Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-21 / 169. szám
FENT ÉS LENT : LESZ-E TIZENNEGYEDIK? A kne azt mondják, hogy nem politizálnak, hanem politizálgatnak csupán, néhány gond okát kizárólag a fent és lent merev szembeállításával próbálj ál< magyarázni. Többnyire abból kiindulva: akik fent vannak, és mi, akik lent vagyunk ... Pedig hát a felkerülés útja nagyon is a lent levők közül ível, és azok szemeláttára, gyakran helyeslésére. És a fentiétel egyetlen záloga — huzamosabb időn át feltétlenül — a szoros kapcsolat a lentiekkel. De valluk be: rossz ízűnek tartja a mai, józan gondolkodás, még a nyelvérzék is, az ilyen fent—lent szembeállítást. Hiszen milyen sokan vannak azok, akik az életnek bizonyos területén vezetők és beosztottak is egyaránt. Mindezzel korántsem akarom azt mondani, hogy nálunk mindenki vezető, csupán azt, hogy ne a fent és lent viszonylatából magyarázzuk helyünket a társadalcxmbaTi, mert az emberi értéket — bármennyire is ellene szól néha a látszat — mégsem ez adja... Ez a lent—fent »relativitás-« néha aztán egészen rossz ízű torzulásokat is teremthet. És bármilyen furcsa is, épr pen e torzulások mutatják meg igazán, hogy milyen sokan vannak, akik mégis ebben az ellenpontozásban vélik csak megtalálni biztos helyüket. És nemcsak egyszer adódik ilyen helyzet tudományos- kulturális közéletünkben. Igen, mindez egy hierarchia árnyképe lenne — vagy rémképé inkáibb —, persze nem létező hierarchiáé, hanem néhány ember belülről felépített, kicsinyes szervilizmustól meghatározott hierarchiája csak. Mert tévedés ne essék: egy- egy neves szakember jelenléte minden bizonnyal növeli egv-egy összejövetel . rangját is, de nem kizárólagosan az határozza meg. Valahogy kínosan emlékeztet mindez a korai magyar polgárság szolgaszemléletére, akik egy pipatóriumot sem alakítottak addig, míg védnökéül nem szerezhették meg valamelyik kutyabőrös notabilitás vállveregető jóindulatát. Persze, mindez átcsaphat az ellentétébe is. A Balatoni beszélgetések egyik népszerű hozzászólója esett például abba a véleményem szerint indokolatlan túlzásba, hogy »ami — úgymond — felső sugallatra jön«, az kevés eredményt hozhat. Valóban, közéletünkre az a jellemző, hogy egyre inkább tetté érlelődnek mindazon javaslatok is, amelyek »alulról« jönnek. De ennek korántsem az a lényege elsősorban, hogy alulról jön; sokkal inkább az, hogy elfogadható a javaslat, amit társadalmunk minden felnőtt, tenni akaró tagja tehet, gppen ezért nem tartom helyénvalónak példa- lózását sem-, mellyel az Olvasó népért mozgalmat illette, mint »sugallatot«. Ez a mozgalom produkált nagyon sok szép eredményt Somogybán is. És korántsem az volt a hibája, hogy központi javaslatra született, hanem az, hogy éppen a megvalósítás folyamatában sokan közhelynek értelmezték küldetését, sokan úgy »álltak hozzá«, hogy sablonosán, né-' hány statisztikai mutatóval »végkiel-égítsék«. Legjobb tudomásom szerint a Száz falu, száz könyvtár is központi gondolat volt, és kapva kaptak rajta a vidéki könyvtárak, mert sok anyagi előnyt, a beruházáshoz segítséget jelent, ha teljesítik a feltételeket. (Úgy látszik, ha a sugallathoz némi anyagi fedezet is járul, mindjárt kevesebb az ellenérzés...) L ényegében a fenti elképzelésekben — bár tartalmaz helyes elemeket — éppen a fent-lent behatárolt nézőpontja torzította el a jó kérdésfelvetést. Tudni illik azt, hogy a jó javaslatokat tartsuk számon, és valósítsuk meg. De ne azt lessült árgus szemeikkel, hogy honnan érkezik. Mert a legjobb kérdésfelvetés is elnagyolt és egyoldalú lehet, ha a ló túlsó oldalára átesve fogalmazzák meg. Tröszt Tibor Az ambufantom már lélegzik Az első ifjúsági elsősegélynyújtó olimpia A margitszigeti úttörőstadionban tegnap délelőtt megkezdődött az első ifjúsági elsősegélynyújtó olimpia. A magyar ifjúsági Vöröskereszt fennállása 50. évfordulójának tiszteletére a humanitás és a béke jegyében rendezték meg az európai Vöröskereszt-társaság csoportjainak részvételével. Ünnepi díszben várta a versenyzőket a margitszigeti sta- dión. Az olimpiák hagyományos külsőségeihez híven történt a megnyitás; a huszonegy ország fiatal vöröskeresztesei- . nek felvonulási menetének élén Ausztria csapata haladt. A szigetország vöröskeresztesei komor fekete egyenruhát viseltek, a további csapatok szinte kivétel nélkül a béke színében — világoskékben — jelentek meg. A felvonulást a vöröskeresztes zászló, a magyar lobogó és a kék békezászló felvonása követte, majd megérkezett az olimpiai láng is, amely három napon át ég a szigeten. Készt vesznék a szocialista országokból is, Monaco is elküldte csapatát, továbbá Norvégia, Franciaország, Finnország, az NSZK és Dánia. Két somogyi kislány is feltűnt a menetben: Haraszti Sára és Gombos Gitta vesz részt az olimpiai programban. Dr. Farádi László, ez egészségügyi miniszter első helyettese és Kirskoffer doktor az európai Vöröskereszt Liga ifIfjú művészek — húsz országból Megnyitották a Bartók-szemináriumot Tegnap este a Zeneakadémián ünnepi külsőségek között nyitották meg az idei Bartók-szemináriumot, amelyre ezúttal ötödik alkalommal került sor. A kurzusokra 20 országból mintegy 80 fiatal muzsikus érkezett hazánkba azzal a céllal, hogy avatott zenepedagógusok, művészek irányításával tanulmányozza a bartóki életművet, ismerkedjék a halhatatlan muzsikus egy-egy alkotásának zenei »műhelytitkaival«. Augusztus 3-ig tartanak a kurzusok, amelyeknek hallgatói között Izlandtól Kanadáig, Japántól Norvégiáig a legkülönbözőbb országok ifjú zeneművészei képviseltetik magukat. A kedd esti ünnepi megnyitón a Művelődésügyi Minisztérium nevében Barna And- rásné főosztályvezető köszöntötte meleg szavakkal a Bar- tók-szeminárium hallgatóit és a nagynevű zenepedagógusokból, világhírű művészekből összetevődő »tanári kart«. A megnyitót követően a zongora, hegedű kurzusok vezetői, illetve a zenetudományi előadók kötetlen hangulatú beszélgetésen ismerkedtek a szeminárium hazai és külföldi részvevőivel. A szeminárium érdemi munkája ma kezdődik, s augusztus 3-án a Fészek klubban sorrákerülő nyilvános ünnepi koncerttel zárul. (MTI) júsági vöröskeresztes-osztályá- nak vezetője nyitotta njeg az első ifjúsági elsősegélynyújtó olimpiát. A pályán hamarosan megkezdődtek a bemutatók. Elsőként Ausztria. Belgium, Bulgária, Csehszlovákia és Dánia versenyzői álltak rajthoz. összesen öt, úgynevezett kárhelyet — súlyos és kevésbé súlyos »balesetek« színhelyét — járták sorra, és a »sérülteket« gyors elsősegélyben részesítették. Az ambufantom bábu a földön feküdt, áramütés érte. Mielőtt a mesterséges lélegeztetést megkezdték, a segélynyújtók kikapcsolták az áramot. Műszer mutatta az élesztős során, hogy mikor »ébred« föl a sérült. A fiatalok elmondták, hogy nagy lelkesedéssel készültek az olimpiára, és sokat gyakorolták a mentést. A lelátókon helyet foglaló nézősereg biztatása mellett délután az ifjú magyar vöröskeresztesek öt csapata lépett pályára, s vizsgázott az elsősegélynyújtás gyakorlati tudnivalóiból. j • H. B. Fiókkönyvtárak a periférián Klasszikusok — ponyván A nyár közepén, amikor — úgy monoj ák — az emberek a könnyebb szórakozást keresik, az olvasó ember nyomába szegődtünk a kaposvári fiókkönyvtárakban. A periférián álló tizenhárom fiók- könyvtár közül háromnak az ajtaján kopogtattunk... A legfiatalabbnál, a cseri klubkönyvtárban kérdeztem először: — Milyen a forgalom nyáron? — A félévi beiratkozási tervet túlteljesítettük — mondta Bánki Gyuláné. — De ezekben a napokban megérezzük, hogy az emberek nyaralnak, hosszabb-rövidebb időre kikapcsolódnak, nem kémek könyvet. Tavaly év végén ki- lencszáz olvasóm volt, most hatszázötvenhét. Tizennégyezer négyszázöt kötetet kölcsönöztünk június végéig. Jelentőségteljesebb most minden ajtónyitás: Csokora Gyula nyugdíjas tanító mutatkozik be. A Beloiannisz utcából — mondhatjuk nyugodtan — kifáradt a Cséri utcába. donnert »ponyva«. Nyáron nincs határa az olvasásnak. Szinte egymásnak adják át a kilincset az olvasók. Nyáron naponta harminc— harmincöt olvasó kér új könyvet. A visszahozott könyvek nem fémek el a kölcsönzőpulton, az új szállítmány csomagolópapírjára, a földre, »ponyvára« teszik le azokat ... Érdekes kép fogad a Pázmány Péter utcai fiókkönyvtárban. A kér- Á tes házak lakói többnyire idősebbek, kisebb számban akadnak fiatalok is. De mintha egy dologban megegyezne a két korosztály: igénylik a könyvtári foglalkozást, klubéletre is vágynak. — Az idősebbekkel is kell törődni — mondja szenvedélyesen Nagy József né könyvtáros. — Megtörténik, hogy a visszahozott könyvben a kisunoka fényképe lapul, és megmutatják nekem. Az öregek szeretnek beszélgetni. A családias jelleg miatt kedv eLátszik, azok közé az olvasók közé tartozik, akik önállóan szeretik megtalálni a könyvet. — Két könyvtárba járok: a megyeibe és a szívemhez nőtt cseribe. Ami itt van, nem biztos, hogy megtalálom a másikban, és fordítva. Az olvasó ember legyen a könyv legfőbb propagandistája! Nem ilyen rózsás a helyzet a Zrínyi Miklós utca 1. szám alatti 3. számú fiókkönyvtárban, noha olvasóban Itt sincs hiány, ötszázhuszonhárom lelkes tagja van a Donner városrész nagyon szűk, zsúfolt fiókkönyvtárának. Banai Gyuláné először csak ennyit mond: — Nézzen körül! Magyarázat nélkül is megérti bárki a gondokat. Nem lehet raktári betűrendet tartani. lik ezt a fiókkönyvtárat a környék lakói, de már nem tartják korszerűnek. A több olvasott könyv igényt keltett az emberekben. Fiókkönyvtárak a' periférián. A cseri kivételével színié ’mindegyik szebb jövőre vár. A Donnerben és a Pázmány Péter utcában is elhangzott egy halkan kiejtett mondat: — De hát előbb az új lakótelepen lesz könyvtár; szép, új korszerű épület. Mi van a gondolat mögött? Mindenki érzi, hogy a Kali- nyin-városrész egyre növekvő lakótáborának . szüksége lenne már egy fiókkönyvtárra, illetve klubkönyvtárra. Vajon, meddig késik ennek a terve?... Több ezer ember kérdezi ezt, és most mi is. „őrj iratunkon“ bebizonyosodott: szükség van Kaposváron a fiókkönyvtárakra, de korántsem mindegy, hogy ezek milyenek. Horányi Barna C'Sftk rád gondoltam Kezét a kezemen végigsimította, és azt mondta: — Te tényleg azt gondolod? ... Pedig, hidd el, semmi, de semmi, nékem a legkínosabb. Ott dolgozik mellettem egy új ember, és nem hagy békén. Múltkor egy levelet csempészett a zsebembe. Képzeld: hogy szerelmes belém, és hazakísérne! Mit szólsz? — A kapu alatt megcsókolt? — Hogy gondolsz ilyet?! Te tényleg azt hiszed? Hogy engem hazakísérhet? Nem is jöttem ki ötkor; másfél órát direkt még bentmaradtam. Legalább behoztam a restanciát. De mit csináljak? Várt, megvárt az utcán! Másfél óráig várt... Olyan kínos! Hiába mondtam egész úton, hogy kedves Sándor, ez olyan bolondság, ezt verje ki a fejéből, ezt nem lehet, hisz ez oly lehetetlenség, hisz te, te, ... ugye, te itt vagy, te megérted... És a kezemet a kezébe fogta, és úgy könyör- gött, hogy higgyek neki: valami fontos, nagyon fontosat akar mondani, s üljünk be ide egy kávéra, csak egy percre. Te tudod, milyen kellemetlen volt ez az egész? Mondtam neki, hogy hát kivele, mit akar! Erre azt mondja: nem mond le rólam, ő mindent megtesz értem, és képzeld, azt mondta: legyek a felesége!... Nem jó pofa? Szegény ... ! Sajnáltam is, hogy mondtam: Sándorba, de hová gondol? Tartozik hozzám valaki. Rád gondoltam, és én önálló, modern nő vagyok. Az én önállóságom! Fizettünk, és mentünk, és szaladt mellettem, és kö- nyörgött, hogy ne mondjak inkább még semmi végleges, vissza nem vonhatót; 6 inkább még vár, szenved, csak valami reménye legyen. — A sarkon, a kapu alatt csókolt meg először. — Csak nem gondolod? Én? vele? Hidd el, nékem a legnehezebb. Lent hagytam az utcán. Felszaladtam, és megmondtam a mamának, hogy egy kicsit később jövök haza. Tudod, úgy könyörgött. És felvettem a jerseyt. Folyton csak rád. gondoltam. Ha itt lennél! Milyen kínos helyzet! Hogy megszabadítanál. De nem voltál, és vele kellett mennem ... Mentünk, mentünk, egy olyan táncos helyre. Képzeld, pezsgőt rendelt! De nem igazit, csak habzóbort. Itt aztán be is fejeztem ... Végeztem! — A házmester mit szólt? — Az övéké? Nyitva volt már a kapu. De te tényleg azt hiszed? Haza kellett mennem vele. Tudod, a családja. Nagyon finom család, és mindenképpen be akart mutatni. Azt mondta a papa, a papája: »Isten hozta, lányom/* Nem megható? Oly tisztaság, béke, család ... És ez a Sándor is! Képzeld, nagy esküvő ről beszélt. Bankettel, bérelt teremmel, sok vendéggel. Mondd, hát lehet ilyet csinálni? És a kezemet a kezébe fogta, és azt mondta még: — Na. nézz a szemembe! Hál; te tényleg azt gond%lcH? Kőbányai György A pincemester Alig huszonnégy éves, és máris pincemester. Olyan szakma ez, amit nem elég megtanulni, szeretni is kell. S ez Bognár Györgynél, a so- mogyvári Dózsa Tsz fiatal borász szakemberének, a pincemesternek valóban sikerült. In vino veritas — hirdeti a pince bejárata fölé erősített tábla. Borban az igazság. A pincemesterrel a hűvös pince mélyén találkoztam. Kezében hébérrel a borokat vizsgálta, külön-külön minden hordó tartalmát, nehogy valamelyik bor tönkremenjen. Az üveglopóban csillogott a fehér bor, majd pezsegve ömlött a pohárba. — öt fajta bora van a tsz- nek — mondta. — Ezek közül csak az egyik vörös, a több mind fehér. Szenvedéllyel beszél a borokról: a kapuvári rizlingről, az aszói olaszrizlingről, a saszláról, a burgundiról és a szürkebarátról' s a velük való bánásmódról. Tulajdonképpen nem is ezt a pályát akarta választani, csak a nagyapja unszolására kezdte el Balaton- bogláron a tanulást. Hogy megmaradt ezen a pályán, azt később az iskolának köszönhette. így kötelezte el magát a borászattal. A pincében kezdte a Bala- tonboglári Állatni Gazdaságban is, ahol az iskola után néhány évig dolgozott. Innen átkerült a Borforgalmi Vállalat balatonboglári kirendeltségéhez. A néhány éves gyakorlat sokat segített a borok megismerésében. Hogy Bognár György hogyan került Somogyvárra? Ott kapott szolgálati lakást, s egy fiaial házasembemek ez na- gvon sokat jelent. Somogyvár valamikor híres voít borairól. A szőlő azonban kiöregedett, és nem volt folyamatos telepítés. A tsz nemrég ültetett 30 holdat, s az első termés tavaly érett be, ebből már bor került a hordókba. És éz a bor hozott hírnevet, dicsőséget az ifjú pincemesternek. Az iskolában tanultak, a hozzáértés, a szakszerű kezelés eredményhez vezetett. Az idén májusban Kéthe- lyen rendezték meg a megyei borversenyt! A somogyvári tsz itt mutatta be először borfajtáit, pontosabban öt fajtat, amelyek már a fiatal pincemester »munkái« voltak. S az eredmény: mind az öt bor érmet kapott, négy ezüstöt, egy pedig bronzot. Hűvös, száraz levegőjű a pince. Az állandó hőmérséklet 4t—5 fok. Egy év alatt sokat változott itt minden. Bognár György hozta rendbe a pincét, vásároltatott új berendezéseket. A pince kétszáz éves. A fölötte levő földvastagság egyik helyen meghaladja a húsz metert is. A »munkahely« hossza pontosan száz méter. Éryel magyaráz, mutatja a borokat. A poharat a gyertya lángjához tartja, színét és tisztaságát nézi. — A bort nem csinálni kell, hanem kezelni. S ez óriási különbség — mondja nevetve. Vajon elég az eddig szerzett tudás? ö maga vallja, hogy nem. Szeptemberben a Bala- tonbogláron kezdődő kertészeti technikumba jár majd, a levelező tagozatra. hogy fejlessze tudását. Aztán? Egyetem következik. S ez is, mint a technikum, a termelőszövetkezet ajánlására, a gazdaság jóváhagyásával. Közös érdek az ismeretek gyarapítása... Gyertyás László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. július 21.
