Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-19 / 194. szám

Újdonság a szabadidőruha Országos munka- és védőruházati btmutató és kiállítás Budapesten Gazdag aranyozási! terem, tükrök, hatalmas csillárok, széksorok, pódium... és ruhák körben, szemcsalogatóan színe­sek. Ha nem látnám a sárga fémsisakot, a kuktasapkát, a lábbeliket, nehezen győzném meg magam arról, hogy ezek munka- és védőruhák. A Munkaruházati Kereske­delmi Vállalat kínálata négy­ötezer cikk, a főbb cikkek szá­ma öt-hatszáz. Az újdonságo­kat évente egyszer kiállításon mutatják be. Augusztus 16-án a Divatcsarnok Lotz-termében megnyíló kiállítás már a hato­dik. — 1967 végéig csak a hagyo­mányos köpenyeink voltak, de aztán megjelentek a divatkö­penyek: évente körülbelül há- háromszázezer készül belőlük — mondta Révay Ernő igaz gató. Felhívta a figyelmet az életvédelmi ruhákra — a váll­részen narancssárga foszfor- eszkáló betéteket helyeztek el —, valamint a szigetelő hatá­sú cipőkre, amelyek az áram­ütéstől huszonötezer voltig védenek. — Nemcsak a vállalatok igényeire figyelünk. Számolunk a szabad idő növekedésével, gondolunk a hobbyjuknak élőkre, az otthon barkácsolók­ra is — tette hozzá. — Vannak szabadidőruháink, lakossági munkaruháink is, például hor­gásznadrág, barkácsolónadrág, s igen népszerű az otthonka (ruhakötény) is. A munka- és védőruhák a SZOT Munkavédelmi Kutató- intézetének közreműködésével készülnek (milliós nagyság­rendben), s külön részlegek foglalkoznak az egyes iparágak igényeivel. A sajtótájékoztatót bemutató követte. ötven modellt lát­hattunk. Munkaköpenyeket, di­vatköpenyeket. Tetszett a most divatos lila, tűzött díszítésű női divatköpeny, amely újfajta ál­lógallérral és gambolásmegol- dással készült; alapanyaga szintetikus (a közkedvelt Szó­fia), a mosása könnyű, gyors, és vasalást sem igényel. A fe­hér farkasfogdíszítésű rövid ujjú midiköpeny Sanghaj szintetikus alapanyagból ké­szült, amelynek 67 százaléka viszkóza (ez biztosítja a könnyű mosást és a gyűrhe- tetlenséget.). Gondoltak a férfiakra is. A divatos férfiköpeny a San-Re- mo szintetikus alapanyagból készült, világoskék színű. S még néhány a gazdag vá­lasztékból. Szabadidőruhák: forrónadrá- gos kombináció, nadrág és tu-, nika, háromrészes összeállítás (mellesnadrág, állógalléros lemberdzsek és más színű ny­lonblúz.) Igen sikerültnek tar­tom a csíkos, szintetikus André alapanyagból készült férfi- és női szabadidőruhát, amely csí­pőnadrággal készült, a felső rész pedig fűzős. Ezeket a ru­hákat autózáshoz, kirándulás­hoz és kempingezéshez ajánl­ják; strandra és otthoni vise­lésre pedig az otthonkákat. Munkaruhák: piros, zöld és cerit színben, hogy a sötétkék szín uralkodását megtörjék. Hagyományos fazonú, pamut alapanyagból; kopásálló kiké­szítésű, kétrészes, féllensávoly női és férfimunkaruhák (mell- nadrágos kivitelben és oliva- színű overáll). Ezenkívül lát­hattunk felszolgálóruhát s az építőiparban dolgozóknak nyers színű ruhát (hogy a mész és cementpor ne fakítsa ki rö­vid idő alatt); a mezőgazda­ságban, kertészetben dolgozók­nak női ruhákat, vízhatlan munkaruhát; öntödékben cél­szerű, kétrészes alupigmentes ruhát és speciális munkaruhát konzervgyárba (sehol sincs raj­ta gomb vagy egyéb tartozék, amely a készülő konzervbe es­hetne). És végül: nem kis sikere volt a kéményseprő-öltözetnek. Sípos Ferenc Vasút a szántóföldek mentén Az aiktuális munkáról — ve­tőmagtisztítás, tárgyahordás, harmadik lucemavágás — be­szélgettünk Beke Istvánnal, a somogyszentpáli Béke Terme­lőszövetkezet elnökével. El­mondta azt is, hogy az asszo­nyok harmincán a cukorrépát gyomlálják ezekben a napok­ban. S csak ezután tért át a szarvasmarha-telepen történő nagy változásra. Nemrégiben a pécsi MÄV- igazgatóságtól a tsz megvásá­rolta a Villány és Kiskassa közötti gazdasági vasút sín­jének egy részét. Kiselejtezek* anyagként kapták meg. 440 méternyit most az állatte­nyésztési telepen hasznosíta­nak. A trágyát szállítják majd csillével a szántóföldi táblák­ra. Az »-állomások« helyét, a «■vasútvonalat« Beke Sándor, a telep fiatal vezetője tervezte. A trágyát gumikerekű kisko­csik hordják majd az ellető- istállótól, a két borjúnevelő­től és a két tehénistállótól az »állomásokhoz*. Nemsokára megépül a harmadik istálló is. Nagy telep ez, jelenleg 850 szarvasmarhát gondoznak itt. A szerelési munkákat »há­zilag« oldják meg. Előbb el­egyengetik a talajt, talpfákat fektetnek le, töltést készítve nekik. Ezután erősítik rájuk a síneket. Ügy tervezik: a szál­lítandó és a »végállomáson« kazlazandó trágyát az őszi ve- tésűek és a cukorrépa terüle­tén terítik majd szét. Mai kommentárunk Tanév előtt — bérletekről Körülbelül két esztendeje jelent meg a rendelkezés ar­ról, hogy iskolában a gyere­kektől nem szabad pénzt szedni különféle célokra. Utána — éppen a művészeti nevelés érdekében — a me­gyei tanács illetékes vezetői állásfoglalást adtak ki a rendelettel kapcsolatban, hi­szen jól tudjuk, van egy csomó olyan dolog, ami a tanulók épülésére szolgál, amire érdemes pénzt költeni. Hogy a helyes arányok ki­alakuljanak, az már a gya­korlat, pontosabban az isko­lavezetés kérdése is; meny­nyire viseli szívén az igazga­tó, hogy tanulóinak legyen mozi- vagy színházbérlete. Nem hiszem, hogy a mai gyerek pénzszűkében van, nem hiszem, hogy nagy azok­nak a szülőknek a száma, akik nem áldoznak erre. Sok helyütt az iskola és a tsz jó kapcsolatából arra is futja: munkaalkalmat biztosítanak a gyerekeknek, hogy a bér­letre valót megkeressék. A moziüzemi vállalat mun­katársa például elmondta, hogy az igazgató — Berzen- cén, Inkén, lharosberényben — még a támogató jó szót is sajnálta. Másutt meg oda­tették az asztalra a rendele­tet, mintha nem is lenne módosító tartalmú állásfogla­lás. Egy bizonyos, és ez meg­nyugtató: az arra illetékesek nagyobb figyelemmel kisérik az iskolákban folyó művé­szeti nevelést. És bizonyo­san kifejezésre juttatják el­ismerésüket avagy nemtet­szésüket. Mert az elismerésnek is szívesen hangot j adtak a propagandisták is, például a nagyberki iskolánál, ahol valóságos kívánságlistát ké­szítettek a nevelők a tanu­lóknak, hogy abból válassza­nak. Így is lehet... T. T. Tanfolyamot szerveznek a munkaügyi döntőbizottságok elnökeinek és tagjainak Évenként több mint ezer­kétszáz munkaügyi vitában foglalnak állást az első fokú vállalati munkaügyi döntőbi­zottságok. Nagyon fontos, hogy törvényesen járjanak el az ügyekben. A döntőbizottság elnökei és tagjai társadalmi munkások, s csak úgy szerez­hetnek megfelelő jártasságot a munkajogban, ha rendszere­sen továbbképezik őket. Az SZMT közgazdasági bizottsá­ga és a Területi Munkaügyi Döntőbizottság az ősszel ismét továbbképzést indít a vállalati bizottságok elnökeinek és tagjainak. Három éve kezdő­Kovácsbeszéd Csing, csdngling, csing..; Az üllő és a kalapácsok ze­néje. Ritmus, szíwidító dal­lam. A műhely félhomálya. Pa­rázs fölött imbolyog a láng. Fehér izzásban hajlik a - vas. Engedékenyen öleli körül a kereket. Kovácsmosoly. Varga Kálmán, a balaton­szentgyörgyi Dél-Balaton Tsz kovácsa elégedett. Nyolc éve dolgozik a Battyám-pusztai központi majorban. így mond­ja: »Hogy bejött a tsz, akkor vettem elő újra a szerszámot.* A kovácsot mindig miszti­fikáltam. Hatalmas, duzzadó izmú embernek képzeltem. Fe­ketének a vastól, füsttől. Var­ga Kálmán alacsony, karcsú, a ruhája makulátlan tisztasá­gú. »Bemutatja« a birodalmát. A levegőfúvó villannyal mű­ködik. Két üllő. Villamos áram hajtja a köszörűgépet is. »Enélkül nem vállalnám a munkát. Hiszen hányszor, de hányszor kicsorbul a mezei munkások szerszámának az éle! Kézzel kiigazítani hossza­dalmas, unalmas munka len­ne...« Kovácssatu. Vaspofa szorítja, harapja vastestvérét. Villanykalapács. Ekevason jár táncot. Tucatnyi kézikalapács. »Ez a smollja* — húzza végig ujjait Varga Kálmán a szer­szám vasának keskenyebbik részén. A kovácsban tulajdonkép­pen nincs semmi különös Svájcisapkáját egyik részén kicsűcsosítva viseli. Olyan így, mint egy furcsa, hivatal nélküli gárdista. Még bordó inge is ezt az asszociációt kel­ti bennem. Palota nincs mö­götte, amit őrizne. Ötvenéves. Harmincötnek látszik. Lángo­kon edződött? »Nyáron a legtöbb munkát a kerekek adják. Összeszárad­nak, a karika meg lepattan rólunk, mint a rossz asszony ujjáról a gyűrű. No, akkor mi kivágunk egy darabot a vasiból, aztán összehegesztjük. Felhevítjük. Az a jó, ha éppen hogy csak rácsúszik a karika a kerékre. így aztán megtart a következő nyárig vagy még tovább. Talán száz-száztöven keréken végezzük el ezt a mű­veletet ebben a három meleg hónapban. Nem számoljuk.. .« Ihász Sándorral, a »kovács- kollégával« újra az üllő fölé hajolnak. Felcsendül a kovács­zene. »Mikor megkongatom az üllő szarvát, s valamelyik ko­vács — ha egy kilométerre van is és meghallja —, azon­nal idejön. Tudja, hogy szük­ségem van rá. Aztán van itt más jelzés is. Ha munka köz­ben az oldalára fordítom a kalapácsot, az azt jelenti: áll­junk meg, egyelőre elég.« Az alkotmány ünnepéről kérdezem. Mit jelent az az ó életében? Teszi a vasat az ül­lőre, és azt mondja: »Jogom van a munkára, a pihenésre Hát megünneplem!« Csing, csingling, csing... »Beszélgetnek« a kovácsok. I* L Szociális foglalkoztatóból Május hatodikén múlt há­rom éve, hogy Kaposváron huszonhárom csökkent mun­kaképességű dolgozó állandó munkához és keresethez ju­tott a városi tanács vb szo­ciális foglalkoztatójában. A Berzsenyi utcai volt gőzfür­dőben ma már 314 főt foglal­koztató ipari középüzem mű­ködik. Az első lépések bizonyta­lanságáról már csak régmúlt­ban lehet beszélni, annak el­lenére, hogy jónéhány ígéret máig is az maradt. Az első év végéig ugyanis hét vállalat­tal és egy szövetkezettel áll­tak kapcsolatban, de az el­végzett munka 91,4 százalékát két vállalatnak, a kaposvári villamossági gyárnak és az elektroncsőgyárnak köszön­hetik. Két évvel ezelőtt nagy for­dulat állt be a foglalkoztató életében: száztizenöt új mun­kást vettek fel, s bevételi ter­vüket 248 százalékra teljesí­tették. A száztizennégyezer forintnyi rtyereséget azonnal szétosztották a dolgozók kö­zött. Az üzem — most már nyu­godtan nevezhetjük így — ve­zetői éppen a folyamatos anyagellátás és munkaalka­lom biztosítására kezdtek »kitekintgetni« Somogyból, s rá is bukkantak a Fővárosi Tanács Szociális Intézményei­nek boltjára, legnagyobb meg­rendeléseik feladójára. Évi bruttó bevételük ötven szá­zaléka származik ebből az üz­letből. Kétmillió-százezer fo­rint. A tavalyi évet isimét — százharminckilencezer forin­tos — nyereséggel zárták, de emellett még jutott erejük az árvízkárosultak segítésére (25 000 forint értékben) és a vietnami gyerekek részére ta­karók készítésére is. Tacsi Imre, a foglalkoztató vezetője nem kis büszkeség­gel számolt be a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak múltkori ülésén az idei első félévi eredményekről s a jelenlegi helyzetről. Az, hogy a foglalkoztató kinőtte a je­lenlegi épületet, s alkalmi ga­rázsokat állítottak fel raktár­nak, nem volt újság a testű­iét előtt, de amikor szóba ke­rült a kialakítása egy olyan üzletnek, amelyben a foglal*' koztató termékeit árusítanák, sokan elcsodálkoztak. Máris itt tartanának? Ön­álló üzletet kívánnak nyitni? Azt bizony! S ha az Ady Endre utcai elképzelés nem dőlt volna dugába, akkor a már kétmilliós állóeszközva- gyonnal rendelkező foglalkoz­tató egy — valószínűleg — jó forgalmú boltot is magáénak mondhatna. Termékei között sok — az üzletekben hiába keresett — hiánycikk szere­pel, amelyeknek megjelenését bizonyosan örömmel vennék a kaposváriak. Az üzem munkájának érté­kelésekor szót kell ejteni az ott dolgozókról is. A kereseti lehetőségek növekedését bizo­nyítja, hogy 1968-ban még 560 forint volt az átlagkere­set, tavaly pedig már 960 forint. A foglalkoztató vezetőinek — a már említett bolton kí­vül — csupán egyetlen ko­moly gondjuk van, mégpedig az, hogy csak azt a csökkent munkaképességű dolgozót tud­ják fölvenni és foglalkoztatni, aki erről orvosi bizonyítványt hoz. A papír beszerzése, saj­nos, nagyon hosszadalmas, de zottabban intézhetik utána dött meg az oktatás, s eddig 488-an vettek részt tanfolya­mon az 1160 tisztségviselő kö­zül. Hegedűs Gyula, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság el­nöke elmondta, hogy szerel­nék, ha minden vállalati bi­zottságtól legalább az elnök és egy tag részt venne az ősszel kezdődő tanfolyamon. A te­matika szerint a munkavi - szony létesítéséről, megszün­tetéséről, a munkaszerződé, módosításáról, a vállalatok é a dolgozók munkavégzéssé1 kapcsolatos kötelezettségeiről, a munka díjazásáról, a béren felüli juttatásoikról, a munka­időről, a pihenőidőről, a dol­gozók felelősségéről hangza­nak el gyakorlati tapasztala­tokat is felhasználó előadások. Havonként egyszer a szakszer­vezetek kaposvári székházé­ban találkoznak a továbbképző tanfolyam hallgatói. A tár­gyalás levezetésére, a Munka Törvénykönyvének egyes fe­jezetével kapcsolatos ügyek eldöntésére hasznos útmuta­tást kapnak a döntőbizottsá gok elnökei és tagjai. A vállalatok, intézmények lehetőséget kapnak arra, hogy elküldjék a tanfolyamra azo­kat, akik munkajoggal, mun­kaügyekkel foglalkoznak, illet­ve a jogkörüknél fogva mun­kaügyi viták előidézői lehet­nék. Az oktatás szélesítheti ismereteiket, sóikkal határo­amíg nincs meg, nem adhat­nak munkát a rászorulónak. S. G. munkaügyeket, s ez hozzája rulhat ahhoz, hogy a vállalal nál csökkenjenek a munka ügyi viták. Értékelték a féléves munkaversenyt A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában értékelték a szocialista brigádok féléves mm*- kaversenyét, és a jó! dolgozó brigádokat pénzjutalomban részesítették. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197L augusztus 19. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents