Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-06 / 183. szám
Dallal, tánccal, muzsikával Nem titok, a lapok is «legírták, hogy egész sor új törvény van születőben hazánkban. A legszélesebb kört érintő talán az egységes szövetkezeti törvény lesz, amelynek előmunkálatai már oly biztató stádiumban vannak, hogy ősszel valószínűleg a Parlament elé kerülhet. Amennyiben elfogadják, további, kiegészítő jogszabályok alkotására lesz szükség, különösen a kisipari és a fogyasztási szövetkezetek működésével összefüggésben. De az új elveknek megfelelően módosítani kell majd az egyébként jó} sikerült termelőszövetkezeti törvényt is. A maga nemében hatalmas jogalkotás lesz az egészség- ügyi törvény. Néhány eddig is alkalmazott, de különböző jogszabályokban szétszórt elv egyeségesítésén túl, átfogóan szabályozza az egészségügyi közigazgatást, a beteggyógyítást, az orvosetikát stb. Sőt, a kor parancsára hallgatva előírásokat kell, hogy tartalmazzon például a szervátültetésekre és a gyógyszerek által esetleg „kozott károk jóvátételére is. Hasonló, de csupán a kezdetén tartó munka a társadalombiztosítási- és nyugdíjkódex megalkotása. A fő cél itt is a szétszórt jogszabályok egységesítése, de ezen túl a juttatásokban ma még meglévő különbségek egységesítése lesz. Végül érdemes megemlíteni, hogy országgyűlésünk külön bizottságot küldött ki az alkotmánymódosítás előkészítésére. Ha a módosítás megtörténik, a kapcsolódó törvények sorának alkotását teszi majd szükségessé. Ilyen lesz például az új bírósági és egészségi szervezeti törvény, a bírósági eljárás új szabályozása, a büntetőtörvénykönyv módosítása stb. A törvények születési körülményeit vizsgálva érdemes megemlíteni, hogy nálunk a jogszabályoknak pontosan kialakult hierarchiája, rangsora van. Az állampolgárok életét alapvetően érintő törvényeket maga az országgyűlés alkotja meg. Ha egy új törvényre sürgősen szükség van, akkor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkot törvényerejű rendeletet. Ez a 21 tagú testület ugyanis operatívabb, gyorsabb, mint a többszáz tagú parlament. A következő fokozat a kormányrendelet, amelyet a Minisztertanács testületileg alkot. A miniszteri rendeletet az illetékes miniszter személyes jogkörében adja ki, de ez csak a minisztérium hatáskörébe rendelt szervekre érvényes. Tehát az állampolgárok mindennapjaiba a jogalkotás csak magasabb szinten nyúlhat bele. Hogyan keletkezik igény, hogy új törvény szükséges? Legalább négyféleképpen. A mindennapi gyakorlat során kiderülhet például, hogy a régi törvény elavult, akadályozza az állami vagy társadalmi élet valamely területének zavartalan működését. Ha ez a fokozat csak közeledik, esetleg egy képviselő, parlamenti felszólalásában vagy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentésében hívja fel a figyelmet arra, hogy új törvényt kell alkotni, vagy a régit módosítani. Gyakori, hogy ugyanerre a sajtó munkatársai az ólombetűk, vagy a rádióhullámok segítségével figyelmeztetik az illetékeseket. Nem ritka azonban az sem, hogy egy egyszerű állampolgár tintával írott, forintos bélyeggel ellátott levele indítja meg a folyamatot. Az új törvényt mindig a szakminiszterek készítik elő, mégpedig úgy, hogy életre hívnak egy bizottságot, amelynek tagjai mindenekelőtt jogászok, s a téma jellegének' megfelelő egyéb szakértők. Az egészségügyi törvény előkészítésében orvosok, egy műszaki törvény megalkotásában mérnökök, mezőgazdasági törvény születésében