Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-31 / 178. szám
I Ki itt belép — találkozik a könyvvel Miről álmodtak a harmincas években a fűszerespult mögött, a kávé, a szultánkenyér, a hatalmas ölű fiókok árnyékában a boltosinasok? Bizonyára arról, hogy egyszer tisztelettel szól majd hozzájuk a Segéd Űr. Sőt, egyszer övék lesz egy gyönyörű üzlet, Zavagyil Géza nagyatádi boltosinas másról álmodott. Álmaiban könyvek hőséi keresték fel: Kelet meséiből, az egri vár fokáról, s mindenünnen, ahova csak esténként betekintett a fekete betűk sorait falva. A nagyatádi boltosinas arról álmodott, hogy jön egyszer Sztambulból egy dzsinn, vagy a Hetvenhét magyar népmeséből egy aranyhajú tündér — egy intés; egy mozdulat; és elszáll a vén pult, eltűnnek a nehéz zsákok, a morgó vevők, elporlad a fűszerek nehéz szaga is- Helyette könyvek és könyvek, szépek, újak, fényesek sorakoznak majd a polcokon. A kirakatban színes meséskönyvek hívogatják a gyerekeket. Üj kiadványok, szépirodalmi és szakmai termés csalogatja az üveg mögött a felnőtteket. Percenként nyílik az ajtó a marcali könyvesboltban. — KRESZ-könyv van? — Még nincs ... Fejkendős néni. — Az onokám kérdezted, a fesztivál megvan-e már füzetbe? — Igen, kapható. Az üzlet forgalma tavaly hárommillió forint volt. Az üzlet vezetője: Zavagyi! Géza— Ezerkilencszázötvenegy- ben teljesült az álom. Könyvespult mögé állhattam Nagyatádon. Aztán egy év múlva Marcaliban. * A járás központi könyvesboltja. A polcok eresztéke szinte megroskad az olcsón kapható, de mégis drága súly alatt. Külön a zenei, a szépirodalmi művek, a gyermek-irodalom, a pedagógiai kötelező olvasmányok, szakmai, ideológiai szerzemények és a költészet. S külön asztalon az újdonságok — a szomszéd asztalkán a hanglemezek. Mondják: a könyvesboltos kevesebb mint kereskedő. A marcali bolt példázza; — több is. o — Nézze a statisztikát, mi volt 1951-ben, mi hatvanhétben és mi most •.. Milliós nagyságrend, a régi örömmel várt napi egy vevő után. repe van a gyermek- és ifjú- ságságvédelmi munkában. A megőrzőkbe szállítják az elfogott csellengő vagy az állami nevelő intézetekből szökött fiatalokat. Amíg a szülők vagy az intézetek értük nem jönnek, addig itt egy-egy gyermekvédelmi felügyelőre bízzák őket. Szállásuk van, napi háromszori étkezést kapnak, olvashatnak. Nemrég született meg a 4 1970. MM számú rendelet, amelynek lényege: mindenhol ideiglenes gyermekmegőrzőket kell létesíteni. Nem kis büszkeséggel írjuk le, hogy megyénk ezen a területen megelőzte az országos intézkedést. Akkor országszerte figyelmet keltett egyedülálló kezdeményezésünk: a megyei rendőr- kapitányság és a gyámhatóság indítványozására 1965-ben létrejött az első gyermekmegőrző Balatonkilitiben. Majd ezt követte egy Fonyódon is. A felügyeleti bázishelyek a rendőrség és a gyámügy munkáját könnyítik. Bizonyítson a statisztika: nyaranta 200—300 fiatal került be a rendőri szobákba: ebből mintegy száz állami gondozott volt. A megőrzőt egyébként évente az általános iskola egy részének átrendezésével alakítják ki. Ami azonban hat évvel ezelőtt még } jó volt — mint újító, kezdő lé- ; pés —, ma már szinte csak J névleges. Szükségmegoldásnak } is éppen hogy megfelelő. Bala- ; tonkilitiben az idén a megőr- ] zőben nincs például rendes aj- ! tó. Az ablakon sehol sincs j rács, őrzésre alkalmatlan. A ; gyermekvédelmi felügyelők« félnek, aggódnak, a fiatalok i pedig hamar föltérképezve a t körülményeket meg is kísérlik ♦ a szökést. A balatonkiliti meg- j őrző más szempontból is rossz } helyen van: nehezen megköze- , líthető. Sürgető a feladat: Sió- $ fokon mihamarabb egy megfe- í lelő, jól fölszerelt megőrzőt CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR Elöregedett az úttörőkezdeményezés Megőrző ajtó nélkül A SZAKEMBEREKEN