Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-04 / 181. szám

NEVELÉSRŐL Diákszerelem — tünetekkel Elgondolkodtató a »diaksr.erelem« szó jelentése is, a fogalom tartalmi válto­zása is évszázadunkban. Hosz- szú ideig a 14—18 éves fiúk és leányok egvmás iránt fel­ébredt érdeklődését, majd vonzódását, szerelmes érzé­seik virágba borulását értet­tük alatta, melynek hátteré­ben az öreg iskola tiltó vagy megértő, félelmetes és mégis meghitt alakja tornyosult. Volt ebben a régifajta diák­szerelemben sok romantika, titkolódzó kalandosság, a ne­mek vonzásának és taszításá­nak izgalmas játéka. Mintegy 30 év óta a »diák­szerelem« is ■ átalakulóban van. Életkor tekintetében előbb kezdődik, kb. a 12. életév kö­rül, s ennek természetes oka a testi fejlődés, érés meggyor­sulása. Élettani szakkifejezés­sel: az akceleráció. A mai .Sé ­tálok szerelmének bonyolul­tabb voltát éppen az okozza, hogy a testi érést nem követi ugyanolyan gyorsan a szelle­mi fejlődés, különösen nem az olyan fontos, meghatározó emberi tulajdonság, mint a felelősségérzet, a kitartás, az ítélőképesség a párválasztás­ban és megtartásában. Ma a diákszerelemben kevesebb a romantika, különösen külső­ségeiben. Ifjúságunk, röstelll érzéseinek megmutatását gyöngédebb formában, ezt tárgyilagosabb modorral vál­totta fel, érzéseit nyers be­széddel, férfiasnak tartott fö­lényességgel leplezi a »csaj­jal való érintkezésben. Már maga ez a szóhasználat sem mutat valami nagy nőtiszte­letre, mert ha jelentésváltozá­son átmenve is ma általában leányt jelent, eredeti értelme az alvilág nyelvén »utcai nő«. Iskoláinkban egy évtizede koedukált oktatás-nevelés fo­lyik. A diákszerelem azonban ritkán fejlődik ki egy osztály­ban tanuló leányok és fiúk között, hanem inkább egy is­kola más osztálybe.li tanulói vagy különböző iskolákba já­rók között. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az együtt nevelkedés inkább jó hatással van különösen a fiúkra, növe­li tanulmányi igyekezetüket, lecsiszolja magatartásuk érdes felületeit. A koedukáció hatá­Férjhez menni, megnősülni — érdemes? BIZONYARA SOKAN hal­lották a rádióriportot tegnap­előtt délután. Egy házasság minden gondját-baját kutatta végig a mikrofon... És siker­rel. Hatásos zenei montázzsal a végső tanulságot szinte ki­mondatta a hallgatóval. A há­jasságot túl korán kötötték Az ilyen túl korán házasságot kötött fiatalok megmenthetők — válással. Ha gyerek van, «űrkor válással és áldozattal. Wert akkor nem a két »meg­botlott« fiatal a szenvedő alany, a főszereplő, s nem ér­tük, hanem általuk kell dön­teni egy új emberkéért. Nem, véletlenül sem vala­miféle szerkesztői baklövés, hogy ez a cikk éppen a diák- szerelemről szóló mellett van Mert ez a gond részben abban »ágyazódik« ... Ez ügyben már kötetszámra megy a morali- zálások, felkiáltójelek, felelős­ségkutatások sora. Ki felel a túl korai házasságokért? A fiatalok? A szülők? A tár­sadalom? Volt már, aki a »házasságmegőrző intézet« lét­rehozását javasolta fiatalko- rúaknak. Javaslatok és receptek he­lyett néhány sorban helyzet­képet festenék az olvasó elé — a Központi Statisztikai Hiva­tal adatait felhasználva. 1949-ben Magyarországon ezer házasságkötésből több mint száztíz végződött válás­sal. Tavaly, 1970-ben ezer há­zasságkötésre 237 válás jutott. Tehát megduplázódott a válá­sok száma, jóllehet a házas­ságkötések száma csökkent, évenkénti számát tekintve. S ezzel vessük össze azt az adat­sort, mely szerint a húsz éven aluli férfi (!) a házasulandók 6,1 százaléka. (Ez a szám is megduplázódott 1949 óta.) Húsz éven aluli lány az ögz- szes házasságkötő nő 36,4 szá­zaléka. S mit mutat a házas­ságkötésekkel szemben a vá­lások száma és aránya? A huszonöt éven aluli fér­fiak több mint tíz százaléka válik,1 a hasonló korú nők hu­szonöt százaléka. Bizonyára vannak jó számtanosok, akik sok mindennel összevetik mindezt. Egy bizonyos, a túl fiatalon kötött házasságok: nagy százaléka válással vég­ződik. Ha nincs gyerek, ak­kor ez nem tragédia... Hi­szen államunkban a házassá­got egyenrangú felek kötik, s ha elhibázták a lépést, kor ■ rigálhatják anélkül, hogy bár­ki is kárát látná... Ismét­lem, ha nincs gyerek. Ám mindez nem vonatkozik a he­lyüket, hivatásukat megalapo­zó húsz éven aluliakra. Több ismerősöm garmadá­val hozta a példát, hogy ti­zenéves volt a fiú, s ugyan­annyi a lány, mégis jól meg­értik egymást. Megértik, mert szeretik egymást. A statisz­tika pedig azt mutatja — s a számok a valóság hű tükrei —, hogy nem szeretik, vagy csak szerették egymást. TÉRJÜNK VISSZA egy gon­dolatra az említett rádióri­porthoz ! Hogy a riportamő még job­ban aláhúzza az igazságot; megszólaltatott »bölcs« húsz éven aluliakat, akik szerint: az ilyen korai házasság elkap­kodott, elhamarkodott, meg­gondolatlan, elsietett, felelőt­len, megalapozatlan és így tovább. Aztán jött a követ­kező kérdés: mi kell a jó há­zassághoz? Természetesen fe­lelősség, jó állás, megérté*, pénz és ilyesmi. Mindezzel egyetértek, lám milyen oko­sak a mi tizenéveseink. Meg­vallom, egy kis rossz íz is tá­madt bennem. Csak egy va­laki kiabálta közbe: szeressék is egymást. Ennyire devalvá­lódott volna ez a kapcsolat? Nem. Nem hiszem. Még ak­kor sem, ha jelentős száza­léka múló és tiszavirág életű. Tröszt Tibor sa természetesen ennél össze­tettebb, s ezért külön elmé­lyedést igényel, újabb témát jelent ennek kifejtése. Annak oka pedig, hogy az osztály­társak között ritka a szerelmi vonzódás, annak a vélt vagy meglévő nemi titokzatosság­nak a folyamatos együttlét következtében bekövetkező el­tűnésében van, amely a sze­relem legfőbb kiváltója. A diákszérelem arra az életkor­ra esik, amelyet a kamnszság, a testi és' lelki forrongás jel­lemez, annak minden furcsa külsőségével és belső kínlódá­sával. Nem lehet tehát tőle független. Űgv kell tekinte­nünk, mint egy fejlődési fo­lyamatot, m-elvnek kezdeti szakaszában még több a bi­zonytalanság, a romantikus motívum majd a leghosszabb részt alkotja a kamaszos szer­telenséggel, türelmetlenséggel színezett időszak, ezt zárja le, ha a szerelmesek érzései erő­sek, az elmélyülés, a felelős emberré válás időszaka. Ekkor születnek a komoly elhatáro­zások, a diákszerelemből élet­re szóló kapcsolat lesz. Fejét a homokba dugó strucc módjára járnánk el, ha nem figyelnénk föl rá: nap­jaink ifjúságának körülbelül egyharmad része túlságosan korán, már középiskolás évei­ben kezd nemi életet élni. A női érintetlenség sokak sze­mében elvesztette régi becsü­letét, sőt a