Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-11 / 135. szám
KAIRÓTÓL ASSZUÁNIG Núbia peremén Afrikában sso kilométer nem távolság. Számunkra az volt, mert tovább tartottunk lefelé délnek, a Nílus mentén, Asszuánba. Csoportunk egyelőre két dolgot állapíthatott meg teljes biztonsággal. Mindenekelőtt azt, hogy a »Magari«-n — így hívják a Győri Vagongyártól vásárolt vonatszerelvényeket — a kényelem kielégítő, a légkondicionálás kiváló; továbbá azt, hogy a vonat ablakán kitekintve a táj egyre egzotikusabb. Nem is annyira a pálmaerdők, cukornádültetvények és kaktuszcsoportok miatt, hanem egyszerűen azért, mert aratnak. Március végén. Érik a gyümölcs, csacsi és gyerek vígan majszolja az érett cukornád belét. Még alig múlt reggel, de a tájon már vadul szikrázik az afrikai nap. Kiszálláshoz készülünk, csomagjainkból élőkotorjuk a trópusi sisakhoz hasonló fehét vászonsapkákat. Szállodánk ablakából itt is a Nílusra látni. Mint eddig mindenhol. A Nüus nem hagyott el bennünket, és mi sem szándékozunk elhagyni őt. De itt már keskenyebb a folyó, szirtesebb a táj, és feketébbek az emberek. Azt mondják, valahol itt kezdődik Núbia. Az igazi Afrika. Szállodai szobánkban, a hallban és az étteremben ebből ként* simul az amúgy is trópusi tájba. Vitorláson igyekszünk vissza a szigetről hűs szálláshelyünkre, mert már negyven fokot mutat a hőmérő és még alig múlt tíz óra. Ütközben meggondoljuk magunkat, és úgy véljük, hogy talán enyhülést és menekülést találunk, ha útközben kikötünk az útunkba eső núbiai falucskában (amelynek őszintén szólva még a nevét sem kérdeztük meg). Enyhülést ugyan nem találtunk, de még mérsékeltövi szervezetünk is hajlamos volt arra, hogy megfeledkezzék a gyilkos sugarakról a kis falu egzotikuma láttán. Núbia ugyanis valahol itt kezdődik Asszuánnál, és tart innen délre, 350 kilométeren át, egészen a szudáni határig és azon túl is. Ez már «-bennszülött« falu. A szónak legalábbis abban az értelmébep, ahogy az annak idején olvasott útleírásokból még emlékezetünkben él. Bennszülött falu ez: fallal körülvett udvaraival, kecskéivel, orrukban arany jelvényt hordó vénasszonyaival, vihogó és olykor megdöbbentően szép csokiarcú lányaival, unalmukban kockajátékot űző férfiai- val, vízipipát szívó véneivel, törpe, kacsaszerű szárnyasaival és visongó gyerekeivel. Ök ma is úgy menekülnek a fényképeBenéztem a «falu bírája« hivatalába. Bútorzata: gyékény a földön. A legszegényebb házak egyikében, a falon — városból küldött — fényképet találtam. Az egyetemista fiú küldte Kairóból. A leggazdagabb ház ablakán belesve épp a véletlenül nyitott ruhásszekrénybe láttam: színes tüllru- hák sora. Mint utóbb kiderült: tiszteletünkre nyílt meg a szekrény (de gondolom azért is, hogy időnként a falu hölgyei is lássák). Az a gyanúm, hogy a ruhák tulajdonosa így diktálta a divatot ebben a falucskában. A núbiai kaland és illúziók után, hogy most aztán igazán Afrikában jártunk, hamar következtek a kijózanodás percei. A falutól úgyszólván csak negyedóra a város maga. Asz- szuán. Járőreivel, a vadászgépek zúgásától és forróságtól remegő levegőjével, modern — bár katonásan kopár — utcáival. Ezen már csak a függönyként alázuhanó trópusi est változtatott. S útunk során talán sehol annyira, mint itt, ahol csaknem teljem a légvédelmi elsötétítés. Reggelig szerencsénkre sem a front, sem a mi helyzetünk nem változott. Természetesnek találtuk, hogy szirénák helyett a légkondicionáló zúgására ébredtünk. S még mielőtt a nap felforralta volna a Falu az erdők mögött Az akácos védelmében kígyózó úton hódító virágillat A fák árnyékában önkéntelenül is lassítja lépteit az ember, hogy tovább élvezhesse az erdő varázslatos nyugalmát. Aztán a falu alatt a vasútállomástól vezető salakút végén már bokáig porban gázol a gyalogos. Visszapillantás a múltba Mint sziget, úgy emelkedik ki az utca porából a házak előtt húzódó keskeny betonjárda. Dél van. A nagy hőségtől vibrál a levegő. Az első meglepetés: minden zárva, ahol enyhíthetné az ember gyötrő szomjúságát. Pedig a faluközpontban van a múlt év nyarán épült, korszerűen berendezett presszó. Ott van a közelmúltban átalakított italbolt, és közvetlenül az utcasarkon áll a már régiesnek ható vegyesbolt is. A csöndes utcán egy idős férfival hoz össze a véletlen. A ház előtti gesztenyefa árnyékában melléje szegődöm. Keszericze Mihály Szenta egyik legidősebb embere. Amikor 1886-ban meglátta a napvilágot, ez a falu csak éledezett egy szörnyű tragédiából. Szenta ugyanis 1866-ban tűzvész áldozata lett. A múltat Mihály bácsi eleveníti fel, úgy, ahogy azt valamikor — gyerekkorában — az édesapjától hallotta. — Egy forró nyári délután történt, a legnagyobb aratás idején — kezdi nagyot szippantva rövid szárú pipájából. Szentai változások — A rekkenő melegben csak a hűsítőén élénk nyugati szél tartotta a lelket a verejtékező aratókban, amikor váratlanul megkondult a harang. Mire felocsúdtak az emberek, a falu nyugati végén keletkezett tűz a szél nyomán az egész falut lángba borította. A többnyire fából épült, zsúp- fedeles lakóházak szinte porrá égtek. Az apám szerint ez olyan csapást jelentett az egyébként is szegény szen- taiakra, amit aztán évtizedeken át sem tudták kiheverni. Volt olyan család, amelynek nem maradt egyebe, mint a rajta levő rongyos aratóruhája. Régmúlt. Ma már a faluban kevés ember él, alti ismeri Szenta egykori tragédiáját. Az embereket inkább a jelen s a jövő foglalkoztatja. A külvilágtól elzárt, alig nyalcszáz lelket számláló kis falu életében az elmúlt öt év különösen gyors változást hozott. Megvalósult régi vágyuk: betonút köti össze a falut Csurgóval, s megindult a buszforgalom. Szinte máról holnapra billentették ki a községet az elszigeteltségből. Változó szemlélet, új lehetőségek Szenta homokos — Somogybán talán a leglazább szerkezetű — talaja soha nem remekelt terméseredményeivel s ez érthetően meghatározta a lakosság életszínvonalát is. Az utóbbi években azonban a falu külső képével együtt az emberek szemlélete, gondolkodásmódja is sokat változott Németh Tamásné szerint a falu lakosságának jelentős részét ugyan még ma is a mező- gazdaság foglalkoztatja, de az egyéb munkalehetőségek — a csurgói ipari üzemek, az erdészet stb. — új távlatot nyitottak a szentaiak életében. A változó élet szép bizonyítéka a televízió, a személygépkocsi, a háztartási gépek számának szaporodása és a művelődés iránti igények növekedése. Ma már szinte nincs olyan ház a faluban, ahova ne vinne valamilyen újságot a posta. Pápai Jánosáé tanítónő elmondta, hogy megy eszerte híres a szentai re- gölő-csoport, amely a közelmúltban szerzett újabb elismerést budapesti szereplésével. A faluban gyakoriak a közös összejövetelek és a KISZ szívesen végez társadalmi munkát. Készben ennek! is köszönhetik a fiatalok, hogy hamarosan új klubhelyiségük lesz. Az erdők mögött megbúvó községben a könyv szeretetével sincs különösebb baj, hiszen közel kétezer kötetes könyvtáruknak több mint kétszáz rendszeres olvasója van. Szentén az új — vagy épülőfélben levő — házsorok, a csrnosodó udvarolt, kerítések is a fejlődés eleven szószólói. Talán csalt egy-egy elfelejtett zsúpfedeles ház, vagy a falu- központban levő kopott, omladozó vakolatú postaépület emlékeztet még a múltra. K. Varga József Több mint két és fél miliő a kár A New Cattaract-szálló Assz uánban. semmit sem éreztünk. A kényelem európai, a környezet madern, a levegőt hűtik. A »New Cattaraot« az új gátrendszer, vagyis a nagy asszuáni gát, amelyért csoportunk idejött, bármily nagy is, számunkra nem látható. És nem is lesz. »A mi körülményeink« — mondják mentegetőzve a helyi illetékesek. Szomorúan nyugtázzuk, hogy számunkra csak az »Old Catta- raot«-szálló látványa marad, a szomszédságunkban. A körülmények látható jelei pedig Asszuán horizontján lebegnek a levegőben. Légelhárító gömbök. S bár a város legalább 800 kilométerre fekszik a fronttól, mégis itt érezhető leginkább, hogy a csatorna táján háború van. A gátrendszer az ország neuralgikus pontja, a Nílust szabályozó asszuáni vízmű lét- fontosságú az ország számára. A védelem itt különlegesen erős lehet. És ez mindenképpen indokolt. Aki még nem járt Asszuán táján, az csak nehezen tudja elképzelni, milyen súlyos valóságot, takar itt ez a fogalom: a víz. Soha még folyó még így nem bizonyította, hogy partjai között maga az élet folyik, mint a Nílus. Szinte varázslattal határos, ahogy a lyúbiai-sivatag kénsárga homokjából, tehát a semmiből lesz egyszerre minden. Szomorúságunkért, a körülmények következtében láthatatlan gátakért kárpótolja csoportunkat az asszuáni táj egyik — és a világon talán egyedülálló — látványossága: a folyó közepén természet alkotta elefántcsordákat formázó, fekete bazaltból vájt kőszirtcsoport, és a szomszédos sziget botanikája, Asszuán »Margitszigete«, amely, szinte »mintatrópuszőgép elől, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt menekültek, ha a falu vénei közül is a legvénebb, a nagy hazug, a varázsló hírül adta, hogy megérkezett a szemmel rontó gonosz széliéin. város levegőjét, a »Magarl«-n elrobogtunk Asszuánból. Visz- sza, északra — a Nílus mentén. Fel Alexandriába! Kerekes Imre (Következik: A MEDITERRÁN GYÖNGYE.) Példátlan bűncselekmény a nagytoldi-pusztai gazdaságban MEGTÖRTÉNHETETT ez? Ép eszű ember elkövethet ilyet? Nem egy őrült agyában fogant a pokolian gonosz terv? Csak kérdezni képes az ember, ha elolvasta a per utolsó iratát is. A gondolatok akörül rajzanak, beszámítható volt-e Gácsér József. Az elmeszakértők azt mondták: a törvény szerint tiltott és megengedett között különbséget tud tenni, nem szenved sem elmebetegségben, sem pedig tudatzavarban. A pszichológus azt írta róla, hogy érzelmi életét a túlérzékenyH ol volt, hol nem volt, túl a Dunán, a budai oldalon, a Rózsadombon élt szerényen családjával a belvárosi maszek. Alig keresett hetente húszezret, s anyagi gondjai csak egyre nőttek. Hol a balatoni villáját kellett tataroztatni, hol a féléves kocsiját cserélte ki újra. Volt ennek az embernek egy mesébe illően szép leánya. Mikor a bájos gyermek eladósorba cseperedett, jöttek ám a kérők! Emberünk azonban gyanakvó természetű volt, nem adta akárkihez a lányát. Sorra véreztek el a legények, hiába áhították oly nagyon a leány kezét, s a mesés hozományt: háromszobás öröklakás berendezve, egy kis Taunus meg százezer forint készpénz, hogy a legszükségesebb élelmiszereket az ifjú pár az első hétre beszerezhesse ... Oly nehezek voltak a kívánságok, hogy a sok kérő mind kudarcot vallott, s mint egy vert sereg katonái vonultak el Buda alól, a Rózsadombról. Egy napon aztán betoppant a gyönyörű villába egy mar MAI gas, délceg, széles vállú, jóképű fiatalember. — A leányért jöttem! — vágta ki büszkén. — Nem óda, Buda! — szólt egyszerű népi nyelven az apa. — Előbb teljesítsd három kívánságomat! Hadd lássam, talpraesett legény vagy-e! — Előttem nem lehet akadály, ha biztos a hozomány — állította a kérő. — Az biztos. Az első kívánságom tehát: vasárnap vendégeket várok, borjúmájat ígértem vacsorára. Teremtsd elő! Igen szomorú lett a legény. Ilyen nehéz kívánságra nem számított. Bánatában nekivágott az országúinak. Ahogy ment, men- degélt, egy faluban látja ám, hogy borjút ölnek. Nosza, megkérte a gazdát, hogy legyen övé a szegény borjú mája, mert ettől függ a boldogsága. Megkapta, s meg sem állt vele a rózsadombi palotáig. — Ügyes fiú vagy! — ismerte el az apa. — De most nehezebb próba következik. Eredj ki Kőbányára sötét este, és sétáljál körül háromszor az elhagyatott parkban* Kétségbeesett szegény hősünk. Félt cudarul, de mit volt mit tennie, kiment a parkba. Nem hagyhatja veszni a hozományt! Ahogy ott sétált, vagy tízen is megtámadták, de mesés erő szállt karjaiba, s hosszú, véres küzdelemben szétverte a galerit. Másnap dagadt szemekkel, a szivárvány minden színével ékesített orcával odaállt a maszek elé, s így szólt: — Szereztem