Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-17 / 166. szám

gyógyszer az írástudatlanság ellen Az övegtanár atmoszférája Vadászat és vadgazdálkodás Az UNESCO felmérése sze­rint 1970-ben nyolcszáztízmil- lló írástudatlan volt a földön. Olaszországban néhány éve mintegy hárommillió embert tanítottak meg írni—olvasni a televízió segítségével. Az el­zárt hegyi falvakban, melye­ket az időjárás miatt hónapo­kon keresztül nem lehet meg­közelíteni, milliók tanulták meg a betűvetést esténként az azóta híressé vált »tanár« se­gítségével. Ez a két adat is bizonyítja: az iskolatelevízió világszerte fontos oktatási esz­köz lett, amelynek hatásait, eredményeit nem lehet elvitat­ni már. Hazánkban is egyre többet beszélitek, vitatkoznak a tévépedagógiáról,’ az iskola­televízió jövőjéről. E korszerű oktatási forma módszertani elemzésének So­mogy az idén — az országban elsőként — megyei szintű fó­rumot teremtett. A továbbkép­zési kabinet tizenkét napos tanfolyamot szervezett hu­szonnyolc somogyi pedagógus részére a siófoki gimnázium­ban. A tévépedagógiáról s a tanfolyam tapasztalatairól Ta- ri Jánost, a megyei művelő­désügyi osztály helyettes ve­zetőjét kérdeztük meg. — Ma már mondhatjuk, hogy van tévépedagógia, mert egy-egy iskolatelevíziós adás előkészítése, megtekintése, irá­nyítása, valamint az anyag feldolgozása az iskolai mun­kában sajátos jelenség. Az oktatási eszközök igen jól liasználható típusa az iskola­tévé. A tévépedagógia nem mond ellent az általános pe­dagógiának, hanem hatéko­nyabbá teszi azt. Az eddig használatos szemléltető esz­közök (film, dia stb.) tovább­ra is jók, az iskolatelevízió előnye viszont az, hogy kife­jezetten a tanévet, a tananya­got kíséri végig — a legjobb szakemberek, pedagógusok közreműködésével. A tantár­gyakhoz is átfogó ismereteket ad. — A gyerekek érdeklőd­nek-e az iskolatelevízió iránt? — A gyerekek nagyon szere­tik, s népszerűsége már nem­csak vetekszik a moziéval, ha­nem lassan túlszárnyalja azt. Azonkívül. hogy a tanulók filmélményt kapnak,' még »produkálhatják« is magukat. Tudják, hogy megkérdezik tő­lük: mit láttak s mi a vélemé­nyük róla. Számukra ez na­gyon fontos. Pszichológiai föl­mérés bizonyítja, hogy a ha­gyományos órán például a gyengébb tanulok képtelenek végig figyelni, mert egy idő után megszakad a logikai lánc. A tévéadásokat viszont ők is feszült figyelemmel kö­vetik. A vizuális ismeretközlés éppen abban segít nekik, CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 16. — Még ezt is tudtad! Zse­ni vagy. Még a sorrendet is tudod? Szántódi odamegy Luciáim­hoz. — Ez igaz, vagy ébren ál­modom? Csípj meg! Luciánó megcsípi. — Akkor sem tudom elhin­ni. Luciánó most is másról be­szél. — Pedig nekem elhiheted. — Mit? — Hogy sok ötös lesz. Most már azonban, á dia­dal kapujában, Szántódiban is fellobban részint a becsü­let, részint pedig a jólelkű- ség. Arra gondol, hogy a ké­sőbbiek során úgyis behoz­hatja még ezt a veszteséget, hogy a gondolatokat végig kö­vetni tudják, és sok oldalról értelmezhetik az anyagot. Az iskolatelevízió segítségével a kapott információ és anyag tartós élményt jelent. — A tanárok körében is ilyen népszerű? Nem ide­genkednek a nehezebb, át­fogóbb órák megszervezésé­től? — Megyénként változó a helyzet. Egy biztos: sohasem a gyerekek szavazzák le az isko­latévét, hanem a tanárok miatt nem épül be a tanterv­be. Mi is azért szerveztünk tanfolyamot, hogy elemezzük ezt a problémát. Tizenkét nap alatt harminc előadást hall­gattak meg a. részvevők, szám­talan adást megtekintettek, s bemutató jellegű fölkészítést, óravezetést láthattak. Lénye­ges pedagógiai szempont: ta­nárok, szakemberek a művé­szet segítségével tolmácsolják az anyagot. Külföldön úgy ne­vezik: üvegtanár, vagyis a képernyő mögött levő tanár. Valamennyien érzelmileg is megragadják a nézőket, mert