kívül I szezon után a csatangolókat kevesen tudják, mi az a gyér- Kaposvár vonzza a leginkább, mekmegőrző. Pedig fontos sze- | Ide tehát egy télen-nyáron működő ifjúságvédelmi »állomás« kellene. Természetesen a pedagógiai szempontokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Föltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a megőrzők ne a »börtönök« hangulatát idézzék. Szerezhessen itt kellemes élményt a fiatal, sőt néhány jó öteletet és tanácsot szabad ideje emberibb, ésszerűbb eltöltésére. A megőrző komoly felügyeletet, de ne sivárságot jelentsen, hiszen célja: a nevelés. Mindezeknek nagy anyagi vonzata van, amit máról holnapra nem lehet teljesíteni. De ha sohasem kezdjük, sosem végezzük — a közmondás szerint. És a rendelet szerint is sürgősen kezdeni kell! A LEGUTÓBBI ellenőrzés alatt a szakmai vita arra is rávilágított, hogy a gyermek- megőrzők más egyéb küldetést is betölthetnek. Így ha kellően ellátják ezeket egészségügyi fölszereléssel, akkor fontos vizsgálatok színhelye is lehet. Különös tekintettel a nemi betegségek megelőzésére, a nemi betegek felkutatására érdemes lenne fontolgatni a megyében a rendszeres orvosi ellenőrzés megszervezését is. ß z — Mi fogy különösen? — Nem is gondolná! A zenei művek, zeneszerzők életrajzai. — Hatással van ez valamelyest a hanglemezforgalomra? — Feltétlenül. Ha elviszi a Gershwin életrajzot valaki, kíváncsi lesz a muzsikára is. Persze a táncdaloké a pálma, de érthető. Arányaiban kell nézni a dolgokat. — Ki a legjobb vevő? — Aki ide betér, az mind jó vevő. Mégis, ha egyszer nyugdíjba megyek, arra emlékszem szívesen visssza majd, amikor betért egy-egy falusi öreg, és könyvet kért az unokának. És én kérdem; milyen az unoka, mit szeret. Aztán ajánlom a könyvet. A könyv a legszebb ajándék. Nem propagandából mondom. A kis boltnak néha rangos vendégei vannak. — Gyakran jönnek ide költők, írók... És nem beképzeltség, de jó néhánnyal baráti közelségbe kerültem. Néha nálam maradnak éjszakára, és olyankor folyik az eszmecsere. — Miről? — A találkozón, ugye, nem illik, hogy én kérdezzek, ezért otthonra halasztóm az érdeklődésemet. Ilyenkor feltárul előttem az az izgalmas folyamat: hogyan születik az. irodalmi alkotás. — Elégedett? — Hogyismondjam- Volt egy vágyam — nem teljesült, de mégsem vagyok elégedetlen •.. — Végigsimítja homlokát, aztán apai büszkeséggel magyaráz. — A kislányom úgyszólván itt nőtt fel a könyvek között. Azt hittem, egyszer neki adhatom át a rendeléseket, a beszerzés gondjai“, a boltot. Nem így lett. Másfelé vitte a könyvszeretet — tanárnő akar lenni mindenáron. o — Nézze, szerkesztő elvtárs, ha már cikket ír rólam, írja meg a gondokat is. A jó könyvkereskedőnek legnagyobb gondja az ellátás. Már akinek szívügye. Nekem az. Sokszor van úgy, hogy nem kapom meg a kért, de keresett könyvet. Nincs raktáron a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalatnak. De lehet, hogy van az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak vagy a Művelt Népnek ... Hát miért jó az, hogy három vállalat háromféle ellátást biztosít Magyar- országon? Nem lehetne ezen segíteni, mondja? Tröszt Tibor • « Önzetlenül, szeretettel Ez a takaró néhány hónap múlva valahol messze Vietnamban valakit a hidegtől fog védeni. Ki tudja kihez kerül, ki tudja kinek nyújt majd meleget ... Most itt van félig készen. A csillogó horgolótűk boszorkányos gyorsasággal hurkolják a fonalat és időnként egy-egy női kéz eligazítja, végigsimítja a kész munkadarabot. Ezekben a mozdulatokban minden benne van. Egy si- mogatás gyakran többet mond el, mint bármilyen szépen művelt gondosan megfogalmazott mondat. .. — Szinte megható az az őszinte, szívből jövő törekvés, ahogy fogadták a »takarót Vietnamnak« akciót já- rásszerte a nők — mondta