Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-28 / 175. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Elkel a jó tanács minden tanácsnak Interjú Kovács Ferenccel, a nagyatádi járási hivatal elnökével 01 tábla került mind a hat járási székhelyen a tanácsházra jelezve, hogy ebben az épületben található a megyei tanács vb járási hivatala- S ez nem formai változás csupán, hiszen az új tanácstörvény szellemében a megyei tanács vb egységes, önálló hatáskörű szervei Tátják el a meghatározott államigazgatási és köz- igazgatási teendőket. A megye lakói sokat olvashattak és hallhattak a községi tanácsok önállóságáról, ennél azonban jóval kevesebb szó esett eddig a járási hivatalok szerepérői és feladatáról. Erről beszélgettünk Kovács Ferenccel, a megyei tanács vb nagyatádi járási hivatalának elnökével. — Megfelel-e az új követelményeknek a járási hivatal? — Már az első tapasztalatok birtokában beszélhetek. A járási tanács átszerveződött járási hivatallá. Az apparátust a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság segítségével közösen felkészítettük, — illetve még most is készítjük — az új feladatok megoldásához szükséges ismeretekre, a munkánkhoz szükséges módszerek kialakítására. A hivatal belső szervezeti tagozódása: titkárság ; igazgatási; pénzügyi—terv —munkaügyi; műszaki; élelmiszergazdasági, kereskedelmi, művelődésügyi, valamint egészségügyi osztály. Ezeknek hatósági ügyekben önálló döntési jogkörük van, a többiben a hivatal nevében járnak el. Egyes ágazatokban — mint például adó, aztán hatósági ügyek — a hivatal irányít, egyébként ellenőriz minden ágazatban és működési körben. A nagyobb áttekintésre és felkészültségre éppen az állandó elemzéshez és értékeléshez van szükségünk. Véleményem szerint a szakképzettség, a szakmai és politikai ismeretek alapján alkalmas a Hivatal az új helyzetből adódó feladatainak megoldására— Hogyan látja el a járási tanácsénál jóval kisebb létszámú hivatal a hatósági és állami felügyeleti tennivalókat, miként hajtja végre a jogszabályokban előírt feladatait, a megyei tanács rendelkezéseit? — Államigazgatási munkánkban jelentős helyet foglal el a hatósági ügyintézés, annak ellenére, hogy első fokon olyan jogkörök kerültek le a községekben, mint korábban a szabálysértéseik, aztán a kereskedelmi, iparhatósági ügyek. Reméljük, hogy hamarosan továbbiak is oda kerülnek, amelyek még ott intézhetők. Így az első fokú építési hatósági feladatok, legalábbis az olyan közös tanácsokhoz, mint Berzence, Zákány, Lá- bod. A járási hivatal elsősorban azt intézi első fokon, ami magasabb szakértelmet kíván, vagy egyelőre más feltételek hiányában nem adható a községeknek. Ha valaki íöllebbez, panasszal él a helybeli döntések miatt, akkor a hivatal a másodfokú államigazgatási hatóság. Új követelmény, hogy nekünk segítenünk kell a községi tanácsoknak abban: megfelelően végezzék hatósági feladataikat. — Nagyon megragadott a közalkalmazottak, szakszervezeti kongresszusán elhangzott vélemény, miszerint az ügyintézés nem csupán jogi, államigazgatási aktus, hanem rangos politikai kérdés, mert ennek milyensége alapvetően befolyásolja az állampolgárok véleményét rendszerünkről, meghatározza társadalmi közérzetét. Mit tapasztal a hivatal a járás tizenhat tanácsánál? —, Valóban az ügyintézésnek politikai oldala is van. Mi például nagyon szeretnénk, ha nem lenne magasabb a fölleb- bezés a korábbi 2—4 százaléknál. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a községekben élő emberek az első pillanattól érezzék: előnyükre válik az ügyek helyben való elintézése. Ha például nem kívánatos felületesség, meggondolatlanság, a szakmai ismeretek hiányában a járási székhelyre, netán Kaposvárra kell utaznia az ügyfélnek, pem tartja magáénak a decentralizációt- Tapasztalataink szerint az apparátusok felelőssége egyre jobban érződik, noha még sok kívánnivaló van az ügyintézés pontosságát, ' gyorsaságát, hangnemét illetően. Nagyon helyes, hogy a községekben — persze ez helyenként változó — figyelemmel kísérik a tanácsok munkáját. A pártszervezetek például egyre többször tesznek észrevételt, bíráló megjegyzést, segítő szándékkal felhívják a figyelmet az előforduló hibákra. — Három hónap telt el a választás óta, s ez még tanulóidőnek is kevés ahhoz, hogy minden tanács az új követelmények szerint tevékenykedjen. • Hogyan segíti őket a járási hivatal, hogy élni tudjanak az új tanács- törvény biztosította hatáskörükkel és jogukkal? — Sokszor cseng a telefon, van aki személyesen jön hozzánk érdeklődni. Azt hiszem, hogy minden tanácsnak szüksége van a jó tanácsra ebben a kezdeti időszakban, s ott a probléma, ha nem veszi igénybe azt a segítséget, melyet a jogszabályok értelmezésében, az ügyek elintézésében nyújthatunk. Ezenkívül természetesen kötelességünk ellenőrizni, hogyan felelnek meg a tanácsok és a végrehajtó bizottságok az új tanácstörvényben, a működési szabályzatban foglaltaknak, a népképviseleti, önkormányzati, államigazgatási jellegnek. Kialakították-e a megfelelő kapcsolatot a lakossággal, a helyben lévő szervekkel, együttműködnek-e a nem tanácsi szervekkel. Részt veszünk a testületi üléseken, Ha törvénysértőnek vagy nem megfelelőnek tartjuk valamelyik rendeletiket, akkor mi javasoljuk megsemmisítését vagy megváltoztatását a megyei tanács vb-nekNem sorolom fel, hogyan gyakorolja a hivatal a törvényességi felügyeletet, szervezi a megyei tanács határozatainak megvalósítását, ehelyett néhány nagyon lényeges, a lakosságot is érintő feladatunkat emelném még ki. Rendszeresen vizsgáljuk, hogyan szolgálja a tanács a lakosság érdekét, megfelelő-e a településfejlesztési politikája, összehangolja-e elképzeléseit, együttműködik-e a nem tanácsi szervekkel például a foglalkoztatásban, a szolgáltatás, a kereskedelmi ellátás javításában. Vagy például célszerűen hasznájja-e fel az eszközeit, az igények, a lehetőségek helyes mérlegelés után alakítja-e ki a fejlesztés sorrendjét — ezt azért szorgalmazzuk, hogy a központi akarat is érvényesüljön minden településen. Csak akkor léphetnek előre mindenhol, ha felmérik a helyi lehetőségeket, összpontosítják az anyagi, a fizikai és a szellemi erőket. Még azt is tervbe vettük, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjük, mit tesznek a járásban az ifjúság neveléséért, szórakozási és sportigényeik kielégítéséért. Azt hiszem, hogy ez a rövid ízelítő is képet ad arról, milyen sok kérdésben ösztönözhetjük, segíthetjük községi tanácsainkat a mai követelményeknek megfelelő tevékenységre — fejezte be nyilatkozatát Kovács Ferenc. Lajos Géza Fácánok és vadkacsák A nagysalléri apróvadtenyésztő telepen Hozzászólás cikkünkhöz Csak vasárnaponként jöhetnek össze a KISZ-tagok Három tagfelvétel négy év alatt címmel elemeztük a hatéi pártalapszervezet pártépítő munkáját lapunk július 15-i számában. Takách Gyula agrármérnök, a KlSZ-alapszer- vezet vezetőségének tagja hozzászólt cikkünkhöz, mégpedig ahhoz a részéhez, melyben a csúcsvezetőség kifogásait soroltük fel, közte az, hogy »a KISZ nem működik«. »Ez a kitétel alaposan megbántotta az aktív KlSZ-tago- kat. Először is a KISZ-nek ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie, mint a párt- szervezetnek. A jelenlegi KISZ-vezetőség és a tagság egy valósággal feloszlott alapszervezet »-romjaiból« alakult meg a múlt év augusztusában. Azóta dolgozunk, szervezünk, próbáljuk összefogni a fiatalokat. Munkánkat, tevékenységünket a legutóbbi párttaggyűlés is elismerte. A községben csak alsó tagozat van az iskolában, így jószerivel nem ismerjük azokat a fiatalokat, akiket tizennégy éves koruk után a KISZ-be várunk. A középiskolák — gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző — végzése idején ott KISZ-tagok, ahol tanulnak, mert gyakran okkal félnek az intézmény neheztelésétől (bár a rendelkezés szerint mindenki ott lehet KISZtag, ahol akar). Amikor végeznek, akkor meg eljárnak dolgozni, s szinte csak aludni térnek haza. A katonai szolgálattal, illetve a házassággal* pedig általában végleg »elmúlik« a KISZ-aktívitás, mert sok ember tudatában sajnos úgy él a KISZ, mint valami gyerekes, »nem felnőttes« dolog. A tagság több mint fele eljár dolgozni, ráadásul váltott műszakban: csoda-e, ha csak vasárnaponként jöhetünk ösz- sze? Egyébként a taggyűlést minden hónapban megtartjuk, klubszerű foglalkozásainkon 8 —10 olyan fiatal is szórakozik, aki nem nálunk tag. Az irodalmi asztaltársaság kis műsorokkal tette ünnepélyesebbé az évfordulók idejére eső ösz- szejöveteleket. Sikerrel fejeztük be a politikai oktatást, s már megrendeltük a tankönyveket az új oktatási évre. Tízen kirándultunk a BNV-re csaknem teljesen a KISZ költségén. Négy fiatal pingpongasztalt készít társadalmi munkában, mi többiek pedig salakos pályát ajánlottunk fel; ha elkészül, akkor ezen rendezhetünk házibajnokságokat. A bál és a kukoricatörés bevétele lehetővé teszi, hogy kötetlenül szervezzünk programokat. A fiatalok szervezetten részt vettek szabad pártnapokon is. Nem csinálunk világrengető dolgokat és nincs propagandánk sem.« A Lóbodi Állami Gazdaság nagysalléri apróvadtenyésztő telepe erdővel körülölelt, né-' hány épületből álló, nagyon gondozott és rendezett különleges egysége a gazdaságnak. Kétféle szárnyas apróvadnak a keltetésével és fölnevelésével foglalkoznak itt nagyüzemi módon, korszerű eljárások alkalmazásával: a fácánéval és a vadkacsáéval. Bőd Lajos agrármérnök, a telep vezetője kalauzol az érdekes »birodalomban«. Tőle tudom, hogy a segéderővel együtt összesen tizennyolcán — többnyire nők — gondozzák a szárnyasokat, közülük többen kimondottan e munkához szükséges képzettséget szereztek. Ebben az évben az erő zömét a fácántenyésztés köti le. A törzsállomány az idén 600 fácánból állt, ezek tojásait — csaknem negyven tojást adott egy-egy tyúk — francia importból származó gépekkel keltetik. Eddig 18 500 csirke kelt ki részben a saját tenyészetből nyert, részben pedig vásárolt tojásokból, ezenkívül tízezer fácán naposcsibét, vettek. Különös gonddal folyik nemcsak a keltetés, hanem a kis állatok nevelése is a telepen. Kezdetben speciális takarmánytápot, majd gazdasági takarmányt kapnak. A zárt, fűtött helyen történő előnevelés négy hétig tart, aztán kö- zópnevelőbe kerülnek a csirkék, végül nyolchetes korukban »megérnek« arra, hogy a kilencezer négyzetméteres, bekerített, hálóval fedett napraforgótáblán »vad« körülmények közé kerüljenek. Jóllehet még itt is ember eteti és itatja a fácánokat, ám ez az utolsó nevelési időszak már edzésnek számít: a szárnyasok megerősödnek, ' felkészülnek arra az életre, amely tizenkét hetes korukban várja őket. Hogy milyen sors vár a kifejlődött fácáncsibékre? Erről így tájékoztatott a telepvezető: Utazzon is a gyerek A modem élet sokoldalú embert követel. S ahhoz, hogy minden körülmények között feltaláljuk magunkat, már a gyerekkorban sokféle helyzetet kell átélni. Fontos, hogy a fiatal a legváratlanabb körülmények között is tudjon, merjen dönteni, végső soron pedig, hogy legyen alkalma a döntésre. Ennek helyes gyakorlatához pedig az szükséges, hogy rádöbbenjen döntéseinek súlyára, erkölcsi értékére, majd vállalja (helyesebb persze, ha előre mérlegelni tudja) tetteiért a következményeket. Jó lehetőséget kínál (nyilván ez csak egy a sok közül) az»edzésre« a nyár. Meggondolandó ugyanis, hogy a gyerek az egész nyarat a nagyszülőknél, a rokonoknál, vagy a ház körül töltse-e? A változatos teendők ugyan innen sem hiányoznak, de a szünidőben a gyerek szin'e »védő karokon ül«, valóban semmire sincs gondja. Szélsőséges ellenpéldája ennek, ha a gyerek hónapokig csak csavarog, nem törődnek vele. Minden gyerek igényli ugyanis, hogy foglalkozzanak terveivel, hogy tanácsokat kapjon, beszámolhasson élményeiről, ami a leglényegesebb: értékeljék cselekedeteit. Élményszerzésre egyebek között az önálló utazás kínál bőven alkalmat. Nagyon hasznos, ha a szülők — természetesen szervezett keretek között — kempingtáborokba, ifjúsági táborokba elengedik a gyerekeket. A nyári kirándulások vadhajtásairól is tudunk, a húsz forinttal hetekig »csövező« fiatalokról. A negatív példának azonban nem szabad megtévesztenie senkit sem. A helyes nevelés, a szülők tekintélye, a kölcsönös bizalom és a minden oldalú felvilágosítás segít legyőzni a fenntartásokat. (»Koedukált« kirándulások ma már természetesek.) A felnőtt és a gyermek társadalomban egyaránt igaz, hogy a bizalomra magas fokú felelősségérzettel reagálnak. Végül egy másik szempont: a legtöbb gyerek zsebpénzét vagy annak egy részét nyáron fizikai munkával, önállóan keresi meg. Ritka kivétel, ha valamelyik nem készül tehát arra, hogy keresetét nagy felelősséggel beosztva, önállóan költhesse él. Helyes az (ha a család anyagi helyzete megengedi), hogy a fáradságosan megszerzett pénz egy részét szórakozásra költi a fiatal. Megtekinti az ország nevezetességeit, múzeumba megy, kerékpártúrát szervez. Ha elmehet egyedül dolgozni, ha beilleszkedik egy új munkahelyi közösségbe, akkor joggal érzi, hogy a kirándulást, a szabad időbeosztást is képes önállóan megtervezni. Nem az irányítást, a segítő szándékot akarja ezzel visz- szautasitani. A modern élet sokoldalú embert követel. Az utaztatással, üdültetéssel is elősegíthetjük, hogy a gyerekek társadalmunk edzett, sokoldalú és határozott egyéniségei legyenek. B. Zs. Csibék ezek is, aprók és aranyosak, ám viselkedésük és csíkozásuk arra mutat: igazi hanem az erdő és a mező... — Amikor a fácánok elérik tizenkét hetes korukat, három hasznosítási formát valósítunk meg velük, ötezer fácán tenyésztésben marad, ezekkel cseréljük ki a korábbi törzs- állományt. További ugyancsak ötezret kiengedünk szabad területre a rezervátum különböző pontjain, vadászati célra. A többi a MAVAD-on keresztül exportra megy. A telepen folyó munka legfőbb célja, hogy mesterségesen pótolják egyrészt a szaporulatot, másrészt pedig a fölnevelt állományt. A természetes költésre ugyanis nem mindig kerül sor, mert a tojások egy része elpusztul kint a területen. A felnőttállományból pedig évről évre szép számmal kerül puskavégre, s ezt a vadászzsákmányt is pótolni kell. Ügy számolnak, hogy jövőre már 50 000 fácánt nevelnek föl. Ebből 20 ezret szánnak exportra, 5 ezret a tenyészállo- mány cseréjére, 25 ezret pedig »vadásztatásra«, azaz a terület állományának gazdagítására, felfrissítésére, s nem utolsósorhazájuk nem a baromfiudvar, ban — szomorú sors, de így van — vadászzsákmánynak. Mint említettem, a nagysalléri apróvadtenyésztő telepen vadkacsákkal is foglalkoznak. Az idén ez a munka ennek a vízi szárnyasnak csak a tartását jelenti, de jövőre már, a mostani mintegy ezer naposkacsára építve, a tenyésztésre irányul a fő figyelem. Hogy mi a vadkacsatenyész- tés célja? Terveik szerint 1972-ben 15 000 vadkacsa kerül ki a telepről a tavakra, majd pedig — ha nem is egyszerre, de egyszer minden bizonnyal — puskavégre. Ugyanis, akárcsak a fácánok, a vadkacsák is apróvadak, az ember segít mindkét szárnyasnak a fölnevelésében; gondoskodik arról, hogy mesterségesen sza- oprítsa számukat. Csak akkor ereszti őket szárnyukra, ha már képesek önállóan élni az életüket — vadon felnőtt társaikhoz hasonlóan a szabad természetben —, s igazi vadászcsemegét jelentenek majd... Hernesz Ferenc SOMOGYI SEPtAI Szerda, 1971. július 28.
