Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-17 / 166. szám
Nixon kínai meghívást fogadott el BEIRUT (Folytatás az 1. oldalról.) meghívásról szenzációt keltett, nem csupán a kínai főváros diplomáciai köreiben Az a tény, hogy a hivatalos szövegekben ma is első számú ellenségnek: nevezett ország vezetőjét meghívták Kínába, meglepte azokat a kínaiakat, akikkel a külföldieknek módjuk van az érintkezésre, s nyilvánvalóan váratlanul érte a kínai tömegeket is. Pekingi diplomáciai körökben is általános meglepetést okozott azonban az a sietség; amellyel Peking »a népek közötti kapcsolatok-« alig négy hónapja megnyitott szakaszáról áttért az államközi hivatalos, legmasabb szintű látogatások diplomáciájára az Egyesült Államokkal. Kissinger az első felelős amerikai államférfi, aki a Kínai Nép- köztársaság kikiáltása óta Pe- ktngbe látogatott, aki 1946 óta a Gsang Kaj-sék és Mao Ce- tung közötti megbékélésre irányuló, egyébként kudarcba fulladt tonkini tárgyalások óta Kínában megbeszélést folytatott az ország mai vezetőivel. Nixon látogatása — mutatnak rá pekingi megfigyelők — végleg pontot tehet arra az időszakra, amelynek során az Egyesült Államok ignorálni próbálta Kína létezését, gazdasági és politikai blokád alatt tartotta, és megakadályozta ENSZ-jogainak helyreállítását, továbbá először hozta konkrét közelségibe egy kínai—amerikai modus vivendi kialakításának lehető- - ’»ét .Ázsiában. Kínai részről Nixon meghívása nyilvánvalóan radikális külpolitikai fordulatot jelent, attól fogva, hogy Peking távolodni kezdett a szocialista országok közösségétől, s a legmesz- szebb ment el a vezető imperialista hatalomhoz való közeledés útján. Pekingi megfigyelők éppen ezért érdeklődéssel várják, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek, és az amerikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Kissinger látogatását — mutatnak rá Pekingben — feltehetően jó előre előkészítették, hiszen egyébként szinte lehetetlen lett volna az elnök tanácsadójának útját szorosan figyelemmel kísérő világsajtó éberségét kijátszani. Erre utal az is, hogy a meghívását Nixon azonnal elfogadta. Pekingben felhívták a figyelmet arra is, hogy az Űj Kína közleménye azután látott napvilágot, hogy Kissinger (akinek egyes feltételezések szerint egész ázsiai útja a pekingi látogatás álcázását szolgálta csupán) beszámolt Nixonnak Csou En-lajjal folytatott megbeszéléseiről, és. arról, miként képzelik el az amerikai elnök látogatását Pekingben. Ez egyes megfigyelők szerint arra utal, hogy a két főváros között Kissinger távozása után is nyitva maradtak a diplomáciai csatornák, és a közleményt azután tették közzé, hogy Pekinget értesítették: az amerikai elnök a Kissingerrel folytatott j megbeszélés alapján elfogadja a meghívást. Bár a látogatást semmiféle feltételhez nem kötötték, pekingi megfigyelők rámutatnak, hogy az elkövetkező hónapok igen kényes időszakot nyitnak meg nem csupán a két ország kapcsolatában, hanem az egész világpolitikában. Nyilvánvaló, hogy a kínai vezetők tisztában vannak azzal, milyen óriási politikai lépést jelent Nixon számára a kínai látogatás. (Feltehetően ez magyarázza többek között az 1972 májusi határidőt, ami lehetetlenné teszi az utazás túl szoros összekapcsolását az elnökválasztásokkal.) Természetes — mutatnák rá pekingi megfigyelők —, hogy Kína deklarált feltételek nélkül is elvárja, hogy az Egyesült Államok ne gördítsen akadályt ősszel Kína ENSZ-jogainak helyreállítása elé, ne csökkentse a vietnami csapatkivonások ütemét, és általában ne tegyen Ázsiában és a világ más részein a Kínai külpolitika céljaival szemben olyan kihívást jelentő lépéseket, mint például a tavalyi kambodzsai államcsíny, vagy az idei februári laoszi invázió, amelyek arra vezettek, hogy Kína félbeszakította és mindmáig nem újította fel a két ország közötti nagyköveti tárgyalásokat Nixon keze így feltételek nélkül is meg van kötve az elkövetkező időszakban. Pekingi megfigyelők szemében Nixon számára mostantól ugyanúgy politikai katasztrófát jelentene a pekingi meghívás visszavonása, mint Eisenhower számára a szovjetunióbeli látogatás lemondása volt az U—2-es incidens nyomán 1960-ban. Másrészt viszont az a tény, hogy Nixon e kockázat ellenére belement a látogatás előzetes bejelentésébe, megfigyelők . szemében arra mutat, hogy Washington már kialakította új ázsiai politikáját, amelynek középpontjában a Kínával való kapcsolatok normalizálása áll. Ezek útjában továbbra is ott van a megoldatlan tajvani probléma — Csou En-laj az amerikai újságíróknak adott legutóbbi nyilatkozatában a két ország közötti normalizálás egyedüli feltételeként a Tajvannak nyújtott amerikai védőpajzs eltávolítását jelölte meg. Napalmbontbákkal támadják a Palesztinái harcosok állásait A paiesztinai gerillaszervezetek tegnap hajnali közleményei szerint folytatódik a harc a gerillák és a jordániai katonaság egységei között. Husszein király elrendelte a légierő bevetését is a gerilla- táborok ellen, a közlemények szerint a katonaság az Am- mantól északra fekvő körzetekben a kora reggeli órákMíbe kerül egy nagykövetí állás ? A kérdés korántsem, hiába- oaló, vagy humoros, mert az amerikai nagykövetek vonatkozásában egész pontos választ lehet rá adni. Az amerikai Princetown egyetemi városkában közzétettek egy tanulmányt az 1968. évi választások kiadásairól. Ebben van egy nagyköveti árjegyzék. Az amerikai politikában járatlan emberek feltételezhetik, hogy Washington szakmai és más hivatali elgondolásokból indul ki, amikor követeket és nagyköveteket nevez ki más országokba. Szó sincs róla. A kényelmes nagyköveti karosszékek árverésen kelnek el. Ki ad többet? Először, másodszor, harmadszor. Roppan a kalapács, s a karszéket, mondjuk Arthur Watson viszi el. Az előleget befizetik a köz- társasági párt kasszájába. A vásárlónak bizonyos kockázatot kell vállalnia. Nem kapja meg a nagyköveti széket, ha a párt, amelyet támogat, nem fut be a választásokon. Azonban épp ezért nem fukarkodik, ugyanis a győzelmi esély egyenes arányban áll a választáselőtti politikai reklámra fordított összegekkel. És most nézzük a nagyköveti árfolyam egy részét: Watson, üzletember. az Egyesült Államok franciaországi nagykövete lett, 54 875 dollárt áldozott fel a Nixonféle választási hadjárat oltárán. John Home negyvenháromezer dollárt áldozott. A jogász az Egyesült Államok bécsi nagykövete lett. W. Middendorf tőzsdés, 15 000 dollárért a hollandiai nagyköveti széket kapta meg. A tanulmány a továbbiakban a svájci, az írországi, az izlandi, a luxemburgi, a máltai, a trinidad-tobagói, a jamaikai és a madagaszkári nagyköveti szék árait is közli. Az inflációval kapcsolatban az árak a múlt évekhez képest némileg emelkedtek. Az 1968-as választási előkészületek összesen 300 millió dollárt emésztettek fel, vagyis 50 százalékkal többet, mint az 1964-es. Ma átlagban hatvan centet számítanak egy- egy választó rábeszélésére, meggyőzésére. Ez több, mint eddig bármikor. A nagyköveti székek elosztásának elve azonban változatlan. Igaz, ebben az esetben a lapok még nem írtak olyasmiről, amely az Eisen- hoower-féle kormány egyik nagykövetével történt meg. A nagykövet urat Ceylonba nevezték ki, és a diplomata felettébb bajban volt, mert nem tudta, uova utazzék. Ugyanis fogalma sem volt arról, hol is az a Ceylon. Közös közlemény a Dartmouth-konferenciáról Kijevben július 12—16-án megtartották a szovjet és az amerikai közvélemény képviselőinek 6. Partmouth-konfe- renciáját. (A találkozó nevét" onnan kapta, hogy 1960-ban a dartmouthi egyetemen rendezték meg az első ilyen konferenciát. — A szerk.) Amerikai részről részt vett a találkozón egyebek között Frank Church és Mark ixatfield szenátor, David Rockefeller, a Chase Manhattan bank elnöke, Milton Eisenhowwer, a John Hopkins egyetem rektora, Charles Yost az Egyesült Államok volt ENSZ-képviselője. Szovjet részről Alekszandr Kornyej- csuk író, a szovjet békebizottság elnökhelyettese, Nyikolaj Blohin professzor, a Szovjet— Amerikai Intézet elnöke, Ge- orgij Arbatov, a Szovjet Tudományos Akadémia amerikai intézetének igazgatója és mások vettek részt a találkozón.- A konferencia részvevői közös közleményt írtak alá, amely kimondja: egyetértenek abban, hogy a nukleáris, csakúgy, mint a hagyományos fegyverkezési verseny veszélybe sodorja a nemzetközi békét és biztonságot és eljött az ideje annak, hogy konkrét lépésék történjenek a fegyverkezési verseny felszámolására. A konféréncia részt vevői leszögezik: elengedhetetlenül szükséges mielőbb véget vetni a vietnami háborúnak. Állást foglaltak továbbá a Közel- Kelet tartós békéjének mielőbbi megteremtése mellett és hangsúlyozták, hogy konstruktív egyezményekre van szükség az európai helyzet megjavítása érdekében. A Dartmouth-konferencia kifejezte azt a megevőződését, hogy a szovjet—amerikai kereskedelmi és a gazdasági együttműködés más formáinak fejlesztése elősegíti majd a politikai légkör rnegjavulását és a rendezetlen kérdések megoldását. Állást foglaltak a szovjet—amerikai kereskedelmi feltételek normalizálása mellett. A tárgyaló partnerek véleménye szerint megvan az alapja annak, hogy a két ország a jövőben erőfeszítéseket tegyen az űrkutatási programok összehangolására és a két ország tudósai tevékenyen részt vegyenek a nemzetközi óceánográfia és légkör-kutatási programok megvalósításában. (MTI) ban napalmbombákat is bevetett. A Paiesztinai Felszabadítás Népi Frontja ugyancsak közleményben jelentette be, hogy egységei kivonultak Dzserasból és Adzslunból, miután súlyos veszteségeket okoztak a királyi alakulatoknak. A harcok térségében óriási tüzek égnek; a katonaság még mindig nehéztüzérséggel lövi ■a gerillatáborokat. Damaszkuszi jelentések szerint a paiesztinai harcosok egyre nehezebben tartják magukat, mivel a katonaság gyűrűje elzárta őket ivóvíz-utánpótlásuktól. Csütörtökön este Szíriái katonai küldöttség érkezett a jordániai fővárosba, hogy közvetítsen a polgárháborúban szembenálló felek között. A Szíriái megtiltották a paiesztinai kommandóknak, hogy szíriai területről hadműveleteket indítsanak Jordániában harcoló társaik megsegítésére. Szíria visszajuttatta Jordániának azt a 11 harckocsit, amelyet a gerillák a múlt év szeptemberi polgárháborúban zsákmányoltak a pordániai páncélosoktól. DAMASZKUSZ Pénteken Jordánia északi területein folytatódtak a harcok a paiesztinai ellenállók és a királyi hadsereg egységei között. Jasszer Arafat, a Palesztinod Felszabadítás! Szervezet Központi Bizottságának elnöke közleményben számolt be a harcok folytatódásáról és közölte, hogy a királyi hadsereg újabb egyséG. Geraszimov RÖVIDEN Bombák robbantak egy belfasti italáruházban és egy nyomdában. Személyi sérülés egyik esetben sem történt. Londonderry-ben a fiatalok kövekkel és botokkal támadtak egy katonai járőrre; nyolc személyt letartóztattak. Franco csütörtökön rendeletet adott ki, amelynek értelmében Juan Carlos spanyol trónörökös fogja betölteni az ő funkcióit betegsége vagy távolléte esetén. A spanyol diktátor decemberben lesz 79 éves. Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter hivatalos látogatásra Olaszországba érkezett. Róma repülőterén olasz kollégája, Aldo Moro, valamint több más hivatalos személyiség fogadta. A szovjet népgazdaság percenként 1,4 millió rubel értékű árut termel. Az új ötéves terv végén, 1975-ben egy munkaperc értéke a jelenleginél 40 százalékkal nagyobb lesz. Államosították a chilei bányaipari V- *. geket vezényelt az ország hatóságok ugyanakkor északi területeire. A harcokba _______________________a jordániai légierő kötelékei i s beavatkoztak és napalmbombákkal árasztják el a paiesztinai harcosok állásait. Ammanban hivatalos részről egyelőre nem hajlandók nyilatkozni a pénteki hadműveletekről. Az újságíróknak szigorúan megtiltották, hogy az ország északi területeire utazzanak. (MTI) Salvador Allende chilei elnök aláírja az ország bányaiparának államosításáról szóló törvényt. A chilei bányaiparban, az észak-amerikai befektetések értéke meghaladja a 700 millió dollárt. Rendőrségi hajsza Hamburgban Egy nőt halálos lövés ért Hamburgban az NSZK történetének egyik legnagyobb szabású rendőrségi akcióját indították meg egy baloldalinak minősített terrorista-csoport tagjainak kézrekerítésére. A városba vezető utakon a hadműveletben részvevő 1500 — állig felfegyverzett rendőr akadályokat helyezett el; a rendőrök tüzet nyitottak egy gépkocsira, amely az egyik útakadálynál áttört. A gépkocsi vezetőjét, egy 20 éves nőt, halálos találat érte, férfitársát súlyosan sebesült állapotban szállították, kórházba. Nyugat- Serlinben fiatalok az akció ellen tüntetve, bezúzták a rendőrség épületének ablakait. (MTI) KAIRÓ Az Al Ahram a marokkói eseményekről Pénteken első ízben jelent meg hivatalos kommentár az Egyesült Arab Köztársaságban a Marokkóban lezajlott véres eseményekről. Heikdl, az Al Ahram főszerkesztője a lap pénteki számában a következőket írja: — Az egész világon aligha található még a marokkói feudalizmushoz hasonló társadalom. Az országot az uralkodó családok és a külföldi kizsákmányol ók csoportja tartja kezében. A lakosságot csupán munkaeszköznek tekintik. a tömegek számára nem ad- já meg a véleménynyilvánítás jogát, és az. országban nincs lehetőség a fokozatos változásra. — A diákok, parasztok és munkások ezreit tartóztatták le. Ezreket hurcoltak el otthonaikból, az utcákról és hozzátartozóik sosem látták őket viszont. Heikal Ufkir teljhatalommal felruházott belügyminisztert az »elnyomás és a terror élő megtestesítőjének« nevezte és kijelentette, hogy Marokkóban Háborús bűnösöket ítéltek el a Szovjetunióban A Szovjetunióban egyhónapos tárgyalás után ítéletet hirdettek hét hazaáruló és háborús bűnös ügyében, akik a második világháború alatt Szmolenszk környékén öregeket, nőket és gyermekeket gyilkoltak le, s ezzel a béke és az emberiség elleni bűn- cselekményeket követtek el. A bíróság több mint 50 tanú meghallgatása után a következő tényállást állapította meg: a szóbanforgó személyek, mint kollalboráns rendőrök 1942 június végén a német büntetőszervek utasítására egy Szmolenszk környéki községből és a hozzá tartozó majorokból 157 embert fogdostak össze, főképpen idős embereket, nőket és gyerekeket. A foglyokat agyonlőtték. Az akciót több német tiszt és Dmit- rij Koszmovics, a szmolenszki körzeti rendőrfőnök irányította, aki személyesen vett részt a kivégzésekben. Koszmovics a háború után nyugatra szökött és ma az NSZK-ban él. A moszkvai katonai körzet hadbírósága Nyikolaj Cserno- masencevet, egy különleges büntetőalakulat volt parancsnokát golyó általi halálra ítélte. A többi hat vádlott büntetése 7—15 év szabadságvesztés, amit szigorított büntetőtáborban kell letölteni. (MTI) fizikailag terrorizálják a munkások szervezeteit. Az Al Ahram főszerkesztője elmondotta, hogy az 1969-es rabati csúcsértekezleten személyesen találkozott Hasszán rezsimjének néhány ellenfelével. Ezek neki kijelentették: »A lakosság forrong, az országban a terror tombol. Számos kétségbeesett lépés várható, de mi mást tehetünk?« — Ez így van — fűzi hozzá Heikal. — Marokkó lőporos hordó, robbanások várhatók! Az államcsíny kísérletre térve Heikal felteszi a kérdést: »Az általános vagy egyéni érzelmek kifejezése? Lázadás az uralkodó osztály ellen, vagy megosztottság az uralkodó osztályon belül?« — Mindez rejtély, és úgy- hiszem, egyhamar aligha derülhet rá fény, mert Marokkóra az államcsíny kísérlet után vaksötét éjszaka ereszkedik. Heikal szerint Kadhafi líbiai elnök és Hasszán marokkói király között már a rabati csúcstalálkozón is érezhető volt a feszültség. Amikor Kadhafi a marokkói uralkodót »Hasszán testvérnek« szólította, a király ezt kikérte magánalt, mert az ilyen megszólítást sértőnek tartotta. Az Al Ahram főszerkesztője végezetül kifejti, hogy szerinte az államcsíny szervezői nem lehettek kapcsolatban külföldi országokkal, mert »bárki, akinek ilyesmi jutott eszébe, jó előre tudhatta, hogy Ufkir szeme mindenütt ott van, és az ilyen kapcsolatot azonnal leleplezi«. a SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971, július 11
