Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-30 / 177. szám
AMA ÉS LÁMA Feladatok és jogok önálló gyárrá fejlődés féltéMatos Üzemek és telepeik, budapesti nagyvállalatok és somogyi gyáraik kapcsolata, irányításuk módszere, önállóságuk egyre gyakrabban kerül szóba. A megyében hatvan olyan ipartelep működik, amelynek központja nem Somogybán van. Ezernél több munkást foglalkoztató gyárak s néhány száz emberrel termelő telepek. Azok az együttes erőfeszítések, melyeket a megyei vezetés és a nagyvállalatok vezetői az ipartelepítésért tettek, igen eredményesek voltak, s jelentős mértékben járultak hozzá a megye társadalmi, politikai és gazdasági fejlődéséhez, a foglalkoztatottsági gondok megoldásához. Az üzemek egy része régebben kezdte a munkát, más részük néhány éve települt. Ennek megfelelően az anya- és leányvállalat közötti kapcsolat. is másként alakult. A csaknem teljes önállóságtól kezdve az erősen centralizált irányításig rendkívül változatos a kép. Kétségkívül: olyan belső irányítási rendszer nem létezik, amelyiket minden vállalatra alkalmazni lehetne. Elvek azonban vannak, s ezek alkalmazásával lehetőség van a kapcsolatrendszer, az irányítás tökéletesítésére. Ez tulajdonképpen a vállalat belső ügye, de az egész megyére is hatással lehet, s ezért tartotta szükségesnek a megyei pártbizottság megvizsgálni az ipartelepek helyzetét. Az általánosított tapasztalat: az ipartelepek többsége túlzottan centralizált. A megyei párt-végrehajtóbizottság az év első felében tárgyalt erről, s úgy határozott, hogy a tapasztalatokat e vállalatok vezetőivel is megbeszélik. Az e héten megtartott tanácskozáson Bogó László, a megyei pártbizottság titkára azt állapította meg, hogy a somogyi telepek, vállalatok önállóságának, belső mechanizmusuk tökéletesítésének kérdésében alapvetően egyetértés^ van, a módszereken azonban kell is érdemes is vitatkozni. Ott fent és itt lent Általános elv társadalmunkban, hogy mindenről ott döntsenek, ahol a legjobban tudják mérlegelni a körülményeket. Ez a vállalatok vezetésére is vonatkozik. A tapasztalatok szerint a legnagyobb telepeken törekednek leginkább a hatáskörök decentralizálására, az önállóság növelésére. Erősítik a vezetést, növelik a műszaki apparátust, a technológiai osztályt, s van példa a gyártmányfejlesztési apparátus kialakítására ,is. A tervezők, közgazdászok létszáma azonban kicsi, s ez azt is bizonyítja, hogy ezeket a munka- területeket még erősen központosították a vállalatoknál. Több helyen lehet találkozni olyan problémával is, hogy nincs, vagy elavult a működési szabályzat, a gyárak, telepek vezetői nem ismerik azt, vagy nem tartják be, helyette a kialakult szokásokhoz alkalmazkodnak. Több ipartelepnek nincs ügyrendje, vagy ha van is, elavult. Az önállóság feltétele a gyáregységekben a megfelelő irányító apparátus kiépítése- Elsősorban a nagyvállalati telepeken lenne érre szükség. Ahol megfelelő műszaki, köz- gazdasági apparátus működik, alkotó a légkör. A Mechanikai Művek Marcali Gyárában, az Építő-gépgyártó Vállalat barcsi telepén, a nagyatádi cémagyárban egy-két mérnök dolgozik. Az ipartelepek egy- harmadában nincs közgazdász, s alkalmazásuknak szükségességét sem érzik a helyi vezetők. A barcsi telep és a nagyatádi cérnagyár egyébként is speciális helyzetben van: saját gyárának s a központi nagyvállalatnak is alárendelten működik. Mint Fáb- ri István, a megyei pártbizoit- ság gazdaságpolitikai osztályának vezetője vitaindítójában elmondta: ezeken a helyeken meg kell teremteni az teleit. Érvek és ellenérvek A gyáregységek feladatait, eszközeit az iparvállalatok terve határozza meg. A tervirányítás módszerei fejlődtek, de a