Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-03 / 154. szám

hétfőtől Balatoni beszélgetések ’71 Tíznapos program készült a »Balatoni beszélgetések 1971«- re. melyet ismételten Siófokon renedeznek Si-tól 10-ig, a 14-e között. Három területet ölel föl-az idei rendezvény; is­kolatelevíziós módszertani konferenciát tartanak 5-tól 7- ig, pályaválasztási napokat renedeznek 8-tól 10-ig, a könyvtárak, múzeumok, levél­tárak vezetőinek háromnapos tanácskozásával fejeződik be a »Balatoni beszélgetések, 1971« programja. Az iskolatelevíziós módszer­tani konferencia számot ad majd a televízió tömeges isko­lai elterjedésének tapasztala­tairól. szó esik a nemzetközi tapasztalatokról is. Kelemen I Endre, az Iskolatelevízió ősz- | tály vezető je a tervekről ad tó- I jékoztatást, ezt jól kiegészíti az új filmek bemutatója. Hét­főn lesz a tévé-pedagógiai pá­lyázat eredményhirdetése. A pályaválasztás országos és megyei tapasztalatai hasznos tanácsokkal gazdagíthatják a részvevőket, és remélhetjük, nagy sikere lesz a pályaválasz­tási kiállításnak is, mely 8-ón nyílik a Siófoki Városi Taná­cson. Garamvölgyi József műve­lődésügyi miniszterhelyettes nyitja meg a könyvtárak, mú­zeumok és levéltárak vezetői­nek országos tanácskozását. A három intézmény közös ta­nácskozására első ízben kerül sor. Célja: fölmérni ezeknek az intézményeknek az együttmű­ködési tapasztalatait, a kap­csolatok fejlesztésének lehető­ségeit. A cUmbes-dambos felszín, az apró vízfolyások, a dombok között épült sajátos hangulatú falvak lát­ványa ragadja meg először a Zselicen keresztülutazó gon­dolat- és érzésvilágát. Északón a somogy—tolnai DARABOK ÉS SZEREPEK Az elmúlt színházi évadról A „nyári szünet“ ott lóg már a színház ajtaján, jóllehet az évad nem ért vé­get. A Csiky Gergely Színház művészei e napokban értéke­lik a mögöttük álló nehéz év­adot. Mert nehéz volt min­denképpen, s ennek egyik leg­főbb oka a már sokat emlí­tett színészhiány, a foghíjas társulat. A darabok, a szín­házi, esték mégsem okoztak csalódást a nézőknek, mert a vendégként szereplő színészek, rendezők alkotómunkája ered­ményeképpen; az évad a me­gyeszékhely közművelődésének értékes színházi élményekkel gazdagított részét adta. Sok ősbemutatót ígért a nyár végén a plakát, s ebből egy maradt el — amelyet legjob­ban vártunk —: Weöres Sán­dor darabja. Érthető a vára­kozás, hiszen az alkotó és a színház szó,szerint keresi egy­mást napjainkban, s ez a kapcsolat egyik nemtője a mai magyar dráma újhodásá- nak, kiterjedésének. Miként a színház megbízott igazgatója. Komor István ígérte, a jövő évadban ismét plakáton lesz — reméljük színpadon Is. Aktualitás tekintetében a mához szólt, jóllehet nem tár­sadalmunk moráljában és eti­kai rendszerében gyökerezik Camus — Faulkner darabja, a Rekviem egy apácáért. Ha­sonlóképpen jellemezhetjük Saroyan egyfelvonásosát: a Halló, ki az?-t. Mindkettővei mint rendező mutatkozott be Komor István a kaposvári Né­zőknek, s az utóbbi darabnál éppen a rendezés erényei pró­bálták pótolni az egyfelvoná- sos eredetiségének hiányát. Az egész program arra figyelmez­tetett bennünket, hogy a da­rabválasztás tekintetében nem­csak időben, hanem térben is közelebb kell jutni a mához, mindennapjainkhoz. Ügy is mint politikus színház! Ezt a küldetést egyetlen darab vál­lalta magára csupán: Szako- nyi Károly csaknem minden színpadon játszott — s félő, ezáltal kissé megkopott — Adáshibája. Zsámbé.ki Gábor két rendkívül friss, nyugodtan mondhatjuk, üdítő, sziporkó- zóan szellemes rendezése a fiatal művész kiforrott, de még jórészt a neveltetésben felduzzadt rendezői vénájáról árulkodik. Várjuk, hogy még több területen bizonyítson — a nagy sikerű Mandragora színvonalán. Talán különös a párhuzam, de Machiavelli mellett a má­sik bemutatott klasszikus — élő klasszikusunk — Németh László Galileije volt. Angyal Mária harmonikus rendezése mellett e darabban kaptuk az évad legnagyobb színészi tel­jesítményét a címszerepet ala­kító Bitskey Károly Jászai- díjas színművésztől. A vilá­gért sem kívánunk listát ké­szíteni a művészekről, hadd említsünk meg mégis néhány nagyszerű karaktert, így »évad után«. Dánffy Sándor szent- atyája, Schweiz András és Po­gány Judit kettőse, a vendég Mentes József, Kovács János, Iványi József, Olsavszky Éva alakításai, Garay József, Hő­gye Zsuzsa és Papp István kellemes epizódjai. Ahogy mondják, a »zenés társulat« erősebb Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban. Valóban így is van. A kivá­lasztott darabok között tallóz­va viszont mégis hasonló a kép — kissé közelebb kell jut­ni a mához. Azt hiszem, a leg­gyengébb zenés darab, a Pi­ros Jaguár aratta a legna­gyobb sikert. A paradoxon megmagyarázható. A leggyen­gébb jelző korántsem valami­féle kritikusi prüdéria szülöt­te. A közönségsiker ugyanis azt mutatja, hogy szeretik az emberek a könnyű, mulattató, zenés vígjátékot, de nem biz­tos, hogy ez az igény csak a Piros Jaguár — féle utánköl- téssel elégíthető ki. Az Ártat­lan Zsuzsiban — Laczkó Mi­hály rendezése, — eredetib­bek voltak a csipkelődések Is. Kellemes zenei élményt Oscar Strauss muzsikája, a látványo­san rendezett Varázskeringő teremtett. Gyökössy Zsolt má­sik rendezése, a Ketten Párizs­ban hanoslóképpén látványos volt és itt láttuk végre vala­melyest megifjodva a színház tánckarát. A kórus és a tánc­kar a korábbi években is a színház egyik legnagyobb gondja volt; sajnos az maradt az elmúlt évadban is. A ze­nekar általában egyenletes teljesítményt nyújtott, s külön örülhettünk a Mandragora muzsikájának, az ügyes szín­padépítő kísérletnek. az operettek Sdf5 — főleg á zövegkönyvek — jórészt át­dolgozás után kerülnek szín­padra. Ez félig sikerült Ka­posváron. Sok volt a mai »be­írás«, ötlet, tréfa, sajnos ezek nagy része közönséges, lapos ízléstelenség maradt. A köny- nyű műfajban kísért legjob­ban a könnyű siker is. Az év­ad kritikáiban nemegyszer szóvá kellett tennünk, hogy a színész nem dolgozott meg kellőképpen a figuráért. Kel­Manup CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 1 Ismerkedés a tájjal I — A tevéket fordítsuk Bé­jkés felé. Indulás 10 óra 15­* kor. t A falusi csárda mellett meg- | áll a menet. Damógyöngyei t igazgató úr kászálódik le az l egyik kocsiból elsőnek, és ha- ♦tározott léptekkel megindul a * kocsma bejárata felé. Ezt több lemes élmény marad Csorba István hídlakó clochardja (mindig ilyen igényességet szeretnénk tőle), Komlós Ist­ván szinte valamennyi kidol­gozott figurája, Bajor Ferenc Somogyi Géza. Réti Erika, Varga Tibor néhány szerepe, Boross István néhány táncos­komikus alakítása. Az iskolaszínház nem kis teher volt a társulat számára. Érdemes elgondolkodni azon. hogy ezt a feladatot a nép­művelői szervezés nyomán megoszthatnák-e jobb műked­velő együttesekkel? (Esetleg egy-egy színész vagy rendező vezetésével.) A társulat lét­száma, a körzeti színházzal együtt járó megterhelés miatt nem jutott már energia az In­tim Színpad műsorainak to­vább folytatására. Nem árta­na viszont, ha a jövőben újra­éledne egy pódium, Kaposvá­ron. Pódium van ... Ilyenkor, évad