Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-28 / 201. szám

SZÍNHÁZI BESZÉLGETÉS i Emlékműavatás Siófokon Az új évad lehetőségei Nagy tervekkel kezdi új év­adját a kaposvári Csiky Ger­gely Színház. A beszélgetésen — Komor István igazgatónak, Zentai Ferenc gazdasági igaz­gatónak és Klujber Lászlónak, a megyei tanács népművelési csoportvezetőjének részvételé­vel — az ígéretek megvalósu­lásának . lehetőségeiről esett \ Néplap: — Milyen lesz az idei teltházakció? Komor István: — Áz évad- yitón is említettem, nem az a célunk, hogy statisztikailag rendben legyenek a dolgok, te­hát eladtuk a bérleteket és nyugodt a lelkiismeretünk, mert korábban is sokan in­gven kaptak bérletet a szak- szervezeti közönségszervezők­től, és mégsem jöttek el. Az ilyen általános bérletekkel szemben a valóságos közönsé­get biztosító egyéni bérletek számát növeljük. Ezért már előzetesen találkozót szerve­zünk vállalatvezetőkkel, isko­laigazgatókkal s külön a törzs- közönséggel is. Rental Ferenc: — Egyébként a tavfliyr evaqpan teljesítettük tervünket, s hosszú évek óta először stabilnak mondható A színházi gazdálkodás. A nézők létszámai—például 1970-ben 157 000 volt, ' s ez "jelentős emelkedés a korábbi évekhez képest. Néplap: — Mi jellemzi az tők össze a vidéki közönség és a népművelők színházzal kap­csolatos észrevételei? Klujber László: — Az utóbbi években csökkent a panasz, sőt alig kaptunk ilyen jelzést. Véleményünk szerint változott a színház tájolási koncepciója is; ma már nem a mindenáron való tájolás a cél. Arra ösztö­nözzük. népművelőinket, hogy szervezzenek színházlátogatást a megyeszékhelyre, s ha meg­indul a stúdiószínház, annak műsora már jobban alkalmas lesz arra, hogy vidékre zigyük. Néplap: — Mi jellemzi az idei tájolási tervet? Komor István: — Ahol meg­felelő lehetőség van rá, ott játszunk. így tehát Nagyatá­don, Marcaliban, és nagyon várjuk már, hogy elkészüljön' a siófoki művelődési központ. Az idén jobban készülünk a nyárra is. Többet fog szerepel­ni a Csiky Gergely Színház a Balaton-parton, mint eddig. Ügy véljük, sikerült megerősí­teni a társulatot, harmincöt színészünk van. Néplap: — Milyen módszer­tani lehetőséget látnak a stú­diószínházban? Klujber László: A Csiky “Gergely Színház stúdiószínpa- da egyszersmind továbbképzé­si fórum is lesz. Irodalmi szín­padvezetők, műkedvelők nem­csak szórakozhatnak, tanul­hatnak is majd itt, és vitaes­teken találkozhatnak az elő­adóművészekkel. Néplap: — Klubról is szó esett az új évad bevezetőjében. Komor István: Szeretnénk minél' többet találkozni néző­inkkel. s ehhez kérjük a nép­művelési szakemberek segítsé­gét. Az első stúdióműsor is — Verebes István állítja össze — Kaposvárról szól. A másik lcét darabról még nem döntöt­tünk.' A gyerekszínház két da­rabbal lép ifjú nézői elé: Mese a tűzpiros virágról és A Pál utcai fiúk. Néplap: — Sok szó esik mos­tanában a színház népművelői küldetéséről. Komor István: — Sok mód­szer, elképzelés még most van kialakulóban. Célunk leolvas­ható a műsorplakátról: vidárri, életteli színházat akarunk, jó­kedvű fiatalokkal, de a szóra­kozás mellett állandó igéhy a beleszólás is az életbe: eszkö­zeinkkel, tehetségünk szerint. Klujber László: — Tavaly ösztöndíjat alapítottunk. Ezt Pogány Judit, Hőgye Zsuzsa, Dánffy Nándor és Tóth Béla kanta meg. Nemcsak a fiatal művészeket jutalmaztuk vele. hanem azt is, aki régóta hű 'tagja a társulatnak. Az idén’ is kiadjuk majd az ösztöndíjat. * * * Csütörtökön délután egyéb- képt a színház vezetői a szak- szervezeti# közönségszervező­ket tájékoztatták az új bérle- tezésről és az évad pro"—5 ra ­járól. T. T. IFJÚ FAZEKASOK sírt az eg is... Többszáz éves múlttal rendelkezik Csákvár község fazekasipara, A gazdag hagyományo­kat a helyi építőipari ktsz folytatja; 40 féle félkerámiát és sok-sok egyedi művészi faze­kastárgyat készítenek, A szakma méltó folytatói a fiatalok, akik mesterük, Dezső József fazckasmestcrtől tamilját meg a legjobb szakmai fogásokat. Képünkön: Németh Sári és Gömöry Dorottya írókázzák a csalikancsót. * • mm««**4»4** *♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦ ötvenkét esztendővel ezelőtt a fehérterror legvéresebb éj­szakája zajlott le 1919. augusz­tus 27-én Siófokon. Kommu­nistákat, vöröskatonákat, is­merős és , ismeretlen embere­ket gyilkoltak itt a földes­urakból, katonatisztekből, csendőrökből álló részeg el­lenforradalmár bandák. Veszprémből, Devecserből, Pápáról hurcolták ide azokat, akik a Tanácsköztársaság ide­jén valamit is tettek a ma­gyar nép szebb, boldogabb jövőjéért, s a helybeli direk­tóriumi vezetőkkel együtt előbb borzalmasan megkí­nozták, majd kivégezték.őket. Negyvenen haltak mártír­halált ezen a véres augusz­tusi éjszakán. Rájuk emlékez­ve, hősi tettüknek áldozva ha­tározta el Veszprém és So­mogy megye, hogy Siófok leg­szebb helyén, a Dimitrov parkban emlékművet állít a Tanácsköztársaság mártír­jainak, hős vértanúinak. Tegnap délelőtt került sor az emlékmű ünnepélyes fel­avatására. S mintha az öt­venkét évvel ezelőtti, borzal­mas éjszakára emlékezett vol­na a természet is: az ember­telenül lemészárolt mártírok hozzátartozóival együtt sírt az ég is. A szakadó esőben is ren­getegen gyűltek össze a Di­mitrov parkban, hogy emlé­kezzenek mártírjainkra, s tisztelegjenek az emlékmű előtt. Hajósok, a Kőolajveze­ték Vállalat, a tanácsok és más hivatalok dolgozói, a KISZ-isták, a város óvodásai, iskolásai, és az itt üdülők, akik közül sokan csak most Ismerték meg Siófok történe­tének ezt a sötét, az ellenfor­radalmárok kegyetlenségét, embertelenséget leleplező borzalmas történetét. A Himnusz elhangzása után Juhász István, a siófoki vá­rosi pártbizottság titkára kö­szöntötte a város vezetői ne­vében az avatáson megjelen­teket, a mártírok hozzátarto­zói; Papp Jánost, az MSZMP KB tagját, a Veszprém me­gyei pártbizottság első titká­rát, Németh Ferencet, az MSZMP KB tagját, a So­mogy megyei pártbizottság első titkárát, dr. Radnóti Ist­vánt, a Veszprém megyei Ta­nács elnökét és dr. Várkonyi Imrét, a Somogy megyei Ta­nács elnökhelyettesét, vala­mint Veszprém, Pápa és Ka­posvár küldöttségét. Ezután Nagy Miklós, az MSZMP KB i osztályvezetője mondott be­szédet. — ötvenkét évvel ezelőtt Siófok a rettegés, a gyilkolás birodalma volt. A balatoni nyárutó csendjét a fehérter­ror különítményes bandáinak lármája, a halálba küldöttek kiáltása verte fel. Kegyetlen embervadászat vezette be a magyar történelem zord te­lét, az ellenforradalmi Horthy- rendszer negyedszázados ural­mát. A szónok ezután a Magyar Tanácsköztársaság történel­mi jelentőségéről, majd arról szólt, miért is engedte az an­tant, hogy a magyarországi fehérterror tűzzel-vassal irt­sa a kommunistákat, f s a haladó embereket. Idézte az marxizmussal szimpatizáló, egyik legvéresebb kezű gyil­kos, báró Prónay mérhetetlen cinizmussal írt visszaemléke­zéseit a siófoki vérengzések­ről: »Az összefogott szovjet ágensek, izgatok, kémek meg­töltötték az erre a célra fel­állított fogdákat, Siófokon, ezért éjjelenként sokat kellett közülük a Balaton fenekére küldeni, hogy az utánuk kö­vetkezőknek helye legyen.« ötezér embert mészároltak le az ellenforradalmár ban­dák, s csupán Siófokon hat­százra tehető a meggyilkolt mártírok száma, s csaknem hetvenezer embert zártak bör­tönbe, internálótáborba — so­rolta a megdöbbentő adato­kat a szónok, majd beszédét így fejezte be: — A hazánkban megvaló­sult eszmékért a legtöbbet, az életüket áldozóknák róják le kegyeletüket az utódok a most felavatott emlékművel, Bors István Mártírsiratójával. Kö­szöntsük az alkotót, s mind­azokat, akik közreműködtek ŐSZ FERENC %Áfyomoz a város 18. »Ma este közegeink előállí­tottak egy személyt más sze­mély sérelmére elkövetett testi sértés alapos gyanúja miatt. Á nyomozás folyik ...« Kerekes csalódott arcot vá­gott: — Ennyi? — Egy szóval sem több,.. Gergely bácsi kiállt az er­kélyre. Már egyedül volt, mert a fiatalok elszeleltek mellő­le. — N.-iek! Polgárok! Felha­talmazásom van, a következők közlésére... — harsogta, és szorpl szóra felolvasta Farkas nyilatkozatát. Lent az emberek egy kicsit morogtak, de jól elszórakoz­tak Kerekesen. Végre egy es­te, amikor történt valami, ami kizökkenti ezt az álmos kisvárost a megszokott tunya­ságából. A Levendulát újra kinyi­tották, és bár Lillácska tá­vollétében a kávét az egyik mosogatólány főzte, újra meg­telt a presszó, és a Szatír-trió zenéjére a tisztelt jelenlévők tüzes győzelmi shake-t roptak. Kovács is elégedetten . lépett ki az épületből. Igaz, hogy nem teljesült az álma. Nem ő fogta el a szatírt. De nem is Farkas őrnagy. A dicsőség helyben maradt. Sípos tizede­sé az érdem, aki mégiscsak az ő embere, a városi rend­őrség tagja. Szétnézett az el­néptelenedett téren. Valami azt súgta neki, hogy Ildikó megvárja. Ettől hirtelen na­gyon .boldog lett. De a tér vigasztalanul üres volt. Ettől meg hirtelen nagyon boldogta­lan lett. Aztán hazament. Kerekes természetesen a Levendulában ült. ö volt a központ. Zöldi is tőle akart valamit' megtudni. De Kere­kes, az örök fecsegő most mél­tóságteljesen hallgatott, és szóval sem mondott többet, mint amit a papírra lediktált neki Farkas. Mindenki úgy érezte, hogy az öreg többet tud. Kapacitál­ták, itatták, de Gergely bá­tyánkhoz képest egy egyipto­mi szfinx cserfes kofa. Így aztán hatvanöt évesen tanulta meg, hogy néha a jó .időben alkalmazott hallgatás nagyobb tekintélyt Szerez, mint a sok beszéd. Pedig szeretett volna áradozni, lelkesedni, ezen a nagyszerű estén, amikor si­került megmozgatni ezt az ál­mos, közönyös embertengert. De hát kötötte a becsület­szó, kötötte a szigorú titok, amelynek nem is volt részese. De őt tulajdonképpen nem is az a bűnöző érdekelte, hanem az ellene felvonuló közösség. Aztán a Levendula is be­zárt. Elcsendesedett a vápos. Hajnalodott. Lillácska — ezúttal jellegte­len, seszínű tüskehajával, amely azonban a sajátja volt — boldogan feküdt az ágy­ban. Nem tudott aludni. Sze­relmes volt, ami már régen nem «fordul elő vele. Nemré­gen engedte ki Karcsit. Most is hallotta a fiú szavait: — Köszönöm ... Nem is tu­dod, mit tettél velem ... — Eljössz holnap is? — Mindig — felelte a fiú, és elszaladt. Kovács mélyen aludt. Anyja — mint mindig — ezen a reg­gelen is hatkor kelt. Megeteti te a tyúkokat, amelyekről nem. tudott lemondani, begyújtott a konyhai tűzhelybe és figyelte az órát. Lacit hétkor kellett kelteni. Csendesen motyogott magában, néha imádkozott egy sort, amikor meghallotta, hogy a szobában csörög a te­lefon. Felugrott, de mire be­ért, már Laci felvette a kagy­lót. — Értettem, őrnagy elvtárs! Tíz peri múlva bent leszek — mondta, majd még mielőtt az anyja megszólalt volna: — Tüdőm, ha a mamára hall­gatok, most nyugodtan alud­hatnék, ha csak nem hívná­nak beteghez vagy utolsó ke­netét feladni... Kovács borotválatlanul rq- hant a kapitányságra. Farkas őrnagy hangjából érezte, hogy nem tréfából hívatja. (Folytatjuk.) ♦ az emlékmű létrehozásában! | Fölcsendültek a munkás- ?gyászinduló hangjai, s a kül­döttségek elhelyezték a meg­emlékezés, a kegyelet koszo­rúit: Somogy megye kommu­nistáinak nevében Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára és Juhász István, a Siófoki Városi. Pártbizottság titkára, Veszprém kommunis­táinak koszorúját Papp János, a Veszprém megyei Pártbi­zottság első titkára, -és Bajczi Gyula, a veszprémi városi pártbizottság titkára. Taná­csaink kegyeletét Somogy ré­széről dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Gáti István, a Siófoki Vá­rosi Tanács elnöke. Veszprém részéről dr. Radnóti István megyei tanácselnök, dr. Bó­dogén János Veszprém város tanácselnöke rótta le. Koszo­rút helyeztek el Siófok és a megye KISZ-istáinak, • vala­mint az üzemeknek, hivata­loknak képviselői is. Ezután a mártírok hozzá­tartozói következtek: Halász Lajos siófoki paloldal i vezető özvegye, akit a t újra átélt borzalmak hatására rokonai támogattak az emlékműhöz, Szűcs Ferencné, akinek báty­ját, Erhardt Józsefet az elsők között végezték ki, s akit magát is halálra ítéltek, hete­kig őriztek fogságban Siófo­kon. | Az emlékművet elborították a virágok. Bors István Rippl- Rónai-díjas kaposvári szob­rászművésznek a Mártírsirató a negyedik köztéri alkotása. A művész tíz évig hordozta ma­gában az emlékmű terveit — korábban egy kis szobor ké­szült el belőle, s ezt kiállítot­ták Kaposváron is — s a nem­zedéke nevében a mártírok emlékéhez méltó, póztalan al­kotást készített. A földön fekvő, megkínzott, legyilkolt mártír, s mellette az őt sirató asszony vörös árnya­latú, svéd gránitból készült szobra ott hirdeti majd Siófok legszebb parkjában az utó­kornak: mártírjainkra, hősi tet­teikre örökké emlékezünk. Sz. L. Huszonötezer " . '... 11 tantárgyat tanít az Iskolatelevízió ♦ A fő cél továbbra is az is- fkolai nevelőmunka hatékony­ságának fokozása — mondot- |ta Kelemen Endre, az Isko­♦ latelevízió vezetője. — Az új í tanévben már csaknem vala- t mennyi tantárgyhoz kapcso­lódik valamilyen adássorozat. ♦ Az idén először bekapcsol­ják a magyar irodalom okta­tásába a nyolcadikosokat is. |ltt első alkalommal Ady J Endre életét s munkásságát tanítják »A magyar ugaron«, j illetve »Én nem bűvésznek, ♦ de mindennek jöttem« cím- |mel, neves irodalmárok, írók fés költők közreműködésével. | Újdonság, hogy a történe­lem oktatásához ezentúl rendszeresen felhasználják a televízió különféle adásaiban bemutatott, pedagógiailag is. hasznos, érdekes műsorokat is. Így például Bokor Péter, a »Századunk« néhány epizódjá­ból készít az Iskolatelevízió számára »leckéket«. Az általános iskola alsó ta­gozatai számára nemsokára új mezőgazdasági programok ke­rülnek képernyőre. Így az ipa­ri növénytermesztés, az állatte­nyésztés, a takarmánynövény­termesztés jelenéről, s jövőjé­ről forgatnak a következő he­tekben filmeket. A középisko­lai életbe való zökkenőménte- sebb beilleszkedés érdekében szinte teljesen kicserélik az új tanévben a matematika szem­léltető anyagát. Általános ta­pasztalat ugyanis, hogy itt a legnagyobb a lemaradás a ta­nulók között. Üj adásidőben jelentkezik ezentúl szombatonként — a reggeli órákban — a filmeszté­tika. A IV. osztályos anyagot ezentúl csak a magyar filmmű­vészet legkiválóbb alkotásaival szemléltetik. Az első félév két osztályfőnöki órája is érdekes témájával hívja fel magára a figyelmet; az egyik az ifjúkori, bűnözés, a másik az állampol-’ gári felelősség problémáival foglalkozik. SOMOGYI t, 1*1L MBPCAP M. 0 13095776

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents