Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-24 / 197. szám
Korszerű társadalom Korszerűnek lenire idő világában, a huszadik század befejező harmadának értelmezésében külön-külön minden, most élő kortársunk számára bonyolult, ellentmondásos, nem ritkán fájdalmas megújulásokra kényszerítő feladat. A hangsúlyt célszerű az iménti mondat állítmányára, a »feladat« szóra helyezni. Korunk jellegzetessége ugyanis, hogy a korszerűség nem cselekvéstől, változástól, tehát belső erőfeszítésektől megfosztott létforma. Más szavakkal: ma már nem lehet úgy lépést tartani a világgal, hogy ne lépnénk egyénileg is együtt vele — tanulással, fejlődéssel, sok-sok energiával. A korszerűség tehát — továbbra is a személyiség nézőpontjából vizsgálva — egyrészt tevékenységet, mindegyre újabb energiákat feltételez, másfelől: még így is bonyolult elhatárolni a korszerűség látszatjelenségeit annak tartalmi, lényegi vonásaitól. Vajon nem tapasztaljuk-e nap mint nap, mennyi üres divatmotívum pótolja olykor az igazi korszerűséget? Ritka-e, hogy modemnek érezzük magatartásunkat, csupán azért, mert a napra kész divatvonalnak hódoló ruhákban járunk, televíziót nézünk, a legújabb beatzenét kedveljük és kagylófotelt vásárolunk a jó öreg karosszék helyébe? Egyszóval: hogy életünk felszíni hámrétegében, a környezet diktálta változásokkal lépést tartva a modernség illúziójának hódolunk? Tegyük hozzá — ezúttal a részletek, az árnyalatok vizsgálata nélkül —, hogy ettől még nagyon ósdiak, nagyon múltszázadiak is lehetünk; minit és maxit váltani, rock and rollt beatre cserélni az avult életforma ódon gondolkodásmódjának közegében is lehet. A felszín lényeg ellentmondásossága n mcsak a személyiség maga4«tásformáiban tűnik elő ilyen élesen, de ennél is hatványozottabban a társadalmi fejlődés megítélésében. Valóban, hol a mércé, amely eligazít nemzetek fejlődésívének?* korszerűségük lépcsőfokának mérlegelésében? Hol a mérőműszer, amely a mi társadalmunk modern- ségi fokáról ad megbízható képet? Nos, megalapozottan állíthatjuk: van ilyen műszer, van skálarendszer, amelyről ez a fokozat jól leolvasható. Csakhogy — tegyük gyorsan hozzá — ez a jelzőberendezés a személyiség ellentmondásosságánál is bonyolultabban működik, pontosabban: itt még zavaróbb lehet a látszat, és a lényeg felcserélése. Értenünk kell hozzá, hogyan olvassuk le és fejtsük meg e jelzések tartalmi, lényegi jelentését. A iSiíSeW vonalat rajzol 5iä«iä£öl a berendezés lassan mozgó grafikonpapírjára, és ez a vonal — bár ered- ményhegyékkel és visszaesésvölgyekkel tarkított — tendenciájában egyértelmű és pontosan megfejthető. A történelmi fejlődés műszeréről van szó, s arról a tendenciáról, ahogyan az emberiség félreérthetetlen egyirányúsággal haladt és halad nemcsak a természet feletti uralom kiteljesedéséhez, de saját viszonyainak megismeréséhez és megváltoztatásához is, ahhoz a világhoz, amelyben az ember immár nemcsak a vadállatok, a mennydörgés vagy az atomenergia fenyegetésével néz szembe, hanem az elnyomás, a kizsákmányolás, az elem- bertelenítő társadalmi kapcsolatrendszer rémületével is. A dolgok és a viszonyok fenyegetése «egyaránt mérséklődik, szelídül a fejlődésvonal előrehaladtával, amelyet a képletesen említett történelmi műszer rajzol az emberi história végtelen grafikontekercsére. S ha ebből a mélyebb lényegibb, de az emberhez egyedül méltó nézőpontból vizsgáljuk a korszerűség fogalmát, nyilvánvaló, hogy napjainkban nincs és nem is lehet modernebb társadalom annál, mint amelyik a fejlődésvonal mai végpontján helyezkedik el: a szocializmusnál. Ha a fogalmaknak, társadalmi állapotot tükröző értelmezéseknek van történelmi jelentésük, akkor a »korszerűség« egyetlen, igazi értelme a »szocializmus« szinonimája. Valóban: a világ, amelyben a dolgozó osztályok nemcsak termelik a javakat, de birtokolják is, . a világ, amely megszünteti az ősnemzetségek, törzsek hajdan: bomlásakor elkülönült uralkodó csoportok mai örököseinek uralmi és birtoklási kiváltságait, az egyetlen társadalom, amely a szó ezredéveket átfogó jelentésében valóban modern, korszerű. A felszín és a lényeg ellentmondása persze itt is — akárcsak az egyéni, személyes modernség esetében — zavaró félreértésekhez vezethet. Ki tagadhatná például, hogy a modem életforma megannyi külső stílusjegye (a városok felhőkarcolós látképétől a színes televízióig, az autóözön- től a műanyagok térhódításáig) abban a szemközti világban, a kapitalista életformában ma még erőteljesebb a mienknél? Ki állíthatná, hogy pusztán a szocialista tulajdon és hatalnü viszonyok automatikusan megteremtik a korszerűségnek napjainkban kétségkívül nélkülözhetetlen anyagi- technikai tényezőit is? Erről nincs, és azért nem is lehet szó, mert földhözragadt történelmietlen megközelítése volna a korszerűség társadalmi értelmezésének, ha eltekintenénk a körülményektől. Azoktól a feltételektől, amelyeknek közepette a szocializmus megszületik, ha nem számolnánk a felhalmozott javak lehetőségeivel és korlátáival, amelyekre alapozva a korszerűséget a gyakorlatban érvényesíthetjük. A történelmi valóság szövevényesebb, bonyolultabb és fogalmai mindig csak feltételes módban fejezhetők ki, hiszen csak lehetőségeket. tendenciákat jelentenek. Valóban: a szocializmus még mozgásban levő, épülő, lehetőségeit most kutató és kibontakoztató társadalom’. S ez egyfelelő semmit nem. von le történelmi korszerűségéből, másrészt semmit nem pótol automatikusan, ha a cselekvés, az erőfeszítés, az építés oldaláról értelmezzük. S ez a lényeg, ez a legfontosabb, ha a szocializmust és a korszerűséget mint testvérfogalmakat írjuk le. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben — amelyek társadalmi rendszerünk kialakulásának kezdeti, tapasztalatgyűjtő időszakának tekinthetők — a legfontosabb tananyag, amelyet elsajátítottunk, lényegében ez volt: megtanultuk, hogy a szocializmus lehetőségei nem cserélhetők fel az okos tevékenység nyomán kibontakozó valósággal. Más szavakkal: a szocialista társadalmi keretek a termelőeszközök társadalmi tulajdona és a dolgozók hatalmi viszonyai önmaguktól, gépiesen aligha alakítják egyszersmind anyagi-technikai értelemben is korszerűvé a mi világunkat. II lehetőség kezésünkre áll, nem csekély. Gondoljuk meg, arról a lehetőségről van szó, amelynek eléréséért szerte a kapitalista világban emberek milliói tüntetnek, sztrájkolnak, s olykor meghalnak! Munkánktól, az átörökített ismeretek megújításának képességétől, a javakká! való hatékony gazdálkodástól, hatalmunk példát sugárzóan emberséges érvényesítésétől függ, hogy a történelmileg korszerű társadalmi idővel az anyagi-technikai korszerűség értelmében is a legmodernebb szintre emelkedjék. T. A. Géppel szedik a burgonyát A mikéi Rákóczi Termelőszövetkezetben szedik a burgonyát. Naponta öt hold termését takarítja be egy gép. Felelősségteljes feladatok előtt írénke a brigád élén Többségükben fiatal lányok, asszonyok dolgoznak a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti üzemében. A helybeliek és a környező községekből valók járnak ide. A legtöbben nemrég még valamelyik termelőszövetkezetben, állami gazdaságban dolgoztak; itt ismerkedtek meg a varrással, s betanított munkások lettek. Magas, csinos, szőke leány Csikós Irén. Huszonegy éves. Rinyakovácsiból jár Kadarkútra motorkerékpárral, ő hozza be a húgát, Mar- gitot is, aki ugyancsak ebben az üzemben dolgozik. Otthon, meg amerre elhaladnak a motorjukkal, bizonyára jőné- hány fejcsóváló idősebb asz- szony akad, aki elégedetlenkedik, hogy »ezek a mai fiatal leányok mi mindenre nem vállalkoznak...« Csikós Irén valóban tipikusan mai fiatal lány, aki készségesen vállal társadalmi— politikai munkát is. Az általános iskola elvégzése óta KISZ-tag. Községének ifjúsági szervezetében gazdasági felelős volt, jelenleg ő a KISZ- titkár. Nem sok szabad ideje van, mert hazatérve a munkahelyéről, szinte minden percét a KISZ-munka szervezése, a fiatalok összefogása köti le. Szalavári László üzemvezetővel munka közben figyeljük őt s a többi szorgoskodó fiatalt. Gyors, szakértő mozdulataikon nem látni, hogy még csak rövid varrónői múlt áll mögöttük. — A ruhagyár telepei közötti versenyben tavaly s az idei év első felében is elsők lettünk. Ezt üzemünk dolgozói jó munkájukkal, a szorgalmukkal vívták ki. Nyolc szocialista címért küzdő brigádunk van, s persze a brigádon kívüliek is lelkiismeretesen dolgoznak — mondja az üzemvezető. A Lenin brigád vezetőjévé Csikós Irént választották. Társai szerint is az üzem egyik legjobb munkása. Az üzem alapító tagjai közé tartozik, 1968 decemberétől dolgozik itt. — Hogyan lett varrónő? — Csikós Iréntől kérdem ezt, s a válasz kissé meglep: — Az általános iskola elvégzése után szerettem volna továbbtanulni. Nem sikerült középiskolába kerülnöm, s akkor javasolták, hogy legyek szabótanuló. Akkor hallani sem akartam erről, ma viszont nem tudnám elképzelni, hogy más munkát végezzek. A Bárdibükki Állami Gazdaság kertészetében dolgoztam korábban, s onnan jöttem ide. Bizony, ha az iskola után rögtön jelentkezem tanulónak, ma már szakmunkás vagyok... — S itt nincs lehetőség erre? — De igen. Ahogy az üzem vezetője tájékoztatott: az őszszel indul majd szakmunkástanfolyam, és arra én is jelentkezem ... Nemrégen Csikós Irént a KISZ-ben végzett munkája alapján s mert ő is úgy érezte, hogy a kommunisták között a helye, fölvették párttagnak. Egyik ajánlója a KISZ volt. Irén brigádvezető. Egyike az üzem legfiatalabb kommunistáinak, s ez által felelőssége is megnőtt. A kadarkúti községi pártszervezet s az üzemben dolgozó többi kommunista azt várja tőle, hogy az eddiginél is nagyobb gonddal, formálja, nevelje fiatal társait. Ez igen fontos munka. Az üzem dolgozóinak többsége vele egykorú, illetve alig fiatalabb vagy idősebb nála. — Érzem a felelősségemet — mondta Csikós Irén. — Most a legfontosabbnak a KISZ-szervezet megalakítását tekintem. Az üzem vezetőjével már megállapodtunk: szeptemberben megalakítjuk a KISZ-t S így a munka végzéséhez, a betanított varrónők szakmunkássá neveléséhez és a versenymozgalomhoz még több segítséget adhatunk, mint eddig. Szalavári László üzemvezető, s a fiatalok is szükségesnek tartják, s várják, hogy a KISZ-szervezet mielőbb tevékenykedjen. A munka mellett a kulturális és sportolási lehetőségek kihasználására is meg kell majd nyerni a fiatalokat. Nem lesz könnyű ez, hiszen a dolgozók többsége vonattal, autóbusszal érkezik, illetve megy haza. Olyan titkárra van szükség, aki megnyeri társait, s ezzel eléri, hogy eleven, pezsgő ifjúsági élet lesz majd a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti üzemében. S erre a feladatra társai — és a pártszervezet is — nagyon alkalmasnak tartja Csikós Irént. Szalai László Kevesebb cukorrépa termett 228 ezer vagonra számít a tizenegy gyár Könnyebb lesz a szállítás — Szeptember 15-én kezdődik a feldolgozás — Országos tanácskozás Kaposváron Az. országban az idén becslések szerint 228 ezer vagon cukorrépa terem. Ez kevesebb, mint amennyire az országnak szüksége lenne, a szállítási gond azonban semmivel sem kisebb, mint a korábbi években. A tizenegy gyár kapacitása ugyanis az idén is napi háromezer vagon. A gyártási idő azonban lerövidül: a korábbi 100—120 nap helyett az idén 80—85 nap alatt feldolgozzák a répát a gyárak. Mindezt tegnap mondták el azon a kaposvári tanácskozáson, amelyen a Cukoripari Tröszt vezetői, a gyárak vezetői tanácskoztak a MÁV-ve- zérigazgatóság illetékeseivel az idei felkészülésről. Részt vett a tanácskozáson Csoltó László, a Minisztertanács szállítási bizottságának vezetője is. Az idén termett 228 ezer vagon cukorrépa nagy részét — mintegy 190 ezer vagonnal — a vasút szállítja a gyárakba a földekről. Mint Szabó Géza, a Cukoripari Tröszt kereskedelmi igazgatóhelyettese elmondta, az ország területén a következő három hónapban 381 állomáson rakodnak a cukorgyárak részére. Ez a munka azonban mégis köny- nyebb lesz: a tavalyi 21-gyel szemben ebben az évben már 43 korszerű, nagy teljesítményű szovjet rakodógép segíti ezt a nagyon nehéz munkát. A répa átvételét és a szállítást szeptemberben kezdik meg. A gyárak szeptember 15-e és október 5-e között folyamatosan kezdik meg a feldolgozást. A zavartalan üzemeltetés érdekében a cukoripar azt kérte a vasúttól, hogy a korábbi évek jó gyakorlatának megfelelően az idén is segítse ezt a nagy munkát. A cukorrépa szállítása ugyanis az őszi csúcs időszakára esik, s ez még nehezebbé teszi a vagonok rendszeres biztosítását. Mivel az idén rövidebb ideig dolgoznak a gyárak, különösen kérik, hogy novemberben biztosítsák nekik az igényelt vagonokat. A tanácskozáson a Kaposvári Cukorgyár képviseletében Röhrig Imre, a répaosztály vezetője mondta el a gondokat: a MÁV Pécsi Igazgatósága mindig támogatja a gyár igényeit. A szegedi igazgatósággal — az ő működési területükről is kerül cukorrépa Kaposvárra — azonban gyakran kellett vitatkozni a folyamatos szállítás biztosítása érdekében. Erről a területről az idén is 32 ezer tonnányi répát várnak. Elmondta, hogy tavaly először szállítottak zárt szerelvényben. Ez jól bevált: a vasút megkönnyítené a gyár helyzetét, ha az idén is rendelkezésükre bocsátana ilyen szerelvényeket. A kaposváriak gondja, amely a nyers répaszelet elszállításával kapcsolatos, országosan is gond. Nagy László, a Cukoripari Tröszt vezérigazgatója ezt úgy fogalmazta meg, hogy a gyárak zavartalan üzemeltetését nemcsak az időben oda szállított répával, hanem az elszállított szelettel is biztositani kell. A Kaposvári Cukorgyárnak gondot okoz, hogy még nincs meg a szükséges mennyiségű mészkő. A tanácskozáson kiderült, hogy a Magyar Cukoripar által igényelt 9130 vagon mézkőből a bányák eddig csak 4800 vagonnal szállítottak, s arra hivatkoznak, hogy a vasút nem biztosított részükre elég vagont. Ha az indulásig nem kapják meg a gyárak a szükséges mennyiséget, gondot okoz a folyamatos üzemelés. A kampány megkezdése után ugyanis már nem lesz munkaerejük arra, hogy ezt is kirakják. Ezért e hiány pótlására sürgős intézkedést határoztak el. Ebben segít nekik a vasút is. A tanácskozáson egyébként Gyócsi Jenő, a MÁV vezér- igazgatóság forgalmi szakosztályvezetője elmondta: a MÁV, az őszi csúcsforgalom ellenére is, az idén jobban ki tudja elégíteni az igényeket, mint tavaly: a korábbiaknál jóval több építőanyagot szállított már el az építőipar megrendelésére, s az őszi csúcs idején ott kevesebb vagonra lesz szükség. Ugyanakkor a tavalyi árvízhez hason ló rendkívüli szállítási feladatok sem nehezítik meg a vas út munkáját. K. I. SOMOGY! NÉPLAP Kedd, 1971. augusztus 24.