lehetősége még nincsenek kihasználva. A leggyakoribb: a helyi vezetés nem vesz részt a tervkészítésben. A nagyvállalatok mechanikusan bontják le telepeikre a terveket. Emiatt — a szakszervezetek tapasztalták ezt — a telepek dolgozói érdemben ebbe nem szólnak bele, ezért a terveket nem érzik magukénak. Előfordul az is, hogy a központ olyan részletességgel írja elő a tervszámokat, hogy a helyi vezetőknek szinte nincs miben dönteniük. Ebből következik, hogy ezeken a telepeken gyenge a vezetők informáltsága. Elsősorban arra lenne szükség, hogy a gyári vezetés saját információja bővüljön. Ezért emelni kell a közgazdasági elemzés színvonalát. A gyárak többsége azt sem ismeri, hogy a nagyvállalat nyereségéhez mennyiben járult hozzá. Ebből azután következik, hogy egy-egy időszak befejezése után. hetekig, hónapokig vitatkozik a központ a gyárral, teleppel az egyes gazdasági mutatók — termelési érték, nyereség stb. — nagyságáról. S ez - rávilágít egy másik problémára is: nincs kellően kidolgozva a vállalatokon belül, főleg a kooperációs termékeknél az elszámolási rendszer. Amikor a túlzott centralizációt védik a központok, éppen azt hozzák fel érvként, hogy a kooperációt is jelentő vertikális kapcsolatokat csak így lehet biztosítani- Erre cáfol rá a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának példája: itt eredményesen tartják fenn a kapcsolatokat a többi gyárral központi utasítás nélkül, szállítási szerződésekkel. Egyébként a megyében éppen ez az egyik gyár — a másik a Mosonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár Kaposvári Gyára —,. amelyik maga értékesíti termékeit. Ez mindenképpen helyesebb, mint az a gyakorlat, amelyre ugyancsak számos példát lehet találni a megyében: a nyereséget utólag osztják el, előre nem szabályozott módon. Érthető a helyi vezetők kritikája, amikor szubjektívnek ítélik ezt a módszert, s gyakran azt is kimutatják, hogy a megtermelt- nyereségből nem részesednek kellően. Ha csorbát szenved a bérezési elv A nyereségen kívül — a munkásokat is leginkább éi-- dekli — a bérszabályozás mutat rendkívül tarka képet. Az üzemeknek csak egy részében alkalmazzák a népgazdasági szinten bevezetett bérszabályozási módszereket. Több helyen lehet találkozni bértömeg-szabályozással. A tapasztalatok szerint a telepek egy részének átlagbérszintje is alacsonyabb. A Mechanikai Művek marcali gyáregységében például — ezt a központiak is elismerik — néhány elvégzett műveletért kevesebbet fizetnek a munkásoknak, mint más gyárakban. Ez semmiképpen sem lehet megnyugtató, hiszen a szocialista bérezési elv megsértése mellett befolyásolja az életszínvonal alakulását is. Emellett kiválthatja a munkások tiltakozását, káros folyamatok elindítója lehet. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alacsony bérek nem segítik az emberek életmódjának megváltoztatását. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kisebb teljesítmények után is megjár a több bér. A bérek mellett a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása is fontos érdek. A nagyvállalatok többsége jelentős hozzájárulással segíti ezt, ugyanakkor néhány telepen kifogásolják, hogy a munkásellátás színvonala elmara'd a lehetőségektől. Ezek a jelenségek is sürgetően írják elő, hogy a gyárak, telepek vezetői kapják meg az őket megillető jogköröket, hatásköröket. Többségük termelési értéke izázmilliókban mérhető, s a vezetők jól látják el feladatukat. Természetesen nemcsak a nagyvállalat és a gyár között, hanem a gyáron belül is szükség van a decentralizálásra. Az üzemvezetőknek, a telepeken belül a kisebb vezetőknek is meg kell kapniuk a feladataik ellátásához szükséges jogköröket. Hiszen