borjúmájat, legyőztem egy egész galerit, mondja hát meg, mit kell még csinálno-m! — Tied lesz a leányom keze s fele maszekságom — z’álaszolt a gondos apa —, ha megmagyarázod nekem, hogy miért keresek én többet, mint egy miniszter. A kérő egy ideig dadogott, kínlódott, de be kellett látnia, hogy a harmadik próbát már nem tudja teljesíteni. Megszégye- nülten ballagott ki a villából. Autó, lakás, feleség? Meghiúsult remények. S a kis budai leányka, a gazdag maszek gyermeke azóta sem ment férjhez. , Horváti) István ség és ebből eredő problémáinak felnagyítása jellemzi. Minden áron érvényesülni akart, és a rajta esett, vélt sérelmeket hatványozottan meg akarta bosszulni. Amikor látta, hogy bűncselekményét tudományos munkával sem tudják felfedni, kimondhatatlanul élvezte a helyzetet A huszonkilenc éves Gácsér József a Kaposvári Állami Gazdaság nagytoldi-pusztai kerületében dolgozott. 1965- ben szerelt le, először növénytermesztő, aztán takar- mányos lett. Az utóbbi munkakör különösen tetszett neki, mivel szabad volt a szombatja és a vasárnapja is. 1966 márciusában azonban leváltották, és visszahelyezték a növény- termesztésbe. Gácsér ágált a döntés ellen, mire visszahelyezték a tehenészetbe, de nem takarmányosnak. Az örökösen elégedetlenkedő fiatalember feleségét 1968 májusában alacsonyabb munkakörbe helyezték, mert a tejházban nem látta el megfelelően a munkáját. Gácsér erre levelet írt a rádiónak, és bepanaszolta a főnökeit. Senki sem tudta meggyőzni arról, hogy nincs igaza. ELLENSZENVE napról napra nőtt a vezetőiekéi szemben. Mert egyszer nem kapott harmados kukoricát, máskor meg fogatot. 1967-ben kétszobás, összkomfortos lakást ajánlottak fel neki, de nem fogadta el, mert a házhoz nem volt kert 1967 tavaszán összeveszett az egyik tehenésszel. Elekor határozta el, hogy méreggel »berobbantja« a munkatársa által gondozott teheneket A tehenek tőgygyulladást kaptak, és rövid idő múlva teljesen elapadtak. Hatvanhétben huszonhét tehenet tett tönkre. A gazdaság vezetői — szakembereket is bevonva — mindennel megpróbálkoztak, de nem jöttek rá a betegség okára. Először arra a következtetésre jutottak, hogy gépi túlszívatós miatt keletkeztek a gyulladások. Több tehenészt fegyelmi büntetésben részesítették, másokat elbocsátottak. A legjobb fejőgulyásnak is ajtót mutattak. (A szerencsétlen férfi hosszú ideig sehol sem kapott munkát.) Akik maradhattak, régebbi fizetésüknek csak a felét kapták. Ezzel egy időben Gácsér elindult a »megdicsőülés« útján. Mivel az ő teheneivel semmi baj nem volt, példaként emlegették, magas fizetésben részesítették. Amikor látta a szakemberek kétségbeesett erőfeszítéseit, gúnyosan nevetett: »Hiába a fertőtlenítés és a három ütemű fejés, akkor is lesz gyulladás.'« Egy alkalommal megdicsérték az egyik részleget. Gácsér másnapra tett róla, hogy a kiemelt részleg állatai is fet- rengjenek a kíntól. Gácsér bűnös tevékenysége miatt 1967-től 435 tehén szenvedett tőgygyulladásban, s emiatt mintegy 900 ezer liter tej veszett kárba. 271 tehenet kényszervágásra kellett szállítani, további 164-re pedig ki- selejtezés vár. A bíróság 2 792 161 forint kárt állapított meg! Hasonló bűncselekményre a legrégibb bírák sem emlékeznek. A Kaposvári Megyei Bíróság dr. Márton Géza tanácsa a büntetlen előéletű Gácsér Józsefet társadalmi tulajdonban folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó rongálás miatt hétévi és nyolchónapi szigorított börtönre ítélte és nyolc évre eltiltotta a közügyektől. (A törvény szerint Gácsér bűntettéért maximálisan nyolcévi börtönt lehet kiszabni.) A VÁDLOTT és védője enyhítésért fellebbezett. Az ügyész tudomásul vette Gácsér büntetését, de a másik két vádlott felmentése miatt fellebbezést jelentett be. Az ügyészség szerint a gazdaság volt állatorvosa, és volt állattenyésztési telepvezetője szintén bűncselekményt követett el. A példa nélkül álló bűnügyet a Legfelső Bíróság tárgyalja majd. Pintér Dens« SOMOGY! NÉPLAP ML Mrtm XL
