Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-24 / 172. szám
A második félidőben így dolgoznak a hetesi Egyesült Erő Tsz-ben A múlt héten a hetesiek, a jutaiak és a csombárdiak közös gazdaságában, az Egyesült Erő Tsz-ben Varga Sándor elnök, Simon Gyula csúcstitkár, Dobai József elnökhelyettes és Kis-Bóli Tibor főagronőmus tájékoztatott a munkák menetéről, s arra is szakítottak időt, hogy a gazdaságban kalauzoljanak. Most, amikor mindenképpen a második félidőbe lépett a szövetkezet: az év második félében járnak, az aratás javán is jócskán túljutottak ... Változó követelmények Érdemes meghallgatni, hogyan vélekedik gazdaságukról általában Varga Sándor elnök: — Arra a kérdésre, hogy elegendő-e csupán termelni, ma már nemmel kell felelnünk. Sokkal bonyolultabbak a feladatok, mint évekkel, ezelőtt. Elértük, hogy minden földünket jól megműveljük; megtanultunk termelni. A többettermeíés azonban már közgazdasági számításokat követel, tehát a műszaki és a közgazdasági tudomány egyre inkább előtérbe kerül. Itt van az aratás, amellyel lassan végzünk is. Eljutottunk oda, hogy a kenyérgabona több éves átlagban 20 mázsát, a takarmánygabona pedig 20— 25 mázsát ad holdanként. De szépek az eredmények más növényeknél . is. Amire jobban oda kell figyelni, az a betakarítás és az értékesítés, s az egésznek a jó megszervezése. Jó piac kell, sok és pontos információ. Ehhez viszont arra van szükség, hogy szakembereket képeztessünk. Üjabbakat, ennek az igénynek megfelelően. Készül a sertéstelepünk, ahol a hagyományos értelemben vett sertésgondozó moccanni sem tud, olyanok a követelmények: a gépkezelési, az elektromosságot kell ismerniük, ezért taníttattunk fiatalokat technikusnak... Tucatnyi fiatal tanul ösztöndíjjal a technikusi képes:- tésért, ők már korszerűbb nagyüzemben dolgoznak majd. De már az esztergályos szakmát is azért igyekszenek megszerezni néhányan, hogy itt hasznosítsák. Hetesen, Jután ás Csombárdon a tíz kom- bájnos közül nyolcán még innen vannak a harmincon ... Saját közgazdászuk van, Csatlós Mária, s így állandó elemzésen alapuló információkat kap a vezetés. Tudják például mindig, hogy egy kiló sertéshús előállításához menynyi élőmunka, villanyáram, s gáz kell, és mekkora ennek a költsége. Folyamatosan jelzi a mostani aratás menetét, a napi eredményeket. De a munkákon mások is rajt tartják a szemüket — azok, akik teljes felelősséggel tartoznak a termelés menetéért — vasárnap is... Vezetők-vasárnapi ügyeletben A vasárnapi pihenőnap sem telik el munka nélkül. Az állattenyésztésben a vasárnap és ünnepnap mindenképpen munkanap, de csúcsmunkák idején — mint amilyen a gabonabetakarítás is — nem lehet szünet a mezőn sem. Elnök, csúcstitkár, főagronőmus és mások a vezetésből, ilyenkor ügyeletet tartanak. így aligha történhet meg, hogy például vasárnap a gondozók nem vakarják meg a jószágot. Nem fordul elő a feketefuvar; biztosítják a gépek jó kihasználását; nem marad másnapra az érkező műtrágya kirakása sem. Hétfőn aztán a beszámolás következik. — Mintegy 2100 hold kenyér- és takarmánygabona vár betakarításra ezen a nyáron — mondják. — Tudni kell még a kezdés előtt, hogy ennek az elvégzéséhez milyen erő áll rendelkezésünkre, mi változott tavaly óta az emberi és a gépi erőben. 36 erőgépnek kell például állandóan üzemkész állapotban lennie, hogy a munka folyamatos legyen. 10 komezer forintot kerestem. Most lehet, hogy több is lesz, olyan jó a termés — és int a gabonatáblák felé. — Sokat jelept ez a gyakorlat, hisz nemcsak a gazdaságot, a munkát ismerem meg, hanem az embereket is — fűzi hozzá. — Most is vártak vissza, s barátként fogadtak. A munka gyorsan halad. Emberek figyelik a tábla szélén dolgozó kombájnok útját. Szétmorzsolják kezükben az érett kalászokat, s vizsgálják a gabonaszemek duzzadtságát. Amikor megtelik a kombájn, melléje állnak a szállítógépek, s megkezdődik az ürítés. Ilyenkor egy-két perc mindig akadt a beszélgetésre. — A munkával nincs is baj, csak a szállítással — jegyzi meg egy kicsit bosszúsan. — A gabonafelvásárló nem tudja folyamatosan átvenni a termést, mivel rengeteg a beérkező szállítmány. Városi gyerek, de együtt tud örülni a tsz-tagokkal a gazdag termésnek, és szorongva várja, hogy a sűrűsödő esőfelhők mielőbb elmenjenek. Az eső késlelteti az aratást. — Július elsejével kezdtem el a munkát, e addig már nyolcvan hold körül arattam le. Ha minden jól megy, azaz ha nem lesz eső, akkor nemsokára befejezzük. Aratás után néhány hét pihenés jön, majd a harmadik év. Aztán ha sikerül, akkor üzemmérnöki diplomával véglegesen munkába áll, a kaposvári Latínca Tsz-nél. Gyertyás László Az emberek eleinte idegenkedve fogadták. Városi gyerek, egyetemista — mondták —, cső nem ő akar bennünket a kombájnozásra tanítani. Aztán amikor látták, hogy a szőke fiatalember milyen szívvel- lélekkel dolgozik, megnyugodtak, s maguk közé fogadták. Az idei év már a második, hogy Csizmadia Pál a kaposvári Latinca Sándor Tsz-nél arat. A gépipiari technikum elvégzése után egyetemre jelentkezett. Az ösztöndíjat a szövetkezet biztosítja számára, a dunaújvárosi Nehézipari Műszaki Egyetem műszaki főiskolai karán az üzemeltető gépészeti szakon tanul. Most végezte el a második évet, s egyhónapos gyakorlatra hazatért. — Egy kis utánajárásba került ez az elnökünknek, mert az iskola nem akarta engedni; hivatalosan a Dunaújvárosi Vasműbe kellett volna mennem nyári gyakorlatra. De aztán mégis sikerült. A tsz- nek szüksége volt rám. A táblában dolgozó két kombájn méterről méterre fogyasztja az érett gabonát. Sebesen pörög a motolla, s az éles acélfogak a tőnél vágják a szárakat, A friss szél széthordja a kalászosokra rakódott finom port. Nehéz így a munka. — Erősen kell figyelni fenn a kombájn nyergében, nagyon bizonytalan a munkagép. No, meg a talaj is vizes, könnyen megsüllyedhet, ha nem vigyázok. Az egyetemen nincs is olyan fiatal, aki tsz-től kapna ösztöndíjat, pedig rengeteg lehetőséget nyújt egy fiatal szakember számára a termelőszövetkezet. — Tulajdonképpen apám biztatására fogadtam el a szö- vektezet ösztöndíját. S az az igazság, hogy nem bántam meg. Amikor megkezdődik az nyári szünet, az egyhónapos gyakorlat, felülök a kombájnra, s dolgozom. Reggel hattól este nyolcig, míg le nem száll a harmat, mennek a gépek. Két kombájnon hárman dolgozunk. Tavaly volt olyan hónap, amikor több mint hatEgyetemista a kombájn nyergében Most nyáron sines „uborkaszezon“ A Május 1. utca 37—39. számú ház szép, impozáns épület. Sokablakú. Itt, a földszinten kapott helyet a GELKA-szer- víz. — Mikor költöztek ide? — kérdezem Hiczó Györgytől, a szerviz vezetőjétől. — Július elsején. — És mi lesz a régi, Dózsa György úti helyükkel? — Arra is szükségünk van. Ott javítjuk a hűtőgépeket, a centrifugákat. a mosógépeket — a hűtőgép-agregátorok sok helyet foglalnak el —, itt pedig a rádiót, televíziót, lemezjátszót és a kisebb háztartási gépeket: ventillátorokat, villanyborot- vákat. Amikor ezt az épületet tervezték, 1964-ben, akkor még nem foglalkoztunk háztartási gépek javításával, csupán az elektroakusztika volt a profilunk, 1968 óta javítunk csak háztartási gépeket. — Hogy érzik magukat itt, az új épületben? — A termelőhelyiség kisebb ugyan, de jobban felszerelt. Az átvevőhelyiség tágasabb, nem kell félni zsúfoltságtól. A másikat is szeretnénk modernné, korszerűvé tenni: a felújítását tervezzük. — Mit jelent a nyár ebben a szakmában? , — Évekkel ezelőtt nyáron »uborkaszezon« volt, most: túlterheltek vagyunk. Amennyi hűtőgépet eladtak! Aztán a tranzisztoros rádiók, televíziók. Százharminchárom község tartozik hozzánk, s a szerelők naponta járnak ki. 3790 javítás készült ei a múlt hónapban. Egy javítás átlag 4,6—4,8 napot vett igénybe a múlt félévben. A garanciális javítás a több; kétéves garanciák vannak. — Milyen az alkatrész- és anyagellátás? — Nem tökéletes, de az utóbbi időben lényeges javulás következett be. Énnek is köszönhető, hogy rövidebb idő alatt tudunk, javítani. Aztán a fiatalokra terelődik a szó, az utánpótlásra: — Amikor öt éve ide kerültem, csak három ipari tanulónk volt, az idén húsz érettségizettet vettünk fel: tizennégy fiút és hat lányt. Két év múl- val rádió- és televíziószerelők lesznek. S, F. MAI KOMMENTÁRUNK Keresni kell az új lehetőségeket bújnunk dolgozik, 13 vontató és 5 tehergépkocsi szállítja a termést. 6 gép a szalmalehúzást végzi, és így tovább. Csak egyetlen botlás, figyelmetlenség, és máris nagyobb baj adódhat... Nem mindegy, hogy milyen árut viszünk a vállalathoz, ezért rostáljuk a szemet. Ehhez újabb kézi és gépi erő kell. Mindezt biztosítottuk. Gépesítettük a gabona fölrakását, s így előfordult, hogy egyetlen napon 21 vagonnal vittünk Kaposvárra (de 30 vagonos napi rakodókapacitással rendelkezünk), s egy-egy gépkocsi megrakása mindössze három percig art. Mindez nagyon jó szervezést kíván. Dobai József elnökhelyettes a szállítások felelőse egyben az értékesítésre szánt áru kísérője, átadója. S ez nemcsak a gabonára vonatkozik. Mondja, hogy olykor vitatkoznia is kell, ugyanis a szállítmányokat ők maguk is mérik, vizsgálják — még átadás előtt —, s az eredmények nem mindig egyeznek az átvevőével. S vitatkozni is csak a szabványok, a minőség, az árak ismeretében lehet; s e tudásnak nincs híján az elnökhelyettes. Felelősség o közösért A több mint 2000 hold kalászos betakarításában mindössze nyolcvan—száz ember vesz részt; közülük mintegy hetvenen vannak a műszakiak. Náluk is, akárcsak az agronómián meg az irodán, állandó »■riadókészültség« van az aratás idején. Vagy másfélszáz "asszony a lent köti kévébe. Mint az olajozott gépezet, úgy megy a munka, s ha valahol mégis akadozik a szerkezet, maguk a tagok szólnak. Mint ahogyan az árukísérők is igyekszenek megvédeni a tsz érdekeit, ha a termény minősítése rosszabb a szerintük megérdemelt minőségnél. Simon Gyula, a pártalap- szervezetek csúcsvezetőségének titkára így beszélt az aratásról: — Az alapszervezetekben a tsz-elnök jelenlétében még idejében megbeszéltük a gabonabetakarítási tennivalókat. A hetven traktorossal, kom- bájnossal, szerelővel, a munkában kulcsszerepet betöltő emberekkel külön megvitattuk a feladatokat. Abban maradtunk, hogy amíg szól a »sziréna« — azaz menet közben — nincs alkudozás. Ki-ki tudja a dolgát, tehát erre fordítsa a fő figyelmet. — A munkában nincs külön párttag és pártohkívüli — folytatta a tsz-elnök. — A cél világos, ennek az elérésére törekszik a szövetkezetben mindenki, nincs eltérő álláspontja a szövetkezet gazdasági és politikai vezetésének. Egyértelműen tisztáztuk, hogy mit akarunk, és egyformán dolgozunk a megvalósítás sikeréért... Ügy látszik, nem hiába. Biztató az, ahogyan az aratás befejezéséhez közeledve a hetesi Egyesült Erő Tsz-ben dolgoznak. Hernesz Ferenc A közelmúltban életbe lépett egy, gazdaságaink túlnyomó többségét nagyon is közvetlenül érintő intézkedés. Nevezetesen az, hogy a tejpor és a tejport tartalmazó abrakkeverékek árának emelkedésével együtt 650 forinttal felemelték az élve született borjak utáni állami támogatás összegét. Ez nagyon is közvetlenül érinti mezőgazdasági üzemeinket, s ezért fontosnak tartjuk, hogy néhány gondolatban részletesebben foglalkozzunk vele. Megdrágult, méghozzá nem is kis mértékben — 84 százalékkal — a tejpor. Ez az áremelkedés szükségszerű volt, mert a Közös Piac országai megszüntették az olcsó tejpor kétszeres szubvencióját. A nem kis mértékű világpiadi áremelkedést nyomon kellett követni a mi takarmány-felhasználásunknak is, mert ellenkező esetben ez rendkívül súlyos terhet jelentett volna állami költségvetésünknek. Ez a magyarázata annak, hogy a belföldi árakat a világpiaci vételár szintjére kellett hozni. Igen ám, de ez az áremelkedés elsősorban a borjúnevelés költségeit növelné. Ez pedig hátrányos következményekkel járna szarvasmarhatenyésztésünk egészében. Hiszen éppen ez az ágazat az, ahol — a többi állati termék termeléséhez viszonyítva — rosszabb a jövedelmezőség. Nem engedhető meg tehát — kivált most, amikor állattenyésztésünk fejlesztése fő feladatunk —, hogy az amúgy sem kiegyensúlyozott helyzet akár átmenetileg is tovább romoljon! Kormányunk ezért határozott úgy, hogy a költségek növekedésének. ellensúlyozására kétezerről 2650 forintra emeli a nagyüzemben élve született borjak utáni állami támogatást, az előhasi üszők élve született borjai után pedig 5150 forintot fizet. Az áremelkedés is, a megváltozott támogatási rendszer is július 15-ével lépett életbe. Nem egy üzemünkben fogtak papírt, ceruzát, és kezdtek számolgatni; az új intézkedés értelmében hogyan is alakul majd a jövedelmezőség. Természetes, sőt szükségszerű ez, de éppen ilyen kézenfekvő, hogy ennek kapcsán még egy gondolatra hívjuk fel a figyelmet. A tejpor áringadozása, illetve jelentős drágulása arra inti mezőgazdaságunkat, hogy keresse az új lehetőségeket. Hiszen saját, közvetlen érdekük, hogy lehetőleg csökkentsék a borjúnevelésben a drága importanyag használatát, és helyettesítsék például az olcsóbb »hazai« fölözött tejjel. A keveréktakarmányokban pedig — amilyen mértékben lehetséges — használjanak más fehérjéket Mind a kutatóknak, mind a gyakorlati szakembereknek feladatot jelent ez, és olyan tennivaló, ami hosszú távon is fontos érdeke mezőgazdaságunknak. V. M. A Mechanikai Művek Marcali telepének a MEKALOR olajkályhákhoz 400 ezer darab esuklópántot készítenek szalagacélból a Somogy megyei Finommechanikai Vállalatnál. A vállalat ezzel másfélmillió forint bevételre tesz szert. Rampa kellene Egy kísérlet tapasztalatairól MAGYARORSZÄGON a I közlekedéspolitikai koncepció értelmében egyre inkább előtérbe kerül a hagyományos áruszállításról a szállítmányozásra való áttérés. Ez az összetett szolgáltatás a fuvaroztató számára sokkal előnyösebb, mint a ma még általánosan szokásos szállítás. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a fuvaroztató áruját a vasút és a Volán — szorosan együttműködve — a leggazdaságosabban kezelik és szállítják. Háztól házig, illetve a feladótól a fogadóig. A fuvaroztatónak csak annyi dolga van, hogy az árut feladja, a címzettnek pedig, hogy fogadja. Mindez megköveteli elsősorban a szállítási vállalatok pontosan összehangolt munkáját. Hogy a szállítmányozás feltételeit és módját a gyakorlatban megvalósíthassák, június 1-től — kísérletképpen — a MÁV és a Volán közös szállítási láncot létesített hat vasútállomáson. Eddig háromnál indult meg a munka, köztük van Kaposvár is. — Milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt időszakban? Erről kérdeztük Kézdi Lászlót, a kaposvári vasútállomás áruforgalmi és kereskedelmi állomásfőnök-helyettesét. — A legjobb lesz, ha néhány számot mondok. Korábban minden beérkező száz vagon közül hatvanat »kezelt« (rakott ki) a Volán, június 1-től pedig mintegy hetvenötöt. Ez a szám egy év múlva — addig tart a kísérlet — eléri majd a százat is, tehát minden vasúti kocsi kirakását a Volán emberei végzik el. Amikor az állomáson megtudták, hogy a minisztérium 25 millió forintot bocsát a hat állomás rendelkezésére a kísérlethez, Kaposváron nem tudtak dönteni. Közeledik ugyanis az az idő, amikor elkezdődnek a vasútállomás rekonstrukciójának munkálatai. Semmiféle beruházás — hogy aztán néhány év múlva a rendezés során mindet lebontsák —, nem látszott célszerűnek. Pedig az Erzsébet-rakodónál, ahol az áruk kirakása folyik, szükség lenne egy rámpára, mert csak így tudják megvalósítani a rakodólapos árumozgatást. JELENLEG rampa nélkül folyik a rakodás. A géppel — autódaruval, markolóval — rakható árukat teljes egészében a Volán emberei kezelik, az úgynevezett kereskedelmi árut viszont csak részben ők, kézi erővel. Szükség lenne tehát — átmeneti megoldásként — egy rámpára, amely lehetővé tenné a gépesítés további kiszélesítését (villástargoncák, rakodólapok), s az így felszabaduló kézi erőt olyan áruk rakodására tudnák fordítani, amelyeket jelenleg nem vállal a Volán (például bútorok). Kézdi László véleménye szerint a szállítmányozás tovább: fejlesztésének jelenleg csak ez az egyetlen akadálya. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. július 24. 3
