Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-27 / 200. szám

Diana-köszöntő Emblémás étkészlet Különleges ételek

A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat rangosán felkészült a vadászati világkiállításra

•Talán nincs vendég, akinek ne tűnne szembe immár másfél hete Kaposváron a Kapos étterem, a Szabadság parki vendéglő és az Ipar vendéglő bejáratán a vadászati világ- kiállítás emblémája. Tulajdonképpen ez az első látható jele annak, hogy ez a három egység felkészült, és várja a vadászati világkiállításra érkező, s az ország különböző tájairól ide látogató vendégeket.

Első látható jel — szándékosan mondtuk így, mert aki továbblép, azt olyan meglepetések és valóban figyelmes különlegességek fogadják,

menük összeállítása változatos, egyben azonpsak csak: mindegyikben szerepel valamilyen vadhúsból készült étel.

— Milyen egy ilyen turistamenü ?

— Kecskeméti barackpálinka, jérce galantin, eröleves Royal módra, szarvascomb ínyenc módra, túrós palacsinta, egy adag szőlő, feketekávé és kétféle bor.

Minden dolgozónak, pincérnél?, felszolgálónak a ruháján ott az ízlésesen hímzett embléma.

— Természetesen a Kapósban ez csak egy része annak, amit többletként igyekszünk

van esi arra is, tulajdonképpen hogyan, miből készül az.

— Gondoltunk erre is. Ezért két nyelven — magyarul és németül — leírtuk a különleges ételek elkészítési módját, és megfelelő kiállításban ezt a tájékoztatót az érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk. Ügy véltük, nem lenne teljes ez a tevékenységünk, ha megfeledkeznénk a különböző ételekhez illő borokról. Ezért ugyanilyen módon a borajánlatunkat is két nyelven tüntetjük föl.

Íme egy borajánlat — csupán példaként: Badacsonyi

kéknyelű: tüzes, finom illatú,

amelyekről csak az elismerés hangján lehet szólni.

— Célunk az — így mondta Balogh Lajos, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója —, hogy valóban a világesemény rangjához méltóan fogadjuk vendégeinket, és minden vonatkozásban a nagy nemzetközi eseményhez illő körülményeket teremtsünk.

Augusztus 15-e óta a Kapos étteremben két különlegesen terített asztal hirdeti a világkiállítás közeledtét.

— Erre a célra külön térítőkét vásároltunk — mondta az igazgató —, külön étkészletet csináltattunk, és a világkiállítás emblémájával ellátott eszközöket, pohárgami- túrákat vettünk.

Az asztalokon emblémás zászlócska, az alkalomra készített zöld étlaptartón ugyancsak hímzett embléma.

— Két nyelven, magyarul és németül tüntetjük fel ételeinket. Újdonság, hogy mindennap kétféle turistamenüvel állunk vendégeink rendelkezésére. Természetesen a

nyújtani venégeinknek. Szeptember 18-án, a vadászok egyik védőszentjének, Dianának névnapján Diana-köszön- tőt tartunk. Ezt az alkalmat nemcsak műsoros rendezvénynyel, hanem még több, különleges ételféleséggél is emlékezetessé szeretnénk tenni.

Hadd jegyezzük még meg, hogy augusztus 15-e óta a legtöbb vendégnek feltűnik a két különlegesen terített asztal. Ezeknél mindig ülnek vendégek.

— Szóljunk a két másik emblémás egységről is. Ott mit ígérnek, mit nyújtanak a vendégeknek?

— A Szabadság parki vendéglő különtermét rendeztük be egyelőre a Kapósban látható asztalokhoz hasonlóan, vadászati jelleggel. Itt mindennap állandó ételsorral — melyet erre a célra készített, szépen illusztrált kis menükártyán tüntetünk fel — fogadjuk vendégeinket.

— Ha az ember egy étel nevét olvassa, legtöbbször kíjellegzetesen harmonikus bor, utóízén kellemesen kesernyés jeueg érezhető.

— A kiállítás ideje alatt lesz-e valamilyen rendezvény a Szabadság parkban?

— Igen. Itt szeptember 4-én egy koktélparádét tartunk, ahol sok koktélfajtával állunk majd vendégeink rendelkezésére.

— Végül szóljunk az Ipar vendéglőről is.

— Az előbb rendezvénnyel fejeztem be, most azzal kezdem. Itt szeptember 11-én tartunk műsoros estet. Ugyanaz a teríték, étkészlet van itt is, mint a Kapósban és a Park vendéglőben. Itt is két nyelven nyújtjuk át vendégeinknek étel- és italajánlatunkat.

Nem lehet kihagyni, hogy itt a menükártya rendkívül ötletes: egy kis nyírfakorongon hófehér selyemszalag, s ezen tünteti fel a vendéglő az ajánlott ételeket. Ha úgy tetszik, akár egy kis emléktárgy is lehet ez az »egyéni menükártya«.

Rangos és valóban minden apró kis részletre kiterjedő felkészülésről szóltunk, végezetül hadd említsünk meg még egy kis figyelmességet. A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat méltóan, magas színvonalon igyekszik fogadni a Ro- polyba, a Lábodra kiránduló csoportokat, vendégeket — s természetesen akkor nem kettő, hanem annyi asztal »visel« vadászati terítéket, amennyi éppen szükséges —, de nem feledkeznek meg a régi vendégekről sem. Nagyon ízlésesen illusztrált, külön kis meghívókártyákat készíttettek, s műsoros rendezvényeikre névre szólóan, ezekkel invitálják egységeik törzsvendégeit (x)

Egész ei^sen

nagy nyeremények!

SOMOGYI NBPLAP Péntek, 1911. augusztus 771.

Több a külföldi mint a belföldi

Tizenkilencmilliós forgalom a Sió Áruházban Mit tud a Magasles? — Négy zenekar felváltva Finom vadfalatok a kiüti csárdában

A Magasles egyik hangulatos terme

A siófoki Sió Áruház főbejáratához csak kisebb közelharc árán lehet eljutni, s ez nem azért van, mert a vásárló az ajtóban áll meg egy kis te- referére. A Siófok és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke, Harag János, és a kereskedelmi főosztály vezetője, Nyíri Ferenc nem kis'büszkeséggel számol be arról, hogy az áruház júliusban tizenkilencmillió forintos forgalmat bonyolított le, s a vásárlók több mint fele külföldi.

— Végeztünk egy fölmérést

— mondja Nyíri Ferenc —, amely szerint az élelmiszerosztályon vásárlók ötvenkét, a ruházati osztályon vásárlók ötvenkilenc százaléka volt külföldi.

Ebből az arányból két dologra is lehet következtetni. Az egyik: az áruház olyan választékkal rendelkezik, melyre az idegenek is kíváncsiak, a másik: a nyári hónapokban lényegesen kevesebb a hazai vendég Siófokon, mint az idegen. A Sió pultjaira kirakott áruk választékát példaként lehetne állítani sok más áruház elé. A kezdeti tapogatódzó tárgyalások eredményeként olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek nemcsak a szövetkezet számára, hanem a vásárlóknak is előnyös. A nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár például ezeröt- százféle cipőt szállít Siófokra

— a szövetkezet által rendelt fajtákból és minőségben. Tizenhét kisipari szövetkezettel állnak kapcsolatban, akik szintén azt szállítják, amit a szövetkezet megrendelt tőlük. Lehet, hogy ez így nagyon is természetesnek hat, de ha hozzávesszük, hogy az ÁFÉSZ előírja a bőr színét, a sarok formáját, a csat nagyságát és az

orr kiképzését is, akkor mindjárt másként fest a dolog.

A kötöttárukkal hasonló a helyzet. Legjobb partnerük, a Heves megyei Népművészeti Vállalat gyönyörű hímzett blúzokat, szetteket, térítőkét és más keresett árucikkeket szállít Siófokra, melyeket érthető módon — szívesen vásárol a külföldi.

— Folyamatos-e az áruellátás?

— Túlnyomórészben igen, különösen azóta, amióta az áruház három tehergépkocsija éjjel-nappal járja az országot. Az egyik nap Nyíregyházáról hoznak valamit, másnap már indulnak Szegedre. Győrbe, Nagykanizsára, és üresen még soha nem érkeztek vissza. Sikerült olyan ideális kapcsolatot kialakítanunk a gyárakkal, üzemekkel, amilyet gazdaság- irányításunk új rendszere képzelt el.

— A siófoki ÁFÉSZ azonban nemcsak kereskedelemmel foglalkozik, hanem vendéglátással is. Közeleg a vadászati világ- kiállítás első napja.

— Még mielőtt a vendéglátással foglalkoznánk, hadd mondjuk el, hogy véleményünk szerint augusztus végével csak a naptár szerint jön le a szezon vége. Korábban erre a hónapra az üres üvegek visszaváltása nyomta rá a bélyegét, ma pedig elvétve sem látni üveget cipelő — tehát a Balatontól elbúcsúzó — nyaralókat. A kereskedelemben és a vendéglátásban egyaránt nagyon erős utószezonra számítunk. Hogy csak egy példát mondjak: a zamórdi autóskamping 68 ezer forintos forgalmat bonyolított le, olyan nagyot, mint még soha. Ami a vadászati világkiállítást illeti, a Balatonkilitibe látogatóknak egy kis meglepetést készítettünk elő. Az egyik

helyiségből egy Magaslesnek nevezett hangulatos szobácskát alakítottunk ki, ahol egy szű- kebb társaság — kb. 15—20 fő — az étteremben szórakozóktól elszigetelten érezheti jól magát. Vadételeink is lesznek a hagyományos magyaros specialitások mellett, s a III. osztályú árakat mindenki meg tudja fizetni.

Aki siet, és ebédre megelégszik az egytálétellel, az a siófoki Park bisztróban ehet olcsón.

— Az előbb említették a Magaslest. Innen is lesni kell majd a pincéreket?

— Nem. Erre semmi szükség nincs, s bár felszolgálóinkon nincs görkorcsolya, azért gyorsan mozognak!

Amíg a vadat a kiliti csárdában, addig a halat és az olcsó belsőségekből készült ételeket a zamárdi Paprikacsárdában találja meg a vendég. Ez is harmadosztályú.

— A sok finomság felsorolása után szívesen innék egy jó kávét. Hova menjek?

— Akkor a siófoki Balaton cukrászdában foglaljon helyet, melynek az az érdekessége, hogy négy zenekar váltja egymást. Reggel kezdenek a kaposvári úttörők, utánuk a far- mosi vonósok játszanak, majd a szalon sörzenekar ül a hangszerekhez, végül este tíztől tánczenekar szórakoztatja a közönséget. A presszó forgalmának jellemzésére csak egy számot: júliusban másfélmilliós volt.

A Siófok és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vezetői és dolgozói tehát a »hajszás« nyár után még egy igen erős utószezonra számítanak. Eddigi munkájukat ismerve, senki nem fog csalódni, aki bármelyik egységükbe betéved. (x)