Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-03 / 154. szám

PÉLDAKÉPEK Az A4—7 Zamárd N-egyedtííes gimnazisták­kal beszélgettem példa­képeikről. Egyikük — az osztály legjobb tanulója — így vallott beszélgetés közben: »■Nekem nincs példaképem. A mai élet, a rengeteg tennivaló nem hagy helyet az illúziók­nak. Én korszerű ember mód­ján a közösség érdekeit szem előtt tartva, de a magam el­képzelései szerint akarok élni és dolgozni.« A kijelentés nyomán feliz­zott a vita. A lányok, fiúk egymás szavába vágva mond­ták el véleményüket. Többsé­gük elutasította az eminens osztálytárs vélekedését Érvel­ve állították, kell a példa­kép. De ki legyen a példa? Ki az, akit egy jelenben élő, de tekintetével már a jöven­dőt pásztázó fiatal eszmény­képül választhat? A kérdések hallatán el­mondtam nekik, hogy a X. kongresszus padsoraiban ott ült a kommunisták öt nemze­déke. Veteránok, akik ott áll­ták a mozgalom bölcsőjénél, katonák, akik Lenin zászlai alatt, majd a mi Tanácsköz­társaságunk harcaiban váltak hősokké. Régi illegális kom­munisták, akik életüket koc­káztatva harcoltak az ellen­séggel, és ma már ősz hajú internacionalisták, akik a spa­nyol földön, majd a fasizmus elleni harc más frontjain bizo­nyították be szabadságszerete- tüket, s a töretlen hűséget, amely a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez fűzi őket. S ott voltak az ifjabb nemzedék képviselői, akiknek már nem kellett fegyverrel verekedniük, akik az országépítés nagy munacsatáiban a tudásért, a szakképzettségért vívott küz­delemben bizonyították be, hogy az igazi forradalmár nemcsak a lövészárokban áll helyt, hanem a békés alkotó­munka idején is megleli ten­nivalóit. S zerencsés helyzetben va­gyunk. A történelmi múlt nagy példáin kí­vül az élők példája is itt áll előttünk. Azoké is. akik az új világot, a dolgozó emberek világát megteremtették. Miért kérdezték mégis a negyedikes gimnazisták tétován: ki legyen a példakép. A fiatalok véleménye sze­rint sem az agitációs módsze­reink, sem pedagógiánk, nem tisztázta még elég meggyőzően ezt a fontos kérdést. Ezért volt az, hogy a forradalmár erények taglalása, a kommu­nista helytállás elemzése köz­ben az én beszélgető partne­reim is csak a mártírok pél­dáját említették. Ságvári, Schönherz. Az rendben van, hogy az ő példájuk a legtisz­teletreméltóbb. Bizonyos törté­nelmi körülmények között egy ügyért valóban az hozza a leg­többet, aki, ha kell, az életét is feláldozza érte. De ez tjein ment föl bennünket, időseb­beket a kötelezettség alól, hogy az élő példák nagy ta­nulságait is megismertessük fiataljainkkal. Hiszen élő har­cosaink közül sokan éppen a márítorok legközvetlenebb küzdőtársai voltak. A hős el­vesztése után ők vívták to­vább a harcot. Ök tudnák leg­többet mondani a küzdelem szépségeiről és buktatóiról is. Miért nem keressük, miért nem kérdezzük gyakrabban őket? Személyes tanúségtéte- lükkel sok téves elképzelést eloszlathatnának. Többék kö­zött azt is, hogy csak a fegy­veres harcnak volt igazi ro­mantikája. S, hogy igaz for­radalmár csak a barikádokon, a lövészárokban terem. A mai fiatalok gyakran szűknek ér­zik a jelep tennivalóit, úgy vélik, az előttük járó nemze­dék letépett minden harci ba­bért, s a mai fiatalokra csak a szürke hétköznapokat hagy­ta. Élő példáink mást monda­nak erről. Szerintük a fegy­veres harc csak kényszerűség volt. Küzdelmüknek szépségei sokszor csak a kezdet nehéz­ségeiből fakadtak. A vállalko­zás nehezebb, romantikusabb szakasza éppen most követke­zik. Az lesz az igazi próba­tétel, amelyet mai életünk ál­lít a fiatalok élé: a jó ala­pokra felépíteni a szabad, kor­szerű munkáshazát. K ellenek a példaképek! Ezzel a követeléssel fe­jeztük be a tanulságos beszélgetést. A jeles hazafiak élete, tettei, érzései mindig vonzották, ma is vonzzák a fiatalokat. De segítenünk kell, hogy közelebb kerüljenek ezekhez a vonzó példák­hoz. Hiszen a példaképek küz­deni, dolgozni, gondolkozni, a hibákat kijavítani ösztönöz­nék. Segítik a hazához való kötődést, fellobbantiák az igaz hazaszeretet érzését. Márped;g ez az érzés szilárd alapul szolgál mind az itthoni, mind az internacionalista tennivalók hűséges teljesítéséhez. K. Gy. Két somogyi vállalat a kiállítók között Zamárdiig ért az M—7-es autóút. Az utolsó — 22,5 kilo­méteres — szakaszt tegnap délután dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter adta át. Ezzel a Bala­ton és a főváros között 8,5 kilométerrel rövidült az út, s jelentősen meggyorsult a for­galom. A tegnap délutáni avatóün­nepségen részt vett Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Somogy megyei pártbizottság első tit­kára és Böhm József, a me­gyei tanács elnöke is. Az Üt- és Vasúttervező Vál­lalat tervei alapján a Betonút­építő Vállalat készítette el a 8,5 méter széles, 22 centimé­ter vastag útburkolatot. Ezen az utolsó — 22,5 kilométeres — szakaszon az építkezés so- •án nem kevesebb mint 1 mil­lió 600 ezer köbméter földet mozgattak meg; felhasználtak 50 ezer tonna aszfaltot és 38 100 köbméter bazaltbetont. Dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter az avatóünnepségen bejelen­tette: nem fejeződött be az építkezés. Székesfehérvár és Budapest között megkezdték a második nyomvonal építését: az autóút autópályává fejlő­dik. Amíg Budapesttől Za­márdiig eljutottak az építők, hihetetlenül nagy munkát vé­geztek. A csaknem kétmilliárd forintos költséggel épült 112 kilométer hosszú autóút — mint a miniszter hangsúlyoz­ta — megfelel a közlekedés- politikai koncepció támasztot­ta követelményeknek. A kö­vetkező években a magyar köz- úthálózat további mennyiségi és minőségi fejlődésével kell számolni. Befejezéshez köze­ledik a bekötőutak építése. E program megvalósulása azt jelenti, hogy az ország min­den kétszáz lakosnál többet számláló településére műút ve­zet. Tovább épül az M—1-es és az M—3-as út is. A. tizen­csaknem teljesen kizárta. Az autóút átadása után — remél­hetőleg — csökken Siófok köz­úti forgalmának zsúfoltsága. Az út ugyanakkor tovább nö­velheti a Balaton déli partján lévő települések idegenforgal­mát. Elsőként — tegnap — az avatáson részt vevők gépko­csioszlopa haladt végig az M— 7-es autóút új szakaszán. Ezt követően megélénkült rajta a forgalom. Az új útra egyéb­ként csak a forgalmi csomó­Megnyílt a III. pécsi ipari vásár öt éves közúthálózat fejleszté­pontokon — Zamárdinál, Ba­A Mecsek aljai város zászló­díszbe öltözött: július másodi­kén megnyílt a III. pécsi ipari vásár, amelynek ezúttal is leg­nagyobb szabadtéri kiállítója a Tabi Campingcikk Vállalat és részt vesz még Somogyból a Nagyatádi Konzervgyár is. Dunántúl legjelentősebb ipari seregszemléjén csaknem 90 hazai és negyvennél is több jugoszláv cég mutatja be ter­mékeit — elsősorban fogyasz­tási cikkeket. A vásárt a pécsi, Köztársaság téri iskolák alkot­ta kiállítási komplexumban a tavalyinál nagyobb területen, ötezer négyzetméternyi fedett, és az iskolák udvarain, 10 ezer négyzetméternyi szabad téren rendezték meg. A kiállítók között a bara­nyaiak mellett az idén is szá­mos budapesti és vidéki válla­lat, szövetkezet állította ki ter­mékeit. Többek között négy nagy vegyigyár, öt konzerv­gyár, textil- és bútorgyárak, háztartási gépeket gyártó vál­lalatok, a Lehel és a Hajdú; gépgyárak és mások. Felvonul­nak a baranyai ipar reprezen­tánsai, Pécs hagyományos, az ország határain túl is ismert ipara, a bőr-, a kesztyű- és a cipőipar. A pécsi vásáron in­formációs irodát nyitottak a Magyar Kereskedelmi Kama­ra, a magyar—jugozsláv határ­menti árucserében érdekelt külkereskedelmi vállalatok, a Konsumex, a Hungarocoop, az Univerzum szövetkezeti válla­lat. A jugoszlávok első ízben ta­valy jelentkeztek a pécsi ipari vásáron, amikor harminc cég állított ki. A részvétel viszon­zásaként az idén, május ele­jén Eszéken magyar hetet, en­nek keretében ipari kiállítást rendeztek, ahol harminc hazai vállalat — köztük a Tabi Cam­pingcikk Vállalat is — szere­pelt termékeivel. A kölcsönös részvétel hagyományosnak ígérkezik, hiszen a pécsi ipari vásár ma már egyben a határ­menti árucsere legfontosabb fórumának, információs bázi­sának tekinthető. A jugoszláv vásárszervező, az eszéki Eko- nomski Institut az idén negy­vennél is több céget hozott Pécsre. A jugoszlávokat egyik iskola tornatermében és emeletén, összesen 850 négy­zetméternyi területen helyez­ték el. A vásárban irodát nyi­tott több jugoszláv export— import cég. Az idén is kiosztották a vá­sár nagydíjait és termékdíjait, a világhírű Zsolnai-féle porce­lángyár művészei által terve­zett eozin padlóvázákat és pla­ketteket. A vásárrendezők a határmenti árucsere serkenté­sére »kishatármenti kerekasz- tal-beszélgetést« rendeznek az érdekelt magyar és jugoszláv cégek bevonásával. A III. pé­csi ipari vásártól a hazai ipar és kereskedelem, a magyar és jugoszláv cégek jelentős üz- lekötéseket, a rendezők száz­ezer látogatót várnak. A pécsi vásárra utazó So­mogy megyeieknek a vasút 33 százalékos utazási kedvez­ményt biztosít. Befejeződtek megyénk- Párt napok az SZKP XXIV. kongresszusáról Folytatódnak a megkezdett beszélgetések ben azok a pártnapok, ame­lyeken a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIV. kong­resszusáról tartottak előadáso­kat. A somogyi emberek ér­deklődését is fölkeltette mind­az, amit a televízióban láttak, a rádióban hallottak és az új­ságokban olvastak a XXIV. kongresszusról. Ezt mutatta, hogy mintegy tizenötezren vet­tek részt a pártnapokon, s — mint például Somogy sárdon, Buzsákon, Fonyódon, Siófokon —■ egy-egy előadáson száznál többen is megjelentek. A fo- nyódi járásban például olyan üzemben is tartottak pártna­pot, ahol még nem volt. A dolgozók kérték, hogy máskor is hívják meg őket ilyen fó­rumra, hiszen így az össze­függéseket is megértették. A pártnapokon országos, me­gyei, járási és községi vezetők tartottak előadást. A tapaszta latok szerint azokon a párt napokon jelentek meg legtöb­ben. ahol az MSZMP KP munkatársai, miniszterhelyet­tes. főhatóság vezető munka­társa, a megyei párt-vb, a me­gyei tanács vb-tagjai, a tö­megszervezetek és -mozgalmak megyei vezetői ismertették, miről tanácskozott és milyen határozatokat hozott az SZKP kongresszusa. A pártnapok hangulata, a föltett kérdések, az elhangzó felszólalások híven tükrözték, hogy a megye lakói a XXIV. kongresszust a nemzetközi kommunista mozgalom kima­gasló jelentőségű eseményének tartják, elismerik azt az átfogó programot, melyet a kommu­nizmus építésének továbbfoly­tatására elfogadtak. Az is ki­fejezésre jutott, hogy azért ilyen nagy és élénk az érdek­lődésük, mert szerintük a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a szovjet állam világ- politikai tényező, amely dön­tő szerepet játszik a világ fej­lődésében, a szocializmusért, a haladásért, a békéért vívott harcban. Ezek a pártnapok lehetővé tették, hogy az emberek a kér­déseikre választ kapjanak. Az előadások elsősorban a kong­resszus jelentőségére, a hatá­rozatok fontosságára, s az egész világ haladására kiható, történelemformáló szerepére hívták fel a figyelmet. A mintegy tizenötezer pártnapi részvevőben az internaciona­lista érzést is erősítették ezek a fórumok. Azok, akik felszólaltak, többek között arról beszéltek a siófoki járásban, hogy mi­lyen szerepe van a Szovjet­unió Kommunista Pártjának a szocialista világrendszer erő­södésében és a béke fenntar­tásában. A kaposvári járás­ban például azt mondták el többen is. hogy a szocialista crszágok gazdasági integráció­jában mit várnak a Szovjet­uniótól. Nagy elismeréssel be­széltek mindenhol a IX. öt­éves terv célkitűzéseiről, az életszínvonal tervezett emelé­séről. A fonyódi járásban ki­emelték, hogy ez az ötéves terv valóban minden föltételét megteremti az életszínvonal gvors növekedésének, a gazda­ságirányítás további korszerű­sítésének. Mezőgazdasági szak­emberek nagy elismeréssel szóltak a siófoki járásban a szovjet mezőgazdaságban rejlő hatalmas lehetőségekről, a tervezett mezőgazdasági beru­házásokról. Nehéz lenne mindazt összegezni, ami elhangzott a pártnapokon, s amiről azóta is beszélnek az emberek a munkahelyükön és otthon. A megkezdett beszélgetések foly­tatása jelzi elsősorban a párt­napok hatását. L. G. si tervben 800—1000 kilomé­ter hosszú autósztráda építése szerepel. E nagy munkával párhuzamosan folytatják a meglévő úthálózat rekonstruk­cióját is. Ezek az erőfeszítések a köz­lekedés kulturáltságának nö­vekedését is segítik. Dr. Csanádi György az utat jelképesen a somogyiak­nak adta át, hiszen az M—7- es autóút a Balaton déli part­jára vezet. Az autóút kikerül minden lakott települést, így Siófokot is. E város életében mégis hagy a jelentősége, hi­szen — mint Böhm József, a megyei tanács elnöke az ava­tóünnepségen elmondta — nya­ranta, különösen a hétvége­ken, szinte lehetetlen volt a városon belüli közlekedés Bgy-egy vasárnap délután Za- hárditól egyetlen járrrtűosz lop volt a 7-es főközlekedés út, s ez gyakran a járműosz loppal ellentétes közlekedést í latonszabadinál és Balatonali- gánál — lehet ráhajtani. Az M—7-es autóút mellett — a 83-as kilométerkőnél — az átadással egyidőben új ét­terem nyitotta meg kapuit. Az étterem előtt — amelyet 9 millió forintos költséggel a Pannónia Szálloda és Vendég­látó Vállalat építtetett — autóspihenőt létesítettek. Mini Somogyi Jenő, a vállalat ve­zérigazgatója és Szénáról Pál, a vállalat balatoni igazgatója elmondta, hogy éjjel—nappal lyitva tart az új étterem. A parkolóban egyidőben 200— 250 gépkocsi és 20—30 autó­busz és kamion fér el. Azért építették ezt a vendéglátóhe­lyet, hogy a Balatonra és a Budapestre igyekvő autósok­nak legyen hol megpihenni. A kellemes környezetben épült mutatós vendéglátóhelyet gya- ’ogos felüljáró köti össze az lutóút másik oldalával. Kercza Imre SOMOGYI NÉPLAP Ssombat, 1971. július 3. 3

Next

/
Thumbnails
Contents