Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-12 / 136. szám

TUD ERROL A PART? A változtatáshoz feltételek is szükségesek A TERMÉSZET ÍGÉRETE Jó termést várnak a szövetkezetek Határszemle és figyelés a A legtöbbször elvtársi, baráti beszélgetés köz­ben, de olykor gyűlése­ken is elhangzik a felkiáltás­szerű kérdés: tud erről a párt? Szakemberek vagy kívülállók egyaránt sűrűn vélik úgy, hogy a népgazdaságban fel­lelhető, szélesebb vagy sző­kébb körre kiterjedő feszült­ségek, gondok azonnali, ha­lasztást nem tűrő intézkedést követelnek, shaez késik, oka csak az lehet, hogy a feszült­ségekről, a gondokról nem tud vagy nem úgy tud a párt, ahogyan azt ők látják. Maga az, hogy a népgazda­ság gondjairól, felszültségeiről, az ellentmondásokról a legkü­lönbözőbb fórumokon nyíltan szé esik, becsülendő. Ez a de­mokratizmus erősödésének bi­zonyítékai A társadalom egyetlen szervezete, egyetlen intézmé­nye sem nélkülözheti hosz- szabb időn át a bírálatot, mert a kritika az az es2köz, amely a jobb, a tökéletesebb, a célszerűbb meglelését erőtel­jesen serkenti, tehát a hala­dást szolgálja. A baj ott van, hogy míg egyik oldalon a bí­rálat túl sok dolognak egy­szerre történő — és azonnali — megoldását követeli, a má­sik oldalon abban is lassú és tétova a cselekvés, amiben határozottan tenni lehetne. E helyzet szüli azután a kifaka- dást: tud erről a párf? A beruházási piac tartós fe­szültsége, az építőipari kapa­citás elmaradása az igények mögött, illetve az építőipari árak gyors emelkedése — há­(Tudósítónktól.) A nagyüzemi mezőgazdaság tábláinak kialakítását a 2— 300 éves dűlőutak határozták meg az elmúlt évtizedben. Az így kialakult területek talaj- szerkezet szempontjából nem voltak egységesek, és ez nem vált hasznára a termelési eredményeknek. Jelentős ál­lami támogatással készíttette el a sávoíyi Űj Élet Tsz az agronómiái rendezés tervét — az Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézeté­nek segítségével —, s adta át kivitelezésre a Zalakomári Vízgazdálkodási Társulatnak. A társulat a munka jelentős részét már elvégezte, ezért vált lehetővé az eddigiek ér­tékelése. A maralí járás ez- ideig nem rendelkezett meg­felelő tapasztalatokkal az ag­ronómiái előfeltételeket meg­teremtő tervek kivitelezésé­ben. A tapasztalatcsere fő célja: megállapítani, hogy milyen eredménnyel használta fel a tsz az állam pénzbeli segítségét. A jelenlévő mintegy 80 szakember Szendrei András­nak, a sávolyt tsz íőagronó- musának kalauzolásával járta be a határt. A részvevők meggyőződhettek a kezdemé­nyezés, a tervezés és a kivi­telezés eredményeiről, s elis­meréssel nyilatkoztak a Zala- komári Vízgazdálkodási Tár­sulat által végzett munkájáról. A bogárhátú földúton még az Opel Kadett is könnyedén gördült, pedig a tsz sokféle módon igyekezett meggyőződ­ni — a garanciális időn be­lül — az utak teherbírásáról. A határjárás után a szak­emberek megvitatták a látot­takat. Az elhangzottak alap­ján megállapítható, hogy ez a forma helyes és legalább 30— 40 évre — természetesen meg­felelő karbantartás mellett — biztosítja a tsz zavartalan mezei forgalmát és a nagy­üzemi tervezés, növényter­mesztés intenzívebb megva­lósítását. Ezen túlmenően rom év alatt mintegy húsz százalék —, a külkereskede­lemben az import gyors és az export lassú növekedése, a gépek és berendezések jelen­tős hányadának elavultsága, hogy csak néhány példát em­lítsünk, könnyen kimondatják a véleményt: nem látszunk ki a bajból, esőstől szakad nya­kunkba a gond. A baj, a gond azonban sűrűn nem több, mint a változás — végső so­ron éppen a párt ösztönözte változás — teremtette feszült­ség, tehát természetes jelen­ség. Korábban a gazdaságirá­nyítás jelenlegi rendszerét megelőzően nem okozott gon­dot például az exportra ter­melt áruk gazdaságossága. Ma igen. Nem volt probléma, hogy a belföldre termelt árukat va­jon átveszik-e a forgalmazó vállalatok — kötelesek voltak ugyanis átvenni —, ma vi­szont ez is fejtörést okoz Nem számított akkoriban a beruházások megtérülési ide­je, mert hisz állami juttatás­ként kapták a pénzt a vál­lalatok, most viszont hitelké­relmük elbírálásának döntő szempontja az amortizáció időbeni és pénzben kifejezhető mértéke. A változás terem­tette feszültségeket tehát nem lehet bajként fölfogni, és azo­nosan elbírálni azokkal a gon­dokkal, amelyek a változás vadhajtásaiként jelennek meg. Vannak ilyenek is szép számmal. A nyereségterv tel­jesítése érdekében alkalma­zott ármanipulációk, a drá­nemesak a^ megrendelő., tsz, hanem a tervező és a kivite­lező is értékes megfigyelések­re tett szert, melyeket továb­bi munkájuk során hasznosí­taná tudnak. Ezek után Gyergyák László, a nagykanizsai járási hiva­tal élekniszergazdasági és ke­reskedelmi osztályának veze­tője méltatta a két járás ed­digi értékesítési és kialakuló­ban lévő egyéb munkakap­csolatait. Annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy az a jó szomszédság a két járás között a következő években tovább erősödik. A közelmúltban hazánk nagy, össztársadalmi eseményének »előesté­jén« egy egész estét Lengyel­tótiban töltöttem: a választá­sokat megelőzően tanácstagi jelölő gyűlésen vettem részt, ahol a helyi Somogy Népe Termelőszövetkezet főagronó- musát jelölték tanácstagjuk­nak a körzet lakói. Ezen az összejövetelen és a községben még több helyütt a hasonló rendezvényeken, Benczes Ist­ván tanácselnök mondott rö­vid ismertetőt egyebek kö­zött a község fejlődéséről, a közelebbi és a távolabbi ter­vekről. Arról, hogyan gondos­kodott a tanács — a lakosság kívánságának megfelelően — a közelmúltban új foglalkoz­tatási lehetőségről, és a he­lyi munka- és pénzkereseti alkalmakról. Az akkor körvonalazott ipa­rosodásról hosszan beszélget­tünk most Benczes Istvánnál. fl gépállomással kezdődött... — Lengyeltóti sokáig sze­gény volt munkaiehetőségben, jóllehet az ötvenes évekig já­rási székhely volt — mondja a tanácselnök. — Annakide­jén a gépállomás foglalkoztat­ta az ittenieket és a környék­belieket, aztán pedig, hogy a gépállomásból gépjavító állo­más lett (sőt, most már nem is javítanák, hanem nyílászáró gább termékek előnyben ré­szesítése, a dolgozókkal való törődés elhanygdása — hogy megint csak példákat említ­sünk — a változásnak nem természetes kísérői. Tud-e a vadhajtásokról a párt? A világos, a félreérthetet­len választ a X. kongresszus adta meg, a tanácskozáson el­hangzottakkal éppúgy, mint a határozatba foglaltakkal. Míg következetes és kemény har­cot hirdetett az ügyeskedés, az élősdiség mindenféle formája és fajtája ellen, küzdelmet a csoportérdekek rossz értelme­zésével szemben, a türelmet lenkedőket is józanságra in tette. A feszültség föloldása, p gondok enyhítése ugyanis nem mehet végbe gyors folya­matként, mert az intézkedé­sekhez, a változtatásokhoz feltételek is szükségesek. Példákkal élve: a lakásgond enyhítése nem pusztán az új lakások számától függ, ha­nem attól is, hogy a lakások fönntartása milyen összegeket von el az államtól, és mit fi­zetnek a bérlők. Az ipar álló­eszközeinek korszerűsítése sem csupán annak függvénye, hogy a behozatalra van-e fe­dezet, hanem függvénye an­nak is, hogy kellő anyagot és energiát biztosíthatnak-e hoz­zá, a megfelelően képzett munkaerőről már nem is be­szélve. Fokozatosan — és minden körülmény mérlegelé­se után — születhetnek meg csak á döntések, a mérlegelés­hez pedig sokrétű tapasztalat, gyakorlati próba kelL A negyedik ötéves terv vég­rehajtásának megkezdése, az új szabályozó rendszernek ja­nuárban történt bevezetése a korábbiaknál kevesebb zökke­nővel ment végbe. A teendők is világosabbak, pontosabban megfogalmazottak, mint a ko­rábbi években. Jó néhány olyan gond, amelyről két-há- rom éve még szintén azt kér­dezték, tud erről a párt, a ki­pipálhatok, a megoldotta kö­zé került. N em elsietve és nem kés­lekedve a gondok meg­oldásának módja csak­is ez lehet. Ha az időben tör­ténő cselekvést szorgalmazza a bírálat, jő szolgálatot tesz. Ezért nem baj, ha elhangzik a kérdés: tud erről a párt? A magunk dolgaiért érzett fele­lősség csendül ki belőle. És ha e felelősség akkor sem vész el, amikor a párt útmutatása nyomán tenni kell, a kérdésre egyre inkább az eredmények felelnek. szerkezeteket gyártanak), egy­re több embert vesznek föl. Négy évvel ezelőtt százhatva- nan, az idén már kétszáznegy­venen dolgoznak az állomáson, és további bővítés várható. A negyedik ötéves terv végén már háromszázötvenen dol­gozhatnak itt. — Lengyeltóti és környéke mégiscsak mezőgazdasági te­rület. Azt hiszem, jogos a kér­dés: a termelőszövetkezetben nem hiányoznak-e ezek az emberek? Győzik-e ott a munkákat nélkülük? — A foglalkoztatási lehető­ségek keresésével éppen a fölösleges munkaerő lekötése a célunk. Azoknak igyekszünk itt kereseti lehetőséget létre­hozni, akiket nélkülözhet a tsz és az állami gazdaság, ez a két nagy mezőgazdasági üzem. Hogy a hagyományos mezőgazdasági munkák nem kötnék le minden erőt a tsz- ben, ezt az is bizonyítja, hogy a Somogy Népe Tsz saját tag­jainak foglalkoztatására fröccsöntő üzemet is létesített, ahol húsz ember dolgozik két műszakban. Mi igyekszünk se­gíteni minden olyan erőfeszí­tést, ami gondjaink enyhítését felkészülésre. A gabonatáblák zöld ruhá­jukat lassan sárgával cserélik fel. Nedvektől duzzadó száruk ropogós száraz lesz. S a kalá­szok egyre inkább a föld felé fordulnak, mintha a szárak tövénél fészkelő mezei mada­rákra figyelnének. Telnek a napok, s reménnyel a föld mű­velői. Lábod. Zöldmező Termelő­szövetkezet. Az elnök és a csúcstitkár mostanában egyre többet jár­ja a határt. Készülnek. Nem­csak ők, az egész tagság. Ki a közvetlen munkára, ki a köz­vetett nemes »kibicelésre«. — Már csak egy kombájnun­kat kell megjavítani a hét kö­zül. Három rendrearatónk kö­zül kettő kész a munkára — mondja Kiss László elnök. — Két felvonóláncunk hiányzik. Előjegyzésbe vették ezeket az AGROKER-nél. — A repcét már a jövő hét végén kezdeni kell — veszi át a szót Balogh János csúcstit­kár. — összesen 1864 hold ter­mést kell majd vágni s be­takarítani az idén. Három üzemegységünkben egyszerre végzik majd a munkákat. A géppark egy helyen van. S közösen: — Az embereink megbízha­tó, régi kombájnosok. Nem célozza. Az ipartelepítésre szánt hárommillió forintot például a tanács kölcsön adta a gépjavító állomásnak, s eb­ből a pénzből gépszíneket ala­kítottak át műhelyekké. Munka a környékbelieknek is — Az idei megállapodás sze­rint kétmilliót adtak az állo­másnák. Ezt az összeget az idén még nélkülözhetik, a gépjavító állomás viszont egyebek között autóbuszt ve­het a dolgozók szállítására. — Az első ipari foglalkoz­tató helyet milyen újabbak követték Lengyeltótiban? — Egy négy-öt évvel ezelőt­ti fölmérés azt mutatta, hogy 350—380 embernek nincs ál­landó munkahelye, ezek az emberek csak idénymunkát végeztek vagy a háztartások­ban dolgoztak. Nekik és a vi­dékre járóknak — ők is több mint százan vannak — kíván­tunk münkát adni. Első lépés­ként 1966 áprilisában a kapos­vári Delta Ktsz labdavarró részleget nyitott Lengyeltóti­ban. Itt most hetven férfi és nő dolgozik egy műszakban. Aztán egy megüresedett álla­lesz baj. Tavaly is elsőnek vé­geztünk. Ha nem jön elemi csapás, tizennégy mázsás bú­zaátlagunk lesz. Többet még most nem merünk jósolni. Ez is szép lenne ezen a homokos területen. Somogyszob. Kossuth Tsz. — Milyen feladat vár aratá­si szezonban a gépműhely ve­zetőjére? — ez a kérdésünk Fülöp Sándorhoz. — A felkészülésnek kell ezt megelőzően tökéletesnek lenni, s erről nékem kell gondoskod­nom. Nem könnyű feladat. Lám, most is: indulunk Há­romfára. Ott van egy »öreg« kombájn. Ügy egyeztünk meg, hogy levehetjük róla a ter- ményfelhordó-láncot. Mi meg Nagyatádra adtunk kölcsön két variátorszíjat. Csak így megy ez, ha csináljuk. Mert az én véleményem szerint ismét alkatrészhiány van. Tengely­kapcsolóagyat sehol sem kap­tunk. Két kombájnunk »futó« javítása van hátra. Egy már a repcearatásra kész. A munkát három szerelő, két kovács, a traktorosok meg három tanu­lónk végzik. Az erőgépek, pót­kocsik is hibátlanok már. A Eőagronómusunkkal együtt dol­goztuk ki a tervet. így aztán, amire vágni kell a gabonát, minden a legnagyobb rendben lesz. Természetesen műszaki segítséget is kapnak majd a dapesti Kézműipari Vállalat­nak. Ebben a létesítményben 1969 óta konfekcióárut készí­tenek, részben bedolgozóként, mintegy félszázan, egy mű­szakban. Ezenkívül a Buda oesti Köt'nrjari S"öv ' !