agronómu- sok, pénzügyi vonatkozásban közgazdászok, mellettük pedig államigazgatási szakértők, gyakran az érintett tudományág legjelesebb képviselői működnek közre. Ezek megbízott, mintegy kinevezett emberek, testületek neve: kodi- fíkációs bizottság. A kodifikációs bizottság tagjai egyeztetik a régi jogszabályokat az élet új követelményeivel, összehangolják az oldalágakon mindig érdekelt seregnyi minisztérium és hatóság álláspontját. Az elvi alapállás kialakulása után a kodifikációs bizottság titkára — aki rendszerint a £ érdekelt minisztérium jogásza — megszövegezi a törvény tervezetét. Ekkor következik a vita. Most már nem csak minisztériumokkal és hatóságokkal, de a szó teljes értelmében minden érdekelttel megvitatják a tervezetet. Ha például egységes szövetkezeti törvényről van szó, akkor ezt az előzetes szöveget napirendjére tűzi és megtárgyalja minden szövetkezeti szövetség. Nem ritka az sem, hogy a sajtó útján vagy ankétok segítségével az állampolgárok véleményét is közvetlenül kikérik. Ennek eredményeként sokszáz, néha többezer észrevétel gyűlik össze. Ezek figyelembevételével a kodifikációs bizottság a törvénytervezetet átdolgozza. Ilyenkor két eset lehetséges. A bizottság tagjai vagy egyet-, értenek vagy nem. Ha igen, akkor ez egy könnyű — manapság már ritka — eset. Ha nem értenek egyet, akkor sokszorosítják a szövegnek azt a részét, amelyről nincs vita, valamint az összes többi álláspontokat. Ezt megkapja a kormány minden tagja. A témát a Minisztertanács napirendjére tűzik és ez a testület dönt arról, hogy mi kerüljön be a végleges tervezetbe. A kormány által jóváhagyott tervezetet átküldik az országgyűlés elnökének. Ettől a perctől kezdve a dolog a nép választott képviselőinek kezébe került. Az országgyűlés elnöke a tervezetet kiadja a parlamenti bizottságoknak. A jogi bizottságnak mindenképpen, da ezenkívül annak — vagv azoknak — a bizottságoknak is, amely a témában szakmailag érdekelt lehet. Az egészségügyi törvényt például nyilván az egészségügyi bizottságnak is. A képviselők zárt körben vagy már a sajtó jelenlétében megvitatják a készülő jogszabályokat. Véleményeket is fűznek hozzá, de a tervezetet már nem dolgozzák át. Ha ez a folyamat befejeződött, akkor kinyomtatják a Minisztertanács által jóváhagyott tervezetet, valamint a bizottságokban elhangzott javaslatokat és ezt megküldik minden országgyűlési képviselőnek. Ilyen előzmények után kerül a törvénytervezet a parlament ülése elé. Itt az előadó — aki szintén képviselő — elmondja, hogy mi az, amiben mindenki egyetért és mi az amiben nem. A parlament testületi ülése megvitatja a javaslatot, és alkotmányos jogával élve véglegesen dönt, hogy mi kerüljön bele a törvénybe, mi maradjon ki belőle. Az így jóváhagyott szöveg jelenik meg a Magyar Közlönyben, s a törvény a kihirdetés napján vagy más előírt időpontban életbe lép. F. B. BOLOND Bt g öreg az csak nem szólt. Sem a bikini miatt, sem a szakáll miatt. Ott állt a pajta előtt k* Atgatyában, rászúrt a vella végire egy kis szénát, és azt turogatta mélázva. A bikini meg a szakáll ott kinn tartózkodott a kiskapunál a diófa hűvösében. Az egyiket úgy hívták, hogy Böske, a másikat meg Alfréd. Elég bolondos név — gondolta néhány hónapja az öreg Tar, amikor böngészgette a lánya levelét. »... és szeretném bemutatni a fiút, akit Alfrédnak hívnak. Évfolyamtársam. Van egy kis szakálla, de attól még egészen rendes. A szülei Albertfalván laknak. Tudja Édesapám az egy utcaféle Budapesten ... Csókol mindenkit szerető lányuk: Erzsi.« Régebben még azt írta: »Puszil mindenkit, Böske.« Aztán bemutatta. Az öreg Tar roppant restellte falu- szerte, hogy leendő veje a bajuszát az álián hordja, bozontos szakáll gyanánt, meg azt, hogy fényesre koptatott meg szakadozott farmer lötyög rajta. Dejazísten! — káromkod- ta el magát először az istállóban. Aztán elgondolkodott. Hiszen a Böske se különb. Kiáll abban a bikiniben a kapuba . . . Eppenhogy eltakarja a . . . Édesgyereke pedig. O nevelte tizennyolc hosszú éven át. Persze, ezt tanulják az egyetemen. Azért olyankor csak fölpislantott rájuk, ha az egyetemre fordult a szó, a szakáll meg a tenyérnyi fürdőruha ellenére is, mert bizony egyszer látta azt a nevezetes épületet, de akkor igen megcsodálta. Az intézetek, ahogy Erzsi mondta. Ott nevezte egyébként először így Böskét, a tisztelet szalasztotta ki belőle, a nagykönyvtár, az olvasó. Meg a professzor urak. Fehér köpenyben, a hónuk alatt könyv, körülöttük meg a fullajtárok. Persze azokat valami tanársegédnek hívják. Némelyik már egészen kopasz, mégis segéd. Kérdezte is Frédit — rájárt a szája már a Frédi fiam szóra, apai szív könnyen bikül: »Te ennek már a haja is kihullott, mégiscsak segéd?! Mikor szabadulnak ezök a tanársegédük föl?« Böske erre úgy nevetett, hogy a könnye majd megeredt. Az öreg Tar meg restellkedve pillogott körül. Fédi mosolyogva megfogta a karját, és az egyik csendes szegletben elmondta: »A tanársegéd az rang. Az a professzor segédje. Egyetemi oktató ..-.« Magyarázta is egy hét múlva a sógornak otthon. — Szóval az külön egy szakma. Először tanár lösz, utána segéd ... Aztán Frédi meg Böske összeházasodott. Itt voltak a pesti nászék is. Tarné csak annyit mondott: Jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölködni. A pestiek meg: Csak a fiatalok értsék meg egymást. Ä fiatalok meg? Szóval a fiatalok meg igen megértették egymást, a mézeshetek .kellős közepében. Tárogatta az öreg Tar a szénát, pergette a dolgokat maga előtt. Aztán észrevette, hogy Böske válla furcsán rázkódik. Nofene! Frédi nem olyan gye- 'rek. Éppen ezért szerette meg ő is, mert tisztelettudó, nincs annak Böskéhez egy rossz szava se. Közelebb ballagott. De nem mintha hallgatózna, nemigen szokása. Inkább csak úgy gyűjtögette a szénaszálakat Rezgő szellő nélkül Szívesen tennénk el a szű- kebb napokra is abból a rendezvénysorozatból, amely ezen a héten csalogatja a Balaton- parti üdülőket A nyaralók azonban nem tartják zsúfoltnak; a siófoki szabadtéri színpad körül szerdán este például egyetlen parkolóhelyet sem hagytak szabadon a kocsik. Megteltek a padok, örvendetesen sok volt a tizenéves is, pedig ha olykor elült a moraj, legalább négyféle zene sodródott még a levegőben. Az első sorokba még turbá- nos .néger fiatalok is jegyet Váltottak, a legtöbb külföldi azonban német volt, tiszteletükre a konferansz is két nyelven vezette a műsort. Többen filmfelvevővel, fényképezőgéppel várták a fényfüggöny kialvását. A várakozást csak fokozta a műsor két vendégművésze, Madarász Katalin és Gaál Gabriella. Mj azt hittük, ezt az estet »elmossa a hózivatar»; még nyolc órakor se mozdultak a fákon a levelek. A rendezők viszont biztosak voltak az érdeklődésben, tavaly már »vizsgázott» a kezdeményezésük. Itt a szabadtéri színpadon mutatkozott be először közös műsorban az aranykoszorús siófoki dalkör és a siófoki ÁFÉSZ kiváló címmel kitüntetett Balaton Táncegyüttese. Ezt a hagyományt ápolták legutóbb is, a jövőben pedig úgy tervezik, kétévenként együtt lépnek a közönség elé. A szereplések ritkítása talán nem is haszontalan; bővebb alkalom nyílik a repertoár frissítésére, új színek és formák megteremtésére. Mert ha változó is a nyári nézősereg, a két lelkes műkedvelő együttes belső meg- újúlását is jelenti a produkciók gazdagítása. A Dallal, tánccal, muzsikával folklórösszeállítás volt Balogh István és Együd Árpád rendezésében. A 90 éves siófoki dalkör somogyi dalokat énekelt Tímár Imre vezényletével, a zongorakíséretet most is Karai József ze- zeneszerző adta. A Széles a Balaton című népdallal kezdődő csokrot valóban széles jókedvvel tolmácsolták. A hatvanháromban alakult Balaton együttes mintegy hetvenezer néző előtt háromszáz- uyolcvanszor lépett már fel. Szerda este hat összeállításukat mutatták be. Az idő tette-e, vagy egyéb oka volt; valahogy fáradtan kezdtek a fiatalok. A kurjongató jókedv csak a pántlikázónél no és a második részben jött meg. Különösen jól sikerült a karáéi rezgő és botos tánc. Valószínű, hogy lendületüket szegte a zenei kíséret is, amely olykor még a ritmusból is kibillentette őket. A zenei hiányosságok a két kitűnő énekegyéniség, Gaál Gabriella és Madarász Katalin szereplésénél érződtek leginkább. Mindketten csodálatos, ritkán hallott népdalokat hoztak Siófokra, közvetlen, játékkal teli előadásmódjuk magával ragadta a nézőket. Az est sikert aratott. Nyáron az emberek egyébként is szeretnek nevetni, tapsolni, dúdolni. S külön öröm, hogy mindezekre műkedvelők bíztatták őket. Egy téli estén azonban úgy érezzük még magasabbra emelnénk a mércét, az elsők között az egységes zenei hatást kérnénk számon. Jobban felkészült zenekart várunk kísérőnek, mert a zene (és a csoportoknál is érvényes ez) a szívvel teli, rögtönzésre is képes játékstílus, a folklór lelke. B. Zs. Panasznap a bíróságon „Följelentést teszek...“ AMIKOR MEGKEZDŐDIK a panaszfelvétel, már tele a folyosó. Gondterhelt vagy egykedvű arckifejezéssel várakoznak. Kevés szót hallani — fogalmazzák a mondandójukat. Egy fekete kendős asz- szony kiflit eszik. Az első ügyfél egy ötvennégy éves, kacsázó lépésű asz- szony. Szemét az első mondatoknál elönti a könny. Indulatos, olyan gyorsan beszél, hogy szavaira csak következtetni lehet. — ötig dolgozik, de még a fél nyolcas busszal sem jön haza. Iszik a haverokkal, nem győzöm pénzzel. Most maszek munkát vállalt. Egy százast kap naponta, de én még egy fillért se láttam belőle. Van egy tizenkét éves fiam, legalább róla gondoskodna. — Elhanyagolja a gyereket? — Nem állítom, de több pénz kellene. És ráadásul örömapa előtt. így hallotta aztán Böske csukló hangját. — Rossz elmenni vissza. Tudod, itt voltam kislány... Hej, Frédi, ha én azt elmesélhetném, hogy milyen szép volt itt gyereknek lenni. A pajtásokat... Keresztmamáé- kat... Közben hüppőgött nagyokat, mintha köcsögöt öblögetnének. Frédi meg csitította. — Ne sírj, no ... Hát majd vissza-visszanézünk. Erzsi... no... De Erzsi csak buzgón itatta az egereket. — De ... de mért fáj any- nyira?! Legalább a macskát, azt hadd vigyem. Frédi megszólalt: — Es a virágok, a diófa, a kisszék, mind megsértődött, nézd csak. Miért pont a macskát?! — Csak. — Bolond vagy Böske — nevetett beleegyezöen Frédi. Az öreg Tar elhúzódott egészen a pajta mögé. Es nem szólt azután se. Se a bikini miatt, se a szakáll miatt. Tröszt Tibor kosén hazudik. A múlt héten bejött Kaposvárra a gyerekkel, hogy biciklit vegyen. Két» száz forinttal többet vitt el hazulról, mint amennyibe került. — Csak anyagiakról van szó? — Ha iszik, durva hozzám. Késő éjszaka bömbölteti a rádiót, ha szólok, kilök az udvarra. Fölhúzza karján a ruhát, kék foltokat keres. De hiába. — Szóval válni akar? — Elegem volt. Ez a második házasságom, nem sikerült. Az a gyanúm, hogy a férjem — negyvenhat éves — nőkre is költ. Mindegy, várok még egy hetet, aztán hozom a papírokat. Egyáltalán nem biztos, hogy visszajön. Mondókája sokkal inkább panaszkodásnak tűnik, mint magyarázatnak a válókereset benyújtásához. Tizennyolc év körüli lány jön az édesanyjával. A lány a barátnőiének a kezese, háromezer forint személyi kölcsönről van szó. A barátnő nem fizet, így a lánytól vonják a részletet. Az édesanyja nem bízik benne, hogy a lá- nva világosan adja elő a történteket, minduntalan közbeszól. így a jegyzőkönyv kétszer olyan hosszú ideig készül. TISZTÁN ÖLTÖZÖTT cigányasszony lép be az ajtón, fénylő szemű, fekete apróság kapaszkodik a karjába. Két ismerőse ellen akar fejlentést tenni. — Azt beszélik rólam, hogy a kenyeresek hurcoltak ide- oda. Én nem törődök vele, de az uram maidnem mindennap megver miatta, mivelhogy ez is, az is megállítia: »Hát ilyen "s.szony a te feleséged, János?« Büntessék meg azt a két gazembert. — Csak így tudnák elintézni? — Az uramnak ez a kívánsága, most is k'nn áll a folvo- són. Azt mondta, addig nem távit, amíg amk meg nem kanják büntetésüket. Legyint egyet, mutatja, nem neki fontos, hanem a férjének. Idős parasztember ül a székre. Zsebéből bukdácsoló sorokkal telerótt papírlapot húz elő. Mielőtt odaadja, végigsimítja a tenyerével. Végren- ' delet. — Azt akarom megkérdezni, hogy jól van-e megfogalmazva. Nem akarom, hogy az asszonynak baja legyen a vagyonnal, ha meghalnék. Megnyugtatják, szépen fogalmazott, világos a végrendelet. A bácsi nekibátorodik, újabb papírokat tesz az asztalra. Minden hivatalos papírt magával hozott, amit az idén kapott. Tanácsot kér, melyikkel mit kell kezdenie. Kedvesen búcsúzik, megnyugodott. Az asszonynak nem kell szaladgálni, ha őt érné valami. A következő ügyfél egy fiatalasszony. — Az albérlőink miatt jöttem. Építettünk egy házat, amíg készült, ugyanazon a telken egy ideiglenes lakásban húztuk meg magunkat. Amikor beköltöztünk az újba, jöttek a mostani albérlőink, könyörögtek, adjuk ki nekik a szoba-konyhát. Az utóbbi időben sehogyan sem jövünk ki, éjjel-nappal tart a veszekedés. A múlt héten a férfi mindenféle ocsmányságot kiabált rólam, a férjemmel ölve is menték. De az asszonynak sem áll be a szája. A férjem mondta is neki, hogy inlOííb a borotvapengékről besz/km. Az asszony két éve pen <t lopott a boltból, benne volt' az újságban is. Kérem, be-y csületsértés miatt állítsák bíróság elé mind a kettőt. Ismét egy válóperes asz- szony. Vonakodva jön, ímmel- ámmal válaszolgat a kérdésekre. Szinte parancsol a hangsúlyával. Amikor megtudja, hogy 300 forintot kell lerónia, felugrik. — Nekem az ismerőseim azt mondták, hogy nem kell fizetnem! TÜRELMETLENÜL hallgatja a magyarázatot. Kérhet bizonyítványt a tanácstól, és in dokolt esetben mentesülhet az előzetes költségektől. — És azért a papírért nekem kell elmennem? — Természetesen. Kiviharzik a szobából, a köszönésről »megfeledkezik«. Kint mond valamit, együttérző tekinteteket keres. Az emberek hallgatnak, az ajtót nézik. P. D. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 157L augusztus 6»