rendkívül érdekes egyénisé­gek. Somogybán negyven— hetven százalékban használják az iskolatelevíziót. — Külföldön is ilyen nép­szerű az iskolatévé? — Igen. Franciaországban például 130 000 felnőtt hallga­tónak külön műsort sugároz­nak. A Szovjetunióban há­romszáz közvetítő központ Se­gítsük az ■ iskolát! címmel százmillió ember részére su­gároz adásokat. — A távlati tervekről mit hallottak a tanfolyamon? — Üjabb tantárgyakat kap­csolnak be az ITV adásaiba. Az* osztályfőnöki órát pálya- választási anyaggal bővítik, a hetedik, nyolcadik osztályban történelmi s irodalmi műsor készül, a középiskolásoknak pedig filmesztétikái, stílustör­téneti adások, társadalmi, jogi, neveléssel kapcsolatos műso­rok. A szakközépiskolásoknak kémia órákat, neveléssel kap­csolatos műsorok. A szakkö­zépiskolásoknak kémia órákat, az emelt szintű szakmunkás- képzéshez másféléves progra­mot dolgoznak ki. Változik a teleovi is: iskolára előkészítő adások sorozatát közvetíti. Műsorokat szerkesztenek a napközis és egész napos isko­lák számára. Megyei terveink között szerepel az, hogy a tan­folyamokon szűkítjük a kört: az idén alsó- és felsőtagozatos nevelők s középiskolai tanárok voltak együtt; jövőre mór csak alsótagozatosokat hívunk, és később csak egy-egy pedagó­gusréteget. B. Zs. Papírgyártó gépsorok A Papíripari Vállalat lábatlani Vékonypapírgyárában három papírgyártó gép már folyamatosan termel. A negyedik papír­gyártó gép szerelése is folyamatban van. Képünkön: Részlet az 1. sz. papírgyártó gépsorból. most tehát bevallja, hogy ő bizony több szelvényt dobott be. Élőveszi a tárcáját, és mutatja szelvényeit. — De ez is a családban marad. Persze, ezeket is fe­lezzük. Ezt látva Margit is előveszi a táskáját. — Ezt is tegye hozzá. Szántódi nem örül ennek, de hát haragudni sincs joga. Luciánó mentegetőzik: — Nélküle. .. tudod, és miért éppen az maradjon ki, akit a legjobban szeretek? Szántódi atyailag bólogat. Margit és Luciánó boldogan csókolózrtak. Most már csak Luclánónak van titka: a társulat. Ez azért látszik rajta csók közben Is. A húzás folytatódik. Szántódi hirtelen hátat for­dít a képernyőnek, s rászól Luciánóra: — Nem bírom idegekkel, közvetítsd! Luciánó szenvtelen hangon közvetíti, ami a képernyőn történik. — A pacák megforgatja a kereket. A kerék megáll. Most nyúl bele a pipi, és kiveszi a golyót. Átadja a főnöknek. A főnök szétnyitja és fel­olvassa a számot. Azt mondja: 29-es. Luciánó arca meg sem rez- dül. Szántódi kétségbeesetten néz fel rá. Aztán a tévére. — 28-as? Luciánó vállat von. Biztos a dolgában, és arra gondol, hogy a húzás közben téved­tek. — Nyugi. Tévedni emberi dolog. * Szántódi elszomorodik. Osz- szeomhk, aztán erőt vesz ma­gán. Beletörődik egynéhány négyesbe. Titokban Margitét okolja. — Tudtam, hogy nem lehet jó. Eggyel mellé. Minden eggyel mellé. Tudtam. De hát négyesünk még lehet. Az is szép. De nem milliók. És eset­leg a jövő héten jobban vi­gyázol. Maga is kedves, igen? A képernyőn most a zavart húzásbiztos látszik, aki da­dogva helyesbít. — Elnézést, kedves közön­ségünk. A kihúzott szám nem a 29-es, hanem a 28-as. Szántódi erre feláll, rémül­ten hátrál az ajtó felé. — Félek tőled. Ember vagy te? Mi vagy te? Az ajtóig hátrál, ott össze- csuklik, elájul. Luciánó mosolyogva elzárja a televíziót. — Még van egy szám — mondja Margit. — No és? Téged érdekel? » » * Pénteken délelőtt 11 órakor a cirkuszban. Lagymatag pró­ba ismét. Most * kesdobálo Az ország a* augusztus vé­gén megnyíló vadászati világ- kiállításra készül. Sokan hihet­nék azt. hogy a világkiállítás csak a vadászok szűkebb tábo­rát érinti, ott csak értékes tró­feák, fegyverek és a vadászat­tal összefüggő egyéb eszközök lesznek kiállítva. Ez azonban tévedés. Ha így lenne, biztosan felmérhető, hogy sem külföl­dön, sem itthon nem talált vol­na olyan érdeklődésre és