leányok bizonyos csoportjai lenézik, kicsúfolják és ezzel terrorizálni szeretnék érintetlen társnőiket. Orvosok vizsgálatai, szociológusok ta­nulmányai, iskolavezetők, osz­tályfőnökök gondos megálla­pításai, rendőri eljárások, bí­rói ítéletek összességükben megerősítik a nemi erkSlcs meglazulásét a diákkorban. Szülők és pedagógusok nagy gondja ez, de minden felelős­ségérzettel bíró emberé is, aki a jövővel törődik. Felmerül­het a kérdés: diákszerelem ez még? A régi eszményi érte­lemben nem — de a mai diákszerelemnek ez is jelen­sége egyeseknél. Mi tehát a teendője a családi nevelést végző, a gyer­mekükhöz minden kamaszko­ri nehézség ellenére is érzel­mileg a legközelebb álló szü­lőknek? Hogyan segíthet a hivatásának élő pedagógus, az orvos? Feltétlenül a fiatalok iránti szeretet, gyengéd ta­pintat és őszinteséggel páro­sult bizalom vezesse mind­kettőt, amikor ezzel a prob­lémájukkal foglalkozik. Csak bizalom szülhet bizalmat, csak tapintat illik ehhez a nagyon emberi problémához, csak végtelen szeretet segíthet a boldogság után sóvárgó gyer­mekeinknek. Török Lehel A TANÁR ŰR: Lányok. Kacagok. Már Ka­rinthy se értette őket! fá­sultan legyint. Fáradt. Meg kéne nősülni. .. — Ki kér kávét? ... Az idén végzett. Friss diplomás. Nem ilyennek képzelte a falut. Kirakatban él. De ez minden oldalról üveg. Ismerik. Ki igy, ki úgy! Senkit se ismer. Szemek ke­reszttüzében ég! Néha már a lépéseiben se biztos, mintha imbolyogna. A múltkor lá­tott egy nőt. Szembe jött. Bámulta. Villanásnyi kaland. Mellé ért. Ráköszönt: Jó na­pot kívánok, tanár úr! Nem ilyennek képzelte ön­magát! Hét hónapja tanít. Mindennap árulás. A lányok előreengedik, előre köszön­nek, s előre nevetik! Már nem lehet tiszteletbeli Diák. Arcára hidegült a tanári maszk... — Drágám, milyen kocsit vegyek a kék kosztümöm­höz? Piros jó lesz? ... Tudja a nevét. Papnö­vendéknek mondják a diá­kok. Nem haragszik. Tataié. Sokan vannak. Nem tud ki­re nézni. Érzi, üres a tekin­tete. És túl mereven megy . ■. — Karambolozott.... 25, 32, 56... A kosmetikusnő mindenkivel lefekszik. »Saj­nálom szegényt, a követke­zőt« ... Kartársak, kartársak! »Naponta rajongva jöhet fe­lém« ... Még egy cukrot! ... Papnövendék. Könnyű nekik. Jó lenne közösségbe bújni! Megmelegedni! Csengetnek. Huszonnégy éves. Pont huszonnégy. Ma este inni fog. © AZ OSZTÁLY: Negyvenen vannak. Mind lány. Jókedvűek. Csínyre éhesek. — Csajok, a Papnövendék szerelmes! —Hogy oda ne tipegjek! — Na ne mondd! — Amikor azt dadogta: Már vénülő kezemmel Jogom Kobzon Siker volt! Az első vidéki Ifjúsági Park hétfőn este fogadta az első külföldi vendégegyüttest és énekest: hetedik magyaror­szági turnéja során Kapos­várra is eljött Joszif Kob­zon és tíztagú tánczenekara. Az Európában turnézó együttes és a Szovjetunió érdemes művésze címmel ki­tüntetett Kobzon szép siker­rel mutatkozott be megye- székhelyünkön. Fél hét után már gyülekez­tek azok a fiatalok, akik azért váltottak jegyet, hogy Kobzont hallhassák. Arra figyeltem föl, hogy az egyik szomszéd asz­talnál a lányok orosz nyelv­tudásukat gyakorolják: on, ana, ano ... Talán ők voltak azok, akik az első dal után vörös rózsacsokorral köszön­tötték Kobzont. Kiváló tánczenekarral Is­merkedhetett meg az Ifjúsági Park közönsége, összetételé­ben talán a magyar Stúdió 11-hez hasonlíthatjuk, a gitá­roknál valamivel több szere­pet kapnak itt is a fúvósok, és megszólaltatják a hegedűt is. Műsoruk első részében a mai szovjet táncdalokból kap­tunk ízelítőt.; Kobzon előadó­stílusával, egyéniségével is ebben a részben ismerkedhet­tünk meg igazán. Szenvedé­lyes énekes. Ügyel arra, hogy a zenei mondanivaló mellett a dalok lírai szövegét is ki­fejezéssel tolmácsolja. A Szov­jetunióban az öt első énekes között tartják számon, a ma­gyar éneke­sek közül Koőssal — aki egyébként jó barátja is —, Korda György- gyel rokonít­ható. Az egvik szünetben fel­kerestük öltö­zőjében, és in­terjút kértünk tőle. A szov­jet tánczenei életről annyit tudtunk meg, hogy a műfaj­ban a legtöbb a dzsessz­együttes, aztán a tánczeneka­rok következ­nek, kisebb azoknak az együtteseknek a száma, me­lyeknek élén énekesek állnak. Az énekesek megegyeznek abban — tehát nemcsak Kobzon jellemzője —, hogy fontosnak tartják a dalok szövegét is, kiejtésük világos, érthető. Nem hagyhattam ki ezt a kérdést: ml a véleménye a harmadik táncdalfesztiválról? (Az első gálaestjén Kobzon is i föllépett.) — Nem kielégítő a színvo­nal, a magam véleménye mel­lett ide sorolom Koós, Korda és Koncz véleményét is, mert nagyon is egyetértünk. Hiány­zanak az olyan számok, mint a Jöjj vissza hozzám, a Kis­lány a zongoránál, Utánam a vízözön... A második elődön­tőben tetszett Korda száma, az Expressz és Koncz Zsuzsa, Koós. Máris dúdolni kezdte a Ka­pitány dallamát... Joszif Kobzon műsorának második részében világsláge­reket adott elő. A műsornak volt egy vendége: Galina Nyenáseva, a moszkvai Music Hall énekese. Szuhay Balázs konferansza üdítően kellemes volt Horányl Barna Vita a KÓTÁ-ban „iVem sikk as f" Egy esztendeje alakult meg a Kórusok Országos Tanacsa, a KÖTA. A közelmúltban megtartotta első közgyűlését is. Az itt szerzett tapasztala­tokról beszélgettünk dr. Gal- lai Istvánnal, a KÓTA So­mogy megyei szervezési és propaganda bizottságának ve­zetőjével. — Talán a legérdekesebb mondással kezdeném. Marosán György, a munkásénekkari bizottság vezetője azt fejte­gette, hogy a KÓTA elsősor­ban mozgalom, nem pedig szervezet. A szocializmus nemzetközi — említette —, a szocialista kultúrának is an­nak kell tehát lennie. A kó­rusmozgalomban jobban kel­lene ápolni a kapcsolatokat a szomszéd népek kórusaival. Ennek nyitó eseménye lesz 1973-ban Budapesten a nem­zetközi munkáskórusok talál­kozója, melyet a KÓTA sztr- vez. meg a kezedet, Már vénülő szememmel őrizem a szeme­det — Évára nézett! — Hülyeség. — Dehogy hülyeség, meg el is pirult! — Ilyenkor mindig elpirul. Olyan édes! — Hol van Éva? Oltári hecc lesz, csajok! Ezt figyel­jétek! Hívjátok, gyorsan!... Ide figyelj, amikor beírta a naplót, felállsz és szerelmet vallsz. Világos? — De... — Semmi de, különben számolunk 1 l — Kirúgnak a suliból. — Ugyan, áprilisi tréfa. o IRODALOMÓRA: Zaj. Nem mer felnézni. Ír. Remeg a keze. Feláll. Se lat. se hall. A padsorok elölt kö­röz. Adyról fog beszélni. Nem az igaziról, a Tankönyv - adyroLl A fővárosi és a vidéki há-1 lózat kiépítése ezután kezdő­dik, hiszen csak nemrég ka­pott helyet Budapesten a KÖ­TA titkársága. A KÓTA című lap nyomdakapacitás miatt még nem jelent meg, helyette az ideiglenes Tájékoztató fog­lalkozik a főbb kérdésekkel. Sok panasz hangzott el arra, hogy nem eléggé közismert a megjelenő kórusirodalom. Nem tudtuk például, hogy a nép­művelési propagandairoda Budapesten megrendelés után bárhová folyamatosan elküldi a hazai kórusirodalom leg­újabb műveinek kottáját. Töb­ben azt említették, hogy nem elég szoros a kapcsolat a kó­rusok és a zeneszerzők között. A szerzők nevében Farkas F eranc válaszolt. Elmondta, hogy nagy különbség van az élvonalbeli kórusok és a de­rékhad között. Kevesen vállal­koznak a Kodály- és Bartók­— Az elmúlt órán... — megint ez a klisé, gyámolta­lanul megáll. — Tanár úr, tanár úr! Az Éva akar valamit mondani. Nem mer odanézni. Az ab­lakhoz lép: — Tessék, mit nem értett? — Én szeretem magát... Megfordul. Robban a kacaj. o ÖTÉVES TALÁLKOZÓ: — Szevasztok, csajok. — Szia. Férjhez mentél? — Elváltam. — És te? — Dobtam a fickót! — Odanézzetek! — A Papnövendék! — Évával! — Te, ezek... — Jó estét, lányok. Enged­jék meg, hogy bemutassam a feleségem. e Hajnal. Hűvös vasárnap. A lányok hazamennek. Elkeve­rednek a hétköznapokban, s most titkon mindegyik be­vallja: ö is szerelmes volt n. tanár úrba. —-- Sipos Ferenc műveken kívül mai szerzők tolmácsolására. Szerinte szük­ség lenne egy olyan üzletre, ahol a kottákon kívül magnón meg lehetne hallgatni a zene- számokat, jeles előadóktól. — Somogy megye számára, milyen értékes »újításokat« hozott haza? — A Heves megyeiek jelez­ték, hogy ott (egyedül az or­szágban) nem munkás kórus- bizottság. hanem munkás és paraszt kórusbizottság alaault, kísérleti jelleggel. Meggondo­landó lenne nálunk is inten­zíven foglalkozni a falvak Kó­rusaival, hiszen az utóbbi évben örvendetes a fellendü­lés. A sárospataki képviselő elmondta, hogy az idei diák­napokon egy szakmunkáskép­ző intézet kórusa is arany fo­kozatot kapott. Véleményük szerint a szakmunkásképzők­ben a szakemberektől függ minden. Jó kórusvezető kell, és ötven-hatvan vállalkozó szellemű fiatal bárhol akad. A megyei szervezet kiemelt feladatának tekinti Kaposvá­ron, az 503-as számú intézet­ben a kórus megszervezését. A munkáskórusokba joggal várhatjuk innen az utánpót­lást. Városunkban a kórus ve­zetésére van megfelelő fiatal szakember. A hevesiek kér­dezték meg azt is: hová he­lyezkedik el az évente végző 140—150 fiatal kórusvezető, vidékre ugyanis kevés jut be­lőlük. A Csepel Művek vezérigaz­gatója szerint baj van a kö­zönséggel; olykor a kórusok szinte csak egymást hallgat­ják. Az óbudai tanács osztály- vezetője ezt egy felméréssel toldotta meg: ezer nyolcadik osztályos fiatalt kérdezték meg, közülük mindössze csak hárman akartak énekkarban tovább énekelni. Az óbudaiak így fogalmaztak: »Ma nem sikk az éneklés!« Furcsa ezt hallani, hiszen világviszonylat­ban az élvonalban állunk az ének-zenei nevelés terén. Ha­zánkban a tizenhat évi szín­vonalas zenetanítás után ezt a jelenséget nem szabad tét­lenül nézni. A KÓTA fő fel­adatai közé tartozik, hogy 11— 13 éves korban megszerettes­se a karéneklést: átvezesse a fiatalságot a felnőtt kórusok­ba, a zsí SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 13TL augusztus 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents