Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-31 / 203. szám

#

Meglepetések legyei bajnokságban

A harmadik forduló mérkőzései jócskán hoztak váratlan eredményeket a megyei labdarúgó-bajnokság I. osztályában. A múlt héten még éllovas Balatonboglári MEDOSZ 5:0-ra kikapott Marcaliban a Latinca SE-től. Az újonc Ta- szár Kaposvárról vitte haza a két bajnoki pontot. A Marcali Vörös Meteor sorrendben harmadik győzelmét aratta, s pontveszteség nélkül vezeti a mezőnyt. Általában elég sok gól esett a mérkőzéseken, kivétel Ordacsehi, ahol gól nélküli döntetlennel ért véget a találkozó.

Nagyatádi Kinizsi—Karád 3:1 (1:0)

Nagyatád, 500 néző. V.: Mö- ritz. A lelkes karádi csapat az első félidőben egyenrangú ellenfélnek bizonyult, szünet után viszont felülkerekedtek a hazaiak, s jó játékkal megérdemelten győztek. G.: Bázsó (2), Torma, ill. Ondrusek. Jók: Bazsó, Torma, Gelencsér, ill. Keresztes, a mezőny legjobbja, Komáromi, Ondrusek.

Harsányt Zoltán

Taszári Szőnyi SE—K. Vasutas 2:1 (1:1)

Kaposvár, 500 néző. Jobban, ötletesebben futballozott a taszári csapat. Ennek ellenére győzelme úgy született meg, hogy a 85. percben a vasutasok egy 11-est elhibáztak. G.: Kincses, Vitéz, ill. Hajdó.

Ordacsehi—K. V. Lobogó 0:0

Ordacsehi, 150 néző. V.: Pesti. Mindkét oldalon a Védelmek jeleskedtek a jó iramú, változatos mérkőzésen.

Jók: Kónya, Horváth, Kiss, Győré, ill. Nagy, Kustos.

Csepregi László

Somogy tarnóca—Csurgó 2:1 (2:0)

Somogytarnóca, 200 néző. V.: Szöllősi. Az első félidőben nagy fölénnyel játszott a hazai együttes, amit nem is fejez ki a kétgólos előny. Szünet után a vendégek kerekedtek felül, ,a jól játszó hazai védelem azonban «-kibek- kelte« a csurgói csatársort. G.: Mohácsi I. (2), ill. Szabó. Jók: Pintér, Kovács, Bátori,

Mohácsi I., ill. Szabó, Fekete.

Novák József

Fonyód—Somogyi B. SE 5:1 (3:1)

Fonyód, 200 néző. V.: Fenyvesi. Bár az első percben a vendégcsapat szerzett vezetést. a mérkőzés kimenetele egy percig sem volt vitás. Végig jobban, korszerűbben futballozott a fonyódi csapat, amelynek győzelme ilyen arányban is megérdemelt. G.: Támás, Farkas, Vörös, Nagy, Bognár, ill. Börcsök. Jók: Horváth J., Tamás, Bogdán, Farkas, a nagyatádi csapatból senki sem nyújtott átlagon felülit.

. Zákányt Kálmán

Babócsa—Toponár 6:0 (3:0)

Babócsa, 500 néző. V.: Schádl. A jól és lelkesen játszó hazai együttes végig irányította a ' játékot, s könnyen érte el góljait. G.: Radies II. (4), Radies I., Bicsár, a hazai csapatnak nem volt gyenge pontja. A vendégeknél Varga,

Haracsi és Tormási jeleskedett.

Kovács Tibor

M. Latinca SE—Baiaton- boglár 5:0 (3:0)

Marcali, 400 néző. V.: Horváth H. L. Végig nagy fölényben játszott a technikailag képzettebb labdarúgókból álló marcali együttes, amely ötletdús játékával ilyen arányban is rászolgált a győzélem- re. Szinte végig a bogiári térfélen folyt a küzdelem. G.: Albu (2), Bíró (2),r Toldi. Jók: az egész marcali csapat, különösen Albu, Baumann és Turóczi. ill. Zics, Hock, Bre- zovszki.

Kisborsó Imre

Marcali VM—Lengyeltóti 3:0 (2:0)

Lengyeltóti, 300 néző. V.: Szilvást. Első félidőben) jó játékával szerzett . kétgólos előnyt a marcali csapat, amely szünet utón lefékezett. A lengyeltótiak nem tudták helyzeteiket gólokra váltani. G.: Molnár (2). Jók: Rigó, Hartmann, Molnár, ill. Schmida, Pozsonyi. Oszlánszki.

Dr. Körmendy István

A megyei bajrvbkság állása:

1. Marcali'VM

3

3 —

—

6:0

6

2, Nagyatád

3

2 1

—i

6:1

5

3. Babócsa

3

2 —

1

1U5

4

4. M. Latinca

3

2 —

1

6:1

4

5. Somogytarnóca

3

2 —

1

4:3

4

6; Balatonboglár

3

2 —

1

7:7

4

7. Fonyód

3

1 1

1

5:3

3

8. K. V. Lobogó

3

— 3

—.

0:0

3

Taszár

3

1 1

1

2:2

3

10. Lengyeltóti

3

1 1

1

1:2

3

11. K. Vasutas

3

— 2

1

4:5

2

Ordacsehi

3

— 2

1

0:1

2

13. Karád

3

1 —

2

3:8

2

14. Csurgó

3

— 1

2

3:7

1

15. N. Somogyi SE

3

— 1

2

2:8

1

16. Toponár

3

— 1

2

2:9

1

Belgrádi mérleg:

Óriási ieüeidülss a kajak-kenu sportban

Kozák Mihály, az MTI kiküldött munkatársa jelenti Belgrádból:

Talán egyetlen kajak-kenu világbajnokság után ' sem hangzott el annyi elismerés és elégedett vélemény, mint a Belgrádban vasárnap befejeződött 9. versenysorozat után. (Csak a nyugatnémetek nem tudtak napirendre térni a női kettes kizárása miatt és levélben tiltakoztak a nemzetközi szövetségnél.) Valóban a 26 ország starthoz állt sportolói (Elefántcsontpart csak jelen volt, de nem indult), igen magas színvonalú világbajnokságot vívtak, s az élcsoport kiszélesedését mutatta, hogy 13 nemzet osztozott az érmeken. A pontozás (1—9 helyig) még ennél is többet jelent, hiszen csak három ország (Svájc, Spanyolország és Írország) képviselői utaztak haza üres kézzel.

Ebben a nagy konkurenciában fényesen helyt állt a magyar válogatott, s pontszómban is jobban megközelítette a pillanatnyilag biztos első szovjet együttest.

A Vaxholm kupáért vívott pontverseny élcsoportja így alakult:

1. Szovjetunió 142, 2. Magyarország 125, 3. Románia

109, 4. Lengyelország 76, 5.

NSZK 70, 6. NDK 53, 7. Svédország 46, 8. Csehszlovákia 31, 9. Bulgária 30, 10. Belgium 29.

Feltétlenül említést érdemel, hogy a tavalyi vb-győz- tesek közül hét védte meg elsőségét, közte Wichmann Tamás is, aki két arany és egy ezüstérmével a mostani versenysorozat legeredményesebb érem és pontszerzője volt. S ha az 500, méteres távon jobban figyel — »messze volt tőlem Lewe, nem is számítottam, hogy robbant — mondta később a magyar kenuzó« — akkor most három aranyat vihetne haza... de elégedetlenek ne legyünk, -hiszen 17 éve nem volt ilyen sikeres vb- szereplésünk, s 16 számban első négy helyen végeztek a versenyzők.

Bonn Ottó, a nemzetközi 'szövetség magyar a 1 elnöke az egész testület nevében nyilatkozott, amikor' ezeket mondotta :

— Talán soha nem tapasztaltunk sportágunkban olyan fellendülést, mint az idén. Ma

már a tengerentúli országok is egyre gyakrabban jelentkeznek. s nem lehet messze az idő, hogy csapatostul induljanak a világbajnokságon

A 9. kajak-kenu világbajnokság a magyaroknak az eddigi egyik legnagyobb sikert hozta, s amikor a csaknem 400 versenyző elindult a szélrózsa minden irányába, különböző nyelveken így búcsúztak egymástól: Viszontlátásra Münchenben!

Lesz azonban ennél sokkal hamarabb is randevújuk, hiakár az amerikai, ausztráliai, 'szén a hét végén az olimpiai

afrikai, vagy ázsiai földrészek sportolói. Magas volt a színvonal, s a televízió közvetítések is olyan propagandát jelenthetnek, amely újabb ezreket, tízezreket kapcsolhatnak be a világon a kajak-kenu sportba.

kajak-kenu pálya avatójára 16 országot a nyugat-németek — hívtak meg, -«-.köztük a magyarokat is, — s ez egy kicsit revansa is a jugoszláviai világbajnokságnak. Nem lehet tehát megpihenni a babérokon.

„Az iskola feladata: megszerettetni az olvasást*1

Látogatóban

Kalmár Sándor könyvtárosnál

Kalmár Sándor tanító és

könyvtáros fonói lakásában vette át a megyei könyvtár jutalmát és a tízéves somogyi könyvtáros kitüntető jelvényt.

— Népművelő vagyok, amióta az iskolát elvégeztem — kezdte a beszélgetést. — Feladataim közül mindenkor a könyvtárügy volt a legkedvesebb. Egyre tudatosabbá Válik előttem, hogy a népművelés alapja a könyvtár, illetve a könyvtáros. Az emberekhez a könyvek segítségével jutok a legközelebb, az ismeretterjesztést el sem tudom képzelni olvasók nélkül.

Fonó Kaposvárhoz közel eső kis somogyi falu. alig ötszáz lelket számlál. Közülük száznegyvenen rendszeresen olvasnak, és évente égy-egy lakos tizennyolc-húsz kötetet is kölcsönöz.

Kalmár Sándor itt telepedett le. 1942-ben szerelt le, és lépett katedrára. Változik a falu, változnak az iskolák is. Ennyi év után most szülőfalujában, Kisgyalánban kezd új tanévet. v

— Tíz nap óta valóságos extázisbán vagyok — mondja. — Még meg . sem jött a hivatalos' áthelyezés, de máris az új iskolámra gondolok. A nyáron megtaláltam itt az édesanyám, édesapám rokonaim bizonyítványait, s az enyémet is. Olyan érzés

fog el, mintha hazamennék.

Berta Gyula ebből a faluból jött rendszeresen könyvet kölcsönözni Kalmár Sándorhoz.

— Vannak vidéki olvasóim is -— mondta, s ez korántsem hangzott most dicsekvésként a tanító könyvtáros szájából.

— Demeter Kati például Gölléből két-három hetente rendszeresen fölkeres, hogy új olvasmányt adjak neki.

Aztán a múltat idézte*föl:

— Bogdán Gyula, a volt tanárom fedezte föl bennem, hogy szeretek olvasni. Egyszer észrevette, hogy a pad alatt lapozom a könyvet. — Kalmár, mondja meg, mit olvás! — A Tamás bátya kunyhóját — feleltem. — Ennél és ennél a résznél tart

— mondta Bogdán Gyula. — Honnan tudja, tanár úr? — kérdeztem. — Látom az arcán — felelte.

Kalmár Sándor foglalkozása tanító. Aztán könyvtáros.

— Hogyan kapcsolódik a két munka égymáshoz?

— Ha százszor kellene választanom hivatások között, akkor is tanító maradnék. Mellékfoglalkozásom a könyvtárosi teendők ellátása, de a kettő egymástól elválaszthatatlan. Az iskola feladata megszerettetni a könyvet, az olvasást.

— Mégis, miért esik olyan

messze sokszor a tanulás és

az olvasás?

— Kitérő választ adhatok csak erre. Az iskola és az élet másként osztályoz. Az egyik tanítványom kitűnően végzett, ma harmincéves lehet. Egyszer, nem is olyan régen, megkérdeztem tőle: mondja, hány könyvet olvasott el azóta? Egyet sem — felelte. És volt olyan tanítványom is, aki csak hármas bizonyítványt vitt haza, de sokat olvas. A kitűnő tanuló nem ér, rá olvasni, mert minden gondja csak a tanulás .. I A közepes tanuló, ha elviszem az osztályt kirándulni, minden bokrot, bogarat megismer ...

A legjobb olvasónk az iskolában Balogh Imre. Cigány- gyerek. A beszélgetés elején azt mondtam, hogy egy-egy olvasóm általában évente tizennyolc-húsz könyvet olvas el, de van olyan is, aki két hét alatt túltesz rajtuk, például a Matula család, Molnár Gyula nyugdíjas kovács...

Egy dologról nem beszélt csak Kalmár Sándor: a háborúról, a testében sajgó huszonkilenc szilánkról. Amióta elveszett egyik szeme világa, kevesebbet olvas. De másokat arra nevel, hogy a könyv hétköznapi kenyerük legyen.

Horányi Barna

A VVK érdekessége: a szajgak

A szovjet pavilon egyik különlegessége: zik, és csak Kazahsztánban él.

a szajgak, mely az antilopok fajtájához tartomkörkérdésünkre — »Hol és hogyan töltötte a ^ nyarat?« — a vakációból már hazaérkezett humoristák válaszolnak.

MIKES GYÖRGY:

Humoristák vakációja

Az idei nyarat Budapesten töltöttem, ■ ezen a teljesen ismeretlen üdülőhelyen, a Du- na-egyenesben. Budapest tulajdonképpen egy kis falu, kétmillió lakossal. Van ott minden: víz, hegyek, erdők, és tapasztalataim szerint sokkal jobb az ellátás, 'mint más üdülőhelyeken. Én egy ötemeletes, betonból készült kempingsátorban laktam, gyönyörű kilátással egy csőtörésre. Persze, ott is minden pénzbe került. Éppen ezért óva intem a fiatalokat: pénz nélkül ne menjenek Budapestre! Nem akarok jósolgatni, de ez a falu, Budapest, néhány éven belül olyan felkapott üdülőhely lesz, mint mondjuk: Sárviz- büttyköny-Alsópetrence. Kü- különösen akkor, ha a nyári hónapokban mindenki elutazik Budapestről a Balatonhoz, a hegyekbe és külföldre.

GALAMBOS SZILVESZTER:

órákat alszom éjszaka, hiszen minden idő kevés egy-egy csodálatos város tanulmányozására. Egyik éjjel a Montmartre közelében elterülő romantikus parkban sétálgattam. Hirtelen kétségbeesett, éles női hangra figyeltem fel.

— Segítség! Segítség!

Hősi elszántsággal azonnal

a hang irányába rohantam. Az egyik 'pádon csinos miniszoknyás nő ült, és nyűgöd-1 tan cigarettázott.

— Maga kiáltott az előbb segítségért? — kérdeztem izgatottan.

— Én — válaszolt derűsen. — De nem kell megijedni, szépfiú. Csupán egy kis anyagi segítségről lenne szó. Hálás természet vagyok ....

Mondanom sem kell, hogy öt frank.nyi összvagyonom- mal a zsebemben rémülten elmenekültem. Meg sem álltam hazáig.

ŐSZ FERENC:

Az idén nyáron a sors és az IBUSZ jóvoltából Párizsban jártam. Külföldön csak

Valaki a hasára ütött,' és elhatározta: az lesz a nyári programja, hogy őszből nagy embert csinál, s ezzel megszabta az én nyári programomat is. Igaz, hogy egy kissé későn jutott esdébe, mert a táncdalfesztivál elődöntőjének plakátjai már rég kint voltak az utcán, amikor a fesztivál szervezősége telefonált nekem, hogy nem tudnék-e átruccanni hozzájuk aznap délután. Nem tudtam. »Akkor átjövünk mi« — közölték, és én már tudtam, hogy baj van. De nem gondoltam, hogy ekkora.

Három nap múlva már ott találtam magam cő Madách Színházban, szemközt a meglepett közönséggel, amely mindenre számított, csak arra nem, hogy valaki kiáll eléje, és elkezdi ócsárolni, amiért ők idejöttek. A tánc- dalrajongók népes sorain végigfutó hideg úgy megcsapott, hogy ettől egészen idétlen lettem. Nem is tudom, hogy csináltam végig az első elődöntőt. Csak arra emlékszem, hogy a Kudlik Julika megsajnált.

Gyerekkoromban mindig irigyeltem azokat az embereket, akikre rámutatnak az utcán, ma azonban csak az árnyékos oldalon merek közlekedni, és messzire elkerülöm a Boráros teret, ahol

egyik este egy kedves, idős házaspár köszönés nélkül közölte, hogy nagyot csalódott bennem: nem szégyellem magam, kicsúfolni azokat, akik szeretik a tánczenét? ...

Tizenöt éve abból élek, hogy csúfolódom. Ez a szakmám. Sajnálatos dolog, hogy ezt csak most veszik észre. De most aztán özönlenek a levelek. Gyereklányok szidják a zsűrit, családapák tisztelnek meg az »ideiglenes bohóc« címmel, és 71 éves nénik osztják a mamám véleményét. A dolog már szinte kezd kellemetlen lenni. Még szerencse, hogy nem veszem komolyan. Ismerem az aranyszabályt: megvan minden év »ügyeletes zsenije« minden szakmában. Nem tudom. ki a következő ügyeletes, de egy biztos: mivel jelenleg 15—20 humorista létezik, akinek ez a hivatalos szakmája, rám legfeljebb 15— 20 év múlva kerül' újra sor. S ez megnyugtató.

SOMOGYI FAL:

Jelenleg a Déli Sarkon tartózkodom, a harmadik kihelyezett depot-nál. Szegény

Scott kapitány utolsó útján vagyok. Ez az én egyetlen módszerem a tartós nyári kánikulában. Ellenanyagokat bocsátók magamra: hideget,

vizet, vihart.

Napok óta például a »Scott utolsó útjá«-t olvasom. De nagyon kellemes volt a »Titanic katasztrófája« is, különösen az a pillanat, amikor a hajó a jéghegynek ütközött.

Olvasás közben zenét is hallgatok, például Debussy: »Tenger«-éböl a szél és a hullámok játékát. Tegnap Piccard professzorral leme- rültem a mélytengerek világába, de nem ért semmit se. Jegyet váltottam hát a »Jégmezők lovagjá«-hoz, de d zsöllye elolvadt alattam, és »A megfagyott gyermek«-et egy mozi sem játssza pillanatnyilag. Később valamit használt, hogy az »Ismeretlen földrész«-szel, az Antarktisz- szál a tenger mélyére süly- lyedtem. Holnap rénszarvasra fogolt vadászni. Már előre élvezettel taposom gondolatban a méteres havat, és azt dúdolom magamban: Hideg szél fúj, édesanyám^ adja ki a kendőm .. .«

Hát így tpltöm én az idei nyarat.

Ezsiás Erzsébet

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1971. augusztus 31.