Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-03 / 154. szám
PÉLDAKÉPEK Az A4—7 Zamárd N-egyedtííes gimnazistákkal beszélgettem példaképeikről. Egyikük — az osztály legjobb tanulója — így vallott beszélgetés közben: »■Nekem nincs példaképem. A mai élet, a rengeteg tennivaló nem hagy helyet az illúzióknak. Én korszerű ember módján a közösség érdekeit szem előtt tartva, de a magam elképzelései szerint akarok élni és dolgozni.« A kijelentés nyomán felizzott a vita. A lányok, fiúk egymás szavába vágva mondták el véleményüket. Többségük elutasította az eminens osztálytárs vélekedését Érvelve állították, kell a példakép. De ki legyen a példa? Ki az, akit egy jelenben élő, de tekintetével már a jövendőt pásztázó fiatal eszményképül választhat? A kérdések hallatán elmondtam nekik, hogy a X. kongresszus padsoraiban ott ült a kommunisták öt nemzedéke. Veteránok, akik ott állták a mozgalom bölcsőjénél, katonák, akik Lenin zászlai alatt, majd a mi Tanácsköztársaságunk harcaiban váltak hősokké. Régi illegális kommunisták, akik életüket kockáztatva harcoltak az ellenséggel, és ma már ősz hajú internacionalisták, akik a spanyol földön, majd a fasizmus elleni harc más frontjain bizonyították be szabadságszerete- tüket, s a töretlen hűséget, amely a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez fűzi őket. S ott voltak az ifjabb nemzedék képviselői, akiknek már nem kellett fegyverrel verekedniük, akik az országépítés nagy munacsatáiban a tudásért, a szakképzettségért vívott küzdelemben bizonyították be, hogy az igazi forradalmár nemcsak a lövészárokban áll helyt, hanem a békés alkotómunka idején is megleli tennivalóit. S zerencsés helyzetben vagyunk. A történelmi múlt nagy példáin kívül az élők példája is itt áll előttünk. Azoké is. akik az új világot, a dolgozó emberek világát megteremtették. Miért kérdezték mégis a negyedikes gimnazisták tétován: ki legyen a példakép. A fiatalok véleménye szerint sem az agitációs módszereink, sem pedagógiánk, nem tisztázta még elég meggyőzően ezt a fontos kérdést. Ezért volt az, hogy a forradalmár erények taglalása, a kommunista helytállás elemzése közben az én beszélgető partnereim is csak a mártírok példáját említették. Ságvári, Schönherz. Az rendben van, hogy az ő példájuk a legtiszteletreméltóbb. Bizonyos történelmi körülmények között egy ügyért valóban az hozza a legtöbbet, aki, ha kell, az életét is feláldozza érte. De ez tjein ment föl bennünket, idősebbeket a kötelezettség alól, hogy az élő példák nagy tanulságait is megismertessük fiataljainkkal. Hiszen élő harcosaink közül sokan éppen a márítorok legközvetlenebb küzdőtársai voltak. A hős elvesztése után ők vívták tovább a harcot. Ök tudnák legtöbbet mondani a küzdelem szépségeiről és buktatóiról is. Miért nem keressük, miért nem kérdezzük gyakrabban őket? Személyes tanúségtéte- lükkel sok téves elképzelést eloszlathatnának. Többék között azt is, hogy csak a fegyveres harcnak volt igazi romantikája. S, hogy igaz forradalmár csak a barikádokon, a lövészárokban terem. A mai fiatalok gyakran szűknek érzik a jelep tennivalóit, úgy vélik, az előttük járó nemzedék letépett minden harci babért, s a mai fiatalokra csak a szürke hétköznapokat hagyta. Élő példáink mást mondanak erről. Szerintük a fegyveres harc csak kényszerűség volt. Küzdelmüknek szépségei sokszor csak a kezdet nehézségeiből fakadtak. A vállalkozás nehezebb, romantikusabb szakasza éppen most következik. Az lesz az igazi próbatétel, amelyet mai életünk állít a fiatalok élé: a jó alapokra felépíteni a szabad, korszerű munkáshazát. K ellenek a példaképek! Ezzel a követeléssel fejeztük be a tanulságos beszélgetést. A jeles hazafiak élete, tettei, érzései mindig vonzották, ma is vonzzák a fiatalokat. De segítenünk kell, hogy közelebb kerüljenek ezekhez a vonzó példákhoz. Hiszen a példaképek küzdeni, dolgozni, gondolkozni, a hibákat kijavítani ösztönöznék. Segítik a hazához való kötődést, fellobbantiák az igaz hazaszeretet érzését. Márped;g ez az érzés szilárd alapul szolgál mind az itthoni, mind az internacionalista tennivalók hűséges teljesítéséhez. K. Gy. Két somogyi vállalat a kiállítók között Zamárdiig ért az M—7-es autóút. Az utolsó — 22,5 kilométeres — szakaszt tegnap délután dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter adta át. Ezzel a Balaton és a főváros között 8,5 kilométerrel rövidült az út, s jelentősen meggyorsult a forgalom. A tegnap délutáni avatóünnepségen részt vett Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Somogy megyei pártbizottság első titkára és Böhm József, a megyei tanács elnöke is. Az Üt- és Vasúttervező Vállalat tervei alapján a Betonútépítő Vállalat készítette el a 8,5 méter széles, 22 centiméter vastag útburkolatot. Ezen az utolsó — 22,5 kilométeres — szakaszon az építkezés so- •án nem kevesebb mint 1 millió 600 ezer köbméter földet mozgattak meg; felhasználtak 50 ezer tonna aszfaltot és 38 100 köbméter bazaltbetont. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter az avatóünnepségen bejelentette: nem fejeződött be az építkezés. Székesfehérvár és Budapest között megkezdték a második nyomvonal építését: az autóút autópályává fejlődik. Amíg Budapesttől Zamárdiig eljutottak az építők, hihetetlenül nagy munkát végeztek. A csaknem kétmilliárd forintos költséggel épült 112 kilométer hosszú autóút — mint a miniszter hangsúlyozta — megfelel a közlekedés- politikai koncepció támasztotta követelményeknek. A következő években a magyar köz- úthálózat további mennyiségi és minőségi fejlődésével kell számolni. Befejezéshez közeledik a bekötőutak építése. E program megvalósulása azt jelenti, hogy az ország minden kétszáz lakosnál többet számláló településére műút vezet. Tovább épül az M—1-es és az M—3-as út is. A. tizencsaknem teljesen kizárta. Az autóút átadása után — remélhetőleg — csökken Siófok közúti forgalmának zsúfoltsága. Az út ugyanakkor tovább növelheti a Balaton déli partján lévő települések idegenforgalmát. Elsőként — tegnap — az avatáson részt vevők gépkocsioszlopa haladt végig az M— 7-es autóút új szakaszán. Ezt követően megélénkült rajta a forgalom. Az új útra egyébként csak a forgalmi csomóMegnyílt a III. pécsi ipari vásár öt éves közúthálózat fejlesztépontokon — Zamárdinál, BaA Mecsek aljai város zászlódíszbe öltözött: július másodikén megnyílt a III. pécsi ipari vásár, amelynek ezúttal is legnagyobb szabadtéri kiállítója a Tabi Campingcikk Vállalat és részt vesz még Somogyból a Nagyatádi Konzervgyár is. Dunántúl legjelentősebb ipari seregszemléjén csaknem 90 hazai és negyvennél is több jugoszláv cég mutatja be termékeit — elsősorban fogyasztási cikkeket. A vásárt a pécsi, Köztársaság téri iskolák alkotta kiállítási komplexumban a tavalyinál nagyobb területen, ötezer négyzetméternyi fedett, és az iskolák udvarain, 10 ezer négyzetméternyi szabad téren rendezték meg. A kiállítók között a baranyaiak mellett az idén is számos budapesti és vidéki vállalat, szövetkezet állította ki termékeit. Többek között négy nagy vegyigyár, öt konzervgyár, textil- és bútorgyárak, háztartási gépeket gyártó vállalatok, a Lehel és a Hajdú; gépgyárak és mások. Felvonulnak a baranyai ipar reprezentánsai, Pécs hagyományos, az ország határain túl is ismert ipara, a bőr-, a kesztyű- és a cipőipar. A pécsi vásáron információs irodát nyitottak a Magyar Kereskedelmi Kamara, a magyar—jugozsláv határmenti árucserében érdekelt külkereskedelmi vállalatok, a Konsumex, a Hungarocoop, az Univerzum szövetkezeti vállalat. A jugoszlávok első ízben tavaly jelentkeztek a pécsi ipari vásáron, amikor harminc cég állított ki. A részvétel viszonzásaként az idén, május elején Eszéken magyar hetet, ennek keretében ipari kiállítást rendeztek, ahol harminc hazai vállalat — köztük a Tabi Campingcikk Vállalat is — szerepelt termékeivel. A kölcsönös részvétel hagyományosnak ígérkezik, hiszen a pécsi ipari vásár ma már egyben a határmenti árucsere legfontosabb fórumának, információs bázisának tekinthető. A jugoszláv vásárszervező, az eszéki Eko- nomski Institut az idén negyvennél is több céget hozott Pécsre. A jugoszlávokat egyik iskola tornatermében és emeletén, összesen 850 négyzetméternyi területen helyezték el. A vásárban irodát nyitott több jugoszláv export— import cég. Az idén is kiosztották a vásár nagydíjait és termékdíjait, a világhírű Zsolnai-féle porcelángyár művészei által tervezett eozin padlóvázákat és plaketteket. A vásárrendezők a határmenti árucsere serkentésére »kishatármenti kerekasz- tal-beszélgetést« rendeznek az érdekelt magyar és jugoszláv cégek bevonásával. A III. pécsi ipari vásártól a hazai ipar és kereskedelem, a magyar és jugoszláv cégek jelentős üz- lekötéseket, a rendezők százezer látogatót várnak. A pécsi vásárra utazó Somogy megyeieknek a vasút 33 százalékos utazási kedvezményt biztosít. Befejeződtek megyénk- Párt napok az SZKP XXIV. kongresszusáról Folytatódnak a megkezdett beszélgetések ben azok a pártnapok, amelyeken a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusáról tartottak előadásokat. A somogyi emberek érdeklődését is fölkeltette mindaz, amit a televízióban láttak, a rádióban hallottak és az újságokban olvastak a XXIV. kongresszusról. Ezt mutatta, hogy mintegy tizenötezren vettek részt a pártnapokon, s — mint például Somogy sárdon, Buzsákon, Fonyódon, Siófokon —■ egy-egy előadáson száznál többen is megjelentek. A fo- nyódi járásban például olyan üzemben is tartottak pártnapot, ahol még nem volt. A dolgozók kérték, hogy máskor is hívják meg őket ilyen fórumra, hiszen így az összefüggéseket is megértették. A pártnapokon országos, megyei, járási és községi vezetők tartottak előadást. A tapaszta latok szerint azokon a párt napokon jelentek meg legtöbben. ahol az MSZMP KP munkatársai, miniszterhelyettes. főhatóság vezető munkatársa, a megyei párt-vb, a megyei tanács vb-tagjai, a tömegszervezetek és -mozgalmak megyei vezetői ismertették, miről tanácskozott és milyen határozatokat hozott az SZKP kongresszusa. A pártnapok hangulata, a föltett kérdések, az elhangzó felszólalások híven tükrözték, hogy a megye lakói a XXIV. kongresszust a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló jelentőségű eseményének tartják, elismerik azt az átfogó programot, melyet a kommunizmus építésének továbbfolytatására elfogadtak. Az is kifejezésre jutott, hogy azért ilyen nagy és élénk az érdeklődésük, mert szerintük a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam világ- politikai tényező, amely döntő szerepet játszik a világ fejlődésében, a szocializmusért, a haladásért, a békéért vívott harcban. Ezek a pártnapok lehetővé tették, hogy az emberek a kérdéseikre választ kapjanak. Az előadások elsősorban a kongresszus jelentőségére, a határozatok fontosságára, s az egész világ haladására kiható, történelemformáló szerepére hívták fel a figyelmet. A mintegy tizenötezer pártnapi részvevőben az internacionalista érzést is erősítették ezek a fórumok. Azok, akik felszólaltak, többek között arról beszéltek a siófoki járásban, hogy milyen szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártjának a szocialista világrendszer erősödésében és a béke fenntartásában. A kaposvári járásban például azt mondták el többen is. hogy a szocialista crszágok gazdasági integrációjában mit várnak a Szovjetuniótól. Nagy elismeréssel beszéltek mindenhol a IX. ötéves terv célkitűzéseiről, az életszínvonal tervezett emeléséről. A fonyódi járásban kiemelték, hogy ez az ötéves terv valóban minden föltételét megteremti az életszínvonal gvors növekedésének, a gazdaságirányítás további korszerűsítésének. Mezőgazdasági szakemberek nagy elismeréssel szóltak a siófoki járásban a szovjet mezőgazdaságban rejlő hatalmas lehetőségekről, a tervezett mezőgazdasági beruházásokról. Nehéz lenne mindazt összegezni, ami elhangzott a pártnapokon, s amiről azóta is beszélnek az emberek a munkahelyükön és otthon. A megkezdett beszélgetések folytatása jelzi elsősorban a pártnapok hatását. L. G. si tervben 800—1000 kilométer hosszú autósztráda építése szerepel. E nagy munkával párhuzamosan folytatják a meglévő úthálózat rekonstrukcióját is. Ezek az erőfeszítések a közlekedés kulturáltságának növekedését is segítik. Dr. Csanádi György az utat jelképesen a somogyiaknak adta át, hiszen az M—7- es autóút a Balaton déli partjára vezet. Az autóút kikerül minden lakott települést, így Siófokot is. E város életében mégis hagy a jelentősége, hiszen — mint Böhm József, a megyei tanács elnöke az avatóünnepségen elmondta — nyaranta, különösen a hétvégeken, szinte lehetetlen volt a városon belüli közlekedés Bgy-egy vasárnap délután Za- hárditól egyetlen járrrtűosz lop volt a 7-es főközlekedés út, s ez gyakran a járműosz loppal ellentétes közlekedést í latonszabadinál és Balatonali- gánál — lehet ráhajtani. Az M—7-es autóút mellett — a 83-as kilométerkőnél — az átadással egyidőben új étterem nyitotta meg kapuit. Az étterem előtt — amelyet 9 millió forintos költséggel a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat építtetett — autóspihenőt létesítettek. Mini Somogyi Jenő, a vállalat vezérigazgatója és Szénáról Pál, a vállalat balatoni igazgatója elmondta, hogy éjjel—nappal lyitva tart az új étterem. A parkolóban egyidőben 200— 250 gépkocsi és 20—30 autóbusz és kamion fér el. Azért építették ezt a vendéglátóhelyet, hogy a Balatonra és a Budapestre igyekvő autósoknak legyen hol megpihenni. A kellemes környezetben épült mutatós vendéglátóhelyet gya- ’ogos felüljáró köti össze az lutóút másik oldalával. Kercza Imre SOMOGYI NÉPLAP Ssombat, 1971. július 3. 3