után persze nemcsak a szíház tekint ön­magára, hanem a közönség is. Bizony most sem voltunk sok­kal jobb színházbajárók, mint a korábbiakban. Igaz, a kap­csolat kettőn áll, — az vi­szont tény, hogy a jó igye­kezet, a jó értelemben vett közönségcsalogatás jellemezte a színházat. Csak még "hatvá­nyozottabban kell ez a jövő­ben ... Ami a kaposváriakat ■ illeti, egy percre sem szabad elfe­ledni. hogy a miénk a Csiky Gergely Színház. Műsorán, es­téin javítani is úgy tudunk csak, ha kritikus közönsége maradunk falai között, nem pedig úgy, hogy érdektelenül elmegyünk kapuja előtt. Arra nincs recept sehol, hogyan le­het közönséget teremteni. Az viszont egy maroknyi régi színházbajáró, no meg az il­letékes népművelők ügye le­het, hogy az olyan értékes év­adra, mint az elmúlt, odavi­gyék az embereket, többeket, hogy ők is ízlelgessék, találják meg a színházi esték szép ér­telmét, örömét. Tröszt Tibor ablakból figyelik a társulat tagjai, és villámgyorsan levon­ják belőle a következtetéseket. Sorra kinyílnak az ajtók, a társulat úgyszólván egy em­berként követi vezérét. Utol­jára Luciánó marad, hozza magával a füzetét. » » * * A csárda különtermében a társulat asztalokat tol össze és valamennyien letelepsze­nek. Mindenkinek jut egy hely, csak Luciánónak nem. Ö az ajtóban áll. Az igazgató tárgyal a pincérnővel. — Mit lehet enni? — Marhapörköltet tarhonyá­val. A bohóc nézi a pincémét. — Sör van? — érdeklődik tovább az igazgató. — Nincs. — Kérek 27 pörköltet és 27 kisfröccsöt. Luciánó közbeszól: — Csak 26-ot. Én nem ké­rek. dombvidék és a völgytalpak mélyén megbúvó Kapos vize, délen a Szigetvárnál kezdődő, a folyóvölgyre lejtő Dráva- síkság jelöli ki a táj északi és déli határát. Nyugaton a Kis-Rinya és Kapos közötti vízválasztó, keleten a Szent- györgy- és a Baranya-patak völgye jelent nem túlságosan éles határt. Sem természet- földrajzi, sem néprajzi határa nem éles: átmegy délkeleten a Mecsek hegységbe, a Völgy­ség sakktáblaszerű, összetöre­dezett területére, máshol pe­dig lassan, fokozatosan alacso­nyodnak dombjai, míg el nem vesznek valamely folyóvölgy síkságán. A mintegy 600 négyzetkilo­méter kiterjedésű Zselic nevé­nek eredete még ma is vita­tott kérdés: egyesek szerint a Zselic szó szláv eredetű, szlo­vákul ékest, kiest, kellemest jelent, ami a valóságban is fedi a táj egyik jellemző tu­lajdonságát. Más vélemények szerint a Mons Ferrus szó a római kori Pannóniában Vas­hegyet jelentett, ebből kelet­kezhetett a szláv zselezo szó átvételével a Zselic elnevezés. Magyarázzák az Erdélyben gyakori »zsil« helységrajzi név átvételével is, amely völgye-, két, patakokat jelent Lehetsé­ges, hogy a Zselic szomszéd­ságában lakó dákok, akik a gál törzseket »gálicsokn ak­ii ívták, adták a mai nevet. Az első feltevés látszik a legvaló­színűbbnek. .. A táj legmagasabb pontja a Rapoly-erdőben van, 276 méter magasság­ban, ahol a Zselic észak—déli irányú vízválasztója húzódik, és kapcsol össze apró dom­bocskákat egymással. Az emlí­tett vízválasztó az Antalfalu— Kishárságy—Kaposvár közötti földút, amelyhez monda Is fűződik. A néphagyomány sze­rint Patkó Bandi, a híres be­tyár életét az mentette meg 1897-ben bírái előtt, hogy kér­désükre még tudta mondani, hogyan tudna híd nélküli úton Kaposvárról Szigetvárra men ni. A betyár az említett út­vonalat nevezte meg, amelyen valóban híd nélkül juthatott az ember Kaposvárról Sziget­várra. A mai országúinak vi­szont már több hídja van. Az említett vízválasztón fekszenek a Zselic legmaga­sabb kiemelkedései. Bármely irányból igyekszünk is feljut­ni a vízválasztó magaslataira, egymástól magasságban alig különböző, lekopott tetejű dombtetőket mutat a táj képe. Valahogy fenn járva alig lát­szik, hogy dombvidéken já­runk, főleg a belső területen vesszük nehezen észre: a pe­remterületeken a folyóvölgyek felé tekintve viszont már ki­fejezésre jut a szintkülönb­ség. A tető közeléből lefutó Al­más-patak a Dráva vizét gya­rapítja, míg az északi oldalról csak apróbb patakok sietnek a Kapósba. A magaslatokon márgás, vályogos talajok sár­gállanak, míg a hegytalpakon, a völgyoldalakon a homok és a lösz borítja a felszínt. Az erdő borította helyeken barna erdei talajok adnak sajátos színt a tájnak. A Zselicség régen sűrű erdő­rengeteg volt, a széles völgy­talpak berkei és fűpázsitja' vágtak utat az erdőkben. A katonai leírások is figyelmez­tettek. hogy az erdőség rend­kívül sűrű, és csak a jelzett úton járható. »A hegyek me­redekek és csaknem egyfor­ma magasak. Hosszú hátaik, meredek oldaluk és sima te­tejük van« — jegyzik meg a korabeli leírások, följegyzések. Itt-ott, főként a Kapósra néző lejtőkön, az erdőket szőlők szorították ki, bár nagyobb er­dőirtásokat az 1930-as évek­ben csak Zselicszentpál, Szen­na és Simonfa vidékén jelez­nek a térképek. Az erdők cser­tölgyesek voltak; a fa- és cser­A pincémő hozzáfordul. — önnek mit szabad? Luciánó átnéz a szomszé­dos terembe, ahol egy billiárd- asztal körül elég nagy a tolon­gás, mert négy helybeli sze­mély játszik ott egy döntő partit. Luciánó félrehívja a pincérnőt és suttogva mondja: — Mondja meg, legyen szí­ves, kik azok, akik ott ját­szanak. A pincémő vállat von, de mégis megadja a felvilágosí­tást. Óvatosan mutogat, hogy a bentiek ne vegyék észre. — Aki most lök, az Lipcsei úr, az edzőnk. Az ott mellette Varga elvtárs, a Magyar Lab­darúgó Szövetség járási veze­tője. Középen Szotyori főhad­nagy, sporttiszt a helybeli gya­logezrednél. És végül aki hát­tal 611, ő Szántódi elvtárs, a tanács népművelési osztályá­nak helyettes vezetője. — S melyikőjük a legjobb játékos? — Azt hiszem, Szántódi. — Köszönöm. Hozzon ne kém két sóskiflit meg egy po­hár tejet A társulat már a marhapör­költ végén jár, sőt a fröccsöt; is többször megújrázták már.; Luciánó a biliárdteremben, kezében a maradék kiflivel, elmerül ten figyeli a játékot, és főleg a játékosokat. A játék az úgynevezett 32-esezés. A biliárdasztal kö­zepére felsorakoztatott öt kis fabábu meghatározott szabá­lyok szerint történő feldönté­sére megy, s az élért ponto­kat egy kis táblán jegyzik. A; kis táblán lyukak vannak, és| négy különböző színű pálcika. A táblát tartó ezeket .a pál cikákat szurkálja a lökések: után mindig előbbre. A te­remben mindenki a játékot fi­gyeli, mindenki szakember. (Folytatjuk) zőanyagot a Dunántúl külön­böző részére szállították és felhasználták. Gige környékén nyírfaerdők találhatók, ezzel szemben Bárdibükkpusztának és Kaposszentbenedeknek a XVIII. századi térképen sze­replő régi neve Szentbüklc volt, de találkozunk a Körté- nyibükk és Bükkösduga dűlő­nevekkel is, ami a bükkfák egykori elterjedését bizonyítja. Vannak aztán gesztenyés hely­ségnevek is, bár gesztenye­féléket csak kevés helyen ta­lálunk a Zselicben. M a az északkeleti lejtő­kön sok helyen szőlőt termesztenek, vegyesen gyümölcsfákkal telepítik: Dombóvárnál, a Kapos jobb oldalán fekvő »hegyet« ma is Szőlőhegynek nevezik. Dr. Voics Tibor (Folytatjuk) \ SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971 július 3. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents