Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-13 / 189. szám
A Levél — javaslattal \ Gondolatok a levelező óvónőképzésről A levelező óvónőképzéssel több cikkben is foglalkoztunk már. Igyekeztünk hírt adni minden olyan megmozdulásról, amely megyénk új intézményének, az óvónőképző levelező tagozatának kialakítandó életével kapcsolatos. Legutóbb a felvételi vizsgák tapasztalatairól számoltunk be. A nyilvános összegezés után számtalan észrevétel, megjegyzés bizonyította, hogy Somogy lakóinak sem közömbös, mennyire lehetünk büszkék a számunkra igen fontos felsőfokú képzésre. Jár fás József kaposvári olvasónk például egy terjedelmes levelet küldött, személyes problémáján keresztül általánosabb gondokra is szeretné a figyelmet fölhívni. Mint írja: maga is sokat töpreng az óvónőhiány enyhítésének módjain. ■>A felvételi vizsgára lányom is beadta kérelmét, csatolva a hozzá való' mellékleteket, hiánytalanul. 1969-ben végzett, a Munkácsy Gimnázium egészségügyi szakosított osztályán kiváló eredménnyel. Az iskola javaslata alapján a 2-es számú csecsemőgondozó dolgozója lett. Férjhez ment, majd kislánya született, amely után hároméves gyermekgondozási segélyt kap. Ezt külön is feltüntette a kérelemben, s jelezte: ez idő alatt a mi segítségünkkel van módja és lehetősége felkészülni a tanulásra. A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a felvételit eldöntő bizottság azonban visszaküldte a kérelmet azzal az indokkal, nincs óvónői gyakorlata. Ezt hibás szemléletnek tartom.« Levélírónk a továbbiakban helyesli például az előkészítőt, »■de csak azok részére, akik arra érdemesek, készülnek is rá, hivatást éreznek iránta, még ha csecsemögondozónő is valaki.-« Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy az idén felvételizettek hivatástudatból jelentkeztek. A hozzászólás azonban figyelemre méltó. Egyebek között rávilágít arra, hogy több olyan jelentkező is lenne az intézetbe, akik valamilyen okból nem jutottak be óvodákba. önkéntelenül fölvetődik a gondolat: (jogi és elvi lehetőségeit, megoldásait nem latolgatjuk) nem kelle- ne-e két részre bontani a felvételire bocsáthatók létszámát? Vagyis: jelentkezhetnének olyanok is, akik óvónőnek készülnek, de nem dolgoznak óvodában. Az így összejött tanulókkal lehetne például a megye még hiányzó óvónői állásait betölteni. Ezzel a variációval ugyanis elképzelhető, mint levélírónk esetében, hogy még több jó tanuló próbálkozna. Ez azonban csak az egyik vetülete. A színvonal- emelést már a felvételi előtt egy évvel kellene megkezdeni, a munkakönyv átvételekor. A levelező óvónőképzést ilyen formában a Dunántúlon csak Somogybán sikerült megvalósítani. Bátran mondhatjuk, rajtunk a »-szakma« szeme. Az elgondolás vizsgázik a következő években. S az idei felvételi kép sötétebb lett a vártnál. Jó szándékú aggodalom vezérel sokunkat, ha azt javasoljuk: az óvodákban kell-szigorúbban és alaposabban vizsgálni a munkavállalást. Vagy évente egy külön megyei bizottság, vagy járási szintű bizottságok bírálják el, kiket vehetnek föl képesítés nélkül az óvodákba. Az lenne a legszerencsésebb, ha már ott meg tudnák ítélni, képes lesz-e az új »munkaerő« egy év múlva színvonalasan felvételizni és eredményesen tanulni a munka mellett. Az, hogy ne csak diplomákat állítsunk ki, hanem jól képzett szakembereket kapjunk, megéri a fáradságot. Somogynak meg kell felelnie »a vizsgán»! S amint rangja, hírneve »reklámozza« majd az intézményt, gépezete is olajozottabban fog működni. Addig azonban érdemes lenne eltűnődniük a megye szakembereinek, nem kellene-e a soproni, a kaposvári intézettel, valamint a gyakorló óvónőkkel közösen egy rövidebb, általános és szakmai tudást fölmérő ideiglenes tesztlapot összeállítani? S kitöltetni ezt a képesítés nélküli állásokra pályázókkal. így elhagyhatók lennének a kérdező, vizsgálódó bizottságok is, csak az egységes íveket kellene értékelni. Ezáltal általános képet kapna az óvónőképző tagozat, s a felvételi előkészítőn vagy az előzetes tájékoztatóban a hiányosságokra irányítanák a figyelmet. Csak gondolatokat kívántunk papírra vetni, néhány ötletet, amellyel — úgy érezzük — hozzájárulhatunk új ügyünk sikeréhez. B. Zs. Korszerűsítik a rendelőintézetet Gyógyítás a termálban A megyei szakorvosi rendelőintézetben a negyedik ötéves tervben kisebb-nagyobb átalakításokat terveznek. A műszerállomány korszerűsítésén, gyarapításán kívül két jelentősebb változás is lesz a következő években. 1972-ben létrehoznak egy steril műtőblokkot. Helyhiány miatt eddig nem tudták ezt megvalósítani. A műtőblokkot úgy fölszerelik, hogy a rendelőintézetben ezentúl kisebb műtéteket is végezhetnek. A steril műtő helyén eddig az elektroterápia volt: a jövőben ez a termálfürdőbe költözik át. Fürdőnk tehát gyógyfürdő- részleggel bővül. Itt orvosi felügyelet mellett . naponta mintegy kétszázötven beteg kaphat komplex fizikoterápiás kezelést. Gyógytomateremben foglalkoznak a kezelésre szorulókkal, egyebek között iszap-, parafinpakolás, masz- százs várja a fürdő vendégeit. Nagy hiányossága volt ez eddig megyénknek: elektromos és fürdőkezelésekért mindig távolabbi helyekre kellett utazniuk a betegeknek. Az átszervezésekkel egy időben a megyei rendelőintézet másik nagy gondja is megoldódik: kialakítják a központi kartonozót. Ez azt jelenti, hogy egy betegnek csak egyetlen kartonja lesz, a vizsgálatok eredményét minden szakrendelésen erre írják rá. így meggyorsul a betegkezelés, és áttekinthetőbbé is válik. Megvannak már a tervek a fűtési problémák megszüntetésére is. Két-három éven belül a rendelőintézetet bekapcsolják a távfűtésbe, így állandó és egyenletes hőmérsékletet tudnak biztosítani az egész épületben. Látogatóban a siófoki baleseti osztályon Fejes 60 cm-es vízbe — A világosi csomóponton összefutnak — Kéthetes jogosítvánnyal a Balatonon A közlekedés áldozatainak, az utakon meghalt autósoknak, motorosoknak, gyalogosoknak, a súlyos sérülteknek me- mentója lehetne az a Trabant, melyet Siófokon a közlekedésrendészet udvarán naponta megnéznek az emberek. Felvételünkön bemutatva is borzalmas a látvány. Az eset ismerői nem győznek csodálkozni, hogy csak egy halottja van a balesetnek, hárman csupán megsérültek. A vezetőt már hazaengedték, a két árva kislány még a siófoki kórház baleseti osztályán fekszik. A negyedik emeleten vannak a kórtermek és a műtő. Itt kerestük föl szobájában dr. Oláh Vilmos baleseti sebészt. — Augusztus 20-a után várhatóan kisebb lesz a forgalom a Balatonon, a »csúcs«-on túl vagyunk. Milyen volt a nyár a baleseti sebész szemével nézve? — Magam is tűnődöm rajta, és egyelőre nem találok választ : a forgalom nőtt, a súlyos balesetek — a többszörüléstől a halálosig. A motorosok »betegsége« a lábszártörés. A motoros generáció általában fiatal. A motorok túl sebesek, gondolok az MZ-re. Fiatalos lendület, gyors motor. szabálytalan közlekedés, utána már mi következünk... Tavaly két kórtermet csak motorosokból rendeztünk be. Az egyikben a Pannoniások, a másikban az MZ-sek feküdtek. Súlyos baleseteket okoznak a stopposok is, akik már majdnem az út közepére állnak ki. Általában ketten stoppolnak. Ha nem áll meg az autó az elsőnek, a második bosszúból követ dobál az autó elé. A nyáron történt, hogy egy táskát vágtak ki az útra. A vezető összetörte magát. Gyűlnek a példák, melyek azt bizonyítják, hogy sokszor megelőzhető lett volna a baleset. Dr. Oláh Vilmos fölhívta figyelmet arra is, hogy a világosi csomópontnál, ahol az M—7-esbe torkollik a régi baSzerencsétlenül végződött a focijáték, csontokat. rösen roncsolódott emberek — száma csökkent. Mondjam azt, hogy szerencsésebb nyár? — Mi innen kintről súlyosabbnak véltük a helyzetet. A kevesebb baleset is — úgy gondolom: sok volt. Milyen jellegzetes balesetek történnek a Balatonon? — Nagyon súlyos baleset származik abból, hogy ha valaki megpróbál hatvan centi- méteres vízbe fejest ugrani. Hat-nyolc fiatalembert — hazait és külföldit — hoznak be a kórházunkba nyaranta nyakcsigolya-sérüléssel. Ha a gerincvelő is megsérül, nem éli túl az elővigyázatlan fürdőző. Összecsavarozzák a latoni műút, sok a súlyos baleset. KRESZ-táblákat kellene itt elhelyezni. — Nagyon változatos képet kaptunk a balesetek okairól, ezzel mintegy föl is hívta a figyelmet a megelőzésre. Van-e még néhány figyelmeztetés a tarsolyában, hiszen nemcsak orvos, hanem autóvezető is. — A legtöbb balesetet a vezetés gyakorlatlansága okozza. Friss példa: egy salgótarjáni hölgy kéthetes vezetői igazolvánnyal az első kirándulást a Balaton-partra tette. Mondanom sem kell, hosszabb ideig a mi vendégünk volt... Csak a rutinosabb vezetőknek ajánljuk a nagyon forgalmas Balatont. — Megfigyelte-e már, hogy melyik nemzet turistái vezetnek a legjobban, illete a leg- balesetveszélyesebben? " — Igen. Az NSZK-ból érkezők a legfigyelmesebbek. Az olaszok a leggyorsabbak, a legtöbb gondot pedig a cseh turisták okozzák. — Mikor a legbalesetveszé- lyesebb a Balaton-part? — Pénteken és szombaton délután óriási a Pestről jövő forgalom. Este tízig tart az invázió. A csúcs: vasárnap délután. A legtöbb baleset öt és hét között van, amikor befejezik a strandolást a kirándulók, és egyik helyről a másikra utaznak. Most már á hétfő hajnal is nagyon forgalmas, ilyenkor utaznak vissza a fővárosiak. — A fölocsúdott sérültek első megnyilvánulásai milyenek? — Ha a szerencsétlenségnek van halálos sérültje is, annak az okozója nem tudja fölmérni az első órákban, hogy tulajdonképpen mi is történt. Talán csak huszonnégy óra múlva törik össze. Kisebb balesetnél a felelősség áthárítása köti le a gépjárművezetőt, vagy az, hogy ki javítja meg az autót, motort?... Találkoztam a Trabantban ült két kislánnyal is. Tudják, hogy az édesanyjuk meghalt. De egyelőre, amíg a kórházban időznek, nem érzik, hogy milyen nagy veszteség érte őket. A fájdalom otthon szakad ráAz autóbalesetek a legváltozatosabbak: a könnyebb sé- 60 cm-es vízbe ugrott fejest. juk. Horányi Barna A. Buchwald: Ki vigye # gyeveket * fodrászhoz ? — Jól van, vidd el te a borbélyhoz! — fejezte be szeretett nejem a vitát, amit én kezdtem azzal a halk megjegyzéssel, hogy: ideje lenne a fiú haját levágatni. A fiú hatéves, és nagyon szégyellem, hogy még mindig nem tud differenciálni az orvos és a fodrász között. Amikor először vitte az anyja a fodrászhoz, a gyerek letolta a nadrágját, és nagyokat pislogva várta az injekcióstűt. Máskor meg, amikor a doktorhoz vittük, arra kérte, hogy szép rövidre vágja ám le a haját. Éppen a napokban tolta orrom alá a feleségem az Asszonyok Lapját, amelynek a vezércikke azt bizonygatta, hogy a szülők hovatovább — legjobb szándékuk ellenére is — az őrültek házába kergetik gyermekeiket. A cikk hosszan méltatta, hogy a fiúgyermeket az apának kell a fodrászhoz vinnie, lévén a hajvágás szoros összefüggésben a férfiassággal. Mert ha az anya viszi borbélyhoz a gyereket, és a gyermek mérgében tombolni kezd, akkor ezzel nem a fodrász, hanem elsősorban az anya ellen berzenkedik. Így indultam el fiammal másnap korán reggel a borbélyhoz. A gyerek előre kikötötte, hogy csakis ahhoz a fodrászhoz hajlandó betenni a lábát, ahová én is járok. Kedvenc figaróm halálsápadt lett, amikor közöltem vele jövetelünk célját. — Éjszakánként nem kószálok az utcán, 80 kilométernél nem hajtom a kocsim sebesebben, nem kezdek ku- peckedni, nem kártyázom és... nem nyírok kisgyerekeket. Veszélyes dolgokkal nem foglalkozom! A zsebébe dugtam egy ötfrankost — Tegyen most az egyszer kivételt! Jó? — mondtam, és választ sem várva vonszoltam és erősítettem a fiút a székhez. Kedves kis csemetém bömbölt, hadonászott, mindenre elszántan kapálózott, úgy, hogy a fodrász sehogyan sem tudott közelférkőzni a hajához. — Tudja mit, apuka? — mondta aztán. — Szíveskedjék magunkra hagyni! Nyu- godtabb lenne a gyerek, ha ketten maradnánk. Félóra múlva érte ; hét. A jelzett időre pontosan visszatértem. Borbélyom éppen elkészült a gyerek frizurájával. A fiam boldogan, mosolyogva fogadott. — Hogy csinálta? — tekintettem elismerően a fodrászra. — Egészen megszelídítette. — Van néhány jó módszerem ... Parancsoljon, itt a számla. — Jól látok? — dörzsöltem meg a szememet. — 21 frank?! Egy hajvágásért?! — Hajvágás, hajmosás, kölni, púder, bedörzsölés, hajolaj, plangírozás, ugye ... ez ennyibe kerül... — Érthetetlen!... Egy apró kis kölyöknek ennyi mindent!? — Kérem, én megkérdeztem, hogy csináljam-e adjam-e ezt meg azt, és 6 mindenre azt mondta, hogy igen. Mit tehettem volna? ... Kivánszorógtam a fiúval az üzletből. Hazafelé menet meg kellett még hívnom drága gyermekemet egy pohár fagyira, egy üveg narancslére, s be kellett vele mennem a játékboltba is. így a »hajvágás« összesen 41 frankomba került. »Istenem, egy fél napi keresetem!-« — sóhajtottam. — »Erről miért feledkeznek meg a gyermekpszichológusok!!?-« (Baraté Rozália fordítása) 5 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. augusztus 13.
