. A folyosó végéről hallom a hangját. — A portán megvárlak. Lenn a portáslányhoz beszél. — Kösz, rendes vagy. Kár, hogy nem jössz most a tengerhez. A lány mosolyog. A hangsúlyból érzi: elég, ha bólogat. Magyarul köszön el: Szevasztok, enyém drága magyar barátok! Ezerszáz szék talált gazdára és a széksorok két oldalán többszázan nézték végig a műsort. Még a kő virágtartókon és a szúrós kavicson is ültek, egy-egy fát húszan-harmincan — Mit vigyorogsz? Te idetoltad a képed és még azt sem tudod, mit tesz lengyelül: köszönöm. — Nincs nyelvérzékem. Vettem egy társalgási szótárt, de semmit sem tudok belőle. Hová megyünk? — A villamosmegállóhoz. A tizenötössel négy megálló. — Azt hittem, közelebb van. Az ablakban a tenger fölött éreztem magam. A villamos tele fura öltö- zékű fiatalokkal. A diákklub előtt leugrálnak. — Jó ezeknek. Tanulnak és itt a tenger is. — Itt kiszállunk. — Negyedikes koromban maradtam ki a gimiből. Ketten voltunk az anyámmal, kellett a pénz. Szokványsztori. Föltűri a nadrágját és belegázol a tengerbe. Megmossa az arcát. — Én itt alszom a homokon. Van egy hálózsákom, ezért vettem. Na menjünk vissza. * — Mára kifizetted a szállást. Van még időd a parton aludni. — Utálom a szállodákat. És visszafelé gyalogolni fogunk. Néptelenek az utcák. De majdnem minden lakásban ég a villany. — Hová mész Gdanskból? — A Hel félszigeten keresek egy kis falut. Ott megleszek. Ügy beszéltük meg, hogy ott lakunk. Egy kaviccsal megcélozza a villamossíneket. is körültámasztottak. A számok után pedig zúgott a taps. A hangulatot műkedvelők teremtették, és meglepetten tapasztaltuk, hogy a szabadtéri fórum, a nagy közönség és a — Jobb lenne, ha nem találkoznánk. Kár erőltetni az egészet. Nem kell nekem a lány. A gyárban jó volt, akadt, akivel beszélhetek. Meguntam. A gyárból is elegem van. Mosóport kevertem másfél évig. Most is az orromban a szaga. Innen nincs messze Svédország, igaz? — Közel sincs. — Azoknak mindig kell a munkás? — Mit akarsz te a svédekkel? — Semmit, csak megjegyeztem. A szobában kiteregeti a térképét. — Hát ideértem. Van egy üres képeslapod? — Nincs, de a portán kaphatsz. — Ilyenre nem adok pénzt. Nyolcszáz zlotyim van, egy hónapra elégnek kell lennie. — Nehéz lesz. — Van két kiló szalonnám. És egy hálózsákom. Te is dilis vagy, hogy szállodában nyomorogsz. — Jó hely ez. — Csak élvezd. összehúzza a cipzárat táskáján és az ablak elé áll. — Szóval nem jössz? — Nekem hálózsákom sincs. \ — Van itt hátsó kijárat? — Ki tudja? — Nem. '■'"’rom, hogy a lány a portán észreveo- hogy meglepek. Kispofám jót akart velem tenni. — Erezd jól magad. Kikerüli a liftet, a lépcsőn indul lefelé. Ügy húzza maga után a táskáját, mintha az alkalmat lesné, hogy megszabaduljon tőle. Pintér Dezső sok külföldi szem szárnyakat adott együtteseinknek. Valamennyien a maximumot igyekeztek nyújtani. Pedig milyen fárasztó nap állt mögöttük! A legtöbben kora hajnalban szálltak autóbuszra és reggel kilenc körül már, betartva a próbarendet, a szabadtéri színpad mellett sorakoztak. Az érkezőket virágokkal, kedves szavakkal üdvözölték, az árnyas fák alatt jégbe hűtötj; italokat, harapnivalót vásárolhattak. S ha valaki azt hiszi, a déli 35 fokban talán árválkodott a színpad, az téved. A fellépés előtti rövidke fürdésszünet kivételével próbáltak a művészeti csoportok. Ki ingujjra, ki fürdőruhára vetkőzve, az idősebbek kalapot, fejkendőt levéve. Ez az egész nap eleven képét adta a műkedvelő mozgalomnak. Az elsők igyekezete többszörösen földuzzadva ragadt át a többiekre. Ki akartak tenni a megyeiek, a vendégek, a Nyitra vidéki szlovákok és a Magyarországon élő görögök előtt is. Az esemény tulajdonképpen délután kezdődött a menet- táncversennyel. A kíváncsiskodók szoros gyűrűje alig engedte a csoportokat. Amatőr filmesek, fotósok tolongtak, fölmásztak a lámpaoszolpokra. A görög vendégek féktelen jókedvükkel, akrobatikus ügyességükkel lenyűgözték a nézőket. Szólt a dob még a 7-es országúton is. Megállt a forgalom, az autósoknak ott, az aszfalt közepén mutatták be a görög nép ősi táncfiguráit. Ök lettek a menettáncverseny győztesei a siófoki Balaton és a mesztegnyői Berzsenyi együttes előtt. Meg is jegyeztük: csoportjaink »megleshetnék« példaadó edzettségüket, tempóbírásukat, leleményességüket. Este bemutató előadás volt. Ügy látszik, sem az apróbb technikai hibákat, sem a fesztivál elneveztést nem lehet egyhamar megszüntetni. Pedig egy megyei találkozónak éppúgy színvonalasnak, színesnek kell lennie, mint egy fesztiválnak. Es ez sem az elnevezés miatt sikerült elevenre, emlékezetesre, hanem azért, mert a szereplők egyformán akartak. A kórusok, az énekesek Karádról, Buzsákról, Göl- léből, Ladról, és Kisbárapáti- ból, a citerások Somogysám- sonból. Az idén többször találkozhattunk már például a Balaton Táncegyüttessel, a délszláv, a mesztegnyői, a bu- zsáki tánccsoporttal, de nem sokat tévedünk, ha azt állítjuk, a szombat estit a legsikeresebb fellépéseik közé sorolhatják. A lendület magával ragadta az újabbakat is: a szöllőskislaki, a karádi, a tabi, a csurgói táncosokat. A görögök és a Nyitra mentiek üdítő színfoltjai voltak a kétórás műsornak. A találkozó tanulsága: fórumot, fórumot, fórumot a csoportoknak! Szervezett keretek között még több rangos erőpróbát, még több közös »versengést« a jövőben! A közönség lelkesedését sem lenne rossz valahogy áttelepíteni a hétköznapok szűkebb körű összejöveteleire is. B. Zs. Horányi Barna Nemzetközi Szemle A McNamara-dosszié A görög vendégek. ÁKOS FIŰ 5 SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1971. augusztus 10.
