Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-10 / 160. szám
Golféi „csoda“ A »csodáért-“ mindenkinek meg kellett dolgoznia. A szépülő utcakép, az étterem, a szolgáltatás — a gölleiek közős öröme. Most tatarozzák az iskolát, terven felül épül a törpe vízmű, és néhányanmár új, nagyobb nézőterű művelődési házról gondolkoznak. „Nyitott“ értelmiség A gölleiek akaratosak. Jó néhány esztendeje még tengelyt akasztottak a pappal is. Mondják, -égebben a helybeli értelmiség egy része elzárkózott a falu gondjaitól. Ma más a kép a tantestületben is, az orvosi rendelőben is. És más a véleményük a községi vezetőknek is. Fiatal pedagógusok év végi kimutatások fölött hajlandoz- tak az iskolában. Kettejükkel megismerkedtem, az egyik az ifjúsági klub vezetője, Újvári Miklós, a másik a könyvtáros, Markos Mária. — Mezey Béla, az igazgató támogatja a közművelődést, s nekünk is segítséget ad a munkához. Felesége a művelődési ház vezetője. — A tantestület nagy része, akár mint kórustag, akár mint szervező, de valahogy részt vesz a munkában. — Javul a könyvtár látogatottsága is — teszik hozzá kéinjekciót adok, másnap meghal. Akkor hagynom kellett szenvedni, csak a be nem avatkozás adta vissza az életét. Persze akik nem értik, az orvos közönyét látják ebben. Mikor egészségesen visszatér a páciens. akkor már hittek. Csak egy példa ez. De látja, karba tett kézzel is lehet gyógyítani ... Addig járta a tsz-eket, a tanácsi szerveket, amíg megépült a rendelő külön öltözővel. pihenőrésszel, váróval, kezelővel, házi laboratóriummal felszerelve. Az egyik műszeres rész szemvizsgálatokra alkalmas, a másikban rövidhullámú készülékekkel mozgás- szervi betegségeket gyógyít. — Nem is gondolná mit ér ez, ha nem kell az embereknek bejárniuk emiatt is Kaposvárra. Csendes örömmel A tsz elnökét, Szíjártó Jánost szabadsága idején kerestük fel. Éppen a pitvart festette, s szabadkozott. De érthető, a jó vezetőnek a háza tája is legyen példás. — Nem mindig volt így Göl- lében. Igen, itt van például az orvos. Szót értettünk, se- gítetünk neki. És itt a pávakor, a művelődő gölleiek. örülünk, hogy lábrá kapott WM’!»" Szíjártó János így is az élet. Mert nehogy azt higgyék, hogy a jó gazda a tsz-ben is azonnal megtalálta a helyét. Mostanra mégis beérett mindez, és az értelmiségünk is így látja. Pedig az elején vannak még nagyon. Van még mit tenni azért, hogy ne csak ételben meg ruházatban, hanem az emberek nézeteikben és gondolataikban is tovább lépjenek. Tröszt Tibor Fényképezte: Grábner Gyula Utasas a Zgeliehen A jelen és a jövő N apjainkban a Zselicnek több mint negyvenezer lakosa van, ennek egyik része Somogy, a másik pedig Baranya megye területén lakik. Zselic fővárosának Kaposvárt szokták nevezni, de van még egy kisebb »fővárosa« is: ez a legnagyobb zselici község, Kadarkút, amely 2653 lakosával kiemelkedik a községek sorából. Utána a legnépesebb Bárdudvarnok 2068-as lélekszámával. A legkisebb Kiskorpád és Kará- codfa. Érdekességként említjük meg, hogy 1970-ben Gyűrűfű kihalt, azaz mindössze egy lakosa van! A somogyinál kedvezőbb a baranyai Zselic természetes szaporodása: 1969-ben a születések és halálozások különbségié plusz 68 volt, ezzel szemben a somogyi Zselic mínusz 13 negatív különbözetet mutatott. A két terület szaporodása közlekedésföldrajzi, munkaerő-helyzetbeli különbségek következtében, az elvándorlások révén is eltérő képet mutat. Az Okor-patak és a Baranya-patak völgye a Pécs—Budapest vasútvonalon jól megközelíthető, még a távolabb fekvő községek is közelebb vannak így a városokhoz, mint a Zselic belsejében fekvő községek. A Zselic északi határán fekvő Kaposvár lakossága 1960— 70 közti időszakban országös viszonylatban is látványos arányú fejlődést mutatott: tíz év alatt több mint tízezerrel növekedett lakosságának száma! A zselici községekből, származik a lakosság egy része. Kaposvár szocialista ipara 15 és fél ezer embernek tud munkalkalmat adni, ami több, mint az összes járás munkahelye együttvéve! A városban az önálló magánkisiparosok száma is meghaladja a négyszázat. Pécsen 35 ezren dolgoznak az iparban, Szigetváron háromezer az iparban foglalkoztatottak száma. Érthető tehát, hogy az iparral alig rendelkező Zselic csak a mezőgazdaságban lenne képes számottevő munkahelyet biztosítani. Azonban a mezőgazdasági lakosság foglalkoztatottsága is egyre nagyobb problémát jelent. A Zselicben 1962-ben alakultak meg a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek. A megművelhető terület még a sűrűnek nem mondható lakosság számához viszonyítva is kevés, a termésátlagok a kedvezőtlen talajviszonyok miatt is a megyei átlag alatt maradnak. A rétek és legelők gyenge termést hoznak. Ha a réteket legalább négyévenként istállótrágyáznák és évenként három mázsa körüli vegyes műtrágyázásban részesülnének, a fűtermést kétszeresére lehetne növelni. Az öntözés a »tápcsatooiás« víztárolással lenne megoldható. Tekintettel arra, hogy a legelők nyolc százaléka eróziónak kitett lejtőkön van, hasznosításuk juh- legelőként lenne célszerű: a mai kétezer kh. legelőn 11 000 juhot lehetné tartani. A további legelőterület a rétekkel együtt a szarvasmarha-tenyésztés céljára lenne alkalmas. A szőlőterület nagysága a Zselicben 600 kh., de ennek csak egyharmada fekszik szőlőművelésre kifejezetten alkalmas területen. Hasonló a helyzet a gyümölcstermelés természeti feltételeivel is: olyan intenzív bogyós kultúrák termelésének lenne értelme, amely kevés területet és beruházást igényel, de egyben munkaerő-igényesek. Ma ugyanis a termesztett szántóföldi növények közül a kenyérgabonafélék 2—3 mázsával, a burgonya 10 mázsával hoznak alacsonyabb termést, mint a megye egyéb járásaiban. Volt olyan év, amikor a járás termelőszövetkezetei 2,5 m for;n!os mérleghiányából 1,8 millió forint a zselici szövetkezeteknél jelentkezett. A munkaegység értéke általában 8—10 forinttal alacsonyabb a járási átlagnál. A feladat elsősorban a nagy kiterjedésű erdőgazdaság szétszórt feldolgozóüzemeinek agy-két korszerű, exportképes üzemben való egyesítése. Mivel a területen a növénytermesztés még nagyobb beruházások esetén sem tudná fölvenni a versenyt a környéki gazdasági egységgel, az állat- tenyésztés korszerűsítése és fejlesztése lenne a célszerű. Számos melléküzem kapcsolódhatna az állattenyésztéshez, mint például szalámigyártó üzem (sertéstenyésztés), gyapjúfeldolgozó és irhabun- daüzem (juh- és sertéstenyésztés) stb. A táj természeti kincsekben gazdag, a belső területek kitűnő pihenési lehetőséget nyújthatnának. Az idegenforgalom fejlesztésének tehát megvannak a reális lehetőségei. Turistaszállók, vadászvendéglők, kilátók, vadászati kiállítások rendezése lenne a legfontosabb feladat. A falumúzeumok, a skanzenek — 4 zalaegerszegihez hasonlóan — kiegészítenék a tájrajzot. Itt a már pusztulöban lévő értékes zselici házakat, fafaragványo- kat, bútorokat gyűjtenék ösz- sze. E '“’ rdemes tehát megmenteni a Zselic kincseit, újra fölfedezni a tájat, de ott, ahol keletkezett a kultúrája, magában a Zselicben! Dr. Vuics Tibor Felvételizők Kevés a fiú — Ritka az önálló gondolkodás sőbb —, és nem kevés Göllén a »házi könyvtár« sem. Tér mészetes, hogy a legnépsze rűbb és a legkeresettebb író Fekete István. A tantestület asztalán egy régi bronzlelet — csengő — Fekete Istvánt idézi, ö ajándékozta az iskolának, s min mondják, húszezer forintot ér A fiatal pedagógusok elárulták a »csoda« eredőjét. — Egyszerű a nyitja mindennek. A község gazdaság alapjai olyanok, hogy biztosan lehet tervezni és szervezni a közművelődést. Éc hogyne lenne kedvük csinálni a pedagógusoknak, ha még a városi középiskolába járó egykori diákjaik is szívesen jönnek vissza a néptánccsoportba ... Sok jó gazdája van a köz- művelődésnek Göllében, s pat- rónusa is. De még jobb lenne, ha a helyi tanacs alkalmazna egy főállású népművelőt is. Rendelés — rövidhullámon — Én itt maradtam. S munkámmal bizonyítottam igazamat — mondja dr. Takács Béla körorvos. Néhány évvel ezelőtt intri- kus, névtelen levél indult el s mindenki azt várta, hogy körorvos elmegy, ö maradt és rendelt tovább, betegei és gyógyításai mutatták valóban igazát. S mi több, akkor indult igazán harcba a jól felszerelt, szebb rendelőért... — A vidéki élettel néha együtt jár az ilyen intrika, de már vége. Nincs tüske utána Nézze, engem valóban a betegeim igazoltak, s ők a munkám értelme is. Persze nehéz az orvosnak. Beteghez hívtak, láttam, vakbél. Ha I CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR IC. Szántód! előjön az asztal mögül és férevonja Luciánót. A többiek közben ügyet sem vetve Luciánóra, kifüstölnék a teremből. — Megvan a szobája, kezdheti a munkát — mondja Szántódi. Luciánó kétségbeesett mozdulatot tesz a társulat után. — Ha most nem megyek velük, egy vasat sem kapok a segélyből. Szántódi fölényesen elmosolyodik: — Ne legyen kicsinyes! Milliókról van szó! Belekarol Luciánóba és magával húzza. Egy végtelennek tetsző csigalépcsőn vonszolja felfélé Szántódi Luciánót. Végül megérkeznek a tánácsháza épületének ódon, elhagyott, poros toronyszobájába. Kis, lőrésmyi ablaikofk, s asztal, szék, csupasz sezlony. Szántódi úgy mutatja meg a szobát, olyan elégedetten, mintha a paradicsomot mutatná meg neki. Az asztalon felhalmozva a Sportfogadás sárga füzetei, a lottószelvények, papír, ceruza, füzetek. — Hát itt dolgozhat. Ez a tűzőr szobája egyébként, most elküldtem szabadságra. Luciánó kinéz az ablakon. — És nekem most a tűzre is ügyelnem kell? — Fityfenét! Nem lesz itt most tűz. Maga. ne törődjön semmivel, csak csinálja meg az egyenletet minél előbb. Én az ellátásáról is gondoskodom. — De hát én este fellépek. — Fél hétre minden este kocsit küldök magáért, a kaját pedig a kisbiró hozza reggel, délben, este. Mi kell még? Luciánó tétova mozdulatot tesz. — Semmi. * * * A vásártéren felállított cir- kuszsátor felé mérhetetlenül sok ember áramlik. Ez az áramlás azonban nem teljesen spontán. Iskolák és szervezetek vonulnak kettős sorokban. Az iskolákat tanáraik vezetik, tsz-ek és ktsz-ek jönnek. Vezényszavak röpködnek. Aztán a város felől feltűnik egy nagy fekete kocsi, megáll a cirkusz hátsó bejárata előtt. A sofőr kinyitja Luciánónak az ajtót, Luciánó kiszáll és bemegy a sátorba. * * * A toronyszoba éjszaka. Óvatosan, lopva nyílik az ajtó, és belép Szántódi. Luciánó a priccsen alszik, horkol. Szántódi az asztalhoz megy, s az ablakon besütő hód fényénél megpróbálja ellenőrizni az eddigi eiredményt. Számokkal, egyenletekkel teleírt Száznyolcvankét fiatal nyújtotta be felvételi kérelmét a Kaposvári Tanítóképző Intézetbe az 1971/72-es tanévre. Az elnöki és szaktanári összegezést csak a napokban fogalmazzák, a lapokra felkerült adatokból azonban már kiala- í kult az idei felvételi végleges , , , , „ .... . . „ , ; képe. A tapasztalatokról Deli papírlapok között turkál, dej Ivánnal, a tanítóképző intézet nem ért belőlük semmit. Aztán Luciánóra néz, aki zavartalanul, békésen alszik. Nem tudja mit csináljon vele, félköltse-e vagy hagyja aludni. Végül mégis felkölti. Luciánó felrezzen. . j igazgatóhelyettesével beszélgettünk. A 182 pályázóból 11 volt j a fiú és 171 a lány. A beju♦ tásra három—négy fiúnak van ♦ esélye. A múlt évben már elő-™egv^T"- kérdezi! felvételivel fölvettünk ötöt. TeSzántódi. !hata .s?azasQOe11f3 é^fíyan?°P t nyolc fiú és 92 lány hallgatónk — Meg runes. j iesz. — Akkor máért alszik? Kedd van. Holnapután délig be kell dobnunk a szelvényeket. — Nem lesz meg. — Hogyhogy nem lesz meg?f ~ A jelentkezettek egyne; gyede nem felelt meg a vizs— Milyen volt a diákok felkészültsége? A felvételin érződik-e már az újszerű érettségi hatása? Nagyon bonyolult. '. gán. Az okok között elsősor— Az ultit tíz perc alatti ban azt említhetjük, hogy alamegoldotta, a billiárdot öt| csony pontszámokkal indul- perc alatt. j tak. S ha itt még jól szerepelLuciánó vállat von. ínének is, eleve hátrányban- Akkor szerencsém volt és! vannak- Az írasbeli f2dmé~ jó formában voltam. Most nem? gyengébbek, mint a szovagyok formában. | bebé- <Az lbén a ~~ í Ionosén nehez volt.) Mar máSzántóchnak ^ megvillan aj osztálytól kellene készülszeme, szörnyű gyanúja tá- j legalább azokból a tármad. Egyszerre minden at—? 1. •■.l. v, /. 1 omoiwairKni a nnnt. Egyszerre menet nélkül tegezni kezdi Luciánót. — Szóval át akarsz verni, te nyomorult csepűrágó. Már régen megvan az egyenlet, s te suttyomban bedobod a szelvényt. Luciánó elszomorodik ettől a gyanúsítástól — Nincs meg az egyenlet, és lehet, hogy nem is lesz meg, csak pénteken délelőtt háromnegyed tizenegykor. Szántódi sötéten bólogat. — Pénteken háromnegyed 11-kor? A húzás előtt negyedórával. Azt ■ hiszed, hogy én most léptem le a favédőről? (Folytatjuk) t gyakból, amelyekből a pontarányt számítják. Sajnos a korábbi tapasztalatok nem változtak: a miagyar irodalomban még mindig cselekményismertetésre szorítkoznak. Ritka, aki vázlat alapján szabadon, összefüggéseket feltárva felel, illetve beszélget. A történelemben is hiányzik a lényeglátás, az értelemszerű összefoglalás, csoportosítás. Az a benyomásunk, hogy sem az ismeretanyag nem elég szilárd, sem az elemzést nem »tanulták« meg a fiatalok. — És a pontok hogyan tükrözik ezt? — Húsz pontot senki sem szerzett. Egy kislány Dombó- ? várról elérte a 18,5 pontot. Ketten tizennyolcat, ketten 17,5-öt szereztek. A többség 15,5 és 11 között gyűjtött. — Találkoztak-e újszerű indoklással: miért akarnak a pályázók pedagóguspályára menni? — Nem. Csak az ismertebbek hangzottak el most is. De azoknak hinnünk kell. Az élet bizonyítja, hogy csak néhányan válnak meg a tanítástól a tanítói oklevél megszerzése után. Amit tehát mondanak — a pedagóguspálya iránti őszinte vonzalom —, igaz. > — Helytállóak-e a középiskolák jellemzései? — Iskolája válogatja. Mindig akad egy-két szélsőséges vélemény, amelynek éppen ellenkezőjéről győződhetünk meg. A jellemzések nagy hibája: nem elég konkrétak. Nem tudunk velük mit kezdeni, nem mondanak el a gyerekről tulajdonképpen semmit sem. Olyan jellemzések kellenének, amelyekben azt adják tudtunkra, hogyan illeszkedik például egy ifivezető a gyerekek közé, tud-e játszani, mesélni, felta- lálja-e magát. Ügy látjuk, a középiskolákban elég felszínesen ismerik a gyerekeket. — S az itteni alkalmassági vizsga? — Itt csak zenei hallást, beszédkészséget, színlátást, testi alkalmasságot vizsgálunk. Bár törjük a fejünket a vizsgálat pedagógiai jellegű bővítésén. Az előbb említettek viszont igen fontosak, mert elterjedőben van a hanyag, lezser beszédstílus, sokan badarnak, raccsolnak, selypítenek. S még egy észrevétel: túl érzékenyek a fiatalok. Belekérdezünk, kisegítjük, s szinte összeomlanak. Megrettennek, elkezdenek sírni, és azután ott áll a bizottság tehetetlenül. Több szereplési lehetőség kellene a középiskolában. Több beszélgetés: egymást javíthassák ki, szokjanak hozzá a közösségi munkához. B. Zs. SOMOGTI NÉPLAP Szombat, 197L július 10.
