Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-30 / 177. szám
A bizalomból faragtak „Kifizették44 a gyerekeket A gyermekek nyári munkavállalásairól mindig elismeréssel, szólunk. A fiatalok számára nagyon hasznos, ha már jóval az iskolai tanulmányok befejezése előtt megismerkednek a fizikai | munkával, megtanulják beosztani a pénzüket, gyakorolják a beilleszkedést a különböző munkahelyi közösségekbe. A gyerekek végsősoron a felnőttek világáról, az erkölcsi normákról alkotnak így mozaikszerű képeket. És egyáltalán nem mindegy, hogy ez a 18—23 éves korra összeillesztett vélemény többségében pozitív vagy negatív részekből áll-e. Baranyai Attiláék esete már azért is érdekes, mert ha megrajzoljuk a panaszok és a tanulságok eredőjét, ez sajnos túlmutat az Épületasztalos- és Faipari Vállalat kapuin. Fényt vet más munkahelyekre is, amelyeket eddig esetleg nem tudtunk »-tetten érni.« Mi történt? Lapunknak a gyermekmunkáról szóló képes riportja után egy kisfiú apja keresett fel bennünket. Elmondta, hogy a parkettaüzemben — úgy érzi — becsapták a fiát és társait. Olyannyira sértette ez a gyerekek lelkiismeretességét, hogy a fia tíz nap után vissza sem ment dolgozni. Panaszát diáktársai nevében is teszi (a panasztevő apa egyébként pénzügyi szakember), csak a többiek nem tudták, kihez és hová forduljanak. A kisfiú Baranyai Attila most lesz 14 éves, a Tóth Lajos iskolában tanul. Az apa: — Ne higgye, hogy a pénz miatt tesszük! A fiam éveken át a nagymamánál segített a földeken, »kea népi játékok Hajdú Gyula szerkesztésében Magyar népi játékok gyűjteménye címmel hasznos kézikönyv jelent meg, melyet a somogyi iskoláknak is ajánlunk. Föllapoztuk a kötetet, néhány »hazai« népi játékot is találtunk benne: a szennai pecsenyeforgatást, a göllei féllábast, meg hírom szennai játékot; a suszterozást, a vadászozást és a csillagugrást. A kézikönyvhöz Katona Imre, az Egyetemi Néprajzi Intézet adjunktusa írt előszót. Nem állhat meg az idő a gyermekjátékok területén sem — írja a szerző. A hagyományos alapanyagnak azonban nem szabad elvesznie, a megújulásnak belőle kell gyökereznie. A Magyar népi játékok gyűjteménye rövid történeti ismertetése után leírja a nálunk ismeretes játékok csoportjait. Megkülönböztetünk eszerint: énekes—táncos gyermekjátékokat, színpadi, társas népi játékokat, mozgással egybekötött játékokat, sportszerű Augusztus 20-21: kétnapos munksszünet Mivel az alkotmány Ünnepét az idén egy nap választja el a legközelebbi vasárnaptól, a rendelkezéseknek megfelelően az augusztus 22-i heti pihenőnapot augusztus 21-re hozzák előre. Ily módon a munkaidőbeosztás a következőképpen alakul: augusztus 10-e, csütörtök szombati munkaidőbeosztás, 20-a, péntek munkaszüneti nap, 21-e szombat heti pihenőnap, augusztus 22-e, vasárnap pedig rendes munkanap. Ahol a szabad szombat erre a hétre esik, ott augusztus 20-a munkaszüneti nap, 21-e szabadnap. 22-e heti pihenőnap, augusztus 19-e. csütörtök rendes munkanap. reset« nélkül. Ez az első év, hogy úgy döntött: munkahelyre megy. Morálisan van ennek lemérhetetlen hatása. A fiam és egy csoport úgy reagált rá, hogy szólt, elkülönítette magát attól, amit elítélt. Mit is tehetne gyerekfejjel? De így fogalmaztak: ahol becsapnak bennünket, oda nem megyünk. Hiányosság az is, hogy a gyerekeket nem tájékoztatják pontosan, és egyértelműen, menynyi a norma, s mik a jogaik. Folytassuk csak az édesapa gondolatmenetét. Egy_ csoport tehát nem dolgozik, de bizonyára akadnak olyanok, akik mégis pénzt akarnak keresni. Kipuhatolják tehát, miként lehetne mégis, és ennek érdekében hogyan kell a munkahelyen »cselekedni«. Netalán még barátaik, iskolatársaik rovására is, vagy szüleiket félrevezetve. Nemcsak tiltakozva, hanem aggódva is kopogtattunk a vállalat igazgatójának ajtaján. Baranyai Attila itt neki mondta el észrevételeit. — Mi úgy tudtuk, hogy szorgalmas munkával lehet itt keresni. Mint ahogy egy- egy csoport keres is. A Csonka-brigád (a brigádvezető apja, Csonka József anyag- áru-forgalmi vezető a vállalatnál) tíz nap alatt 600 forint körül kapott. Mi ugyanennyi időre csak alig többet kétszáznál. Ennyi különbség nem lehet. Egyidősek vagyunk. Persze, ők olyan faanyagot csináltak, amelyben nagyon jó a norma. De miért pont ők kapták? És miért nem mehettünk mi is fölváltva oda dolgozni? A legjobb munkaanyaggal sem lehet négyszáz forint különbséget teljesíteni. Volt olyan és vegyes sport gyermekjátékokat. A válogatás., több százat sorol föl ezek közül, az iskolák igényességétől függ, hogy mennyit ismernek meg belőlük a gyerekek. A kézikönyv négyezer-hat- száz pédányban a Sport Kiadónál jelent meg. Az értékes mű margójára kívánkozik: Somogy elég gazdag népi gyermekjátékokban — a gyűjtemény korántsem merítette ki a témát —, érdemes lenne mielőbb összegyűjteni valamennyit a megyéből, mert az idő nagy veszteséget okozhat. Az országos gyűjtést tartalmazó Magyar népi játékok reméljük arra ösztönzi a somogyi pedagógusokat, hogy saját falujukban — és a környéken — utána néznek, hogyan játszottak a gyerekek szülei, nagyszülei. H. B. Felköltenek. Kell a hely. A kocsi zsúfolásig tömve. Már közel Kaposvár. A párás ablakon vízcsepp gördül.. ■ Állomás. Alvók. Szendergők. Sebes röptű vonatra várók. Dübörgés, megafon harsogása ... Mennek. Jönnek- Katonákat vár ásítva a kaszárnya. Munkások. Gyárak csipkerózsika-csendje. Árus kezéből újság lebben. Népsport. Fehér madár. Szürkület — ritkul az éj- Mulatók fáradt serege botorkál. Minden sarok megosztja őket. Indulataik gitárhűro- kon pihennek. Nem szereztük meg a holdat. Pedig ott vibrált ujjaink hegyén... Vad ritmusok, tűzlükrű fények, ma is a földön hagytatok. Talán, ha kicsit pergőbb a dob, ha keményebben peng a gitár.- . Fáradt Zorbák. Az élet pár napra megint kibírható. Dereiig. FelUatódnak az árnyak. Gesztenye virága világuk. Gyengül lépteim, kop- panása. Kapuk elé kitett szemét. Hamu (még mindig fűíiú, aki a száz forint előleget leszámítva negyven fillért kapott kézhez. A máglyák összeszámolásánál gyakran kevesebbet írtak föl. Néha, mire visszaértünk az előző munkaterületünkre, »eltűntek« a máglyák, és nem számították föl nekünk. Mi nemegyszer följegyeztük, és panaszt is tettünk. Feri bácsi (Simon Ferenc művezető) azt mondta, a pénzért meg kell dolgozni ám, fiúk! De mi a pénzünkért megdolgoztunk. Többet senki sem akar, csak ami jár ... Az elszámolásokon minden egyezett, a kimutatások, a dokumentumok pontosak. De a bér lapot már csak annak adták oda — pedig ez szabálytalan —, aki reklamált. És ott már nem is lehet hiba. Előbb követtek el vétséget. A szándékban, és abban, hogy lebecsülték a gyerekek éberségét, figyelmét, igazságérzetét. Horváth Ferenc csak ez év márciusa óta igazgató itt. Nem mentsége azonban ez, hiszen az első nap után ő felel azért, ami a vállalatnál történik. Nehéz lenne kinyomozni, tudott-e a dologról, vagy őt is félretájékoztatták beosztottjai a munkával kapcsolatban. Mint kiderült: évek óta panasz van itt a gyermekek nyári foglalkoztatásakor. — Hallottam róla én is — mondja az igazgató —, de na "«cm ritkán vagyok itt. Hetente két-három napot. Az iratokat rendben találtam, visszamenőleg mást, sajnos, nem tudok ellenőrizni. Bosz- szantott és bántott a dolog. Igyekszem a jövőben jobban szemmel tartani a gyerekmunkát, Hiszen a jó hírnév a vállalat érdeke is. Most mindenesetre elrendeltem, hogy csakis a gyerekek aláírása után lehet naponta továbbadni a teljesítménylapokat. Reméljük, meg is engedik majd, hogy aláírják a gyerekek. Űk pedig ha igazságtalanságot éreznek, mernek szólni. A vállalatnál többen is említették: azért nem viszik oda a gyerekeiket, mert tudják, »mi folyik hátul az udvarban.« Kár, hogy éveken át csendben elnézték ezt. Sajnos, névtelenül más vállalattól is érkeznek jelzések, de a nyilvánosságot már kevesebben vállalják. Értsenek hát ebből a fiún kívül a ve- jek is! Mert a gyermekmunka is sérthetetlen. Ebben a korban beidegződhet a becsületes magatartás és helytállás, de az ellenkezője is! Felelőtlenség, hogy az »ifjú munkások« munkába vetett bizalmát faragják az ilyen szabálytalanságokkal. És az is elítélendő, ha a szorgalmas gyerekek béréből teszi bárki is zsebre a hasznot. lenek?!), tojáshéj, fémdobozok. Hétfő. Űj nap, új hét. Berregésre készülnek a vekkereik- Kutyák — nász után. Világosodik. A föld megállíthatatlanul fordul tengelyén. Sírkövek hóunalma. Még nincsenek nevek. Talán ebben a pillanatban is születik valaki. Fázom, tehát vagyaik. Az ébredés fehér lovai villódz- nak bőröm alatt. Patáikon széthull a mámor. A lámpák röstellve erőlködnek. Tejeskanna fáradt ezüstje. Színes műanyagládák, zacskós tejekkel telten. Buszok. Egy-egy teherautó, motor. Bóbiskoló biciklisták. Jó ízű a levegő. A civilizáció szennyétől alig érintett. Az első napsugár, öt óra múlt. Elsuhan mellettem, egy boroswpeg arcúig nyakú# csíkiam. HA VALAKI tapasztalatot összegez a néptánccal kapcsolatban, feltétlenül örülnie kell. Kevés helyen támogatják és művelik a műkedvelők olyan szinten a néptáncot, mint nálunk. Korántsem légbőlkapott megállapítás ez, hanem sok olyan összevetés tanulsága, amely a külföldi fesztiválok, illetve külföldi együttesek vendégszereplése alapján született Délszláv Dráva együttesünk jugoszláv fesztiválról hozta el a pálmát —■ magyar színekben . .. Az eredmények kettős ere- dőjűek, melyek végül is a jó hírnévben kamatoznak. Egyrészt régen túljutottunk a »nagymagyar« gyöngyösbokré- tás szemléleten, másrészt nem erőltetjük már a néptáncot... Volt idő, amikor minden val- lamirevaló üzemnek külön néptánccsoportja versengett, s ez volt a kultúráiét mércéje. Ma, amikor egyre inkább az érdeklődés szerinti szabadidőtöltésnek ad keretet a közművelődés — mint mozgalom — ha gyökeret ver a néptáncszeretet, szép eredményeket produkál. A nagy Csepel fiataljai meg a kis Berhida^fiatal- jai között is. Az eredményekkel és erényekkel egyidőben azonban jónéhány gond is felüti fejét, nemcsak az esztétika, a koreográfia, hanem a szervezés területén is. A közművelődési rendezvények sorában egymást követik a fesztiválok. Nem vagyok fesz- tiválellenes, csupán azt kellene figyelembe venni, hogy a felesleges »felhajtást« kerüljék el. Sok pénzbe, sok energiába kerül, és gyakran rosszízű. A földvári találkozón újabb fesztiválötlet született (kettő van évente rendszeresen a déli parton, egy az északin, de- van Sátoraljaújhelyen, Szegeden, Zalaegerszegen, és biztosan még másutt is). Ha ezeknek a rendezvényeknek szakmai értékük van, ha előbbre viszik a néptánc ügyét, akkor megéri a fáradságot, megéri a pénzt is. De csak akkor! Reméljük, a meghívás és rendezés jogát illetően döntő szempont lesz a most megindult folyamatos minősítés. Az ilyen fesztivál jó, ha több a .kirándulás alkalmánál . .. Mert néhányan csak azért »néptáncolnak«, hogv előbb kijussanak külföldre. Tévedés ne essék, a műkedvelő is művészetet csinál. De ha a külföldi út elismerés és jutalom helyett érdek és egyetlen cél, akkor a szép küldetés olcsó megcsúfolása lesz. MINDEZEK ellenére nincsenek elkényeztetve néptáncosaink. Ahogy »visszaszorult« mint divat — s ez jó —, úgy lettek a gazdasági vezetők szűkmarkúbbak velük szemben. S ez a rossz. S nem is a felső üzemvezetés garasoskodik, és nem is pénzben. Főleg a középvezetők nem értik kellőképpen értelmét mindennek, s csupán azt látják benne, hogy alkalom »a lógásra«. S ha minden alkalommal INI ÁIL Az ég tiszta. Szép idő ígérkezik. A kémény füstöt ont. Játékos szellő félre fújja. Madarak fecsegnek. Nyíló sorompó — meglódul az emberboly. Férfiak. Elvétve egy-egy nő. Az utcaseprő. Vaskocsi. A kerekek iközt zörög a tartály. Az ember alacsony termetű. Megáll, veszi a szerszámait. Széles ívű mozdulatok egymásutánja- Kupacba vezényli a port. — Meddig tart egy seprű? — Két nap elnyűvik. Már nappal van. Sokasodnak a nők. Csak a gyerekek hiányoznak. Járműveik áradata. Rendőr. Pantomim. Még tabula rasa a nap. Betűkre vár. Tetteket hordozókra- Vajon mit vések ma rá? •te«« v«KM az igazgatónak kell döntenie egy három-négyórás távolmaradásról (évente két-három esetben), ha minden alkalommal végig kell csinálni a kényszerű tortúrát, az érthetően a fiatalok kedvét szegi. Hogy mégsem mindenütt ez a jellemző, annak ékes tanulságai a fesztiválok. A néptánc fejlődése műfaji megújhodást, gyakran útkeresést is jelent. Egyre több úgynevezett összefoglaló koreográfia születik. A művészeti vezetők egy blokkban ötvözik egy-egy tájegység jellegzetes férfitáncait, lánytáncát, párostáncát. Vagy egy-egy műfaj alapjegyeit nyútják szép ösz- szefoglalóban, mint például Bihari—Vízvári—Orsovszki Történeti verbunkja. Ugyanakkor tanúi vagyunk érdekes színpadépítő kísérleteknek is. Hiszen ahogy Vásárhelyi László szellemesen idézte: a parasztudvarból nem lehet a szemétdombot is felvinni a színpadra. Egy kissé erős, de találó hasonlat, és mindenképpen fedi a lényeget. Korántsem mindegy, hogy miképp jelenik meg a tánc a színpadi kompozícióban. Néha a koreográfus mintha »beleszeretne« a szép és látványos színpadképbe. Van az egésznek egy kis rossz íze, tablójellege. Néha revüsem állóképszerű, inkább néptánc- show. Nem ilyen értelemben széptánc a néptánc. Különösen a férfitánc veszít keménységéből — egyszersmind lényegéből is —, ha agyónstilizálják, szalomosan elfinomkodják. Nem kell ehhez feltétlenül »petrencés alkat«, a népszerű somogyi Orbán Csaba sem ilyen, kanász- táncában mégis megéled az egyszerű lépésektől az ugtá- sokon át a rusztikus esi egyszerűség, a dinamikus erő. EZEK A GONDOK — valljuk meg — kérdések inkább. Hogy milyen úton halad tovább a műkedvelő művészeti mozgalomban a magyar néptánc, arra a következő találkozók és a próbás hétköznapok munkája adja meg a váSzezonban — Budapesten Az idegenforgalmi csúcsidényben Budapest nevezetességeit is sok ezren keresik föL Képeinken: Turisták a Mátyús-templomn ál. Az idegenforgalom fellegvára: a Hotel Duna Intercontinental. Szennai csillagugrás Megjelent gyűjteménye Bán Zsuzsa 5 IGMOGTl NÉPLAP Péntek, Wll. július 30,