visszhangra, mint amilyet ho­zott. A kiállítás szervezői na­gyon helyesen az ember és a természet kapcsolatát állítot­ták a középpontba, s e köré csoportosítják a kiállítás látni­valóit. Vadászat és társadalom A vadászat ma már nem csu­pán azt jelenti, hogy megköze­lítsük és lelőjjük a vadat, ha­nem a természeti tájat bené­pesítő állatvilágról való gon­doskodást, a vadon élő állatfa­jok fenntartását is. Egyeseknek a kipusztulástól való megmen­tését, mások állományának mi­nőségi és mennyiségi szabályo­zását — egyszóval az ember sokoldalú tevékenységét: a vadgazdálkodást. És ez nem­csak a vadászok érdeke, ha­nem az egész társadalomé. Ma már egyre többen igénylik a természetes környezetben ólő állattal való találkozást a ter­mészetben éppúgy, mint a te­levízió képernyőjén vagy a mozik vásznán, sőt az iroda­lomban vagy a képzőművészet­ben is. A szabadban járó em­ber számára az erdőben — s a mezőn az életet jelentő moz­gást különösen a nagy állatok jelentik; ez ragadja meg első­sorban figyelmét, és »termé­szetesnek« tartja jelenlétét. Sokan pedig nem is sejtik, hogy az állatok fenntartásához milyen erőfeszítések tapadnak, és milyen alapvető emberi — társadalmi érdekek fűződnek. Hazánkban a tervszerű vad- gazdálkodás eredményeképpen — a súlyos háborús károk elle­nére — a szarvas- és őzállo­mány megkétszereződött a há­ború előttihez képest, a vad­disznók száma pedig helyen­ként már nem kívánatos mennyiséget ért el. E mennyi­ségi fejlődés után jelenlegi fel­adatunk egyrészt az egyes vad­fajok okszerű területi elosztá­sának és a helyes ivararányá­nak kialakítása, másrészt a szarvasfélék minőségének (agancsfejlődés) javítása. f házaspár próbál. Az asszony! áll a porond közepén, a fér-j je dobálja rá a késeket. A| manézson egy táskarádió. Most vége szakad benne a zenének. A bemondó hangja; — Kedves' hallgatóink, is­mertetjük a lottó 31. hetének nyerőszámait: 27, 28, 33, 64. 89. A késdobáló maga elé ejti a földre a kést. — Anyukám! Ötös talála­tom van! Az asszony óvatosan 'ki:bújik| a köréje dobált kések közül,! és leveti a cipőjét. Kiveszi» belőle a saját lottóc$duLáját: | megnézi a számokat, és azt* mondja. f — Nekem is. | Meredten, értetlenül néz-1 nek egymásra. | Viktor, az áUatddomár a‘ lakókocsik övezte téren egy majmot tanít biciklizni. Lóhalálban szalad feléje a kisfia és lelkendezve közli: — Apuci, anyucinak ötös találata van a lottón. A Max bácsi mondta neki a számo­kat. Viktor elengedi a majmot, a majom felbukik. Az állat- idomárnak egyáltalán nem tetszik ez a »Max bácsi«. A felesége túlságosan jóban van Maxszal. Viszont az ötös. az ötös. Berohan a lakókocsiba. (folytatjuk) Ugyanakkor csökkenteni kell a jelentős mezőgazdasági károkat okozó vaddisznóállo- mányt. Fontos feladatot jelent az apróvadfaj- táink (nyúl, fá­cán, foglyok) számának nö­velése, hiszen jelenleg még itt van jelentős elmaradás a háború előtti­hez képest. Nem kis fel­adat ez, hiszen a mezőgazda­ságban elter­jedt vegyszeres növényvéde­lem nem ked­vező ezeknek az állatoknak. Vadászat A vadállo­mány mennyi- ségi és minősé- ségi fejlesztése Világrekorder fontos népgaz- dasági érdek is. Az elfogyasztott táplálékot a vad állati termék formájában (hús, bőr, agancs) hasznosít­ja. Így pl. egy kiváló minősé­gű, 500, g-at meghaladó őz­agancs minden gramjának ér­téke több mint 200 Ft, ha a va­dat külföldi vadász bérlelövés címén ejti el. Meghozza tehát gyümölcsét az ésszerű vadgaz­dálkodás, mert az aranynál is drágább terméket állít elő. S könnyű belátni, hogy népgaz­dasági szinten a vad által el­fogyasztott növények megté­rülnek. Számottevő vadkárral egyéb­ként csak akkor kell számolni, ha a vadállomány egy terüle­ten túlnépesedik. A nagyon el­szaporodott szarvasfélének az erdő már nem tud elegendő táplálékot adni: a vad ilyen­kor veszít az agancsának sú­lyából, majd a