Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-17 / 192. szám
Szabálytalan napló Amikor elhatalmasodott a szervezetlenség ™ nyilvánvalóvá vált: nincs erő, amivel helyre lehetne billenteni a gazdálkodást. Amíg gátak szorítják, meg lehet zabolázni a folyót, de ha a gát átszakad, ellenállhatatlanul árad a víz. A hibák, a fogyatékosságok halmazából visszafordíthatatlanul, szinte törvényszerűen vezetett az út Kadarkúton az 1970. év végi több mint kétmilliós alap- és mérleghiányhoz. A vezetőség lemondott. Szanálás... Most paradicsomot szednek, törik és fűzik a dohányt az asszonyok, a gépek a silózásra készülnek. A traktorosok éjszaka szántanak. Ök kérték; így jobb a teljesítmény, nem gyilkolja az embert, s a gépet a trópusi kánikula. »Valami elkezdődött, valami változóban van Kadarkúton« — ez a most hallott mondat indított azt kutatni, hogy valójában mi is történt a két dátum, a szanálás és a mai nap között. A napló első lapjai. Illetve azok lehetnének, ha valaki jegyezte volna ennek a szövetkezetnek napjait. De nem jegyezte senki, így csak a múltidézés, a most elmondott vélemények vallanak a zavaros tegnapról: »A csoda az lett volna, ha kilencszázhetvenben nem következik be az a bukfenc, ami bekövetkezett. Munkafegyelem — szinte ismeretlen fogalom. Az emberek jóformán azt csinálták, amit akartak ...« »Űrré lett itt a szervezetlenség, s ha egy nagyüzem eljut idáig, ott már az egyik bajt a másik követi.-« »Másutt is ésszerűtlenség szétforgácsolni a gépi erőt, hát még az ilyen gazdaságban, ahol rendkívül rossz, alacsony a gépesítettség. Mit mondjak? Nem volt egy »normális-« vetőgép, vagy egy tárcsa.« »Szétforgácsolt erő, a megbeszélt feladatok ellenőrzésének hiánya — mi következhet ebből? Avatatlan maradt negyven hold zab, nem takarították be a silót.-« Aztán ... több mint kétmilliós alap- és mérleghiány. A vezetőség lemond. Szanálás. . Rendet kell tenni Kadarkúton. A tarthatatlan állapotokon változtam kell... 1970. január elsején új fő- agronómus, Nemes Kálmán, február elsején pedig Gyurá- kovács János személyében új elnök került a szövetkezet élére. A tizenhét tagú vezetőséget újjáválasztották, tizenhárom emberből álló .vezető testületet alakítottak ki. A régi vezetőségből hárman maradták meg. Üjabb lapok a naplóban. Az irányító testület, Németh Lajos párttitkár segíteni igyekszik: az új vezetők mielőbb ismerjék meg, lássák összefüggésében is az egész szö- -vetkezet helyzetét. Aztán a következő lépés: brigádgyűlések. — A tarthatatlan állapotokon változtatni kell... — Szép számmal megjelentek mindenütt ezeken a brigádgyűléseken. Mi elmondtuk, hogy mit szeretnénk, azt is, hogy a rendcsinálás csak milyen módszerekkel történhet meg. Nyíltan, őszintén! Ezt kértük az emberektől is. Sok felszólaló volt. Számos probléma került itt is felszínre, de azért az is kifejezésre jutott, hogy a többség egyetért a rendcsinálás gondolatával. — Azt vallom, hogy a nyílt beszédnek, a kendőzetlenség- nek van s kell legyen hatása — az elnök több mint két évtizedes tapasztalata mondatja ezeket a szavakat. — Nem durván, nem gorombán, de nagyon határozottan meg kell mondani, személyre szólóan, hogy a fegyelmezetlenség, a hanyagság mivel jár. Megbeszélni mindent, s aztán engedni, hogy az emberek bátran, önállóan dolgozzanak. De mindig ellenőrizni, szemmel tartani,1 milyen felelőséggel, szorgalommal, milyen ütemben végzik a feladatokat. Tulajdonképpen ezt a vezetési elvet, gyakorlatot alakították ki Kadarkúton. És nem tévedtek, mikor úgy gondolkodtak, hogy a megfelelő üzemszervezésen kívül a fegyelem megerősítése az egyik legfőbb, legdöntőbb tennivaló itt. Vörös Márta (Folytatjuk) Információhiány Aggasztóan íníormálatla- nok néhány termelőszövetkezetben, gazdaságban a dolgozók. Kérdeztem, mennyit adott az idén a kenyérgabona. Tájékozatlanságról árulkodó kézmozdulatok. Tétova- ság. Nem tudnak számot adni arról sem, hogy milyen nagyobb beruházást terveznek az üzemben. Az információszegénységről nem ők tehetnek. A legtöbb termelőszövetkezetben, üzemben ugyanis eddig keveset törődtek a tagok tájékoztatásával. Ez inkább csak a közgyűlésekre korlátozódott. De ahogy mondani szokás: »A szó elszáll...« Mi marad meg a másnapokra? Kevés. A szövetkezeti demokrácia pedig nemcsak feltételezi, de meg is kívánja a tagok rendszeres tájékoztatását. Hogyan szóljon bele a tsz állattenyésztője vagy növénytermesztője az elképzelésekbe, tervekbe, h nem is ismeri azokat? Hogyan mondja el — sokszor nagyon is figyelemre méltó — javaslatait? Jónéhány tsz-ben tehát még nem ismerték fél a tájékoztatás jelentőségét. Jó példák — természetesen — már születtek. Nem egy helyen kérdőíveken kérik a tagság véleményét egy-egy fontosabb döntés előtt. így van ez például Hajmáson és Tótújfaluban is. Olvasom egyik országos lapunkban, hogy vannak olyan gazdaságok is, amelyekben házi híradók tájékoztatják az embereket. Úgy vélem: ez megszívlelendő módja az információk tálalásának. Stencilezett termelőszövetkezeti híradók havonta, negyedévenként és a »hangos- beszélő« hetenkénti közleményei segítségévéi nagyot léphetnek előre a szövetkezetek a tájékoztatás terén. S ez sikerekben, jó javaslatokban is kamatozni fog. L. L. Fogadás az SZMT-ben Pályakezdő pedagógusokat avattak Mintegy nyolcvan friss diplomás pedagógus — tanár, tanító, óvónő — tiszteletére rendezett tegnap délelőtt fogadást a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Pedagógusszakszervezet Somogy megyei Bizottsága, valamint a megyei párt- és KlSZ-bizott- ság. Äz SZMT klubtermében ifjú kollégáik köszöntésén je- jan voltak a járási hivatalok és intézmények munkatársai, képviselői is. Hóra Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály személyügyi főelőadója közvetlen szavakkal vázolta a pedagógusok küzdelmes, szép hivatását. — A társadalom egyre többet vár az iskolától, a pedagógusok pedig csak állandó önképzéssel felelhetnek meg a sokoldalú igényeknek — mondotta többek közt. Lendületes kezdés, kísérletező kedv, következetesség és bíráló szellem — mind-mind erény a pályakezdők tarsolyában. Fokozottan számítanak erre most, miután anyagi szempontból is nagyobb megbecsülésben részesítették őket. Az idén különösen figyelemmel kísérik az ifjú pedagógusok sorsát, mert 1972-ben a pályakezdő pedagógusok helyzetéről rendeznek megyei ankétot, melyen őszinte, reális képet kívának megrajzolni e problémakörről. A vizsgálódásnak aktív részvevői lesznek a fiatalok is. Varga Gyula, a megyei művelődésügyi osztály általános iskolai főelőadója Somogy közoktatását vázolta röviden: jelenleg 144 óvoda, 301 általános iskola és 16 középfokú intézményben nevelik Somogy új generációját. S az értelmiségiek között megyénkben a pedagógusoké a legnépesebb réteg. A Pedagőgusszakszervezet Somogy megyei Bizottsága nevében Gavora Zoltánná üdvözölte a fiatalokat, akik ezután letették az esküt. Végül Sziklai Béla, a megyei KISZ- bizottság titkára tolmácsolta Somogy ifjúkomunistáinak jókívánságait. FUSS A TERMIKÉRT! Kecses gépek Kaposújlak fölött Győrbe került a Latinca Kupa Zöld rakéta röppen a magasba, s sziporkázva robban szét a kaposújlaki repülőtér fölött a kék égbolton. Jóval följebb két gólya köröz méltóságteljesen, odalent pedig félmeztelen, barna legények tenyerüket a szemük fölé ernyőzve lesik őket, mert a jó szelet mutatják vitorlázómo- delljeiknek. Start! Egymás után emelk- kednek magasba a piros, sárga kis gépek. A ragyogó napsütésben csillog a damilszál, amely a gépet és a versenyzőt köldökzsinórként összeköti, amíg a modell eléri a szükséges magasságot. A hatalmas, füves mezőn egy vonalban a csapatok. Félmeztelen, fehér vagy színes sapkás fiúk a földön guggolva készülnek a startra — Milyen a szél? — kérdem meg az egyiktől. — Egy kicsit még erős, olyan 3-as, 4-es lehet. A modellek papír- vagy fadobozokból kerülnek elő, s amikor összerakják, sokáig bíbelődnek a beállítással. — Mennyi munka fekszik az elkészítésükben? — kérdeztem meg Münnich Gyulától, az MHSZ modellező főelőadójától, aki nagyon izgatottan készült a Latinca Kupára, amelyet első ízben rendezett meg az MHSZ megyei veztősége és a megyei KlSZ-bizott- ság. — Legalább száztíz-száz- húsz óra, amíg elkészül a negyvenegy dekás vitorlázógép, amelynek bal- zafa a törzse, a szárnya pedig körülbelül két méter hosszú. A modell orrában tíz-tizenkét deka ólmot helyeztek el. S még körülbelül százhúsz óra, amíg »megtanítják« a kész gépét repülni, pontosan beállítják a súlypontot. Aki vigyáz a gépére, az öt-tíz évig is reptetheti. Hol innen, hol onnan hallatszik közben, hogy »vigyázzunk, Startol a vltorlázómodell Ünnepélyes megnyitó és koszorúzás Latinca Sándor előtt. A Dráva mentén Tíz-tizenegy uszály a norma műszakonként A Barcsi Költségvetési Üzemnek három részlege van: építő, alapanyag-termelő és kommunális. Az alapanyag-termelő részleghez a tmk és a kavicstermelő üzem tartozik, azaz pontos nevén: a Barcsi Nagyközségi Közös Tanács V. B. Költségvetési Üzemének anyagkitermelő részlege. A drávai kavics jó minőségű. A folyóvíz évtizedek, évszázadok alatt elvégezte az aprítás munkáját: morzsolta, őrölte a köveket szakadatlanul. Uszály érkezik, az emelőlapátok belemernek a még vizes, finom szemcsés anyagba. Távolabb, a parton vasúti kocsik várakoznak. — Az idén, nyolcvanezer köbméterre kötöttünk szerződést — tájékoztat Villant József vezető üzemgépész, művezető — Baranya és Tolna megye összes TÜZÉP-jét mi látjuk el. Szállítunk a pécsi pa- nellüzemnek is; Somogybán közületek és magánszemélyek vásárolnak tőlünk. A mozdonyhomok télen a fékezést könnyíti meg — a sínre szórják. Innen, Barcsról látják el vele az egész országot. A kavicsüzem tíz éve tanácsi kezelésben van. A kanálsoros mederkotró, a száznegyven lóerős vontatóhajó és a három húszköbméteres uszály a közúti hídtól a jaminai területig járja a Drávát március ötödiké óta. Az emberek két műszakban dolgoznak, hajnali négytől kettőig és kettőtől éjfélig. Tíz-tizenegy uszály a norma műszakonként. Ügy tervezik, december 17—18-ig tudnak dolgozni. Az uszályból elfogyott a kavics, a »Barátság« útra készen áll. Hajóra szállók. Nagy János egy személyben a kapitány, a matróz és a kormányos. Fakó zászló lobog hátul. Fordulunk. Az uszály jobbunkon halad drótkötél erősíti a hajótesthez. A két jármű orra közt csobog, fehéren örvénylik a víz. A for lyó sodrásával szemben haladunk. A túlsó parton tehenek legelnek, kavicshegyek halma — az már Jugoszlávia. — Alacsony a Dráva. Száznegyven-százötven centis a víz. Régen volt eső. A megrakott uszály merülése százhúsz centi. Néha végigcsúszunk egy-egy fán. Tele a meder tuskóval. Összel-tavasszal meg a ködök ... — Mióta hajózik a Dráván? — Tizenkilenc éve. Megérkezünk a kotrógéphez, a távolban az új közúti híd karcsú íve; az üres uszályt telire cseréljük, s indulunk vissza. Az uszály végén kéziszivattyú adja vissza a folyó- nak a vizet. Tizenegy óra. Már jócskán meleg van. Beszélgető partnerem félmeztelen áll a kormánynál, a kirakodóegységhez irányítja az uszályt. — Ez hányadik ma már? — A kilencedik. A régi időkhöz mérve modern az üzem, a nyolcvanezer köbméter is szépen hangzik, csak hát az igények még nagyobbak. Villant Józseffel a jövőt méricskéljük. — Még az idén elkészül a villamos üzemelésű kotrógép. A tmk-műhely csinálja, hatszázezer forint a tervezett költsége. Három negyvenotköbméteres uszály is munkába áll a jövő termelési évben — megépítésük tervezett költsége egymillió forint. Elindulunk megnézni az új telephelyet, a Vörös Csillag Tsz-től kisajátított három holdnyi területet, ahova a távlati tervek szerint a kirakodóegység, a betonüzem és a tm’ költözik. A part mentén he1- dunk. Hosszú faház. Sötét: rágta az idő. — Raktár. Ez volt a kikötő sok hajó fordult meg itt.. . Ha manapság is annyi járná a Drávát!... Most a tartalék sót tárolják benne. Ember nagyságú gazban haladunk tovább. Távol pillérek állnak ki a folyóból. Ott ívelt a vasúti híd, a parton még látszanak a töltések. — Nézze: bója! Mi raktuk. Nem messze tőle fa van, nehogy nekimenjen a hajó. Tele a meder. A roncskiemelők kiszedtek egyet, huszonhat méter hosszú volt, egy méter átmérőjű. Szil. Sokba kerülnek mind kiemelni. Magányos tölgy göcsörtös ágakkal kapaszkodik a levegőbe, a levelek nem állnak össze lombbá... — Itt csárda állt, matrózok látogatták. Jobbról a tsz kertészete. Paprikák, paradicsomok. A levegőben szétporló víz. Megérkeztünk. — Itt lesz a sólyatér. Valamivel távolabb hajó a parton, a »Bares«. Javítják. Kétmotoros, kétszáznyolcvan lóerős. A szerelők irányváltót várnak a Hajtómű- és Felvonógépgyárból, aztán a »Bares« is vízre száll... A parttól beljebb épül a hússzor 1 tíz méteres szerelőcsarnok és a szociális épület. Már állnak a betonpillérek, kész az alapozás. 1,9 milliós beruházás. Novemberre lesz kész. Gyarapodik, korszerűsödik a ■vicsüzem. Ke'1 ;s. hogy nevághassanak a - ’űz terüle- eknek. A jaminai területen öthatszázezer köbméter kavics vár kitermelésre. Sípos Ferenc kérem, húzunk!« Ez azt jelenti, hogy ötven méterrel arrébb indításra készen áll a versenyző kezében a huzaldobbal, társa pedig kezében tartja a vitorlázógépet. Egy kicsit meglep, hogy valaki odalép a gép végéhez, s felparázsló cigarettájával meggyújt valamit, majd elkiáltja magát, hogy »bűzlik«. — Ez mi? — Minden gépen van egy időzítő szerkezet. Ez öt-hat centiméteres gyújtózsinór, amely három perc múlva leég, s egy gumiszálat elégetve körözésre és leszállásra állítja be a függőleges és a vízszintes csillapítót. Az A/2- es versenyszabályok szerint attól a perctől mérjük az időt, amikor indításkor a huzal kiakad a törzs alatt lévő kampóból. A damilon levő kis színes zászlócska könnyíti meg ennek észrevételét. Az időmérés a leszállás pillanatában fejeződik be. Ötször startol minden gép, s a legjobb időeredmény dönti majd el a helyezést. Hiába tervezi és készíti valaki a legszebb és a legjobb vitorlázógépet, ha nem elég ügyes, nem úgy húzza a magasba a gépét, hogy megkeresse a termiket. Akkor nincs »totál«, azaz három percnél előbb ér földet. S mivel minden versenyen főszereplő a termik, azaz az emelőszél, még a beszédükben is megszemélyesítik. Amikor a gép termiket fog, azt kiáltják társuknak, hogy »add oda neki«. Egy tehergépkocsi oldalának támasztva hatalmas tábla, rajta az ötvenkilenc induló neve. A rubrikákban az időeredmények. Pirossal a »totál«: 180. A negyedik start után egyre többen tolonganak a táblánál, mert nem egy versenyző neve után csak pirossal írtak számot. Utolsó start. Végső számolás. A nevek mellé hatalmas római számokkal felírják a sorrendet. Felsorakoznak a modellezők, s Boczán András, az MHSZ megyei titkára és Weisz Zoltán megyei KISZ-titkár átadja a díjakat. A Latinca Kupát a győri Keserű Béla kapta meg, a második a mohácsi Szva- csek Ferenc, a harmadik a szegedi Vörös Jenőné, aki a verseny egyetlen női versenyzője volt. A csurgói Várady István nyolcadik helyével a legjobb somogyi versenyzőnek bizonyult. A szombaton megrendezett rádióirányításos segédmotoros-verseny díiat is vasárnap adták át: első lett a zalaegerszegi Laurencsik László, a mésod'k n»dig a kaposvári Vörös Zoltán, A Latinca Kupáért szép és nemes küzdelmet vívtak a szegedi, dorogi, győri, tatabányai, mohácsi és a somogyi fiatalok. Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. augusztus 17.
