Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-31 / 203. szám

# Meglepetések legyei bajnokságban A harmadik forduló mérkő­zései jócskán hoztak váratlan eredményeket a megyei lab­darúgó-bajnokság I. osztályá­ban. A múlt héten még éllo­vas Balatonboglári MEDOSZ 5:0-ra kikapott Marcaliban a Latinca SE-től. Az újonc Ta- szár Kaposvárról vitte haza a két bajnoki pontot. A Marcali Vörös Meteor sorrendben har­madik győzelmét aratta, s pontveszteség nélkül vezeti a mezőnyt. Általában elég sok gól esett a mérkőzéseken, ki­vétel Ordacsehi, ahol gól nél­küli döntetlennel ért véget a találkozó. Nagyatádi Kinizsi—Karád 3:1 (1:0) Nagyatád, 500 néző. V.: Mö- ritz. A lelkes karádi csapat az első félidőben egyenrangú el­lenfélnek bizonyult, szünet után viszont felülkerekedtek a hazaiak, s jó játékkal megér­demelten győztek. G.: Bázsó (2), Torma, ill. Ondrusek. Jók: Bazsó, Torma, Gelen­csér, ill. Keresztes, a mezőny legjobbja, Komáromi, Ondru­sek. Harsányt Zoltán Taszári Szőnyi SE—K. Vas­utas 2:1 (1:1) Kaposvár, 500 néző. Jobban, ötletesebben futballozott a ta­szári csapat. Ennek ellenére győzelme úgy született meg, hogy a 85. percben a vasuta­sok egy 11-est elhibáztak. G.: Kincses, Vitéz, ill. Hajdó. Ordacsehi—K. V. Lobogó 0:0 Ordacsehi, 150 néző. V.: Pesti. Mindkét oldalon a Vé­delmek jeleskedtek a jó ira­mú, változatos mérkőzésen. Jók: Kónya, Horváth, Kiss, Győré, ill. Nagy, Kustos. Csepregi László Somogy tarnóca—Csurgó 2:1 (2:0) Somogytarnóca, 200 néző. V.: Szöllősi. Az első félidő­ben nagy fölénnyel játszott a hazai együttes, amit nem is fejez ki a kétgólos előny. Szünet után a vendégek kere­kedtek felül, ,a jól játszó ha­zai védelem azonban «-kibek- kelte« a csurgói csatársort. G.: Mohácsi I. (2), ill. Szabó. Jók: Pintér, Kovács, Bátori, Mohácsi I., ill. Szabó, Fekete. Novák József Fonyód—Somogyi B. SE 5:1 (3:1) Fonyód, 200 néző. V.: Feny­vesi. Bár az első percben a vendégcsapat szerzett veze­tést. a mérkőzés kimenetele egy percig sem volt vitás. Vé­gig jobban, korszerűbben fut­ballozott a fonyódi csapat, amelynek győzelme ilyen arányban is megérdemelt. G.: Támás, Farkas, Vörös, Nagy, Bognár, ill. Börcsök. Jók: Horváth J., Tamás, Bogdán, Farkas, a nagyatádi csapatból senki sem nyújtott átlagon fe­lülit. . Zákányt Kálmán Babócsa—Toponár 6:0 (3:0) Babócsa, 500 néző. V.: Schádl. A jól és lelkesen ját­szó hazai együttes végig irá­nyította a ' játékot, s könnyen érte el góljait. G.: Radies II. (4), Radies I., Bicsár, a hazai csapatnak nem volt gyenge pontja. A vendégeknél Varga, Haracsi és Tormási jeleske­dett. Kovács Tibor M. Latinca SE—Baiaton- boglár 5:0 (3:0) Marcali, 400 néző. V.: Hor­váth H. L. Végig nagy fö­lényben játszott a technikai­lag képzettebb labdarúgókból álló marcali együttes, amely ötletdús játékával ilyen arány­ban is rászolgált a győzélem- re. Szinte végig a bogiári tér­félen folyt a küzdelem. G.: Albu (2), Bíró (2),r Toldi. Jók: az egész marcali csapat, kü­lönösen Albu, Baumann és Turóczi. ill. Zics, Hock, Bre- zovszki. Kisborsó Imre Marcali VM—Lengyeltóti 3:0 (2:0) Lengyeltóti, 300 néző. V.: Szilvást. Első félidőben) jó játékával szerzett . kétgólos előnyt a marcali csapat, amely szünet utón lefékezett. A len­gyeltótiak nem tudták helyze­teiket gólokra váltani. G.: Molnár (2). Jók: Rigó, Hart­mann, Molnár, ill. Schmida, Pozsonyi. Oszlánszki. Dr. Körmendy István A megyei bajrvbkság állása: 1. Marcali'VM 3 3 — — 6:0 6 2, Nagyatád 3 2 1 —i 6:1 5 3. Babócsa 3 2 — 1 1U5 4 4. M. Latinca 3 2 — 1 6:1 4 5. Somogytarnóca 3 2 — 1 4:3 4 6; Balatonboglár 3 2 — 1 7:7 4 7. Fonyód 3 1 1 1 5:3 3 8. K. V. Lobogó 3 — 3 —. 0:0 3 Taszár 3 1 1 1 2:2 3 10. Lengyeltóti 3 1 1 1 1:2 3 11. K. Vasutas 3 — 2 1 4:5 2 Ordacsehi 3 — 2 1 0:1 2 13. Karád 3 1 — 2 3:8 2 14. Csurgó 3 — 1 2 3:7 1 15. N. Somogyi SE 3 — 1 2 2:8 1 16. Toponár 3 — 1 2 2:9 1 Belgrádi mérleg: Óriási ieüeidülss a kajak-kenu sportban Kozák Mihály, az MTI ki­küldött munkatársa jelenti Belgrádból: Talán egyetlen kajak-kenu világbajnokság után ' sem hangzott el annyi elismerés és elégedett vélemény, mint a Belgrádban vasárnap befeje­ződött 9. versenysorozat után. (Csak a nyugatnémetek nem tudtak napirendre térni a női kettes kizárása miatt és levél­ben tiltakoztak a nemzetközi szövetségnél.) Valóban a 26 ország starthoz állt sportolói (Elefántcsontpart csak jelen volt, de nem indult), igen magas színvonalú világbaj­nokságot vívtak, s az élcso­port kiszélesedését mutatta, hogy 13 nemzet osztozott az érmeken. A pontozás (1—9 helyig) még ennél is többet jelent, hiszen csak három or­szág (Svájc, Spanyolország és Írország) képviselői utaztak haza üres kézzel. Ebben a nagy konkuren­ciában fényesen helyt állt a magyar válogatott, s pont­szómban is jobban megközelí­tette a pillanatnyilag biztos első szovjet együttest. A Vaxholm kupáért vívott pontverseny élcsoportja így alakult: 1. Szovjetunió 142, 2. Ma­gyarország 125, 3. Románia 109, 4. Lengyelország 76, 5. NSZK 70, 6. NDK 53, 7. Svéd­ország 46, 8. Csehszlovákia 31, 9. Bulgária 30, 10. Belgium 29. Feltétlenül említést érde­mel, hogy a tavalyi vb-győz- tesek közül hét védte meg el­sőségét, közte Wichmann Ta­más is, aki két arany és egy ezüstérmével a mostani ver­senysorozat legeredményesebb érem és pontszerzője volt. S ha az 500, méteres távon job­ban figyel — »messze volt tőlem Lewe, nem is számítot­tam, hogy robbant — mondta később a magyar kenuzó« — akkor most három aranyat vihetne haza... de elégedet­lenek ne legyünk, -hiszen 17 éve nem volt ilyen sikeres vb- szereplésünk, s 16 számban első négy helyen végeztek a versenyzők. Bonn Ottó, a nemzetközi 'szövetség magyar a 1 elnöke az egész testület nevében nyi­latkozott, amikor' ezeket mon­dotta : — Talán soha nem tapasz­taltunk sportágunkban olyan fellendülést, mint az idén. Ma már a tengerentúli országok is egyre gyakrabban jelent­keznek. s nem lehet messze az idő, hogy csapatostul indul­janak a világbajnokságon A 9. kajak-kenu világbaj­nokság a magyaroknak az ed­digi egyik legnagyobb sikert hozta, s amikor a csaknem 400 versenyző elindult a szél­rózsa minden irányába, külön­böző nyelveken így búcsúz­tak egymástól: Viszontlátásra Münchenben! Lesz azonban ennél sokkal hamarabb is randevújuk, hi­akár az amerikai, ausztráliai, 'szén a hét végén az olimpiai afrikai, vagy ázsiai földrészek sportolói. Magas volt a szín­vonal, s a televízió közvetíté­sek is olyan propagandát je­lenthetnek, amely újabb ezre­ket, tízezreket kapcsolhatnak be a világon a kajak-kenu sportba. kajak-kenu pálya avatójára 16 országot a nyugat-németek — hívtak meg, -«-.köztük a ma­gyarokat is, — s ez egy ki­csit revansa is a jugoszláviai világbajnokságnak. Nem lehet tehát megpihenni a babéro­kon. „Az iskola feladata: megszerettetni az olvasást*1 Látogatóban Kalmár Sándor könyvtárosnál Kalmár Sándor tanító és könyvtáros fonói lakásában vette át a megyei könyvtár jutalmát és a tízéves somogyi könyvtáros kitüntető jelvényt. — Népművelő vagyok, amióta az iskolát elvégeztem — kezdte a beszélgetést. — Feladataim közül mindenkor a könyvtárügy volt a legked­vesebb. Egyre tudatosabbá Válik előttem, hogy a nép­művelés alapja a könyvtár, illetve a könyvtáros. Az em­berekhez a könyvek segítsé­gével jutok a legközelebb, az ismeretterjesztést el sem tu­dom képzelni olvasók nélkül. Fonó Kaposvárhoz közel eső kis somogyi falu. alig öt­száz lelket számlál. Közülük száznegyvenen rendszeresen olvasnak, és évente égy-egy lakos tizennyolc-húsz kötetet is kölcsönöz. Kalmár Sándor itt telepe­dett le. 1942-ben szerelt le, és lépett katedrára. Változik a falu, változnak az iskolák is. Ennyi év után most szülőfa­lujában, Kisgyalánban kezd új tanévet. v — Tíz nap óta valóságos extázisbán vagyok — mond­ja. — Még meg . sem jött a hivatalos' áthelyezés, de már­is az új iskolámra gondo­lok. A nyáron megtaláltam itt az édesanyám, édesapám rokonaim bizonyítványait, s az enyémet is. Olyan érzés fog el, mintha hazamennék. Berta Gyula ebből a falu­ból jött rendszeresen könyvet kölcsönözni Kalmár Sándor­hoz. — Vannak vidéki olvasóim is -— mondta, s ez korántsem hangzott most dicsekvésként a tanító könyvtáros szájából. — Demeter Kati például Gölléből két-három hetente rendszeresen fölkeres, hogy új olvasmányt adjak neki. Aztán a múltat idézte*föl: — Bogdán Gyula, a volt tanárom fedezte föl bennem, hogy szeretek olvasni. Egy­szer észrevette, hogy a pad alatt lapozom a könyvet. — Kalmár, mondja meg, mit olvás! — A Tamás bátya kunyhóját — feleltem. — En­nél és ennél a résznél tart — mondta Bogdán Gyula. — Honnan tudja, tanár úr? — kérdeztem. — Látom az ar­cán — felelte. Kalmár Sándor foglalkozá­sa tanító. Aztán könyvtáros. — Hogyan kapcsolódik a két munka égymáshoz? — Ha százszor kellene vá­lasztanom hivatások között, akkor is tanító maradnék. Mellékfoglalkozásom a könyv­tárosi teendők ellátása, de a kettő egymástól elválasztha­tatlan. Az iskola feladata megszerettetni a könyvet, az olvasást. — Mégis, miért esik olyan messze sokszor a tanulás és az olvasás? — Kitérő választ adhatok csak erre. Az iskola és az élet másként osztályoz. Az egyik tanítványom kitűnően végzett, ma harmincéves le­het. Egyszer, nem is olyan régen, megkérdeztem tőle: mondja, hány könyvet olva­sott el azóta? Egyet sem — felelte. És volt olyan tanítvá­nyom is, aki csak hármas bi­zonyítványt vitt haza, de so­kat olvas. A kitűnő tanuló nem ér, rá olvasni, mert min­den gondja csak a tanulás .. I A közepes tanuló, ha elvi­szem az osztályt kirándulni, minden bokrot, bogarat meg­ismer ... A legjobb olvasónk az isko­lában Balogh Imre. Cigány- gyerek. A beszélgetés elején azt mondtam, hogy egy-egy olvasóm általában évente ti­zennyolc-húsz könyvet olvas el, de van olyan is, aki két hét alatt túltesz rajtuk, pél­dául a Matula család, Molnár Gyula nyugdíjas kovács... Egy dologról nem beszélt csak Kalmár Sándor: a hábo­rúról, a testében sajgó hu­szonkilenc szilánkról. Amióta elveszett egyik szeme világa, kevesebbet olvas. De másokat arra nevel, hogy a könyv hét­köznapi kenyerük legyen. Horányi Barna A VVK érdekessége: a szajgak A szovjet pavilon egyik különlegessége: zik, és csak Kazahsztánban él. a szajgak, mely az antilopok fajtájához tarto­mkörkérdésünkre — »Hol és hogyan töltötte a ^ nyarat?« — a vaká­cióból már hazaérkezett hu­moristák válaszolnak. MIKES GYÖRGY: Humoristák vakációja Az idei nyarat Budapesten töltöttem, ■ ezen a teljesen is­meretlen üdülőhelyen, a Du- na-egyenesben. Budapest tu­lajdonképpen egy kis falu, kétmillió lakossal. Van ott minden: víz, hegyek, erdők, és tapasztalataim szerint sok­kal jobb az ellátás, 'mint más üdülőhelyeken. Én egy ötemeletes, betonból készült kempingsátorban laktam, gyönyörű kilátással egy cső­törésre. Persze, ott is min­den pénzbe került. Éppen ezért óva intem a fiatalokat: pénz nélkül ne menjenek Budapestre! Nem akarok jó­solgatni, de ez a falu, Buda­pest, néhány éven belül olyan felkapott üdülőhely lesz, mint mondjuk: Sárviz- büttyköny-Alsópetrence. Kü- különösen akkor, ha a nyári hónapokban mindenki eluta­zik Budapestről a Balaton­hoz, a hegyekbe és külföld­re. GALAMBOS SZILVESZTER: órákat alszom éjszaka, hiszen minden idő kevés egy-egy csodálatos város tanulmányo­zására. Egyik éjjel a Mont­martre közelében elterülő ro­mantikus parkban sétál­gattam. Hirtelen kétségbe­esett, éles női hangra figyel­tem fel. — Segítség! Segítség! Hősi elszántsággal azonnal a hang irányába rohantam. Az egyik 'pádon csinos mini­szoknyás nő ült, és nyűgöd-1 tan cigarettázott. — Maga kiáltott az előbb segítségért? — kérdeztem iz­gatottan. — Én — válaszolt derű­sen. — De nem kell meg­ijedni, szépfiú. Csupán egy kis anyagi segítségről lenne szó. Hálás természet va­gyok .... Mondanom sem kell, hogy öt frank.nyi összvagyonom- mal a zsebemben rémülten elmenekültem. Meg sem áll­tam hazáig. ŐSZ FERENC: Az idén nyáron a sors és az IBUSZ jóvoltából Párizs­ban jártam. Külföldön csak Valaki a hasára ütött,' és elhatározta: az lesz a nyári programja, hogy őszből nagy embert csinál, s ezzel meg­szabta az én nyári progra­momat is. Igaz, hogy egy kissé későn jutott esdébe, mert a táncdalfesztivál elő­döntőjének plakátjai már rég kint voltak az utcán, amikor a fesztivál szervezősége tele­fonált nekem, hogy nem tud­nék-e átruccanni hozzájuk aznap délután. Nem tudtam. »Akkor átjövünk mi« — kö­zölték, és én már tudtam, hogy baj van. De nem gon­doltam, hogy ekkora. Három nap múlva már ott találtam magam cő Madách Színházban, szemközt a meg­lepett közönséggel, amely mindenre számított, csak arra nem, hogy valaki kiáll eléje, és elkezdi ócsárolni, amiért ők idejöttek. A tánc- dalrajongók népes sorain vé­gigfutó hideg úgy megcsa­pott, hogy ettől egészen idét­len lettem. Nem is tudom, hogy csináltam végig az első elődöntőt. Csak arra emlék­szem, hogy a Kudlik Julika megsajnált. Gyerekkoromban mindig irigyeltem azokat az embere­ket, akikre rámutatnak az utcán, ma azonban csak az árnyékos oldalon merek köz­lekedni, és messzire elkerü­löm a Boráros teret, ahol egyik este egy kedves, idős házaspár köszönés nélkül kö­zölte, hogy nagyot csalódott bennem: nem szégyellem ma­gam, kicsúfolni azokat, akik szeretik a tánczenét? ... Tizenöt éve abból élek, hogy csúfolódom. Ez a szak­mám. Sajnálatos dolog, hogy ezt csak most veszik észre. De most aztán özönlenek a levelek. Gyereklányok szid­ják a zsűrit, családapák tisz­telnek meg az »ideiglenes bohóc« címmel, és 71 éves nénik osztják a mamám vé­leményét. A dolog már szin­te kezd kellemetlen lenni. Még szerencse, hogy nem ve­szem komolyan. Ismerem az aranyszabályt: megvan min­den év »ügyeletes zsenije« minden szakmában. Nem tu­dom. ki a következő ügyele­tes, de egy biztos: mivel je­lenleg 15—20 humorista léte­zik, akinek ez a hivatalos szakmája, rám legfeljebb 15— 20 év múlva kerül' újra sor. S ez megnyugtató. SOMOGYI FAL: Jelenleg a Déli Sarkon tar­tózkodom, a harmadik kihe­lyezett depot-nál. Szegény Scott kapitány utolsó útján vagyok. Ez az én egyetlen módszerem a tartós nyári kánikulában. Ellenanyagokat bocsátók magamra: hideget, vizet, vihart. Napok óta például a »Scott utolsó útjá«-t olvasom. De nagyon kellemes volt a »Ti­tanic katasztrófája« is, külö­nösen az a pillanat, amikor a hajó a jéghegynek ütkö­zött. Olvasás közben zenét is hallgatok, például Debussy: »Tenger«-éböl a szél és a hullámok játékát. Tegnap Piccard professzorral leme- rültem a mélytengerek vilá­gába, de nem ért semmit se. Jegyet váltottam hát a »Jég­mezők lovagjá«-hoz, de d zsöllye elolvadt alattam, és »A megfagyott gyermek«-et egy mozi sem játssza pilla­natnyilag. Később valamit használt, hogy az »Ismeretlen földrész«-szel, az Antarktisz- szál a tenger mélyére süly- lyedtem. Holnap rénszarvas­ra fogolt vadászni. Már elő­re élvezettel taposom gondo­latban a méteres havat, és azt dúdolom magamban: Hideg szél fúj, édesanyám^ adja ki a kendőm .. .« Hát így tpltöm én az idei nyarat. Ezsiás Erzsébet SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. augusztus 31.

Next

/
Thumbnails
Contents