Horváth Erzsébet, a marcali járási pártbizottság nőfelelőse. — De mindjárt hozzátehe- tem, hogy nagyon sokfelé nemcsak a nők mozdultak meg, hanem a férfiak is. Egvszerűen nincs olyan üzem, szövetkezet, hivatal vagy szervezet, ahol ne történne valami ez ügyben. Tények, adatok, vállalások: a Marcali Mechanikai Müvek elko üzeméből 25 takarót már el is szállítottak; a kesztyűüzem négy, a marcali és böhönyei ÁFÉSZ hat—hat, a böhönyei ktsz három takarót ígért. De sorolni lehetne tovább a példákat. Szépek, viszont akarak. És az akarat nem ismer lehetetlent. Egyezséget kötöttek az óvoda nődolgozóival: ők összegyűjtötték a pénzt, megvásárolták a fonalat, a kötést, a horgolás! pedig elvállalták az óvodában dolgozók. Egy takaróban így sokak munkája, áldozatvállalása van benne. — De meg lehetne említeni a szövetkezeteket is — sorolta az újabb példákat Horváth Erzsébet. — A mezőgazdaságban most nyáron — tudja ezt mindenki — igen nagy a munkacsúcs. Szinte képtelenek most arra falusi asszonyaink, hogy a takarók készítésére szakítsanak időt. Ügy határoztak, hogy ha az első szállításra nem is, a következőre, mikor már megcsendesedik a határban a munka, minden szövetkezet legalább egy takarót küld majd. Persze itt is vannak kivételek, például a somogy- szentpáliak éppen a közelmúltban úgy határoztak, hogy a szociális alapból vásárolnak tíz kiló fonalat, és ebből már az első szállításra készítenek takarót. A Hazafias Népfront mellett működő tap- sonyi nőbizottság pedig 4300 forintot küldött az Országos Nőtanácsnak. Így járult hozzá az akcióhoz. Megannyi szép példa, megannyi leleményes megoldás. A korábbi, néhány évvel ezelőtti akció során a járási összesen öt-hat takarót küldött Vietnamnak. Most az eiszínesek, változatosak ezek aj ső szállítás idejére várhatóan munkák éppúgy, mint az ötletek, melyek most az akció során minden biztatás nélkül kipattantak a nőkből. Például: 1 a Marcali Építőipari Ktsz-nél kevés a nődolgozó. Eléggé nehéz a munkájuk, elfoglaltságuk szinte lehetetlenné tette, hogy saját maguk készítsék el a takarót. Adni hatvan—hetven készül el. Nyolcvan nő dolgozik az Óbudai Gépipari Ktsz marcali üzemében, legtöbbjük »bejáró«. — Mikor hírül vettük az akciót — idézi fel a nem is oly régmúltat Kovács Józsefné, a nőbizottság tagja —, megkérdeztük az asszonyokat, mi a véleményük. A válaszok teljesen »egyhangúak« voltak: természetes, hogy nekünk is kell tennünk valamit. , — Igen ám, de először pénzt kellene szerezni — szól közbe Dávid Györgyné, a nőbizottsóg másik tagja. — S itt ismét a legnagyobb egyetértés fogadta a javaslatot: adjuk össze a pénzt. Nők, férfiak, válogatás nélkül, ki mennyit tudott, ajándékozott. Így gyűlt össze 1735 forint. Aztán tizenkét asz- szony, lány — Lukács Istvánná, Máthé Anna, Kálmán Katalin, Németh Istvánná, Papp Károlyné, Izsák Éva, Varga Lajosné, Kovács József né, Dávid Györgyné, Várfalvi Istvánná, Samu Lászióné és Fonyó Ilona — megkezdték a munkát. — Fonyó Ilona a »mester« — mondják —, ő tanította meg, hogyan is csináljuk. Mikor a legutóbbi szabadszombaton az üzem vietnami műszakot tartott, a takarót készítő asszonyok, lányok a műszak alatt ezt csinálták. Csöndör Lajos telepvezető, Báli István párttitkár ahol csak lehet, messzemenően segíti a nő dolgozók nemes, szép törekvését. — Nehéz azt elmondani, milyen ' különösen jó érzés ezeket a munkákat készíteni... Ez a takaró néhány hónap múlva valahol messze Vietnamban valakit megvéd a hidegtől. Most itt van félig készen. A csillogó horgolótűk boszorkányosán hurkolják a fonalat, és olykor egy-egy női kéz megsimítja a kész munkadarabot ... Vörös Márta font sterling franknál. jobb pénz a Zima kételkedik. — Biztos ez, Luciánó? Luciánó egyszerűen nem ér— Agárverseny-eredmények. Most jött a telexen. Luciánó félretolja a papírt. Ekkor egy kis automata bú— Agárral egyelőre nem „ása után magától kinyílik a ti ezt a kérdést, foglalkozom. ^igy szárnyasajtó, és feltárul Zima kitör. — Pedig nem hagyhatjuk a hálószoba. Egy nagy, balda- — Hat ez óriási. Ez a bombennük ezt sem. hinos ágyon feküsznek egy- ba üzlet. Ezzel aztán kifoszt— Persze, de később. más mellett a szerelmesek. luk az angol bukikat! Zima visszamegy a helyére. Luciánó szörpöt iszik. Zima egy nagy londoni buk----- aztán „. . c mecáll az mékernél megköti a fogadást. Z ima es Szantodi megáll az 0daáll a pulthoz_ Előbb egy 4 agy előtt. kisebb tisztviselővel tárgyal: Aiciano moso yo0va — Szeretnék egy fogadást miután kötelességszerűen íleredmenyt. kötni a mai versenyekre. 28. Luciánó még számol feláll, nyújtózik. Nézik, s várnak. Ö Margitra néz. Ezt mindenki megérti. Belekarol Margitba, és átvezeti a lakosztályába. egy eléggé rendkívüli fogadás, meg kell beszélnem a főnökkel. Hátra megy. Kisvártatva előjön a főnökkel együtt, aki a kezét nyújtja, s bemutatkozik Zimának. — Rogers. — Zima. — Uram, az ön fogadása olyan képtelenül merész, hogy — Holnap délután Epsomban az első futamot a San Re- ~ ^ úgyszólván semmi esélye mó nevű ^ör nyert orr- Remo la'ndíf 3 %Tíél hosszal a har- 13311 Great Orlando 3 és fél szándékát, én ezt önnek a ná- madikat Red Star nvakhosz- hosszaI’ a harmadikban Red lünk használatos leghosszabb nagy szalonban idegesen sétál szal Star . nyakhosszas győzelmét oddsal adom, azaz: kétszázötgyelmeztetem önt, hogy a nyekell átadni. Sokszor az objek- } tív okokon kívül anyagi érdé- ; _ Mermyi 9x5? Ezt eiszákék is lassítják a tetteket ♦ moitad (hasznosabb ugyanis üdülők- t _ „. nek bérbe adni minden vala- : Mosoly, puszi. Luciánó egy Zima. mirevaló épületet). j másik papírt ad át. A 4/1970-ES rendelet a fele- | — Na, most ezt nézd meg! lőtlen szülőket is »elgondolkoz- J Számold össze, hány kanca tatja«. A gyermek eltartási ♦ volt tavaly, május 19-én Ep- költségeinek egy részét az ál- | somban a harmadik helyezet- lam megfizetteti; az összeget X tek között! csekken az illetékes megvei ; Margit visszaül a helyére, tanácsok pénzügyi osztályaira j halom újság & füzet elé, kell eljuttatni. A Balaton-parti t - ri gondok megoldása ugyanakkor! ' ,, még nem zárja le a probléma- • Zima is egy cetlivel lep ele. kört. Nincs megőrző a megye- ♦ — Ez mi? — kérdezi Luciászékhelyen sem. Pedig a nyári i no. orr_ -------------------------sincs, és amennyiben ön ezek R emo orrhosszal, a második- után is fenntartja fogadási Margit hálószobája előtt, a Szántódi egy kis asztalkánál passzianszozik. Zima megáll előtte. Kétségei vannak Luciánót illetően, s befelé int a fejével. — Nem lesz ez.sok? — Hát, nekem már elég volna, az biztos. Az asszonnyal. Zima hangosan gondolkozik. — Odaát Monte Carlóban kevesebb is elég volt neki. Szántódi megnyugtatja. — Ez nagyobb üzlet lesz. A szeretném fogadni, valamint ven az egyhez... Luciánó Jelemeli _ a kezét, 3fn ^ íutam' ~ A fogadást fenntartom. — Hogy érti ezt uram? — Ahogy mondom: nem lesz győztes. Egy ló sem ér be a célba. És ha San Remo nem _ orrhosszal nyer, már akkor is leesik az álla. vesztettem. _ Talán tíz •szeggel?61”’ Uram' Mi,yen °sz~ mondani, uram. ’ Attól függ, milyen odd- “ Nem’ tízezer fontot sál kapom. A bukméker bambán néz. — Engedelmesei, uram, ez (Folytatjuk) Zima a kezét dörzsöli. hogy még nincs vége. — A negyedikben nem lesz győztes. Rábámulnak, s nem értik. Luciánó folytatja: — A negyedik futamban egy ló sem éri el a célt. — Hanem? — csodálkozik Zima. — Mind felbukik. — Akadályversenyben. “ Nem, Síkversenyben. — Uram, ahogy parancsolja. Milyen összeget írhatok be? — Tízezer fontot. A hidegvérű angol bukinak fontot akart SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. július 3L