•• is megállapodtunk, hoev kí­vánságuknak megfelelő —o­házat építünk részükre Len­gyeltótiban. Ez a beruházás — berendezés nélkül — 7,8 millió forintba kerül, s ehhez a köz­ség saját erőből és felsőbb ta­nácsi hozzájárulásból 4,9 mil­liót biztosít. A tervek készen vannak, a kivitelező a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat lesz. — Ügy tudom, máris folyik részleges termelés ebben az üzemben. — Igen, tavaly február óta a kultúrotthon nagytermében dolgozik a részleg: itt törté­nik a dolgozók betanítása, de üzemszerű termelés is megy 120—140 dolgozóval, két mű­szakban. Most éppen jugoszlá­viai megrendelésre export­munkát végeznek. Ez az üzem most is és később is sok fia­talt foglalkoztat, s mar nem­csak Lengyeltótinak, hanem a műhelytől a kombájnok. Ügye­letet szervezünk. Segesd. Űj Élet Termelőszö­vetkezet. Horváth József főagronőmus éppen a felkészülés számítá­saival, terveivel bíbelődik. — 1720 holdról kell majd be­takarítani a nyáron. Nem kis feladat ez. öt kombájnunk van, négy ebből SZK—4-es. Két rendrevágónk is részt vesz a munkában. Egy héten belül a még javítandó kombájn is jó állapotban lesz. Tizenhetedi­kén keiül sor a gépszemlére. Alkatrész? Van. Igaz, még Pécsre is elmentünk utána... Búza 822 holdon terem. Két- három mázsával több lesz a tervezett tizenkettőnél. Van­nak olyan tábláink, melyeken a gabona megdőlt, ezeknek vá­gását többször is ellenőrzőm majd. Kombájnosainknak gép­állomási műszaknormát fize­tünk. Ezenkívül ők is és a traktorosok is egy hold levá­gása, illetve betakarítása után egy kilogramm terményt kap­nak. Meleg ételben sem lesz hiányuk. Minden délben szál­lítunk nekik. A felkészülés súlya még nyomja a vezetőket és a tagokat. Aztán — remélik — ennek helyét átveszi az öröm érzete. társközségeknek — Kacsnak, Kisbérén ynek, sőt a környék .más községeinek, például Bú- zsáknak — is segít a foglal­koztatási gond enyhítésében. Tervszerű rendezés Parcellázás is folyik, mert egyre többen telepszenk le a községben. A mostani száz te­lek kiparcellázásakor különö­sen a gépjavító állomás és az állami gazdaság dolgozói kö­zül érdeklődnék sokan ház­hely iránt. — A fejlesztés jelentősen megváltoztatja Lengyeltóti ar: culatát és új igényeket is tá­maszt. Ezeket hogyan kíván­ják kielégíteni? — Nemrég elkészült a köz­ség távlati rendezési terve, amely a kereskedelmi, a szo­ciális és a kulturális’ igények kielégítését is magába foglal­ja. Ebben számolunk azzal, hogy több óvodai, iskolai, diákotthoni helyre lesz szük­ség; bővíteni kell. a villany- hálózatot, javítani a vízellá­tást. Mindez — ismerve erőn­ket — megvalósítható. Tények, tervek — eredmé­nyek, kilátások. Lengyeltóti fejlődése így kötődik egy új, néhány éve kezdődött folya­mathoz: az iparosodáshoz. Hcs38e®6 Szeress© Mezőgazdasági és vízgazdálkodási szakemberek tanácskozása Sávolyon 0 Leskó László Készül a pasztőrözött vegyes tojáslé m. o. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat Békéscsabai Gyárában űj üzemet létesítettek pasztőrözött vegyes tojáslé előállítására. Naponta százezer tojásból ötezer kilogrammnyj pasztőrözéssel csírátlanított vegyes — azaz: együtt a sárgája és fehérje — tojáslevet készítenek. Az exportra készülő termék így megfelelő körülmények között tárolva éve­kig eláll. Az üzem berendezéseit a dán SON OVO cég szállította. Képünkön: A tojások tisztítása a feltörés előtt. Lengyeltóti, az iparosodó község Előbbre van, mint amikor járási székhely volt mi épületet odaadtunk a Bu­soNOGfi mtAr Ssombat, 1971. Jtetes IX, 3

Next

/
Thumbnails
Contents