ha a munkások érzik, hogy ott döntenek, ahol a legjobban ismerik a dolgokat, s a döntés előtt kikérik véleményüket, erősödik az üzemi demokrácia, egyszerűbb, eredményesebb lesz a vezetés. Krucsai Balázs, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa mondta el a tanácskozáson: a vállalatok belső mechanizmusáijak kiépítése — ha helyesen értelmezik — a hatékonyságot szolgálja. Ez teszi lehetővé a munkásokkal való állandó eszmecserét, a közös töprengést, az eredményesebb gazdálkodást és az előrelépést. Fejleszteni az üzemi demokráciát Nem véletlenül, de érdekesen találkozik a gyári vezetők jogköre és a pártszervezetek gazdaságpolitikai munkája- Ahol kevés a gyári vezetés jogköre, a pártmunka nagyrészt formális: többnyire a tervmutatók teljesítésének elősegítésére törekszenek, kevésbé figyelnek az érdekeltség megvalósítására, s nem megfelelő a kádermunka. Többségében azonban jó az alapszervezetek gazdasági, közgazda- sági propagandamunkája: segíti a gyár előtt álló feladatok megvalósítását. A vidéki fiatal ipartelepeken azonban az alapszervezetek munkájára is rányomja bélyegét, hogy nincs még kialakult munkastílusuk. A megyei pártbizottság — a járási és a városi pártszérve- ken keresztül — különös figyelemmel kíséri munkájukat, segíti fejlődésüket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzemben a párt- és a szakszervezet kapcsolata eredményes. A kollektív szerződések készítésénél azonban a gazdasági vezetéssel többször kerültek konfliktusba, s e meg nem értések végső eredője megint a túlzottan központosított vezetés. A centralizáció maga után vonta a hiányos információt, s ez formálissá tehyti az üzemi demokráciát. A munkások javaslatait, kéréseit nem mindig vették figyelembe. Ez gátolja a tulajdonosi szemlélet kialakulását is. A gondok a fejlődés velejárói. Már csak ezért sem lehet szó nélkül elmenni mellettük, hiszen az üzemek fejlődése a megye fejlődését segíti- Kercza Imre Az a közmondás — tévedni emberi dolog — kezd ma már időszerűtlenné válni. Az emberek munkájának jó részét bonyolult gépek veszik át. Komputerek végzik a nehezebb számolásokat. De ahol ilyen nincs, ott is összeadó-, szorzó- és más gépiek végzik, könnyítik a számolást. Gép végzi jó néhány helyen a számlázást is. Éppen ezért: mi történik akkor, ha a gép téved? Akkor az embereknek kell módosítaniuk, jóvátenniük a gép hibáját. Mégpedig úgy, hogy ne szenvedjen kárt, akinek rovására a gép a hibát, a tévedést elkövette. Cs. J. kaposvári lakos esetében azonban nem így törA gépek hosszú sora áll a rakodó előtt. Várják, hogy illatos terhűktől megszabaduljanak. Az üstök fölött fehér gőzfelhő száll, ellepi a lepárló egész területét. Aratják a levendulát a Darány- pusztai Állami Gazdaságban — immár harmadik hete. Százötven ember áll munkába nap mint nap, hisz az aratás igen kényes dolog. Akkor kell vágni a növényt, amikor legmagasabb az olaj- tartalma, mert ha várnak vele, utána már csökken — ismertette a növény tulajdonságait Lakatos Jenő, a gazdaság igazgatója. — Hatszáz holdon termesztünk francia és angol levendulát, háromszáz holdon izsópot, zsályát pedig százhatvan holdon — mondta. — Emellett a környező termelőszövetkezetek is szállítanak számunkra ilyen olajlartaltént. A villanyszámla elkészítésekor a gép valamilyen hibát követett el, s ennek következménye: az Áramszolgáltató Vállalatnál azt állapították meg, hogy Cs. J. nem akarja számláját kiegyenlíteni. Ezért kikapcsolták lakásán a villanyt. Hiába magyarázkodott, hogy az OTP-nél átutalási számlát nyitott már az év elején, s minden ’hónapban így egyenlíti ki villanyszámláját és más tartozását is. Az áramszolgáltató ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Azt sem, hogy az OTP is bizonyította: a tartozás rendezésére megfelelő fedezet van náluk, s a pontos számlát hozzájuk nyújtsák be. mű növényeket. így aztán napi tíz-tizenkét vagonnal dolgozunk fel belőlük. — Milyen gondjaik vannak az aratással? — A munka megszervezésével nincs baj, csak a munkáskéz kevés. Még Borsod és Nógrád megyéből is kellett munkásokat szerződtetni, nehogy fennakadás legyen a betakarításnál. Míg az aratás tart, éjjel-nappal egyfolytában működik a lepárló. Szép az idei levendulatermés. Egy hold learatott növény körülbelül tíz-tizerikét kilogramm levendulaolajat ad. A muskotály zsálya három-négy kiló között, míg az izsóp hétnyolc kilogrammot ad holdanként. — Volt-e fennakadás a munkában? — Kisebb-nagyobb hiba mindig akad. Az ilyet soha nem tudjuk elkerülni. Az Nem ezit tették, inkább kikapcsolták a villanyt. S most, hogy végre tisztázódott az ügy, azt követelik, Cs. J. fizesse meg a kikapcsolása, illetve bekapcsolási díjat is, amire ő természetesen nem hajlandó, hiszen. a hibát, a tévedést az Áramszolgáltató Vállalat számlázógépe követte el. Nem tudjuk, ki döntött úgy a kérelem és az OTP tájékoztatása ellenére is, hogy Cs. J-nek és családjának »bűnhődnie« kell. Nem gépember lehetett, aki úgy látszik, képtelen megszabadulni a bürokratikus vonások!»', tulajdonságoktól, amelyek szerencsére korszerű gépeinkből hiányoznak! Sz, L, igazi nagy gondot a tartályok hűtése jelentette. Nem tudtuk folyamatosan biztosítani a nagy mennyiségű hűtővizet. A problémát egyik dolgozónk, Tancsi János, a műhely vezetője oldotta meg. Az egyik domb tetejére három nagyméretű vastartályt helyeztünk el, ide egy villany- motor szivattyúzza fel a vizet, s ezekből a tartályokból folyamatosan tudjuk hűteni a lepárlókat. — Milyen termésre számítanak? — A szezon júniustól szeptemberig tart, s ez idő alatt kell a növényeket betakarítani. A termés igen szép, s a növények olajtartalma is megfelelő. Francia és angol levendulából hatezer, zsályából nyolcszáz, izsópból szintén nyolcszáz kilogramm olajat szeretnénk nyerni. Ezt a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnak, valamint a Herbániának szállítjuk. A gyógyászattól kezdve az élelmiszeriparig mindenütt felhasználják. — A legfontosabb munka azonban a vegyészekre hárul, akik állandóan figyelik és ellenőrzik a növények olajtartalmát, valamint a késztermék minőségét. Ezreléknyi eltérés már hiba, így nem tudják a kész terméket értékesíteni. — Mindezt Fehér Béla üzemvezető vegyészmérnöktől hallottafn, aki elmagyarázta a laboratórium működését. — Minden aratás előtt a labor megvizsgálja a növények olajtartalmát. Az olajok minősége szabványhoz van kötve, s azt pontosan be kell tartanunk. Ez bizony nem könnyű. Meg kell lennie az előírt fajsúlynak, a színnek, az illatnak, az oldhatóságnak, valamint a víztartalomnak. Amikor egy hordó megtelik, a labor ezeket a vizsgálatokat mind elvégzi, majd az ellenőrzési lapot csatolja a lezárt hordóhoz, s csak így kerülhet el rendeltetési helyére. — Megfelelő-e az üzem jelenlegi kapacitása, figyelembe véve, hogy egyre nagyobb mennyiséget dolgoznak fel évről évre? — Korszerűsíteni mindig kell, hisz maguk az üstök és a gépek is tönkremennek egy bizonyos idő után —■ válaszolta a gazdaság igazgatója. — Már edig négy új üstöt állítottunk be, ugyanakkor a kazánokat is automatizálták. Jövőre egymillió forintos beruházással egy automata lepárlóberendezést állítunk munkába. Ezzel köny- nyebben és gyorsabban tudjuk majd a növények gazda olajtartalmát kivonni. Gyertyás László KIKAPCSOLTÁK AZ ÁRAMOT & Es ha a gép téved? SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971, július 30. 3