testsúlyából, te­hát vadászati értékéből is. Nemcsak mezőgazdasági, ha­nem vadászati érdek is, hogy az adott területeken csak a te­rület eltartókópességének meg­hazai őzagancs — drágább az felelő számú vad éljen. Elsza­porodásuk esetén tehát tör­vényszerű a szigorú selejtezés Vadgazdálkodást irányító szerveink mindent elkövetnek, hogy csoki' -tsék a mezőgaz­dasági vadkárokat. A jó va­dászterületek erdői között vad­földeket alakítanak ki, ahol sza­bályos mezőgazdasági művelést folytatnak — a vadak számá­ra. IJy módon megakadályoz­ható, hogy az amúgy nem nagy területeken kóborló állatok ne az erdőn kívül eső mezőgazda- sági területeken, hanem a vad­földeken legelésszenek. S ha ez a módszer még job­ban elterjed, remélhető, hogy megszűnnek az itt-ott még elő­forduló ellentétek a mezőgaz­dasági és a vadgazdasági üze­mek között. A haszonélvező azonban elsősorban a termé­szetben »üdülést, kikapcsolódást és egészségének megóvását ke­reső ember. H. 3. rirmék a Előfordul néha, hogy árnyék borul a vízre, pedig élesen tűz a nap. A szép kaposvári stran­don különösen. — Hány ember strandolhat itt egyszerre? — Több, mint tízezer — fe­leli Boros Gyula, a strandfürdő igazgatója. — És az eddigi legmelegebb napon hányán voltak összesen? — Kétezren ... Hogyan? A kaposváriak nem szeretnek strandolni? Vagy annyira közel van a Balaton, hogy a tó hús hullámai inkább odacsalogatják a vendégeket? Az utóbbi bizonyosan közre­játszik, de talán az is, hogy a kaposvári strand nem csalogat eléggé, »Hol az aszaló napsugár alatt a bival, tehén, sertés csordák- tul vert porfelleges utcákon akkora fekete verejtéket iz­zadsz, mint egy tési lencse­szem, s ha leakarod mosni, vagy kútba kell ugranod, vagy 8 mérföldre menned a Balaton­hoz, máskép nem fürödhetel« — háborgott egykor a Somogy című hetilap zsurnalistája, a kaposvári »feredő« hiányán. Századok múlva nem kevés pénzért — a fejlődés szép kontrasztja képpen — gyönyörű termálfürdőt épített önmagá­nak a város. Az uszoda felett a lapos kőlépcsőkön gyorsan bámul a bőr, ahol pedig szé­les karcsapások a mélyvízzel birkóznak, gyorsan erősödik az izom. Kijelölt füves részen pattog a labda, a gyermekstrandon nagy a zsivaj... És mégis. Nem lehet jellegzetes »nyári képet« festeni a strandon ... Mégis »árnyék borul a vízre« —» bár ismétlem: tűz a nap. Ez az árnyék pedig eppen azért van, mert nem elég megmár­tózni csak a vízben s kifeküd­ni a partra. Hogy miért? Egy fiatalasz- szony válaszol rá, aki rövid fürdés után már indul is ha­za. — Sír a gyerek, mert szom­jas, enne fagylaltot, de láthat­ja. Meleg a jaffa, fagylalt pe­dig nincs. Déli háromnegyed tizenkettő. És leírhatjuk szószerint: a ven­déglátás csődje ez. Az üvegpult mögött néhány szelet sütemény, szalámi szsem- le (nem szendvics!) — ez min­den. — Jó, ha legalább ilyen üdí­tő ital van — mondja Boros Gyula —, mert előfordul az is. hogy bort mérnek. Pedig sok­szor kértem már, hogy ne te­gyék. Azt elhiszem, hogy a bpr kifizetődőbb, de az italos ven­déget nem tűröm meg a fürdő területén.A múltkor egy fiatal­ember arra hivatkozott: »de hisz az önök büféjében kap­tam, s csak ezt,..« Valljuk meg, nagyon jólesik a hűtött üdítő ital, a friss sör is, a lángos, a szendvics... Sőt, talán ínyencnek sem kell lenni ahhoz, hogy valaki me­leg ételt is szívesen fogyasz­tana fürdés közben. Mondjuk, ha a vasárnap déli órákat Itt töltené el együtt a család. A kis iparcikkárus-pultnál — szintén a somogyi vendéglátó vállalat a gazdája — nincs fel­fújható úszógumi, labda, játék­kártya ... Egyszóval, ételben, játékáruban az alapvető szük­ségleteket sem biztosítják. Cso­da, hogy »árnyékos« a víz? Több gazda talán jobban gond­ját viselné az itteni vendéglá­tásnak! És erdemes lenne — hat, mérföldnyire a Balatontól is. T. X. SOMOGYIREPIAP Szombat, 197L július 17. 17101019

Next

/
Thumbnails
Contents